Népszava, 1905. május (33. évfolyam, 65–89. sz.)

1905-05-07 / 69. szám

,1­905. május 7. NÉPSZAVA nagyságban — úgy érezzük — tudott volna illúziót csinálni. Füredi Rikárd pályamunkája egy kicsiben szintén jól bontakozik ki, de a tervezett hatvan méteres nagyságban egyszerű ürességgé lenne. Főhibája alaprajza, az keskeny, széltében nyúj­tott, mélysége nincs. Ezt a három pályamunkát szűkebb pályázatra lehetett volna bocsátani, mindegyikben van annyi alapgondolat, hogy érés után valami jó sült volna ki belőlük. A Kossuth-szobor pályázatok közt Hikis— Popper—Margó és Tóth István munkái a leg­jobbak. Egyébként pedig — ajánljuk mindegyiket a megtekintésre. ——­(*) Ibsen: A tenger asszonya. Sejtelmesen mély történetet beszél el nekünk Ibsen A tenger asszonyában. A női lélek akaratának tragikuma ez a darab, amely azonban a nő egyéni szabad­ságának győzelmével ér véget. A rejtelmes tör­ténet hőse Ellida. Ott nevelkedett fel az északi fjordok partjain, egyedül, magányosan és ebben a magányban szerelmese lett a tengernek. Ott jegyezte el magát egy hajóssal, ott a tenger partján. A hajós eltávozott messze újra. Ellida a hajós távolléte alatt felesége lesz dr. Wangel­nek. De ez a házasélet telve van kínokkal és szenvedésekkel. Ellida mindig ott látja maga előtt a hajóst. Úgy uralkodik ennek emléke Ellida fölött, hogy megtörik alatta minden aka­rata. Valósággal rabja lesz a hajós emlékének. Mindig attól fél, hogy egyszer meg fog előtte jelenni és számon kéri hűtlenségét. Tíz esztendeig szenved Ellida ebben az emésztő bizonytalan­ságban. E tiz esztendő alatt a tenger iránti sze­retet tartja benne az életet. Szereti férjét, de valóságos odaadó szerelmét elűzi a hajós emléke. A távollevő ember, ki messze vizeken hajózik, lenyűgözi, béklyókba rakja Ellida akaratát. Egy napon valóra válik Ellida sejtelme: a hajós meg­jelenik. Magának követeli Ellidát. Iszonyú szenve­dések marcangolják, mert most közvetlenül érzi ennek az embernek az akaratát. Már­már megtörik alatta, mikor férje megszaba­dítja őt. Ellida nem tud választani. Ólom­súlyként nehezedik rá a régi emlék, de férjét, ki szeretettel vette őt körül, elhagyni nem tudja. Wangel kimondja a mentő szót: Ellidának saját akaratára bízza a választást. Ellida meg van mentve. Először érzi életében, hogy ím akarata van. Ez megszabadítja őt az „idegen ember" bűvköréből és odaadja őt férjének, családjának. Ibsen e szimbolisztikus darabjának tendenciája: a nő szabadsága. Míg idegen akarat,­ idegen be­folyások uralkodnak rajta, addig elveszett azokra nézve, kik hozzá közel állanak. Ibsen felemeli a a nőt emberi polcra, ahol szabadon, korlátlanul parancsolhat érzéseinek. Talán nem is kellene hangsúlyoznunk, hogy a norvég mester, az em­beri lélek e nagy ismerője, mily következetesen festi az érzések legelrejtettebb vonásait. Ellida alakja sejtelmes, mély érzéseivel talán a leg­poétikusabb, de a legigazabb is, amit Ibsen al­kotott. Ez a költészet a német vendégek elő­adásában méltó tolmácsolásra talált. Ellida sze­repét Irene Triesch adta. Vergődésében és győzelmében egyaránt fölséges alakítást nyújtott. A hajóssal való találkozás jelenetében meg­döbbentően nagy volt. — A hajóst Basser­mann játszotta. A német társulat e nagy mű­vésze ma epizódszereppel elégedett meg. Csak a harmadik felvonásban került a színpadra. Rövid jelenete volt, de ez idő alatt művészit