Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)
1908-09-29 / 232. szám
1908 szeptember 24. NÉPSZAVA korona szavában s ez egyszer is cserben hagyták őket! (Viharos helyeslés). Ez lenne az egyetlen történelmi tény, amely mélyen bevésődne Magyarország széles néprétegeinek emlékezetében s azt hiszem, hogy ennek a ténynek elkerülése sokkal okosabb politika lenne, mint az, hogy a koalíciótól lealkudják a katonai cafrangokért való követelését. Azt mondja a koalíciós kormány, hogy mindenki kap választójogot, ő tehát betartotta a paktumot. A valóság pedig az, hogy Andrássy olyan választójogot hoz, amelyet megrántott, meghamisított, elértéktelenített először is a pluralitás, másodszor a szavazás nyilvánossága. A részletes kritika magyar elvtársainknak a dolga. Az azonban a mi dolgunk, hogy ne tűrjünk szomszédságunkban olyan választójogot, amely furfanggal, csalással a kisebbség uralmát állandósítja és a széles tömegek politikai befolyását a kisebbség javára ellopja. Önök bizonyára még emlékeznek arra, hogy a reakciósok, amikor a csatát már elvesztették, még egyszer elsáncolták magukat a pluralitás mögé. De az a pluralitás, amelyet aklerikálisok és német nemzetiek nekünk akartak, gyerekjáték volt ahhoz képest, amit a magyar kormány nyújt a magyar elvtársaknak. A magyar tervezetben megtalálják a többes szavazat minden elképzelhető szépségeit, tökéletes gyűjteménye ez a rendszer összes alávalóságainak. És ehhez járul a szavazás nyilvánossága, aminek az a célja, hogy azok, akik uralkodnak, a vesztegetések rendszerével a választást korrumpálják, hogy ellenőrizhessék, várjon a megvásárolt választók a szavazatokat, amelyekért megfizették őket, pontosan is szállítják-e. Ezáltal állandósítani akarják a választási korrupciót, meggátolni akarják a politikai véleménynyilvánítás függetlenségét és szabadságát. És mert mi ezt tudjuk és " mert attól kell tartanunk, hogy ennek a skorrupciónak visszahatásai lesznek Ausztriára is, azért tiltakozunk az ellen és kormányunkat tesszük felelőssé azért, hogy amennyire rajta áll, az osztrák érdekeket védje meg. Rövid idő előtt kötöttünk új kiegyezést. Hogy magyar elvtársainknak tetszik-e, azt nem tudom. Nekünk nem tetszik. Szükség parancsolta cselekedet volt csak, muszáj volt valamelyes megállapodásra jutni. Azonban afölött senki sem kételkedik, hogy csak fegyverszünet volt és nem végleges rendezése Ausztria és Magyarország viszonyának. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha majd nemcsak a kiváltságos rétegek kezében lesz a döntés, hanem amikor maguk a népek rendezhetik a két állam viszonyát. Csak egy demokratikus Ausztria és csak egy demokratikus Magyarország lesz képes önállóságát biztosítani és csak ez a két demokratikus állam tudja majd érvényesíteni azokat a valóban közös érdekeket, amelyeket nem lehet a világból kifilozofálni. Tehát minden tekintetben a legnagyobb érdekeink kapcsolódnak Magyarország demokratizálódásához és úgy véltük, hogy ebben a komoly pillanatban föl kell emelni szavunkat, bár Ausztriában magában is valóban elég gondunk van. Ha esetleg azt mondanák Magyarországon: nézzetek Ausztria felé, váljon megszabadította-e az általános választójog Ausztriát a nemzetiségi viszálytól? — akkor feleljék magyarországi elvtársaink a következőket: Nézzetek oda, hol van a nemzeti sovinizmus tombolásainak forrása és helyei Azokban a testületekben, amelyekben a jogfosztás még ma is uralkodik. Az osztrák képviselőház valóban nem a béke paradicsoma, azonban az osztrák képviselőház összes pártjait, amelyek a nép igazi talajában gyökereznek, valamennyit különbség nélkül az a gondolat egyeníti, hogy ezt a képviseleletet föntartsák és egytlen párt sem merheti büntetlenül e parlamennt veszélyeztetni. A