Népszava, 1908. június (36. évfolyam, 131–155. sz.)

1908-06-06 / 135. szám

8 hogy menjen Téglássy István miniszteri taná­csoshoz, aki majd dönteni fog az ügyben. Csukay ebben a pillanatban egy lépést tett az államtitkár felé, papírlapot dobott a lába elé, majd oldalzsebéből revolvert rántva elő, így szólt Szterényihez: — Isten önnel, kegyelmes uram !­e,s a következő pillanatban mellbelőtte ma­gát. A lövés zajára azonnal a terembe rohan­tak Szita Imre és Hodrovics Ferenc ajtónállók, majd dr. Lessner Richárd és Vida László tit­károk. A minisztériumból rögtön telefonáltak a mentőkért és a rendőrséghez. A golyó Csukay Sándor tüdejét fúrta át. A szőnyegre dobott papiroslapon ezek a szavak állottak: — Izományaim lent vannak a portásnál. Csukay. A mentők a Rókus-kórházba szállí­tották Csukay Sándort, akinek a sebe a men­tők szerint életveszedelmes. Az éjszaka folyamán kérdést intéztünk a Rókus-kórház orvosához, aki azt a választ adta, hogy Csukay Sándor sebe nagyon súlyos, de még nem lehetett megállapítani, hogy ok­vetlenül halálos-e. Csukay életben maradásá­hoz kevés reményt fűznek az orvosok. Aradon minden a régiben marad. — A kutyaszövetségiek arcátlansága. — Hogy mekkora a kutyaszövetségbe tömö­rült kizsákmányolók arcátlan bátorsága, arra fényes példával szolgálhat az alábbi történet. Ugyanis az „Aradi Közlöny" június 4-iki számában az alábbi hír jelent meg: — A városi közszállítások és az Aradi Építőiparosok Szövetsége. Tegnapi szá­munkban „Miniszteri kritika" cím alatt meg­emlékeztünk arról, hogy a miniszter a városi közszáll­itásokra vonatkozó pályázati hirdet­ményekben kifogásolta azt a részt, amely szerint a versenytárgyalásokon csak az Aradi Építőiparosok Szövetségének tagjai vehetnek részt. E cikkünk folytán ma a következő so­rokat kaptuk a föntnevezett szövetségtől. • „A szóbanforgó miniszteri leirat egyáltalá­ban nem változtat azon, hogy a városi köz­szállításokban csak az Aradi Építőiparosok Szövetségének tagjai vehetnek részt. A város idevágó határozata jogerős, azt a miniszter immár meg nem semmisítheti s a mostani leiratnak mindössze az a következése lesz, hogy a pályázati hirdetményekbe nem kerül bele a sérelmes pont. A város azonban a jog­erős határozat alapján csakis szövetségi tagok­nak fog ezentúl is munkát kiadni, amire nézve Varjassy Lajos polgármester úrtól már garan­ciát is kaptunk. Annál is inkább megteheti ezt a város a miniszteri leirat mellett is, mert a közszállítási szabályzat 16. §-ának 15-ik pontja szerint a versenytárgyalási hirdetménybe föl­veendő, hogy a munkát kiadó hivatal fön­tartja magának az árakra való tekintet nélkül az ajánlatok közötti szabad választás jogát. A 29. §. 6-ik pontja pedig imperative kimondja, hogy „előnyben részesítendők azon ajánlattevők, akik a szakmabeli munkaadók többsége által alakított és kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabállyal működő szervezetek munkafel­tételeit magukra nézve kötelezőnek elismerik és ezt igazolják." Mindezek szerint a minisz­teri leirat csupán a versenytárgyalási hirdet­mények szövegében fog változást okozni. A munkák kiadását azonban minden a régiben marad." A kutyaszövetség vezércsaposai Aradon olyan vakmerően csinálják arcpirító üzel­meiket, hogy a miniszteri határozat világos rendelkezéseit is készek lehazudni. Aki magyarul tud, az előtt nem kétséges, hogy a miniszter igenis törölte a „kutyaszövet­ségi" privilégiumot. A kutyaszövetség elő­csaposai azonban nem átallják a nyilvá­nosság előtt beismerni, hogy ők a sógor, koma s más atyafiság révén mégis csak azt fogják a munkába beprotezsálni, aki nekik kedves. Szóval a hirdetmény szövege változhatik, ellenben az aradi kutyaszövet­ség arcátlansága állandó marad. És ezzel ők még el is dicsekszenek. Hogy mit szól ehhez a kijátszott miniszter, arra kiván­csiak vagyunk. NÉPSZAVA 1908 junius 6. Budapest munkásnépéhez! Budapest