Népszava, 1904. november (32. évfolyam, 133–146. sz.)
1904-11-01 / 133. szám
HM 1904. november 1. NÉPSZAVA 3. oldal. havanna szivarok, s volt ott mindért földi jó, természetes, hogy a sajtó kevés kivitellel áradozott. Másnap a sajtó együtt ebédelt a harmadosztályú utasokkal. Jó, tápláló leves, egészséges főtt hús, pohár vörös bor, finom fehér kenyér s gyümölcs volt feltálalva. Ilyen lukullusi lakomában ritkán van van része a kivándorlónak, még a Cunard-hajókon is. És a sajtó elkábult, volt dicséret bőven, magasztalták Barrt, a Cunard igazgatóját, Tisza Istvánt ünnepelték, aztán Kurandát és Frankfurtért, az Adria igazgatóit stb. A nyílt tengeren már a Liverpolból hozott hússal traktáltak bennünket, holott a magyar vásárcsarnok és a magyar gazdák szövetkezete kellett volna, hogy ellássa hajónkat élelmi czikkekkel. Igen ám, de a Cunard-társaság erre a hajóra egyiknél sem tett megrendelést s romlott, büdös, élvezhetetlen húsokkal rontotta a gyomrát az utasoknak egész Amerikáig. Nem volt ezen a hajón egy pár kőbányai söröspalackon kívül semmi sem, ami magyar czikk lett volna. Az első, második és harmadosztályú utasok egyhangúlag ócsárolták és egyszerűen becsapásnak nevezték a Cunard-hajótársaság eljárását. Tehát a Cunard nem látja el magyar élelmi czikkekkel az utasokat. Egy alkalommal egy áldott állapotban levő aszszony a harmadik osztályból arra kért bennünket, hogy szerezzünk neki egy pohár sört, szívesen megfizeti, mert megkívánta. Kértünk a részére sört, de elutasító választ nyertünk. Azt mondták, hogy van a fedélzeten jó meleg viz, igyék belőle annyit, amennyi neki tetszik. Szegény asszony rosszul lett s kérve könyörgött, hogy szerezzünk neki egy pár korty sört, mert ugy megkívánta hogy meghal, ha nem ihatik. Vettünk magunknak sört és kivittünk a fedélzetre egy pohárral a szegény asszonynak. Ekkor lezárták a másodosztály ajtóit és megtiltották, hogy átmenjünk a fedélzetre. Ha mindaz, amit elmondottunk, csak dióhéjba szorított csekélység ahoz képest, amit a hajón véghez vittek." Ha már a kormány minden erővel azon van hogy Magyarország kivándorlóin a Cunard Line gazdagodjék, követelje meg legalább azt, hogy azon az ellátás, kiszolgálás és minden olyan legyen, mint amilyenről a magyar kormányt szerződésben biztosították. Ha ez nem lesz így, lúdba terelik a kormány fogdmegyei a kivándorló magyart Fiume felé, a Cunard Line elleni panaszok bejárják mindazokat a helyeket, ahonnan a kivándorlók zöme útra kél, a nem lesz az a hatalom, mely őket megakadályozza abban, hogy a német, holland, vagy bármely más hajón induljanak Amerikába még akkor sem, ha Tisza, István mint Magyarország teljhatalmú kormányzója egész kivándorlási hadát rájuk zúdítja. Mit szól mindezekhez Tisza István, a főügynök ?! Hazafias prostitúczió. Nagyon szeretnénk, ha az alábbi esetet szóvátennék a képviselőházban azok az urak, akik külföldön is mindenáron a magyar ipart akarják védelmezni. Olyan magyar áruczikkről van szó, amely igazán világhírű. Münchenben a leánykereskedelem meggátlását czélzó tanácskozáson egy úriember felemlítette azt, hogy a hamburgi bordélyházak magyar lányokkal vannak tele. Erre felugrott egy hamburgi városatya — Stammer tanácsos — és hazafias keblének teljes felháborodásával jelentette ki, hogy „ez így lehetett azelőtt, de most már nem tűrünk külföldi nőket bordélyainkban!" Nem gondolják az urak ott a kereskedelemügyi minisztériumban, hogy ez is „sérti a magyar nemzeti érdekeket"? Várjon nem fog-e a kormány a gyárosoknak adott prémiumok mintájára bordélyosoknak is szubvencziót adni, hogy a magyar bordélyházak nemzeti karakterét megőrizze? Csodálatos volna, ha a hamburgi példa a rendes szokás szerint nem vonná maga után nálunk a hazafias retorziót. Még egyet! Ugyanezen a kongresszuson a berlini rendőrség egyik osztályának, amely a leánykereskedelem ellenőrzésére van kirendelve, vezető tisztviselője jelentette