Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)

1906-06-21 / 145. szám

1906. június 22. _ NÉPSZAVA g£akácsnö­nővére segítségével száznyolcvan korona havi fizetést tudott biztosítani magának. De rend van-e ott, ahol a villamosvasúti alkalmazott csa­ládapának négy vagy több gyermeke van, ott, ahol dominálnak az anyagi gondok ? Az alkirályt nem izgatja a mások anyagi gondja és nyomorú­sága. Ő nem akar tovább látni az orránál. Ő csak izgatókat keres lázas izgatottsággal. Hát van izgató a városiban? Van, van. Izga­tóak az állapotok, a nyolcvankoronás fizetések, a kizsákmányolás, az embertelenség, a durva bánásmód, a túlhosszú munkaidő, az a vad gya­nakodás, amellyel a forgalmi alkalmazottaknak még a szempillantását is kiséri az alkirály és társa a denunciálásban és a „rendcsinálásban. De beszéljenek, izgassanak a tények maguk. A forgalmi alkalmazottak emberei között a legnagyobb fizetés havi százharminc korona. A családban van a közepes számítás szerint — mondjuk, négy gyermek. A százharminc koro­nából levonnak tizennégy koronát, nyugdíj címén. Marad száztizenhat korona. Házbérre szá­mítsunk harminckét koronát. Marad 84 korona. Betegsegélyzés címén két korona, kapupénzre két korona még a rendes, elengedhetetlen ki­adás. Marad iskoláztatásra, egy hattagú család ruházkodására, élelmezésére nyolcvan korona havonként a legjobban díj­azott forgalmi alkal­mazottnak ! Csoda-e, ha megunják a milliomos villamos­vállalatok kizsarolt rabszolgái az éjjel-nappali örökös robotot? És csoda-e, hogy a részvénye­seknek és ezek szolgáinak, a denunciáns al­királyoknak ezerszer és ezerszer fut végig a libabőr a hátukon azon való féltükben, hogy kiütött a lázadás, a sztrájk a rabszolgák között, mert azok is tudják, hogy lázadásra, sztrájkra mindig volna ok és alkalom, hogy izgatóra nincs szükség. Most „rend van." Elült a félelmetes lázadás. Nem zavarja semmi a részvényesek profit-vágyát, kupon-dühét és osztalék-őrületét. Egyelőre rend van. De ne feledjék a kényelmes yackton ülök, hogy a tenger újra hullámozhat és újra hábo­roghat. És hogy a tengert nem lehet mindig olajjal csillapítani. Vagy ha lehet is, azután annál félelmetesebben, annál va­dabbul tör ki a vihar. — A szociális olajcsöppek nem mindig használnak. Mert az olajcsöppezés után rájönnek a kizsarolt, a meg­csalt páriák arra, hogy öntudatos, férfias föl­lépéssel, szervezettséggel a legmilliomosabb, a legkizsákmányolóbb, a legembertelenebb vállalatot is meg lehet tanítani emberies bánásmódra, a munka és a munkás megbecsülésére és a de­nunciáns rendcsináló urak megfékezésére. * Essék egy-két szó a kizsákmányolt közútiról is. Csak a név más, a kizsákmányolás, az em­bertelen bánásmód itt is olyan, mint a másik milliomos társaságnál. Panaszos levelet kap­tunk egy villamos-kalauztól, aki abban felhábo­rító dolgokat mond el, amelyek a milliomos tár­saság lelkiismeretlenségét bizonyítják. Papiroson, holmi szabályzatban és rendeletben ugyan meg vagyon írva valahol, hogy az alkalmazottak munkaideje 10 óra. De nincs egyetlen­egy kalauz sem, aki ennek ellenére ne volna kény­telen naponként legalább is 13—14 órát nehéz munkában eltölteni. A kocsiátadások, a leszámo­lások, no meg azután az, hogy kötelező a jóval korábbi megjelenés az állomás helyén, órákat vesznek igénybe, úgy, hogy annak a szegény kalauznak alig van ideje, hogy rendesen táplál­kozzék és némileg pihenhessen családja körében. A legfelháborítóbb az, hogy csak minden 3—4 héten kapnak egyetlenegy szabadnapot, — mert soha sincs elég személyzet, hiszen az pénzbe kerülne! És ezen az egy napon is kihallgatásra rendelik be a szabadságolt alkalmazottakat. A Közúti is fogva fogva fél az izgatóktól. És az, hogy fél, már bizonyítja azt, hogy van is oka a félelemre. Nincs már messze az az idő, hogy­­megemberelik magukat a közúti rabszolgái is és hozzáfognak ahoz az osztálytudatos szervezkedés­hez, amely egyedül képes megszüntetni e kizsák­mányolást és emberkínzást. PÁRTÜGYEK. A munkásság készen áll. — Saját tudósítónktól. — Budapest, junius 20. Mai napon az alábbi tudósításokat kaptuk: Az erzsébetfalvai öntudatos munkásság f. hó 17-én jól sikerült nyilvános népgyűlést tar­tott. Napirend volt: 1. A politikai helyzet. 