Népszava, 1904. január (32. évfolyam, 1–12. sz.)

1904-01-05 / 1. szám

1904. január 5. NÉPSZAVA szabadelvű párt elnökét Kubinyi Géza, a miniszterelnököt Nagy Ferencz, Apponyit Szentiványi Árpád, Zichy Aladár prófot Buzáth, Ferencz, Zichy Nándort Zichy Aladár, Zichy János gróf segédletével, Kossuth Ferenczet Bakó Mihály, Perczel házelnököt Kristóffy József üdvözölte. Fontosabb politikai nyilatkozatot egyik válasz sem tartalmaz. Tisza István be­szédéből némelyek Házfeloszlatással való fenyegetést vélnek kiolvasni és így nagy­­ lármát csapnak belőle azok, akiknek fél­niök kell a feloszlatástól. Perczel, a kép­viselőház elnöke igen bizonykodott, hogy „erőteljesen" fogja kezelni a házszabályo­kat. A néppárt a Zichyek szűk családi körében hallgatta áhítattal Zichy Nán­dort, aki egy éppen alkalomszerű témá­ról , a házasság szentségéről beszélt. Képviselőjelöltek: Makfalvay Géza államtitkár Tapolczán lesz képviselőjelölt liberális program­mal. — Nagy-Károly polgársága Károlyi György grófot jelölte. Fő­ispánváltozások. A volt brassómegyei fő­ispán, Lázár István elvált állásáról. Utódja Szé­kely György lesz. — A Kramplin Viktor helyébe küldött uj nyitrai főispán 7-én foglalja el hi­vatalát. K­ü­L_FC­h­D, Németország. A krimmstschaui osztályharczban nem állott be változás az ünnepek alatt sem. A németországi munkásság szolidaritása megható módon nyilatko­zott még karácsonykor is, amidőn az összes kizárt munkások és munkásnők ajándékokban részesültek. Bármily hihetetlenül hangozzék is, aligha volt még oly gazdag karácsonyuk e munkásoknak, mint most. A munkásság által küldött ajándékok oszto­gatása három egész napot vett igényben. A hangu­lat kitűnő, annál is inkább, mert a sztrájktörők is kezdik elhagyni a munkát s elutaznak. A szezon­munka különben csak e hó közepén kezdődik és igy akkorra várható a harcz eldőlte. Oroszország. A katonaság között egyre terjed a forradalmi Szellem. Így nemrég Tschaktatauri-ban 80 njoccz a Marseillaise éneklésével, vörös zászló alatt bejárta a várost. Courgeti-ben hasonló tüntetés volt, de mindkettőt meghaladta a batumi tüntetés. Itt ugyanis több mint 2000 újoncz, hatalmas felvonu­lást rendezett. „Le a militarizmussal !" „Éljen a köztársasági" felirattal vörös zászlókat hordtak körül. A katonák e tüntetését az okozta, hogy fel­sőbb helyről őket sztrájktörőknek szállították kü­lönböző helyekre s ez ellen tiltakoztak fölvonu­lásaikban. A finnországi nagyszámú könyvtárak ellen fordul most egyébiránt az orosz kormány s egyre-másra bezáratja őket. Ez intézkedésre állítólag az szol­gáltatott volna okot, hogy e könyvtárak a forra­dalmi mozgalom központjai. A való az, hogy a kormány retteg a nép fölvilágosultságától, mert tudja, hogy ez dönti majd meg a czári önkény­uralmat. A kisinewi perben nagy szerepet játszó Sokalow Ügyvédet letartóztatták , a politikai rendőrség ezen tette nagy elkeseredést szült a zsidó lakosság körében. Keresztény demokráczia. "„ Demokráczia népuralmat jelent, egyen­lőséget. Keresztény, zsidó vagy budhista demokráczia tehát nincs. Ugyanúgy, amint nincs keresztény szoczializmus sem. Hogy ez a két elnevezés mégis van, az csak annak köszönhető, hogy az egyháznak régi taktikája az elnevezéssel hatni a tudatlanokra, ha már a tartalom hitelét vesztette. Ezért kapott egy, a jelenlegi rendszer védelmére létrejött akc­ió „keresz­tény szoczializmus" nevet, amelyet leg­újabban X. Pius „keresztény demokrácziá­nak" keresztelt el. A pápa ugyanis leg­újabban egy nyilatkozatot adott ki, amely­ben elsősorban az olasz katolikusokhoz szólva, megállapította a papság akc­iójá­nak alapvető pontjait. Hogy miért elsősorban az olasz katoliku­sokhoz, annak érdekes oka van. Olasz­országban lépett ugyanis első­sorban elő­térbe egy mozgalom „az ifjú katolikusok mozgalma" vagy „reform­katoliczizmus" néven, amely g­­zdasági téren az alsó- és felső papság között levő óriási vagyoni különbség enyhítését, a világiak irányá­ba­n