Népszava, 1905. december (33. évfolyam, 247–272. sz.)

1905-12-01 / 247. szám

1505. december 1. NÉPSZAVA t Fejérváry Bécsben. A félhivatalos Budapesti Tudósító jelenti: Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma délután Bécsbe utazott, hogy jelentést te­gyen a királynak, aki alkalmasint holnap fogadja külön kihallgatáson. A miniszterelnök, amint a Pol. Kft. je­lenti, elutazása előtt a közben a pályaud­varra érkezett Lányi Bertalan igazságügy­miniszterrel visszavonult a miniszteri váró­terembe s ott a vonat indulásáig bizalma­san konferált vele. A miniszterelnök 9 óra 15 perckor érke­zett Bécsbe és a magyar miniszteri palo­tába hajtatott. A király holnap délelőtt 11 órakor fogadja Fejérváryt. Festetieh a király személye körüli mi­niszter. Bécsből jelentik a „Pol. Ért."-nek. Fes­tetich Tasziló grófot ma a király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás a személye körüli miniszterséggel volt kapcsolatban. Ezen tárca betöltésére ugyanis Festetich gróf van kiszemelve. Kossuth Ferenc az általános választói jogról. Kossuth Ferenc a függetlenségi párt hivatalos lapjában, a „Budapest" mai számában az álta­lános választói jog kérdését fejtegeti. A cikk szerint, amellyel lapunk vezető­ cikke foglalkozik, a király szövetkezett az anarchiával, hogy a magyar vezényleti nyelv törvénnyé vá­lását megakadályozza. E célnak szolgál a vá­lasztói jog általánosítását célzó javaslat is. Majd a következőket állítja: „De bármiképpen legyen is ez, bármilyen mélységes eszmezavart és tökéletes képtelensé­get árul is el ez a tény a helyzet felismerésé­ben, mégis előttünk áll az a minden más te­kintetet domináló jelenség, hogy az uralkodó jogot ajánl a népnek; a népképviselet elvén álló parlament tehát nem állhat ellent annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által fel­ajánlott jogot." Azután követeli, hogy a törvénytelen kormány mellőzésével hozassék meg a választói jogról rendelkező törvény. „Ha tehát a király valóban akarja az álta­lános, titkos szavazati jogot, távolítsa el azt a kormányt, mely az országgyűlés működését és törvényhozási képességét megakadályozza és amely minden tettével csak szélesbíti az űrt, mely a nemzet és királyi közt támad." A cikk további fejtegetéseiben Kossuth azt törekszik bizonyítani, hogy a koalíció, különösen pedig a függetlenségi párt mindig követelte a választói jog általánosítását és így fejezi be cikkét: Még most is módjában állna a királynak az, hogy Magyarországon békés megoldást teremt­hessen és ha meggyőződött afelől, amit Peratho­wer bózeni polgármesternek mondott, hogy „az általános választói jog behozatala feltétlenül szükséges és hogy ezt a mozgalmat most már semmi sem tarthatja föl", akkor tegye lehe­tővé azt, hogy amit ő mint király feltétlenül szükségesnek tart, azt egy rendes, alkotmányos, a parlamenti többség támogatására számítható­kormány valósítsa meg. Kossuth Ferenc cikkéhez a félhivatalos „Ma­gyar Nemzet" megjegyzi, hogy felesleges az or­szágot arra emlékeztetni, hogy a függetlenségi párt már régebben hirdette a választói jogot. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ez az ígéret létetett, de azt is tudja mindenki, hogy a füg­getlenségi párt ezt az igéretét megszegte. A kapacitálást kezdje hát Kossuth önmagán. Majd így folytatja: Egyelőre attól kell tartanunk, hogy ez a munka sok nehézséggel fog járni. Mert hiszen a nyilvánosság még nem feledte el azt a fontos felvilágosítást, amelyet Polónyi Gézától kapott az általános választói jogra a koalícióban váró sors dolgában. E felvilágosítás óta köztudomású, hogy az általános szavazati jogról a függetlenségi párt Andrássyék kedvéért lemondott, e le­mondását a pártbecsület oltalma