Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)

1907-10-25 / 253. szám

­ A császár barátai. — Fajtalankodó főurak. — A Moltke-Harden-pör. Egy berlini iró, Siarden „Zukunft" című lap­jában megírta, hogy a német császári udvarban olyan emberek vannak, akiknek beteges, homo­szexuális hajlamaik vannak. Harden cikkeinek meg lett az az eredményük, amiket szerzőjük várt tőlük: a bizalmas társaság tagjait eltávolították a császári udvartól. De más eredményük is lett. Az egymást nagy szerelemmel szerető­ főórák az úgy­nevezett társadalmi szereplés teréről is leszorul­tak. Hogy tisztázzák magukat, bíróság elé állítot­ták, a bátor, szókimondó újságírót. Nemcsak Németország, de az egész világ nagy figyelemmel kíséri a per tárgyalásának a lefolyá­sát. Az újságok egész oldalakat szentelnek lerögzí­tésére a tagadhatatlanul érdekes, sőt izgató jelene­teknek, amelyekben a tárgyalás természetesen bővelkedik. A tárgyalás első napja, a szerdai, amelyről már írtunk, formaságokkal, az író kihall­gatásával telt el. A második nap, a csütörtöki iránt még nagyobb volt az érdeklődés. Ma tanukat hall­gattak ki. A tárgyalás­ második napja leleplezésekkel kez­dődött. A bíróság elé állított Harden védője, Bern­stein dr., a hallgatóság feszült érdeklődése mellett felajánlotta annak a bizonyítását, hogy az a kör, amelyhez a panaszos Moltke gróf is tartozott, a büntetőtörvény 174. szakasza szerint a legsúlyosabb vétségeket követte el. A tárgyalás azzal kezdődött, hogy Moltke kép­viselője, Gordon igazságügyi tanácsos, több tanú­nak megidézését kérte, akik azt fogják bizonyítani, hogy Moltke gróf kereste asszonyok társaságát is és hogy ezekkel szemben mindig a leglovagiasabb módon viselkedett. Azt kivánja továbbá, hogy fel­olvassák Elbené asszonynak levelét, amelyben hí­zelgő módon és szeretettel nyilatkozik Moltke grófról. Erre felemelkedett Bernstein ügyvéd, Harden védője s ezt mondta: — Harden nevében újra visszautasítom a pana­szosnak azt az állítását, hogy Hardent cikkeinek megírásánál személyes indító okok vezették volna. Azt állítom és be is fogom bizonyítani, hogy Har­den cikkeiben, mint politikus, meg akart semmi­síteni olyan embereket, akik ugyancsak mint poli­tikusok megérdemelték, hogy megsemmisítse őket. Be akarom bizonyítani, hogy azok az emberek, akik a császár körül igen nagy állásokat töltenek be, a büntető törvény 174. szakaszában körülírt vétségeket elkövették. Ezt nem Harden mondta az ő cikkeiben, hanem én mondom. Az a társaság, amely ellen Harden oly sikeresen harcolt, valóban rendezett éjjeli orgiákat s erre vonatkozólag szá­mos tanút állíthatok elő, köztük katonákat is. Nem akarom azt állítani, hogy Moltke gróf is részt vett ezekben a dolgokban, de a gróf bizonyára ismerte ezeknek az embereknek erkölcsi és lelki kvalitását. A tárgyalás további folyamán a védőügyvéd a nyilvánosság kizárását indítványozta, amit az el­nök el is rendelt. Bollhardt vértestestőr az első tanú ; elbeszéli, hogy akkoriban más magas személyeket is gyanú­sítottak természetellenes hajlamokkal. Többször volt Lynar ezredes nyaralójában , mindig félho­mályban ült a