Népszava, 1904. június (32. évfolyam, 66–80. sz.)

1904-06-02 / 66. szám

1904. június 2. NÉPSZAVA rosszabbak különösen az iparban a nőkre nézve, mint a férfiakra. Az otthoni mun­kások elszomorítóan nagy arányszáma nö­vekszik. Mindezek a jelenségek bizonyítják, hogy a női munka nálunk is folyton foglalja a bért és szükségképpen megadja az alkal­mas talajt egy erőteljes nőmozgalomra. A vas- és fémmunkásszövetség már meg­tette az első lépéseket, hogy a nőmunká­sokat a szakegyesületi szervezkedésbe jobban bevonja, példáját remélhetőleg a többi szakma is követni fogja. összesen . . . 840 millió koronát. 840 millióból mintegy 200 visszatérül az országnak. Az állam tehát annyit vesz el, amennyit a föld magterem. A népes­ség megélhetésére maradnak a fel nem sorolt nyerstermékek (szőlő stb.), a keres­kedelem, ipar­ és közlekedés haszna. Eb­ből élünk. Az ország jövedelmének felét és jelentősebbik részét tényleg elrabolja az állam, a maradékot lefölözi a kapita­lista. És mire költ az állam? Nézzük a fenti kimutatást. Katonaság és a militarizmus adósságai, az udvar, adószedés, belügyi közigazgatás (csendőrség stb.), igazságügyi kiadások (börtön, bíróság) — csupa nép­ellenes intézmények. Az állam kiadásai­nak nagy részét, mintegy 700 milliót, ezek emésztik fel és csak 140 millió közömbös vagy közvetve hasznos ránk nézve. Ime, az állam számokban — a valóság­ban. Tisza erőszakoskodásairól ir hosszabb levelet az egyik polgári lap­nak hollandiai levelezője Hajé F. Kristian dr. Miután megjegyzi, hogy véleményét a nyugati szocziálpolitikusok is osztják, igy i­. meghunyászkodni volna kénytelen. Ez pedig a modern állam csődjét jelentené ! Nálunk és általában a műveit Nyugaton, sokkal inkább foglalkoztatja a Tisza-kormány eljárása az elméket, mint önöknél. Távolabb élünk az események színterétől és, azt hiszem, tisztábban is látjuk a helyzetet. Előttünk úgy tűnik fel Tisza gróf, ki hirhedt „erős karját" lelkiismeret furdalás nélkül használja, mint az a katona, ki idő előtti támadásával elárulja az ellen­ség előtt saját hadseregének mikénti elhelyezke­dését. A hadbíróság bizonyos esetekben halálra ítéli az ilyen katonát. Vajjon nem világos-e min­den gondolkodó előtt, hogy a szoczialisták már ma gondolkoznak és tanakodnak, hogyan lehetne e veszedelmes fegyvert (t. i. a hadsereg alkalma­zását.) az állam kezéből kiragadni, vagy legalább is ártalmatlanná tenni. És az államférfiak törhetik fejüket, hogyan kellene az ilyen törekvéseket ellensúlyozni! Mindezt pedig Tisza grófnak és kormányénak köszönhetik ! Mily másképp járt el a vasúti sztrájk legyűré­sénél a mi kormányunk! ... A legnagyobb vész pillanatában a legtekintélyesebb államférfiú sem merte volna a Tisza gróf erőszakos eszközeit nálunk fel­használni. A felháborodott közvélemény menten elsö­pörte volna díszes polczáról, ha a hadsereget, mely voltaképpen a haza függetlenségének megóvására és a belső rend biztosítására tartatik fenn, jó hon­polgárok ellen használja vala győző fegyverül akkor, mikor azok a törvény nem tiltotta módon iparkodnak anyagi helyzetükön javítani . . . Ám, h­a Tisza prof politikáját elite­ltük is, valóság­gal megrökönyödtünk annak hallatára, hogy a békés emberek gyülekezését megtiltotta és a mozgalom vezé­reit elfogatta. Hogyan? Hát Magyarországon nincs törvénybe iktatva a szabad gyülekezési, egyesülési és társulási jog ? Hát Magyarországon ártatlan embereket a kormány egyszerű parancsára bebörtönözhetnek? Legalább mi nem tudunk arról, hogy e vezetők tör­vényüldözte bűntetteket követtek volna el. Mi csak