Népszava, 1904. január (32. évfolyam, 1–12. sz.)

1904-01-05 / 1. szám

2. oldal. nak a sztrájkok ellen. Amióta elvtársaink a választmányba bekerültek, bár éppen­séggel nincsenek többségben, kivívták előbb azt, hogy a sztrájktörőnek felfoga­dott munkásnak tudtul adják legalább, hogy sztrájktörőnek viszik. Hosszas küz­delem után sikerült azt is kimondatni a választmánynyal, hogy az intézet egyál­talán nem beállít többé sztrájktörőt. A keres­kedelemügyi miniszter legutóbbi rendele­tével, bár a kereskedelmi és iparkamara tiltakozott ellene, helybenhagyta ezt az intézkedést. A szakszervezetekre hárul ezentúl a kötelesség, hogy a kitört bér­harczokat írásbeli úton, az iparhatóság láttamozásával, azonnal tudassák a munka­közvetítő vezetőségével, ami egyszersmind a békéltető eljárás gyorsítását is fogja eredményezni. A kivívott eredmény annál becsesebb, mert a gyáriparosok minden követ megmozgattak ellene, — ezúttal hiába. Szent üzletek. A „Magyar Élet- és Járadékbiztosító­ Intézet" valamelyik konkurrensének jó­akarata juttathatta hozzánk azt a név­telenül szerkesztőségünkbe küldött lap­példányt, az „Egyházi Közlöny" egyik számát, amelyen egyik hirdetés jól körül volt kékszeruzázva. A hirdetés a nevezett intézet reklámja, amely szokott hangon dicséri magát, szó szerint lenyomtatva Vályi János eperjesi papök egyik körlevelét, aki többek között ezeket írja az inté­zetről : „Alkalomszerűnek s fontos dolognak vélem tehát, hogy a f1. papság figyelmét az életbizto­sítás elmulaszthatlan , hasznos voltára felhív­jam. Ezen felhívásommal egyidejűleg azon körülményt is figyelmébe ajánlom, hogy lehe­tőleg egyöntetűen, oly intézetnél történjék a biztosítás, amely a teljes biztonság mellett úgy a feleknek, mint az egyházmegyének is anyagi előnyére legyen. Ily intézet a hazának kitűnőségeiből alakult „Magyar Élet- és Járadékbiztositó­ Litézst, mint Szövetkezet", mely ugy olcsó díjtételeinél, mint nemes intenczióinál fogva teljes méltány­lást érdemel. Bizalmat érdemel már csak azért is, mert mellőzi a költséges ügynökök közvetítését s ügyének terjesztésére a közönség legmeg­bízhatóbb elemét, a lelkészk­edő papságot óhajtja megnyerni. A lelkészkedő papság tá­mogatása esetére igéri, hogy a neki felajánlott jutalomdíj011 kívül az egyházmegyei szegény templomokat is segíti és részesíti a tiszta haszonban." Felsorolván az ügynökösködésért járó perezentet, a következő lendületes fel­hívással végzi: „Mindezeket tekintetbe véve s még egy­szer utalva az életbiztosítás fontos és rend­kivü­li hasznos intézményére, felhívom a f1. papságot, hogy magánúton — beszélgette közben — ismertessék meg híveikkel az életbiztosítás üdvös voltát, s hassanak oda, hogy életbiztosí­tásukat a „Magyar Élet- és Járadékbiztositó­ Intézetnél eszközöljék. Eperjesen, 1903. évi julius hó 18-án. János s. k., püspök." Aki az „Egyházi Közlöny" utján bizto­síttatja magát, egy évig ingyen kapja a lapot.