a szegényebb s az alsó papságnak j­obban jövedelmező néprétegek érdekeinek bizonyos fokig felkarolását, az egyházi fegyelem modernesitését, a th­eologia és bibliamagyarázat terén a modern tudo­mányhoz való alkalmazkodást követeli. A mozgalom oka az alsó papság rész gazda­sági helyzete s az a hit, hogy az egyház, ha a modern felfogáshoz alkalmazkodik, jobban lesz képes befolyását megtartani. XIII. Leó, az előbbi pápa erősen meg­rendszabályozta a reformálni akarókat, most, a halála után újra tenni akartak. A legutóbbi olasz katolikus kongresszuson már felléptek és oly nézeteket hangoztat­tak, amelyek a püspökök anyagi érdekeit sértették. Bele akartak menni a politikai választásokba is, mert a népet már nem képesek erőszakolt tétlenségében megtar­tani. (Eddigi passzivitásuk oka az, hogy nem akarták elis­merni az olasz állam tör­vényességét, amely az egész Itáliát és így a pápa magánbirtokait is egyesítette az olasz király jogara alatt.) Akik azonban abban reménykedtek, hogy a pápa kilép a vatikáni tízezerszobás „börtön"-éből, csalódtak. A pápaságnak egyelőre leg­fontosabb a püspökök és a saját érdeke. A franci­a híres reformkatolikus, Loisy abbét kiátkozta és könyveinek olvasását eltiltotta, az olasz „ifjú katolikusokéból pedig az alább pontonként tárgyalandó motu proprió­val akar csendes embereket csinálni. Hogy azután Murri, a vezérük, újra elhallgat-e, mint Leó alatt, azt meg­látjuk. Egy lateráni vagy egyéb papi ja­vadalom megteheti hatását. A pápai nyilatkozat néhány általános megjegyzés után az alább következő pon­tokba foglalja össze az egyház társadalmi ténykedésének alapelveit. I. Az emberi társadalom, a­mint az isten megálla­pította, egyenlőtlen elvekből áll, a­mint egyenlőt­lenek az emberi test tagjai valamennyit egyen­ővé tenni lehetetlen és az emberi társadalom lerombo­lásával járna. (Ene Apostolici numeris.) Az emberi társadalom testalkatukra, jellemükre nézve m­ndig különböző embe­rekből állott, de a különböző társadalmi egyenlőtlenségek csak az ősvagyonközös­ség megszűntével s a magántulajdon élet­beléptével keletkeztek. A termelő eszközök társadalmosítása, eltörli az osztályuralmat, gazdasági egyenlőséget teremt s igy az egész emberi nemre kívánatos. Az emberi társadalmat lerombolni, mig ember van a földön, lehetetlene­n. A társadalom különböző tagjainak egyenlősége abban áll, hogy az emberek valamennyien az isteni Teremtőtől erednek; mindnyájan megváltattak Jurisztus Jézustól és érdemük vagy érdemtelensé­gük szerint meg lesznek ítélve, jutalmazva vagy büntetve (Enc. Quod Apostolici muneris.) A társadalmi egyenlőség csak az osz­tályok megszüntetésével lehetséges. A mai helyzet az egyik osztályra nézve még az erkölcsiség tekintetében is kedvezőtlenebb, mert a „nyomoruság a bűn anyja". III. Innen ered az, hogy az emberi társadalomban, Isten rendelése szerint vannak fejedelmek és alattvalók, urak és szolgák, gazdagok és szegények, tudósok és tudatlanok, nemesek és népbeliek, akik valamennyien a szeretetben egyesülve törekesznek végezéljük, az ég felé, a földön pedig anyagi és erkölcsi javaikra. (Ene Quod Apostolici numeris.) n. pontban említett „egyenlőségből” józan logika szerint nem következhetik mindez a különbség, amely a HI-ban fel van sorolva. Ez a különbség osztálykü­lönbség, amelyet a ist en pl. az őskeresz­tényekre, a szerzetesekre, a paraguayi je­zsuita­ kommunistákra vonatkozólag nem rendelt el, tehát mi ránk sem rendelhetett, ha minden embert egyenlő mértékkel mér Szent Chrysostomus egyházat ma is bűnnek nyilvánította a tulajdont IV Az ember a föld javait nem pusztán használatba kapta, mint az állatok, hanem joga van azok ál­landó birtoklására nemcsak azokat a tulajdonokat melyeket fogyasztva használ, hanem azokat is, melye­ke-t fogyasztásra nem használ fel. (Enc. Re­rum novarum) Ha ez a jog természetes, velünk szüle­tett emberi jog, akkor mindenkire áll és nem zárhatja ki — m­int ma — az embe­riség 7io részét. Tőke