Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)

1908-09-29 / 232. szám

1908 szeptember 24. NÉPSZAVA korona szavában s ez egyszer is cserben hagy­ták őket! (Viharos helyeslés). Ez lenne az egyetlen történelmi tény, amely mélyen be­vésődne Magyarország széles néprétegeinek emlékezetében s azt hiszem, hogy ennek a ténynek elkerülése sokkal okosabb politika lenne, mint az, hogy a koalíciótól lealkudják a katonai cafrangokért való követelését. Azt mondja a koalíciós kormány, hogy min­denki kap választójogot, ő tehát betartotta a paktumot. A valóság pedig az, hogy Andrássy olyan választójogot hoz, amelyet megrántott, meghamisított, elértéktelenített először is a pluralitás, másodszor a szavazás nyilvános­sága. A részletes kritika magyar elvtársaink­nak a dolga. Az azonban a mi dolgunk, hogy ne tűrjünk szomszédságunkban olyan választó­jogot, amely furfanggal, csalással a kisebb­ség uralmát állandósítja és a széles tö­megek politikai befolyását a kisebbség javára ellopja. Önök bizonyára még emlé­keznek arra, hogy a reakciósok, amikor a csatát már elvesztették, még egyszer elsáncol­ták magukat a pluralitás mögé. De az a pluralitás, amelyet a­­klerikálisok és német nemzetiek nekünk akartak, gyerekjáték volt ahhoz képest, amit a magyar kormány nyújt a magyar elvtársaknak. A magyar tervezet­ben megtalálják a többes szavazat minden elképzelhető szépségeit, tökéletes gyűjte­ménye ez a rendszer összes alávalóságainak. És ehhez járul a szavazás nyilvánossága, aminek az a célja, hogy azok, akik uralkod­nak, a vesztegetések rendszerével a választást korrumpálják, hogy ellenőrizhessék, várjon a megvásárolt választók a szavazatokat, ame­lyekért megfizették őket, pontosan is szállít­ják-e. Ezáltal állandósítani akarják a válasz­tási korrupciót, meggátolni akarják a politi­kai véleménynyilvánítás függetlenségét és szabadságát. És mert mi ezt tudjuk és " m­ert attól kell tartanunk, hogy ennek a skorru­pció­nak visszahatásai lesznek Ausztriára is, azért tiltakozunk az ellen és kormányunkat tesszük felelőssé azért, hogy amennyire rajta áll, az osztrák érdekeket védje meg. Rövid idő előtt kötöttünk új kiegyezést. Hogy magyar elvtársainknak tetszik-e, azt nem tudom. Nekünk nem tetszik. Szükség parancsolta cselekedet volt csak, muszáj volt valamelyes megállapodásra jutni. Azonban afölött senki sem kételkedik, hogy csak fegy­verszünet volt és nem végleges rendezése Ausztria és Magyarország viszonyának. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha majd nemcsak a kiváltságos rétegek kezében lesz a döntés, hanem amikor maguk a népek rendezhetik a két állam viszonyát. Csak egy demokratikus Ausztria és csak egy demokratikus Magyar­ország lesz képes önállóságát biztosítani és csak ez a két demokratikus állam tudja majd érvényesíteni azokat a valóban közös érdeke­ket, amelyeket nem lehet a világból kifilo­zofálni. Tehát minden tekintetben a legnagyobb érdekeink kapcsolódnak Magyarország demo­kratizálódásához és úgy véltük, hogy ebben a komoly pillanatban föl kell emelni szavun­kat, bár Ausztriában magában is valóban elég gondunk van. Ha esetleg azt mondanák Magyarországon: nézzetek Ausztria felé, váljon megszabadította-e az általános választójog Ausztriát a nemzetiségi viszálytól? — akkor feleljék magyarországi elvtársaink a követ­kezőket: Nézzetek oda, hol van a nemzeti so­vinizmus tombolásainak forrása és helyei Azok­ban a testületekben, amelyekben a jogfosztás még ma is uralkodik. Az osztrák képviselőház valóban nem a béke paradicsoma, azonban az osztrák képviselőház összes pártjait, amelyek a nép igazi talajában gyökereznek, valamennyit különbség nélkül az a gondolat egyeníti, hogy ezt a képvisele­letet föntartsák és egytlen párt sem merheti büntetlenül e parlamennt veszélyeztetni. A