arról tudunk, hogy ők meg voltak bízva a moz­galom vezetésével és hogy ebben a minőségükben a kormány is tárgyalt velük. Nem tudjuk megérteti, miért záratta el őket ugyanez a kormány akkor, mi­kor már a helyzet urává lett. Bocsánatukat kérem e kérdéseimért, melyekkel, mint talán helytelenül informált idegen, előhozakodom. Mentse bátor­ságomat, hogy mindenütt, hol kormányuk e cse­lekedetéről tudomással bírnak,­ Angolországban, Francziaországban, általában a Nyugaton, azzal a vád­dal illetik Magyarországot, hogy mint Orosz-, Spanyol­vagy Olaszország, még lábbal tiporja­ és nem engedi érvényesülni a vagyontalan osztály jogos igényeit." És aki ezeket írja nem elvtárs, de reakcziós hajlamú polgár, csakhogy Euró­pában lakik­ el. A kiküldöttek pillanatnyi tisztesség­érzése azonban mihamar eltűnt. A be­csületes békét a mesterek gyűlése vissza­utasította, még maguk a mester­ kiküldöt­tek is szószegően ellene szavaztak. A minden más érdeket tipró, gőgös elhatá­rozásra természetesen az lett a válasz, hogy a munkások is visszavonták az adott engedményt és hatalmuk tudatában ki­jelentették, hogy most már egy fikarcz­nyit sem engednek. A hatalmas küzdelem megkezdődött és folyik. A kizárt munkások ezer számra hagyják el a főváros, eddig mintegy 6—7000 keres vidéken munkát. A többi régen készült a harezra és feltétlenül számít a győzelemre s a legpiszkosabb mesterek példás megbüntetésére. A fő­henczegekre ugyanis a kizárás vissza­szívása után kimondják a bojkottot s annyival több kapja meg jól megérdemelt büntetését, amennyivel több vidékre űzött munkás kap­ott munkát. A nagy küzdelem előreláthatólag a mester urak kudarczával fog végződni annyival is inkább, mert — és ezt min­den elfogultság nélkül mondjuk — a munkások eljárása oly méltányos volt ebben a harczban, hogy nem képzelhető olyan korlátolt burzsoá-koponya az építő­mester urakon kívül, akik a munkások ügyét igazságosnak ne tartaná, ha a harcz kitörésének körülményeit ismeri. A munka­adók eljárása viszont éppen nem alkalmas arra, hogy önzetlenségre tanítson bennün­ket. Akár jobbra, akár balra dúl el a koc­ka, nekünk kettőzött figyelemmel és rokonszenvvel kell a harczot kisérnünk, mert mindkét esetben mi hamar érezni fogjuk a hatását. Az ország jövedelme és az állam. Magyarország fő jövedelmi forrása a föld, amely átlag jó esztendőben terem: 1 Jvi termés Buza . . . . 40 millió métermázsa, Rozs . . . . 11 » w Kétszeres . . IV, » *» Árpa . . . . 12 » n Zab . . . . 12 m " Kukoricza . . 32 m n Burgonya . . 42 n n Ezek pénzbeli értéke: Buza értéke : 520 millió korona, Rozs » • 138 „ Kétszeres M • 1" A» U Árpa » 135 „ Zab n • 120 „ Kukoricza 270 „ Burgonya 110 „ •"••sszt.'Hen . 1305 millió korona. Ebből tiszta haszon legfeljebb 652 millió. Ebből az állam­ elvesz évenként, katonai czélokra . 175 millió koronát, államadósságok ka­mataira 273 , bécsi udvartartásra 93/ro » m nyugdijakra .... 21 » * adóbesz .­lési köze­gek'' 64 „ . országgy ilési ki­adásra 3 '/a m­m kamatbiztositásra . 3'/, „ » egyéb kiadásokra .93 „ » belügyi igazgatásra 50 „ * közoktatásügyre . . 44 „ • igazságügyre ... 38 „ » kereskedelem s iparra 20 „ * földmivelésügyre . 