Népszava, 1904. január (32. évfolyam, 1–12. sz.)
1904-01-05 / 1. szám
1904. január 5. NÉPSZAVA szabadelvű párt elnökét Kubinyi Géza, a miniszterelnököt Nagy Ferencz, Apponyit Szentiványi Árpád, Zichy Aladár prófot Buzáth, Ferencz, Zichy Nándort Zichy Aladár, Zichy János gróf segédletével, Kossuth Ferenczet Bakó Mihály, Perczel házelnököt Kristóffy József üdvözölte. Fontosabb politikai nyilatkozatot egyik válasz sem tartalmaz. Tisza István beszédéből némelyek Házfeloszlatással való fenyegetést vélnek kiolvasni és így nagy lármát csapnak belőle azok, akiknek félniök kell a feloszlatástól. Perczel, a képviselőház elnöke igen bizonykodott, hogy „erőteljesen" fogja kezelni a házszabályokat. A néppárt a Zichyek szűk családi körében hallgatta áhítattal Zichy Nándort, aki egy éppen alkalomszerű témáról , a házasság szentségéről beszélt. Képviselőjelöltek: Makfalvay Géza államtitkár Tapolczán lesz képviselőjelölt liberális programmal. — Nagy-Károly polgársága Károlyi György grófot jelölte. Főispánváltozások. A volt brassómegyei főispán, Lázár István elvált állásáról. Utódja Székely György lesz. — A Kramplin Viktor helyébe küldött uj nyitrai főispán 7-én foglalja el hivatalát. KüL_FChD, Németország. A krimmstschaui osztályharczban nem állott be változás az ünnepek alatt sem. A németországi munkásság szolidaritása megható módon nyilatkozott még karácsonykor is, amidőn az összes kizárt munkások és munkásnők ajándékokban részesültek. Bármily hihetetlenül hangozzék is, aligha volt még oly gazdag karácsonyuk e munkásoknak, mint most. A munkásság által küldött ajándékok osztogatása három egész napot vett igényben. A hangulat kitűnő, annál is inkább, mert a sztrájktörők is kezdik elhagyni a munkát s elutaznak. A szezonmunka különben csak e hó közepén kezdődik és igy akkorra várható a harcz eldőlte. Oroszország. A katonaság között egyre terjed a forradalmi Szellem. Így nemrég Tschaktatauri-ban 80 njoccz a Marseillaise éneklésével, vörös zászló alatt bejárta a várost. Courgeti-ben hasonló tüntetés volt, de mindkettőt meghaladta a batumi tüntetés. Itt ugyanis több mint 2000 újoncz, hatalmas felvonulást rendezett. „Le a militarizmussal !" „Éljen a köztársasági" felirattal vörös zászlókat hordtak körül. A katonák e tüntetését az okozta, hogy felsőbb helyről őket sztrájktörőknek szállították különböző helyekre s ez ellen tiltakoztak fölvonulásaikban. A finnországi nagyszámú könyvtárak ellen fordul most egyébiránt az orosz kormány s egyre-másra bezáratja őket. Ez intézkedésre állítólag az szolgáltatott volna okot, hogy e könyvtárak a forradalmi mozgalom központjai. A való az, hogy a kormány retteg a nép fölvilágosultságától, mert tudja, hogy ez dönti majd meg a czári önkényuralmat. A kisinewi perben nagy szerepet játszó Sokalow Ügyvédet letartóztatták , a politikai rendőrség ezen tette nagy elkeseredést szült a zsidó lakosság körében. Keresztény demokráczia. "„ Demokráczia népuralmat jelent, egyenlőséget. Keresztény, zsidó vagy budhista demokráczia tehát nincs. Ugyanúgy, amint nincs keresztény szoczializmus sem. Hogy ez a két elnevezés mégis van, az csak annak köszönhető, hogy az egyháznak régi taktikája az elnevezéssel hatni a tudatlanokra, ha már a tartalom hitelét vesztette. Ezért kapott egy, a jelenlegi rendszer védelmére létrejött akció „keresztény szoczializmus" nevet, amelyet legújabban X. Pius „keresztény demokrácziának" keresztelt el. A pápa ugyanis legújabban egy nyilatkozatot adott ki, amelyben elsősorban az olasz katolikusokhoz szólva, megállapította a papság akciójának alapvető pontjait. Hogy miért elsősorban az olasz katolikusokhoz, annak érdekes oka van. Olaszországban lépett ugyanis elsősorban előtérbe egy mozgalom „az ifjú katolikusok mozgalma" vagy „reformkatoliczizmus" néven, amely gzdasági téren az alsó- és felső papság között levő óriási vagyoni különbség enyhítését, a világiak irányában