Népszava, 1904. június (32. évfolyam, 66–80. sz.)
1904-06-02 / 66. szám
1904. június 2. NÉPSZAVA rosszabbak különösen az iparban a nőkre nézve, mint a férfiakra. Az otthoni munkások elszomorítóan nagy arányszáma növekszik. Mindezek a jelenségek bizonyítják, hogy a női munka nálunk is folyton foglalja a bért és szükségképpen megadja az alkalmas talajt egy erőteljes nőmozgalomra. A vas- és fémmunkásszövetség már megtette az első lépéseket, hogy a nőmunkásokat a szakegyesületi szervezkedésbe jobban bevonja, példáját remélhetőleg a többi szakma is követni fogja. összesen . . . 840 millió koronát. 840 millióból mintegy 200 visszatérül az országnak. Az állam tehát annyit vesz el, amennyit a föld magterem. A népesség megélhetésére maradnak a fel nem sorolt nyerstermékek (szőlő stb.), a kereskedelem, ipar és közlekedés haszna. Ebből élünk. Az ország jövedelmének felét és jelentősebbik részét tényleg elrabolja az állam, a maradékot lefölözi a kapitalista. És mire költ az állam? Nézzük a fenti kimutatást. Katonaság és a militarizmus adósságai, az udvar, adószedés, belügyi közigazgatás (csendőrség stb.), igazságügyi kiadások (börtön, bíróság) — csupa népellenes intézmények. Az állam kiadásainak nagy részét, mintegy 700 milliót, ezek emésztik fel és csak 140 millió közömbös vagy közvetve hasznos ránk nézve. Ime, az állam számokban — a valóságban. Tisza erőszakoskodásairól ir hosszabb levelet az egyik polgári lapnak hollandiai levelezője Hajé F. Kristian dr. Miután megjegyzi, hogy véleményét a nyugati szocziálpolitikusok is osztják, igy i. meghunyászkodni volna kénytelen. Ez pedig a modern állam csődjét jelentené ! Nálunk és általában a műveit Nyugaton, sokkal inkább foglalkoztatja a Tisza-kormány eljárása az elméket, mint önöknél. Távolabb élünk az események színterétől és, azt hiszem, tisztábban is látjuk a helyzetet. Előttünk úgy tűnik fel Tisza gróf, ki hirhedt „erős karját" lelkiismeret furdalás nélkül használja, mint az a katona, ki idő előtti támadásával elárulja az ellenség előtt saját hadseregének mikénti elhelyezkedését. A hadbíróság bizonyos esetekben halálra ítéli az ilyen katonát. Vajjon nem világos-e minden gondolkodó előtt, hogy a szoczialisták már ma gondolkoznak és tanakodnak, hogyan lehetne e veszedelmes fegyvert (t. i. a hadsereg alkalmazását.) az állam kezéből kiragadni, vagy legalább is ártalmatlanná tenni. És az államférfiak törhetik fejüket, hogyan kellene az ilyen törekvéseket ellensúlyozni! Mindezt pedig Tisza grófnak és kormányénak köszönhetik ! Mily másképp járt el a vasúti sztrájk legyűrésénél a mi kormányunk! ... A legnagyobb vész pillanatában a legtekintélyesebb államférfiú sem merte volna a Tisza gróf erőszakos eszközeit nálunk felhasználni. A felháborodott közvélemény menten elsöpörte volna díszes polczáról, ha a hadsereget, mely voltaképpen a haza függetlenségének megóvására és a belső rend biztosítására tartatik fenn, jó honpolgárok ellen használja vala győző fegyverül akkor, mikor azok a törvény nem tiltotta módon iparkodnak anyagi helyzetükön javítani . . . Ám, ha Tisza prof politikáját eliteltük is, valósággal megrökönyödtünk annak hallatára, hogy a békés emberek gyülekezését megtiltotta és a mozgalom vezéreit elfogatta. Hogyan? Hát Magyarországon nincs törvénybe iktatva a szabad gyülekezési, egyesülési és társulási jog ? Hát Magyarországon ártatlan embereket a kormány egyszerű parancsára bebörtönözhetnek? Legalább mi nem tudunk arról, hogy e vezetők törvényüldözte bűntetteket követtek volna