Népszava, 1905. szeptember (33. évfolyam, 169–194. sz.)
1905-09-01 / 169. szám
1905. szeptember 7. NÉPSZAVA Az alkotmányválság. Harc az általános választói jogért. — Saját tudósítónktól. — Budapest, augusztus 31. Fejérváry iscsili útja felé fordult a legnagyobb érdeklődés. Itt dől el véglegesen az új kormányzati program, s ezzel kapcsolatban a képviselőház esetleges föloszlatásának kérdése. A félhivatalos Magyar Nemzet máris beharangoz az új választásnak mai vezércikkében, amelyben azt az érdekes kijelentést is teszi, hogy „az általános szavazati jog hirdetése folytán több ellenzéki képviselő jutott mandátumhoz, mint a katonai kérdések hirdetése által". Az általános választói jog kérdése sajtóban, politikai magánbeszélgetésekben, élén áll az érdeklődésnek. Ma különösen bő anyagot kapott egy Kossuth Lajos-féle nyilatkozattal, amiről lapunk más helyén van szó, egy Károlyi Gábor reminiszcenciával és egy "Magyarország vezércikkel. A vezércikk" Bartha Miklós klorettira tollából folyt szét s ezzel szinte eleget is mondtunk. A miniszterelnök Ischlben. Fejérváry báró miniszterelnök ma reggel 8 órakor Bécsen keresztül Ischlbe utazott. A király holnap fogadja majd magánkihallgatáson. Kíséretében volt titkára és Károlyi György országgyűlési képviselő. Bécsben egyenest a magyar minisztériumba ment, ahol a folyó ügyekről szóló jelentést hallgatta meg. Ischlből szombaton utazik el s vasárnap már Budapesten lesz. A liga. Az általános titkos választói jog ligájának vezetősége a Pol. Ért.-öt a következő sorok közlésére kérte fel: Az általános titkos választói jog ligájának megalakítását a sajtóban és a nagyközönségben sokfelé félreértették. Voltak, akik a ligának koalícióellenes törekvéseket tulajdonítottak és voltak, akik a liga megalakítását tisztán a szabadkőmivesség munkájaként tüntették fel. Mindkét felfogás teljesen téves. A liga abszolúte nem koalícióellenes, minden párttól teljesen távol tartja magát és teljességgel nem befolyásolja tagjait az irányban, hogy a válság megoldása tekintetében minő nézeteket tápláljanak. Csak oda akar hatni, hogy az általános titkos választói jog kérdése többé le ne kerülhessen a napirendről, akkor sem, ha azok, akik a mai bonyodalmak közepette a parlament minden oldalán az általános és titkos választói jog melletti állásfoglalást szükségesnek tartották, a válság elintézése után szabadulni igyekeznének elvállalt kötelezettségeiktől. De a liga megteremtése nem is volt a szabadkőművesség munkája, mert megalapításának eszméje a Társadalomtudományi Társaság, a Társadalomtudományi Olvasókör és a „XX. század" szerkesztősége körében merült fel először, tehát olyan körben, amelyben elvétve ugyan akad talán szabadkőműves is, amelynek tagjai azonban túlnyomó részben a szabadkőművességtől teljesen távol állanak. Ez a kör évek óta küzd egy nemzeti, szociális, gazdasági és kulturális tekintetben haladó politikai irányzatnak Magyarországon való megteremtéséért és ennek előfeltételének mindig az általános titkos választói jog kivívását tartotta. Csak természetes tehát, hogy ha ez a kör a jelen pillanatban, amikor a helyzet ezen követelés kivívására kedvezőnek látszik, a régi programm érdekében az aktív propaganda terére is lépett. Az általános titkos választói jog ligájához a mai napon is minden oldalról érkeztek a bejelentő nyilatkozatok, mégpedig nagyrészt a magyar középosztály azon rétegeiből, amely eddig a politikai élettől távol tartotta magát. Feltűnő nagy különösen a belépő tanárok száma. A mai napon belépettek között vannak: Herczegh Ferenc a Petőfi Társaság elnöke, Doldzieher Vilmos egyetemi tanár, Ferenczy Gyula akadémiai igazgató, Káplány Géza kir. ítélőtáblai bíró, Jakasich Kálmán honvéd hadbíró, Graz Mór kolozsvári evangélikus lelkész, Szalay Mihály és Braun Sándor szerkesztők, Feleki Béla székesfővárosi bizottsági tag, Egger Gyula vezérigazgató és még