ki, hogy a német prostituáltak száma a külföldiekéhez képest aránylag igen csekély, aminek okát a német nép aránylag kedvezőbb gazdasági helyzetében látja. Mikor jutnak már Magyarország vezetőkörei a belátásnak arra a magaslatára, ahol ez a német rendőr áll, aki a maga országában semmivel sem különb a mi „intelligens" Krecsányiainknál ?! Mikor jut már eszükbe ezeknek az uraknak, hogy Tisza—Hieronymi—Szikora trifólium sztrájkellenes akcziói igen jó védői nemcsak a „magyar iparnak"-nak, hanem a hírhedt magyar prostitucziónak is?! Főherczegi fizetés. Nem arról a fizetésről van szó, amelyet — vagy 50.000 koronát — az állam pénzéből kapnak. Hanem arról a jövedelemről beszélünk, amelyet a családi birtokok munkásai keresnek meg. Nem arról a főherczegi fizetésről van szó, amelyet főherczegek fizetnek. Ferencz Ferdinánd trónörökös konopiszi várába kárpitost keres és sem Magyarországon, sem Ausztriában bizonyára nem talál, mert Münchenben keres. Bizonyára sokáig keresett már, mert sürgősen keres. Küldetett egy 300 szavas telegrammot a müncheni kárpitosok — sejthető, hogy a keresztényszocziális kárpitosok — egyesületének, amelyben a pályázati föltételek foglaltatnak. A főherczegi távirat legalább 10—15 koronába került, ha ugyan nem ingyen vitték. A főherczeg leendő kárpitosa a következő igényeket fogja betölteni: 1. háziszolga, magyarul lakáj lesz; 2. tanult kárpitos lesz; 3. németül fog beszélni tudni; 4. nőtlen ember; 5. hithű katolikus; 6. katona már volt; 7. el fogja végezni a várban szükséges összes kárpitosmunkákat; 8. tisztogatni fogja a vár összes szobáit, folyosóit és lépcsőit; 9. bajuszt nem fog viselni; 10. jó ajánlatokkal és büntetlen előélettel fog rendelkezni. A minta kárpitos lakás fog kapni mindezért lakást, fát, fűtést, világítást, három hónapi próbaideje alatt felmondás nincs, kap ruhát és czipőt, ezenkívül 70, majd hetven korona havi bért, amiből egy napra 2 korona 25—35 fillér esik. Ilyen mintaember, akit a fizetésért a lakájok kakadu-kosztümje fog kárpótolni, nem akadt Magyarországon és Ausztriában. Pedig akkor még a sürgöny árát sem kellett levonni a fizetésből. Münchenből majd szállít a keresztényszocziális egyesület. A dologban az a megnyugtató, hogy a monarchiában nincs ezek szerint keresztényszocziális kárpitos. Vagy ha van is, lojalitása nem akkora, mint amekkora képessé tenné arra, hogy a főherczegi munkafeltételeknek megfeleljen. Budapest, október 31. A képviselőházban pénteken terjesztette be Lukács pénzügyminiszter az 1905. évi állami költségvetést. Szárazon beszélt, alig tett valami megjegyzést a felolvasott számadatokhoz. Konstatálta, hogy a tavalyi előirányzatnál 11 millióval költöttek többet. A miniszter még több kiadásemelkedést jósolt és bejelentette, hogy az állami tartalékokat mindjobban kimerítik. A költségvetéssel lapunk más helyén foglalkozunk. Ezután a Rába szabályozásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A Rába kiöntései egy kir. herczeg s egy herczeg birtokain okoznak kárt, tehát szabályozzák a Rábát állami pénzen. Szabó István felhozza, hogy az egyes rábamelléki birtokosok sok vízszabályozási díjat fizetnek és a földjük mégis mindig víz alatt áll. Kifogásolja azt is, hogy egész sereg szegény ember exisztenciáját tette tönkre a miniszter azzal az intézkedésével, amelylyel a vizigátak lerontását elrendelte. Sok szegény vízimolnár ment e miatt törzkre. A javaslatot mégis elfogadja, mert az állami segítségre a „Rába vidéke" rászorult. — Gróf Batthyány Tivadar hosszasan foglalkozik a Rábaszabályzó Társulat dolgaival. Autonóm testület volna ez a társulat,a kormány mégis nemcsak hogy rendelkezik vele, hanem bizonyos intézkedéseket erőszakol reá. Elismeréssel van a miniszter iránt az új osztályozás elrendeléséért, mert ez méltányosabb, mint a régi osztályozás. De ezzel a bajokat még orvosolni nem lehet. Többet kellene áldozni az árvizektől sújtott lakosságra. Bezzeg, ha