Népszava, 1904. november (32. évfolyam, 133–146. sz.)
1904-11-01 / 133. szám
2. oldal, népszava 1904. november 1. 1,503.482 korona esik, míg a fenmaradó 2,717.768 korona főleg a következő szükségletek között oszlik meg. Az 1904. évi szeptember hó 1-én felállított új állami elemi iskolák költségeinek az egész évi szükségletre való kiegészítése igényel 200.000 koronát a már fennálló állami iskolák tanerőinek a törvényszabta létszámra való kiegészítése 276.800 koronát; a községi és felekezeti elemi iskolai tanítók fizetéskiegészitésére és korpótlékaira az 1893. évi XXVI. törvényczikk alapján szükséges további 160.000 korona; mig a tervezett népoktatási reformmal kapcsolatban nyújtandó fizetéskiegészítésekre egy millió 500.000 korona vétetett föl. A miniszter jelentésében a magyarázatnál a következő csodálatos mondás fordult elő: „A népoktatási intézeteknél ezek után még fenmaradó többletet a polgári és elemi tanító-és tanítónőképzők, valamint a kisdedóvónőképzők fejlődésszerű szükségletei indokolják." Nem értjük, hogyan lehet itt fenmaradó összeg ! Talán az ország túl van már zsúfolva iskolákkal s nem tudják, hova tenni a pénzt? Ezt az örvendetes jelenséget eddig még senki sem tapasztalta. Az egyházak segélyezésére előirányzott 600.000 korona többletből 150.000 korona az egyes hitfelekezetek egyházi segélyének fölemelésére fog fordíttatni, míg 450.000 korona a lelkészi jövedelmek kiegészítésére szükséges. A honvédelmi minisztérium rendes kiadásai összesen 756.057 koronával emelkednek. Ebből 464.624 korona többlet mutatkozik a csapatok rendes kiadásainál, mely többletből 20.000 korona esik a honvédorvosi tisztikar szaporítására, 60.000 korona az altiszti szolgálati jutalomdíjak és végkielégítések szükségleteire, 152.000 korona a gyakorló és lövészterek bérleti és fentartási költségeire, 66.000 korona a lőszer költségek emelkedésére, 80.000 korona a honvéd központi tiszti tanfolyam rendszeresítésére és 122.000 korona a gyalogezredeknek kerületenkint való előzetes összpontosítására, míg ezek után fenmaradó többlet, valamint az egyéb tételeknél elért megtakarítások a legénységi közétkezés, a kenyér, lótáp és tűzifa árának emelkedése által előidézett szükség fedezésére fordíttatik. A rendkívüli kiadások (átmeneti kiadások és beruházások) összesen 170.016.165 koronával, vagyis az 1904. évre törvényhozásilag engedélyezett 165.517.691 koronával 4.498.474 korona nagyobb összeggel vannak előirányozva és pedig oly módon, hogy az átmeneti kiadásoknál 32.901.852 korona többlet, a beruházásoknál pedig 28.409.378 korona hiány mutatkozik. A közösügyi rendkívüli kiadások 46,722.868 koronával emelkednek, főleg azért, mert a közös hadsereg és haditengerészet 1905. évi rendkívüli szükségleteire megszavazott 140,676.000 koronából a magyar korona országaira eső 48,392.543 korona fedezéséről ebben az alosztályban történt gondoskodás. A vallás- és közoktatásügyi tárca átmeneti kiadásainak többlete 260.200 korona. Ezen többlet főleg a következő czélokra szükséges: az állami gimnáziumoknál, a budapesti III. gimnázium bérhelyiségeinek á alakítására 30.000 korona; a felekezeti középiskolák építési segélyeinek 39.000 sor.; a szegedi középiskolai magyarhorvát internátus elhelyezési és felszerelési költségeire 52.000 korona; az országos színművészeti akadémia felszerelésének kiegészítésére 18.000 korona; a vidéki múzeumok építési segélyeire 21.000 kor.;Vajdahunyad várának helyreállítására 70.000 korona; egyházi műemlékek helyreállítására 20.000 korona; és végül a kolozsvári szent ferenczrendi zárda épületének helyreállítására 10.000 korona. A költségvetésből két irányzat domborodik ki