Népszava, 1905. szeptember (33. évfolyam, 169–194. sz.)

1905-09-01 / 169. szám

1905. szeptember 7. NÉPSZAVA Az alkotmányválság. Harc az általános választói jogért. — Saját tudósítónktól. — Budapest, augusztus 31. Fejérváry iscsili útja felé fordult a leg­nagyobb érdeklődés. Itt dől el véglegesen az új kormányzati program, s ezzel kap­csolatban a képviselőház esetleges föloszla­tásának kérdése. A félhivatalos Magyar Nemzet máris beharangoz az új választás­nak mai vezércikkében, amelyben azt az érdekes kijelentést is teszi, hogy „az álta­lános szavazati jog hirdetése folytán több ellenzéki képviselő jutott mandátumhoz, mint a katonai kérdések hirdetése által". Az általános választói jog kérdése sajtó­ban, politikai magánbeszélgetésekben, élén áll az érdeklődésnek. Ma különösen bő anyagot kapott egy Kossuth Lajos-féle nyi­latkozattal, amiről lapunk más helyén van szó, egy Károlyi Gábor reminiszcenciával és egy "Magyarország vezércikkel. A vezér­cikk" Bart­ha Miklós klorettira tollából folyt szét s ezzel szinte eleget is mondtunk. A miniszterelnök Ischlben. Fejérváry báró miniszterelnök ma reggel 8 órakor Bécsen keresztül Isch­lbe utazott. A király holnap fogadja majd magánkihall­gatáson. Kíséretében volt titkára és Károlyi György országgyűlési képviselő. Bécsben egyenest a magyar minisztériumba ment, ahol a folyó ügyekről szóló jelentést hall­gatta meg. Ischlből szombaton utazik el s vasárnap már Budapesten lesz. A liga. Az általános titkos választói jog ligájának vezetősége a Pol. Ért.-öt a következő sorok közlésére kérte fel: Az általános titkos választói jog ligájának megalakítását a sajtóban és a nagyközönségben sokfelé félreértették. Voltak, akik a ligának koalícióellenes törekvéseket tulajdonítottak és voltak, akik a liga megalakítását tisztán a szabadkőmivesség munkájaként tüntették fel. Mindkét felfogás teljesen téves. A liga abszolúte nem koalícióellenes, minden párttól teljesen tá­vol tartja magát és teljességgel nem befolyá­solja tagjait az irányban, hogy a válság meg­oldása tekintetében minő nézeteket tápláljanak. Csak oda akar hatni, hogy az általános titkos választói jog kérdése többé le ne kerülhessen a napirendről, akkor sem, ha azok, akik a mai bonyodalmak közepette a parla­ment minden oldalán az általános és titkos választói jog melletti állásfoglalást szükségesnek tartották, a válság elintézése után szabadulni igyekeznének elvállalt kötelezett­ségeiktől. De a liga megteremtése nem is volt a szabadkőművesség munkája, mert megalapításá­nak eszméje a Társadalomtudományi Társaság, a Társadalomtudományi Olvasókör és a „XX. század" szerkesztősége körében merült fel elő­ször, tehát olyan körben, amelyben elvétve ugyan akad talán szabadkőműves is, amelynek tagjai azonban túlnyomó részben a szabad­kőművességtől teljesen távol állanak. Ez a kör évek óta küzd egy nemzeti, szociális, gazda­sági és kulturális tekintetben haladó politikai irányzatnak Magyarországon való megterem­téséért és ennek előfeltételének mindig az álta­lános titkos választói jog kivívását tartotta. Csak természetes tehát, hogy ha ez a kör a jelen pillanatban, amikor a helyzet ezen köve­telés kivívására kedvezőnek látszik, a régi pro­gramm érdekében az aktív propaganda terére is lépett. Az általános titkos választói jog ligájához a mai napon is minden oldalról érkeztek a beje­lentő nyilatkozatok, még­pedig nagyrészt a ma­gyar középosztály azon rétegeiből, amely eddig a politikai élettől távol tartotta magát. Feltűnő nagy különösen a belépő tanárok száma. A mai napon belépettek között vannak: Herczegh Fe­renc a Petőfi Társaság elnöke, Doldzieher Vil­mos egyetemi tanár, Ferenczy Gyula akadémiai igazgató, Káplány Géza kir. ítélőtáblai bíró, Jakasich Kálmán honvéd hadbíró, Graz Mór kolozsvári evangélikus lelkész, Szalay Mihály és Braun Sándor szerkesztők, Feleki Béla székes­fővárosi bizottsági tag, Egger Gyula vezérigaz­gató és még számosan. A