Népszava, 1908. április (36. évfolyam, 79–104. sz.)
1908-04-10 / 87. szám
1908 április 10. NÉPSZAVA koronát jövedelmez, 1940-ben hat és 1946-ban hét millió koronát. Az ismertetések után kijelenti az ügyosztály, hogy a megváltás mellett elfoglalt álláspontját föntartja. A jelentéshez csatolták a tiszti ügyészség véleményét, amely a becslési eljárást ismerteti és azt vitatja, hogy a becsár megállapításánál a városi szakértőknek volt igazuk, amikor a telkeknek csak a beszerzési árát vették alapul. A drágasági pótlék. A fővárosi tisztviselők, hivatalnokok és tanító személyzet drágasági pótléka, továbbá az ideiglenes hivatali személyzet alkalmazása, járandósági és jogviszonyainak a rendezése tárgyában a belügyminiszterhez intézett fölterjesztésre, a miniszter értesítette a fővárost, hogy az ügyet tárgyalás alá vette s annak eredményét majd közölni fogja. Ez a leirat volt az alapja annak a híresztelésnek, amelyről mi is írtunk — hogy a miniszter jóváhagyta a drágasági pótlékot. BŰVÉSZET, IRODALOM. (*) Warrenné mestersége. Bernhard Shaw négyfelvonásos komédiája, a „Mrs. Warren's Proffession", amely a Hebbel-Theater vendégjátéka során holnap, pénteken este először kerül színre a Magyar Színházban, a fiatal színháznak eddig legnagyobb diadala s egyszersmind a legjelentékenyebb siker, amelyet a kiváló angol író eddig elért. A darab, amely a bukott nők iparának kényes témáját a legszorosabb családi vonatkozásban állítja szembe egy tisztességben és önállóságban nevelkedett leány érzéseivel, rendkívül érdekes cselekmény keretében mutatja be szerzője ragyogó dialogművészetét. A dráma tengelye Warrenné alakja, amely Berlens Róza megdöbbentően igaz jellemzésében győzelemre vitte Shaw költészetét. (*) Döntés a Kossuth-szobor pályázat ügyében. A Kossuth-szobor pályabírósága holnap, pénteken délelőtt fél 12 órakor tartja meg döntő ülését a városligeti Iparcsarnokban. A zsűribe a főváros által meghívott külföldi művészek: Van der Stappen belga, Calandra Dávid olasz és Hildebrand Adolf müncheni mester, már megérkeztek a fővárosba és behatóan megszemlélték a pályaműveket. (*) Tavaszi kiállítás a Nemzeti Szalonban. A Paczka-kiállítás e hónap végén zárul s május elsején megnyílik a Nemzeti Szalonban az egyesített tavaszi és grafikai kiállítás. A grafikai kiállításra a kultuszminiszter a következő díjakat tűzte ki. 1. Alakrajzra egy 500 koronás dijat. 2. Tájrajzra egy 500 koronás dijat. 3. A könyv természetéhez alkalmazkodó rajzra (illusztrációra) egy 500 koronás dijat. 4. Eredeti metszetre, karcra, kőnyomatra, vagy a grafikai művészet egyéb fajára egy 500 koronás és két 250—250 koronás dijat. 5. Vízfestményre egy 500 és egy 300 koronás dijat. A dijakat a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács itéli oda és csak abszolut becsü műveknek adja ki. (*) A jubiláris Nagymama. Holnap, pénteken, a Népszínház-Vígoperában ismét Buoia-este lesz. A darabot most már csak három este választja el az ötvenedik előadástól, amelyet még húsvét előtt megtartanak. Szombaton ismét a Három feleség kerül színre. (*) Háború és béke. Tolsztoj Leo grófnak e monumentális regénye Ambrozovics Dezső fordításában most jelent meg a magyar könyvpiacon. Ez a regény, amily grandiózus kompozíció a maga nagy történelmi hátterével, épp olyan mesterműve az érdekfeszítő elbeszélésnek. A Napóleon korabeli egész Európa : egy forrongó világ képe tárul föl előttünk, melybe beleszövődik a regény meséje, élő, igaz alakjainak szerelme, szenvedései, boldogsága, egész életük öröme és tragédiája. Ambrozovics Dezső fordítását dicséret illeti. A háromkötetes nagy mű a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R.