élesen: a hadseregnek és a vallásnak való határtalan kedvezés. Nemcsak a költségvetésnek, de az emelkedésnek legnagyobb részét a hadsereg nyeli el. Ami ezenfelül marad, azt még alaposan megdézsmálják a különböző felekezetek és egyházak. Egy pillantás a költségvetésre s rögtön látjuk, az ósdi államnak, mely intézmények a legszükségesebb támasztékai. A hadsereg és az egyház. Az erőszak és a képmutatás. Az ágyú és az imádság. Mindig élesebben tűnik ki, hogy a nép mennyire maga látja el legdühödtebb ellenségeit lőszerrel. Mert azokat a szédítő összegeket, melyek a költségvetésben szerepelnek, a jó, a,türelmes, a tudatlan nép hordja össze. És ime az állam nagy alkotásai, melyek a pénzekből létesülnek és szívják táplálékukat, mind ellene vannak. Míg a milliók százait fordítják fegyverre és hozzá hasonló haszontalanságokra, addig csak nagyon minimális összeg jut a népiskolákra. Megszoktuk már folyton a népiskolák elhanyagolása fölött való panaszkodást, mintha egyéb panaszunk, vagy kifogásolni valónk nem is volna. Kevesek az igényeink. Megszoktuk szűkre szabni őket. Pedig hol vannak még azok a nagyobb szabású munkásintézmények, melyekre nézve a művelt államok a kezdet kezdetein már rég túlvannak ? Hiszen ha a mi kormányunknak nincsen érzéke munkásérdekek iránt, teremtenie kellene ilyen intézményeket a saját biztonsága érdekében is. Vagy nem gondolja, hogy rendezett viszonyok között kevesebb oka lenne a kitörésektől való félelemre, mint így? Nálunk, ha munkásintézmények vannak, azok nem a kormány jóakaratából, hanem éppen annak akarata ellenére vannak. A munkások maguk teremtették ezeket állandó harcz közepette, példátlan kitartással, okossággal és erőfeszítéssel. És a kormány, ahelyett hogy támogatta volna őket, vadul rájuk uszította egész hatalmát. Mint a legutóbbi események mutatják, a kormány továbbra is öngyilkosságba kényszeríti a polgári államot. A költségvetés is ezt mutatja. A hadsereg nagyon szükséges a „belső rend" föntartására, a papság pedig az erkölcsök ápolása szempontjából. Nem hisszük azonban, hogy az ilyen költségvetés tartós hasznot biztosíthatna az államnak. Nekünk mindenesetre szolgál, ha egyébbel nem, hát — tanulsággal. SZEMLE. Budapest, október 81. Leszerelnek ... felszerelnek ... Az ember igazán nem tudja, hogy mi a poklot gondoljon már az ellenzékről. Az őrültségben még van rendszer néha, de ezekben az urakban soha. Leszerelnek, felszerelnek. Hadat üzennek, békét kötnek. Kossuth leszerel, Thaly hadat üzen. Kossuth felszerel, Thaly köt békét. Rákosi obstruál, Lengyel hallgat. Lengyel obstruál, Rákosi hallgat. Polónyi mennydörög, Szatmári lapít. Szatmári mennydörög, Polónyi lapít. Papp Zoltán kesereg a haza sorsán, Kubik meg van elégedve. Kubik kesereg a haza sorsán, Pap van megelégedve. Olay Lajos fújja a a harczi kürtöt, Gabányi nyugalmasan köpköd a sarokban. Gabányi gyürkőzik neki a hadi harsonának, Olay köpköd a sarokban. Ma háború van: „harcz a végletekig." Holnap nyugalom a haza üdve. Obstrukczió van és nem tudni miért. Nyugalom van és nem tudni miért. Ordítnak az ellenzéken s kutya sem tudja, mi bajuk. Hallgat az egész társaság és fogalma sincs az embernek, miért hallgattak el. Leszerelnek felszerelnek. Legújabban Kossuth szerelt fel. Szerencse, hogy az országnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mit, miért, hogyan és mikor csinál a „nemzet akaratát kifejező" ellenzék. Szerencse, hogy senki sem keres itt logikát. Szerencse, mert különben belekergülne az egész ország. Tisza István üzlete. A miniszter hajótársulatairól mi itt néhányszor lerántottuk a leptet. Kimutattuk, hogy Tisza egyszerűen eladta a kivándorlókat egy