szolidaritásnak egy új fajtáját, amely eddig ismeretlen volt, alkotta meg a demokratikus parlament. Küzdelmeink azonban nem a parlament demokratizálódásában gyökereznek, hanem abban, hogy Ausztriában megkezdődött ugyan a demokrácia, azonban még sok hiányzik és sokat kell leküzdeni, míg valósággá lesz a politikai élet minden terén. (Viharos tetszés.) Azzal végzem beszédemet, hogy a magyarországi szociáldemokráciára mutatok, amely ma előharcosa Magyarország munkásai jogának, de egyúttal előharcosa Ausztria munkásai legfontosabb érdekeinek és harcoló testvéreinknek győzelmet, sikert és eredményt kívánunk ! Éljen a magyar általános, egyenlő választójog ! Éljen a magyarországi szociáldemokrácia ! (Viharos tetszés és éljenzés.) Adler elvtárs ezután következő határozati javaslatot nyújtotta be: Az ausztriai szociáldemokráciának az értekezletre egybegyűlt bizalmi férfiai szívesen és testvériesen üdvözlik Magyarország és Horvátország szociáldemokratáinak képviselőit, akik az értekezleten vendégül vesznek részt s kijelentik, hogy szolidárisak a szomszéd állam osztálytudatos proletárságával az egyenlő jogért folytatott nehéz küzdelmében. Az értekezlet kijelenti, hogy a hamisítatlan, általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójognak Magyarországon való megvalósítása nemcsak a politikai, társadalmi és nemzeti igazságosság követelménye, hanem oly szükséglet, amely úgy Ausztriában, mint Magyarországon egyenlőképpen érinti az állam legfontosabb létérdekét és különösen mindkét állam munkásosztályának érdekét. Az ausztriai szociáldemokrácia éppen ezért figyelemmel kíséri Magyarországon a választójogért folytatott küzdelmet, legforróbban kívánja annak .Sikerét is el van reá szánva, hogy magyarországi testvéreit minden erejével támogassa. A nemzetközi szolidaritás, amely minden ország proletárságát egyesíti, Ausztria és Magyarország munkásságára nézve közvetlen és mélyreható érdekközösséggé fokozódik azon sokoldalú gazdasági és politikai kölcsönhatás révén, amely a két állam között fönnáll. Magyarország hátramaradottsága végzetes akadályokat gördít Ausztria politikai és társadalmi fejlődése elé. A Magyarországon uralkodó oligarchiának feudális barbarizmusa, amely a magyar munkást jogaitól megfosztja és életfeltételeiben állandóan megnyomorítja, Ausztria proletársága kifejlődését állandóan és közvetlenül megnehezíti és veszélyezteti. Magyarországnak a jogfosztottságra támaszkodó, népellenes urai nyílt és titkos szövetségesei az osztrák munkásság fölszabadítására való törekvés minden ellenségének. Úgy Magyarország, mint Ausztria demokratizálása egyébként szükséges föltétele a két állam között való viszony észszerű rendjének. Csak a demokratizált Magyarország és a demokratizált Ausztria teremtheti meg a béke alapját, amely mindkét állam önállóságát és szabadságát biztosítja s egyúttal állandóan megvédelmezi mindkét állam népének nagy és közös érdekeit. Az egyenlő jog — amely nélkülözhetetlen az államok és népek életében — komoly ellensége azon erőszak uralmának, amely Magyarországon ez időszerint a koalíciós kormány képvisel. Ezért mindent elkövet, hogy megvalósítását megakadályozza. Ennek a kormánynak legújabb kijelentései arra engednek következtetni, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog helyébe, amelynek megvalósítására a koronával szemben kötelezte magát s amelynek biztosítékául Ausztria császára és Magyarország királya ünnepélyesen szavát adta, a választói jogfosztottság egy ujabb formáját akarja megvalósítani s az egyenlő jogot a korrupt és korrumpáló többesszavazat rendszerével és nyilt szavazással meghamisítani. Így akarják a munkásokat megcsalni, az elnyomott nemzeteket bizalmukból és jogos reménységükből keservesen