húsuzsorásai, a dolgozó nép fillérein meggazdagodott kizsákmányolók, hadat üzentek a szervezett munkásoknak és kimondták, hogy olyan munkást nem alkalmaznak, aki tagja a szakszervezetnek. A szervezett munkásoknak ezt a galád merényletet meg kell gátolniok. Erre a leg­alkalmasabb fegyver a húsuzsorások üzle­teinek bojkottálása. A bojkottált hentesmesterek névsora egy­előre a következő: Laurek Antal, IX., Földvári-utca 9, Kohornyik József, IX., Lónyay-utca 23, Virág János,­­VIII., Illés-utca 7, JRitter, IX., Soroksári­ ut 15 és Szvoboda Alajos, VIII., Nagytemplom­ utca 16. A szakszervezeti választmány legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a bojkott sikeres végrehaj­tása érdekében a szakmák tartsanak külön-külön gyűléseket s ezeken világosít­sák föl a munkásságot kötelességeikről. Most tehát a szervezett munkásságon a sor. Tartsák meg haladéktalanul a gyű­léseket, hogy a bojkott minden tekintetben sikerrel járjon. PÁRTÜGYEK. A domonkosok szétrombolják a családot! — A szüzesség éve az esküdtbíróság előtt. — Az ügyészség fölsült, csúnyán fölsült. — (Saját tudósítónk­ról) Kassa, junius 4. A kapitalista rendszer védelmezői, külö­nösen a keresztény kapitalista­ etika fő­képviselői, a papok telekürtölik a világot azzal a már közhelyként alkalmazott állí­tással, hogy a szociáldemokraták, a szabad szerelem, a vadházasság apostolai, föl­dúlják, szétrombolják a családot. Nincs értelme és nem itt van a helye és alkalma annak, hogy a magyarázás nélkül, rossz­indulatúan, tisztán rágalmazás céljából fel­színre dobott állításokkal foglalkozzunk és részletesebben kitérjünk például arra, hogy a szociáldemokrata értelemben vett szabad házasság eszméje a mai kapitalista rend­ből és keresztény morálból folyó pénz- és érdekházasság helyébe a kölcsönös meg­értésen és szereteten alapuló együttélést akarja lehetővé tenni. A család szétrombolásában előljár a tőke, amely a nőt kiragadja a családból, a papság, amely a nőben az egyház főerős­ségét látja és amely a nőt a „lelkiek" szá­mára akarván lefoglalni, elidegeníti férjé­től, gyermekeitől. A Kassai Munkás című testvérlapunk foglalkozott a papságnak, meg a szociáldemokráciának a családhoz meg a nőhöz való viszonyával azzal kap­csolatosan, hogy a múlt évi szeptember 7-iki számában A domonkosok szétrombol­ják a családot címmel és szeptember 14-iki számában A szüzességet védő öv címmel kemény bírálat tárgyává tette a Domonkos-rend társadalom- és erkölcs­ellenes üzelmeit. A kassai Domonkos-rend ugyanis évekkel ezelőtt „Aquinói szent Tam­ás" nevére keresz­telt egyesületet alakított, amely a tagok szi­gorú vallási esküje alapján nagy-nagy titok­ban működött. Célj­a az volt ennek a „test­vérület"-nek, hogy a tagok „szent Tamás példájára" szüzeségi övet hordjanak, hogy — mint az egyleti könyvecske mondja — állapotbeli tisztaságukat " megőrizzék. Az övet alapszabály szerint a Domonkos­rend főnöke, vagy egy, a főnöktől meg­hatalmazott egyén kötheti csak föl és ugyancsak ennek vagy helyettesének van joga azt le is kapcsolni. Mivel pedig a kassai kle­rikalizmus jármába fogott tagnak az övet éjjel-nappal hordania kell, a családokban na­gyon sok perpatvarnak vált okozójává. A családrombolásnak ez a munkája azonban szigorú eskü miatt hosszú ideig nem szivár­gott ki. Múlt év őszén egy munkás neje is belépett az egyesületbe és ennél az alkalom­nál már a körülmények kényszerítőbb hatása kippattantotta a titkot és — amint ezt annak idején a Népszava is megírta — a Kassai Munkás szerkesztőségéhez juttatta a bizonyí­tékokat. Ezeknek alapján Surányi Lajos elvtársunk két hosszabb cikkben megírta az esetet és kri­tizálta a csuhások családromboló működését. A rend persze nagyon óvatos volt. Nem indí­tott a Kassai Munkás ellen sajtópert, mert tudta, hogy elvtársainknak módjuk lesz állí­tásaik bizonyítására. Sajtópör helyett a „Felső­magyarország" című lapban