Népszava, 1905. április (33. évfolyam, 39–64. sz.)
1905-04-01 / 39. szám
1905. április 1. NÉPSZAVA Enünk azonban már most oly nagy, hogy a Jelző nagy küzdelmeinek reménynyel telve nézhettük elébe. A legutóbbi országgyűlési választásoknál (1903), amely általános szavazati joggal folyt le, a szociáldemokrata szavazók száma körülbelül 51.518 volt, vagyis az összes szavazatok 22 százaléka, 1895-ben csak 24.439 volt. A második kamara 114 tagja közül 16 szociáldemokrata. Az iparosok túlnyomó része, valamint sok kisiparos és kiskereskedő már a mi táborunkhoz tartozik és a földmivelttk és kiskézfüvesek közt is utat tör magának a szocializmus. Lapjaink, melyek majd 100.000 példányban jelennek meg naponta és napról-napra osztálytudatra serkentik a munkásokat és leleplezik a kapitalista elnyomatást minden alakjában, ezek a fáradhatatlan harcosok, a gerince a nagy szocialista mozgalomnak. Rerénynyel telve nézünk a jövő elé. Reményéyel telve látjuk testvérlapjaink növekedését, melynek küzdelme a mi küzdelmünk is, melyek céla, a mi célunk is. És ídőleg együttérzéssel és érdeklődéssel kisérjük figyelemmel a magyarországi szociáldemokráciát, mely oly nehéz viszonyok közt oly hősiesen küzd. Bármily messze van is ez ország, bármily idegen a nyelve — ezer és ezer dán elvtárs hallja örömmel a fegyver erősödését, amelyet a Népszavában bir. Kopenhága, 1905. március 24. Bang Gusztáv, Bernstein Ede elvtárs, az úgynevezett „re-Tizionizmus" főképviselője, igy ir: Tisztelt elvtársak! Fogadják a Népszava napilappá alakítása alkalmából legőszintébb szerencsekivánataimat Ez jelentőségteljes eseménye a magyarországi szocidemokrata pártnak. A sajtó mai térfoglalásánál egy nagy pártra nézve életszükséglet, hogy oly lap felett rendelkezzen, amely az ellenfél gitójával minden irányban felvehesse a versenyt. Erre a célra szükséges, hogy lapjaink a nagy központokban naponkint jelenjenek meg. A párt jobban, mint járnak előtte, politikai súlyban gyarapszik és oly faktor lesz, amelylyel számolni kell. Ez a fontos lépés a magyarországi szociáldemokrata pártra nézve különös jelentőséget nyer azáltal, hogy abban a percben teszitek meg, amelyben az általános, egyenlő és titkos választásért felvettétek a harcot azzal az eltökélt szándékkal, hogy addig nem fogtok pihenni, míg ez a fontos, a munkásosztály felszabadítására nézve nélkülözhetetlen népjog a magyar alkotmányba beiktatva nincsen. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választói jog elsőszülöttségi joga minden állam nagykorú lakójának. Az az állampolgár, ki a választói jogból ki van zárva, akinek szabad választása biztosítva nincsen, az kivételes törvény alatt áll. Amióta a munkás nem legénye a mesternek, amióta nem osztja meg vele az asztalt, ágyat, hogy későbben ő is mesterré legyen, amióta egy tőkés vállalatnak bérmunkása, mint bérmunkás házasodik, mint ilyen lesz családfő és mint ilyen hal is meg, azóta reá nézve az általános választói jog már nem csak formai követelés, hanem a szociális szükség parancsa. Kell, hogy a jogot kivívjátok és ki fogjátok vívni. Abban a pillanatban, amelyben a harcot újra felveszitek, abban a pillanatban a dolog reátok nézve kedvezően áll. Tekintsetek kelet felé. Oroszországban, amely eddig az európai reakció mentsvára volt, oly harc indult meg a cári önkényuralom ellen, mely csak az utóbbi leveretésével végződhetik. A vereség annál lesújtóbb lesz, mennél több ember- és pénzáldozatot fog az az őrületes háború elnyelni, amelyet a cárizmus hatalomvágya Keletázsiában előidézett. Ha Oroszország szabad, úgy Európa is szabad. A cárizmus bukása újból felszínre veti a nemzeti önkormányzat kérdését, amelyet a birtokos osztályok politikai művészete eddig elnyomott, mert e kérdések megoldását nem ismerte. E kérdések a munkásosztályt a porondra hívják, ha akarja, ha nem; küldetéstek jelentőségét emelik és a győzelemre való reményt táplálják. Sok szerencsét, magyar elvtársak! 