Népszava, 1905. február (33. évfolyam, 14–25. sz.)

1905-02-02 / 14. szám

1905. feebruár 2. JEF 9 55 AVA kásainak, hogy ő szívén viseli nagyon embertársainak érdekét, de egy hatossal nagyobb munkabért nem adhat nekik, mert­­ tönkremegy a magyar ipar? Is­meritek a budai várpalota vállalkozóit? ők a hazafias és istenfélő, szóval neme­sebb ér­elemben vett szoczialisták . . . Az „Iparegészségügy" legutóbbi számának vezérczikke miniszteri talpak áhítatos nya­logatására volt szánva, azonban csak volt miniszterek talpa van már érdekelve a sors egy végzetes csapása folytán. A választások előtt megirt czikk Tisza és Hieronymi kortesbesz­einek dicséretét zengi, majd egy meglepő fordulattal így folytatja: „Felvilágosítjuk a nemesebb értelmeket­ her szoczialista is, gondolatban is, hogy szt felforgat­ókhoz sorozzuk erőszakkal, femé­tlenül minden józan és béke, akik csak a rombolásra al­ik az elégedetlenség é­s publikumot, hogy a szó minden intelligens­em­ersze távol de tőlünk még ziáldem­okratákh­z, a rend­agunkat, akik tisztel-vassal, gátnak a haza és annak irányú intézmény« ellen, gondolnak, ak­ik hazátlanok, a „­­ engedetlenség magját szórják riton-ulfélen, akik hant­­atos frázisaikkal valósággal megfertőzik a dolgos kes­­­et. De szoc­ialisták vagyunk olyképpen, hogy azt­­ várjuk, miszerint munkán­kat aszerint fizessék, mint azt mi hűségünk, oda­adásunk, buzgóságun­k szerint megérdemeljük, hogy a dologban t öltött életünk becsülésben részesüljön ; hogy eml­éktársainkkal jogtalanság ne történjék, hogy azok­­, akik önhibájukon kívül szükségbe, betegségbe munkaképtelenségbe vagy egyéb szerencsétlenség­be juttnak, segítés történjék." Óh, óh !... Tisztelt publikum, tessék felvilágosodni afelől, hogy minden intel­ligens ember nemesebb értelemben vett szoczialista és hogy a szoczialisták lelket­lenül izgatnak a haza és hasonló jók ellen. Különben nem is olyan buta ez a czikk­író, amilyennek látszik. A kis hamis ugyanis így folytatja: „Minderre először is az intelligens közönséget kell megtanítani. És ha ezt a tanítást a jószívű társadalom megértet®, megkezdheti tüstént áldásos munkáját. Álljon sz­a a munkással. Beszélgessen vele ügyes-bajos dolgairól. Igazítsa útba. Világo­sítsa fel. Az ilyen elbezás feltétlenül részünkre fogja hódítani a munkást. Az az ember, aki­vel mi szeretettel, s igazi emberbaráti érzéssel, szívvel bánnunk, az i, jövőben már sohase fog fel­ülni a szoczialista agíátorok hangzatos frázisainak." Végül pedig az"ipariskolák növendékei­nek hazafias nevelését sürgeti, mert az ő módszere szerint nevelt inas „hűséges munkatársa lesz gazdájának". Soha világosabban ki nem mondták, hogy a „nemesebb értelemben vett szo­czializmus" szoczialistafaló kapitalistavéde­lem. Soha arczátlanabb nyíltsággal nem hirdett­ék a mozgalmunk nevével űzött svindli szükségességét. Fifikus volta daczára sem nevezhetjük különben a czikkírót a szó nemesebb értel­mében vett szoczialistának. Ehhez — saját meghatározása szerint — intelligenczia is kellene. Aladár függetlenségi egyedül állott A k­ormány­párt azonban,­­ egyhangú válaszást megakadályo­zandó, hirtelen T­ardos Jakab szoczialittőit­éetette fel Rajkkal szemben. Kardos tegnap mondotta el programmbeszédét alig harmincz főnyi hallgatóság előtt, ma azonban ő is visszalépett a jelöltségtől, úgy, hogy Rajk Aladárt egyhangúlag képviselőnek választották. " Konstatáljuk, hogy az agrárius lap nemcsak szennyes módon rágalmaz, hanem — hogy ezt könnyebben megtehesse — tudatosan hazudik is. Kardos elvtárs előbb volt a jelen választás alkalmával bajai képviselőjelölt, mint Rajk. Budapest, febr. 1. A kormánypárt bu­izi vereségével teljes ősi eredmény most már kifejezve így Állanak Választási eredményei kása a Tisza István miskol betetőzést nyert. A választó csaknem teljes. Számokb az egyes pártok: Függetlenségi Néppárti . . . Ujpárti . . . Pártonkívüli . A szövetkezett ellenzék összesen .? 209 Disszidens . . .. 