Népszava, 1908. április (36. évfolyam, 79–104. sz.)

1908-04-10 / 87. szám

1908 április 10. NÉPSZAVA koronát jövedelmez, 1940-ben hat és 1946-ban hét millió koronát. Az ismertetések után kijelenti az ügyosztály, hogy a megváltás mellett elfoglalt álláspontját föntartja. A jelentéshez csatolták a tiszti ügyészség véle­ményét, amely a becslési eljárást ismerteti és azt vitatja, hogy a becsár megállapításánál a városi szakértőknek volt igazuk, amikor a telkeknek csak a beszerzési árát vették alapul.­­ A drágasági pótlék. A fővárosi tisztviselők, hivatalnokok és tanító­ személyzet drágasági pót­léka, továbbá az ideiglenes hivatali személyzet alkalmazása, járandósági és jogviszonyainak a ren­dezése tárgyában a belügyminiszterhez intézett fölterjesztésre, a miniszter értesítette a fővárost, hogy az ügyet tárgyalás alá vette s annak ered­ményét majd közölni fogja. Ez a leirat volt az alapja annak a híresztelésnek,­­ amelyről mi is írtunk — hogy a miniszter jóváhagyta a drágasági pótlékot. BŰVÉSZET, IRODALOM. (*) Warrenné mesterség­e. Bernhard Shaw négyfelvonásos komédiája, a „Mrs. Warren's Prof­fession", amely a Hebbel-Theater vendégjátéka során holnap, pénteken este először kerül színre a Magyar Színházban, a fiatal színháznak eddig legnagyobb diadala s egyszersmind a legjelenté­kenyebb siker, amelyet a kiváló angol író eddig elért. A darab, amely a bukott nők iparának ké­nyes témáját a legszorosabb családi vonatkozás­ban állítja szembe egy tisztességben és önálló­ságban nevelkedett leány érzéseivel, rendkívül érdekes cselekmény keretében mutatja be szerzője ragyogó dialogművészetét. A dráma tengelye War­renné alakja, amely Berlens Róza megdöbbentően igaz jellemzésében győzelemre vitte Shaw költé­szetét. (*) Döntés a Kossuth-szobor pályázat ügyé­ben. A Kossuth-szobor pályabírósága holnap, pén­teken délelőtt fél 12 órakor tartja meg döntő ülé­sét a városligeti Iparcsarnokban. A zsűribe a fő­város által meghívott külföldi művészek: Van der Stappen belga, Calandra Dávid olasz és Hilde­brand Adolf müncheni mester, már megérkeztek a fővárosba és behatóan megszemlélték a pálya­műveket. (*) Tavaszi kiállítás a Nemzeti Szalonban. A Paczk­a-kiállítás e hónap végén zárul s május elsején megnyílik a Nemzeti Szalonban az egye­sített tavaszi és grafikai kiállítás. A gra­fikai kiállí­tásra a kultuszminiszter a következő díjakat tűzte ki. 1. Alakrajzra egy 500 koronás dijat. 2. Tájrajzra egy 500 koronás dijat. 3. A könyv természetéhez alkalmazkodó rajzra (illusztrációra) egy 500 koro­nás dijat. 4. Eredeti metszetre, karcra, kőnyomatra, vagy a grafikai művészet egyéb fajára egy 500 koronás és két 250—250 koronás dijat. 5. Vízfest­ményre egy 500 és egy 300 koronás dijat. A dija­kat a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács itéli oda és csak abszolut becsü műveknek adja ki. (*) A jubiláris Nagymama. Holnap, pénteken, a Népszínház-Vígoperában ismét Buo­ia-este lesz. A darabot most már csak három este választja el az ötvenedik előadástól, amelyet még húsvét előtt megtartanak. Szombaton ismét a Három feleség kerül színre. (*) Háború és béke. Tolsztoj Leo grófnak e monumentális regénye Ambrozovics Dezső fordí­tásában most jelent meg a magyar könyvpiacon. Ez a regény, amily grandiózus kompozíció a maga nagy történelmi hátterével, épp olyan mesterműve az érdekfeszítő elbeszélésnek. A Napóleon kora­beli egész Európa : egy forrongó világ képe tárul föl előttünk, melybe beleszövődik a regény me­séje, élő, igaz alakjainak szerelme, szenvedései, boldogsága, egész életük öröme és tragédiája. Ambrozovics Dezső fordítását dicséret illeti. A háromkötetes nagy mű a Révai Testvérek Iro­dalmi Intézet R.