Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)
1906-06-26 / 149. szám
284 NÉPSZAVA 1906. június 28. kellett és agresszív módon viselkedett velünk szemben, addig értette a hadsereg létszáma és a hadügyi költségek emelésének szükségét. De most, mikor Oroszország erejét az orosz-japán háború és a folytonos belzavarok megbénították, indokolatlannak tartja a hadügyi költségek tovább fokozását. Zboray Miklós: A diplomácia elhanyagolja a közgazdasági tekinteteket és nem áll feladata magaslatán. Diplomatáink előkelőek, de nincs érzékük a közgazdasági érdekek iránt. Ezért szerveztek melléjük kereskedelmi szaktudósítókat, akiket ők azonban ahelyett, hogy támogatnának, lenéznek. Itt az ideje, hogy félretéve minden melléktekintetet, megmondjuk nyíltan, hogy evvel az iránnyal nem vagyunk megelégedve. Szóló ez után bővebben foglalkozik az expozé egyes pontjaival. A hármas szövetségről szólva, felemlíti, hogy a külügyminiszter Németországgal való szoros viszonyról beszél, Olaszországgal szemben pedig többé-kevésbé barátságos hangot használ. A Balkánon űzött külügyi politika szóló szerint homlokegyenest ellenkezik a magyar nemzet érdekeivel. Catilináris ekszisztenciákat zúdítottak — úgymond — nyakunkba, királyi biztosok száguldoztak az országban és tűszt a nemzet és tűrt volna tovább is és ha elfogadtuk a békét, nem a királyi tanácsosokért, hanem a király személye szentségéért fogadtuk el, azt becsüljük, mert király hűségre tanítottak Magyarországon minden magyart. És ha ez így van, akkor ne álljanak közbe a tanácsadók, hogy oly tanácsokat adjanak, melyek elidegenítik a király szívét és akkor ne mondják, hogy nem szabad önt fa külügyminiszterre mutat és az ön politikáját támadni, mert akkor ez a béke széjjel megy! Azt mondom én erre nyíltan: ha ez a béke attól függ, hogy ön ott üljön a miniszteri székben, hogy szabad-e kritizálnom az ön eljárását, ha ily kicsiségen fordul meg ez a béke , akkor inkább törjön ez szét most, mert akkor ez nem béke, hanem lánc. Ne gondolja a külügyminiszter úr, hogy azért, mert ez a nemzet béke után sóvárog, lemond alkotmányos jogairól, hiszem azt, hogy ön is meggondolja a dolgot és a többi tanácsosok is igyekezni fognak kibékíteni ezt a nemzetet. Jól tudják ezt Bécsben, hogy egy jó szó a magyarnak — és ez ingét is odaadja. Szóló nem látja a külügyi képviseletben és külügyminiszter működésében azt, hogy képes volt megérteni vagy meg akarta érteni a magyar nemzetet. Ennek kifejezést adandó, nem szavazza meg a rendelkezési költséget, de megszavazza a többi költségeket, mert nem akarja, hogy azt mondják, hogy fel akarja boritani a békét. Bathyány Tivadar gróf a külügyi kérdéseket tárgyalja. A külügyminiszternek eljárását Algecirasban bizonyos mértékig helyesli, mert nekünk saját érdekeink határán belül kötelességünk szövetséges társunkat támogatni. De van ennél még egy magasabb elv is és ez az, hogy mikor veszélyes háború van kilátásban, akkor a külügyminiszternek hivatása azt tőle telhetőleg megakadályozni, mert sokkal nagyobb baj a háború, mint az, hogy Németország vagy Franciaország nyer-e többet vagy kevesebbet Algecirasban ? Rakovszky István: Ez nem áll! Batthyány Tivadar gróf szerint Golucovszky Agenor gróf ebben a kérdésben helyesen járt el. A keleti államokra kitérve hangsúlyozza, hogy magyar és osztrák külügyi politika nem jár együtt. Régi osztrák centralisztikus törekvés az, amely mindenütt a magyarok ellen izgatja a népet. A hármasszövetség tárgyalásánál kijelenti hogy mindig híve volt. Kifejti ezután az okokat, amelyek miatt a ragaszkodás a hármasszövetséghez az utóbbi időben nagyon lelohadt. Ezután rátér a sajtó kérdésére. Hitelt ad a külügyminiszter azon kijelentésének, hogy a válság alatt a németországi sajtóban ellenünk megjelent támadó cikkek nem a külügyminiszter sajtóirodájából kerültek ki, de ez annál rosszabb, mert azt bizonyítja, hogy Németországban tényleg megvan az az ellenszenv a magyar nemzeti állam minden fejlődése, minden kiépítése ellenében. A közvélemény Magyarországon abban a hitben él, hogy a hadügyi költségek fokozása részben onnan ered, hogy a német szövetség kívánja ezt. Szóló elismeri, hogy ez nem áll. Minden hatalomnak lépést kell tartani a fegyverkezésben a többi hatalmakkal. Ez természetes, de a magyar közvéleményben az a közhit, hogy a szociálpolitikai reformokat nem oldhatjuk meg, mert a katonai kiadások állják annak útját, a katonai kiadásokat