24 „ „ utakra 22 „_ Lec­áfolhatatlan tény immár, hogy a magyar kormány az állam hatalmának, erejének egész teljességét fölhasználta a vasutasok sztrájkjának megtörésére. Ha ezeknek az eszközöknek segélyé­vel a kormány ezért nem ért volna, kénytelensé­gében alkudozásba kellett volna bocsátkoznia az ellenszegülőkkel. Ha elképzeljük pl. hogy a katona­köteles sztrájkolók mind egy szálig a behívási parancsnak nem engedelmeskednek, mi történik vala akkor? Hihető-e, hogy békés időben hadi­törvényszék 2000 vagy 3000­­embert börtönbe hur­czoljon avagy halálra ítéljen ? Ugy­e­bár, nem ! A kormányhatalom tehát, amely félmillió lelket számláló hadsereg korlátlan parancsolója, nem alkalmazhatván fenyítő eszközeit, ilyen esetben A bécsi küzdelem. Hatalmas küzdelem folyik a szomszéd ország fővárosában, ahová most a világ öntudatos proletariátusának figyelme irá­nyozva van. Az építőmunkások küz­delme folyik Bécsben. A bécsi kőművesek mozgalmat indítot­tak mintegy hatezren a 4 koronás napi­bérért. Jóllehet az emelkedés a legtöbb vállalkozónál nem is lett volna 40 fillér, minthogy az eddigi minimális bér 3 ko­rona 60 fillér volt, az építőmesterek tes­tülete az összes bécsi építőmunkások ki­zárását határozta el, nem törődvén azzal, hogy harminczezer embert dob ki az utczára. Piszkos kapzsiság és hatalmi dölyf voltak az embertelenség rugói, az öntudat és az összetartás lesznek a meg­torlói. Tekintettel arra az óriási kárra, amely egy ilyen kizárásból az ország közgazdaságára, első­sorban kereskedel­mére háromolhatik. Bécsben nem Rudnay úr sietett a sztrájktanyák szétverésére, de a kereskedelmi miniszter állott a békítő akc­ió élére. Sikerült is a tár­gyalásokat megindítania. A közös bizott­ságban az erősebbek és az engedékenyeb­bek a szegény kizsákmányoltak voltak, akik belementek abba, hogy a most folyó szezonban 3 korona 80 fillér legyen a minimális napidíj s csak jövőre emelked­jék 4 koronára. A mesterek kiküldöttei elfogadták a tisztességes ajánlatot, ame­lyet a 8 helyen tartott nagy munkás­gyűlések közül csak kettő nem fogadott Budapest. június 1. Szegeden 115 szótöbbséggel Bánffy Dezsőt választották meg képviselővé. Ez a választás hatalmas pofon Tisza István­nak, aki mindent elkövetett, hogy Bánffyt megbuktassa. A lapok nagy hűhót csap­nak Bánffy győzelmével és új parlamenti korszak megteremtését várják Bánffytól. Mondani sem kell, hogy ezt Bánffy az ő ultra-soviniszta fellépésének köszönheti csak s hogy amint a nagy hűhót nem ér­demli meg, azonképpen nem is fogja még azokat a reményeket sem beváltani, ame­lyeket a „hazafiak" fűznek hozzá. A mun­kásság pedig éppenséggel nem várhat tőle semmit. „Az Ujsuffi -nak szóló minapi „Őszinte szó" czimű czikkünk vége valóságos rekor­dot ért el a sajtóhibákban. Az utolsó sorok helyesen így hangzanak: „Ha az állam erőszakos . . . azzal csak azt bi­zonyítja, hogy nem vagyunk még elég erősek a törvény békepontjait betartni«». Kérdés azonban, hogy éppen az állami erőszak nem tesz-e képessé arra, hogy ne csak a mai békepontokat tartassuk be, de a kompromiszszum feltételeit a magunk javára meg is változtassuk­­" stb. „ Az Újság" különben ismét irt egy czik­ket erről a kérdésről, amelynek foglalata az, hogy a szak­egyesület köpönyegébe búvó gazembereket épp úgy kell büntetni, mint más bűnöst éppen a szakegyletek érdekében. Igaz, helyes, de minek kellett akkor a pékek egyesületét felfüggeszteni, mikor még be sincs bizonyítva, hogy benne tényleg gazemberek vannak?­­ A delegácziók közül hétfőn az osztrák tartott teljes ülést. A delegáczió rövid vita után elfogadta a rendes hadügyi költségvetést és a hadügyminiszter jelen­tését tudomásul vette. Egyéb — eltekintve nemzetiségi és keresztény szocziális kiro­hanásoktól — nem esett. Kedden az osztrák delegáczió a rendkívüli hadi kiadások tárgyalását kezdte meg. A magyar delegáczió egyik albizottsága előtt a közös pénzügyminiszter Bosznia költ­ségeit okotta meg. 3. oldal.

Next