tulajdona a mai technika fentartásával csak akkor teheti mindenkine­k, ha az a mindenkié, a tár-­ sadalomé. Ez az okoskodás tehát épen­­ a mi javunkra dönti el a kérdést­­. A természet elvitathatatlan joga a magántulajdon, a munka és ipar gyümölcse, nemkülönben bár­mely engedmény vagy adomány, a­melyekkel mindenki tetszése szerint rendelkezhet, amint az neki megfelel. (Ene. Rerum novarum.) Helyes, míg a munka gyümölcse ter­melő magántulajdonná nem válik, azaz nem káros az emberi összességre. A mai tőke — már munkájának gyümölcse, a munkásosztályé, tehát az eredményt jog­gal követelhetjük. V. Hogy a gazdagok és szegények közt lévő ellen­tétet kiegyenlíthessük, arra a szeretetnek igazsá­gossága szükséges. Nem szabad ezen túltennünk magunkat az igazságosság megsértése nélkül. (Encl. Rerum novarum.) Ma tőketulajdon van egyesek kezében, addig osztályuralom van, addig nincs gaz­dasági egyenlőség, addig tehát a „szere­tetnek igazságossága" üres mondás. A tőke megszűnik, ha a munkás munkája teljes eredményéhez jutna, tehát a mai rendben nem is lehet igazságosság,­an. Az igazságosság kötelességei a szegények és munkások részéről következők: teljesíteni töké­letesen és hűségesen azt a munkát, melyet sza­badon és kölcsönös megállapodás szerint elvállal­tak, nem okozni kárt a gazdának, sem megsérteni őt a személyében , saját jogainak védelmezésében tartózkodni az erőszakos cselekvényektől, nem ke­vésbbé zendülésektől. (Encl. Rerum novarum.) A munkásnak elsősorban önmaga, hozzá­tartozói és osztálysorsosai iránt vannak kötelességei, az összetartás, a közös küz­delem a kizsákmányolás és a kizsákmá­nyoló rendszer ellen nagyobb munkabér, kisebb munkaidő és a­­munkaviszonyok egyéb javulása érdekében, mert tudnia kell azt, hogy saját erején kívül semmiben sem l­uhatik. A sztrájk egyik leghathatósabb fegyverünk, az erkölcsi érzésünkkel meg­fér, tehát nem engedjük kicsavarni a ke­zünkből. — A munkaszerződés „szabad­ság"-a, a munkabéruzsora, a mun­kás ke­­nyérbörtökie, az­ egyik legnagyobb sérel­münk. van. Az igazságosság kötelességei a tőkepénzesek és gazdák részéről következők megadni a jogos bért a munkásnak, nem károsítani őket igazságos keres­ményükben, sem erőszakkal, sem alattomossággal, sem kézzelfogható vagy titkos uzsoráskodással, sza­badságot kell nekik adni, hogy vallási kötelessé­geiket teljesíthessék: nem szabad kitenni őket a megrontó csábításoknak, sem a botrány veszedel­meinek; nem szabad elidegeníteni őket a családi szellemtől s a takarékosság szeretetétől, nem sza­bad őket olyan munkával terhelni, mely erejükön felül van, vagy nem felel meg koruknak és ne­müknek. (Encl. Rerum novarum.) Az egyedül jogos bér és igazságos ke­resmény a munka teljes értéke, de ha ezt megszerezzük, nincs tőkeszaporulat, a tőke elveszti tőketermészetét, a magánter­melő eszköz jelentőségét megszűnik az osztályuralom, benne vagyunk a kollektív társadalomban. A mai osztályállam min­den komolyabb esetben erőszakot alkal­maz, a tőkeszaporodás kézzelfogható uzsora. A pápa nem kívánja az emberiség boldo­gulását a gazdasági egyenlőség útján, de a mai helyzet fentartását követeli, azaz védelmezi valójában az erőszakot és uzso­rát. A munkabér „jogos"-sága szerinte a létminimum.­­ Erőnkön felül dolgozni úgy sem bírunk, tehát ez a jóakarat feles­leges, de hogy annyit kiván a munkástól, hogy addig dolgozzék, amíg ki nem dől, az a legnagyobb fokú rosszakarat. IX. A gazdagok és birtokosok kegyességének köte­lessége az, hogy segítsenek a szegényeken és gyámoltalanokon, amint azt az Evangélium ren­deli. Ez a parancs oly komolyan kötelez, hogy az utolsó ítélet napján, amint Krisztus mondta (Máté XXV.), különös módon fognak érette szám­adásra vonatni (Enc. Rerum novarum.) Mi nem kegyességet kérünk, de jogokat követelünk Az utolsó ítélettel pedig a püspökök maguk is annyit törődnek, hogy a legtöbbnek birtokán robotmunka és 20—30 krajczár járja, a kegyességben 3. oldal.

Next