Népszava, 1906. január (34. évfolyam, 1–26. sz.)

1906-01-02 / 1. szám

J 13 NÉPSZAVA 1906. január 16. A valódi és belső oka azonban egészen más. A szövetkezett ellenzék a maga politikai néze­teit és törekvéseit helyezte előtérbe. Bármily tiszteletreméltók e nézetek és törekvések, az ország mindennapi és szakadatlan kormányzásá­ról való­ hazafias gondoskodás mind e nézetek­nél és törekvéseknél fontosabb. Már csak azért is fontosabb, mert az ország kormányzásában sem szünet be nem állhat, sem halasztás nem engedhető. Ily helyzetben vállalkoztam előrehaladott korom , minden vágyam ellenére, de felséges uram és királyom szavára barátaimmal együtt a kormány átvételére. Szeretett hazánkat csak egy pillanatig is kormány nélkül hagyni gyávaságnak és haza­fiatlanságnak tartottam volna. Nehéz feladatunkat szerényen, de sikerrel vé­geztük, pedig sok akadályra, sok mesterkélt gátra is bukkantunk. Gáncs, szidalom és kárhoz­tatás kisérte működésünket. De ezzel nem törőd­vén, ezt elfelejtem. Édes jutalmam eddig s édes jutalmam lesz mindaddig, míg a kormány élén állok, az, hogy nem hagytuk oltalom nélkül az állam veszélyeztetett rendjét s a törvénynek meg­támadott tekintélyét. És bár e percben még dúl az indulatok harca s a békevágy a velünk szemközt álló tábor ré­széről egyelőre még csak itt-ott elszórt szavak­ban nyilvánul, de tettekben még nem, azért még­sem mondok le a békés és­ alkotmányos kibon­takozás reményéről. Fölséges urunk szeretete magyar nemzete iránt meg nem csökkent s a magyar nemzet hűsége változatlan. Ez a két erő elvégre győzni fog! De bármi következzék s a felzaklatott indula­tok hevében most bármily éles kárhoztatások röpködjenek felénk, bizton számíthatunk arra, hogy a történelem ítélete másként fog hangzani, mint a ma­duló szenvedélyek véleménye. A történelem ítélete azt fogja mondani, hogy egykor alkotmányviszályok miatt az akkori több­ség nem vette át az ország kormányát, de csak néhány szerény és jó hazafi, aki királyának sza­vára és hazájának igaz szeretetéből élére állott a kormánynak és súlyos viszonyok között nagy áldozatkészséggel törekedett arra, hogy meg­mentse az állam fenyegetett rendjét, a törvények­­feldúlt tekintélyét, a nép jólétéhez fűződő nagy­­ érdekeket s mindezekben az alkotmány rendel­tetését, sőt magát az alkotmányt is. A függetlenségi párt. A függetlenségi párt részéről Sághy Gyula hosszabb beszédben üdvözölte Kossuthot. Azt vártuk, úgymond, hogy a választásokon meg­nyilvánult nemzeti akarat a kormányzásban is kifejezésre fog jutni. Azonban ezt mindezideig meggátolták. Kossuth Ferenc az üdvözletre válaszolva, első­­sorban lelki nyugalmat kíván a hazafiaknak. Az eddigi küzdelem nem volt meddő, mert azok a pártok, amelyek különféle utakon jártak és egymás ellen küzdöttek, egyesültek mind a h­aza és az alkotmányosság védelmében. Az alkotmánysértések a függetlenségi pártnak szereztek híveket. Közeledik már az az idő, midőn az egész nemzet a függetlenségi zászló alatt lesz és erről vegyen tudomást a király. Tudomást vehetett volna a király arról is, hogy a függetlenségi párt fentartva bár teljes mérvben elveinek és programmjának minden egyes részét, hajlandó volt a szövetséges pártok­kal együtt egy kormányalakításba belemenni, a feliratban lefektetett kormányzási programm alapján, úgy hogy több évig nem lettek volna közjogi harcok ebben az országban és az ural­kodó megszerezhette volna magának élete végén azt a békét, amely becses az embernek, de be­cses a királyoknak. A király azonban ezt nem akarta, tehát folyik a nemzeti küzdelem. A fegyver: az újonc- és az adó­megtagadás. Mind a kettő nagyon hatásos. A hadsereg züllésnek indul, nem képes már az országot megvédeni. A törvényhatóságok is ki­veszik részüket a nemzeti küzdelemben, amiért majd anyagilag és erkölcsileg kárpótolni fogjuk őket. Mit hoz az új év? Én egyelőre nem látok mást, mint a küzdelem folytatását. Ha az uralkodó kívánja a kibonta­kozást, ezt megtalálhatja, úgy, hogy a helyre­állítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet min­dig kész. Az alkotmányos megegyezésnek és főleg annak, hogy a nemzet állás­pontja s a korona álláspontja egyformán te­kintetbe vétessenek, a nemzet nem fog soha útjá­ban állani, azok, akiket a nemzet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a