56 évvel ezelőtt a cári Oroszország segített a feudális birtokosság Magyarországának függetlenségi harcát leverni, ma a forradalmi Oroszország segít Magyarország munkásainak az osztályuralom alapját, a választói kiváltságot, elpusztítani és a magyar népnek a valódi politikai függetlenséget megszerezni. A naponkint megjelenő Népszava e harcotokban fáradhatatlan zászlóvivőtök legyen. Elvtársi üdvözlettel Berlin, 1905. március 24. Bernstein Eduárd. * Seidel Róbert hírneves poéta elvtársunk a következő verssel lepte meg a Népszavát: Ne csüggedj. Ne csüggedj a harcba, vészbe, Tartsd ki bátran a vihart, Aki csügged, annak félig Veszve élet, veszve harc. Ne csüggedj ! A régi gárda Ali szilárdan, mint a fal, Bár több bajtárs már elesve , nincs számára munka, da. Ne csüggedj, habár a csuha Sugárt csak itt-ott hagyott. Eltakarhatja a ködöt, — De sohasem a napot. Ne csüggedj te, munka népe, Bár oltár, trón ellened: De a jogot, igazságot Legyőzni még sem lehet . . Ne csüggedj a szent csatában, Jelszó : munka, jog, kenyér, E zászlóval ki elesne, Mindörökre mégis él. Ne csüggedj a szolgaságban, Előre, mint a vihar: Törj utat a szabadságnak, Szóljon a győzelmi dal ! . . Népszavátok naponkénti megjelenését a legnagyobb örömmel és a legélénkebben üdvözlöm és a lapnak uj pályáján a legjobb sikert kivánom. Az eddig hetenként háromszor megjelenő Népszava is bizonyára sok üdvöset szerzett Magyarország munkálkodó népének, de mégis csak régi előltöltő-ágya volt a modern gyorstüzelők ellenében Magyarország tőkés világának ágyúi ellen. Csak mostantól fogva tud a Népszava a polgári lapokkal igazán versenyezni, csak ezután tud naponta szólani, csak ezután tudja minden nap megcáfolni a polgári sajtót, ezutn leküzdeni napról-napra a nemzeti gyűlöletet, a népgyilkolást és kizsákmányolást, csak ezután hirdetni naponta a szabadság, egyenlőség, tesvériség evangéliumát. Be fogja, be kell neki töltenie ezt a nagy feladatot a magyar nép üdvére, az összes népek javára. Azzal, hogy a Népszava a hét minden egyes napján megjelenik, úgy Budapest, mint Magyarország szociáldemokratái számára új korszak kezdődik. Csak most van a munkálkodó nép pártjának hathatós fegyvere a szabadságért és kenyérért vívott küzdelemben. Szólalj meg tehát naponta, te, a nép szava és szerezz hívőket a szocializmus új tanának, hogy a béke, a jólét birodalma szálljon e földre! Róbert Sácie La Sorgue elvtársnő, akire Budapesten tartott szép beszéde alkalmából bizonyára még sokan emlékeznek, Párisból a következő sorokat küldi: Örömmel tölt el annak a hallása, hogy Magyarország szocialista pártja birtokába készüti venni ezt a hatalmas fegyvert, a napilapot; leghőbb kívánságom, hogy teljes siker koronázza rövid időn belül bátor kiadóinak törekvését A politikai helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, március 31. A régóta húzódó politikai válságban ma fordulat történt, amennyiben annak a megegyezésnek pontjai kerültek nyilvánosságra, amelynek alapján koalíciós kormány létesülhetne. A megegyezés pontjai a következők : 1. A választási törvény és a más, szükséges belügyi reformok megalkotása. 2. Az önálló vámterület. 3. A nemzeti bank. 4. A magyar vezényszó elhalasztása két évre. Ez alatt az idő alatt a hadügyi kormány sem kérné az új ágyukra szükséges 450 milliót és az újonclétszám felemelését. Tehát a hosszú, szinte fanatikus szenvedélyességgel megindult nemzeti küzdelemnek ez az eredménye. És amint látszik, a függetlenségi párt, mint az ellenzék legnagyobb pártja, be fogja adni derekát. Kossuth Ferenc a „Magyarország" mai számának vezércikkében foglalkozik a megegyezés alapjául szolgáló pontokkal és többek között a következőket írja: „A szövetkezeti pártok — s ezek közt a legnagyobbik (tehát az, mely jogosan követelheti a befolyás oroszlánrészét) — az összeütközési pont egy bizonyos hosszabb időre kiszabott kikapcsolásával vállalkozhatnának