Népszava, 1905. december (33. évfolyam, 247–272. sz.)
1905-12-01 / 247. szám
1505. december 1. NÉPSZAVA t Fejérváry Bécsben. A félhivatalos Budapesti Tudósító jelenti: Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma délután Bécsbe utazott, hogy jelentést tegyen a királynak, aki alkalmasint holnap fogadja külön kihallgatáson. A miniszterelnök, amint a Pol. Kft. jelenti, elutazása előtt a közben a pályaudvarra érkezett Lányi Bertalan igazságügyminiszterrel visszavonult a miniszteri váróterembe s ott a vonat indulásáig bizalmasan konferált vele. A miniszterelnök 9 óra 15 perckor érkezett Bécsbe és a magyar miniszteri palotába hajtatott. A király holnap délelőtt 11 órakor fogadja Fejérváryt. Festetieh a király személye körüli miniszter. Bécsből jelentik a „Pol. Ért."-nek. Festetich Tasziló grófot ma a király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás a személye körüli miniszterséggel volt kapcsolatban. Ezen tárca betöltésére ugyanis Festetich gróf van kiszemelve. Kossuth Ferenc az általános választói jogról. Kossuth Ferenc a függetlenségi párt hivatalos lapjában, a „Budapest" mai számában az általános választói jog kérdését fejtegeti. A cikk szerint, amellyel lapunk vezető cikke foglalkozik, a király szövetkezett az anarchiával, hogy a magyar vezényleti nyelv törvénnyé válását megakadályozza. E célnak szolgál a választói jog általánosítását célzó javaslat is. Majd a következőket állítja: „De bármiképpen legyen is ez, bármilyen mélységes eszmezavart és tökéletes képtelenséget árul is el ez a tény a helyzet felismerésében, mégis előttünk áll az a minden más tekintetet domináló jelenség, hogy az uralkodó jogot ajánl a népnek; a népképviselet elvén álló parlament tehát nem állhat ellent annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által felajánlott jogot." Azután követeli, hogy a törvénytelen kormány mellőzésével hozassék meg a választói jogról rendelkező törvény. „Ha tehát a király valóban akarja az általános, titkos szavazati jogot, távolítsa el azt a kormányt, mely az országgyűlés működését és törvényhozási képességét megakadályozza és amely minden tettével csak szélesbíti az űrt, mely a nemzet és királyi közt támad." A cikk további fejtegetéseiben Kossuth azt törekszik bizonyítani, hogy a koalíció, különösen pedig a függetlenségi párt mindig követelte a választói jog általánosítását és így fejezi be cikkét: Még most is módjában állna a királynak az, hogy Magyarországon békés megoldást teremthessen és ha meggyőződött afelől, amit Perathower bózeni polgármesternek mondott, hogy „az általános választói jog behozatala feltétlenül szükséges és hogy ezt a mozgalmat most már semmi sem tarthatja föl", akkor tegye lehetővé azt, hogy amit ő mint király feltétlenül szükségesnek tart, azt egy rendes, alkotmányos, a parlamenti többség támogatására számíthatókormány valósítsa meg. Kossuth Ferenc cikkéhez a félhivatalos „Magyar Nemzet" megjegyzi, hogy felesleges az országot arra emlékeztetni, hogy a függetlenségi párt már régebben hirdette a választói jogot. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ez az ígéret létetett, de azt is tudja mindenki, hogy a függetlenségi párt ezt az igéretét megszegte. A kapacitálást kezdje hát Kossuth önmagán. Majd így folytatja: Egyelőre attól kell tartanunk, hogy ez a munka sok nehézséggel fog járni. Mert hiszen a nyilvánosság még nem feledte el azt a fontos felvilágosítást, amelyet Polónyi Gézától kapott az általános választói jogra a koalícióban váró sors dolgában. E felvilágosítás óta köztudomású, hogy az általános szavazati jogról a függetlenségi párt Andrássyék kedvéért lemondott, e lemondását a pártbecsület oltalma