Népszava, 1903. június (31. évfolyam, 63–73. sz.)
1903-06-04 / 63. szám
2. oldal. SZEMLE. Királysértési pörök. A törvényhozásban mi nálunk különös jogokat ragadott magához a korona. Ennek a tényezőnek az volna a hivatása, hogy az eléje tett törvényeket szentesítse. Egyéb dolga, egyéb tendencziája nincs, vagy legalább úgy kellene lenni, hogy egyéb dolgokba ne avatkozzék. De a korrupt parlamentarizmus és a még korruptabb kormányok lakossága oda juttatták a törvényhozásnak ezt a harmadik tényezőjét, hogy az a törvényeknek nem csak szentesítője, de elsősorban kezdeményezője. A korona akar. A koronának vannak nézetei, vannak szándékai. Egy szóval: a korona politizál s a maga politikáját ráoktrojálja a törvényhozás másik két tényezőjére: a képviselőházra és főrendiházra. Természetes, hogy ahol a korona vezérlő politikai szerepeket visz, ott a korona, illetve annak viselője nem maradhatott megkímélve a kritikától. Mennél határozottabban lépett előtérbe a király személye mint politizáló egyéniség, annál kíméletlenebbek lettek ezek a bírálatok. S hogy ez a politizáló egyéniség az utóbbi időben jelentékeny részt vett a politikai életben, ezt legjobban azok a perek bizonyítják, melyeket az ügyészség „királysértés" czimén indított. Konstatáljuk, hogy ezek a perek elég szépen szaporodnak. Budapesten ez idő szerint öt királysértési per folyok. Kettőt az „Új Század", kettőt a „Független Magyarország" és egyet Groszmann Miksa elvtársunk ellen indított a király személyére oly nagyon őrködő budapesti ügyészség. Amikor ezeket az eseményeket feljegyezzük, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ime bekövetkezett, amit a polgári társadalomnak és sajtójának megjósoltunk. Bekövetkezett, hogy a sajtó és a szólásszabadság nem csupán a „felforgatóknak", az „izgatóknak" szült, de szük már annak az osztálynak is, mely merész szóra csak minden sátoros ünnepkor nyitja a száját. S mit mutat ez a jelenség? Azt, hogy a polgári társadalom felszabadulása és hatalomban való részesedése után ebben a társadalomban nem volt annyi tudás, politikai érettség, hogy az ő közbenjárásával hozott törvényeket úgy hozta volna meg, hogy azok a törvények az ő szerény igényű szabadságérzetének megfelelhetnének. De bekövetkezett az is, amit üldöztetéseinkkor szüntelenül ismételgettünk. Az üldöztetések idején, — tehát pártunk intenzív működése óta állandóan és megszakítatlanul — magunkra hagyott a polgárság sajtója. A mi üldöztetésünkben, a mi sajtópereinkben, a mi lapjaink elkobzásában ő nem látta az egész,a nép szabadságjogainak lábbal tiprását. Őt békében hagyta akkor az ügyészség s ő zavartalanul járhatott a maga kis és nagy üzletei után. Az ő osztályának, a polgári társadalomnak szabadságát nem korlátozta akkor az ügyészség, mert hiszen a polgári társadalom aludt, a nagy érdekek nem kényszerítették az állásfoglalásra, agitáczióra. De most ezeken az érdekeken is ránczigál jókorákat a korona. Uj ágyuk, uj katonák kellenek s ezek már zsebbe vágó események. Megmozdul — ugy ahogy — a polgárság s vele együtt megmozdult az a sajtó, mely a maga társadalmának nem az esze, tehát nem a vezetője, hanem a szája, a torka, mely csak azért ordit, hogy az olvasója könnyebben viselje el a fájdalmait. S ez a sajtó ma érzi, hogy mekkorát mulasztott és vétkezett önmaga ellen s nem mi ellenünk, amikor nem kelt védelmére a sajtószabadságnak, mint olyan intézménynek, amely egyformán valamennyiünkké. Az akkor vissza nem vert támadások