a szegényebb s az alsó papságnak jobban jövedelmező néprétegek érdekeinek bizonyos fokig felkarolását, az egyházi fegyelem modernesitését, a theologia és bibliamagyarázat terén a modern tudományhoz való alkalmazkodást követeli. A mozgalom oka az alsó papság rész gazdasági helyzete s az a hit, hogy az egyház, ha a modern felfogáshoz alkalmazkodik, jobban lesz képes befolyását megtartani. XIII. Leó, az előbbi pápa erősen megrendszabályozta a reformálni akarókat, most, a halála után újra tenni akartak. A legutóbbi olasz katolikus kongresszuson már felléptek és oly nézeteket hangoztattak, amelyek a püspökök anyagi érdekeit sértették. Bele akartak menni a politikai választásokba is, mert a népet már nem képesek erőszakolt tétlenségében megtartani. (Eddigi passzivitásuk oka az, hogy nem akarták elismerni az olasz állam törvényességét, amely az egész Itáliát és így a pápa magánbirtokait is egyesítette az olasz király jogara alatt.) Akik azonban abban reménykedtek, hogy a pápa kilép a vatikáni tízezerszobás „börtön"-éből, csalódtak. A pápaságnak egyelőre legfontosabb a püspökök és a saját érdeke. A francia híres reformkatolikus, Loisy abbét kiátkozta és könyveinek olvasását eltiltotta, az olasz „ifjú katolikusokéból pedig az alább pontonként tárgyalandó motu proprióval akar csendes embereket csinálni. Hogy azután Murri, a vezérük, újra elhallgat-e, mint Leó alatt, azt meglátjuk. Egy lateráni vagy egyéb papi javadalom megteheti hatását. A pápai nyilatkozat néhány általános megjegyzés után az alább következő pontokba foglalja össze az egyház társadalmi ténykedésének alapelveit. I. Az emberi társadalom, amint az isten megállapította, egyenlőtlen elvekből áll, amint egyenlőtlenek az emberi test tagjai valamennyit egyenővé tenni lehetetlen és az emberi társadalom lerombolásával járna. (Ene Apostolici numeris.) Az emberi társadalom testalkatukra, jellemükre nézve mndig különböző emberekből állott, de a különböző társadalmi egyenlőtlenségek csak az ősvagyonközösség megszűntével s a magántulajdon életbeléptével keletkeztek. A termelő eszközök társadalmosítása, eltörli az osztályuralmat, gazdasági egyenlőséget teremt s igy az egész emberi nemre kívánatos. Az emberi társadalmat lerombolni, mig ember van a földön, lehetetlenen. A társadalom különböző tagjainak egyenlősége abban áll, hogy az emberek valamennyien az isteni Teremtőtől erednek; mindnyájan megváltattak Jurisztus Jézustól és érdemük vagy érdemtelenségük szerint meg lesznek ítélve, jutalmazva vagy büntetve (Enc. Quod Apostolici muneris.) A társadalmi egyenlőség csak az osztályok megszüntetésével lehetséges. A mai helyzet az egyik osztályra nézve még az erkölcsiség tekintetében is kedvezőtlenebb, mert a „nyomoruság a bűn anyja". III. Innen ered az, hogy az emberi társadalomban, Isten rendelése szerint vannak fejedelmek és alattvalók, urak és szolgák, gazdagok és szegények, tudósok és tudatlanok, nemesek és népbeliek, akik valamennyien a szeretetben egyesülve törekesznek végezéljük, az ég felé, a földön pedig anyagi és erkölcsi javaikra. (Ene Quod Apostolici numeris.) n. pontban említett „egyenlőségből” józan logika szerint nem következhetik mindez a különbség, amely a HI-ban fel van sorolva. Ez a különbség osztálykülönbség, amelyet a ist en pl. az őskeresztényekre, a szerzetesekre, a paraguayi jezsuita kommunistákra vonatkozólag nem rendelt el, tehát mi ránk sem rendelhetett, ha minden embert egyenlő mértékkel mér Szent Chrysostomus egyházat ma is bűnnek nyilvánította a tulajdont IV Az ember a föld javait nem pusztán használatba kapta, mint az állatok, hanem joga van azok állandó birtoklására nemcsak azokat a tulajdonokat melyeket fogyasztva használ, hanem azokat is, melyeke-t fogyasztásra nem használ fel. (Enc. Rerum novarum) Ha ez a jog természetes, velünk született emberi jog, akkor mindenkire áll és nem zárhatja ki — mint ma — az emberiség 7io