Népszava, 1905. május (33. évfolyam, 65–89. sz.)
1905-05-07 / 69. szám
,1905. május 7. NÉPSZAVA nagyságban — úgy érezzük — tudott volna illúziót csinálni. Füredi Rikárd pályamunkája egy kicsiben szintén jól bontakozik ki, de a tervezett hatvan méteres nagyságban egyszerű ürességgé lenne. Főhibája alaprajza, az keskeny, széltében nyújtott, mélysége nincs. Ezt a három pályamunkát szűkebb pályázatra lehetett volna bocsátani, mindegyikben van annyi alapgondolat, hogy érés után valami jó sült volna ki belőlük. A Kossuth-szobor pályázatok közt Hikis— Popper—Margó és Tóth István munkái a legjobbak. Egyébként pedig — ajánljuk mindegyiket a megtekintésre. ——(*) Ibsen: A tenger asszonya. Sejtelmesen mély történetet beszél el nekünk Ibsen A tenger asszonyában. A női lélek akaratának tragikuma ez a darab, amely azonban a nő egyéni szabadságának győzelmével ér véget. A rejtelmes történet hőse Ellida. Ott nevelkedett fel az északi fjordok partjain, egyedül, magányosan és ebben a magányban szerelmese lett a tengernek. Ott jegyezte el magát egy hajóssal, ott a tenger partján. A hajós eltávozott messze újra. Ellida a hajós távolléte alatt felesége lesz dr. Wangelnek. De ez a házasélet telve van kínokkal és szenvedésekkel. Ellida mindig ott látja maga előtt a hajóst. Úgy uralkodik ennek emléke Ellida fölött, hogy megtörik alatta minden akarata. Valósággal rabja lesz a hajós emlékének. Mindig attól fél, hogy egyszer meg fog előtte jelenni és számon kéri hűtlenségét. Tíz esztendeig szenved Ellida ebben az emésztő bizonytalanságban. E tiz esztendő alatt a tenger iránti szeretet tartja benne az életet. Szereti férjét, de valóságos odaadó szerelmét elűzi a hajós emléke. A távollevő ember, ki messze vizeken hajózik, lenyűgözi, béklyókba rakja Ellida akaratát. Egy napon valóra válik Ellida sejtelme: a hajós megjelenik. Magának követeli Ellidát. Iszonyú szenvedések marcangolják, mert most közvetlenül érzi ennek az embernek az akaratát. Mármár megtörik alatta, mikor férje megszabadítja őt. Ellida nem tud választani. Ólomsúlyként nehezedik rá a régi emlék, de férjét, ki szeretettel vette őt körül, elhagyni nem tudja. Wangel kimondja a mentő szót: Ellidának saját akaratára bízza a választást. Ellida meg van mentve. Először érzi életében, hogy ím akarata van. Ez megszabadítja őt az „idegen ember" bűvköréből és odaadja őt férjének, családjának. Ibsen e szimbolisztikus darabjának tendenciája: a nő szabadsága. Míg idegen akarat, idegen befolyások uralkodnak rajta, addig elveszett azokra nézve, kik hozzá közel állanak. Ibsen felemeli a a nőt emberi polcra, ahol szabadon, korlátlanul parancsolhat érzéseinek. Talán nem is kellene hangsúlyoznunk, hogy a norvég mester, az emberi lélek e nagy ismerője, mily következetesen festi az érzések legelrejtettebb vonásait. Ellida alakja sejtelmes, mély érzéseivel talán a legpoétikusabb, de a legigazabb is, amit Ibsen alkotott. Ez a költészet a német vendégek előadásában méltó tolmácsolásra talált. Ellida szerepét Irene Triesch adta. Vergődésében és győzelmében egyaránt fölséges alakítást nyújtott. A hajóssal való találkozás jelenetében megdöbbentően nagy volt. — A hajóst Bassermann játszotta. A német társulat e nagy művésze ma epizódszereppel elégedett meg. Csak a harmadik felvonásban került a színpadra. Rövid jelenete volt, de ez idő alatt művészit