megbőszülják magukat, a sajtó akkori gyávasága felbátorította az ügyészséget s ma már megértük azt a csodát, hogy a polgári sajtó nyakába is valóságos királysértő pöröket akasztott az ügyészség. Reméljük és óhajtjuk, hogy ennek a sajtónak egészségére válik ez a gyöngéd megfenyítés, mert megtanulja belőle, hogy nem lehet büntetlenül nézni a mások jogainak és szabadságának elkobzását, nek eszméket oly lassúsággal, mintha csak arról volna szó, hogy a városháza esővizének levezető csatornáját czinkből csinálják-e, avagy vörösrézből? Hetek óta tart a közönség kiuzsorázása s a tanács még a múlt héten is úgy határozott, hogy majd a jövő héten fog határozni afölött, hogy építtessen-e kemenczéket vagy sem ? E húzás - halasztás láttára engedtessék meg ez a szójáték : ugy látszik, a tanácsnak még mindig nincs sütnivalója ! Vagy ha van, úgy nincs elég merészsége, hogy szembe szálljon a főváros pékmestereivel. Ahol a termelők gonoszsága olyan nyilvánvaló, mint a budapesti pékmestereké, ott régen vasököllel kellett volna közbecsapni a főváros tanácsának s nem a mesterek deputáczióit fogadni s azokat alázatosan arra kérni, hogy kegyeskedjenek végre aziránt nyilatkozni, hogy tulajdonképpen mit szándékoznak tenni a jövőben? A tetteket nem a sütőmesterektől, de a tanácstól várja a kiuzsorázott közönség. S ha a főváros tanácsában őszinte az akarat, hogy a mostani állapotok mentül előbb megváltozzanak, akkor a maga huzavonájával nem nyújt segítő kezet a sütőmesterek uzsoráskodásához. Tessék hát cselekedni! A tanácsnak és a gazdag sütőmestereknek könnyebb sietni, mint a megsarczolt népnek várakozni. A flÉPSZflVfl TAfrCZÁJfl. Darwin elmélete. Irta : Lafargue Pál. Iolytatás.) Egy másik modern tudomány, az embriológia (az emberi és állati fejlődésről szóló tan) még furcsább dolgokról rántotta le a leplet. A spritualisták különös jelentőséget tulajdonítottak a fajoknak; azt mondták, hogy az ember azért felsőbbrendű lény, mert nincs farka. Siralmas fensőbbség az, mely egy farktól függ. A spiritualisták egy időben kétségbe voltak esve, mert azt hitték, hogy csődöt mond ezen drága bizonyítékuk, melylyel az ember isteni eredetét bizonyították ; ugyanis utazók azt állították, hogy Afrika belsejében találtak négereket, a nyamnyamokat, kiket ily elegáns és hasznos farok díszített. Mikor azonban közelebbről vizsgálták meg a dolgot, kitudódott szerencsére, hogy a farok csak dísz volt, melyet hátulsó részükhöz erősítettek, mint azt a mi szép hölgyeink teszik a tunikákkal. Mindamellett nem sokáig örülhettek a spritualisták; az embriológia bebizonyította, hogy az embernek azért nincs farka, mert azt elveszítette ,nem a csatában, hanem az anyaméhben. És tényleg, a farkcsíkcsont az anyaméhben hoszszan kinyúlik a többi csontok közül, úgy hogy egészen egy farkhoz hasonlít. Azt hitték sokan, hogy az ember azért válik ki az állatok közül, mert testét — egyes részeket kivéve — nem fedi szőr. Ma már tudják, hogy az anyaméhben a magzat testét egész hat hónapos koráig pompás szőr borítja. Ma már mindenki tudja, hogy az ember — akárcsak a majom vagy a kutya — tojásból származik; továbbá, hogy az anyaméhben fejlődés közben nagy hasonlatosságot mutat föl a többi állatfajokkal és többé-kevésbé szintén átmegy azokon a fejlődési fázisokon, melyen ezek az állatok átmentek. Az ember, valamint minden szerves lény úgy látszik, átmegy mindazokon a fejlődési fázisokon, melyeken az őt megelőző állatok átmentek ; más szóval, ami különben