szolidaritásnak egy új fajtáját, amely ed­dig ismeretlen volt, alkotta meg a demokra­tikus parlament. Küzdelmeink azonban nem a parlament demokratizálódásában gyökerez­nek, hanem abban, hogy Ausztriában meg­kezdődött ugyan a demokrácia, azonban még sok hiányzik és sokat kell leküzdeni, míg valósággá lesz a politikai élet minden terén. (Viharos tetszés.) Azzal végzem beszédemet, hogy a magyar­országi szociáldemokráciára mutatok, amely ma előharcosa Magyarország munkásai jogá­nak, de egyúttal előharcosa Ausztria mun­kásai legfontosabb érdekeinek és harcoló testvéreinknek győzelmet, sikert és eredményt kívánunk ! Éljen a magyar általános, egyenlő választójog ! Éljen a magyarországi szociál­demokrácia ! (Viharos tetszés és éljenzés.) Adler elvtárs ezután következő határozati javaslatot nyújtotta be: Az ausztriai szociáldemokráciának az érte­kezletre egybegyűlt bizalmi férfiai szívesen és testvériesen üdvözlik Magyarország és Horvát­ország szociáldemokratáinak képviselőit, akik az értekezleten vendégül vesznek részt s kije­lentik, hogy szolidárisak a szomszéd állam osztálytudatos proletárságával az egyenlő jogért folytatott nehéz küzdelmében. Az értekezlet kijelenti, hogy a hamisítatlan, általános, egyenlő, közvetlen és titkos választó­jognak Magyarországon való megvalósítása nemcsak a politikai, társadalmi és nemzeti igazságosság követelménye, hanem oly szük­séglet, amely úgy Ausztriában, mint Magyar­országon egyenlőképpen érinti az állam leg­fontosabb létérdekét és különösen mindkét ál­lam munkásosztályának érdekét. Az ausztriai szociáldemokrácia éppen ezért figyelemmel kíséri Magyarországon a választójogért folyta­tott küzdelmet, legforróbban kívánja ann­ak .Sikerét is el van reá szánva, hogy magyaror­szági testvéreit minden erejével támogassa. A nemzetközi szolidaritás, amely minden ország proletárságát egyesíti, Ausztria és Magyarország munkásságára nézve közvetlen és mélyreható érdekközösséggé fokozódik azon sokoldalú gazdasági és politikai kölcsönhatás révén, amely a két állam között fönnáll. Magyarország hátramaradott­sága végzetes akadályokat gördít Ausztria po­litikai és társadalmi fejlődése elé. A Magyar­országon uralkodó oligarchiának feudális barbarizmusa, amely a magyar munkást jo­gaitól megfosztja és életfeltételeiben állan­dóan megnyomorítja, Ausztria proletársága kifejlődését állandóan és közvetlenül meg­nehezíti és veszélyezteti. Magyarországnak a jogfosztottságra támaszkodó, népellenes urai nyílt és titkos szövetségesei az osztrák mun­kásság fölszabadítására való törekvés minden ellenségének. Úgy Magyarország, mint Ausztria demokra­tizálása egyébként szükséges föltétele a két állam között való viszony észszerű rendjének. Csak a demokratizált Magyarország és a de­mokratizált Ausztria teremtheti meg a béke alapját, amely mindkét állam önállóságát és sza­badságát biztosítja s egyúttal állandóan megvé­delmezi mindkét állam népének nagy és kö­zös érdekeit. Az egyenlő jog — amely nélkülözhetetlen az államok és népek életében — komoly ellensége azon erőszak uralmának, amely Ma­gyarországon ez időszerint a koalíciós kormány képvisel. Ezért mindent elkövet, hogy megvalósítását megakadályozza. Ennek a kormánynak legújabb kijelentései arra engednek következtetni, hogy az általá­nos, egyenlő és titkos választójog helyébe, amelynek megvalósítására a koronával szem­ben kötelezte magát s amelynek biztosítékául Ausztria császára és Magyarország királya ünnepélyesen szavát adta, a választói jogfosz­tottság egy ujabb formáját akarja megvalósí­tani s az egyenlő jogot a korrupt és korrum­páló többesszavazat rendszerével és nyilt sza­vazással meghamisítani. Így akarják a mun­kásokat megcsalni, az elnyomott nemzeteket bizalmukból és jogos reménységükből keser­vesen kiábrándítani s a