Népszava, 1908. február (36. évfolyam, 28-52. sz.)

1908-02-02 / 29. szám

1908 február 2. t NÉPSZAVA 1 r 9 állítólag megdöbbenve vette észre. A megejtett kutatás eredménye szerint a törzslapot az azóta elhunyt Bérezi Béla rendőrtanácsos vette volna magához akkortájt, mikor Abelesz nldor Sz­íriednek kitüntetéséhez való előterjesztés mellé annak erkölcsi bizonyítványát kellett csatolni. Az igazság érdekében a rendőrség kijelenti, hogy a tudósításoknak erre vonatkozó része teljesen va­lótlan. Abelesz Aldor Szigfried nyilvántartásbeli törzslapja nem veszett el, ez ma is megvan. A Bérczi Béla volt rendőrtanácsos szerepléséhez fű­zöttek tehát maguktól elesnek Egyáltalán a rend­őrség Abelesz Aldor kitüntetéséről m­it sem tudott, abba semmi irányba be nem folyt. Abelesz Aldor hivatali adataink tanúsága szerint nem is fordult a rendőrséghez erkölcsi bizonyítványért. A rendőrség tehát csak a Bérezi szereplése dolgában nyilatkozik. Ha már nyilatkozik, miért nem nyilatkozik az egész nagyszabású iparpártolási és képviselői panamáról ? Hall­gatásával megerősíti a lapok közléseit. Erre nem gondolt a rendőrség? És mit szól majd ehhez a kormány? — Vizbe a pappal! A Népszava tudó­sítója írja Egerből: Az egri csuhások házi­sajtója, az „Egri Híradó" állandóan támadja az itteni szervezett munkásságot és nem tetszik neki a munkástanfolyam sem, amely­nek előadói — mondja az „Egri Híradó" — csak azon iparkodnak, hogy fölforgassák a társadalmi rendet. Akármi történik, ami nem válik se a józanság, se a tisztesség becsületére, azt — az „Egri Híradó" sze­rint — a szociáldemokraták csinálják. Ők lopnak, rabolnak, gyilkolnak. Aki nem akar a bitófán vagy a fegyházban meghalni, az iratkozzék be a keresztény­ szociálisok közé. A napokban a Mária-hídon át valami jókedvű szervita atya haladt. Találkozik valakivel, aki tisztelendő atyát a hidon ke­resztül a vízbe akarta dobni. Az „Egri Hiradó" szerint ez a valaki csakis szociál­demokrata volt, mert azok gyilkolnak pa­pokat és egyéb ártatlan szüzeket. Hát nem így van a dolog. Az a valaki bizonyára olyan ember volt, aki a legjobb akarattal volt a kábult az­ íju szeMhi ahja iránt és azért őt hideg vizbe óhajtotta nyomni, mely kora ellen a mámoros álla­pothoz ragaszkodó pap tiltakozik. Az is meglehet, hogy ez a gyilkos szándékú em­ber keresztény-szociális volt, aki az ő ál­prófétáján a­ félrevezetésekért így akart bosszút állni. — A munkás szabadsága. Sátoraljaújhelyi tu­dósítónk írja: A Népszavában már többször is­mertetett, Samu névre hallgató rendőralkapitány­nak a fa, az apja hivatalában kap havi 60 forin­tot a gorombáskodásért. Kelner Győzőnek hívják ezt a rendőrfit. Egyébként tollnok, de végtelenül merész, hivatali hatalmával is sokszor visszaél. Védtelen leányok, asszonyok, munkások és rend­őrök réme. Íme legújabb stiklije: Papp István sütőmunkás elvtársunk megfenyített egy tanoncot, mire az bosszúból névtelen levelet irt a rendőr­ségnek és abban Papp elvtársat rablógyilkossággal vádolta. Nosza se szó, se beszéd, a Samu fia le­tartóztatta Papp elvtársat, becsukatta és mintegy 6 óráig fogva tartotta. Mikor pedig elvtársunk tilta­kozott az ilyen törvénytelen eljárás ellen, pofono­kat akart neki adni a jeles