­­ A püspöki vitéczkedés nem megvetendő jövedelmecskét hozhat, az bizonyos. Különben mostanság egymás­után jelennek meg az „Új Lap"-ot és egyéb katolikus lapokat ajánló körlevelek. Legutóbb Csuszka érsek és Majláth püspök ügynökösködtek a vallás szent nevében ilyenformán. Az „Új Lap"-ról tudjuk, hogy­­ megindulásakor a zsidó bankárokhoz és nagygyárosokhoz fordult támogatásért az­­ antiszemita „munkásvédő" újság! A legszentebb igazhitű és a zsidó tőke így kerülnek egymás mellé, ha a munkás­mozgalom ellen irányuló üzletről van szó. Vasárnapi munkaszünet. A vasárnapi munkaszünetbe sehogysem akarnak a kereskedők belenyugodni. Tud­ják ugyan, hogy amire a fogyasztónak szüksége van, azt megveszi hétköznap is és ők csak annyit veszítenek, amennyi szükségtelent valami folytán megvehet­nek tőlük vasárnap, de a tőkének az is igen nagy veszteség lehet, mert újabban is felírt a nagykereskedők egyik egyesülete a miniszterhez a munkaszünet megnyirbá­lása érdekében. A múltkori miskolczi példa csak arra bizonyíték, ho­­y a kereskedelmi alkalmazottak nem fogják tűrni nehezen kierőszakolt joguknak megrövidítését. fi­flÉPSZKVfl TAfrCZÁJfl. Ninc­s munka.*) — írta: Csizmadia Sándor. — A képzelődés lázas éjjelében Az ajtó roppan, fölnyílik a zárja; A félig­ alvó halványan, fehéren Hallgatja, mintha valaki itt járna! . . • És látja is, hogy jönnek-mennek, És meg sem állnak, nem pihennek; Kezet tördelnek sóhajtozva mind — A téli vihar zug-bug odakint . . . És benn a lóg oly édes, enyhe, A rózsa is kinyitna benne. Bus látogatói a csendes éjnek, Mit akarhattok, vájjon mit reméltek ? Ijesztő vázak, rongyosok, soványak, Belőlük a nyomornak szennye árad. Dögvészt terjesztő szürke árnyak, Romlott a jég, amerre járnak . . . A lelkük tépett rongy, apró, silány, Magasra szállni hasztalan kiván, Az ujja vágva mindörökre — Bágyadtan hull a barna rögre . . . Majd egyiküknek szóra nyilik ajka, Tekintetével rámered az ágyra Szeme megvillan, láng lövel ki rajta, Sötéten harsog, lázadón kiáltja : Vagyunk, hogy elriasszuk álmod, Minek neked nyugtot találnod? . . Komor ínség, a keményszívű gond, Fényes lakodba de sohase ront. Szemed könnyét sohase ontja, Záporként hullva vánkosodva . . . *) A kereskedelmi alkalmazottaknak folyó hó / 8-án, a Vigadóban tartott matiné­ján szavalta Balassa Jenő, a Vígszínház tagja. Kongruának azt a fizetéspótlékot szok­ták nevezni, amit a katolikus papok fog­nak kapni, ha a plébánia jövedelme 1600 koronánál kisebb. A plébánosok fizetését 1600, a káplánokét 1000 koronára fogják kiegészíteni. A kiegészítéshez pár száz­ezer korona kellene, amelyet azonban az állam — bármilyen hit szolgái is a papok — az adóból nem akar megfizetni. A nagy jövedelmű egyházi birtokok javadalmasai­ Bársonnyal bélelt, puha ez a fészek, Bóditó illat könnyű levegője . Az élet itt káprázatos igézet, Hogy is kivánkoznál ki hát belőle ? ) Himzett selyem, fehér a párna, Lágy testedet, lám várva-várja . . . Hókeble kéjt, varázslatot kinál S könnyelmű lelked tarka álminál A jólét szines pillangója, Nyugalmadat megvédi, óvja , , A tested bársony, lágyan rásimulva Szépségedről mesél a czifra csipke, S ha bájaidnak kertje elvirulna, Virágait az őszi dór lecsípte : Hogy boldogítson, van sok pénzed, A vénség terhét meg nem érzed. Szolgák csapatja intésedre les, Bármit kívánj is, teljesítve lesz, A romlott kór hazug oltárán Te vagy a gőgös, büszke bálvány. Te vagy az élet, mi vagyunk a munka, A fény, a ragyogás belőlünk sarjad; Te mint a vámpír ülsz föl a nyakunkra, S azt állítod: mi éledünk te rajtad. De nézd a roncsolt, ócska keblet, Melyből csak kínnal jő lehellet. Nézd egykor szipos testünk csontjait: Erőt, kitartást, izmot tova vitt ínséges évek­ lassú szárnya, S lerakta szobád asztalára . . . Kövér arczodnak hamvas rózsapirja, A mi szivünknek volt valaha