nyilatkozatot tet­tek közzé, amellyel csak megerősítették elv­társaink állításait. „A Kassai Munkás című lap legutóbbi­ számának reánk vonatkozó cikkére — mondja a rend nyi­latkozata — vagyok bátor kijelenteni, hogy övtár­sulat csakugyan van nálunk, de nem azért, hogy a leányok férjhez ne menjenek, vagy a férjes asszo­nyok megtagadják házasféri kötelességüket, hanem a jó erkölcs szempontjából az állapotbeli tisztaság megőrzésére, ami azt hiszem a társadalomnak nem kárára, hanem csak javára szolgálhat. Mi se föl nem kötjük az övet s ha ez megtörténnék is, csakis külsőleg történhetnék, se pedig se nem old­juk. A többi kitételekre nincs semmi megjegyzé­sem. Végre is, minden vallási cselekményt gúny­tárgyává lehet tenni, csak akarni kell. Kassa, 1907 szeptember 11-én. Tisztelettel Molnár Márton, do­monkosrendi perjel". A kassai ügyészség azonban mindenáron szolgálatot akart tenni a sarokba szorított do­monkosoknak és vallás elleni kihágás miatt vádat emelt a cikk szerzője ellen. Folyó hó 3-án, szerdán volt ez ügyben az esküdtszéki tárgyalás Góth Ferenc elnöklete alatt. A vádat Rácz ügyész képviselte, a vé­delmet dr. Gádor Herbert ügyvéd látta el. A szokásos formalitások után Surányi La­jos elvtárs az elnök kérdéseire talpraesett fe­leletekkel bizonyította, hogy a cikket köz­érdekből írta. Az ügyész vádló beszédében a tárgyról alig beszélt valamit, de annál többet beszélt a szocialistákról és igyekezett őket az esküdtek előtt minél jobban befeketíteni. Dr. Gádor Herbert kitűnő védőbeszéde elsöpörte a különben is tarthatatlan vádat és bár a bi­zonyítást nem engedték meg, Surányi elvtársat az esküdtbíróság nem találta bűnösnek és ennek alapján a bíróság a vád és következ­ményei alól fölmentette. Surányi elvtárs fölmentése az egész vá­rosban szenzációt keltett, ami érthető is, mert az esküdtek ítéletével és a fölmentés­sel elgazolódott szóról-szóra a Kassai Munkás közleményének igazsága. Beigazo­lódott az is tehát, hogy a domonkosoknak az a híres papi erkölcse nem a család vé­delmére, hanem durva szétrombolására szolgál. Az „Alkotmány" és kölykei ezt az ítéletet előreláthatólag nem teszik az abla­kukba. A választási alapra. A Világosság­nyomda nappali személyzetének 1908 jú­nius hó 2-án tartott személyzeti értekez­lete kimondta, hogy három hónapig, jú­nius hó 6-ától szeptember hó 5-éig a párt választási alapjára a szakmunkások heti 20, a segédmunkásnők és a segédmunkások szintén 10 fillérrel járulnak hozzá. A ceglédi népgyűlés. Az a város, amely Kossuth Ferencet vallja büszkén képviselőjének, amely szörnyen hálás a nagy hazafi fiának azért, hogy a vasúti jegy árát Budapest—Cegléd között leszál­lította, — a folyó év február 23-án kénytelen volt meghallani a Kossuth Ferenc vezetése alatt lefolyt nemzeti küzdelem és még most is tartó országos népcsaló politika erős, de igaz bírálatát. A ceg­lédi szervezett munkások népgyűlésén Haáz Kál­mán budapesti elvtárs „A választójog és a mun­kásság helyzete" címen fejtegette a napi­rendet, de mihelyt a nemzeti bálványról kez­dett beszélni, a bálványnak egyik igen apró, de nőni vágyó és érdemeket szerezni óhajtó papja belekötött s mikor Haáz elvtárs az osztály­parlament népellenességét hangoztatta, a rendőr, dr. Aranyi Lajos meg is vonta tőle a szót s a gyűlést föloszlatta. Azután megindult a nagy el­járás s osztály elleni izgatás címén az ügyészség vádiratot nyújtott be Haáz elvtárs ellen a kecs­keméti törvényszékhez. A vádtanács pénteken foglalkozott az üggyel és a rendőrség terhelő ta­núin kívül elrendelte a védelem által bejelentett tanúk kihallgatását is arra nézve, hogy miképpen folyt le ez a ceglédi népgyűlés, hogy mi történt ott: izgatás-e, vagy pedig egy stréber és erő­szakoskodó rendőrkapitány okvetetlenkedése. SZERVEZKEDÉS, VI. kerü­let. A kültelki pártszervezet vezető­sége e hó 6-án, szombaton este 8 órakor, a szo­kott helyen, ülést tart.

Next