liga minden este Eötvös­ utca 41. szám alatti helyiségében perma­nenciálism­ van. Egy becsületes nyilatkozat. Dr. Nagy Sándor országgyűlési képviselő a következő levelet intézte aradi párttitká­runkhoz, Andrássy Gyula elvtárshoz: Arad, 1905 aug. 26. Tisztelt Titkár úr ! Az aradi szociáldemokrata párt hozzám inté­zett b. levelére a következőkben van szerencsém válaszolni: Kijelentem, hogy én az általános, egyenlő, községenkénti titkos választói jognak híve vagyok. Kijelentettem ezt mindenkor pro­gram­beszédemben is és a politikai helyzet ala­­kulásai csak megerősítettek azon felfogásomban, hogy hazánknak minden irányú megerősítését fogja előmozdítani, ha a nemzet képviselete az általános választói jog alapján megejtett válasz­tásokból fog előállani. A szeptember 3-iki gyűlésre történt meghívást köszönettel veszem, de sajnálatomra, azon részt nem vehetek, minek egyedüli oka az, hogy ugyanezen napon Justh Gyula képviselőházi el­nök úr tiszteletére Battonyán ünnepély lesz, melyre régebbi bejelentés szerint elmegyek. Fel­hatalmazom azonban titkár urat, hogy amennyi­­ben óhajtja, jelen nyilatkozatomat bárhol nyil­vánosságra hozhatja. Ilazafias üdvözlettel Dr. Nagy Sándor, országgy. képviselő. Egy lelkész az általános választói jogról. Gyenge János kraszna-horváthi református lel­kész szép cikket irt a Magyar Szó­ba az álta­lános választói jogról. Íme néhány részlet a nép­pel érző szivet megírt közleményből. A sokféle tervet azonban, ha vizsgálat alá vesz­szü­k, azt látjuk, hogy azoknak kilenctizedrésze egy­től-egyig közös fundamentum­ra készül építeni és pedig a régi alapra, arra, amely a felháborító egyenlőtlenség és jogtalanság bélyegét hordozta magán. De hát milyen is volt csak az a régi rend, miből állt annak alapja? Rendszer volt; olyan, amely nem az egész nem­zet akaratának volt hit kifejezője, mely nem a néplélek hamisíthatlan erejéből táplálkozott, mely­nek oszlopai nem a kunyhókból emelkedtek fel­felé, hanem egyenesen azok tetejükre nehezedtek ; rendszer volt, amely nem a millióknak, hanem a jogokban kiváltságos néhány százezreknek épült fel akaratán, vállain s mely éppen ezért csak önönmagát, önön érdekeit szolgálta. És erre az alapra, erre az égbekiáltó igazság­talanságra készül építeni ismét a törvényhozóknak nagy többsége!? Hallatlan állapot! Mi lesz így velünk? Siketekké, avagy vakokká lettek-e hát vezetőink, hogy nem hallják meg az elnyom­ott igavonó, jogtalan millióknak kétségbeejtő panaszait és nem látnak le oda a jogtalanság fáraói ta­nyájára? Hiszen mozog a méh, mit, eleddig gyávának, ostobának tartottak, elkeseredett, tompa morajlá­­suk végig nyilallik az egész hazán. Erőszakkal, kancsukával, puskaszuronnyal ezt többé elnyomni nem lehet és nem is szabad, mert ön önmagát bo­szulná meg; a szó, a panasznak szava, nem lát­ják-e, hogy közös s egyetlen szellemnek sugal­mazásából tör fel annyi millióknak szivéből és hogy e szellem nem más, mint a kornak megjött, megérett szelleme, amelyet be kell fogadnunk, mert erősebb ereje minden mi ellenállásunknál is. A függetlenségi párt és az általános választói jog. A függetlenségi párt, amióta az általános választói jog kérdésének hódító erejét a legutóbbi választások igazolták, állandóan azt dörgölte az orrunk alá, hogy mi tulaj­donképpen csak kisajátítottuk ezt a köve­telésüket, mert ők már akkor hirdették, amikor a szociáldemokráciának még ír­magja sem volt ebben az országban. Mi ugyan, akárhogy erőltettük is meg az emlé­kezetünket, nem tudtunk sehogy sem emlé­kezni arra, hogy 1901. előtt" csak valaha is láttuk volna akár programmjukba, akár választási kiáltványukba. Utóvégre mégis beletörődtünk, mert azt hittük, hogy nekik, akik saját programmjuk hivatalos őrei, az ilyesmit mégis csak jobban illik ismerni. Így azután éppenséggel nem cso­dálkoztunk, hogy ma a Pesti Napló a vál­tozatosság kedvéért ismét kerek ellentétét hirdetve a minapi fejtegetésének, alaposan