2. Hogyan védjük meg szervezeteinket ? Sárközy István elnök átadja a szót Linduska Rafael elv­társnak, ki lelkes szavakkal ismertette a politikai helyzetet és az általános választói jog ügyének mai állását. Fejtegeti az eddigi ellenzéki pártok népellenes magaviseletét és élesen ítéli el az új nemzeti kormány bujkáló magatartását a választói joggal szemben, amivel azt érik majd el, hogy a munkásság megunja e csúnya, népellenes játé­kot és vitális jogainak kivívása érdeké­ben egy radikálisabb eszközhöz, az álta­lános politikai sztrájkhoz fog nyúlni. Felhívja a jelenlevőket a hathatós szervezkedésre és a párt­sajtó kellő támogatására. Linduska elvtárs után Ilajda elvtárs szólott a két napirendi ponthoz, majd egyik ottani néptanító-elvtárs szólalt fel, ki nagy tetszést aratott. A gyűlés ezek után elfo­gadta az ismert határozati javaslatot, mire a jelen­levők testületig részt vettek Balkovits István sütő­mester temetésén, ki a mult évi sztrájk alkalmával a sztrájkolókat hathatósan támogatta. Nagyszénás. Ottani elvtársaink folyó hó 17-én jól sikerült népgyűlést tartottak. Az egybehivók nevében Molnár András elvtárs üdvözölvén a megjelenteket, kinek ajánlatára Pethő Mihály elv­társat elnöknek, Komár Mihály elvtársat pedig jegyzőnek választották meg. A napirendet Nyisztor György elvtárs ismertette. Párhuzamot vonván a függetlenségi pártnak a nemzeti küzdelem ideje alatt hangoztatott követelései s a kormányrajutás után tanúsított magatartása között, kimutatja, hogy a munkásságnak legkevesebb oka sincs bi­zalommal viseltetni a koalíciós magyar kormány iránt. Ezután ismerteti az ezerholdasok szövetsé­gének a földmunkások szövetsége ellen megindí­tott hajszáját és általános lelkesedés közben hívja fel a jelenlevőket, hogy a választói jog ki­vívása és a szövetség megvédése érdekében le­gyenek elkészülve a legmesszebbmenő küzde­lemre. Elnöklő zárszavai után a mintegy 500 fő­nyi tömeg szétoszlott. Arad. Az aradvármegyei szociáldemokrata párt f. hó 17-én nagy népgyűlést tartott a következő napirenddel: 1. A politikai helyzet. 2. Hogyan véd­jük meg szervezeteinket ? Elnöknek Borz György elvtárs, jegyzőnek Reiner J. Gyula elvtárs válasz­tatott meg. Borz elnöklő elvtárs lelkes szavai után átadja a szót Klárik Ferenc elvtársnak Budapest­ről, ki hosszú beszédben fejtegeti a munkásság tarthatatlan helyzetét. Ecseteli a mai kapitalisz­tikus kizsákmányolását a munkásságnak. Ezekkel szemben a mostani kormány minden tagja, kivétel nélkül, a nagybirtokos ezerholdasok, gyárosok és vállalkozók pártján áll. Ezek akaratának és ér­dekeinek a képviselője. Mintegy parancsszóra tör a munkásságnak még meglevő egyesülési és gyü­lekezési joga ellen. Legutóbb az ezerholda­sok kaszinója, az Orge uszítására rátámadt a Magyarországi Földmunkások Országos Szövet­ségére, minden indok és alap nélkül, hogy a munkásság legfiatalabb, de egyúttal legerősebb szervezetét tönkre tegye és ezután a többivel végezhessen. Tette ezt azért, hogy továbbra is az 60 és 60 filléres napszám mellett dolgoztathasson. Forradalomba akarják a munkásságot kergetni, hogy azután fegyveres hatalmukkal örökre elnémít­sák, de ez nem fog nekik sikerülni, mi igenis forradalmat fogunk csinálni, de nem a kaszák-kapák forradalmát, hanem igenis a modern munkás­ság hatásos forradalmi eszközét, a tömegsztrájkot (Lelkes általános felkiáltás: Éljen a tömegsztrájk !) és ez pedig abból áll, hogy nem dolgozunk addig, míg jogainkat és követeléseinket törvénybe nem iktatják. Szónok felhívja a munkásszervezeteket, hogy agitáljanak és erősítsék a szervezeteket, hogyha ki lesz adva a jelszó, mindenki bátor ka­tonája legyen az ügynek. Ugyanezt Damian Stren­gel Száva elvtárs román nyelven tolmácsolta. Ez­után elfogadták az ismert határozati javaslatot, mire a lelkes hangulatban levő gyűlés Borz elv­társ zárószavai után befejeződött. A temesvári munkásság folyó hó 14-én a Gyár-udvar kerthelyiségében jól látogatott nép­gyűlést tartott „Miként védjük meg szervezetein­ket?" napirenddel. A népgyűlésen mintegy 5000 munkás jelent meg. Elnöknek Szibold Fülöp, jegy­zőnek Staudt Fülöp elvtársakat választották meg. A napirendet Tóth János magyarul, Kari Péter németül és Novák Traján