pedig a német szövetség kívánja. A magyar nemzet feltétlenül és igazán dinasztikus, feltétlenül és szíve egész melegével lojális. Ragaszkodunk a Habsburg-dinasztiához, ragaszkodunk felséges urunkhoz és királyunkhoz és mert ilyenek a mi érzelmeink, nekünk már egy kissé nagyon hangos a Wacht am Rhein éneklése. Rátér arra, hogy a magyar nemzet vezéreinek a királlyal való megállapodása súlyos kötelezettségeket rótt a függetlenségi és 48-as pártra. Ennek a kötelezettségnek egyik része az, hogy a közös miniszterek költségvetését megszavazzák, mindaddig, amíg a mai kormányzat fennáll, amíg a mai kormány programmját be nem fejezte. A maga részéről kötelességének tartja, hogy ezen egyezségből levonja a legvégső konzekvenciákat is, de azon feltétel alatt, hogy azután az egyezménynek minden pontozatát betartsák, tehát a közös költségvetések a mai keretekben mozogjanak és hogy a magyar kormányt ne akadályozza meg senki, legkevésbbé hivatott kormányférfiak, abban, hogy programmját az egész vonalon végrehajthassa. Ezért a maga részéről eláll attól, hogy akár bizalmatlansági szavazatot adjon a külügyminiszternek, hanem egyszerűen elfogadja a költségvetést. Szentgyörgyi Müller László a külügyminiszter megbízásából reflektál a felszólalásokra. Sághy határozati javaslatára vonatkozólag ismétli azt, amit a külügyminiszter az albizottsági ülésen válaszképen előadott ezen határozati javaslatra. Az első pontot illetőleg a külügyminiszter azt válaszolja, hogy csak ismételheti abbeli kijelentését, amely szerint, amíg ez a kérdés az illetékes tényezők részéről rendezve nem lesz, a külügyminisztérium más címet nem használhat, mint a mostanit. Ami a zászlókat illeti, a nagykövetségeknél kettős zászló tűzetik ki: egy feketesárga és egy magyar. A határozati javaslat második pontját illetőleg a miniszter kijelenti, hogy gondoskodni fog arról, hogy az összes követségek és konzulátusok a magyar törvény hiteles magyarnyelvű példányaival látassanak el. Ami a határozati javaslatnak abbeli kívánságát illeti, hogy a külügyi hatóságok magyar nyelvű levelezést folytassanak, ez ellen a külügyminiszternek semmi kifogása nincs. Lényegileg ha sikerül is minden képviselőségnél alkalmazni egy magyart — pedig úgy, amint a dolgok ma állanak, még ez nem érhető el — ez még nem tenné lehetővé a magyar levelezést. Ilyen viszonyok között a külügyminiszter nagyon sajnálja, de a legjobb akarat mellett sem vállalhat e tekintetben kötelezettséget. Okolicsányi László: Szóval: Es bleibt Alles beim Alten. Drakovszky István: És ti meg fogtok mindent szavazni.' Okolicsányi László: Megszavazzuk most, megszavazza a ti miniszteretek is. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Szentgyörgyi Müller László osztályfőnök, Teleki Arvéd gróf bizottsági tag felemlítette a többi között, hogy a honosítási esküminta, melyet Amerikában használnak, közjogi szempontból kifogásolandó. Ez a kérdés már többször felmerült és a közös külügyminisztérium egy azonos esetből kifolyólag már az 1906. év folyamán megragadta az alkalmat, hogy az amerikai szövetséges kormánynál oda hasson, hogy az esküminta a monarchia közjogi viszonyaival összhangba hozassék. Buzáth Ferenc bizottsági tag említette továbbá a konzulátusoknál Romániában és Amerikában alkalmazott magyar hivatalnokokat és szintén kifogásolta, hogy ott magyar hivatalnokok nincsenek. Erre az válaszolható, hogy Romániában mindössze 31 valóságos konzuli hivatalnok van és köztük 15 a magyar. Szemere Miklós elfogadja a költségvetést. Beszéde végén megemlékezik Lueger pécsi polgármester magyarellenes szereplésére. Kéri a külügyminisztert, terjessze kifigyelmét Lueger bécsi polgármester hivatalos szereplésére. Zichy Tivadar elnök a holnapi ülést délelőtti 10 órára tűzve ki, az ülést bezárja. Az osztrák delegáció teljes ülése. Az ülés elején Pitreich hadügyminiszter válaszolt több interpellációra, mire megkezdődik a hadügyi ordinárium tárgyalása. Merwell gróf előadó bevezeti a vitát. Utána Loser, az első kontraszónok emelkedik szólásra és azt mondja: Iróniának látszik, ha mi közös célokra milliókat szavazunk meg, dacára annak, hogy a magyar királyi kormányzat megsértette és megtörte a közösséget az által, hogy a fennálló és a közösségre vonatkozó törvényeket egyszerűen hatályon kívül helyezte. A korona és az egyesült ellenzék között kötött béke megpecsételte a közös hadsereg sorsát. Szónok utal a magyaroknak tett különböző engedményekre és végül kijelenti: Mi vorarlbergiek még ma is készek vagyunk a legnagyobb áldozatokat hozni a császári hadseregért. De nem vagyunk hajlandók egy krajcárt is megszavazni azon hadsereg részére, amely napról-napra jobban és jobban alakul át a Kossuthok, Polónyiak és Lengyelek szellemében. (Helyeslés a baloldalon.) La Martinic gróf kijelenti, hogy tekintettel a hadügyminiszternek a költségvetési bizottságban tett azon kijelentésére, amely szerint a hadsereg tárgyában az 1903. évben tett engedményeken kívül újabb engedmények nem fognak megtételni, a költségvetést megszavazza. Elismeri, hogy a magyaroktól függ, várjon keresztülviszik-e a gazdasági különválást. Klofác utal arra, hogy az egész világon mindinkább tért hódít a leszerelés eszméje. Barmreiter képviselő utal arra, hogy a tüzérség újjászervezéséről, valamint új felszerelésekről két évvel ezelőtt megszavazott hitelekből csak egy csekély kvótát használtak fel, bár a hadügyi kormányzat ezeket a hiteleket akkor rendkívül sürgőseknek jelentette ki. Ezután a közösség kérdésével foglalkozik, amely egyúttal régi hadseregünk jövőjének kérdése is. Barnreiter felemlítette Kossuth miniszter legutóbbi beszédét is és megjegyezte, hogy e beszéddel szemben azt kell kérdezni, hova eveznek voltaképpen ezek az urak? Mi a célja voltaképpen ennek a beszédnek? A beszéd, ha egyáltalában tulajdonítunk neki értelmet, észszerűen csak arra irányulhat, hogy bennünket megfélemlítsen. Ez azonban rendkívül nagy tévedés és azt hiszem, hogy éppen egy olyan gyülekezetből, amely rendkívül nyugodtan és tárgyilagosan szokott beszélni, meg kell adni a választ erre a beszédre olyan értelemben, hogy Magyarországon ne ringassák magukat tovább csalódásokban. Egyoldalú engedékenységre nem fognak bennünket kényszeríteni és megfélemlíteni nem engedjük magunkat. A tárgyalást holnap folytatják. Budapest, junius 25. Az 1904. évi zárószámadásorc. 1 Jelentettük már, hogy az állami számvevőszék szombaton küldötte szét jelentését az 1904. évi zárszámadáshoz. Összefoglalva az államháztartás egész valódi pénzkezelését, az eredmény az, hogy a költségvetési törvény szerint előirányzott 527 ezer korona felesleg a külön törvényes felhatalmazások (pót- és rendkívüli hitelek folytán) 4.839 millió korona hiányra változott, ezzel szemben a zárószámadás szerint előírt járandóságok 68.669 millió korona felesleget eredményeztek, vagyis a zárószámadás eredménye 73 és fél millió koronával kedvezőbb az előirányzat eredményénél. Valamivel kevésbé kedvező az eredmény, ha úgy az előirányzatból, mint a járandóságok előírásából kihasítjuk azokat a bevételi és kiadási tételeket, melyek hitelműveletekből (konverzióból, kölcsönökből) vagy alapszerű kezelésből eredvén, az 1904. év jövedelmének, illetve költségének nem tekinthetők. Ezek kihasítása után a fentiek szerint előirányzott hiány 18.403 millió koronára emelkedik, amellyel szemben a zárszámadási eredmény 45,235 millió korona fölösleget tüntetvén fel, a kedvezőbb eredmény 63,638 millió korona. Az ország vagyona — mondja a jelentés — az 1904-ik évben 82 millióval gyarapodott. Nyolcvankét millióval gyarapította a termelő munka egy esztendő alatt az ország vagyonát. Az a munka, amely robotoló embereinek pusztán a mindennapiért való állandó keserves küzködést juttatja osztályrészül, amelyet gazdasági téren kizsarolnak, politikai téren kinulláznak. A „császári-királyi" jelölt. A főispáni kinevezés folytán megüresedett veszprémi választókerületbe Kossuth ma Reviczky Ambrus közigazgatási bírót ajánlja, kiről nem feledi el megemlíteni, hogy „császári-királyi kamarás". A magyar közjog nem ismer semmiféle császári-királyi hivatalt, tisztséget, állást. A függetlenségi párt a föliratok megszólításában még a királynak is fölrótta, hogy császár-királyi apostoli felségnek címezteti magát. Mit keres tehát ez a címzés egy „függetlenségi" jelöltnek juttatott korteslevélben ? . Az új korszak" mandátumai. A Muraszombaton megválasztott Batthyány Zsigmond gróf képviselő választása ellen benyújtott petíciót a kir. Kúria a költségelőleg le nem tétele okából visszautasította. A kisebbségben maradt pártja most pótolta e mulasztást s ma újból benyújtotta a petíciót. A kérvényezők a képviselő részességével főleg a Muraszombati Mezőgazdasági Bank és mások által is elkövetett nagymérvű vesztegetés és etetés-itatás okából támadják a választást és kérik a választás érvénytelenítését.