ugyanannyit jelent, az alacsonyabb rendű állatfajok csak a magasabb rendű állatfajok fejlődési fázisai, épp úgy, mint a rabszolgaság, a jobbágyság és a bérrabszolgaság csak a társadalmi fejlődés fázisai. Régente azt hitték, hogy az ég fénye és a természet szépsége isten dicsőségét hirdetik , de a tudomány előre haladásával úgy az ég fénye, mint a természet szépsége mindinkább abbahagyta isten dicsőítését; mindenhatóságát csak a korcsszülöttek hirdették meg. „A korcsszülött" — mondotta büszkén Chateaubriand, az exatheista „A kereszténység szelleme" czímű munkájában — „csak egy próbája a véletlen törvényeinek, mely az atheisták szerint a világot hozta létre. Az isten meghagyta azokat, hogy megmutassa, mi lenne a teremtés nélküle." G. St. Hilaire azonban elrabolta a mindenhatóság ezen ügyefogyott bizonyítékát is, amennyiben bebizonyította, hogy a korösszülött nem a természet törvényein kívül Khuen-Héderváry Károly gróf, a bán, Horvát - Szlavonországnak koronázatlan czárja: birodalmában a nap ugy kel fel és akkor fekszik le, amikor és ahogy ő, a hatalmas, a rettegett zászlósúr parancsolja. Jaj, ezerszer jaj annak, aki sziszszenni mer ellene; nevét suttogva ejtik ki még a legbátrabbak is; kémek, rendőrök, szuronyok erdeje őrzi fenséges személyét; a börtönök mind megteltek a „lázadókkal": a czár mégis fél, a bán mégis gyáva. Talán a zsarnok czárok természetében benne rejlik a félelem, a gyávaság?! A proletárok ezrei kelnek vándorútra Horvátországból minden hónapban, aki csak teheti, szökik onnét a világ másik részébe. Megbízható hivatalnokot a nép nem ismer, hasonló nyomorúságot és elzüllést csak nálunk találhatni, a bán mégis remeg. Ok nem merénylettől, nem a kifosztottak, a börtönbe hurczoltaknak bőálló jelenség, hanem egyszerűen oly lény, mely nem ment át mindazon átalakulásokon, melyek a normális típushoz szükségeltetnek, oly lény, mely fejlődésében megállott. Míg az embryológia megismertette az állatok fejlődési menetét, addig a kifejlődött szervek tanulmányozása megmutatta, hogy bármilyen alakja is legyen egy szervnek, az mégis egy és ugyanazon elemekből áll; sőt még akkor is, ha az illető szerv olyannyira módosult, hogy alig lehet ráismerni. A tengeri rák csontburkolata, a tengeri rák csontváza. Benne lakik, ahelyett, hogy a csont körül épülne föl; a kenguru zacskója nem más, mint egy nagyon mély bőrráncz; az elefánt ormánya az elefánt orrának rendkívüli megnyúlása; a rinoczerosz szarva nem egyéb egy összenőtt szőrcsomónál. Már Arisztotelész megjegyezte volt: Minthogy a madár tollai azonosak a hal pikkelyeivel, tehát össze lehet hasonlítani a tollat a pikkelyekkel, a patát a körömmel, a kezet a rák ollójával. Eszerint azok a testrészek, melyekből az állatok állnak, ugyanazok és mégis különbözők.* Ezek az uj tények megdöntötték az istenségről szóló elméletet és egy uj tant, teremtettek, melyet Okén a következőképp formulázott: „Az embert nem teremtették, hanem úgy fejlődött . . * Mihelyt az emberek rájöttek arra, hogy nem az isten teremtette a világot, hogy * Arisztotelész : Az állatok természetrajza. NÉPSZAVA 1903. junius 4. A főváros és a kenyéruzsorások. Százezren érzik nyomorúságát annak az állapotnak, hogy a fővárosi sütőmesterek ötszörösen préselik ki a fogyasztó közönségből azt, amit a segédeknek bérjavítás fejében megadtak, de a főváros tanácsa még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy gyorsan intézkedjék. Bizottságok értekeznek, tanácsnokok cserél- A gyáva.