alkotott. A többi szerep — Wangelét kivéve, melyet alakítója teljesen elejtett — is kitűnő kezekben volt. A közönség eleintén teljesen idegenül állott a nagy alkotással szemben, mert a probléma csak lassan alakult ki. A negyedik felvonás végre meghozta a rejtelmes történet megoldását és azután már meleg érdeklődéssel kísérték a cselekményt. A német társulat mai előadása legszebb sikerei közé tartozik. (g. h.) (*) Hírek a Nemzeti színházból. A jövő hét szombatján mutatják be a Nemzeti színházban a „Parasztszív" című háromfelvonásos tanyai történetet, melynek szerzője Szalóky Elek. — Az „Ember tragédiája" a jövő héten háromszor kerül színre: holnap, vasárnap este, hétfőn és csütörtökön. A három főszerepet vasárnap Beregi, K. Hegyesi Mari és Ivánfi, hétfőn és csütörtökön pedig Odry, Cs. Alszeghy Irma és Császár fogják játszani. Az „Ember tragédiája" előadásai mindig fél hét órakor kezdődnek. (*) A Vígszínház jövő heti műsora érdekes újdonságot hoz. Csütörtökön, e hó 11-én kerül ugyanis bemutatóra André de Lordé és Michel Carré énekes színműve, Miss Chipp. A szerzők conte fantastiquenak nevezték el darabjukat, amelynek hősnőjét a Bouffes-Parisienben Wiehe Sarolta személyesítette, aki a párisi nagy siker után később körútra is indult ezzel a darabbal. Nálunk Kütty Klára fogja játszani Miss Chippet. A kacagtató és drámai jelenetek váltakozásának megfelelően számos vidám és szentimentálisabb énekszám van az újdonságban, amelynek prózáját Goda Géza, verseit Hervay Frigyes fordította. Énekes szerepe van Hegedűs Gyulának és Szerémy Zoltánnak is. Holnap vasárnap két előadás lesz a Vígszínházban. Délután mérsékelt helyárakkal a Kézről kézre című bohózatot adják, este pedig a berliniek eljátszszák leghatásosabb darabjukat, a Takácsokat. Hétfőn Brahm társulatának búcsúelőadásául a Tizenhétéveseket, Dreyer Miksa színművét ismétlik. Kedden és szerdán ismét a Kézről kézre kerül sorra. (*) Spányi Béla kiállítása. Spányi Béla festőművész október havában képeiből kollektív kiállítást rendez m, városligeti műcsarnokban. (*) A „Thália" társaság ehó három vasárnapján Széchenyi utca 14. szám alatti helyiségében délután 4/ 6 óráig személyzetének kiegészítésére színészfelvételt rendez, melyen hivatásosak és műkedvelők is jelentkezhetnek. A társulat kurzusait a jövő szeptember elején ismét folytatja dr. Hevesi Sándor vezetése alatt. A tandíj havonkint 10 korona. (*) A Nemzeti Szalon választmánya ülést tartott, amelyen megválasztottak az igazgatóság tagjai. Művészi igazgatósági tagok lettek : Bruck Miksa, Kornstock Károly és Kézdi-Kovács László. Műpártoló igazgatósági tag lett: Kammerer Ernő. Baranyi Arthur eddigi pénztáros helyébe Weiser Kálmánt választották meg. HÍREK. Napirend: május 7. Nap kél 4 óra 36 perckor, nyugszik 7 óra 18 perckor. — Hold kél 6 ón; 41 p., nyugszik 8 óra 64 p. — A miniszterek folaidlnak ! Miniszterelnök pénteken délután 4—5 óráig; belügyminiszter csütörtök d. u. fél 4—6-ig; pénzügyminiszter hétfőn d. u. 8 órakor; honvédelmi miniszter csütörtökön d. u. 4 órakor; földművelésügyi miniszter kedden délután 4 órakor; horvát-szlavónországi miniszter naponként (vasárnap kivételével) 10—1 óráig; igazságügyminiszter csütörtökön délután 1 órakor; vallás- és közoktatásügyi miniszter csütörtökön délután 4 órakor; kereskedelemügyi miniszter pénteken délután 4 órakor.