Népszava, 1904. március (32. évfolyam, 25–38. sz.)

1904-03-01 / 25. szám

1904. márc­ius 10. nekik a puskatus. És a kárpótlás? Örül­jenek, hogy szabadon járnak és nem ke­rülnek akasztófára, mert a nagyságos szolgabiró urnak velük tetszett álm­odni. Ezt az urat úgyis ismerjük már az „Ázsiá­ból." Amilyen förtelmes ez az eset, annyira jellemző kép. Az ázsiai kisisten, a pocso­lyában részegen fetrengő szolgabíró, aki álmában gyilkos szoczialistát lát, s a gya­nútlan embereket börtönbe csukatja. Éppen, mint a kapitalista­ társadalom. Bocsánatot kérünk! Tévedtünk. Alázatosan bocsánatot ké­rünk. Hazudtunk és rágalmaztunk. Azt írtuk ugyanis, hogy Zmejánovics verseczi püspök úr, az aranykeresztes apostol, aki elvtársainkról, a nép kizsákmányolóiról prédikál, háromszáz koronát fizettet magá­nak minden egyházközséggel szoczialista­ellenes prédikálásáért. Bocsásson meg a püspök úr és adja ránk főpásztori áldását megtérésünkért. Helyreigazítjuk, vissza­vonjuk az állításunkat. Zmejanovics püs­pök úr, aki főpásztorhoz méltó atyai sze­retettel óvja juhocskáit a népzsaroló isten­telenektől, nem háromszáz koronát köve­tel minden látogatásért az egyházközség­től. Nem háromszáz koronát, de háromszáz forintot. Bocsánatot kérünk, ha olyan kicsire tak­sáltuk a krisztusi szeretet és a főpásztori jóakarat árát, nyílni. Elismeri, hogy nekünk nincsenek zsidóbankáraink és püspökeink, pedig eddig úgy szólt a nóta, hogy nekünk vannak. Nekünk nincsenek, de önöknek, tisztelt „Új Lap", vannak, még zsidók is, hisz azokhoz is folyamodtak annak idején. Ami a párt alkalmazottainak „hizlalás"-át illeti, tudjuk, hogy az összes alkalmazot­tak fizetése egy­harmada sincs a néppárt szerkesztőségei jövedelmének. Pedig a keresztény szocziális urakról már párt­felük is megírta, hogy haszonért dolgoz­nak. Az öntudatos munkás önfeláldozása s a szoczializmusnak, ennek az „őrültség­nek és gonoszságnak" terjedése éppen nem titokzatos valami, nem titokzatos a pénz­ért szavazók kapzsisága sem. Mi ön­magunkért, osztályunkért, öntudatosan és a tudománynyal vértezetten küzdünk, a papi hálóban vergődő nép pedig papi csatlós. A czéltudatos ember eszméért küzd, tehát áldozatkész. Az elbutított szolga pedig meghunyászkodik és nem szolgál ingyen. Reméljük, hogy ezentúl kevesebb rókaszerű hizelgést, de még több ilyen őszinte vallomást kapunk, bár mi nem tanulni akarunk a keresztény-szo­cziálisoktól (nincs mit), csak tanulmányozni őket. Ez is hasznos. A szegény ember fillére. Az „Új Lap" február 25-én a következő­képpen kezdte meg vezérczikkét, amely a fenti czímet viseli: „Sohse resteljük: a legrosszabb embertől, legnagyobb ellen­ségünktől is tanulhatunk. Az istentelen, hazátlan, lelketlen szoczialistáktól is."­­ Ne gondoljuk azonban, hogy valami ,„istentelen" tudományt vagy „felforgató" tanokat akarnak tanulni. Nem, de — áldozatkészséget. Feldicséri az égig az ál­dozatkészségünket és lelkesedésünket, közben „jött-ment zsidók "-nak czimezi a rajtunk „élősködő zsidóvezér"-einket ilyeténképp:­­ „Koc­káztatja munkáját, keresetét, családja meg­élhetését, egészségét, egyéni szabadságát és nem tágit, hanem küzd a felforgató eszmékért. . . Pénz kell... a szoczializmusnak is, ez az 5 kocsikenőcse is, nemcsak a „polgári" mozgalmaké. És van is pénze a szoczialista agitácziónak. Igen, de honnan teremti elő ezt a pénzt. Zsidóban­ társai, mág­násai, püspökei, akik támogatnák, nincsenek. És mégis van pénze vezéreinek hizlalására, gonosz újságjainak és röpiratainak terjesztésére, a pesti és vidéki agitáczióra, az agitátorok rendes fizeté­sére. Nem sok ez a pénz, de elég ... És minthogy az elbolondítottak, a szoczialisták, sajnos, sokan vannak, hát sok rongyos zsebből, sok hitvány fillér kerül elő és a fillérekből koro­nák, száz, ezer, tízezer koronák lesznek és meg­levőn így a szükséges pénz, a szoczializmus, ez az őrültség, ez a gonoszság él, fejlődik,hódít, terjed. Hát te jó keresztény magyar, aki T ragaszkodol Jézusodhoz, hitedhez, hazádhoz, aki