társaság. Nem tudja határozottan, vájjon gróf Moltke Kunó is ott volt-e ? Abban az időben nyílt titok volt, hogy más magasrangú tisztek, köztük nem egy herceg is, homoszexuális kicsapongásokat követtek el abban a társaságban. Harden­. Akkoriban nekem több, hitelt érdemlő tanú hajmeresztő részleteket mondott el. Köztudo­mású, hogy gróf Hohenau és Lynar e­miatt kény­telenek voltak kilépni a hadsereg kötelékéből és az is tudvalevő, hogy Lynar akkor így szólt a trón­örököshöz : „Nekünk pusztulnunk kell, holott mások is épp ilyen romlottak." Gróf Hohenau és Lynar részt vettek az orgiákban. Bollhardt kijelenti még, hogy a grófot és Eulen­burg Fülöp herceget felismeri. Bollhardt kihallgatása után szóváltás támadt a magánpanaszos jogi képviselője és Bernstein védő közt arról, hogy Eulenburg Fülöp herceg ott volt-e a villában. Harden: Összetévesztésről szó sem lehet. A Gothai Almanachban megmutattam a tanúnak Eulenburg Fülöp herceg arcképét és anélkül, hogy nevét megmondtam volna, Bollhart ráismert és így szólt: „Ez Eulenburg herceg. Ez is ott volt." A tanú a keresztkérdések után is megmarad amellett, hogy látta a villában Eulenburg herceget. Harden: Nekem sokan mondták el azokat a haj­meresztő orgiákat, amik a villában történtek, köz­tük Bollhart is, aki meglátogatott. Gróf Moltke: Nekem sejtelmem sem volt azokról a szomorú eseményekről. Harden: Bollhart úr, állítja ön, hogy gróf Moltke Kuno és gróf Hohenau természetellenes dolgokat követtek el, fajtalankodtak ? Tanú: Igen. A következő tanú a vértes-testőrezred egy volt őrmestere, aki szolgálati ügyben gyakran megfor­dult a villában és akinek gróf Lynar tisztiszolgája panaszkodott, hogy nem maradhat meg gazdájánál, mert túlságosan kedves hozzá. Ezt a panaszt sza­bályosan tovább jelentette felettesének. Akkor mindenki beszélte, hogy gróf Lynar csak férfiakat szeret és mások is fajtalankodtak, köztük gróf Hohenaut is emlegették. Moldenhauer tanú azt vallja, hogy ő nem tudott a tisztek természetellenes viselkedéséről; hallott ugyan egyet-mást, de nem hitte.­­­ltalános feszült érdeklődés közepette állt a törvényszék elé Kessel tábornok, a testőrség pa­rancsnoka. Elnök: Beszélt tábornok úr gróf Moltkeval arról, hogy Eulenburg herceg természetellenes hajlamú ? Kessel tábornok: Sohasem. Harden: Tud-e arról, hogy a testőrség tisztikara mozgalmat indított gróf Hohenau ellen és a rend­őrségnél is tudakozódtak? Kessel: Nem. Harden: Volt-e szó arról, hogy Lynart kinevezik a császár szárnysegédévé ? Kessel: Nem tudok róla. Szünet után folytatták a zárt tárgyalást. Bernstein védő azt kérdezi Hüssen-Haeseler tá­bornoktól, a katonai kabinetiroda főnökétől, hogy azért vesztette-e el gróf Moltke állását, mert nem állott éppen távol Eulenburg herceg cselekede­teitől ? A tanú ezt határozottan tagadta. Az elnök itt megszakította a tárgyalást és foly­tatását délután 4 órára halasztotta. A törvényszék 3/­ 5 órakor elhatározta, hogy a tárgyalást péntek délelőttre halasztja el. Ezen az ülésen valószínűleg Eulenburg Fülöp herceg is megjelenik tanuként. A törvényszék a herceg ál­tal benyújtott beadványt nem találta kielégítőnek. Miután