románul ismertették. Végül felolvasta a jegyző a határozati javaslatot, melyet a gyűlés nagy lelkesedéssel elfogadott. Rágalmazó hazafi. A „Székesfehér­vári Hírlap" e hó 14-iki számában tudósítást közöl a vármegyei közigazgatási bizottság üléséről, melyben Koller Tivadar, a rác­almási kerület országgyűlési képviselője, a függetlenségi párt tagja, az alábbi módon a:írlápolja a sztrájkmozgalmakról szóló je­lentést, amely azt mondja, hogy a sztrájkok a közigazgatási hatóságok közbenjárására szűntek meg. „Tudomása van róla, hogy az adonyi járásban előfordult munkássztrájkoknál a földbirtokosok Budapestre utaztak és ott a szociáldemokrata munkások vezetőivel Bokányi Dezsővel és Csiz­madia Sándorral tárgyaltak és a sztrájkok csak akkor szű­ntek meg, amikor ezek megjelentek a munkások között. Nagyon természetes, hogy ennek a közbenjárásnak sallangja is volt. Az illető földbirtokosok 1000 koronát fizettek a közbenjáró szociáldemokrata vezéreknek". Meggyanúsított elvtársaink, hogy a rágal­mazónak alkalmat adjanak a bizonyításra, Koller Tivadar ellen megteszik a bírósági följelentést. Hadd lássuk, hogyan áll helyt hazug rágalmaiért? Szervezkedés. A miskolci pártszervezet e hó 24-én, va­sárnap délután 2 órakor pártértekezletet tart az építőmunkások helyiségében. Napirend: 1. A helyi pártvezetőség jelentése. 2. A pénztári jelen­tés. 3. A Népszava. A szappanossegédek szervezete kéri az összes pártszervezeteket, hogy tudassák levele­zőik címét Vatier Gáborral (Budapest, Bokréta­ utca 15. szám.) A hatvani szociáldemokrata pártszer­vezet következőképpen alakult meg: Elnök : Tapolcsányi István, titkár: Pintér István, ellenőr: Konta István és a bizottsági tagok. Mindennemű levelezés Pintér István titkár címére (Iskola­ utca 79.) intézendő. A mezőtúri pártszervezet e hó 17-én alakult meg, mely alkalommal a következők választottak a vezetőségbe : Elnök Nyitrai Mihály, titkár Csider István, pénztárnok Borbély Gyula, ellenőrök Patkós István és Szabó Gábor ; bizalmi férfiak Egei Lajos, P­iró Gábor, Páji Antal, Páji Sándor, Fodor Gábor, Bagoly Bálint, Gyalog János. — Levelezések Csider István, Wesselényi­ út 405., címére intézendők. A nagybecskereki pártszervezetet illető minden küldemény Posner György elvtárshoz (Plesitz-nyomda) címzendő. A clevelandi szocialista párt magyarajkú szervezete (Lorainave 819.) üzleti üléseit minden hó első vasárnapján tartja. Minden levelesés a következő címre küldendő: Stephen Sotak, 261. Abheg­ave, Cleveland, Ohio U. S. A. H SZOCIÁLIS SZEMLE. Munkások egészségügye. Budapest, június 30. Megtartották a tüü­dővész leküzdésére az első szaktanácskozást! Eltekintve attól, hogy a kormány feladatához tartozik nemcsak az állat,­­ hanem az ember egészségügyével is foglalkozni (és azért mondom „is", mert az állatvédelem, mint kulturális intéz­mény, már valamivel kevesebb, mint az ember­védelem, — nevezetesen nálunk­, mondom, el­tekintve ettől, mégis örvendetes jelenségnek kell tartanunk, hogy a belügyminiszter komolyan akar foglalkozni az ember közegészségével, az egészségüggyel és arra nézve az első lépést már meg is tette. A múlt héten a miniszter elnöklése alatt az országos egészségügyi tanács megvitatta a tü­dő­vész ellen való védekezés ügyét, a tüdővész le­küzdésének ismert és kevésbé ismert eszközeit s végre abban állapodtak meg, hogy megint nem történik semmi. Már­pedig akadémikus fejtegeté­sekkel még a szaktudósok sem képesek a bajt enyhíteni. Megszüntetéséről egyelőre szó sem le­het, mert a mai társadalmi és termelési viszo­nyoknak előbb gyökeresen kellene átalakulniuk, hogy a népjólét fejlődhessék az új formákból, ami a baj megszüntetésének leglényegesebb alap­feltételét képezi. Mindamellett sok eszköz állna rendelkezésre a tüdővész pusztításának korlátozására, ha az or­­szág közegészségügyi viszonyai kellő körültekin­téssel, eltökélt szándékkal és ugyanolyan ko­molysággal felkarolást és istápolást nyernének. A szanatóriumok betegforgalma azt igazolja, hogy a tü­dővész az úgynevezett társadalmi kö­zéposztályt is megtámadta már és a baj termé­szeténél fogva, ebben az osztályban is rohamo­san terjed. Amíg csupán a proletárokat tizedelte ez a nyavalya, addig nem igen törődtek vele.

Next