újra meg akar­nád teremteni a keresztény Magyarországot, te mit csinálsz ? ... nem áldozol elvedért. Sőt te várod, hogy neked áldozzanak. Várod a mágnások és papok pénzét, voksod eladó és ha látod, hogy hazád tönkremegy a te közönyösséged, a te önzésed miatt , hát fegyelmet akkor sem ismersz, voksod akkor 13 eladó. ... Te keresztény magyar választópolgár, tedd a kezedet a szivedre és valld meg, hogy az a nyo­morult szoczialista becsületesebben, önzetlenebbül küzd és áldoz a maga gonosz czéljaiért, mint te, a te igaz, magasztos, hazafias czélodért. Várjon tanulsz-e a szoczialistától, eleget ütöd át, meg­érdemli. Most tanulj tőle , megérdemled." Szóval, a néppárt választói megfizetett csőcselék, amelyet a papok és mágnások vesz­nek meg és hajtanak szavazni. Így vallja be az „Új Lap", amely sze­retné, ha a „keresztény magyar" választó­polgár (aki nem választó, az nekik nem számít), ha elárulja a proletárság ügyét, csak tudatlanságból és ne pénzért tegye, mert a papzsák nem akar eléggé meg­ NÉPSZAVA Budapest, 1904. február 29. A munkások választójoga. Említet­tük már, hogy gróf Tisza István miniszter­elnök a választási reform dolgában egyebek közt gyárosokhoz és gyártelepekhez fel­szólítást intézett, hogy közöljék vele, a munkások mely kategóriáit vonhatná a re­formba. Ez a körirata, amint most látjuk, így szól: Tekintetes Igazgatóság! A választási törvény reformja alkalmából a munkásosztálynak választói joggal való felruházása kérdését tanulmány tárgyává tettem. Mivel azonban nem a munkásosztály nagy tömegét, hanem csak a megbízhatóság és hivatottság szempont­jából alkalmasnak látszó elemeket kívánom e jogban részesíteni, ennélfogva azon támpontoknak meg­keresése mutatkozik szükségesnek, amelyek a munkásosztálynak szellemileg és erkölcsileg java­része megállapítására, illetve kiválasztására meg­bízható alapot nyújtanának. E czél elérése végett és azon meggyőződés által vezéreltetve, hogy ezen kiváló jelentőséggel bíró kérdés minden irányban való megnyugtató meg­oldásánál a tekintetes igazgatóság részéről hazafias támogatásra számíthatok, a következő kéréssel fordulok a tek. Igazgatósághoz . Szíveskedjék az igazgatása alatt álló gyár munkás­viszonyai felől és pedig munkabérek nagysága, a foglalkozások különböző nemei (felügyelő, elő­munkás, munkavezető stb.) az alkalmazás állandó­sága t. i. a jobb munkások közül hányan vannak hosszabb, például 2, 3, 4, 5 stb. év óta a gyár szolgálatában feltüntetése mellett tájékoztatni. Szíves tájékoztatást kérek továbbá arra nézve, hogy a munkásviszonyok esetleg a gyárnál létező munkásegyletek viszonyainak mérlegelése mellett, mely ismérvek nyújthatnának megbízható alapot arra nézve, hogy a munkásosztálynak csupán a szellemileg és erkölcsileg java része nyerjen választói jogot. Az ügy sürgősségére­ való tekintettel becses válaszát mielőbb kérem. A delegáczió új ülésszaka. A delegáczió új ülésszakát ez év május 4—9-ike között, Budapestre hívják össze. Ennek lesz feladata az 1905-iki közös költségvetés elintézése. Ez alkalommal a király is Budapestre jön az udvarral együtt s a delegáczió egész tartama alatt itt marad. Az udvar itt tartózkodása alatt néhány nagyobb­szabásu udvari ünnepség lesz. Az udvarral együtt a külállamokat képviselő­­nagykövetek és követek is Budapestre jönnek. Szóval lesz dinom-dánom, lesznek újra megszavazott százmilliók. Mégis csak boldog a magyar­­ Választások. Nagylakon Nagy Sándor Kossuth­párti, Haász Antal kormánypárti és Szűcs János Ugronpárti között márczius 5-én lesz választás. Állítólag román nemzetiségi jelölt is van. Bodaj­kon 8-án lesz a pótválasztás a néppárti Perczel Béla és a kormánypárti Széchenyi vikor gróf között. Bodajk Fehér megyében van s ebben a megyében nincs kormánypárti képviselő. Ha Széchenyit sem választják meg, repül a főispán. K­Ü­L_FÖ­LD). Kelet-Ázsia. Orosz-japán háború. A háború talán eltart másfél évig. De bármeddig is tartson, azzal fog végződni, hogy japán katona elevenen nem jut