el. Mi csak arról tudunk, hogy ők meg voltak bízva a mozgalom vezetésével és hogy ebben a minőségükben a kormány is tárgyalt velük. Nem tudjuk megérteti, miért záratta el őket ugyanez a kormány akkor, mikor már a helyzet urává lett. Bocsánatukat kérem e kérdéseimért, melyekkel, mint talán helytelenül informált idegen, előhozakodom. Mentse bátorságomat, hogy mindenütt, hol kormányuk e cselekedetéről tudomással bírnak, Angolországban, Francziaországban, általában a Nyugaton, azzal a váddal illetik Magyarországot, hogy mint Orosz-, Spanyolvagy Olaszország, még lábbal tiporja és nem engedi érvényesülni a vagyontalan osztály jogos igényeit." És aki ezeket írja nem elvtárs, de reakcziós hajlamú polgár, csakhogy Európában lakik el. A kiküldöttek pillanatnyi tisztességérzése azonban mihamar eltűnt. A becsületes békét a mesterek gyűlése visszautasította, még maguk a mester kiküldöttek is szószegően ellene szavaztak. A minden más érdeket tipró, gőgös elhatározásra természetesen az lett a válasz, hogy a munkások is visszavonták az adott engedményt és hatalmuk tudatában kijelentették, hogy most már egy fikarcznyit sem engednek. A hatalmas küzdelem megkezdődött és folyik. A kizárt munkások ezer számra hagyják el a főváros, eddig mintegy 6—7000 keres vidéken munkát. A többi régen készült a harezra és feltétlenül számít a győzelemre s a legpiszkosabb mesterek példás megbüntetésére. A főhenczegekre ugyanis a kizárás visszaszívása után kimondják a bojkottot s annyival több kapja meg jól megérdemelt büntetését, amennyivel több vidékre űzött munkás kapott munkát. A nagy küzdelem előreláthatólag a mester urak kudarczával fog végződni annyival is inkább, mert — és ezt minden elfogultság nélkül mondjuk — a munkások eljárása oly méltányos volt ebben a harczban, hogy nem képzelhető olyan korlátolt burzsoá-koponya az építőmester urakon kívül, akik a munkások ügyét igazságosnak ne tartaná, ha a harcz kitörésének körülményeit ismeri. A munkaadók eljárása viszont éppen nem alkalmas arra, hogy önzetlenségre tanítson bennünket. Akár jobbra, akár balra dúl el a kocka, nekünk kettőzött figyelemmel és rokonszenvvel kell a harczot kisérnünk, mert mindkét esetben mi hamar érezni fogjuk a hatását. Az ország jövedelme és az állam. Magyarország fő jövedelmi forrása a föld, amely átlag jó esztendőben terem: 1 Jvi termés Buza . . . . 40 millió métermázsa, Rozs . . . . 11 » w Kétszeres . . IV, » *» Árpa . . . . 12 » n Zab . . . . 12 m " Kukoricza . . 32 m n Burgonya . . 42 n n Ezek pénzbeli értéke: Buza értéke : 520 millió korona, Rozs » • 138 „ Kétszeres M • 1" A» U Árpa » 135 „ Zab n • 120 „ Kukoricza 270 „ Burgonya 110 „ •"••sszt.'Hen . 1305 millió korona. Ebből tiszta haszon legfeljebb 652 millió. Ebből az állam elvesz évenként, katonai czélokra . 175 millió koronát, államadósságok kamataira 273 , bécsi udvartartásra 93/ro » m nyugdijakra .... 21 » * adóbesz .lési közegek'' 64 „ . országgy ilési kiadásra 3 '/a mm kamatbiztositásra . 3'/, „ » egyéb kiadásokra .93 „ » belügyi igazgatásra 50 „ * közoktatásügyre . . 44 „ • igazságügyre ... 38 „ » kereskedelem s iparra 20 „ * földmivelésügyre . 