Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)

1908-09-29 / 232. szám

X2LXVI. évfolyam- Budapest, 1908 szeptember 39, kedd. 2831. szám. AZ ELŐFIZETÉS Á&A: évre. .. 18.30 kor. | negyed évre. 4.80 kor. ívre . . . S.ao , . I egy hóra . .. 1.6© « EGYES SZÁK ÁBA 6 FEUUÉB. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÜZLORYL Megjelenik hétfő kivételivel minden nap. BZEBKBSXTŐEÁE: VZL, &ÁXÓQZX-ŰT ML (Telefon-szám 54—M.) NADÓNVAXAZRT VTL, SVÁÉ-UTCA I. ez. (T eleíon - txkm 83—-61.) ( üunkások! Elvtársak! v Az általános, egyenlő, titkos választójogért s a plurális jogfosztás ellen folyó küzdelmünket egy pillanatra sem szabad beszüntetnünk. Az ország minden városában folytatnunk kell a legerőteljesebb agitációt. Gyűlések százain kell tiltakoznunk a szégyenletes jogfosztás ellen és folyton fokozódó tüntetésekkel kényszeritenünk kell a kormányt a becsületes választójogi reform megalkotására. Folyó hó 30-án, szerdán este fél nyolc órakor a fővárosi munkások a kővetkező helyeken tartanak gyűlést: VIHungária-körut 101, Csermák-féle vendéglő. VII., Szövetség-utca 24, I>ienes-féle vendéglő. VIII., Práter- és Futó-utca sarok, Böhm-féle vendéglő. Jelenjetek meg tömegesen a gyűléseken 1 A magyarországi szociáldemokrata párt. A bécsi hazaárulás. A magyar választójog ügye két nap óta két ország munkálkodó népének védelme alatt áll. Az osztrák szociáldemok­rata párt vasárnapi értekezlete uj és hatal­mas erőkkel növelte meg a magyar választó­jog harcosainak táborát: az osztrák munká­sok erkölcsi támogatásának, proletár rokon­szenvénekés politikai befolyásának, súlyának erejével. A tényleges összefüggések és való érdekek hatalma erősebb minden közjogi finomkodásnál, államjogi szőrszálhasogatás­nál és keresztültör minden papiros-korláton. Hiába mondják és iiják, hogy a magyar vá­lasztójog Magyarország belügye, amelynek miként való elintézésébe nincsen joga bele­szólani senkinek, aki Magyarország határain kivül lakik: a minden közjogi elméletnek fittyet hányó tényleges viszonyok és érde­kek igen hatalmas szóval keresik az ér­vényesülés útját. Minden ember tudja azt, hogy Magyar­országon valamirevaló dologról intézkedő törvényt még nem hoztak ugy, hogy a törvény hozatalába osztrák érdekkörök ne szólottak volna bele. Hiába jelentik ki ma­gyar törvények gyors ismétlődéssel, hogy Magyarország szabad és független ál­lam, ügyeinek elintézésében más állam­nak beleszólása nincsen: a történelmi élet folyamán kialakult gazdasági és politikai viszonyok irott malaszttá tették ezt a függetlenséget. Tábornokoknak, fő­hercegeknek, jezsuita atyáknak, Schön­berger báróéknak szabad beleszólani ma­gyar ügyekbe. Főrangú szalonokban és grófi bálokon megengedett dolog a magyar állami élet vitelére befolyást gyakorolni. Hátulsó lépcsőkön, rejtett és bizalmas utakon száz és száz módja van annak, hogy az arisz­tokratikus és militarisztikus befolyások ér­vényesüljenek. Hiszen mindenki tudja, hogy minő egyetértő párhuzamos munka folyt a budapesti és bécsi főnemesi palotákban az egyházpolitikai reformok ellen. Az is közismert dolog, hogy amikor a koaliciós nemzeti szédelgés idején a korona el­fogadta az eseményektől reákényszeritett általános választójogot, a magyar nemzeti államférfiak s főképpen az arisztokraták minden családi és egyéb összekötteté­süket fölhasználták és az osztrák fő­nemesség utján el akarták terelni a koronát az általános választójog programmjától. Sőt most is, mint miniszterek és parla­menti politikusok, akik pedig állandóan a nemzeti önállóság jelszavával házalnak, a legnagyobb erőfeszítéseket teszik meg arra nézve, hogy