rendőrfiú. — Egészségügyi előadások. A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár által rende­zett egészségügyi előadások e heti műsora a következő: Február hó 3-án, hétfőn este 8 órakor az ácsok szakegyletében, VII., Klauzál­ utca 2, 1. em. Dr. Guth Samu: Az emberi fül szerke­zete, a fül megóvása betegségektől. Február hó 4-én, kedden este 8 órakor az aranyművesek szakegyletében, VII., Kazinczy­utca 45, I. em. Dr. Rátkai Dezső: A nemi be­tegségekről. Február hó 4-én, kedden este 8 órakor, az esztergályosok szakegyletében, VIII., Kender­utca 3, 1 em. Dr. Ferenczi Sándor: A bal­eseti sérülések következményeiről. Február hó 6-án, csütörtökön este 8 órakor, a vas- és fémmunkás-szövetség helyiségében, VII., Thököly­ ut 56. Dr. Lévai József: Sérülé­seknél nyújtandó első­segély, az első kötés. Február hó 7-én, pénteken este 8 órakor, a bádogosok szakegyletében, VII., Dob­ utca 82. L­em Dr. Kiss Gyula: A nemi betegségek elkerüléséről. Csak férfiak számára. Február hó 8-án, szombaton este 8 órakor, a kárpitosmunkások szakegyletében, VII., Dob­utca 20. Dr. Weinberger Miksa: A testedzés fontosságáról. — Eg­y orvos tragédiája. Bécsből jelentik: Wilheim Miksa 34 éves orvos ma reggel la­kásán a villamoslám­pa kábelzsinórjával föl­akasztotta magát és meghalt. Wilheim né­hány esztendővel ezelőtt műtét alkalmá­val megfertőzött s emiatt le kellett vágni jobb karját. Szorult anyagi helyzete miatt kartársai gyűjtést rendeztek, amely 32.000 ko­ronát eredményezett. A szerencsétlen orvos megszabadult ugyan az anyagi gondoktól, de búskomor lett s naponkint többször mor­fiumot vett, ugy, hogy az elmebajosok inté­zetébe került, ahonnan néhány hónappal ez­előtt elbocsátották. Most újra kedélybeteg lett s szenvedéseinek önmaga vetett véget. — Megint bányakatasztrófa Ameri­kában. Nagy bányakatasztrófáról, mely több ember életébe került, ad hirt egy newyorki távirat. Egy nyugot-virginiai kő­szénbányában fölrobbant a bányalég és nagy pusztítást okozott. Eddig­­ tizenegy holttestet húztak ki, de attól tartanak, hogy a katasztrófa áldozatainak száma sokkal nagyobb. — Nemzeti bank — a holdban. Amikor a talpnyaló tanítóküldöttség gróf Apponyi Albert­nél tisztelgett s azt a megnyugtató­ választ kapta, hogy a tanítóknak hazafias kötelességük éhségbérért kínlódni. Wisner Károly fővárosi tanító nem nyugodott meg, úgy érezte, hogy nem kötelesség az éhezés és nem hagyhatja magát elbódítani hazafiyas frázisokkal s ha Apponyiék a hazafias érzületre hivatkozva büntetlenül szédeleghetnek, szédelegni fog ő is, szintén a nemzeti érzésre appellálva. Az egyszerű tanító, Apponyi közoktatásügyi miniszter példáján fölbuzdulva, otthagyta ál­lását és szélhámosságra adta magát. Wisner Károly utazás közben szedte áldozatait. El­vegyült a harmadik osztályú utasok között, akiknek beszélgetés közben elmondotta, hogy ő a Nemzeti Bank vezérkiküldöttje és minden­kinek hazafias kötelessége, hogy a vállalatot részvényjegyzéssel támogassa. Természetesen, a­­ n­agy kölcsönöknek gyors folyósítás se ígérte. Mikor a hiszékeny emberek már rá­állottak az üzletre, akkor a Vörösvári­ út 124. számú házában levő lakására rendelte őket, ahol az állítólagos részvények értékét át is vette. Ilyen módon