Népszava, 1908. május (36. évfolyam, 105–130. sz.)

1908-05-01 / 105. szám

1908 május 1. NÉPSZAVA van az igazgatóságnak, de bizonyos az is, hogy ennek következményeit is csak ő fogja viselni. Minek hazudnak? Miért nem mondják meg egye­nesen, hogy a munkásokat akarják letörni? Miért hintenek port a világ szemébe ? Ma­gyar főrendiházi hazafinak lenni, adni a nemeset, fenkök­et és külföldön kószálni sztrájktörők után, legázolni családos embereket, akik itt születtek, ennek az országnak adták oda minden erejüket, ez a hazát, a szépet, a nemeset nem ismerő kapi­talista kéjelgése. Csak Magyarországon lehetséges, hogy egy gyár igazgatósága fölrúghat törvényt, egyént s mindent, h­a úgy akarja. A hatóságok nem a 16 hét óta üldözött esztergályosokat támogatják, hanem az üldözőket. Kornfeld úr aligha tudja, hogy ez hova vezet. Egy bizonyos: az, hogy az ilyen gazdálko­dás a mi szegény, magyar iparunknak tekeri ki a nyakát. Éljen Polónyi. Polónyi most mint „főmagánvádló" a törvényszéki tárgyaló­teremben tölti borús napjait. Egyik gyalázatosság a másik után derül ki róla. Nyakig úszik az erkölcsi mocsárban. Az emberek befogják az orru­kat. A magyar hazaffias társadalom rotha­dásának bűze túlcsap az ország határain. Pestis áramlik szét abból az emberből, aki röviddel ezelőtt Magyarország igazságügy­minisztere volt és aki most az erkölcsi kórterem boncoló asztalán fekszik. A képviselőházban pedig akad egy dí­szes társaság, amely lelkesen éljenez az erkölcsi hulla nevének említésekor. A Mar­kosok, Múzsák, Hellebronthok és más ilyen kaliberű hazaffyak lelkesednek hangosan és nyiltan a mocsáremberért. Egy másik nagy sereg — a kevésbé bátor klerikáli­sok serege — pedig befelé élteti az er­kölcsi dögvészt. Szép parlament! Horvát ügyek. Ugyanolyan mértékben, ahogy Rauchc báró horvát bán dolgozik a horvát-szerb koalíció letörésére, a koalíció is mozgalmat indít a bán és kormánya ellen. Mint Zágrábból jelentik, a horvát-szerb koalíció vasárnap Zágrábban til­takozó naggyűlést rendez, amelyen szóvá fog­ják tenni azokat a módokat, amelyekkel a bán Budapesten és Bécsben a koalíció ellen küzd s amelyek nem alkalmasak arra, hogy Horvátországban békét teremtsenek. Ugyancsak zágrábi jelentés szerint az egyetemi hallgatók pénteken valamennyien elutaznak Zágrábból s igy az egyetemet a bán kilátásba helyezett rendelete nélkül is be kell zárni. A zágrábi egyetemi hallgatóknak ez az eljárása tiltako­zás akar lenni a bán ellen, Surmin egyetemi tanár, haladópárti képviselő nyugdíjaztatása miatt. Valószínű, hogy erről a dologról is szó esik a vasárnapi népgyűlésen. A Budapesten tartózkodó horvát képviselők csütörtökön visszautaztak Zágrábba, csak Ez a tiszta, világot hódító győzedelmi kórus, fáradt, sötét végakkordjaival ennek az ezernyi hangszernek föluj­jongó játéka maradt a művé­szet alkotása. A burzsoázia maga szűk, félénk és rosszakaratú nyárspolgáriasságba merült. A fauszti mindenségbe­ hatolni­ vágyás csak gazdasági kifejlődésében valósult meg. Ez a kifejlődés végtelenül hatalmasabb és gazda­gabb, mint az emberek, akik inkább esz­közei, mint alkotói voltak. Megmaradt persze a sikongó fauszti kétségbeesés, ziláltság, amely a minden erőket megfeszítő győze­delmi érzés közepette az összeomlást szüli. A polgári ily oly gyorsan beteljesedett végzetének megsejtése rejlik a mélyebb világ­problémák ezen költői alakjában. Ugyan­akkor, amikor a kiválónak, a ritkának túl­emelkedő személyes nagyságában vélte ki­domborítottnak a létezés gondolatát, ugyan­akkor összetörte az emberi kultúrmunkának mérhetetlen törekvését újra, mindig, a nagy kiváló öntudatának korlátainál, aki hirtelen, bátor roham után tudja meg, hogy minden hiábaval,i semmiség. A proletariátus, amely a szocialista mozga­lomban önmagára ismert, az emberi kultúra váltakozásaiban is fauszti problémát lát, csak­hogy megszabadultan attól a megmerevedett szűk kerettől, amely a géniuszt is kigúnyolja és fölemelte egy, az egész emberiséget minden részében magába foglaló értelem. A legmaga­sabbra törekvés küzdelmében önmagát emésztő emberiség problémája a proletár forradalom korszakában