számosan. A liga minden este Eötvös utca 41. szám alatti helyiségében permanenciálism van. Egy becsületes nyilatkozat. Dr. Nagy Sándor országgyűlési képviselő a következő levelet intézte aradi párttitkárunkhoz, Andrássy Gyula elvtárshoz: Arad, 1905 aug. 26. Tisztelt Titkár úr ! Az aradi szociáldemokrata párt hozzám intézett b. levelére a következőkben van szerencsém válaszolni: Kijelentem, hogy én az általános, egyenlő, községenkénti titkos választói jognak híve vagyok. Kijelentettem ezt mindenkor programbeszédemben is és a politikai helyzet alakulásai csak megerősítettek azon felfogásomban, hogy hazánknak minden irányú megerősítését fogja előmozdítani, ha a nemzet képviselete az általános választói jog alapján megejtett választásokból fog előállani. A szeptember 3-iki gyűlésre történt meghívást köszönettel veszem, de sajnálatomra, azon részt nem vehetek, minek egyedüli oka az, hogy ugyanezen napon Justh Gyula képviselőházi elnök úr tiszteletére Battonyán ünnepély lesz, melyre régebbi bejelentés szerint elmegyek. Felhatalmazom azonban titkár urat, hogy amennyiben óhajtja, jelen nyilatkozatomat bárhol nyilvánosságra hozhatja. Ilazafias üdvözlettel Dr. Nagy Sándor, országgy. képviselő. Egy lelkész az általános választói jogról. Gyenge János kraszna-horváthi református lelkész szép cikket irt a Magyar Szóba az általános választói jogról. Íme néhány részlet a néppel érző szivet megírt közleményből. A sokféle tervet azonban, ha vizsgálat alá veszszük, azt látjuk, hogy azoknak kilenctizedrésze egytől-egyig közös fundamentumra készül építeni és pedig a régi alapra, arra, amely a felháborító egyenlőtlenség és jogtalanság bélyegét hordozta magán. De hát milyen is volt csak az a régi rend, miből állt annak alapja? Rendszer volt; olyan, amely nem az egész nemzet akaratának volt hit kifejezője, mely nem a néplélek hamisíthatlan erejéből táplálkozott, melynek oszlopai nem a kunyhókból emelkedtek felfelé, hanem egyenesen azok tetejükre nehezedtek ; rendszer volt, amely nem a millióknak, hanem a jogokban kiváltságos néhány százezreknek épült fel akaratán, vállain s mely éppen ezért csak önönmagát, önön érdekeit szolgálta. És erre az alapra, erre az égbekiáltó igazságtalanságra készül építeni ismét a törvényhozóknak nagy többsége!? Hallatlan állapot! Mi lesz így velünk? Siketekké, avagy vakokká lettek-e hát vezetőink, hogy nem hallják meg az elnyomott igavonó, jogtalan millióknak kétségbeejtő panaszait és nem látnak le oda a jogtalanság fáraói tanyájára? Hiszen mozog a méh, mit, eleddig gyávának, ostobának tartottak, elkeseredett, tompa morajlásuk végig nyilallik az egész hazán. Erőszakkal, kancsukával, puskaszuronnyal ezt többé elnyomni nem lehet és nem is szabad, mert ön önmagát boszulná meg; a szó, a panasznak szava, nem látják-e, hogy közös s egyetlen szellemnek sugalmazásából tör fel annyi millióknak szivéből és hogy e szellem nem más, mint a kornak megjött, megérett szelleme, amelyet be kell fogadnunk, mert erősebb ereje minden mi ellenállásunknál is. A függetlenségi párt és az általános választói jog. A függetlenségi párt, amióta az általános választói jog kérdésének hódító erejét a legutóbbi választások igazolták, állandóan azt dörgölte az orrunk alá, hogy mi tulajdonképpen csak kisajátítottuk ezt a követelésüket, mert ők már akkor hirdették, amikor a szociáldemokráciának még írmagja sem volt ebben az országban. Mi ugyan, akárhogy erőltettük is meg az emlékezetünket, nem tudtunk sehogy sem emlékezni arra, hogy 1901. előtt" csak valaha is láttuk volna akár programmjukba, akár választási kiáltványukba. Utóvégre mégis beletörődtünk, mert azt hittük, hogy nekik, akik saját programmjuk hivatalos őrei, az ilyesmit mégis csak jobban illik ismerni. Így azután éppenséggel nem csodálkoztunk, hogy ma a Pesti Napló a változatosság kedvéért ismét kerek ellentétét hirdetve a minapi fejtegetésének, alaposan