a kormányzásra azzal a tudattal, hogy ezen idő alatt a nemzet ügyét jó előre viszik, s a nemzet megerősítésére s a nép boldogítására üdvös, áldásos alkotásokat létesíthetnének, stb. stb." Kossuth cikkét a függetlenségi pártkörben, ahol ma este az ellenzéki képviselők zöm© megjelent, nagyon vegyes érzelmekkel fogadták. A fiatalabb hazafiyak élére Ugron Gábor állott és ezek a pártkörben eléggé hangosan kijelentették, hogy a nemzeti követelések kikapcsolásáról mintsem akarnak tudni és hogy a harcot maár a választókra való tekintettel is folytatni kell. A koalícióban uralkodó ellentétek, melyek a megegyezés elfogadása körül élesedtek ki, a holnap délelőtt tartandó vezérbizottsági ülésen vagy a hétfőn tartandó ellenzéki értekezleten ki fognak törni. Andrássy Gyula gróf ma este állítólag kijelentette, hogy ő, mint ortodox 67-es, nem hajlandóó a koalíciós kormány élére állni, mert ez alapját képezné a függetlenségi párt elvei érvényesülésének. Andrássy nyilatkozatának hírére a függetlenségi párt megalkuvásra hajlandó tagjai megijedtek, mert éppen Andrássyban látták azt az embert, kinek segítségével a kellemetlen helyzetből szabadulhatnának. Nolló és Polónyi, kik némileg közeledtek Kossuth álláspontjához, a pontokat csak abban az esetben fogadják el, ha a rendesi létszámról szóló újoncjavaslat a választói • „Seholország" valamennyi közt a legkiválóbb. Költő írta, valódi költő, és a valódi költő közmondásszerűen jós, tehát némileg természetes és Hivatásszerű jós. William Morris a „Socialist League" (szocialista liga) megalapítója, ezenkívül szociáldemokrata is tetőtől talpig, ő az 5 jövendő államát adja, vagyis azt a jövendő államot, melyet egy egyleti vitáról jövet költő-és jósszemekkel látott. A regényről magáról csak néhány szót. Magyarázata saját magában rejlik. Színhelye a mai London és környéke — és aki a helységnevekben tájékozódni akar, annak azt ajánljuk, hogy vegye meg az angol világváros és környékének térképét, vagy jobban mondva a világvárosét, mert ilyen Csak egy van és ennek a neve London. Ez kitűnő vezető lenne a mi William Morris-unk „ Seholország"-ában. És aki még nem ismeri William Morris-t, az meg fogja ismerni az ő „Seholország"-ából. Itt van ő testestől-lelkestől, romantikus szeretetével a prerafaelista középkor romantikus gyűlöletével a gépek Iránt és némileg „anarkikus” szabadságával és önkényével az egyénnek. Eme utóbbi tulajdonságára nevezetesen azokat a manchesteri kintornásokat figyelmeztetem, akik örökösen a „kényszerállam" nótáját húzzák: Morrisunk „Seholország"-ában a legszebb individualizmus uralkodik — itt mindenki a maga kedve szerint lehet boldog és akinek a Morris-féle házak és berendezések nem tetszenek, az csináljon magának másokat. 3 Az önök festői és oly vendégszerető fiúvárosa mély benyomást tett rám és én a harcosokkal és Budapest munkálkodó népével való érintkezésemből rokonszenvet és valóban szívélyes emléket őriztem meg lelkemben. Kivánom, hogy az erélyes magyar proletárok ne késlekedjenek belépni ama parlament triumfátorai közé, amelyben eddig a föld munkásainak egyenetlenkedését kihasználva, falusi leánykákat cinikusan megbecstelenítő, gőgös mágnások uralkodtak. Kedves bajtársaim, maradjatok feloldhatatlanul az osztályharc terén és a hírhedt „magyar kérdés" — amely a legnagyobb mértékben gazdasági és szociális kérdés — meg fogja nyerni a közeljövőben, egyedüli igaz megoldását, a szocialisztikus megoldást. Éljen Magyarország proletariátusa, haladjon feltartózatatlanul a szociális forradalom felé. Sorgue, » Oreulich Hermann elvtárs, a svájci kormánytanács tagja és a zürichi nagyvárosi tanács elnöke, egy levélben többek közt így ír: „A naponként megjelenő „Népszavának" teljes szívemből szerencsét kívánok. A mi küzdelmünk mindenütt ugyanaz, az önök sikere a miénk is és bennünket közös cél köt össze. Testvéri üdvözlettel Bern, 1905. március 24. Oreulich Hermann.