egyetemes erővé és teremtő meg­oldássá növekszik. Mi nem esünk többé kétségbe a tudomá­nyos kutatás fölött, az érzéki élet kincseit nem tartjuk többé ízetlennek s a küzdelem fárad­ságát hiábavalónak. Nekünk, akiknek az egyest az összességben kell elveszítenünk, hogy őt megnövekedve visszanyerjük, biztos, büszke hitünk van az ember kulturális munkájának kimeríthetetlenségében. Látjuk, amint a szellem legyőzi a természe­tet, szolgálatába fogja az elemeket, gondol­kodva megoldja a világproblémákat. Tudjuk, hogy minden újabb igazság a titokzatosság és újabb megismerések forrása lesz. Az emberi ész győzelmi útjának nem sza­bunk többé határokat. A föltornyosuló nehéz­ségek csak harci kedvünket fokozzák. Mohón iszunk a létezés örömeinek susogó csodakut­jából, koszorúval koronázzuk meg az életet, amelyből a virágok fakadnak s amelyeket neki visszaadunk. Semmi lemondás, semmi kétségbeesés, semmi lankadás, az örökkévalóságból merí­tünk s az örökkévalóságnak teremtünk. Mi gyöngének vagy bolondnak tartanánk azt a Fausztot, aki ma is azt nyafogná, hogy az emberiség hiába gondolkodik, hiába küzd és hiába élvez s hogy a lármás tevékenység tu­lajdonképpen üres semmiség. Nincs elegendő szemünk és kezünk, hogy az emberi kultúra csordultig telt adományait áttekinthessük és leszedhessük. Annál szilajabban emelkedik föl az új Fauszt-probléma. Nem az egyeseknek akarása és ereje, a vágy és a teljesülés között való ellentmondásban nyilvánul meg, hanem a végtelen kultúr-lehetőség és kultúr-valóságon alapul, az emberi munkajövedelemnek és a társadalmi munkaélvezetnek egymásra való hatásában. A modern Fauszt, amely maga az emberi társadalom, szembeszáll ezzal a sorssal, amelyben azt, amit az emberek milliói terem­tettek, tőlük eltulajdonítják, amelyben a tár­sadalomnak a maga egészében saját kultúrájá­nál sokkal mélyebbre sükllyedve kell tengődnie. Ez a Fauszt nem az ész csalása, a létezés hiábavalósága, egy sötét végzet ellen lázad, hanem fölkel a társadalmi szervezet őrülete ellen, amely gyümölcsdús paradicsomban mesterségesen éhínséget teremt, amely ellopja a napot, megrabolja a tavaszt, amely be­mocskolja az életet s amely a földi lét föl­sziporkázó üdvösségét megrontja, megfojtja. Az emberi megismerés naponta új tevékeny­séget szül. A tudomány kincsei beláthatatlan területet töltenek be. Néhány kiválasztott él az ismeretek magaslatán, amelyet évezredek fáradhatatlan munkája teremtett. Ezek is csak szűk területen lakmároznak , a gazdasági szük­ségesség szűk körbe szorította őket. Az embe­riség nagy tömegéért hiába fáradoztak a ku­tatók és gondolkodók. Ezeknek csak a keze kell , agyukat valamely régi balhiedelem kor­látai közé akarják szorítani. A technikai találmányok legyőzték a távol­ságot. A testek szinte a gondolat szárnyaló szabadságával siklanak tova. Néhány kivált­ságos világutazó ismeri a föld országait. A tömegek pedig távol a bűbájos világtól, alig néhány négyszögmértföldet ismernek. A leg­többje egy helyen él és hal meg, néhány száz kilométernyi távolság neki éppoly elérhetet­len, akár a Saturnus. S ha mégis megszaba­dulnak a rögtől, csak úgy tehetik, hogy mint Supiló maradt itt. Kedden a horvát delegátu­sok valamennyien Budapestre jönnek. Meda­kovics Bogdán, a horvát-szerb koalíció elnöke csütörtökön fölkereste Justh Gyulát, a Ház elnökét és horvát gyorsírók alkalmazására kérte, mert a horvátok azt akarják, hogy a költségvetési vita folyamán elmondandó be­szédeik benne legyenek az országgyűlési nap­lóban. Medakovics kijelentette, hogy ha anyagi akadályai volnának a horvát gyorsírók alkal­mazásának, a horvát képviselők hajlandók a költségek fedezésére. Rövid belpolitikai hírek. A tót nemzetiségi párt legújabb mozgalmai­ról a „Kel. Ért." a következőket jelenti: A tót részvénytársaságoknál alkalmazott tisztviselők leg­közelebb Turócszentmártonban gyűlést tartanak, melyben a nemzetiségi alapon való szervezkedés­ről és a nyugdíjkérdés rendezéséről fognak tanács­kozni. Trencsénbaánban Zamoróczy főszolgabíró az ottani fogyasztási szövetkezet üzletében az összes tót lapokat elkobozta és az üzletvezetőt engedély nélküli hirlapárusítás címén 200 korona pénzbüntetésre ítélte. — Nagytapolcsányban a tót nemzetiségi párt vezetői mozgalmat indítottak külön pénzintézet létesítésére.