Népszava, 1905. október (33. évfolyam, 195–220. sz.)
1905-10-01 / 195. szám
XXXXXI. évfolyam. * AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. 1 negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 »i egy hóra . . 1.60 » Volksstimmeval együtt havonta 40 fillérrel több. Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár-utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) Elvtársak! Munkástársak! 1905. október hó 3-án, kedden este fáklyásmenetet rendezünk az általános, titkos választói jog mellett. Gyülekezés este 1/26 órakor a Tisza Kálmántéren. Indulás 127 órakor, felvonulás a Kerepesi-úton, Nagykörúton, Andrássy-úton, Károly-körúton és Kerepesi uton a Népszava szerkesztőségéhez. Fáklyásmenetük füstjébe akarják a ,,hazafiak" fojtani a nép jogáért folyó küzdelmet. Mutassuk meg, hogy a fáklyáknak nem csak fojtó füstje, hanem lángja és fénye is van. Lángja, amely perzsel ,és fénye, amely világít. Munkások! Ott legyetek! A pártvezetőség. Vörös zászló és trikolor. Munkások! Dolgos emberei az országnak! Egy hülye butasággal találkozunk naprólnapra, valahányszor rólunk írnak a szájaskodásukból élő s népbolondítással foglalkozó politikai rikkancsok. Egy szemenszedett hazugsággal vagdalkoznak ellenünk azok, akiknek egész bibliájuk a hazugság. Ama hülye butaság és szemenszedett hazugság, hogy mi nemzetellenesek vagyunk, a haza ellenségei, a magyarság megrontói, jelentőség nélkül való volt mindaddig, amíg ennek nem volt politikai súlya. Egy butasággal és egy hazugsággal több vagy kevesebb, az mit sem változtatott a hazafias csaholásokon. Ám a munka nemzetközi fejlődésével mi feltartózatlanul nőttünk, gyarapodtunk, szerveződtünk a butaságok s hazugságok csaholása dacára is s ma itt állunk óriási erőnkkel, döntő súlyúnkkal. Nélkülünk nincs tovább. Ezt mármindenki látja. A koalíció is, a kormány is. A koalíciót megelőzőleg a volt kormány hirdette azt a butaságot és hazugságot, hogy mi nem ismerjük a hazát és hazátlan bitangok vagyunk, holott ti jól tudjátok, hogy mi hazátlanok vagyunk azért, mert meg vagyunk tőle fosztva, mert kiközösítenek minden jogából annak, hogy hazánk legyen, s így hazátlanul élünk valósággal e földön. Azelőtt a kormány hazudta lelketlenül, gonoszul, hogy mi hazaellenesek vagyunk és szeretkezni akart velünk: a mai koalíció. Ma a koalíció ordítja hülye hazugságait s szeretkezni akar Velünk: a kormány. Holnap meglehet hogy valamely reakciós klerikális kormány fogja újra kiabálni, hogy mi a haza ellenségei vagyunk s a mai koalíció előtt leszünk az „igazi nép", a „munkás ország", a „dolgos népmilliók". A politikai hazugságok és alávalóságok csimborasszói a fellegekig nőttek. Munkások! Dolgos emberei ennek az őrben kell maradnia, mert máskülönben minden újság a legrövidebb idő alatt nyakig volna a polémiákban és csak bokáig az előfizetőkben. Holott megfordítva jó e kettőnek az arányossága. Mi nem így tartjuk. Lapunk nagy része vitatkozó más lapokkal. Mert mi bízunk érveinkben is, előfizetőinkben is. Azonban az Esti levelek derék írójával még mi is kerüljük a polémiát. A rögeszmének meg vannak a maga jogai, amelyeket intelligens emberek respektálni szoktak. Az Esti levelek írójában pedig rögeszmévé vált bizonyos felfogás a szocialisták felöl. Legyen vele boldog. Lukas szitával akarná kimérni a Duna vizét, aki itt a kapacitációra adná a fejét. De úgy látszik, hogy a kitűnő esti levelező egyéb küzdelmeiben se szerencsésebb, mint abban, amelyet a szocialisták ellen folytat. Évek óta döngeti a szocialistákat és a spiritizmust. És íme most a szocialisták napilapjából kell látnia, hogy a lelkek élnek és épp úgy tudnak mindenről, mint akár Tóth Béla, az Esti levelek írója. Amint az rögtön ki fog derülni. Történt, hogy Tóth Béla pénteken Esti levelet írt Franki Leóról. A halott szocialisták általában tetszésnek szoktak