rászedte a többi között Bado­niczky József és Miskolczi József tápiófarmosi földmíveseket, akiktől körülbelül kétezer ko­ronát csalt ki. Wisner festeni is tudott. A többi között egy gazdag embernek az arcképét is megfestette. A kapott köszönő levelet, vala­mint több­­fajta levelet szédelgésre használta föl, amikor a becsapott földmivesek már igen nyugtalankodtak. Mikor már nem birt a nyugtalankodókkal, akkor kijelentette, hogy a Nemzeti Bank­­ megbukott. El­lenben kijelentette azt, hogy bankógyárat nyit. Uj vállalatához különösen Jászbe­rény vidékén szerezte az uj áldozatokat. Akadt olyan szerencsétlen is, aki tizennégyezer koronát adott át Wisnernek, aki készített is néhány hamis húszkoronást. A célja azonban nem volt pénzhamisítás, hanem csak az, hogy pénzhez jusson. Wisnernek jászberényi utazá­saiban társai voltak. Ezek közül ifjabb Németh György volt zentai rendőr fogalmazót, Szarka Józsefet, Lieztán Józsefet, Koháry Illést és Csányi Jánost a rendőrség már korábban le­tartóztatta. A vezért csak ma tették ártalmat­lanná. — Anya és gyermeke, Abaujszántóról jelen­tik : Takács János abaujszántói lakos több évvel ezelőtt Amerikába vándorolt és itthonhagyta fiatal feleségét. Az asszony csakhamar viszonyt kezdett egy cipésszel és 4-ikén gyermeke született. Ezt a gyermeket még aznap megfojtotta és szobájában ágya alatt gödröt ásva, eltemette. És azóta nyu­godtan aludt gyermeke sírja fölött. Névtelen levél tudomására juttatta a dolgot a csendőrségnek, mely hozzálátott a nyomozáshoz. Az asszony taga­dott, de a házkutatás alkalmával megtalálták a frissen hantolt föld alatt a kis hullát. Az asszonyt átkísérték a járásbírósághoz. — A Társadalomtudományok Szabad Iskolá­jának (VII., Wesselényi­ utca 17. félemelet, díszterem) heti programmja: Február 5-én, szerdán este 7—9-ig Pikler Gyula: Szociológia és politika. — Február 6-án, csütörtökön este 6—7-ig Jánosi Imre: Földünk szerkezete. — Február 6-án, csütörtökön este 7—9-ig Har­kányi Ede: A belátásos elmélet. — Február 7-én, pénteken este 7—8-ig Lánczi Jenő: Szo­cializmus és ethika. — Február 7-én, pénteken este 8—9-ig Szende Pál: Magyar közjog. — A főhadnagy úr megszökött. Különböző rendű és rangú budapesti emberek összesen száz­harmincezer koronájukat siratják, mert Szilley Kornél főhadnagy úr szeretett lóversenyezni, kár­tyázni és lumpolni. Szilley Kornél a Külső kere­pesi­ úton székelő 16-os huszárezrednek volt a fő­hadnagya, mind e mai napig. A főhadnagy ur a mult esztendő elején Berlinben elcsavarta egy fiatal és dúsgazdag leány fejét, elhitette vele, hogy Magyarországon nagy birtokai vannak, a leány szülei is hittek a magyar zsentrinek, megtartották az eljegyzést. Szilley Kornél boldogan hazajött és élni kezdett. Jövendőbeli felesége vagyonára köl­csönöket vett föl, váltót írt alá, lekötötte becsület­szavát, mindent elkövetett, hogy pénzhez jusson és nagylábon élhessen. Összesen mintegy 130.000 koro­nát zsebelt így be tiszttársaitól és uzsorásoktól s a mult év decemberében már nem volt egy fillérje sem. Új kölcsönre pedig nem volt kilátása, úgy pró­bálkozott hát segíteni a baján, hogy egy hónapi szabadságot kért és Berlinbe utazott. Menyasszonya szüleitől előleget akart fölvenni a házasságra, de