­­ Zomborban tegnap a volt szabadelvű párt számos tagja értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a régi szervezetet továbbra is föntartják és hogy a megyei ügyek intézésében tevékeny részt vesznek. Az egybegyűlt értekezlet a párt elnökévé Latinovits János főrendiházi ta­got, társelnökké Latinovits Pál nyugalmazott fő­ispánt és Dungyerszky István nagybirtokost, jegy­zővé Pasztrovics János zombori ügyvédet válasz­totta meg. Azután megalakult a végrehajtó bi­zottság. Liptó vármegye törvényhatósága tegnap rend­kívüli közgyűlést tartott, amely a törvényhatóság tót nemzetiségi tagjainak heves ellenzése dacára elfogadta azt a javaslatot, hogy Rózsahegy nagyzsözség rendezett tanácsú várossá ala­kíttassék át. Ugron Gábor a Polónyi—Lengyel-pör tárgyalá­sának befejezése után sürgős interpellációt fog intézni Gü­nther Antal dr. igazságügyminiszterhez Zsitvay Leó főtárgyalási elnöknek a per tárgya­lásánál tanúsított magaviselete tárgyában. A képviselőház legközelebbi érdemleges ülését kedden délelőtt 10 órakor tartja. Hétfőn délelőtt formális ülés lesz, a miniszterek jelentéseinek átvétele végett. A nagybreznai választókerületben csütörtökön Rohonczy Lőrincet egyhangúlag képviselővé vá­lasztották alkotmánypárti programmal. A „Neue Freie Presse" beavatott helyről arról arról értesül, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös már legközelebb külön katonai kabinetirodát fog kapni, amelynek vezetésével a vezérkar egy magasabb rangú tagja lesz megbízva. a kormány és a polgári pártok szolgálatra készen várják parancsaikat, hanem külön munkáltató­ pártot akarnak alakítani. Ma — így hirdetik ezek — nincs egyetlen parla­menti párt sem, mely teljesen megfelelne a vállalkozók kívánságának: valamennyi pol­gári párt többé-kevésbé rá van utalva a mun­kásság szavazataira és ennek következtében a parlamentben kénytelen a szociálpolitikai törvényhozás kiépítése mellett állást fog­lalni. Ez pedig áldozatokat követel a mun­káltatóktól, amit ezek nem hajlandók meghozni. Ezeken az állapotokon úgy akar­nak segíteni, hogy az összes munkáltatókat egy politikai párttá akarják tömöríteni; ahol kilátás van a győzelemre, ott önálló jelölteket akarnak fölállítani, ahol pedig erre nem volna kilátásuk, ott azt a jelöltet akarják támogatni, aki kötelezi magát, hogy a vállalkozók köve­teléseiért síkra fog szállni. A többivel a vál­lalkozók nem törődnek: a jelölt lehet kato­likus vagy zsidó, konzervatív vagy liberális, monarchista vagy republikánus — az teljesen mindegy. Az új pártalakulás híre nagy port kevert föl a német sajtóban. A konzervatív és az ipari burzsoá pártok sajtója fölöslegesnek tartja az új pártot, mert — ők eddig is híven síkra szálltak a vállalkozók érdekeiért. Az úgynevezett liberálisok viszont azért ellenzik, mert félnek, hogy az új párt működése ki fogja élesíteni az osztályharcot, nyílt színval­lásra fogja kényszeríteni a polgári pártokat. A „Frankfurter Zeitung" a következőket írja: . . . ennek az lenne a következménye, hogy minden érdekcsoport hasonlóképpen szervez­kednék és az osztályharcnak szociáldemokrata elmélete, amely manapság csak nagyrészt fikció, valósággá válnék. Akkor mindenki harca mindenki ellen következnék, nem lenne többé békés együttműködés. Azt csak doktri­nerek hihetik, hogy ily állapotok mellett az állam virulhatna. Okos embereknek azt kell kívánni, hogy az érdekellentéteket a tulajdon­képpeni politikai pártok egyenlítsék ki . . . A munkáltatókat azonban aligha fogják meggyőzni ezen érvek és így „valósággá fog változni az osztályharcnak szociáldemokrata elmélete". Pártunk örömmel néz az új párt­alakulás elébe, melynek megvalósulása egy­előre tán még lassúbbá tenné a szociálpoli­tikai törvényhozás fejlődését, végeredményé­ben azonban táborunkba tereli az egész­­ munkásságot. KÜLFÖLD. Németország. Az osztályharc kiélesedése felé. Berlinből írja a Népszava tudósítója: A német ipari munkáltatók nem elégszenek meg azzal, hogy 3

Next