meg­egyezést a korona álláspontjával. Most is foly­nak kísérletek ez irányban, de bár a király jó­indulatának hírét halljuk, a kiegyezésre alkal­mas alap eddig nem találtatott meg azok által, akik azt keresik. Hozza meg az isteni gond­viselés nekünk a béke áldásait, mert e küzde­lem nem cél, a küzdelemnek oka csak az, hogy egy tisztességes és becsületes békéhez juthasson a nemzet. Az alkotmánypártban. Az alkotmánypárt helyiségében az újév alkal­mából a párt elnökét, Darányi Ignácot Semsey Boldizsár üdvözölte. * Darányi rövid válasza után a párt tagjai gróf Andrássy Gyulának lakására mentek, ahol Andrássy­ Gyula grófot Issekutz Győző hosszabb beszédben üdvözölte, amire Andrássy Gyula gróf válaszában kifejtette, hogy a küzdelem, melyet az alkotmánypárt és a szövetkezeti pártok a kormány ellen vívnak, eredményeit (?) főleg a megyei tisztviselők harckészségének köszöni. Az alkotmány ellen kormányozni nem szabad, de nem is lehet. De az a körülmény, hogy politikailag egymásra utalt tényezők egymással szembe kerül­tek, veszélyes. Ezért, ámbár egész erővel küzdeni fog, a­míg küzdeni kell, amíg a küzdelmet megkövetelik a nemzet érdekei és becsülete, ernyedetlen szor­galommal fogja mindig a békés kibontakozás útjait is keresni. Ez a béke azonban csak tisz­tességes lehet, csak olyan lehet, a­melyet a nemzet is elfogadhat megnyugvással és a­mely a lelkek békéjét is helyreállítja. Más béke a nem­zet érdekeinek nem felel meg. Alig képzelhető nagyobb szerencsétlenség a királyra és a külső hatalmi állásra, mintha a magyar nemzet arra a meggyőződésre jutna, hogy le kell mondania mindarról, amit a hadseregben elérni akar, mindarról, amit törvényes alapon szorgalmazhat s hogy emellett meg kell hoznia mindazokat az áldoza­tokat, amelyeket tőle a hadvezetőség kért. El­keseredett Magyarország mellett a király meg­szűnnék tiszteletet parancsoló és félt hatalom lenni. A nemzet megalázását nyomon követné a király­ság tehetetlensége a külfölddel szemben. Viszont alkotmányos király tekintélyének nem árthat, ha inkább veszi figyelem­be közjogi tényezők jogos akaratnyilvánítását és velük egyezséget köt, semhogy egyéni nézeteinek feltétlen érvényesítése céljából a törvényen, saját hatalmának is ezen túltegye magát. A szabadelvű pártban. A szabadelvű párt tagjai ma délelőtt az újév alkalmából Podmaniczky Frigyes báró pártelnö­köt üdvözölték. Hieronymi Károly kifejtette, hogy mióta az 1948-iki törvényhozás a rendi alkotmányt eltö­rölte, az elmúlt évben történt először, hogy az a többség, melynek bizalmára a kormány támaszkodott,­­a választások során kisebbségbe jutott. A szabadelvű párt ennek folyománya­ként sürgette a kebeléből alakult kormány lemondásának elfogadását. A szabadelvű párt ezen meggyőződésének több alkalommal adott kifejezést és noha ezt a pártot sokszor gyanú­sították azzal, hogy ezen új alakulás elé akadá­lyokat gördít, e pártnak ez nem volt szándéka soha. Az a körülmény azonban, hogy a párt ki­sebbségben maradt, nem ok arra, hogy politikai meggyőződését megmásítsa. Változatlan meg­győződése az, hogy azon kötelezettség, mely Magyarország és a birodalmi kapcsolathoz tartozó többi országok közös­ biztosságának együttes erővel való védelmét és fentartását rendeli, a közös védelem eszközeinek az 1867. évi XII. t.-c.-kel történt szervezése által leghatá­lyosabban és legkönnyebben érvényesül. A mostani válságnak ütközőpontját ,az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar had­sereg nyelvének kérdése képezi. A politikai válság már alkotmányválsággá fajult és vala­mennyiünket pártkülönbség nélkül arra köte­lez, hogy alkotmányos életünk folytonosságát óvjuk meg. Akármilyen becses legyen valamely párt vagy az egész nemzet szemében valamely nemzeti vívmány­ elérésére az alkotmányt veszé­lyeztetni nem szabad. Ezek az állapotok meg­ingatják az alkotmány sérthetetlenségébe vetett hitet. . Az ország érdeke első­sorban a mostani sze­rencsétlen helyzet orvoslása, a mostani kormány­nak távozása s olyan kormány alakítása, mely képes a képviselőház közreműködésével az ország ügyeit törvényesen intézni. Hieronymi Károly beszédére Podmaniczky Frigyes báró rövid beszédben néhány udvarias­sági kifejezéssel válaszolt. Az új­ párt. Az új­ párt Bánffy Dezsőt, a párt vezérét kereste fel, akihez Bene István