hajóstársaságnak készpénzért. Most olyan oldalról mondják el ugyanazt, amely oldalról ritkán szoktak ilyen őszinte hangon nyilatkozni olyan kérdésekről, melyek a hivatalos hazafiság busába vágnak. A kérdés igen érdekes s azért bő kivonatban adjuk közre, mit Tisza István hajóüzleteiről ír a Clevelandban megjelenő hazafias újság, a Szabadság . Az a nagyszerű „magyar-amerikai" hajójárat, melyet Tisza István teremtett meg a magyar kivándorlók boldogítására és a Cunard-vonal és a szerződők gazdagítására, kezd az összes hajótársulatok és a kivándorlók között olyan hullámokat verni, melynek eredménye csak a Cunard-vonalnak Fiume-Newyork irányban történő hajójáratnak megszüntetése lehet, mert minden emberi jog ellen van az, hogy a kivándorolni szándékozó magyart csendőri és szolgabírói hatalom kényszerítse egy olyan tengeri uton, haladni, mely minden tengerhez nem szokott halandóra életveszélyes. Alig van a fiumenewyorki hajójáratnak olyan hajója, melyen egy-egy utas a hosszú tengeri út kínjaitól megszabadulva, a tenger hullámaiban ne lelni sírját, mert az átlagos 20—25 napi tengeri út a tengerhez szokott embereket is megviseli, hát még azokat, kiket a magyar kormány pénzügyi igazgatása s a Cunard ügynökei most először terelnek Isia»«ból Aamfrika felé. A Cunard-vonal Fiuméből induló hajói «2 óotcán járó gősök legrozogábbjai, gépei aggrigibbek, s ha a hajójárat hivatalos felszentelésénél a „Carpathia" gőzös mindenkinek tetszett is, vagy a magyar parlamentárisok tiszteletére a legszebben is rendezték be a „Szlavónia" hajót, s a leggyorsabb menetre kényszerítették, mégis tizenkilenc napig tartott útjuk, s nem teszik meg passzióból újra ezt az utat, ami igen természetes, mikor a többi hajójáratok az óczeánt 5—8 nap alatt járják keresztül. És mindezek daczára, mely vért kerget minden tisztességes ember arcsába, a magyar belügyminiszter legutóbb rendeletet adott ki a kivándorlás irányítása és ennek ellenőrzése dolgában. A miniszter kijelenti, hogy a tengeren túli kivándorlás irányául elsősorban a Fiumén átvezető útvonalat jelöli ki és a kivándorlók szállítására egyelőre csakis erre az útvonalra fog engedelmet adni. A rendelet azután felsorolja azokat a nagy előnyöket, amelyeket a kivándorlók a Cunard Lime hajóin élveznek, s amelyektől elesnek, ha más hajóvállalat hajóin utaznak. A miniszter azután felhívja a megyei és községi elöljárókat, hogy a kivándorolni szándékozókat figyelmeztessék a fiumei útvonal előnyeire s adjanak meg nekik erre nézve minden lehető felvilágosítást és útbaigazítást. Nincs tehát már szabad költözködési joga a magyaroknak ! Ha elég szolgalelkű ember van Magyarországon, ki hivatalból kivándorolni szándékozó legszegényebb embertársát, ki csak a megélhetését keresi Amerikában — Fiume felé tereli, s a legjobbnak hirdeti azt az utat, mely anyagilag és egészségilegmegrontja a kivándorlót, s mégis ennek a fratól aratnak a dicsőségét, jóivaltát bátor hirdetni, akkor fel fog virágozni ez a gyászos vonal, míg másképp egy kivándorló sem választhatja ezt a három-négy, hat hetes tengeri utat. Egy utas, ki május végén a Cunard-hajóvonal Pannónia hajóján tette meg az utat, írtató tapasztalatait az alábbi sorokban . „Azok a lelkes férfiak, akik a Cunard érdekében dolgoztak, nemcsak a kormány kiküldötteit tudták elbolondítani, akkor, amikor a Cunard első hajóját útnak indította, hanem a sajtót is, mennyivel könnyebb hát a népet Fiume felé terelni. Kezdték a sajtón. Bemutatták a Cunard legszebb hajóját, a Carpathiát, amelyet azután kivettek a fiumei forgalomból. A felavatási banketten gyöngyözött a pezsgő, szegzirdi és kaliforniai borok, fintmezejü ürmös, nagy