24 „ „ utakra 22 „_ Lecáfolhatatlan tény immár, hogy a magyar kormány az állam hatalmának, erejének egész teljességét fölhasználta a vasutasok sztrájkjának megtörésére. Ha ezeknek az eszközöknek segélyével a kormány ezért nem ért volna, kénytelenségében alkudozásba kellett volna bocsátkoznia az ellenszegülőkkel. Ha elképzeljük pl. hogy a katonaköteles sztrájkolók mind egy szálig a behívási parancsnak nem engedelmeskednek, mi történik vala akkor? Hihető-e, hogy békés időben haditörvényszék 2000 vagy 3000embert börtönbe hurczoljon avagy halálra ítéljen ? Ugyebár, nem ! A kormányhatalom tehát, amely félmillió lelket számláló hadsereg korlátlan parancsolója, nem alkalmazhatván fenyítő eszközeit, ilyen esetben A bécsi küzdelem. Hatalmas küzdelem folyik a szomszéd ország fővárosában, ahová most a világ öntudatos proletariátusának figyelme irányozva van. Az építőmunkások küzdelme folyik Bécsben. A bécsi kőművesek mozgalmat indítottak mintegy hatezren a 4 koronás napibérért. Jóllehet az emelkedés a legtöbb vállalkozónál nem is lett volna 40 fillér, minthogy az eddigi minimális bér 3 korona 60 fillér volt, az építőmesterek testülete az összes bécsi építőmunkások kizárását határozta el, nem törődvén azzal, hogy harminczezer embert dob ki az utczára. Piszkos kapzsiság és hatalmi dölyf voltak az embertelenség rugói, az öntudat és az összetartás lesznek a megtorlói. Tekintettel arra az óriási kárra, amely egy ilyen kizárásból az ország közgazdaságára, elsősorban kereskedelmére háromolhatik. Bécsben nem Rudnay úr sietett a sztrájktanyák szétverésére, de a kereskedelmi miniszter állott a békítő akció élére. Sikerült is a tárgyalásokat megindítania. A közös bizottságban az erősebbek és az engedékenyebbek a szegény kizsákmányoltak voltak, akik belementek abba, hogy a most folyó szezonban 3 korona 80 fillér legyen a minimális napidíj s csak jövőre emelkedjék 4 koronára. A mesterek kiküldöttei elfogadták a tisztességes ajánlatot, amelyet a 8 helyen tartott nagy munkásgyűlések közül csak kettő nem fogadott Budapest. június 1. Szegeden 115 szótöbbséggel Bánffy Dezsőt választották meg képviselővé. Ez a választás hatalmas pofon Tisza Istvánnak, aki mindent elkövetett, hogy Bánffyt megbuktassa. A lapok nagy hűhót csapnak Bánffy győzelmével és új parlamenti korszak megteremtését várják Bánffytól. Mondani sem kell, hogy ezt Bánffy az ő ultra-soviniszta fellépésének köszönheti csak s hogy amint a nagy hűhót nem érdemli meg, azonképpen nem is fogja még azokat a reményeket sem beváltani, amelyeket a „hazafiak" fűznek hozzá. A munkásság pedig éppenséggel nem várhat tőle semmit. „Az Ujsuffi -nak szóló minapi „Őszinte szó" czimű czikkünk vége valóságos rekordot ért el a sajtóhibákban. Az utolsó sorok helyesen így hangzanak: „Ha az állam erőszakos . . . azzal csak azt bizonyítja, hogy nem vagyunk még elég erősek a törvény békepontjait betartni«». Kérdés azonban, hogy éppen az állami erőszak nem tesz-e képessé arra, hogy ne csak a mai békepontokat tartassuk be, de a kompromiszszum feltételeit a magunk javára meg is változtassuk" stb. „ Az Újság" különben ismét irt egy czikket erről a kérdésről, amelynek foglalata az, hogy a szakegyesület köpönyegébe búvó gazembereket épp úgy kell büntetni, mint más bűnöst éppen a szakegyletek érdekében. Igaz, helyes, de minek kellett akkor a pékek egyesületét felfüggeszteni, mikor még be sincs bizonyítva, hogy benne tényleg gazemberek vannak? A delegácziók közül hétfőn az osztrák tartott teljes ülést. A delegáczió rövid vita után elfogadta a rendes hadügyi költségvetést és a hadügyminiszter jelentését tudomásul vette. Egyéb — eltekintve nemzetiségi és keresztény szocziális kirohanásoktól — nem esett. Kedden az osztrák delegáczió a rendkívüli hadi kiadások tárgyalását kezdte meg. A magyar delegáczió egyik albizottsága előtt a közös pénzügyminiszter Bosznia költségeit okotta meg. 3. oldal.