a herceg e kérvényében behatóan ecsetelt kedvezőtlen egészségi állapota ellenére Lieben­bergből Berlinbe utazott, semmi sem áll útjában annak, hogy személyesen is megjelenjen a törvény előtt. Lelki izgalomtól, amely "a kérvényben ok­vetlenül elkerülendőnek van feltüntetve, nem kell tartani, mert hiszen a herceg ártatlannak érzi magát... — Kossuth Ferenc szórakozott. Tessék csak gyorsan figyelmeztetni Kossuth Ferenc keres­kedelmi minisztert, hogy a 74518/III. 1907. számú rendeletét sürgősen helyezze hatályon kívül, mert alkalmasint a­ kiegyezési tárgya­lások alatt is elárult nagyfokú szórakozottsá­gában írta alá, ami nagyon valószínű, hiszen ekkor arról is megfeledkezett a kereskedelmi miniszter úr, hogy ő a 48-as és függetlenségi pártnak az elnöke. A kereskedelmi miniszter úr ugyanis ezzel a rendeletével a kisbirtokosok országos kon­gresszusára zarándokló kis­embereknek ked­vezményes vasúti jegyeket helyezett kilátásba. Ki rendezi a kongresszust? A „Magyar Lo­bogó" című „legolcsóbb, legtartalmasabb, haza­fias 48-as irányú politikai, közgazdasági, szép­irodalmi és vegyes tartalmú képes heti­lap" szerkesztősége és kiadóhivatala, mely a vidé­ket mostanában elárasztja előfizetési felhívá­sokkal, közölvén Kossuth Ferencnek még 1905 november 28-án kelt és a prenumeráns­fogás érdekében irott levelét, melyben ezt mondja a magyar lobogóról a „Magyar Lo­bogó"-nak : — „Ez alatt küzdve műveit csodákat a ma­gyar . . Ez a levél 1905-ben íródott. A levél alján 1907-es kereskedelmi miniszteri rendelet igér kedvezményes áru vasúti jegyeket a kongresz­szusozni készülő magyarnak. A kongresszuson — mint a „Magyar Lobogó" reklámlepedője mondja — az adóreformokról leszen szó a kis­birtokosok országos szövetségének megalakí­tása keretében. Mit akarnak a kisbirtokosok nevében a „Magyar Lobogó"-ok? Azt, hogy a 10—15 holdas kis­ember ne fizessen földadót, a segédnélküli kisiparos meg keresett adót, ha­nem a nagy birtokokat nyomják meg a pro­gresszivitás alapján akkora adóval, amely ezt mind kifutja. No, már most összeül a kongresszus a Kossuth Ferenc kedvezményes jegyével és az orra elé tálalják a kormány adójavaslatait. Hüh, mekkora felháborodás leszen itt, külö­nösen akkor, ha a kiegyezési komédia vég­eredményét is el­bük hozzák. A kedvezményes vasúti jegyet megtiszteltetik azzal, aki adta és egyúttal megkérdik Kossuth Ferenctől, mint a 48-as és függetlenségi párt elnökétől, hogy a magyar lobogó alatt küzdve, ilyen csodát mivelt? No isten, szép magyar lehet! Ezt a kellemetlenséget el kell kerülni, még­pedig azzal, hogy a szórakozottságban aláírt rendeletet visszavonja Kossuth Ferenc úr és ráparancsol a „Magyar Lobogó"-ra, hogy ne kellemetlenkedjék azzal a régi levéllel, de kongresszust se csináljon, mert majd oda üt neki, ahol legjobban fáj. Csak gyorsan, gyorsan, nehogy a lapja elő­fizetőinek adott kedvezményes jegyek révén összeverődött kongresszus számon kérje a ke­reskedelmi minisztertől azt a csudát, amit — a magyar lobogó alatt küzdve — elfelejtett megcsinálni. — Tüntetés a nagyváradi jogakadémián. Nagyváradról táviratozza a Népszava