-T. kiadása és ára 12 korona. Megrendelhető a Szépszava-könyvkereskedésben. rázott lakosság, amelynek legnagyobb ré­szét a munkások tették. A szervezett munkásság sok-sok gyűlé­sen hányta-vetette meg a lakásnyomorúság és a házbéruzsora ügyét. A kerületi szer­vező bizottságok vették kezükbe az ügyet, hogy nem eredménytelenül, arról a Nép­szava hasábjain már nem egyszer volt szó. Sorra közöltük azokat a szerződése­ket, amelyeket a lakók fölszólítására a kerületi szervező bizottságok a háztulajdo­nosokkal kötöttek mindkét fél megelége­désére. Ezek a szerződések a szervezettség nagy erejére mutatnak. Az öntudatos munkás­ság, amely politikai téren félelmetes ellen­fél, amely nagy hatalommal rendelkezik, amely gazdasági téren, ugyancsak szervez­kedése révén, kézzelfogható eredményeket ér el napról-napra, szervezettségével képessé válik községi jogok nélkül is arra, hogy rendet teremtsen az anarchikus lakásviszo­nyok terén. Az alábbi szerződés már egész házcso­portról szól. Az ötödik kerület külső részein csak olyan nagy a lakásnyomorúság, csak­olyan elviselhetetlen a házbéruzsora, mint ennek a nagy Budapestnek akármelyik munkások lakta vidékén. A kerületi szer­vező bizottsághoz napról-napra érkeztek panaszok egyik-másik ház lakóitól különö­sen a februári házbérnegyed óta. Sablonos panaszok voltak ezek, szóltak a rendezet­len házmester-kérdésről és a steigerolásról. Napról-napra nőtt az ötödik kerület­külterületi lakosság elkeseredése. Mint a Népszava is megírta, a Külső-Váci-úton lévő úgynevezett hét- és tizen­három ház lakói — mintegy ezer férfi és nő — a napokban nyilvános gyűlést tar­tottak, amelynek napirend­én a politikai helyzet tárgyalásán kívül a lakásuzsora kérdése szerepelt. Az előadók beszédei után a gyűlés egyhangúlag határozati ja­vaslatot fogadott el, amely szerint a gyűlés megbízza az V. kerületi pártszervezet ve­zetőségét, hogy a háztulajdonosokkal olyan értelmű szerződést kössön, amely a to­vábbi béremelést megakadályozza.­­ • Ezt a szerződést az úgynevezett tizen­három ház tulajdonosának, a Budapesti In­gatlan Banknak a megbízottjaival már meg is kötötte a pártszervezet vezetősége. A szerződés így hangzik: Szerződés, mely köttetett egyrészről a Budapesti Ingatlan Bank megjelent képviselője, Schön Lipót igazgató úr, másrészt a szociáldemokrata párt V. kerületi szervező bizottsága között és amely a következő: 1. A Budapesti Ingatlan Bank nevében Schön Lipót igazgató úr kötelezettséget vállal, hogy az 1908. év május 1-én érvénybe lépett házbérek 1909. május 1-e előtt semmi körülmények között nem emeltetnek. 2. A házi bizalmi férfit a nevezett bank megbízottja elismeri, kívánja azonban, hogy ennek működési körét vele írásban közöljék. • 3. Ezen mozgalomból kifolyólag a pontosan fizető lakók soraiból senkinek föl nem mondható. 4. A házmesterek ellen a bizalmi férfiak által be­adott panaszok elintézését nevezett szervező bizott­ság és a bank megbízottja közösen intézik el. 5. A fővárosi lakbérszabályzatot és ezen meg­állapodásokat a pártszervezet a háztulajdonos Ingatlan Bankot teljes erejével támogatja. Budapesten, 1908. évi április hó 8-án. II. i. A megállapodás a Budapesti Ingatlan Bank összes házaira vonatkozik, nevezetesen: 1. Tizenhárom ház; 2. Liget-utca 15/a, Sziget-utca 15/b, Liget-utca 17, 3. Lehel-utca 30,32, Mohács-utca 11, 13, 15, Le­hel-tér 8, 9, 10. K. m. f. A Budapesti Ingatlan Bank nevében: Schön Lipót, s. k. A pártszervezet nevében: Weisz Károly, Spierer József. Az V. kerületi szervező bizottság a la­kók megbizásából folytatja tovább a rend­csinálás munkáját. A főváros kiuzsorázott lakossága megtanulhatja, hogy a szerve­zettség erejével — ha nem is véglegesen és korántsem gyökeresen, de­­ rendezni lehet azt a kérdést, amelynek rendezésétől a főváros hatósága már vagy évtizede hú­zódik és amelynek rendezését éppen a szerződéskötés napján odázta el hetekre a házbéruzsorások testülete , a főváros tör­vényhatósági bizottsága. VIDÉKI ELŐFIZETŐINKET fölkérjük, hogy az április havi előfizetés díját e hó 11-ikéig beküldeni szíveskedjenek, különben kény­telenek leszünk a lap küldését 12-én, vasár­nap beszüntetni. A kiadóhivatal. A szervezkedés ereje. — A h­ázuzsora ellen. — Szerződés a háztulajdonossal. — A szervezett erő új diadaláról számolha­tunk be az alább következő sorokban. Budapest egész nagy