alkotott. A többi szerep — Wangelét kivéve, melyet ala­kítója teljesen elejtett — is kitűnő kezekben volt. A közönség eleintén teljesen idegenül állott a nagy alkotással szemben, mert a probléma csak lassan alakult ki. A negyedik felvonás végre meghozta a rejtelmes történet megoldását és azután már meleg érdeklődéssel kísérték a cse­lekményt. A német társulat mai előadása leg­szebb sikerei közé tartozik. (g. h.) (*) Hírek a Nemzeti színházból. A jövő hét szombatj­án mutatják be a Nemzeti színház­ban a „Parasztszív" című háromfelvonásos tanyai történetet, melynek szerzője Szalóky Elek. — Az „Ember tragédiája" a jövő héten háromszor kerül színre: holnap, vasárnap este, hétfőn és csütör­tökön. A három főszerepet vasárnap Beregi, K. Hegyesi Mari és Ivánfi, hétfőn és csütörtökön pedig Odry, Cs. Alszeghy Irma és Császár fog­ják játszani. Az „Ember tragédiája" előadásai mindig fél hét órakor kezdődnek. (*) A Vígszínház jövő heti mű­sora érdekes újdonságot hoz. Csütörtökön, e hó 11-én kerül ugyanis bemutatóra André de Lordé és Michel Carré énekes színműve, Miss Chipp. A szerzők conte fantastiquenak nevezték el darabjukat, a­melynek hősnőjét a Bouffes-Parisienben Wiehe Sarolta személyesítette, aki a párisi nagy siker után később körútra is indult ezzel a darabbal. Nálunk Kütty Klára fogja játszani Miss Chippet. A kacagtató és drámai jelenetek váltakozásának megfelelően számos vidám és szentimentálisabb énekszám van az újdonságban, a­melynek prózá­ját Goda Géza, verseit Hervay Frigyes fordította. Énekes szerepe van Hegedűs Gyulának és Szerémy Zoltánnak is. Holnap vasárnap két előadás lesz a Vígszínházban. Délután mérsékelt helyárakkal a Kézről kézre című bohózatot adják, este pedig a berliniek eljátszszák leghatásosabb darabjukat, a Takácsokat. Hétfőn Brahm társulatának búcsú­előadásául a Tizenhétéveseket, Dreyer Miksa színművét ismétlik. Kedden és szerdán ismét a Kézről kézre kerü­l sorra. (*) Spányi Béla kiállítása. Spányi Béla festő­művész október havában képeiből kollektív ki­állítást rendez m, városligeti műcsarnokban. (*) A „Thália" társaság ehó három vasár­napján Széchenyi­ utca 14. szám alatti helyiségé­ben délután 4/­ 6 óráig személyzetének kiegészí­tésére színészfelv­ételt rendez, melyen hivatásosak és műkedvelők is jelentkezhetnek. A társulat kurzusait a jövő szeptember elején ismét foly­tatja dr. Hevesi Sándor vezetése alatt. A tandíj havonkint 10 korona. (*) A Nemzeti Szalon választmánya ü­lést tartott, amelyen megválasztottak az igazgatóság tagjai. Művészi igazgatósági tagok lettek : Bruck Miksa, Kornstock Károly és Kézdi-Kovács László. Műpártoló igazgatósági tag lett: Kammerer Ernő. Baranyi Arthur eddigi pénztáros helyébe Weiser Kálmánt választották meg. HÍREK. Napirend: május 7. Nap kél 4 óra 36 perckor, nyug­szik 7 óra 18 perckor. — Hold kél 6 ón; 41 p., nyug­szik 8 óra 64 p. — A miniszterek folaidlnak ! Minisz­terelnök pénteken délután 4—5 óráig; belügyminiszter csü­törtök d. u. fél 4—6-ig; pénzügyminiszter hétfőn d. u. 8 órakor; honvédelmi miniszter csütörtökön d. u. 4 órakor; földművelés­ü­gyi miniszter kedden délután 4 órakor; horvát-szlavónországi miniszter naponként (vasárnap kivételével) 10—1 óráig; igaz­ságügyminiszter csütörtökön délután 1 órakor; vallás- és közoktatásügyi miniszter csütörtökön délután 4 órakor; keres­kedelemügyi miniszter pénteken délután 4 órakor.