Aerenthal és Schőnaich közös miniszterek szóljanak bele az általá­nos választójog körül folyó udvari harcba, de persze olyan módon, amely a jogfosz­tóknak és szószegőknek kedvére van! Nos hát, ha nem tilos, sőt szokott és kedves dolog hátsólépcsőkön, intrikákkal, cselszövésekkel, kerülve a napvilágot, a magyar politika fontos kérdéseinek eldön­tésénél osztrák befolyásokat mozgósitani, mi csak követtük a magyar hazafiyakat e téren, azzal az egy különbséggel, hogy nyíl­tan, őszintén, becsületesen cselekedtünk, ugy, amint az pártunk természetének és az általunk képviselt nagy eszmé­nek egyaránt megfelel. Ha a kiváltságok védelmezői, az igazságtalanság apostolai, a demokrácia ellenségei segítségül hívják a bécsi nagytőkések lapjától kezdve a kö­zös külügyminiszterig az ellenforradalom minden tényezőjét: akkor senki sem ve­heti mitőlünk rossz néven, ha ugyanebben az ügyben mi meg örömmel fogadjuk el a hatalmas osztrák proletariátus pártjának istápolását. Az uralkodó osztályoktól megteremtett közös ügyek mellé a vasárnapi értekezlet ünnepélyes formák között proklamálta: a népjogok közösségének gondolatát és meg­mutatta, hogy ez a gondolat az, amely egy­forma erősen él minden proletár szivében, bármilyen államkötelék tagja és bárminő nyelvű is egyébként. Az uralkodó és kizsák­mányoló osztályok elleni küzdelmet külön­külön folytatja mindegyik országnak munkás­sága, de aki látta a bécsi értekezlet lefolyását és hallotta az ott elhangzott beszédeket, abban önkénytelenül is föltámadt az az érzés, hogy az uralkodó osztályok érdekei­nek törvényben védett közössége mellett nagy és magasztos erővel él e két ország­ban lakó népek mindegyikének lelkében a fölszabadulás vágyának, a demokrácia, szabadság és művelődés vágyának a kö­zössége is s ennek volt nagyszerű meg­nyilvánulása a szeptember 27-iki ünnep. Politikai fontosságát és jelentőségét érezni fogjuk választójogi harcunk folya­mán jó sokáig. Most csak azt akarjuk ki­emelni a szép és nagy nap tanulságai kö­zül, amelyek a legszembeszökőbbek. Egy­részt azt, hogy amint az osztrák szociál­demokratákkal összekerültünk, éreznünk, látnunk kellett, hogy nekik éppen az általános, titkos, egyenlő választójog megszerzése óta és megszerzése követ­keztében az osztrák állam főnmara­dása nem közömbös, hogy ők érde­kelve vannak ezen állam fönmaiadá­sában, mivel éppen a politikai demokrácia által megteremtődtek reájuk nézve a bol­dogulás és előrehaladás keretei. Bármilyen kevéssé kielégitő is kívánságainkhoz, vagy fejlettebb viszonyokhoz mérten az osztrák munkásság helyzete, a mi viszonyainkhoz mérten már vannak nekik porcellánjaik, amiket félteni lehet valamely földrengéstől és amelyet féltenek is. Az osztrák mun­kásságnak már érdeke Ausztriának államul való fönmaradása; a magyarországi mun­kásságnak még nem érdeke ilyen formában a magyar állam fönmaradása. Éppen en­nek a szempontnak figyelembevételéből következik a bécsi értekezletnek másik tanulsága: mi, hazaáruló szociáldemokra­ták, akik Bécsbe mentünk cimborálni az osztrákokkal, mi dolgozunk igazán Magyar­ország független állami létének megalapo­zásán és az itthon hazafias ránggörcsökben vonagló nemzeti államférfiak ásták meg ennek a függetlenségnek a sirját. Nincsen jobb és megbízhatóbb propaganda a magyar állami függetlenség számára, mint amely demokratikus jogokat követel minden polgár számára s nem lehet semmivel olyan biz­tosan kihúzni a gyékényt minden Gross­oeMttrrdch-os törekvés alól, mint azzal, ha itthon megkapja a nép azL, legalább K ^p. v atai rr-^— fi 20 t 1**­1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék