Népszava, 1907. augusztus (35. évfolyam, 182–207. sz.)

1907-08-01 / 182. szám

1907. augusztus 1. STÉP SZAVA tudniillik az Apponyi kezei, a koalíció keze. És ha ez a társaság uralmon marad, bizony megkap a csuháshad mindent, amit akar. Micsoda kultúrmozgalom kell majd a jól szövö­gető kezek munkájának megsemmisítéséhez ! Kisgazdák és a progresszív adó. A „Budapesti Levelező” jelenti, hogy a Jász­ladányi Gazdakör felterjesztéssel fordult az országgyűléshez, melyben a progresszív adó behozatalát kéri. A gazdakörnek ezt a kérel­mét legutóbbi választmányi ü­lésén magáévá tette a Bácsbodrog m­egyei Gazdasági Egye­sület is. Egészen természetes, hogy a Jászladányi Gada­kör ilyen fölterjesztéssel fordul a képviselőház­hoz. A Jászladányi Gazdakör kisbirtokosok egye­sülése és a kisbirtokosok érzik legjobban a ma­gyar adórendszer igazságtalanságait, mely a nagybirtokkal szemben reájuk aránytalanul nagyobb terheket hárít A magyar kisbirtokosság legnagyobb könnyel­műsége, hogy nagybirtokosokkal egyesülve igyekszik érdekeit megvédelmezni. Ezt a termé­szetellenes­ egyesülést bomlasztják szét az olyan kérdések, mint például a hitelviszonyok, az adó­zás, stb. A nagybirtokosok érdekei homlokegye­nest ellenkeznek a kisbirtokosok érdekeivel, tehát a nagybirtokosok dédelgetése csakis a kisbirtokosok kárára történhetik. A Jász­ladányi Gazdakör kérelme a nagybirtokosokra kiván nagyobb terhet róni s ezért nem tekint­hetjük őszintének a Bácsmegyei Gazdasági Egyesület hozzájárulását ehez a felterjesztéshez. A bácsmegyei ezerholdasok azonban ennek a szét­választási folyamatnak az útját akarják gátolni a hozzájárulásukkal, annál is inkább, mert tudják, hogy ezzel nem kockáztatnak semmit. Tudják nagyon jól, hogy az ezerholdasok par­lamentjének eszében sincs a jelenlegi adórend­szer megváltoztatása és bátran hozzájárulhat­nak még egy sereg ilyen kérelemhez, amelyek­­nek mellőzését úgyis biztosan remélik. A kvóta. Egy hónapi kvóta-exlex után a hivatalos lapban ma megjelent a királyi döntés, amely az osztrák álláspont értelmében intézkedik a következőképpen: Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei közt arra az arányra nézve, amelyben a közös Ben fölfelé. Erre drótot dugott a nyílásba, előbb a drót végét kis kampóformára meggörbítette. Egy kis motoszkálás után jött ám kifelé a horogra akadt csúnya féreg, vagy igazábban olyan begubódzott báb. Hogy az isten akárhova tegye! Ekkor vették csak észre, hogy a friss levetek közül az alsók már fonnyadni, sárgulni kezdtek. No most útját állották a pusztulásnak. A fa sebeit betömködték jó agyagos földdel, aztán az egész derekát bemeszelték vastagon. Ennek már nem lesz többé baja. • Ágadzott-bogadzott a fa szépen. Ámbátor ez a diófa-féle nem hiába, hogy olyan kiadós, de hát meg is várat a gyümölcsével jobban, mint más egyéb. Pad is volt már alatta. Szép, piros vesszőből fonott pad, két karszék meg egy kis asztal. Az asszony sem maradhatott már el sokáig. Mióta a pap elkergette a gazdasszonyát, mert az új káplánnal veszedelmesen összeszűrte a levet, azóta a jegyzőné, akit egy legjobb barát­nőjétől fosztott meg a sors, egyre noszo­gatta a doktort, hogy nősüljön már meg. Egyre kommendálta neki a doktornénak való­kat. Ugyan a pap könnyebben vehetett volna új gazdasszonyt, de egyrészt ezidőszerint nem lehetett, amit a doktor tudott legjobban, másrészt az öreg papot is nagyon lesújtotta a csalódás s legalább egyelőre tartózkodni akart a nőféléktől, így nem tudja az ember soha, hogy micsoda veszedelmet hoz a házába. Nem hiába, hogy a fővárosból jött az uj káplán, de rossz erkölcsű is volt. Valami pesti nyavalyát hozott magával s mivel nem elégedett meg az ur asztala előtti közös áldozással, hanem a gyónás szentségét igében következett be, akivel a jegyzőnő má­r régen levelezett — szórakozás céljából. Végül a doktor és menyasszonya. Az ő szerel­mükről nyíltan lehetett beszélni , ekkor a másik két pár­­is boldogan mosolygott. A pap már annyira bízott boldogságában, hogy megint mert káplánt hozatni. Igaz, hogy nem világi papot hozatott, hanem — ideiglenesen — barátot kért a szomszéd klastromból kisegítő­nek. A barát mégis szüzességi fogadalmat is tett, hátha kivételesen megtartja. A fiatal barát igen művelt és szolid életű ifjú volt. A pap nyugodt lehetett. Nem tetszett neki a piros-pozsgás, sőt tenyeres-talpas fiatal gazda­asszony, aki e szent hajlékban veszedelmes hí­zásnak indult. Ellenben annál nagyobb áhítattal fordította kegyes szemeit a menyasszony felé, akinek ájtatossága újult erővel támadt most fel. Sokat járt a templomba a menyasszony. So­kat gyónt is a fiatal szerzetes fülébe. Olyan sokat, hogy iő még a doktor is meg­sokallta. Különösen megsokallta azt az esetet, amelyről igen élvezetesen suttogtak a faluban a sekres­tyés meg a harangozó, mint sofemtanuk elbeszé­lései alapján. De mivel mi nem csiklandós történeteket aka­runk elmondani, hát ez eset részleteit is rábíz­zuk az olvasó szabad képzelőerejére. Tessék úgy kiszínezni, amint az egy szelid életű szerzetes­hez és egy ájtatos mennyasszonyhoz illendő. Mi­ csak a diófáról akartunk mesélni. Hát így maradt-csöndes a diófa alja. Ezért ül annak árnyékában egyedül a doktor. Ezért viszik a piacra rékaszámra a csörgő diót. Pedig milyen vígan játszottak volna a sok dióval a gyerekek. ! ügyek költségeihez járulni tartoznak, egyez­mény nem jött létre, a közös ügyek költségei­hez való hozzájárulási arányt az 1907. évi julius fárcs-től, ugyanezen évi december hó 31-ig k­isgdö­llév tartamára való érvénnyel, akképp állapítom meg, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai) 33V*» %-ot, a birodalmi tanácsban képviselt király­ságok és országok pedig ‚?fi4'/i«®/«-ot visel­jenek. A kvóta maradt a régi, azonban, elte­kintve az eddigi törvényes gyakorlattól, nem egy esztendőre, hanem csak december 31-ig, tehát félévre állapították meg. Az utóbbi kvótadöntés szükségessége egybeesik a jövő év elején életbelépő új kiegyezés­sel, amikor bizton számíthatunk arra, hogy a kvótát emelni fogják. A horvát­ kérdés. A horvát hivatalos lap legközelebbi száma — az eszéki „Drau" értesülése szerint —­­ közölni fogja három osztályfőnök és öt főispár fel­mentését. Ezeknek pótlása Rakodczay nagy erő­feszítései ellenére sem sikerült még­ idáig. Egy horvát lap úgy értesül, hogy a belügyi osztály­főnökséget dr. Spevecs egyetemi tanár fogja betölteni, aki Rakodczay ajánlatát sok huzavona után most hajlandó elfogadni. A Keleti Értesítőnek jelentik Zágrábból, hogy a horvát koalícióban nem a legjobb egyet­értés uralkodik. Ezt a legjobban bizonyítja az az éles polémia, amelyet a haladópártiak és a rezolucionisták lapjai folytatnak a „Hrvatska"­val, a jogpárt apjával, elítélvén a jogpárt külön elvi álláspontját. A jogpárt egyébké­nt ennek ellenére legközelebb nyíltan is állást fog foglalni a lapjában kifejtett programmja mellett. A magyar áruk bojkottjára vonatkozólag a báni kormány egyik tanácsosa úgy nyilat­kozott a „Keleti Értesítő" tudósítója előtt, hogy az egész mozgalom csak a plakátokon és az újságokban folyik. A nagykereskedők eddig egészen távol tartották magukat a mozgalomtól, sőt sokan közü­lök határozottan elítélik azt. A komoly kereskedő nem könnyen vehető rá arra, hogy régi összeköttetéseit jegy­csapásra meg­szakítsa. A politikai viszonyokat illetőleg a báni tanácsos csak annyit mondott, hogy azoknak tisztázása bizonyos időt kiván és reméli, hogy az őszre meg­lesz a kibontakozás az unionista elemek egyesülésével. Ezeknél a nyilatkozatoknál természetesen figye­kiosztotta a még mindig szemrevaló gazdasz­szonynak is, szegény öreg papunk olyan gyó­nást tett a doktor előtt, amit diákgyerekek is röstelkedve szoktak megcselekedni. Amit tehát a jegyzőnő épített a doktor házas­ságán, ezt a pap lerontotta. Folyton saját szo­morú példájával riasztotta a doktort a fehér­néptől. De hiába. Eddig is csak az isten mentette meg ezt az élhetetlen doktort a házasságtól. Akármelyik, csak egy kissé ügyes leány is el­vétethette volna magát vele.­Eddig — úgy lát­szik — még egyiknek sem akadt ilyen szándéka, ami szinte hihetetlen. De ami késik, nem mú­lik. A jegyzőné mégis győzött. Valamelyik hetedik izről-végről való unoka­huga került hozzájuk a tizedik vármegyéből. Olyan leány mint a legtöbb. Egyben olyan, mint valamennyi. Húsz éves elmúlt, hát szeretett volna férjhez menni. Pénze az nem igen volt, tehát egy falusi doktor, akinek saját háza is van, éppen nem megvetendő. Nem is vetette meg. Sőt követve a jegyzőnő bölcs utasításait és szorgalmas templomba­járással leszerelvén a plébános urat is, csak­hamar menyasszonya is lett a doktornak. Mintha a boldog szerelem korszaka kezdett volna felvirradni a falu intelligenciájára. A pap kiheverte már élete egyetlen nagy sze­relmi csalódásának testi és lelki szenvedéseit s egy ártatlanabb hajadonnal vidíttatta fel a pa­rókiát, amely amaz eset óta szomorúan csön­des volt. A jegyző úr jobb oldalát egy kis szél érte, aminek első következménye az lett, hogy a falu­ban jókat nevettek azon az él­en, hogy most a jegyző jobb oldala a rosszabb. A másik követ­kezmény pedig egy csinos segédjegyző szemé­rembe kell venni, hogy a bán környezetétől származnak, ahol igyekeznek a horvát mozgal­mat mennél erőtlenebbnek föltüntetni. Az „Agramer Zeitung" bécsi tudósítója előtt ismét nyilatkozott egy reichsrathi képviselő, ez­úttal dr. Schusterschitz s a következőket mon­dotta a horvát kérdésről: — A fiumei rezolució, amelyet a szlovének teljes mellőzésével kötöttek, annak idején mély szakadást idézett elő a horvátok és szlovének közt; mivel a szlovének sohasem gravitálhat­nak Budapest felé, a fiumei rezolució végze­tes hibájuk volt a­ fhorvátoknak és életképte­lensége a napokban kitűnt. Most a fiumei re­zolució végképp el van temetve és mi, szlo­vének, örülünk rajta, mert most ismét csatla­kozhatunk a horvátokhoz. A parlamenti akcióban mi, szlovének, a horvátok­kal kar­öltve fogunk eljárni, de a vezetést a horvát kérdésben feltétlenül, a horvátoknak enged­jük át. Nyári szenzációk. A méltóságos hírlap minden alkalmat megragad, hogy az általános választójogon rúghasson egyet. Tegnap a lap feltálalta, hogy a darabontok az alkotmánybiztosíté­ko­­ megakadályozására indítottak hadjára­tot. Ma azután kibővíti adatait és azt mondja, hogy nem csak az alkotmánybizto­sítékok elléd ágálnak a­­ darabontok, hanem egy radikális párt szervezésén is törik a fejüket. A méltóságos hírlap „szenzációja" a kö­­tkező­: Jól értesült információ szerint Fejérváry Géza báró és hívei nem­esek az alkotmány­biztosítékok és a belügyminiszter javaslatba hozott közigazgatási tervezete ellen folytat­nak aknamunkát, hanem a már sokat em­le­getett „radikális párt" megszervezésén is törik az eszüket. Állítólag Kristóffy Józsefben megingott a szocialistákban való bizalom és minthogy az intéző bécsi körök régeb­ben fölocsultak már az általános titkos választójog üdvöztő voltából — Kristóffy hátat fordítva a nemzetközieknek egy közepes radikalizmus híve lett. Közvetlen segítő­társa ebben nyugalmazott államtitkárja, Kaffka László, aki már­is úgy szerepel né­mely helyen, mint a „radikális párt" elnöke. A párt létezéséről nin­cs ugyan világos tudo­mása a politikai világnak, de hogy a dara­bontok ilyen irányban régen ütik már a vasat, arról hallottunk. Kristóffy újabb poli­tikai Pálfordulása akkor kezdődött, amikor kudarcot vallott a nemzetiségeknek a nem­zetközi szocialistákkal tervezett gyanús szö­vetkezése. Állítólag Kristófy a „radikális 3

Next