országgyűlési képviselő intézett üdvözlő beszédet. Bánffy vá­laszában minden politikai nyilatkozat elöl ki­tért, így szólt: Olvastam a lapokból, hogy a mai nap alkal­mából nagyfontosságú politikai nyilatkozatot várnak én tőlem. Egész őszintén kijelentem, hogy a sajtó híre alaptalan volt, sőt többet mondok, ezzel az én elhatározásom teljesen ellenkezik. Ezt a mai alkalmat én nem tartom célszerűen felhasználhatónak arra, hogy a válságos helyzet kérdésében sok bizonytalant látva és bizonyost semmit sem, a homályt ész­lelve és a kibontakozás útjait nem látva, nyilatkozatokat tegyen egy valaki, akit — a véletlen úgy adta — politikai tényezőnek kí­vánnak némelyek tekinteni; nem látom célsze­rűnek felhasználni arra, hogy nyilatkozzanak egy olyan jövőről, amely jövő esélyei kétsége­sek és amely nyilatkozatok esetleg a helyzet alakulására is kihatással bírhatnak, minden­esetre azonban egész határozott irányt megje­lölni nem tudnak. Azért, t. barátaim, engedjétek meg nekem, hogy tartózkodjam a jövőről beszélni, hogy tar­tózkodjam ezen szíves, baráti megjelenés­ek al­kalmával attól, hogy mélyebben járó politikai nyilatkozatokat tegyek. Ezt tartom célszerűnek, ezt tartom helyesnek, ezt tartom a mai viszo­nyok közt időszerűnek. A néppártnál. A néppárt elnökét Zboray Miklós üdvözölte. A múlt év — úgymond­ — hozta meg a párt­nak az elismerés korszakát. Igazoltuk, hogy a hazának és a királynak hívebb ellenzéki pártja nincsen. Most, midőn ezredéves alkotmányunk alappilléreit rázzák meg, most, midőn a keresz­tény s mondhatnám a magyar kereszténységnek megfelelő konzervatív Magyarországot meg akarták hódítani, hogy a magyar hegemónia meg­változtatásával egyrészt, másrészt szélső radikális elemeknek kezébe adják a kormányzást a kép­viselőházban, akkor azt hiszem, hogy ez az el­ismerés, amely már a­­múlt évben megkezdődött részünkre, a jövőben nekünk fogja hajtani az elismerés és közszeretet pálmáját. Mi leszünk a mag a jövőben, amely köré tömörülni fognak, mert a mi jelszavunk a keresztény felebaráti szeretet, a mi jelszavunk az igazi keresztény konzervatizmus, a nemzeti állam kiépítése fokoza­tos becsülettel, igaz szóval, igaz cselekvéssel. Zichy Aladár válaszában kijelenti, hogy első­sorban az államrend helyreállítására fog gon­dolni. A pangás a politikai állapotokban félreértések eredménye. Félreértés nemzet és király között,­­ pedig az érdekek azonosak. Meggyőződése, hogy a lovagias magyar nemzet nem vár oly kibontakozást, mely a király tekintélyét csor­bítaná, de viszont tudja, hogy a magyar ki­rály sem fog követelni oly lemondást, melyben lemondana elvben is oly reményekről, amelye­ket, mint az államiság jellegzetes vonásait, el nem ejthet. Ha a közös érdekeket reméli, az a remény támad benne, hogy a kibontakozásnak minél előbb be kell következni. túlzsúfolt út vagy terem, melyben ő észrevétle­nül és feltűnés nélkül át nem surranna. Ha szék­kel kínálják, a szék szélére ül, halkan társalog és rosszul hangsúlyoz. A közügyekről szabadon értekezik és rendesen gyűlölettel a század iránt. Csak akkor szól, h­a kérdezik, köhögését kalap­jával leplezi és kalap alatt törüli meg az orrát, leköpi a kabátját és a trüsszentéssel vár, míg magára marad, ha akaratlanul elfogja, lopva trüsszent. Senki se hízeleg neki, senki sem kö­szönti. Szegény. * Fussatok, meneküljetek! Még nem vagytok eléggé messzire. Más földövben vagytok ? Tovább. .Menjetek át a sarkvidéken, menjetek a földgömb másik felére; ha képesek vagytok, szálljatok a csillagokra. Megérkeztünk. Helyes, biztonságban vagytok. Egy fukar, telhetetlen, könyörületlen embert fedeztem fel a föld szinén, ki mindazok rovására, kik útjába kerülnek és bármibe is ke­rüljön ez azoknak, magáról gondoskodni, kin­cseket növelni és felhalmozni törekszik. Ez az üde, egészséges, viruló ifjú egy apát­ság és tíz másféle javadalom élvezője; összesen huszonhatezer a­ranyra rugó évi jövedelme van, melyet készpénzben fizetnek kezeihez. Máshol huszonhatezer család nyomorog, télen nem fll­tetnek, ruhájuk nincsen, hogy mezítelenségüket befödhessék és sokszor nélkülözik a kenyeret; szegénységük határtalan és gyalázatos. Tmne az osztály. És ez nem hordana magában egy jövendőt? Száz évvel e sorok megjelenése után Francia­­ tű­z. 1. országot lángba borította a forradalom tűz­csóvája.

Next