-T. kiadása és ára 12 korona. Megrendelhető a Szépszava-könyvkereskedésben. rázott lakosság, amelynek legnagyobb részét a munkások tették. A szervezett munkásság sok-sok gyűlésen hányta-vetette meg a lakásnyomorúság és a házbéruzsora ügyét. A kerületi szervező bizottságok vették kezükbe az ügyet, hogy nem eredménytelenül, arról a Népszava hasábjain már nem egyszer volt szó. Sorra közöltük azokat a szerződéseket, amelyeket a lakók fölszólítására a kerületi szervező bizottságok a háztulajdonosokkal kötöttek mindkét fél megelégedésére. Ezek a szerződések a szervezettség nagy erejére mutatnak. Az öntudatos munkásság, amely politikai téren félelmetes ellenfél, amely nagy hatalommal rendelkezik, amely gazdasági téren, ugyancsak szervezkedése révén, kézzelfogható eredményeket ér el napról-napra, szervezettségével képessé válik községi jogok nélkül is arra, hogy rendet teremtsen az anarchikus lakásviszonyok terén. Az alábbi szerződés már egész házcsoportról szól. Az ötödik kerület külső részein csak olyan nagy a lakásnyomorúság, csakolyan elviselhetetlen a házbéruzsora, mint ennek a nagy Budapestnek akármelyik munkások lakta vidékén. A kerületi szervező bizottsághoz napról-napra érkeztek panaszok egyik-másik ház lakóitól különösen a februári házbérnegyed óta. Sablonos panaszok voltak ezek, szóltak a rendezetlen házmester-kérdésről és a steigerolásról. Napról-napra nőtt az ötödik kerületkülterületi lakosság elkeseredése. Mint a Népszava is megírta, a Külső-Váci-úton lévő úgynevezett hét- és tizenhárom ház lakói — mintegy ezer férfi és nő — a napokban nyilvános gyűlést tartottak, amelynek napirendén a politikai helyzet tárgyalásán kívül a lakásuzsora kérdése szerepelt. Az előadók beszédei után a gyűlés egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, amely szerint a gyűlés megbízza az V. kerületi pártszervezet vezetőségét, hogy a háztulajdonosokkal olyan értelmű szerződést kössön, amely a további béremelést megakadályozza. • Ezt a szerződést az úgynevezett tizenhárom ház tulajdonosának, a Budapesti Ingatlan Banknak a megbízottjaival már meg is kötötte a pártszervezet vezetősége. A szerződés így hangzik: Szerződés, mely köttetett egyrészről a Budapesti Ingatlan Bank megjelent képviselője, Schön Lipót igazgató úr, másrészt a szociáldemokrata párt V. kerületi szervező bizottsága között és amely a következő: 1. A Budapesti Ingatlan Bank nevében Schön Lipót igazgató úr kötelezettséget vállal, hogy az 1908. év május 1-én érvénybe lépett házbérek 1909. május 1-e előtt semmi körülmények között nem emeltetnek. 2. A házi bizalmi férfit a nevezett bank megbízottja elismeri, kívánja azonban, hogy ennek működési körét vele írásban közöljék. • 3. Ezen mozgalomból kifolyólag a pontosan fizető lakók soraiból senkinek föl nem mondható. 4. A házmesterek ellen a bizalmi férfiak által beadott panaszok elintézését nevezett szervező bizottság és a bank megbízottja közösen intézik el. 5. A fővárosi lakbérszabályzatot és ezen megállapodásokat a pártszervezet a háztulajdonos Ingatlan Bankot teljes erejével támogatja. Budapesten, 1908. évi április hó 8-án. II. i. A megállapodás a Budapesti Ingatlan Bank összes házaira vonatkozik, nevezetesen: 1. Tizenhárom ház; 2. Liget-utca 15/a, Sziget-utca 15/b, Liget-utca 17, 3. Lehel-utca 30,32, Mohács-utca 11, 13, 15, Lehel-tér 8, 9, 10. K. m. f. A Budapesti Ingatlan Bank nevében: Schön Lipót, s. k. A pártszervezet nevében: Weisz Károly, Spierer József. Az V. kerületi szervező bizottság a lakók megbizásából folytatja tovább a rendcsinálás munkáját. A főváros kiuzsorázott lakossága megtanulhatja, hogy a szervezettség erejével — ha nem is véglegesen és korántsem gyökeresen, de rendezni lehet azt a kérdést, amelynek rendezésétől a főváros hatósága már vagy évtizede húzódik és amelynek rendezését éppen a szerződéskötés napján odázta el hetekre a házbéruzsorások testülete , a főváros törvényhatósági bizottsága. VIDÉKI ELŐFIZETŐINKET fölkérjük, hogy az április havi előfizetés díját e hó 11-ikéig beküldeni szíveskedjenek, különben kénytelenek leszünk a lap küldését 12-én, vasárnap beszüntetni. A kiadóhivatal. A szervezkedés ereje. — A házuzsora ellen. — Szerződés a háztulajdonossal. — A szervezett erő új diadaláról számolhatunk be az alább következő sorokban. Budapest