24 Nemzetiségi . .­. . . . . 8 Szász nemzetiségi .... 13 Kormánypárti .8. . . . . 139 Megvá­asztott képviselő összesen 1 393 Pártunk jelöltjei a következő kerületekben kaptak még szavazatokat: Orosházán Farkas István 52, Dabason Babina Géza 7 szavazatot. Választási programit következő adatokat vettük, tartotta dr. Dolda­r Adolf­nét. Az alsón­abasi választ elvtárs a következő sorrendi Taksonyban, 16 án Erzsébe­ten, 18-án Aporkán, 18 án . dabason, 22-én Albertiirsán beszédeinkről utólag a Losonczon január 24-én elvtárs programmbeszé­erületben Babina Géza is beszélt. Január 15-én­falván, 17-én Haraszti­­lősházán, 20-án Gyón-Soroksáron. A Hazánk írta tegnapi számában: Baján a választás ma volt. M­int jelentettük, Ern­ Ferencz szabadelvűpárti jelölt visszalépvén, Rajk K1JLFÖLD. A ruhrvidéki bán­ban tegnap zár­_, bizottság kiküld»-' adata volna a­lul vizsgálni. Möller tette, hogy egy bs múlva ki lesz i­vábbá, hogy a v­ben pártatlan les megszaporodott, bocsájtott 8500 _ sára szükséges s sztrájk befejezés valószínűtlen, m tették, hogy c bocsájtkozni, ha be fogja bizony, vagy pedig kánnal. Az külömbözik a mány illető­ig ismer el Minden polgári szése szerint törvényeknek émetország. szsztrájk. A német képviselőház-Iták eszy parlamenti szakértő­dét. Ennek a bizottságnak fel­vidéki munkásviszonyokat meg­ereskedelmi miniszter kijelen­t a törvényjavaslat néhány bét­olgozva. Möller kijelentette to­rcsgáló­bizottság minden tekintet-A sztrájkolók száma ma 790-es Phoenix-kohó igazgatósága el­akalt, mert az üzem­bentartá­sát nem tudták beszerezni. A a mostani körülmények között­­ a bányatulajdonosok kijelen­k akkor fognak tárgyalásokba vizsgálni a panaszok jogosságát rancziaország A kulturharcz. fBienvenu-Martin kultuszminiszter az egyháznak az állam­tól való elválasztását tartal­mazó törvényja­vaslat kidolgozásával foglalkozik, melyet mintegy két hét múlva szándékozik a kamara elé ter­eszteni. A miniszter kijelentette a »Matin" egyik­­dolgozótársának, hogy a kormány legközelebb törvényjavaslatot terjeszt elő az egy­háznak az filial­­tól való elválasztása ügyében és szándéka e­x­formot keresztülvinni. Franczia­ország holt­pos­tra érkezett és határozni kell az­iránt, hogy elvi­laszszák-e az egyházat az államtól konkordátumot kössenek a Vati­inditvány, mely csak kevésben lombes-félétől, az 1797-iki alkot­ttjára támaszkodik. Az állam nem is is fizet semminemű kultuszt, sok elismeri ama jogát, hogy tet­,16 kultuszt gyakorolhat, ha az m­egfelel. . Oroszország. A háború. A fahó folyónál legutóbb vivott harci­ban Kuropatkinj serege vereséget szenvedett. Ter­mészetesen ez bir kellemetlenül éri az orosz kormányt, meg most szüksége lett volna vala­melyes győzelm­i hírre, hogy a birodalomban a rendet helyreálltsa. Kuropatkin egyébként guerilla­harczot folytat­ a japánok ellen, hogy folytonos éberségben tartsa őket. A forradalom Oroszországban. Irta: Kautsky Károly. 1904. február 5-én indult meg a harcz Japán és a czár kormánya közö­tt. Alig egy évvel később, 1905. január 22-én in­dította meg a czár saját népe ellen a had­járatot; ezidő óta nemcsak a diákok és munkások egyes csoportjainak összeeskü­vése, hanem alattvalóinak összessége ellen visel harczot és ez a harcz sokkal vére­sebb, sokkal kegyetlenebb mint az, amely Mandzsúriában az ellenséges hadseregek között folyik. A japán katonák megkímé­lik a nem harczoló népességet s azokat a katonákat, akik megadják magukat. A czár pribékjei fegyverteleneket, könyör­gőket, nőket és gyermekeket gyilkolnak halomra; a nép atyja úgy garázdálkodik országában, mint hajdan a mongol csor­dák garázdálkodtak, a legvérszomjasabb és legállatiasabb barbárok. Megkezdődött Oroszországban a polgárháború, megkez­dődött a fegyveres hatalom gy­őzelmével, az egyetlen győzelemmel, amelyet az egy év óta tartó folytonos harczokban aratott, de ezen győzelmet drágábban fogja meg­fizetni a kényuralom, mint mandzsúriai vereségeit, mert ezen