alá helyezte , kötelezettséget vállalt arra, hogy be fogja érni a választói jognak valamelyes mértékű kiterjesztésével. S az is köztudomású azóta, hogy az általános szavazati joghoz a füg­getlenségi párt csakis akkor térhetne vissza, ha erre a koalíció egyéb elemeitől az en­gedelmet megkapná. A különbség tehát ő felségének kor­mánya és Kossuth Ferenc között az, hogy a kabinet ő felségétől már megkapta az engedélyt az általános szavazati jognak a kormányprogrammba iktatására, ellenben Kossuth Ferenc Andrássy Gyula gróftól még nem kapta meg az engedélyt arra, hogy is­mét követelhesse azt, amit a választások előtt pártjával együtt követelt. És van még egy nevezetes különbség. Ő­felsége feltétlenül szükségesnek s többé fel nem tartóztathatónak mondja az általános választói jogot, de meg is tesz mindent, hogy ez a meggőződése Magyarországon és Ausztriá­ban tetté váljon. Ellenben Kossuth Ferenc ma szintén feltétlenül szükségesnek és többé fel nem tartóztathatónak mondja e reformot, de az e reform jegyében született kormány ellen tör és e reform halálos ellenségeinek táborát vezeti, tehát megtesz mindent, hogy az általános szavazati jog ne valósulhas­son meg. „A Nap" mai számában Ábrányi Emil fog­lalkozik Kossuth Ferenc fejtegetéseivel és mi­után az általános választói jog kivívására ser­kenti a koalíciót, így végzi: Vigyázzunk, mert ez a lelkiismeretlen és vak­merő kormány új választásra készül. Felsülései, kudarcai nem tarthatják vissza attól, ,hogy ezt az utolsó attentátumot megkísérelje. Értse meg a koalíció, hogy a ki nem békített munkások gyű­lölete és zavargása veszedelmesebb ellensége lehet ezen az új választáson, mint az összes csendőrszuronyok, mint az összes mozgósított katonaság, mint az összes gazlelkű választási elnökök, mint a megvesztegetésekre szánt tudás­­pénzek összes milliói. Ausztriában az általános, titkos választás ka­tasztrófára vezető bomlás okozója lehet. Nálunk a haladás, az egység, az erő új forrását jelent­heti, ha nagy lélekkel és bölcs elhatározással a nemzeti munka szolgálatába hajlítjuk. A főváros és a választói reform. A „Budapesti Napló" értesülése szerint, a fővárosi bizottság tagjai között, párt­különbség nélkül, mozgalom indult meg az­zal a céllal, hogy a főváros törvényhatósága az általános választói jog haladéktalan tör­vénybe iktatása mellett foglaljon állást. In­dítványt terjesztenek be legközelebb ebben az értelemben és az indítványt a törvény­hatóság koalíciós tagjai közül is a legtöbben pártolni fogják. Demokrácia és választói jog. „A Polgár" hasábjain ma megszólal dr. Pol­lacsek Sándor, mint a budapesti demokraták jobbik lelkiismerete és lándzsát tör az általános választói jogért. Deák Ferenc politikája — így is — szerzett Ausztriának alkotmányos életet, hálát ezért sohasem vártunk, de nem volna-e arcpirító az, ha a népek szabadságának e porkolábjától kellene megta­nulnunk a népjogok kultuszát és mert a fejlődési processzus követelményeit ki nem kerülhetjük, csak akkor karolnánk fel az általános választói jog követelményét, amikor az osztrák példa már a kényszer súlyával nehezedik reánk ? A koalíció csak önmagához és tiszteletreméltó céljához lesz hű, h­a a tizenkettedik órában ki­bővíti programmját és felismeri az általános választói jog sürgős szükségét; ha kiragadja az abszolutizmus zsandárjainak a kezéből a nép­jogok zászlaját: in hoc signo vinces. A demokrata táborban tehát, úgy látszik, meg­mozdul a lelkiismeret. A megyei dotációk. A belügyminiszter, a pénzügyminiszterrel egyetértve rendeletet intézett annak a tizenkét megyének adóhivatalához, amelynek állami dotációját beszüntette, az iránt, hogy a vár­megyei közigazgatási, árva és gyámhatósági ki­adásainak