Népszava, 1906. március (34. évfolyam, 51–77. sz.)
1906-03-01 / 51. szám
1906. március 2. NÉPSZAVA ben ezen ürügyek megsemmisítése a döntő, mert ránk nézve mindegy, hogy Kristóffynak vagy Kossuthnak hívják-e azt a minisztert, aki az ürügyeket mi ellenünk kihasználja. A koalíciónak lehet az a legsürgősebb tennivalója, hogy elpusztítson egy olyan kormányt, amely a „nemzet" ellen is fordítja a rendesen csak a néppel szemben alkalmazott fegyvereket. Ide nekünk, akiknek a népérdek védelme egyedüli föladatunk, az a legsürgősebb, hogy a fegyvert magát tegyük lomtárba s a forgatóinak sorsa másodrendű kérdés szemünkben. Mert ugyan mi a poklot használ az nekünk, ha Kristóffyt elkergetni segítünk s utóda békében hagyja a polgári lapokat és — elődeinek szokása szerint csak a munkáslapokra veti magát! ? Ma, mikor mindenkit ér ez a baleset, megoszlik legalább a teher, amelyet igazán meguntunk már eddig is egyedül viselni. Nekünk sajtótörvény kell, amely minket is véd a hatalommal szemben. Ilyen sajtótörvényt pedig csak demokratikus parlamenttől lehet kiszorítani. A harc a sajtószabadságért nem személyek ellen folyik, hanem egy új rendszer érdekében folytatott küzdelemmel fonódik össze. Aki ellensége a demokratikus Magyarországnak, az pusztuljon, ha Kristóffynak, ha Kossuthnak hívják. Mi nem ismerünk különbséget a személyekben s a mai rendszernek vagyunk ellenségei, a mi harcunk éle az ellen fordul. Ha „A Polgár" szintén nem akar személyi és pártkülönbséget ismerni s egyforma kíméletlenséggel támad mindenkit, aki ellensége az egyenlő jogok elvének, aki a sajtószabadságot csak a klerikális lapoknak kívánja, mint a szintén koalíciós „Arny", vagy csak a koalíciós lapkiadók érdekében jajgat, mint a sajtótörvényről hallgató koalíciós lapok, akkor fegyvertársak vagyunk. De hogy mi a koalíció szekerét azért rántsuk ki a sárból, hogy egy koalíciós kormány úgy koboztathassa a Népszavát, mint az Bánffy és Tisza alatt járta, arra nem vagyunk kaphatók. Reméljük azonban, hogy a „Polgár", amely beismeri legalább a múlt, hibáit, a jelen koalíció hibáit sem fogja elbalgatni és nem fog csak személyekben bizakodni vagy csak személyeket támadni, hanem elsősorban rendszerváltozást követel és elsősorban rendszert támad a sajtószabadság terén is. A koalíció sajtószabadsága. A „Pesti Napló" azzal a hírrel lépett az ország elé, hogy a királyt baloldali gutaütés érte. A monarchikus érzelmeiben megsértett klerikális „Alkotmány" tettetett szolgalelkűséggel siet jóvátenni koalíciós laptársa „forradalmi" bűneit és kijelenti, hogy a „P. N." üzérkedő „zsidó lap", hogy a koalíciónak semmi köze ahoz a laphoz, mely tényleg mindent, meggyőződést és újságírói tisztességet egyaránt feláldozott a „nemzeti küzdelemnek". Ebből az alkalomból megemlékezik az „Arny" Kristóffy sajtórendeletéről is és igyen tesz tanúságot a keresztény sajtószabadság mellett. Kristóffy rikkancs-rendelete súlyos megsértése a sajtószabadság nagy elvének s e szempontból mi ítéljük el a legerősebben ezt a rendeletet, elítéljük azért is, mert célja nem a tisztességtelen zsidósajtónak parancsoló szükségességé vált megrendszabályozása a törvény keretén felül, lumen a koalíciós sajtó elnyomása. Ám, ha gyakorlatilag vesszük a dolgot, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a legtöbb krajcáros lap — egytől-egyig zsidó — csak azért pártolta és pártolja hasábjain a koalíció népszerű irányát, hogy ezen hazafias cégér alatt annál szabadabban félrevezethesse, bolondíthassa, megmételyezhesse a zsidóság destruktív szellemével a jó keresztény magyar népet. Nos, ha Kristóffy rendeletének sikerülne ezt a zsidó boulevardsajtót meglténitani, ha a szabad sajtó sérelme nélkül meg lehetne törni a szabados zsidó sajtót: ez az egy eredmény sokban enyhítené e rendeletnek histokrízisét és törvénytelenségét. Az „Arny" logikai kényszerűséggel következtet a Népszavának