haza. Így be­szélt az új fővezér, Kuropatkin orosz generális. Eszünkbe jut Roberts lord nagyhangú dicseke­dése a búr-háború megkezdésekor, mert az orosz épp úgy áll most, mint Anglia akkor. Vereséget vereségre kap, sőt legujbb hatalmasan fölfújt „győzelme" sem egyéb, mint csúfos vereség. T. i. a japánok három vén rozzant hajót küldöttek a port-arturi kikötőbe tele­­kővel s pokolgépekkel, abból a czélból, hogy a kikötőben elsülyednek , lehetetlenné teszik az orosz hajóhad mozgását. Az oroszok össze­vissza lőtték a három hajót, amelyek szépen el is sülyedtek a japánok öröm­riadalma között s az oroszok, mikor már teli kür­tölték a világot a „győzelemmel", tudták csak meg a csúfos kudarc­ot. Szárazföldi összeütközés még nem volt, de már annyi bizonyos, hogy sokkal nagyobb serege van a japánoknak harcz­készletben, mint a szállítás ezer akadálya által hát­ráltatott orosznak. Az európai áttekintés még mindig homályos találgatásra ad okot. Hogy Korea és Khina szövetséget szándékszik kötni Japánnal, ez számta­lan kalandos kombináczióra ad alkalmat. Bizonyos ugyan, hogy minden európai uralkodó s a tőlük függő sajtó orosz-barát húrokat penget — Anglia kivételével — de biztos az is, hogy a szocziál­demokráczia mindenütt készen áll esetleges nagyobb háború megakadályozására. Egész Európa prole­tárátusa üdvözli az orosz szocziáldemokratákat most megindítandó nagy küzdelmükben. A bécsi szoczialista diákok hatalmas gyűlést tar­tottak, melyen dr. Ellenbogen elvtárs volt a szó­nok s a gyűlés üdvözletét küldte az orosz forra­dalmároknak s reményét fejezte ki, hogy ez a háború végre meg fogja buktatni a véres czári kényuralmat. A gyűlés után az orosz konzulátus előtt tüntetés volt. A párisi orosz szocziáldemokraták csoportja is tiltakozó gyűlést tartott a keletázsiai háború ellen. Elnöke volt Deutsch Leó, egyike a legrégibb orosz forradalmároknak, aki tizenhat évi száműzetés után szökött meg Szibériából. A szónok Pleckanov volt. A gyűlés határozatilag kimondta, hogy a háború nem egyéb, mint kapitalista csoportok munkája s ellene a japáni osztálytudatos proletárokkal együtt tiltakozik. Egyidejűleg felhívja az orosz forradal­márokat az abszolutizmus elleni küzdelemre. A gyűlés alatt Plechanov egy moszkvai levéllel bizo­nyítja, hogy az u. n. hazafias tüntetések nem egye­bek, mint a rendőrség által rendezett, álruhában levő rendőrök és spiczlik gyűlései. A hajsza. Budapest, február 29. Az „Adevérul" lefoglalása. Az „Adevérul" megjelent, tehát megint lefoglalta az ügyészség utasítására a rend­őrség, ezúttal a Spicuiri (Kalászok) és Foi goale (Üres lapok) czímű czikkek miatt. Azonban nem találhattak egy pél­dányt sem, mert okulva a múltakon, csu­pán az ügyészséghez küldendő egy példányt nyomattuk ki, miután úgyis minden szám konfiskálva lesz, s csak az ügyészség által lefoglalt czikkek kihagyásával nyo­matjuk ki a lapot, tehát ugyanazt az el­járást követjük, ami az osztrák c­enzúrá­nál törvényesen be van vezetve. Ha már czenzúra van, hát legyen nyílt czenzúra. A „szabad" Magyarország szégyene ez, nekünk nincs okunk titkolni, hogy közép­kori állapotokban vagyunk. A szaklapokat is üldözik már. A Famunkások Szaklapjának legutolsó számát az ügyészség lefoglaltatta. Hajrás Miskolczi hajsza. Miskolczi elvtársainktól a következő táviratot kaptuk: „Óriási tiltakozó nép­gyűlés a sajtószabadságért. Groszmanntól a szó megvonva. A népgyűlés karhatalom­mal szétverve." Ez a galád eljá­rás csak élesebbé fogja tenni miskolczi elvtársaink harczát. 56 Áldozat. A személyes szabadság elkobzása kezd ismét divatba jönni Magyarországon. Még mindig kisért az ungvári bútorgyári sztrájk, a hatóság sehogy sem akarja ezt elfelej­teni, úgy látszik czélul tűzte ki, hogy meg­rémítse a munk­ásokat, nehogy ismét a sztrájk hatalmas fegyverét igénybe vegyék, nyo­morúságos helyzetük javítására. A rend­őrség a sztrájkból kifolyólag elítélt 56 munkást; a megbírságolt munkások az ítéletet megfelebbezték, de a rendőrség az 3. oldal.

Next