kiszolgáltatását további intézkedésééig ne teljesítse s ne folyósítsák még a már ko­rábban kibocsátott utalványok alapján esedé­kessé vált kiadásokat se. A pestmegyei tisztviselők fizetése. A vármegyei havidíjas tisztviselők december havi nyugtáit az állampénztár mellé kirendelt számvevőség minden egyes tisztviselőnek vissza­adta azzal a záradékkal, hogy a belügyminiszter 100.956. sz. B. m. rendelete folytán az utal­ványozás illetve számfejtés nem teljesíthető. Laszberg gróf főispán kijelentette, hogy a tisztviselők fizetésének beszüntetésére vonatkozó 900.956. sz. B. m. rendelet a Fazekas Ágoston főjegyző utalványozásának eltiltása céljából adatott ki az állampénztárnak, de intézkedés fog tétezni, hogy a jelenlegi alispán-helyettes, Römer Róbert utalványozási joggal felruháztas­sák s ennek utalványozására a tisztviselők majd meg fogják kapni a fizetésüket. Vigyázó gróf a megyeházán. Vigyázó Ferenc gróf, Pestvármegye legutóbb­, törvényellenesen lefolyt közgyűlésén megválasz­tott alispánhelyettese, ma déli 12 órakor Kegle­vich Gábor gróf, Holló Lajos és Hédervári Lehel megyebizottsági tagok kíséretében megjelent Pestvármegye székházában, hogy hivatalát elfog­lalja. Egyenesen az alispáni hivatal helyiségébe ment, ahol a jegyzői kar várta őt, hogy üdvö­zölje. Éppen az üdvözléshez fogtak, amikor a teremben megjelent Gersich Károly rendőrfel­ügyelő s Vigyázó grófhoz fordulva, azt kér­dezte : — Mi járatban van itt méltóságod ? — Én a vármegye törvényesen megválasztott alispánhelyettese vagyok, — felelte a gróf — a el akarom foglalni hivatalomat. — Sajnálom, — szólt a rendőrfelügyelő — de ebben meg kell akadályoznom, mert a bel­ügyminiszter a választást megsemmisítette. Föl­kérem ennélfogva méltóságodat, hogy távozzék a megyeházáról. — Kénytelen vagyok engedni a karhatalom­nak, — szólt Vigyázó gróf az egybegyűltek­hez — és tanuságul hivom az urakat, hogy csak az erőszak folytán távozom. Ezzel az uj alispánhelyettes kíséretével vidá­man elrejtett. Laszberg Rudolf főispán Vigyázó Ferenc gróf­nak a­ megyeházán való megjelenésére vonatko­zólag a következőket teszi közzé : — Az a körülmény, hogy Vigyázó Ferenc gróf ma akadálytalanul bemehetett a megyehá­zára, abban leli indokát, hogy a főispán, miután a belügyminiszteri leirat, amellyel a 27-iki állítóla­gos közgyűlést és az ebben­ hozott összes hatá­rozatokat megsemmisítette, leérkezett, elejtette azokat az intézkedéseket, amelyek arra lettek volna hivatva, hogy Vigyázónak mint helyettes alispánnak a megyeházán való megjelenését lehe­tetlenné tegyék. Az alispán abban a feltevésben volt, hogy Vigyázó gróf a megsemmisítő minisz­teri rendelet folytán többé nem tekinti magát helyettes alispánnak, hanem a törvényt tisztelve, a megsemmisítő rendeletet magára nézve is köte­lezőnek ismeri el. Minthogy a főispán ebben csalódott, intézkedett aziránt, hogy Vigyázó gróf a megyeházáról eltávolittassék, amire azonban nem volt szükség, mert Vigyázó gróf a felszó­­lításra azonnal távozott. Bűnvádi eljárás Fazekas ellen. A királyi ügyészség Fazekas Ágoston volt pestmegyei főjegyző ellen a Btk. 480. §-a alap­ján hivatalos hatalommal való visszaélés címén megindította az eljárást. A vád ellene az, hogy Tahy Istvánnak, Pest­megye főispánjának rendeletét, hogy közgyűlést h­ívjon össze, nem hajtotta végre, sőt egyenesen megtagadta annak végrehajtást. Továbbá elzárta a közgyűlési termet, lepecsételte az ajtókat és önkényesen megmaradt hivatalában. Érdekes, hogy mennyi furfanggal védekezett a rendőrség előtt. Mindössze azt felelte, hogy ő csak a közgyűlés határozatát hajtotta végre. Tóth János rendőrkapitány folytatja ügyében a vizsgálatot, aki megkérdezte tőle, hogy miért

Next