a szabad sajtó idején történt lefoglalásaiból oly sajtójog fennállására, mely az uralkodó osztály lapjait érintetlenül hagyva, tönkre teheti az elnyomottak lapjait. A koalícióban elért sikerei a klerikáli uralom gondolatát ébresztették fel a néppártban és e gondolat továbbfejlesztése az „Arny" „keresztény" sajtószabadsága. Minden természetessége mellett mégis jellemző a sajtószabadság. Néhány nappal ezelőtt kijelentettük, hogy a koalíció sajtószabadságáért nem harcolunk, de egyben felhívtuk a koalíciót, hogy velünk együtt harcoljon egy becsületes, feltétlen szabadságon alapuló sajtótörvényért. Az „Arny" erre azzal válaszol, hogy neki csak olyan sajtószabadság kell, mely agyonütve a „zsidó" (értsd: nem klerikális) lapokat, az olvasók — Milyen karban van! — mondotta, félig szemrehányón, félig bocsánatkérőn, amikor engem tépett ruhában látott maga előtt. — Mit akart itt? — Hiszen nem sejtettem — hebegtem. Néhány emberéhez fordult és megparancsolta nekik, hogy engem biztonságba hozzanak a rendőrlaktanyában. A napos tiszt az állomáson igen előzékeny volt. Szemmel látható volt, hogy most először volt nála a világsajtó egy képviselője. — Ön elsőnek jött egy nagy újdonsághoz, — mondotta, az mikor az állomáshoz értünk. — Mi az? — Matajeta herceg meghalt, a cirkuszban ölték meg. — Mi van vele? — Egész testem reszketettés én felpattantam a székről, melyen ültem. — Meghalt, hogyan? — Igen uram, én értem az ön buzgalmát, de egyelőre sajnos, még itt kell tartanom. De azért mégis ön az első, aki ezt a hírt tudja, mert amint a sürgöny az udvarhoz ment, önnek is szabad sürgönyöznie. A táviróállomást a rendőrségelfoglalta és előbb úgy sem juthat így senki más oda. Kettős okom volt most letartóztatásom ellen fölszólalni... 11a megtalálják a tett színhelyén a revolveremet ? ... — Szabad ember vagyok, — kiáltottam — amerikai polgár és az útlevelem rendben van. Senki sem tarthat itt vissza engem. Sikerült rávennem a tisztet, hogy a főparancsnokhoz küldjön és csakhamar jött a parancs, hogy bocsássanak szabadon. E kaland után helyénvalónak tartottam, ha nem igyekszem Kievben. Megfordultam és szerencsésen átjutottam a határon, nyáját a „keresztény" szellem jászolához tereli. A koalíciós sajtó többi részesei — egy kivételével — még nem feleltek kérdésünkre. Minek is? Ilyen igaz koalíciós, ezerholdas-feudálisklerikális választ úgy sem adhattak volna, tekintettel az „Arny"inkriminálta felekezeti viszonyokra. Tán tíz ember szorongott megrémülve ugyanabban a sarokban, ahol én. Minden pillanatban el lehettünk készülve arra, hogy az őrjöngő kozákok reánk vetik magukat. Ezért idejénvalónak láttam előlépni és fel akartam mutatni útlevelemet. Éppen közeledni akartam a csoporthoz, melyben a herceg állt, amikor megpillantottam egy katonát, aki alig tíz lépésnyire tőlem rámszegezte fegyverét. Csak annyi időm volt, hogy lehajoljak és visszasiessek ahoz az embercsoporthoz, mely között álltam, amikor a lövés eldördült. Most emlékszem arra, hogy elővettem revolveremet és találomra elsütöttem éppen akkor, amikor a katona lövése eldördült. E pillanatban heves robbanás zaja hatolt hozzám. Körülöttünk a sarokban mész és kő röpködött és mi egymás hegyénhátán hemperegtünk. Sortüzet adtak reánk és mi, egy véres tömeg, a földre estünk. De mielőtt elestem, láttam, mint roskad a herceg hadsegédjének karjaiba, egy lövéstől találva — az egyetlen lövéstől, melyet elsütöttek, mielőtt a sortűz jött — az én lövésemtől. Nem sebesültem meg, de jónak láttam a halottak között maradni, mert jól tudtam, hogy tíz golyó vár arra, aki megmozdul. Láttam, hogy a herceget elviszik és hogy a kinnn álló kozákok, akik nem tudták, hogy mi történt a sátorban, tán tíz foglyot tereltek a sarok felé, ahol mi feküdtünk. Azután újra előmásztam és az egyik tisztnek, aki kivont karddal őrjöngött a foglyokkal szemben, odatartottam útlevelemet. Megdöbbenve