ágyukra kell a pénz, akkor mindjárt rendelkezésre állunk. A czivillista emelésére is van pénzünk. Végül határozati javaslatot nyújt be, amely szerint utasítsa vissza a Ház a javaslatot a vízügyi és pénzügyi bizottságokhoz a vízszabályozási teher újabb osztályozása céljából. Szombaton Bolgár szólalt fel elsőnek. Persze ő is állami segítséget kért a szegény kisbirtokosok czímént a herczegeknek. Kubik éppen azért tagadja meg a megszavazást, mert a javaslat csak a nagybirtok érdekeit védi. Rakovszky védelmezi az érdekelt Esterházyakat, de mond frázisokat a népről is. Majd így folytatja: Az utolsó huszonkilenc év története nem egyéb, mint a magyar nép kizsákmányolásának története. Ne igazolja a kormány azt a vádat ezzel a javaslattal és ne akarjon a szocializmusnak táplálékot adni. A javaslatot elfogadja, de határozati javaslatot nyújt be, hogy a törvényjavaslatot utasítsák vissza a Ház pénzügyi bizottságához, mely a javaslatot úgy dolgozza át, hogy a szabályozás költségei ne az érdekeltséget, hanem az államot terheljék. Thaly és Günther színtelen felszólalásai után bezárult az ülés. ~ KÜLFÖLD, Ausztria. Az általános választói jogért nagy küzdelem folyik A morva tartománygyűlésben. Brünnben tegnapelőtt is nagy tüntetés volt a tartománygyűlés ülése alatt. Pártunk vezetői ugyanis tanácskozást folytattak a politikai klubok elnökeivel a tartományi és városi választások reformja dolgában. Ezalatt a tartománygyűlés épülete előtt elvtársakból álló nagy tömeg verődött össze, mely énekelt és tüntetett. Amikor a kiküldött elvtársak elhagyták az épületet, a tömeg nyugodtan szétoszlott. Folytonos agitáczió és a párt erélyes akciója különben már biztosította a választói jog majdnem teljes általánosságát és titkosságát. Olaszország: A választásokra folynak a készülődések, mint hogy — amint megírtuk — nemrég feloszlatták a parlamentet. Az általános sztrájkon nagyon dühödtek a radikálisok, akik eddig sokszor szerettek közösen dolgozni elvtársainkkal, s így pártunk és a republikánus, meg a radikális ellenzék jobban szembekerültek, mint valaha. A kormány meglehetős erőszakos taktikával dolgozik elvtársaink ellen, akik egyedüli komoly ellenfelei. Elvtársaink 250 kerületben állítanak jelölteket. A kormány azonban behívta az 1880. évbeli tartalékosokat, ami által mintegy 60.000 olyan választót vont el a választásoktól, akik a szoczialista jelöltekre adták volna szavazataikat, minthogy ezek a nép szoczialista érzelmű rétegeiből való. Nem a rend fentartása volt ennél a czél, hanem a szocialista szavazatok apasztása. — Olaszországi pártunk a következő proklamácziót bocsátotta ki: A párt a proletárságnak az általános sztrájkban kifejezésre jutott erőpróbája által megerősödött akcióképességiben, amennyiben az általános sztrájkban jogszerű és hatalmas eszközt lát ,nem a gazdasági forradalomra nézve, hanem a politikai tiltakozás és politikai presszió szempontjából, olyan eszközt, mely nem tartozik ugyan a normális fegyverek közé, amely a gazdasági szervezkedést és parlamenti akciót pótolhatná, hanem amely válságos pillanatokban a normális eszközök kiegészítéséül a szervezett proletariátus vezetése alatt alkalmazható. A szocialista parlamenti frakció ama nézetének ad kifejezést, hogy a mostani kabinet ezen tovább is a legerélyesebb oppozíciót kell képezni és ama kívánságának ad kifejezést, hogy a lakosság a küszöbön álló választásokon leadott szavazataival hozzá fog járulni az olasz államnak a következő alapelvek szerint történő átformálásához : 1. Törvényes szabályozása a csapatok igénybevételének a tömeggel való konfliktus esetén. 2. A kamarának joga legyen önmagát összehívni. 3. A czivillista leszállítása. 3. A cenzúra eltörlése. 5. Általános szavazati jog és a képviselők részére napidíj. 6. A vasutaknak állami üzeművé való átváltozása. 7. A hadsereg reformja a közszolgálati idő megrövidítése útján, a hadügyi kiadások sem