egész nagy lakossága hosszú évek sora óta nyög a lakásuzsorások kegyetlen hadjárata miatt. Zúgolódtak a kiuzsorázott lakók, cikkeztek, segítségért sóhajtoztak a lapok, interpelláltak a városházán, sőt az országházban is,segítséget még csak nem is ígértek sehonnan sem. A kormánytól nem lehetett és nem lehet várni semmit; a városi törvényhatóságtól, a házuzsorások testületétől pláne nem. Magára volt hagyatva és utalva a kiuzso HÍREK. Bizonyitványgyártás. — A közoktatásügyi miniszter figyelmébe. — A főváros néhány községi polgári iskolájában most, a húsvéti szünet előtt, nagy munka folyik. Bizonyitványgyártás. Oh, nemcsak most izzadnak a tanár urak ebben a munkában! Kijut nekik belőle karácsonykor és júniusban is. És nem bánják, hogy kijut. Mert ez a munka nekik aratás. Ilyenkor aratnak ők ott, ahol nem vetettek. A bizonyítványgyártás ugyanis jövedelmező mesterség. És e mellett haszontalan, sőt káros mesterség. Éppen ezért ideje már, hogy a közoktatásügyi miniszter erélyesen érdeklődjék ez iránt az iparág iránt, amely a nagy nyilvánosság előtt majdnem teljesen ismeretlen. A kisebb hivatalnoki állások nagy része négy középiskolai, vagy polgári iskolai osztály elvégzéséhez van kötve. Állami hivatalban irodai tiszt, a vasútnál, postánál altiszt, a törvényhatósági és városi hivatalokban kezelő tiszt nem lehet az, aki bizonyítványt nem tud fölmutatni a polgári iskola négy osztályáról. Helyes-e ez ? Ne kutassuk most. A törvényhozók huszonöt év előtt úgy vélték, hogy bizonyos minimális műveltség és tudás szükséges az alsóbbfokú hivatalok elnyeréséhez is. És megállapították, hogy ezt a minimális műveltséget négy évi középiskolai tanulmány adja meg. Lehet ugyan, sőt valószínű, hogy nagyon sok ember, aki a gyakorlati életben kitűnő munkaerőnek bizonyult, de némely fölösleges iskolai tantárggyal nincsen tisztában, nagyon jó tisztviselő lenne; sokkal jobb, mint némely jó bizonyítványú, de élhetetlen és hivatalra alkalmatlan ember. Ha ez így van, akkor meg kell változtatni a minősítési törvényt. De amíg más mérték nincs, addig komolyan és becsületesen kell alkalmazni azt a mértéket, amelyet a törvény megállapított. Nehogy protekciós analfabéták árasszák el a hivatalokat, mint most. Mert most azok árasztják el. Ha valami analfabéta, kasza-kapa kerülő, kaptafa-utáló egyén protekcióra tesz szert és elhatározza, hogy „úr" — hivatalnok — lesz, akkor egyszerűen megszerzi a szükséges iskolai minősítést. A fővárosi polgári iskolák egy része jó pénzért készségesen szolgál neki ilyen bizonyítvánnyal. A dolognak megvannak ugyan a maga formalitásai — magánvizsgálatot kell tenni — de ennél a fődolog nem a tudás, hanem a vizsgálati díj lefizetése. Maga a vizsgálat többnyire csak amolyan jámbor ámítás. Bizonyos iskolákban hihetetlen tudatlanságú emberek kapnak bizonyítványt. Az ilyen iskolák „jó híre" az érdekelt körökben csakhamar elterjed és valóságos búcsújárás indul meg feléjük. Némelyikben 80—100, sőt ennél is több „magántanuló" tesz vizsgálatot évenként. Külön „magántanárok" vannak, akik a bizonyítványra pályázókat méregdrágán „előkészítik" a vizsgálatra és azután „szállítják" a velük összeköttetésben álló bizonyítványgyáraknak. Az „előkészítés" persze nem tanítás, tudományközlés, hanem bizonyos korlátokt száma száraz adatnak és névnek a bebiflázása. A fővárosi tanfelügyelőnek, aki a magánvizsgálatért való folyamodványokat elintézi, föltűnt, hogy néhány polgári iskolába százával özönlenek a magánvizsgázók, míg más régi, nagy iskolába alig akad néhány jelentkező. Könnyen kitalálhatta, hogy mi folyik itten. Akkora személyzete nincs és nem is lehet a tanfelügyelőnek, hogy ezeket a tömeges magánvizsgálatokat komolyan ellenőrizhesse. Mosdóssy tanfelügyelő tehát a vizsgálatra jelentkezőket nem bocsátotta mind a bizonyítványgyárakba, hanem egyenlő arányban szétosztotta az összes fővárosi polgári iskolák között. Erre nagy riadalom támadt az üzleti szellemű pedagógusok között. Sajtójukban azt hirdették, 5