nézte, mert bizonyára azt hitte, hogy én, az idegen, az egész idő alatt a munkások között voltam, akiket ő üldözött. Láttam, hogy el akarja tépni, hogy engem is épp oly jogtalanná tegyen ezzel, mint a többit, de a rendőrfőnök észrevett bennünket és elvette az útlevelet tőle. V Budapest, február 28. A kereskedelmi szerződéseit Bécsből jelentik . A tegnapi közös miniszteri tanácson a ma lejáró svájci és kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag történt megállapodás. A megállapodások ideiglenesek, melyeket diplomáciai úton fognak közvetíteni. A miniszteri tanácskozáson elhatározták, hogy Szerbiával kéthónapos vámprovizóriumot fognak kötni a legtöbb kedvezményes szerződés alapján. A határ- és állatforgalomban azonban változás áll be. Nevezetesen a határforgalomban a gabonabeviteli vámkedvezmény, melynek értelmében a szerb gabona csak a rendes vámnak felét fizette, március elsejével megszűnik. Épp úgy megszűnik a holnapi nappal a 12 év óta fennálló állategészségügyi egyezmény is. Mindamellett Szerbiának kilátásba helyezték, hogy a kéthónapos vámprovizórium alatt a szerb szarvasmarha- és sertésbehozatalt Szerbiának vészmentes vidékeiről Ausztria-Magyarország esetről-esetre meg fogja engedni. A szerb marhabehozatalnál tehát ezentúl a mi állategészségügyi határállomásunk véleménye lesz mérvadó. A közös miniszteri tanácskozásnak ezen határozatairól a szerb követ értesíttetett. A provizórium megkötése ma távirati úton fog megtörténni. A svájci kereskedelmi szerződés ügyében szintén provizóriumban állapodott meg a közös minisztertanács. Ezen provizórium azonban mindössze 11 napra fog terjedni, mivel a most folyó svájci vámtárgyalások az utóbbi napokban annyira előrehaladtak, hogy ezen idő alatt az új szerződést valószínűleg meg fogják kötni. Az ideiglenes vámszerződés alapján a két határ közötti forgalomban az áruk elvámolása a legtöbb kedvezmény alapján fog történni. A közös minisztertanács még az orosz és belga szerződések életbeléptetésével is foglalkozott. Egyúttal megállapodott abban is, hogy a bolgár vámszerződés tárgyalásait a közeljövőben meg fogják indítani. Rómából jelentik, hogy ma délelőtt cserélték ki az olasz- és osztrák-magyar kereskedelmi és hajózási szerződésre, valamint az állategészségügyi konvencióra vonatkozó ratifikáló jegyzőkönyveket. A késő éjjeli órákban Bécsből táviratozzák a Bud. Tud.-nak: Vörös László kereskedelemügyi miniszter, Feilitesch Artúr báró földmivelésügyi miniszter, Bucquoy gróf osztrák földmivelésügyi miniszter és Auersperg gróf, az osztrák kereskedelemügyi minisztérium vezetője, valamint a kereskedelmi szerződési tárgyalásokra kiküldött megbízottaknak részvételével ma délután tartott miniszteri értekezlet megvitatás tárgyává tette a svájci megbízottaknak legutóbb tett javaslatait. Utalással arra a számos engedményre, melyet Ausztria-Magyarország Svájcnak Ausztria-Magyarországba való legfontosabb behozatali cikkeire nézve már felajánlott, a miniszteri értekezlet kizártnak jelezte, hogy a még függőben levő kérdésekben — melyeknél egyesek oly cikkekre vonatkoznak, ahol a svájci behozatal az Ausztria-Magyarországba való összbehozatalhoz képest csak igen jelentéktelen hányaddal szerepel — további engedmények tétessenek. A miniszteri értekezlet határozatát a svájci megbízottakkal még ma közölték. A boszniai sajtószabadság érdekében, Bécsből jelentik, hogy a boszniai és hercegovinai írók és publicisták tegnap nyújtották át előre jelzett emlékiratukat Burián báró közös pénzügyminiszternek. Az emlékiratban a következőket kérik: a) az előzetes cenzúra eltörlését; b) mindazon rendeleteknek a visszavonását, amelyek a szabad véleménynyilvánítást korlátozzák; c) a külföldi újságoknak apostai szállítási jog megadását és végül d) teljes sajtó- és gyülekezési szabadságot és korlátlan részvételi jogot tudományos és művészeti mozgalmakban.