a lelkünkre beszél, hogy bízzunk meg a koalícióban, mert hiszen nagy többségében régóta állhatatosan, következetesen küzd az általános választói jogért. Szinte illetlenség lett volna a Pesti Naplótól, ha éppen most, amikor függetlenségi részről is kezdik belátni, hogy a koalíció vezérlőbizottságának perfid határozatát meg kell változtatni, éppen most a döntő pillanatban nem köpött volna bele a készülődők, az elveikhez ragaszkodók, a becsületesek táljába. Hosszú cikkben cselekszi ezt meg, amely szinte büdösödik a jólértesültség látszatától s ha még annyira bizonykodunk, sem fogja elhinni, hogy sokkal tisztességesebb ennél az ,,Alkotmány" három soros, vele egy húron pendülő kijelentése . Alig hihető, hogy a vezérlőbizottság egy-két hangos képviselő kedvéért újra foglalkozzék oly kérdéssel, melyben már egyszer állást foglalt. De végzet mértföldes csizmákkal jár. Alig ért véget a napfogyatkozás, ime, megfogyatkozott fő érvétől a Pesti Napló, a függetlenségi párt s az egész vegyes társaság, amely nyilván tudatosan megtévesztés céljából régi függetlenségi követelésnek kiáltotta ki az általános választói jogot. A Magyar Hírlaphoz levelet küldött valaki, aki a politikai eseményeket nem ássa el a múltnak, hanem nyilvántartja a jelennek, amely a következőképpen szól: Igen tisztelt szerkesztő úr! Kevesen emlékeznek immár arra, pedig most volna aktualitása, hogy Károlyi Gábor gróf egyizben a választói jog általánosítása miatt pártjával, az országgyűlési függetlenségi és 48-as párttal majdnem összekülönbözött. Jegyzeteim szerint ez a függetlenségi pártnak 1892. év március hónap 6-án, egy vasárnapi napon tartott értekezletén történt. A konferencián Irányi Dániel elnökölt. Napirenden volt a párt részéről a trónbeszédre adandó válaszfelirati javaslat tárgyalása. A feliratot Eötvös Károly szövegezte és ismertette. A párt a feliratot általánosságban elfogadta. Vita csupán a válaszfelirati javaslatnak az elkeresztelési kérdésre vonatkozó pontjánál volt, miután a pont a fennálló törvény végrehajtását hangsúlyozza. Vajay István támadta különösen ezt a pontot, Eötvös Károly azonban megnyugtatta. Most aztán heves jelenet támadt. Eötvös Károly és Károlyi Gábor gróf között. Károlyi Gábor gróf a válaszfelirati javaslatban kivánt négyforintos adócenzus helyett, mely a választói jogot biztosítaná, az általános szavazati jog behozatalát kivánta és ezt a javaslatba kéri felvétetni. Eötvös Károly heves támadást intézett erre Károlyi gróf ellen, aki szerinte teljesen tekinteten kívül hagyja a nemzetiségi kérdést. Szavazásra került a sor. Károlyi Gábor majdnem egyedül maradt, indítványát elvetették. Károlyi Gábor erre hevesen kijelentette, hogy a felirati vita folyamán ő indítványa szellemében fel fog szólalni. Teljes tisztelettel egy előfizető. Lám, lám! Erre bizony már kevesen emlékeznek. Ezt az emléket fölfrissíteni igazán nem volt fölösleges. Hogy is állunk Csak azzal a bizonyos hirdetéssel, amit olyan régen cselekszik már a függetlenlenségi párt Kossuth Ferenc pozsonyi kijelentése szerint, hogy akkor Grossmann elvtársunk még a világon sem volt? És most 1905-ben benne van-e már a függetlenségi pártprogrammban az általános választói jog? Vagy van-e egyáltalán pártprogrammjuk ? Mert hogy 1901. évi proklamációjukban benn van, azt tudjuk. De hogy ezt programmnak vallják-e, arról nem nyilatkoztak. Ezekkel az elvcsavarókkal szemben igazán nem lehet elég óvatos az ember. Csinálnak külön választási proklamációt, mert ez nem kötelez. És óvakodnak holmi programm összeeszkábálásától, nehogy leszögezhetők legyenek tételei mellé. Így azután mesés könnyűséggel írhatja mocskosszája Bartha Miklós szemetesíró a Magyarország ma esti számában. Mondják, hogy a függetlenségi párt programmjának sarkalatos részét képezi az általános titkos választói jog. Erről én nem tudok. Nem is hiszem el addig, míg meg nem mutatják. 7