alá helyezte , kötelezettséget vállalt arra, hogy be fogja érni a választói jognak valamelyes mértékű kiterjesztésével. S az is köztudomású azóta, hogy az általános szavazati joghoz a függetlenségi párt csakis akkor térhetne vissza, ha erre a koalíció egyéb elemeitől az engedelmet megkapná. A különbség tehát ő felségének kormánya és Kossuth Ferenc között az, hogy a kabinet ő felségétől már megkapta az engedélyt az általános szavazati jognak a kormányprogrammba iktatására, ellenben Kossuth Ferenc Andrássy Gyula gróftól még nem kapta meg az engedélyt arra, hogy ismét követelhesse azt, amit a választások előtt pártjával együtt követelt. És van még egy nevezetes különbség. Őfelsége feltétlenül szükségesnek s többé fel nem tartóztathatónak mondja az általános választói jogot, de meg is tesz mindent, hogy ez a meggőződése Magyarországon és Ausztriában tetté váljon. Ellenben Kossuth Ferenc ma szintén feltétlenül szükségesnek és többé fel nem tartóztathatónak mondja e reformot, de az e reform jegyében született kormány ellen tör és e reform halálos ellenségeinek táborát vezeti, tehát megtesz mindent, hogy az általános szavazati jog ne valósulhasson meg. „A Nap" mai számában Ábrányi Emil foglalkozik Kossuth Ferenc fejtegetéseivel és miután az általános választói jog kivívására serkenti a koalíciót, így végzi: Vigyázzunk, mert ez a lelkiismeretlen és vakmerő kormány új választásra készül. Felsülései, kudarcai nem tarthatják vissza attól, ,hogy ezt az utolsó attentátumot megkísérelje. Értse meg a koalíció, hogy a ki nem békített munkások gyűlölete és zavargása veszedelmesebb ellensége lehet ezen az új választáson, mint az összes csendőrszuronyok, mint az összes mozgósított katonaság, mint az összes gazlelkű választási elnökök, mint a megvesztegetésekre szánt tudáspénzek összes milliói. Ausztriában az általános, titkos választás katasztrófára vezető bomlás okozója lehet. Nálunk a haladás, az egység, az erő új forrását jelentheti, ha nagy lélekkel és bölcs elhatározással a nemzeti munka szolgálatába hajlítjuk. A főváros és a választói reform. A „Budapesti Napló" értesülése szerint, a fővárosi bizottság tagjai között, pártkülönbség nélkül, mozgalom indult meg azzal a céllal, hogy a főváros törvényhatósága az általános választói jog haladéktalan törvénybe iktatása mellett foglaljon állást. Indítványt terjesztenek be legközelebb ebben az értelemben és az indítványt a törvényhatóság koalíciós tagjai közül is a legtöbben pártolni fogják. Demokrácia és választói jog. „A Polgár" hasábjain ma megszólal dr. Pollacsek Sándor, mint a budapesti demokraták jobbik lelkiismerete és lándzsát tör az általános választói jogért. Deák Ferenc politikája — így is — szerzett Ausztriának alkotmányos életet, hálát ezért sohasem vártunk, de nem volna-e arcpirító az, ha a népek szabadságának e porkolábjától kellene megtanulnunk a népjogok kultuszát és mert a fejlődési processzus követelményeit ki nem kerülhetjük, csak akkor karolnánk fel az általános választói jog követelményét, amikor az osztrák példa már a kényszer súlyával nehezedik reánk ? A koalíció csak önmagához és tiszteletreméltó céljához lesz hű, ha a tizenkettedik órában kibővíti programmját és felismeri az általános választói jog sürgős szükségét; ha kiragadja az abszolutizmus zsandárjainak a kezéből a népjogok zászlaját: in hoc signo vinces. A demokrata táborban tehát, úgy látszik, megmozdul a lelkiismeret. A megyei dotációk. A belügyminiszter, a pénzügyminiszterrel egyetértve rendeletet intézett annak a tizenkét megyének adóhivatalához, amelynek állami dotációját beszüntette, az iránt, hogy a vármegyei közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadásainak kiszolgáltatását további intézkedésééig ne teljesítse s ne folyósítsák még a már korábban kibocsátott utalványok alapján esedékessé vált kiadásokat se. A pestmegyei tisztviselők fizetése. A vármegyei havidíjas tisztviselők december havi nyugtáit az állampénztár mellé kirendelt számvevőség minden egyes tisztviselőnek visszaadta azzal a záradékkal, hogy a belügyminiszter 100.956. sz. B. m. rendelete folytán az utalványozás illetve számfejtés nem teljesíthető. Laszberg gróf főispán kijelentette, hogy a tisztviselők fizetésének beszüntetésére vonatkozó 900.956. sz. B. m. rendelet a Fazekas Ágoston főjegyző utalványozásának eltiltása céljából adatott ki az állampénztárnak, de intézkedés fog tétezni, hogy a jelenlegi alispán-helyettes, Römer Róbert utalványozási joggal felruháztassák s ennek utalványozására a tisztviselők majd meg fogják kapni a fizetésüket. Vigyázó gróf a megyeházán. Vigyázó Ferenc gróf, Pestvármegye legutóbb, törvényellenesen lefolyt közgyűlésén megválasztott alispánhelyettese, ma déli 12 órakor Keglevich Gábor gróf, Holló Lajos és Hédervári Lehel megyebizottsági tagok kíséretében megjelent Pestvármegye székházában, hogy hivatalát elfoglalja. Egyenesen az alispáni hivatal helyiségébe ment, ahol a jegyzői kar várta őt, hogy üdvözölje. Éppen az üdvözléshez fogtak, amikor a teremben megjelent Gersich Károly rendőrfelügyelő s Vigyázó grófhoz fordulva, azt kérdezte : — Mi járatban van itt méltóságod ? — Én a vármegye törvényesen megválasztott alispánhelyettese vagyok, — felelte a gróf — a el akarom foglalni hivatalomat. — Sajnálom, — szólt a rendőrfelügyelő — de ebben meg kell akadályoznom, mert a belügyminiszter a választást megsemmisítette. Fölkérem ennélfogva méltóságodat, hogy távozzék a megyeházáról. — Kénytelen vagyok engedni a karhatalomnak, — szólt Vigyázó gróf az egybegyűltekhez — és tanuságul hivom az urakat, hogy csak az erőszak folytán távozom. Ezzel az uj alispánhelyettes kíséretével vidáman elrejtett. Laszberg Rudolf főispán Vigyázó Ferenc grófnak a megyeházán való megjelenésére vonatkozólag a következőket teszi közzé : — Az a körülmény, hogy Vigyázó Ferenc gróf ma akadálytalanul bemehetett a megyeházára, abban leli indokát, hogy a főispán, miután a belügyminiszteri leirat, amellyel a 27-iki állítólagos közgyűlést és az ebben hozott összes határozatokat megsemmisítette, leérkezett, elejtette azokat az intézkedéseket, amelyek arra lettek volna hivatva, hogy Vigyázónak mint helyettes alispánnak a megyeházán való megjelenését lehetetlenné tegyék. Az alispán abban a feltevésben volt, hogy Vigyázó gróf a megsemmisítő miniszteri rendelet folytán többé nem tekinti magát helyettes alispánnak, hanem a törvényt tisztelve, a megsemmisítő rendeletet magára nézve is kötelezőnek ismeri el. Minthogy a főispán ebben csalódott, intézkedett aziránt, hogy Vigyázó gróf a megyeházáról eltávolittassék, amire azonban nem volt szükség, mert Vigyázó gróf a felszólításra azonnal távozott. Bűnvádi eljárás Fazekas ellen. A királyi ügyészség Fazekas Ágoston volt pestmegyei főjegyző ellen a Btk. 480. §-a alapján hivatalos hatalommal való visszaélés címén megindította az eljárást. A vád ellene az, hogy Tahy Istvánnak, Pestmegye főispánjának rendeletét, hogy közgyűlést hívjon össze, nem hajtotta végre, sőt egyenesen megtagadta annak végrehajtást. Továbbá elzárta a közgyűlési termet, lepecsételte az ajtókat és önkényesen megmaradt hivatalában. Érdekes, hogy mennyi furfanggal védekezett a rendőrség előtt. Mindössze azt felelte, hogy ő csak a közgyűlés határozatát hajtotta végre. Tóth János rendőrkapitány folytatja ügyében a vizsgálatot, aki megkérdezte tőle, hogy miért