részét. Tőke tulajdona a mai technika fentartásával csak akkor teheti mindenkinek, ha az a mindenkié, a tár- sadalomé. Ez az okoskodás tehát épen a mi javunkra dönti el a kérdést. A természet elvitathatatlan joga a magántulajdon, a munka és ipar gyümölcse, nemkülönben bármely engedmény vagy adomány, amelyekkel mindenki tetszése szerint rendelkezhet, amint az neki megfelel. (Ene. Rerum novarum.) Helyes, míg a munka gyümölcse termelő magántulajdonná nem válik, azaz nem káros az emberi összességre. A mai tőke — már munkájának gyümölcse, a munkásosztályé, tehát az eredményt joggal követelhetjük. V. Hogy a gazdagok és szegények közt lévő ellentétet kiegyenlíthessük, arra a szeretetnek igazságossága szükséges. Nem szabad ezen túltennünk magunkat az igazságosság megsértése nélkül. (Encl. Rerum novarum.) Ma tőketulajdon van egyesek kezében, addig osztályuralom van, addig nincs gazdasági egyenlőség, addig tehát a „szeretetnek igazságossága" üres mondás. A tőke megszűnik, ha a munkás munkája teljes eredményéhez jutna, tehát a mai rendben nem is lehet igazságosság,an. Az igazságosság kötelességei a szegények és munkások részéről következők: teljesíteni tökéletesen és hűségesen azt a munkát, melyet szabadon és kölcsönös megállapodás szerint elvállaltak, nem okozni kárt a gazdának, sem megsérteni őt a személyében , saját jogainak védelmezésében tartózkodni az erőszakos cselekvényektől, nem kevésbbé zendülésektől. (Encl. Rerum novarum.) A munkásnak elsősorban önmaga, hozzátartozói és osztálysorsosai iránt vannak kötelességei, az összetartás, a közös küzdelem a kizsákmányolás és a kizsákmányoló rendszer ellen nagyobb munkabér, kisebb munkaidő és amunkaviszonyok egyéb javulása érdekében, mert tudnia kell azt, hogy saját erején kívül semmiben sem luhatik. A sztrájk egyik leghathatósabb fegyverünk, az erkölcsi érzésünkkel megfér, tehát nem engedjük kicsavarni a kezünkből. — A munkaszerződés „szabadság"-a, a munkabéruzsora, a munkás kenyérbörtökie, az egyik legnagyobb sérelmünk. van. Az igazságosság kötelességei a tőkepénzesek és gazdák részéről következők megadni a jogos bért a munkásnak, nem károsítani őket igazságos keresményükben, sem erőszakkal, sem alattomossággal, sem kézzelfogható vagy titkos uzsoráskodással, szabadságot kell nekik adni, hogy vallási kötelességeiket teljesíthessék: nem szabad kitenni őket a megrontó csábításoknak, sem a botrány veszedelmeinek; nem szabad elidegeníteni őket a családi szellemtől s a takarékosság szeretetétől, nem szabad őket olyan munkával terhelni, mely erejükön felül van, vagy nem felel meg koruknak és nemüknek. (Encl. Rerum novarum.) Az egyedül jogos bér és igazságos keresmény a munka teljes értéke, de ha ezt megszerezzük, nincs tőkeszaporulat, a tőke elveszti tőketermészetét, a magántermelő eszköz jelentőségét megszűnik az osztályuralom, benne vagyunk a kollektív társadalomban. A mai osztályállam minden komolyabb esetben erőszakot alkalmaz, a tőkeszaporodás kézzelfogható uzsora. A pápa nem kívánja az emberiség boldogulását a gazdasági egyenlőség útján, de a mai helyzet fentartását követeli, azaz védelmezi valójában az erőszakot és uzsorát. A munkabér „jogos"-sága szerinte a létminimum. Erőnkön felül dolgozni úgy sem bírunk, tehát ez a jóakarat felesleges, de hogy annyit kiván a munkástól, hogy addig dolgozzék, amíg ki nem dől, az a legnagyobb fokú rosszakarat. IX. A gazdagok és birtokosok kegyességének kötelessége az, hogy segítsenek a szegényeken és gyámoltalanokon, amint azt az Evangélium rendeli. Ez a parancs oly komolyan kötelez, hogy az utolsó ítélet napján, amint Krisztus mondta (Máté XXV.), különös módon fognak érette számadásra vonatni (Enc. Rerum novarum.) Mi nem kegyességet kérünk, de jogokat követelünk Az utolsó ítélettel pedig a püspökök maguk is annyit törődnek, hogy a legtöbbnek birtokán robotmunka és 20—30 krajczár járja, a kegyességben 3. oldal.