győzelem az egész népet bosszúra hívja fel. Csak további gyilkolás által tarthatja magát a kény­uralom még egy ideig, de minden meg­gyilkolt csontjaiból egy bosszúálló kel ki; mind vadabb, mind kétségbeesettebb lesz a harcz, mindig jobban és jobban tűnik el mindkét részről az emberélet kímélése, a saját életének csak úgy, mint ember­társáénak és es­a vad tusa addig véget nem érhet, amíg a kényuralom le nincs győzve és nem vérzik ezer sebből, mint maga a nép. Lehetséges, hogy a czári kormánynak sikerül ezúttal még a tömeg forrongásait és a sztrájkokat a vidéken is épp úgy elnyomni, amint az látszólag Pétervárott sikerült. De nem nélkülözheti a proletárságot, amelynek munkája képezi úgy az ő uralmának, mint az egész tár­sadalomnak alapját, s kielégíteni még sem bírja, mert annak nyomorából meríti gaz­dagságát. Ezt a nyomort folyton növesz­tenie kell, amíg a lelkiismeretlen könnyel­műséggel folytatott háborút folytatja s a proletárságot folyton ingerelnie kell. Már hónapok óta tartanak a mozgalmak Orosz­országban s alig nyomták el, ismét meg­újult, mindig hatalmasabb, mindig két­ségbeesettebb lett. De minél tovább tartanak ezen forron­gások, annál nagyobb a valószínűség, hogy a parasztság közönyös tömegeit is felráz­zák, hogy a városok proletárságának ostromát a vidéki nemesség kastélyainak ostroma kö­veti. Egy általános zűrzavar fenyegeti Oroszországot — és miért? Csupán az udvari kamarilla miatt, amely a népet épp oly mértékben lenézi és meg­veti, mint ahogy ösztönszerűleg gyűlöli s a népszabadság minden morzsájában halá­los ellenséget lát, mert tudja, hogy vissza­éléseit és tolvajlásait csak. ugy folytat­hatja tovább is büntetlenül, ha lehetetlenné teszi kényelmü, sőt bűnös cselekedeteinek minden ellenőrzését. Még a birtokos osztályoknak, a kapi­talistáknak, kispolgárságnak, vidéki ne­mességnek sem áll érdekében ezen uralom fenntartása, sőt most egyenesen fenyegeti érdekeiket, mert a felingerült nép haragja legelőbben is ellenük fordulhat s a világ minden katonai hatalma sem lenne elég­séges őket kellőképpen megvédelmezni. Minél vadabban dühöng a harcz a czári uralom és a nép tömegei között, annál védtelenebbnek és erősebben veszélyezte­tettnek érzik magukat a birtokos osz­tályok, annál inkább óhajtanak politikai engedményeket, amelyek a forradalomnak véget vetnének, annál nagyobb elkesere­désük a kormány ellen, amely őket vak akaratosságában lelkiismeretlenül kiszol­gáltatja a legnagyobb veszélyeknek. Mindehhez jön a hadseregnek folyton növekedő elkeseredése. Hogy a Japán ellen indított háború győzelmes véget érjen, most már ki van zárva. Hogyan volna lehetséges a nép általános elkese­redése mellett újabb tartalék­seregeket mozgósítani, holott a mozgósítás eddig is a lgnagyobb ellentállásra talált? És hogyan lenne képes a czári kormány újabb csapatokat küldeni a keletre, ha ezrész fegyveres erejét saját népe ellen kell fordítania? A Japán elleni háború elhúzódhatik még egy ideig, de czéltalan mészárlás lesz csupán, tízezrek ok nélküli feláldozása egy kormány által, amelynek sem ereje, sem tudása nincs, hogy győzhessen, de sokkal több könnyelmű lelkiismeretlen­séggel és önfejűséggel bír, semhogy békét kössön, amely pedig úgy is elkerülhe­tetlen. De a béke mégis eljön és szégyenletes béke lesz. De minél későbbre halasztják, minél tovább tart az a korszak, amelyben Oroszország urai csapataikat Mandzsúriá­ban a mészárszékre viszik, annál hatal­masabban tör ki majd a hadsereg dühe, ha tudatára jut annak, hogy minden áldozat hasztalan volt és megszégyenítve kell visszatérnie. Ezen mandzsúriai hadsereg visszatéré­sében rejlik a legnagyobb veszedelem a czárizmusra nézve. A nagy birodalom minden részében felmerülő zavargásokhoz, az ipari munkások s talán a földmivelő munkások fölkeléséhez, a birtokosok elé­gületlenségéhez, a merényletekhez, amely­lyeket a kétségbeesés és a bosszú ezután még meg fog sokszorozni a czári uralom 8. oldal.

Next