tudósí­tója. Ismeretes, hogy egy Szemenyei alá­írású, durva hangú sürgöny arra kívánta volna reávenni a nagyváradi jogakadémia ifjúságát, hogy Ágoston Péter jogakadémiai tanár ellen, ki a szabad tanítás pécsi kongresszusán radi­kális vezetőszerepet vitt, tüntessen és ezáltal tegye lehetetlenné azt, hogy továbbra is tanítson. E sürgöny folytán az ifjú­ság már hétfőre nagygyűlést hívott össze. Azonban Molnár Imre legidősebb tanár, a tá­vollevő Bozóky igazgató helyettese nem enge­délyezte a gyűlést, mert előre látható volt, hogy a gyűlés Ágoston Péter mellett fog ál­lást foglalni. Kedden megérkezett Bozóky igazgató és szerdára engedélyezte ugyan az ifjúsági gyűlést, de már keddre kari ülést hívott össze, hogy az ifjúság ne maradjon nemes útmutatás nélkül. A kari ülés lefolyása már ismeretes: hódoló­ felirat Apponyihoz, arcképének megfestetése. Az ifjú­ság azonban nem követte a fölemelő példát! Szerdán tartott gyűlésén egyhangúlag, felháborodással utasította vissza a bujtogató sürgönyben ki­fejezett vádakat és tiszteletét és szeretetét fe­jezte ki Ágoston Péter tanára iránt. — Utó­végre mi csak azt konstatáljuk örömmel, hogy akármily módon is, de a tanszabadságot megvédték Apponyi fekete katonáinak min­den ravaszkodása dacára. A Szemenyei-ügyben egyébként még a kö­vetkező sorokat kaptuk: A Népszava októ­ber hó 20. és 22-iki számaiban a Sze­menyei-üggyel kapcsolatos közleményeikre vo­natkozólag felkérem az igen tisztelt Szer­kesztőséget, szíveskedjék közzé tenni azt, hogy az „Országos Széchenyi Szövetséginek Szemenyei nevü tagja nincs, annak a szövetség nevében bárminemű felhívást kibocsátani, a szö­vetség nevében levelet irni joga nem volt s hogy az inkriminált levelet akaratunk nélkül­­ tudtun- 1 tózkodik. Santillaroban a községháza összeomlott Melitoban három ház összeomlott, anélkül, hogy valaki megsebesült volna. A lakosság itt is a sza­badban töltötte az éjet. Reggio di Galabria, október 24. Feruzzano­ban a 200 halotton kívül 400 sebesültet húztak ki a romok alól. Újabb csapatok, valamint orvosok indultak oda. A vöröskereszt-egyesü­let kötszereket küld. Kazanuovában egy em­ber életét vesztette. A földrengés igen nagy károkat okozott Gatinában, Condu­furiban, Octidoban, Caraffában, Sanlucában San­ Lorenzoban, San­ Ferdinando di Rosario­ban, Cattaforioban, Santa­ Agatában, Nova Statiiban, Cosoletoban, Beruzzanoban, Biancha-Nuovoban, Satolában, Ardoreben, Mammorában és Recacoreben. Biancha-Nuovoban két ember életét vesztette, hét megsebesült. Róma, október 24. A „Tribuna" meritói jelentése szerint a feruzzanoi halottak száma 300. Róma, október 24. Giolitti miniszterelnök és belügyminiszter a calabriai földrengésekről ér­kező első hírek után 100.000 órát bocsátott a reggi­ai calabriai prefektus rendelkezésére és elrendelte, hogy a rendelkezésre álló fa­anyagot kunyhók felállítására használjak fel. Elrendelte továbbá, hogy utászcsapatokat küldjenek ki és felszólította a vöröskereszt egyesületet, hogy ápolókat és kötszereket küld­jenek. A tengerpart mentén fekvő földrengés által sújtott helységeknek hadihajó visz segélyt. NÉPSZAVA 1907 október 26.

Next