a lelkünkre beszél, hogy bízzunk meg a koalícióban, mert hiszen nagy többségében régóta állhatatosan, következetesen küzd az általános választói jogért. Szinte illetlenség lett volna a Pesti Napló­tól, ha éppen most, amikor függetlenségi részről is kezdik belátni, hogy a koalíció vezérlő­bizottságának perfid határozatát meg kell változtatni, éppen most a döntő pilla­natban nem köpött volna bele a készülődők, az elveikhez ragaszkodók, a becsületesek táljába. Hosszú cikkben cselekszi ezt meg, amely szinte büdösödik a jólértesültség látszatától s ha még annyira bizonykodunk, sem fogja elhinni, hogy sokkal tisztessége­sebb ennél az ,,Alkotmány" három soros, vele egy h­úron pendülő kijelentése . Alig hihető, hogy a vezérlő­bizottság egy-két hangos képviselő kedvéért újra foglalkozzék oly kérdéssel, melyben már egyszer állást foglalt. De végzet mértföldes csizmákkal jár. Alig ért véget a napfogyatkozás, ime, meg­fogyatkozott fő érvétől a Pesti Napló, a függetlenségi párt s az egész vegyes társa­ság, amely nyilván tudatosan megtévesztés céljából régi függetlenségi követelésnek kiáltotta ki az általános választói jogot. A Magyar Hírlap­hoz levelet küldött valaki, aki a politikai eseményeket nem ássa el a múltnak, hanem nyilvántartja a jelennek, amely a következőképpen szól: Igen tisztelt szerkesztő úr! Kevesen emlékeznek immár arra, pedig most volna aktualitása, hogy Károlyi Gábor gróf egyizben a választói jog általánosítása miatt pártjával, az országgyűlési függetlenségi és 48-as párttal majdnem összekülönbözött. Jegyzeteim szerint ez a függetlenségi pártnak 1892. év már­cius hónap 6-án, egy vasárnapi napon tartott értekezletén történt. A konferencián Irányi Dá­niel elnökölt. Napirenden volt a párt részéről a trónbeszédre adandó válaszfelirati javaslat tár­gyalása. A feliratot Eötvös Károly szövegezte és ismertette. A párt a feliratot általánosságban el­fogadta. Vita csupán a válaszfelirati javaslatnak az elkeresztelési kérdésre vonatkozó pontjánál volt, miután a pont a fennálló törvény végrehaj­tását hangsúlyozza. Vajay István támadta külö­nösen ezt a pontot, Eötvös Károly azonban meg­nyugtatta. Most aztán heves jelenet támadt. Eöt­vös Károly és Károlyi Gábor gróf között. Károlyi Gábor gróf a válaszfelirati javaslatban kivánt négyforintos adócenzus helyett, mely a válasz­­tói jogot biztosítaná, az általános szavazati jog behozatalát kivánta és ezt a javaslatba kéri felvétetni. Eötvös Károly heves támadást inté­zett erre Károlyi gróf ellen, aki szerinte telje­sen tekinteten kívül hagyja a nemzetiségi kér­dést. Szavazásra került a sor. Károlyi Gábor majdnem egyedül maradt, indítványát elvetet­ték. Károlyi Gábor erre hevesen kijelentette, hogy a felirati vita folyamán ő indítványa­ szellemében fel fog szólalni. Teljes tisztelettel egy előfizető. Lám, lám! Erre bizony már kevesen emlékeznek. Ezt az emléket fölfrissíteni igazán nem volt fölösleges. Hogy is állunk Csak azzal a bizonyos hirdetéssel, amit olyan régen cselekszik már a független­lenségi párt Kossuth Ferenc pozsonyi ki­jelentése szerint, hogy akkor Grossmann elvtársunk még a világon sem volt? És most 1905-ben benne van-e már a függetlenségi pártprogrammban az általá­nos választói jog? Vagy van-e egyáltalán pártprogrammjuk ? Mert hogy 1901. évi proklamációjukban benn van, azt tudjuk. De hogy ezt programmnak vallják-e, arról nem nyilatkoztak. Ezekkel az elvcsavarók­kal szemben igazán nem lehet elég óvatos az ember. Csinálnak külön választási prok­lamációt, mert ez nem kötelez. És óvakod­nak holmi programm összeeszkábálásától, nehogy leszögezhetők legyenek tételei mellé. Így azután mesés könnyűséggel írhatja mocskosszája Bartha Miklós szemetesíró a Magyarország ma esti számában. Mondják, hogy a függetlenségi párt programm­jának sarkalatos részét képezi az általános tit­kos választói jog. Erről én nem tudok. Nem is hiszem el addig, míg meg nem mutatják. 7

Next