lakossága hosszú évek sora óta nyög a lakásuzsorások ke­gyetlen hadjárata miatt. Zúgolódtak a ki­uzsorázott lakók, cikkeztek, segítségért só­hajtoztak a lapok, interpelláltak a város­házán, sőt az országházban is,­­segítséget még csak nem is ígértek sehonnan sem. A kormánytól nem lehetett és nem lehet várni semmit; a városi törvényhatóságtól, a házuzsorások testületétől pláne nem. Magára volt hagyatva és utalva a kiuzso­ HÍREK. Bizonyitványgyártás. — A közoktatásügyi miniszter figyelmébe. — A főváros néhány községi polgári iskolájában most, a húsvéti szünet előtt, nagy munka folyik. Bizonyitványgyártás. Oh, nemcsak most izzadnak a tanár urak ebben a munkában! Kijut nekik belőle karácsonykor és júniusban is. És nem bán­ják, hogy kijut. Mert ez a munka nekik aratás. Ilyenkor aratnak ők ott, ahol nem vetettek. A bi­zonyítványgyártás ugyanis jövedelmező mesterség. És e mellett haszontalan, sőt káros mesterség. Éppen ezért ideje már, hogy a közoktatásügyi miniszter erélyesen érdeklődjék ez iránt az iparág iránt, amely a nagy nyilvánosság előtt majdnem teljesen ismeretlen. A kisebb hivatalnoki állások nagy része négy középiskolai, vagy polgári iskolai osztály elvégzé­séhez van kötve. Állami hivatalban irodai tiszt, a vasútnál, postánál altiszt, a törvényhatósági és városi hivatalokban kezelő tiszt nem lehet az, aki bizonyítványt nem tud fölmutatni a polgári iskola négy osztályáról. Helyes-e ez ? Ne kutassuk most. A törvényhozók huszonöt év előtt úgy vélték, hogy bizonyos minimális műveltség és tudás szükséges az alsóbbfokú hivatalok el­nyeréséhez is. És megállapították, hogy ezt a minimális műveltséget négy évi középiskolai ta­nulmány adja meg. Lehet ugyan, sőt valószínű, hogy nagyon sok ember, aki a gyakorlati életben kitűnő munkaerőnek bizonyult, de némely fölös­leges iskolai tantárggyal nincsen tisztában, nagyon jó tisztviselő lenne; sokkal jobb, mint némely jó bizonyítványú, de élhetetlen és hiva­talra alkalmatlan ember. Ha ez így van, akkor meg kell változtatni a minősítési törvényt. De amíg más mérték nincs, addig komolyan és be­csületesen kell alkalmazni azt a mértéket, ame­lyet a törvény megállapított. Nehogy protekciós analfabéták árasszák el a hivatalokat, mint most. Mert most azok árasztják el. Ha valami analfa­béta, kasza-kapa kerülő, kaptafa-utáló egyén pro­tekcióra tesz szert és elhatározza, hogy „úr" — hivatalnok — lesz, akkor egyszerűen megszerzi a szükséges iskolai minősítést. A fővárosi polgári iskolák egy része jó pénzért készségesen szolgál neki ilyen bizonyítvánnyal. A dolognak megvan­nak ugyan a maga formalitásai — magánvizsgálatot kell tenni — de ennél a fődolog nem a tudás, hanem a vizsgálati díj lefizetése. Maga a vizsgálat többnyire csak amolyan jámbor ámí­tás. Bizonyos iskolákban hihetetlen tudatlanságú emberek kapnak bizonyítványt. Az ilyen iskolák „jó híre" az érdekelt körökben csakhamar elterjed és valóságos búcsújárás indul meg feléjük. Néme­lyikben 80—100, sőt ennél is több „magántanuló" tesz vizsgálatot évenként. Külön „magántanárok" vannak, akik a bizonyítványra pályázókat méreg­drágán „előkészítik" a vizsgálatra és azután „szál­lítják" a velük összeköttetésben álló bizonyítvány­gyáraknak. Az „előkészítés" persze nem tanítás, tudományközlés, hanem bizonyos korlátokt száma száraz adatnak és névnek a bebiflázása. A fővárosi tanfelügyelőnek, aki a magánvizsgá­latért való folyamodványokat elintézi, föltűnt, hogy néhány polgári iskolába százával özönlenek a magánvizsgázók, míg más régi, nagy iskolába alig akad néhány jelentkező. Könnyen kitalálhatta, hogy mi folyik itten. Akkora személyzete nincs és nem is lehet a tanfelügyelőnek, hogy ezeket a tö­meges magánvizsgálatokat komolyan ellenőriz­hesse. Mosdóssy tanfelügyelő tehát a vizsgálatra jelentkezőket nem bocsátotta mind a bizonyítvány­gyárakba, hanem egyenlő arányban szétosztotta az összes fővárosi polgári iskolák között. Erre nagy riadalom támadt az üzleti szellemű pedagógusok között. Sajtójukban azt hirdették, 5

Next