— Nemzeti múzeum­: Az összes tájak: d. e. 9—2 óráig. — A nép­rajzi osztály (Csillag­ utca 3. sz. a.) d. e. 9—1-ig. — A múzeum többi tárlatai megtekinthetők minden nap 1 korona belépődíj mellett. — A növénytár (V., Széchenyi­ utca 1.) hétközna­ponként. — Országos képtár és a metszetkiállitás az Akadémiában nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Iparművészeti múzeum és az Iparművészeti Társulat állandó kiállítása i­llei-it, nyitva délelőtt 9 órától este 7 óráig. — Technologiai iparmúzeum gyűjteménye (VIII., József-körut 6. sz.) nyitva délelőtt 9—1 óráig. Szabad bemenet. — Magyar királyi szabadalmi levéltár (VII., Erzsébet-körut 19) nyitva van naponként délelőtt 9—1 óráig. — Magy. kir. kereskedelmi muzeum­ . Igazgató­ság, kereskedelmi szakkönyvtár és keleti mintatár, V., Váci­körut 32. szám. Hivatalos óráit délelőtt 9 órától délután 2 óráig. — Természetrajzgyüjtemények múzeuma (VIII., Mu­zeum-körut 4. szám alatt) nyitva délelőtt 10— 12-ig. — A Mentő-Egyesület helyiségei megtekinthetők d. c. 8-tól d. u. 6-ig, a Sólyom- és Markó-utca sarkán az egyesületi házban. — Mezőgazdasági kiállítás a városligeti iparcsarnokban állandóan nyitva délelőtt 10 órától délután 1 óráig. Belépődíj nincs. — Az Akadémia Goethe-szobája nyitva 5—12 óráig. — Múzeumi könyvtár nyitva 9—4 óráig. — Aka­démiai könyvtár nyitva 3—7 óráig. — Magyar Földrajzi Társaság könyvtára nyitva délelőtt 9 órától délután 1-ig. Vasárnap zárva. — Egyetemi könyvtár hétfő kivételével mindennap d. c. 9—12-ig, d. u. 3—8-ig. — Fővárosi könyv­tár (Károly-körut 28), nyitva hétköznapokon 9—1-ig, vasár- és ünnepnapokon zárva. — Az ipar- és kereskedelmi kamara könyvtára (V., Szemere­ utcza 6), nyitva hétköznap délután 4-től este fél 6-ig. Vasárnap 8—12-ig. — A statisz­tikai hivatal könyvtára vasárnap és ünnepnap kivételével d. e. 10—1 óráig. — Az aquincumi ásatások múzeuma megtekinthető egész nap III. ker., Ó-Buda, Külső Szentendrei-út. Helyiérdekű vasút a Pálfi-térről. — Időjárás. Az országban kisebb-nagyobb mennyiségű eső tegnap a nyugati határon, ma a Dunán­túl nagyobb részén fordult elő. A hőmér­séklet valamivel alacsonyabb lett, maximuma: Vásárosnaményon 29 fok és minimuma: Botfalun 1 fok volt. Jóslat. Enyhe idő várható az ország nyugati felé­ben, sok helyütt esővel vagy zivatarral. — A lelki üdvösség szatócsai. A magyar katolikus papság egyik lapja, az Egyházi Köz­löny égbehajló siránkozással konstatálja, hogy a lelki üdvösséggel való szatócskodás a legundorí­tóbb üzletekkel zsarolja a bigott ügyefogyottsá­got, a legszemérmetlenebb eszközökkel zsákmá­nyolja a malasztra áhítozó butaságot. Szentké­pekkel, olvasókkal, imakönyvekkel és misékkel zsarolják a híveket készpénzfizetés avagy rész­letfizetés mellett. Őrangyalhoz, Szent Lászlóhoz címzett vállalatok keletkeztek, amelyek ügynö­keik útján nyúzzák a népet haszontalan, de jó drágán eladott kegyszereik révén. Azt mondja az E. K.: „Manapság azonban a kufárkodás pszichológiá­val is dolgozik. Belemarkol a hívők ájtatos ér­zelmeibe és segítségül hívja üzleteihez az anya­szentegyház kegyelmi forrásait is. A szentmise­áldozatot is. Ez ugyanis az egyik „ráadás." Hogy az a zsidó habozás nélkül vonja üzletmenetének technikájába a legszentebb miseáldozatot, azt természetesnek találjuk. De, hogy akadnak katholikus papok, kik ebben segédkezet nyújta­nak, azt se megérteni, se megrovás nélkül hagyni