örvendeni, csak az elevenek kellemetlenek. Ennélfogva Franki Leóról is a meleg barátság hangján ír Tóth Béla. Elmondja róla, hogy ő tanította meg magyarul, mikor vele együtt volt elzárva a váci államfogházban. És hogy Frankl Leó, aki immár régen szagnak! A mi szociáldemokráciánk ma döntő politikai súlya. Elkövetkezett a mi óránk, hogy nélkülünk nincs tovább. Ma már nem mindegy, hogy micsoda butaságokat és hazugságokat szögeznek ellenünk az aktív politika bástyáiból. Benne vagyunk az aktív politikában, bárha még a bástyákon kívül. Le kell szögeznünk a butaság és hazugságnak nemzetieskedő humbuggal töltött nagy ágyúit, a mai politika hírhedt Uncle Tomját, amelyből mindennap tüzeli kígyóit-békáit a politikai rosszhiszeműség. Valahányszor egyet durran az a rosszhiszemű gonoszság, amely ellenünk az állam nemzeti érdekeit sürgeti, hogy mi nemzetellenesek vagyunk, szálljon vele szembe mindegyikünk. A nemzet mi vagyunk, ennek az országnak a dolgon munkás emberei. Mi akik dolgozunk, akár kezünkkel, akár értelmünkkel és akiknek a munkájából ez az ország él, gyarapszik és amely ország nem állhat fenn, csak a dolgos munkás embereinek munkájából és semmi egyébből. Mi tartjuk fenn ezt a nemzetet és semmiféle ordítozás, hogy éljen a haza! Mi tartjuk fenn és semmiféle ordítás és zászlólengetés. Az ország, a nemzet mi vagyunk, a dolgos munkás nép. Minden nemzet a munkájából él, a nemzetközi munkából s a munkájából táplálkozik, gyarapodik, él minden nemzet. Ez az államfentartó erő: a munka ! Amennyit dolgoznak a nemzet munkás, dolgos emberei, elporladt jeltelen sírjában, milyen jó barátságban állott vele, Tóth Bélával. Rögtön elővettük kis szellemkopogtató asztalunkat és megidéztük Frankl Leó szellemét. És akárhogy is harcol Tóth Béla a spiritizmus ellen, megjelent a szellem. Sőt nemcsak hogy megjelent, hanem nyilatkozott is. Amint elmondottuk neki, hogy miért invitáltuk, rögtön elkezdett dolgozni az ezüstforint és meg se állott, amíg le nem diktálta a szellem az alábbi sorokat. Szomorú emberek. (Aho) Ugy jártok fent Öröm országában, Mint hervadt virágok. Nyugtot nem hagynak, tépik agyatok. Gyötrő, kinos álmok; Szivetekbe tavasznak helyébe Ősz dere költözött, Jártok, keltek szomorú lélekkel, Buták bárgyak között. Örök a nyomor Bánatországban; Kopár sziklákon virág sem terem: Hol forrnak a mélyek s gyűlölet lakik, Jertek oda velem ! Hol fény sem derül, árnyak világában Öröksötétek a nagy éjjelek, Milliók várnak szebb jövőt remélve, Jertek, gyűlöljetek! Zengő dalotok diadalittasan Zúgjon bele a hallgató éjbe! Szálljon fel messze s százszor erősebben Hörögjön a mélybe! — Örömpir fakad majd sok sápadt arcon S boldog remény tölti meg szivetek Forrongó mélybe, Bánatországba Jörtek! Siessetek! Bánó Jenő, Terefere. — Irta Blardal. — Más újságban megjelent cikkekkel vitába elegyedni , nem ajánlatos dolog. A régi újságirószabály polgári lapoknál, hogy ami nem a te újságodban van, az a világon sincsen. Ez alól csak kivételek lehetnek, de a szabálynak épség- Reggeli levél. — Tóth Béla. — Olvastam az Esti levelet, hajdan való jeles mesterem. Oly művészi szépséggel és erővel van benne megírva a mi keserves és mulatságos leckéink története, hogy szinte lelkiismeretfurdalást érzek itt a túlvilágon: miért nem voltam én is olyan jeles tanító, mint te ? Miért nem tanítottalak meg én is téged oly sikeresen a szocializmusra, mint te engem a magyar nyelvre ? A szocializmus ábécéje az igazság és ha te ezt valóban eltanultad volna tőlem, esti leveled olyan igazságos is lenne, mint amilyen szép. És az a tökély volna, így azonban minden van a te írásodban, öreg mester, csak igazság nincsen. Te számítasz arra, hogy az a közönség, amely a te Esti leveleidet olvassa, nem kéri számon tőled, hogy milyen forrásból merítesz, amikor azt írod a szocialisták- A Népszava mai száma 16 oldal.