nemzeti békétlenséget állandósítani. A koalíciós kormánynak ez a hallatlan szó­szegése és kísérlete, hogy a koronát is oly színben tüntesse föl, mintha bűntársa volna ebben a szószegésben, sőt, hogy az elmarad­hatatlan következményekért a felelősséget a koronára hárítsa, olyan provokálás, amely jogossá és szükségessé teszi a legélesebb ellen­­állást. Ausztria szociáldemokráciája tehát csak kötelességét teljesíti, amikor minden felelős hatalmi tényezőt komolyan, óva int, hogy ezt a politikai bűntényt, amely nemcsak Magyar­ország, de Ausztria politikai jövőjét veszélyez­teti, ne engedje elkövetni, buzdítja Magyar­ország osztálytudatos proletárságát, amely a választójogért folytatott küzdelmét eddig is csocsolatraméltó bátorsággal vívta meg, hogy félelmet nem ismerve, szívósan tartson ki mindvégig. Kijelenti, hogy kötelességének fogja tartani, hogy a jogokért folytatott ezen küz­delmében testvériesen támogassa. Nemeth képviselő (cseh): Ez az első eset, hogy az összes nemzetek képviselői nemcsak Ausztriából, hanem Ma­gyarországból is közös értekezletre gyűltek össze, természetes tehát, hogy itt vannak mind­két állam összes szláv nemzeteinek képviselői is. E jelentőségteljes ténnyel szemben rá kell mutatnunk arra, hogy a prágai nagyszláv kon­ferencia szemérmetlenül az összes szlávok ne­vében beszélt, holott a szociáldemokráciának egyetlen képviselője sem volt ott. A reakciósok nagyszláv szolidaritásával szembe kell szegeznünk a­­ munkások nemzet­közi szolidaritását. (Élénk tetszés.) Gróf Andrássy­ választójogi tervezete minden vá­lasztójogi csalás tetőpontján áll. Ez olyannyira egyenlőtlen választójog, hogy bámulnunk kell a magyar államférfiak leleményességét. Egy tized szavazattal szemben harmincszoros jog­gal bíró szavazó áll. Ezzel a választójoggal örök időkre biztosítani akarják a dzsentri­uralmat. De ez utópia. Ma, mikor az alkot­mány eszméje még Törökországban is érvé­nyesült, lehetetlen az ilyen önkényundom Magyarországon is. Nálunk is egy rossz­ vá­lasztójogi reform szülte tíz éves kháosz után látták be, hogy az államot csakis az általá­nos választójog tarthatja össze. Mint nemzet­közi szociáldemokraták és mint csehek, diadalt kívánunk a magyar munkásoknak és készek vagyunk arra, hogy ennek érdekében tetterősen támogatásukra sietünk. (Elénk tetszés.) -- Pittoni képviselő (olasz): Mi, olasz szociáldemokraták, természetesen szintén nem maradhatunk el, mikor magyar testvéreink segítségére kell sietnünk. A Ma­gyarországon uralkodó reakciós koalíció kép­viselői a külföldön szabadsághősökként sze­repelnek és sajnos, Olaszországban is sikerrel. Értenek ahhoz, hogy a 48-as hagyományokba kapaszkodva, az olasz közvéleményt megnyer­jék maguknak. De ha az olasz­ burzsoázia mind­annak ellenére, amit a koalíció a nép ellen elkövetett, a magyar nép iránti hagyo­mányos rokonszenvet az uralkodó klikkre pazarolja,­­ az olasz proletárság nagyon jól tudja, hogy Magyarországon kik küzdenek a szabadság és haladás eszméiért. A... olasz nép gyűlöli a népellenes, néprontó koalíciót. Ro­konszenvünk csak az osztálytudat­os magyar­országi proletariátust illeti meg, nemzetiségi különbség nélkül. Kristan (szlovén): Elsősorban saját proletárérdekeink szem­pontjából érdeklődünk magyarországi elvtár­sainknak választójogi küzdelme iránt. Volt idő, amikor Európaszerte hangzott a dal a magyar szabadságról. Mióta a magyar prole­társág fölébredt, egészen másként ítélik meg a magyar viszonyokat. Magyarországon a sza­badság harcosainak csak a jogáért küzdő pro­letárságot tekinthetjük. (Úgy van !) Életbevágó érdekünk, hogy a harc diadallal végződjék, mert ha a magyar munkások nem győznek, akkor mi sem állunk szilárd talajon. Lát­juk, hogy minden vasútépítésnél tömegesen jönnek hozzánk a bérlenyomó magyar és 3

Next