nem tudjuk. Ezelőtt ugyanis a nemrég elhunyt újpesti apát­plébános, Illek Vince, most pedig Gecsei Lajos olaszliszkai plébános arra vállalkoztak, hogy azért a 20 fillérért, melyet a cég minden eladott példány után nekik juttat, tekintélyükkel fede­zik és támogatják a vállalatot s a vásárlókért szentmiséket mondanak." Az E. K. nyiltan konstatálja, hogy ez disznó­ság. Mi is azt mondjuk. A Golgotán agyonra­knitott latrok módjára keresztre lehetne feszíteni minden mise-börziánert, minden oly kufárt, aki a templomok csarnokában árulja a maga portékáit, hogy az ott alázatoskodó együgyűséget becsapja, hogy a szegény nép filléreit kegyszerek és más portékák révén a maga zsebének hizlalására ki­csalja. Jó, jó, de nem is ez fáj az Egyházi Közlöny embereinek. Nem azért szólják le a ráadás-misét, az olvasót, a szentképet, mert az igazság vilá­gosította meg az ő elméjüket. Ők éppen úgy vannak, mint az a vásáros ember, aki az olvasót áruló szatócs portékája közül kiválaszt egy fe­születet és hogy leüthesse az árát, igy kezdi: — No, mire tartja ezt a hitvány Krisztust? Azért becsüli le az „Egyházi Közlöny" is az egész kufárkodást, mert — amint ő mondja — lengyel zsidók látják el keresztény népünk vallási kultuszának szükségleteit. Misékkel, Krisztusok­kal, hamisított rózsafüzérekkel, kóser szentségek­kel és más ilyen portékákkal. Ez az ü­zlet — ami jövedelmező, a kutyafáját! — a katolikun papság privilégiuma. Krisztus szolgáinak szabad ilyesmikkel házalni és bolondítani a népet, de más vallásfelekezeten levőknek ez éppen olyan tilalom, kihágás, mint a bárca nélkül futkosó szerelem árusítása, mint a szűzdohánnyal való csempészkedés és a többi. Hogy a csuhás seregnek félelmes konkurrense támadt az élelmes kaftánosok kereszteletlen tábo­rában, azt elhisszük. De, hogy a portékájukban, az üzletek lebonyolításában legyen valami kis különbség, azt nem hisszük el a csalhatatlan római pápa kedvéért sem. — Főrendnek készül. A szegedi zsidók olyan büszkék a rabbijukra — akinek neve Löw Immá­nuel dr. — mint a paprikájukra, halászlé nevezetű főztjükre, hogy szobraikat ne is említsük. A vá­ny­aiak nem emlegetik oly fenhéjázással és oly sűrűn a saját külön hatlábú borjusokat, mint a szegediek Löw Immánuel dr. főrabbit, akinek neve elé éjjel és nappal utána teszik­ a népszerű és tudós stb. jelző­ket. A jó öreg rabbit annyira elkényeztette ez a be­cézgetés, hogy mindenáron szeretne megszabadulni a nagysága előtt fetrengő szegediektől. Még élt a budapesti főrabbi, mikor Löw Immánuel dr. egyre­másra cáfolgatta a szegedi lapokban, hogy ő lenne a főrabbi Budapesten, hogy ő nyájasan fogadta volna az e tárgyban nála kilincselő deputációt, mert ő ezeknek is megmondta, hogy annyira szereti Szegedet, ahol évtizedeket töltött, hogy nem tudna tőle megválni még kövérebb falatokat nyújtó hivatalért sem. A főrabbi úr ezzel csak ravaszkodott. Járt nála ördög, de nem deputáció. Nem hívták sehova és igy könnyű volt lemondani akár a fővárosi, akár a római szentszékről. Ezzel elérte azt, hogy a szegedi hívek lábai elé gurított lelkes szeretetének hordó­ján kínálta fel magát a fővárosi híveknek. A buda­pesti dotáció nagyobb és itt érdemesebb is szol­gálni a Jehovát, mint Szegeden, ahol igen szép templom van, de silányabb a fizetség. A főrendi­házi tagság elnyerése pedig régóta a tudós és sze­rény főrabbi álmainak a csúcspontja. 5

Next