— Nemzeti múzeum: Az összes tájak: d. e. 9—2 óráig. — A néprajzi osztály (Csillag utca 3. sz. a.) d. e. 9—1-ig. — A múzeum többi tárlatai megtekinthetők minden nap 1 korona belépődíj mellett. — A növénytár (V., Széchenyi utca 1.) hétköznaponként. — Országos képtár és a metszetkiállitás az Akadémiában nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Iparművészeti múzeum és az Iparművészeti Társulat állandó kiállítása illei-it, nyitva délelőtt 9 órától este 7 óráig. — Technologiai iparmúzeum gyűjteménye (VIII., József-körut 6. sz.) nyitva délelőtt 9—1 óráig. Szabad bemenet. — Magyar királyi szabadalmi levéltár (VII., Erzsébet-körut 19) nyitva van naponként délelőtt 9—1 óráig. — Magy. kir. kereskedelmi muzeum . Igazgatóság, kereskedelmi szakkönyvtár és keleti mintatár, V., Vácikörut 32. szám. Hivatalos óráit délelőtt 9 órától délután 2 óráig. — Természetrajzgyüjtemények múzeuma (VIII., Muzeum-körut 4. szám alatt) nyitva délelőtt 10— 12-ig. — A Mentő-Egyesület helyiségei megtekinthetők d. c. 8-tól d. u. 6-ig, a Sólyom- és Markó-utca sarkán az egyesületi házban. — Mezőgazdasági kiállítás a városligeti iparcsarnokban állandóan nyitva délelőtt 10 órától délután 1 óráig. Belépődíj nincs. — Az Akadémia Goethe-szobája nyitva 5—12 óráig. — Múzeumi könyvtár nyitva 9—4 óráig. — Akadémiai könyvtár nyitva 3—7 óráig. — Magyar Földrajzi Társaság könyvtára nyitva délelőtt 9 órától délután 1-ig. Vasárnap zárva. — Egyetemi könyvtár hétfő kivételével mindennap d. c. 9—12-ig, d. u. 3—8-ig. — Fővárosi könyvtár (Károly-körut 28), nyitva hétköznapokon 9—1-ig, vasár- és ünnepnapokon zárva. — Az ipar- és kereskedelmi kamara könyvtára (V., Szemere utcza 6), nyitva hétköznap délután 4-től este fél 6-ig. Vasárnap 8—12-ig. — A statisztikai hivatal könyvtára vasárnap és ünnepnap kivételével d. e. 10—1 óráig. — Az aquincumi ásatások múzeuma megtekinthető egész nap III. ker., Ó-Buda, Külső Szentendrei-út. Helyiérdekű vasút a Pálfi-térről. — Időjárás. Az országban kisebb-nagyobb mennyiségű eső tegnap a nyugati határon, ma a Dunántúl nagyobb részén fordult elő. A hőmérséklet valamivel alacsonyabb lett, maximuma: Vásárosnaményon 29 fok és minimuma: Botfalun 1 fok volt. Jóslat. Enyhe idő várható az ország nyugati felében, sok helyütt esővel vagy zivatarral. — A lelki üdvösség szatócsai. A magyar katolikus papság egyik lapja, az Egyházi Közlöny égbehajló siránkozással konstatálja, hogy a lelki üdvösséggel való szatócskodás a legundorítóbb üzletekkel zsarolja a bigott ügyefogyottságot, a legszemérmetlenebb eszközökkel zsákmányolja a malasztra áhítozó butaságot. Szentképekkel, olvasókkal, imakönyvekkel és misékkel zsarolják a híveket készpénzfizetés avagy részletfizetés mellett. Őrangyalhoz, Szent Lászlóhoz címzett vállalatok keletkeztek, amelyek ügynökeik útján nyúzzák a népet haszontalan, de jó drágán eladott kegyszereik révén. Azt mondja az E. K.: „Manapság azonban a kufárkodás pszichológiával is dolgozik. Belemarkol a hívők ájtatos érzelmeibe és segítségül hívja üzleteihez az anyaszentegyház kegyelmi forrásait is. A szentmiseáldozatot is. Ez ugyanis az egyik „ráadás." Hogy az a zsidó habozás nélkül vonja üzletmenetének technikájába a legszentebb miseáldozatot, azt természetesnek találjuk. De, hogy akadnak katholikus papok, kik ebben segédkezet nyújtanak, azt se megérteni, se megrovás nélkül hagyni