kiábrándítani s a nemzeti békétlenséget állandósítani. A koalíciós kormánynak ez a hallatlan szószegése és kísérlete, hogy a koronát is oly színben tüntesse föl, mintha bűntársa volna ebben a szószegésben, sőt, hogy az elmaradhatatlan következményekért a felelősséget a koronára hárítsa, olyan provokálás, amely jogossá és szükségessé teszi a legélesebb ellenállást. Ausztria szociáldemokráciája tehát csak kötelességét teljesíti, amikor minden felelős hatalmi tényezőt komolyan, óva int, hogy ezt a politikai bűntényt, amely nemcsak Magyarország, de Ausztria politikai jövőjét veszélyezteti, ne engedje elkövetni, buzdítja Magyarország osztálytudatos proletárságát, amely a választójogért folytatott küzdelmét eddig is csocsolatraméltó bátorsággal vívta meg, hogy félelmet nem ismerve, szívósan tartson ki mindvégig. Kijelenti, hogy kötelességének fogja tartani, hogy a jogokért folytatott ezen küzdelmében testvériesen támogassa. Nemeth képviselő (cseh): Ez az első eset, hogy az összes nemzetek képviselői nemcsak Ausztriából, hanem Magyarországból is közös értekezletre gyűltek össze, természetes tehát, hogy itt vannak mindkét állam összes szláv nemzeteinek képviselői is. E jelentőségteljes ténnyel szemben rá kell mutatnunk arra, hogy a prágai nagyszláv konferencia szemérmetlenül az összes szlávok nevében beszélt, holott a szociáldemokráciának egyetlen képviselője sem volt ott. A reakciósok nagyszláv szolidaritásával szembe kell szegeznünk a munkások nemzetközi szolidaritását. (Élénk tetszés.) Gróf Andrássy választójogi tervezete minden választójogi csalás tetőpontján áll. Ez olyannyira egyenlőtlen választójog, hogy bámulnunk kell a magyar államférfiak leleményességét. Egy tized szavazattal szemben harmincszoros joggal bíró szavazó áll. Ezzel a választójoggal örök időkre biztosítani akarják a dzsentriuralmat. De ez utópia. Ma, mikor az alkotmány eszméje még Törökországban is érvényesült, lehetetlen az ilyen önkényundom Magyarországon is. Nálunk is egy rossz választójogi reform szülte tíz éves kháosz után látták be, hogy az államot csakis az általános választójog tarthatja össze. Mint nemzetközi szociáldemokraták és mint csehek, diadalt kívánunk a magyar munkásoknak és készek vagyunk arra, hogy ennek érdekében tetterősen támogatásukra sietünk. (Elénk tetszés.) -- Pittoni képviselő (olasz): Mi, olasz szociáldemokraták, természetesen szintén nem maradhatunk el, mikor magyar testvéreink segítségére kell sietnünk. A Magyarországon uralkodó reakciós koalíció képviselői a külföldön szabadsághősökként szerepelnek és sajnos, Olaszországban is sikerrel. Értenek ahhoz, hogy a 48-as hagyományokba kapaszkodva, az olasz közvéleményt megnyerjék maguknak. De ha az olasz burzsoázia mindannak ellenére, amit a koalíció a nép ellen elkövetett, a magyar nép iránti hagyományos rokonszenvet az uralkodó klikkre pazarolja, az olasz proletárság nagyon jól tudja, hogy Magyarországon kik küzdenek a szabadság és haladás eszméiért. A... olasz nép gyűlöli a népellenes, néprontó koalíciót. Rokonszenvünk csak az osztálytudatos magyarországi proletariátust illeti meg, nemzetiségi különbség nélkül. Kristan (szlovén): Elsősorban saját proletárérdekeink szempontjából érdeklődünk magyarországi elvtársainknak választójogi küzdelme iránt. Volt idő, amikor Európaszerte hangzott a dal a magyar szabadságról. Mióta a magyar proletárság fölébredt, egészen másként ítélik meg a magyar viszonyokat. Magyarországon a szabadság harcosainak csak a jogáért küzdő proletárságot tekinthetjük. (Úgy van !) Életbevágó érdekünk, hogy a harc diadallal végződjék, mert ha a magyar munkások nem győznek, akkor mi sem állunk szilárd talajon. Látjuk, hogy minden vasútépítésnél tömegesen jönnek hozzánk a bérlenyomó magyar és 3