Népszava, 1908. május (36. évfolyam, 105–130. sz.)
1908-05-01 / 105. szám
1908 május 1. NÉPSZAVA van az igazgatóságnak, de bizonyos az is, hogy ennek következményeit is csak ő fogja viselni. Minek hazudnak? Miért nem mondják meg egyenesen, hogy a munkásokat akarják letörni? Miért hintenek port a világ szemébe ? Magyar főrendiházi hazafinak lenni, adni a nemeset, fenköket és külföldön kószálni sztrájktörők után, legázolni családos embereket, akik itt születtek, ennek az országnak adták oda minden erejüket, ez a hazát, a szépet, a nemeset nem ismerő kapitalista kéjelgése. Csak Magyarországon lehetséges, hogy egy gyár igazgatósága fölrúghat törvényt, egyént s mindent, ha úgy akarja. A hatóságok nem a 16 hét óta üldözött esztergályosokat támogatják, hanem az üldözőket. Kornfeld úr aligha tudja, hogy ez hova vezet. Egy bizonyos: az, hogy az ilyen gazdálkodás a mi szegény, magyar iparunknak tekeri ki a nyakát. Éljen Polónyi. Polónyi most mint „főmagánvádló" a törvényszéki tárgyalóteremben tölti borús napjait. Egyik gyalázatosság a másik után derül ki róla. Nyakig úszik az erkölcsi mocsárban. Az emberek befogják az orrukat. A magyar hazaffias társadalom rothadásának bűze túlcsap az ország határain. Pestis áramlik szét abból az emberből, aki röviddel ezelőtt Magyarország igazságügyminisztere volt és aki most az erkölcsi kórterem boncoló asztalán fekszik. A képviselőházban pedig akad egy díszes társaság, amely lelkesen éljenez az erkölcsi hulla nevének említésekor. A Markosok, Múzsák, Hellebronthok és más ilyen kaliberű hazaffyak lelkesednek hangosan és nyiltan a mocsáremberért. Egy másik nagy sereg — a kevésbé bátor klerikálisok serege — pedig befelé élteti az erkölcsi dögvészt. Szép parlament! Horvát ügyek. Ugyanolyan mértékben, ahogy Rauchc báró horvát bán dolgozik a horvát-szerb koalíció letörésére, a koalíció is mozgalmat indít a bán és kormánya ellen. Mint Zágrábból jelentik, a horvát-szerb koalíció vasárnap Zágrábban tiltakozó naggyűlést rendez, amelyen szóvá fogják tenni azokat a módokat, amelyekkel a bán Budapesten és Bécsben a koalíció ellen küzd s amelyek nem alkalmasak arra, hogy Horvátországban békét teremtsenek. Ugyancsak zágrábi jelentés szerint az egyetemi hallgatók pénteken valamennyien elutaznak Zágrábból s igy az egyetemet a bán kilátásba helyezett rendelete nélkül is be kell zárni. A zágrábi egyetemi hallgatóknak ez az eljárása tiltakozás akar lenni a bán ellen, Surmin egyetemi tanár, haladópárti képviselő nyugdíjaztatása miatt. Valószínű, hogy erről a dologról is szó esik a vasárnapi népgyűlésen. A Budapesten tartózkodó horvát képviselők csütörtökön visszautaztak Zágrábba, csak Ez a tiszta, világot hódító győzedelmi kórus, fáradt, sötét végakkordjaival ennek az ezernyi hangszernek fölujjongó játéka maradt a művészet alkotása. A burzsoázia maga szűk, félénk és rosszakaratú nyárspolgáriasságba merült. A fauszti mindenségbe hatolni vágyás csak gazdasági kifejlődésében valósult meg. Ez a kifejlődés végtelenül hatalmasabb és gazdagabb, mint az emberek, akik inkább eszközei, mint alkotói voltak. Megmaradt persze a sikongó fauszti kétségbeesés, ziláltság, amely a minden erőket megfeszítő győzedelmi érzés közepette az összeomlást szüli. A polgári ily oly gyorsan beteljesedett végzetének megsejtése rejlik a mélyebb világproblémák ezen költői alakjában. Ugyanakkor, amikor a kiválónak, a ritkának túlemelkedő személyes nagyságában vélte kidomborítottnak a létezés gondolatát, ugyanakkor összetörte az emberi kultúrmunkának mérhetetlen törekvését újra, mindig, a nagy kiváló öntudatának korlátainál, aki hirtelen, bátor roham után tudja meg, hogy minden hiábaval,i semmiség. A proletariátus, amely a szocialista mozgalomban önmagára ismert, az emberi kultúra váltakozásaiban is fauszti problémát lát, csakhogy megszabadultan attól a megmerevedett szűk kerettől, amely a géniuszt is kigúnyolja és fölemelte egy, az egész emberiséget minden részében magába foglaló értelem. A legmagasabbra törekvés küzdelmében önmagát emésztő emberiség problémája a proletár forradalom korszakában egyetemes erővé és teremtő megoldássá növekszik. Mi nem esünk többé kétségbe a tudományos kutatás fölött, az érzéki élet kincseit nem tartjuk többé ízetlennek s a küzdelem fáradságát hiábavalónak. Nekünk, akiknek az egyest az összességben kell elveszítenünk, hogy őt megnövekedve visszanyerjük, biztos, büszke hitünk van az ember kulturális munkájának kimeríthetetlenségében. Látjuk, amint a szellem legyőzi a természetet, szolgálatába fogja az elemeket, gondolkodva megoldja a világproblémákat. Tudjuk, hogy minden újabb igazság a titokzatosság és újabb megismerések forrása lesz. Az emberi ész győzelmi útjának nem szabunk többé határokat. A föltornyosuló nehézségek csak harci kedvünket fokozzák. Mohón iszunk a létezés örömeinek susogó csodakutjából, koszorúval koronázzuk meg az életet, amelyből a virágok fakadnak s amelyeket neki visszaadunk. Semmi lemondás, semmi kétségbeesés, semmi lankadás, az örökkévalóságból merítünk s az örökkévalóságnak teremtünk. Mi gyöngének vagy bolondnak tartanánk azt a Fausztot, aki ma is azt nyafogná, hogy az emberiség hiába gondolkodik, hiába küzd és hiába élvez s hogy a lármás tevékenység tulajdonképpen üres semmiség. Nincs elegendő szemünk és kezünk, hogy az emberi kultúra csordultig telt adományait áttekinthessük és leszedhessük. Annál szilajabban emelkedik föl az új Fauszt-probléma. Nem az egyeseknek akarása és ereje, a vágy és a teljesülés között való ellentmondásban nyilvánul meg, hanem a végtelen kultúr-lehetőség és kultúr-valóságon alapul, az emberi munkajövedelemnek és a társadalmi munkaélvezetnek egymásra való hatásában. A modern Fauszt, amely maga az emberi társadalom, szembeszáll ezzal a sorssal, amelyben azt, amit az emberek milliói teremtettek, tőlük eltulajdonítják, amelyben a társadalomnak a maga egészében saját kultúrájánál sokkal mélyebbre sükllyedve kell tengődnie. Ez a Fauszt nem az ész csalása, a létezés hiábavalósága, egy sötét végzet ellen lázad, hanem fölkel a társadalmi szervezet őrülete ellen, amely gyümölcsdús paradicsomban mesterségesen éhínséget teremt, amely ellopja a napot, megrabolja a tavaszt, amely bemocskolja az életet s amely a földi lét fölsziporkázó üdvösségét megrontja, megfojtja. Az emberi megismerés naponta új tevékenységet szül. A tudomány kincsei beláthatatlan területet töltenek be. Néhány kiválasztott él az ismeretek magaslatán, amelyet évezredek fáradhatatlan munkája teremtett. Ezek is csak szűk területen lakmároznak , a gazdasági szükségesség szűk körbe szorította őket. Az emberiség nagy tömegéért hiába fáradoztak a kutatók és gondolkodók. Ezeknek csak a keze kell , agyukat valamely régi balhiedelem korlátai közé akarják szorítani. A technikai találmányok legyőzték a távolságot. A testek szinte a gondolat szárnyaló szabadságával siklanak tova. Néhány kiváltságos világutazó ismeri a föld országait. A tömegek pedig távol a bűbájos világtól, alig néhány négyszögmértföldet ismernek. A legtöbbje egy helyen él és hal meg, néhány száz kilométernyi távolság neki éppoly elérhetetlen, akár a Saturnus. S ha mégis megszabadulnak a rögtől, csak úgy tehetik, hogy mint Supiló maradt itt. Kedden a horvát delegátusok valamennyien Budapestre jönnek. Medakovics Bogdán, a horvát-szerb koalíció elnöke csütörtökön fölkereste Justh Gyulát, a Ház elnökét és horvát gyorsírók alkalmazására kérte, mert a horvátok azt akarják, hogy a költségvetési vita folyamán elmondandó beszédeik benne legyenek az országgyűlési naplóban. Medakovics kijelentette, hogy ha anyagi akadályai volnának a horvát gyorsírók alkalmazásának, a horvát képviselők hajlandók a költségek fedezésére. Rövid belpolitikai hírek. A tót nemzetiségi párt legújabb mozgalmairól a „Kel. Ért." a következőket jelenti: A tót részvénytársaságoknál alkalmazott tisztviselők legközelebb Turócszentmártonban gyűlést tartanak, melyben a nemzetiségi alapon való szervezkedésről és a nyugdíjkérdés rendezéséről fognak tanácskozni. Trencsénbaánban Zamoróczy főszolgabíró az ottani fogyasztási szövetkezet üzletében az összes tót lapokat elkobozta és az üzletvezetőt engedély nélküli hirlapárusítás címén 200 korona pénzbüntetésre ítélte. — Nagytapolcsányban a tót nemzetiségi párt vezetői mozgalmat indítottak külön pénzintézet létesítésére. Zomborban tegnap a volt szabadelvű párt számos tagja értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a régi szervezetet továbbra is föntartják és hogy a megyei ügyek intézésében tevékeny részt vesznek. Az egybegyűlt értekezlet a párt elnökévé Latinovits János főrendiházi tagot, társelnökké Latinovits Pál nyugalmazott főispánt és Dungyerszky István nagybirtokost, jegyzővé Pasztrovics János zombori ügyvédet választotta meg. Azután megalakult a végrehajtó bizottság. Liptó vármegye törvényhatósága tegnap rendkívüli közgyűlést tartott, amely a törvényhatóság tót nemzetiségi tagjainak heves ellenzése dacára elfogadta azt a javaslatot, hogy Rózsahegy nagyzsözség rendezett tanácsú várossá alakíttassék át. Ugron Gábor a Polónyi—Lengyel-pör tárgyalásának befejezése után sürgős interpellációt fog intézni Günther Antal dr. igazságügyminiszterhez Zsitvay Leó főtárgyalási elnöknek a per tárgyalásánál tanúsított magaviselete tárgyában. A képviselőház legközelebbi érdemleges ülését kedden délelőtt 10 órakor tartja. Hétfőn délelőtt formális ülés lesz, a miniszterek jelentéseinek átvétele végett. A nagybreznai választókerületben csütörtökön Rohonczy Lőrincet egyhangúlag képviselővé választották alkotmánypárti programmal. A „Neue Freie Presse" beavatott helyről arról arról értesül, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös már legközelebb külön katonai kabinetirodát fog kapni, amelynek vezetésével a vezérkar egy magasabb rangú tagja lesz megbízva. a kormány és a polgári pártok szolgálatra készen várják parancsaikat, hanem külön munkáltató pártot akarnak alakítani. Ma — így hirdetik ezek — nincs egyetlen parlamenti párt sem, mely teljesen megfelelne a vállalkozók kívánságának: valamennyi polgári párt többé-kevésbé rá van utalva a munkásság szavazataira és ennek következtében a parlamentben kénytelen a szociálpolitikai törvényhozás kiépítése mellett állást foglalni. Ez pedig áldozatokat követel a munkáltatóktól, amit ezek nem hajlandók meghozni. Ezeken az állapotokon úgy akarnak segíteni, hogy az összes munkáltatókat egy politikai párttá akarják tömöríteni; ahol kilátás van a győzelemre, ott önálló jelölteket akarnak fölállítani, ahol pedig erre nem volna kilátásuk, ott azt a jelöltet akarják támogatni, aki kötelezi magát, hogy a vállalkozók követeléseiért síkra fog szállni. A többivel a vállalkozók nem törődnek: a jelölt lehet katolikus vagy zsidó, konzervatív vagy liberális, monarchista vagy republikánus — az teljesen mindegy. Az új pártalakulás híre nagy port kevert föl a német sajtóban. A konzervatív és az ipari burzsoá pártok sajtója fölöslegesnek tartja az új pártot, mert — ők eddig is híven síkra szálltak a vállalkozók érdekeiért. Az úgynevezett liberálisok viszont azért ellenzik, mert félnek, hogy az új párt működése ki fogja élesíteni az osztályharcot, nyílt színvallásra fogja kényszeríteni a polgári pártokat. A „Frankfurter Zeitung" a következőket írja: . . . ennek az lenne a következménye, hogy minden érdekcsoport hasonlóképpen szervezkednék és az osztályharcnak szociáldemokrata elmélete, amely manapság csak nagyrészt fikció, valósággá válnék. Akkor mindenki harca mindenki ellen következnék, nem lenne többé békés együttműködés. Azt csak doktrinerek hihetik, hogy ily állapotok mellett az állam virulhatna. Okos embereknek azt kell kívánni, hogy az érdekellentéteket a tulajdonképpeni politikai pártok egyenlítsék ki . . . A munkáltatókat azonban aligha fogják meggyőzni ezen érvek és így „valósággá fog változni az osztályharcnak szociáldemokrata elmélete". Pártunk örömmel néz az új pártalakulás elébe, melynek megvalósulása egyelőre tán még lassúbbá tenné a szociálpolitikai törvényhozás fejlődését, végeredményében azonban táborunkba tereli az egész munkásságot. KÜLFÖLD. Németország. Az osztályharc kiélesedése felé. Berlinből írja a Népszava tudósítója: A német ipari munkáltatók nem elégszenek meg azzal, hogy 3