nem tudjuk. Ezelőtt ugyanis a nemrég elhunyt újpesti apátplébános, Illek Vince, most pedig Gecsei Lajos olaszliszkai plébános arra vállalkoztak, hogy azért a 20 fillérért, melyet a cég minden eladott példány után nekik juttat, tekintélyükkel fedezik és támogatják a vállalatot s a vásárlókért szentmiséket mondanak." Az E. K. nyiltan konstatálja, hogy ez disznóság. Mi is azt mondjuk. A Golgotán agyonraknitott latrok módjára keresztre lehetne feszíteni minden mise-börziánert, minden oly kufárt, aki a templomok csarnokában árulja a maga portékáit, hogy az ott alázatoskodó együgyűséget becsapja, hogy a szegény nép filléreit kegyszerek és más portékák révén a maga zsebének hizlalására kicsalja. Jó, jó, de nem is ez fáj az Egyházi Közlöny embereinek. Nem azért szólják le a ráadás-misét, az olvasót, a szentképet, mert az igazság világosította meg az ő elméjüket. Ők éppen úgy vannak, mint az a vásáros ember, aki az olvasót áruló szatócs portékája közül kiválaszt egy feszületet és hogy leüthesse az árát, igy kezdi: — No, mire tartja ezt a hitvány Krisztust? Azért becsüli le az „Egyházi Közlöny" is az egész kufárkodást, mert — amint ő mondja — lengyel zsidók látják el keresztény népünk vallási kultuszának szükségleteit. Misékkel, Krisztusokkal, hamisított rózsafüzérekkel, kóser szentségekkel és más ilyen portékákkal. Ez az üzlet — ami jövedelmező, a kutyafáját! — a katolikun papság privilégiuma. Krisztus szolgáinak szabad ilyesmikkel házalni és bolondítani a népet, de más vallásfelekezeten levőknek ez éppen olyan tilalom, kihágás, mint a bárca nélkül futkosó szerelem árusítása, mint a szűzdohánnyal való csempészkedés és a többi. Hogy a csuhás seregnek félelmes konkurrense támadt az élelmes kaftánosok kereszteletlen táborában, azt elhisszük. De, hogy a portékájukban, az üzletek lebonyolításában legyen valami kis különbség, azt nem hisszük el a csalhatatlan római pápa kedvéért sem. — Főrendnek készül. A szegedi zsidók olyan büszkék a rabbijukra — akinek neve Löw Immánuel dr. — mint a paprikájukra, halászlé nevezetű főztjükre, hogy szobraikat ne is említsük. A ványaiak nem emlegetik oly fenhéjázással és oly sűrűn a saját külön hatlábú borjusokat, mint a szegediek Löw Immánuel dr. főrabbit, akinek neve elé éjjel és nappal utána teszik a népszerű és tudós stb. jelzőket. A jó öreg rabbit annyira elkényeztette ez a becézgetés, hogy mindenáron szeretne megszabadulni a nagysága előtt fetrengő szegediektől. Még élt a budapesti főrabbi, mikor Löw Immánuel dr. egyremásra cáfolgatta a szegedi lapokban, hogy ő lenne a főrabbi Budapesten, hogy ő nyájasan fogadta volna az e tárgyban nála kilincselő deputációt, mert ő ezeknek is megmondta, hogy annyira szereti Szegedet, ahol évtizedeket töltött, hogy nem tudna tőle megválni még kövérebb falatokat nyújtó hivatalért sem. A főrabbi úr ezzel csak ravaszkodott. Járt nála ördög, de nem deputáció. Nem hívták sehova és igy könnyű volt lemondani akár a fővárosi, akár a római szentszékről. Ezzel elérte azt, hogy a szegedi hívek lábai elé gurított lelkes szeretetének hordóján kínálta fel magát a fővárosi híveknek. A budapesti dotáció nagyobb és itt érdemesebb is szolgálni a Jehovát, mint Szegeden, ahol igen szép templom van, de silányabb a fizetség. A főrendiházi tagság elnyerése pedig régóta a tudós és szerény főrabbi álmainak a csúcspontja. 5