az üzlet nem sikerült. A daliás főhadnagy nem esett kétségbe, úgy látszik, akadt valami ötlete, mert január 12-én visszajött Budapestre és újabb kétheti szabadságot kért az ezredesétől. A mogorva ezre­des nem engedélyezte a szabadságot, mire Szilley Kornél gondolt egyet és önmaga engedélyezett magának szabadságot, de ez már hosszabb időre szólott. Hogy a főhadnagy hol tölti a szabadsá­gát, senki sem tudta mind e mai napig. Ma végre megtudtak mindent. Szilley Kornél Newyork­ból táviratot küldött ezredének, melyben alá­zatosan jelenti, hogy adósságait egyáltalán nem szándékozik kifizetni s akinek tetszik, ütheti bot­tal a nyomát. Egyébként, ha lendít valamit a hi­telezők vigasztalan helyzetén azzal, hogy lemond, szívesen lemond a tiszti rangjáról. A távirat, amely szombaton érkezett a kaszárnyába, így végződik: Szervusztok, fiuk! Szilley Kornél jó pajtás volt mindig s a távol idegenben bizonyára hiven őrzi emlékét a budapesti attilás és sarkantyús fiuknak. — Munkássors. Székesfehérvárról irja a ^ ^íratni^tudósítója: ' ",J ' ' Győrök Ferenc Seregélyeshez tartozó selymes-majori cseléd a mult hó 27-én négy­ ökrös szekerével Abára ment, hogy az ottani malomból lisztet szállítson a ma­jorba. Aznap délután Fekete György bolond­várpusztai lakos az országúton eszméletlen állapotban találta Györököt, nem messze az útszélen állott a szekér. Fekete György föltette kocsijára az esz­méletlen embert s hazavitte a majorba, hol Györök magához tért s elmondta, hogy hazatérőben a szekér mellett gyalogolva elfáradt s föl akart ugrani a szekérre, de lába megcsúszott s a kerekek alá esett, amelyek mellén és lábán keresztülmentek. A szerencsétlen ember a belső sérülések következtében még aznap meghalt. Halálát hét apró árvája siratja. — Pusztít az influenza. Kölnből jelentik. Az influenza Kölnben és a többi szomszéd nagy városban számos áldozatot követel. Bor­zasztó csapás ért egy családot, amelyben két leány haldokló apját ápolta s a leányok aty­jukkal egyszerre haltak meg. A fiúgyermek, aki vidékről hazajött, erre a borzasztó csapásra megőrült. — Mese a rablókról. Alig három napja, hogy hírt adtunk egy merényletről egyik drezdai bank szolgája ellen, amiről utólag kiderült, hogy maga a szolga eszelte ki. Ma egy ujabb hasonló eset hire érkezik Krakóból. Az osztrák-magyar bank ottani fiókja Jamrecsik Eduárd nevü szolgáját és Lichota nevü kisegítő szolgáját elküldte Podgor­zéba, hogy ott nagyobb összegeket beszedjenek. A két szolga azt a szigorú utasítást kapta, hogy a pénzbeszedést közösen csinálják, de az utasítás el­lenére csak a kisegítő szolga végezte az inkasszót, a másik azzal a kifogással távozott, hogy magán­dolgokat kell elvégeznie. Lichota a délelőtt folya­mán ötvenezer koronánál nagyobb összegeket sze­dett be Podgorzéban. Déltájban a Kálvária­ utcá­ban volt dolga; itt — előadása szerint — két is­meretlen ember megtámadta, behurcolta egy kapu­aljba, megkötözte és elrabolta a nála levő ötven­ezer koronát s azután elmenekült. Lichota segít­ségért kiáltott és arra járó emberek kiszabadítot­ták veszedelmes helyzetéből. Lichota, akinek fején több jelentéktelen seb volt, a rendőrségen azt adta elő, hogy a két ember meg akarta fojtani. Le is

Next