vére; Idomod, mely a csodálást kihívja: A húsúnkból van lopva, összetéve. Belőlünk az izmot kitépted, Attól ruganyos most a lépted .. Chikagóban a napokban leégett egy színház és belepusztult pár száz ember. A legtöbb persze a karzaton, a legzsúfol­tabb és legolcsóbb helyen fuladt meg és égett össze. A chikagói polgármester, aki­nek eddig eszébe sem jutott a felügyelet a tűzbiztonságra, hamarjában becsukatta az összes színházakat és bűnbakul — be­csukatta a szinfahtologatókat meg a fűtőt. A módszer Budapestre vall. Nagyobb üres telek a színház körül, több kijárat és lépcső sokba kerül, tehát azbesztfüggönynyel pana­mázik a vállalkozó — mindezt észre sem veszik. Mikor meg­van a baj, bűnbaknak odaállítanak egynehány munkást. Mi most még csak a szemhunyásnál tartunk. A Király-színházat megnyitotta a Rákosi­szövetkezet és persze bebizonyították róla, hogy tűzmentes. A Népszínház kijáratainál most is akkora a torlódás, hogy nyugod­tan megfuladhat az ember. A Magyar színház és a Nemzeti pompásul bele vannak ékelve a háztömegekbe. Csak egy kis szikra kell, egy véletlen és százak pusztulhatnak el. Majd azután nálunk is elfogatnak néhány szinfah­ologatót — szán­dékos emberölés vétsége miatt. Budapest, január 4. Újévi üdvözlések. A pártok megtar­tották a szokásos politikai újévet és min­den országgyűlési párt az elnökénél tisz­telgett. Podmaniczky Frigyes bárót, a Ne is hazudj, hiába takarod, Verítékünktől roskad asztalod, Morzsáihoz a dús falatnak, Elsírt vérkönnyeink tapadnak ... Jót is tettél ?­­ Hiszed hogy a kenyérnek, Morzsájából, mit asztalod lehullat, Nyomorgók milliói bőven élnek? Ne hidd! A múlt meséi elvirultak ! Hadat üzentünk a sötétnek, Fáklyái lásd lángolva égnek És föl­melegszik a kebel, az agy, Benn megszületik a nemes, a nagy. Nézz csak palotád ablakára: Ott fénylik a hajnal sugára. Vészhir fut a mindenségen keresztült Lázad a munka milliónyi rabja ! Erszénybe nyúlsz a gyáva félelemtü­l. S harácsolt tőkédnek lopott kamatja Tengerbünödnek zálogául, Fillérenkint lassan aláhull... És elhallgat a lelkiismeret, Aki meggyónt, az nem is vétkezett, És mégis nyugtalan az álmod, Pihenést nem lehet találnod ... Csak add fillérid a könyörnek, Mi majd fegyvert kovácsolunk belőlük; Fegyvert sokat, melyek pusztítnak, ölnek, Talán a világot is összetörjük. Legyen számunkra megint munka, Testünk a heverést elunta. Majd alkotunk, vagy akár rombolunk, De nem pihenhetünk, de dolgozunk, S ha ezredek is rég letűntek: Még ismerik a mi nevünket... Nf­PSZAVA A kongrua ü­gya. 1904. január 0. nak kellene tehát az összeget előteremteni. Progresszív rendszerben akarják kivetni a járulékokat s e végből felszólították a java­dalmasokat tiszta jövedelmük bevallására. Az eredmény igen furcsa: a két millió holdnyi papi birtokok az országban nem hoznak évente több tiszta jövedelmet öt és fél millió koronánál. Az „őszinte" be­vallás szerint tehát egy-egy hold évi három korom tiszta jövedelmet sem hozna. A dolog feltűnt és utána jártak. Kisült, hogy az egri érsek 80.000-et vallott be 620.000 helyett, a kalocsai érsek 280.000-et 522.000 helyett, az egri érsek, a kongrua­bizottság elnöke 60.000-et 108.000 helyett és igy tovább! A saját hitsorsosaikat és birtokaik védelmezőit ilyen kegyes „téve­désekkel" akarták megrövidíteni, bizonyára a keresztényi szeretet és egyenlőség szent nevében. Színházégés.

Next