Népszava, 1908. november (36. évfolyam, 261–285. sz.)
1908-11-01 / 261. szám
1908 november 3. NÉPSZAVA ami a császáré", hanem Magyarország függetlenségét is odadobták, — ami pedig a magyar népé, — ma, főispán úr, sem erkölcsi, sem politikai szempontból nem lenne kielégítő eredmény, ha bárhol az országban, a kormány által elkövetett sérelmek és törvénytelenségeknek csak egyetlen esetében hozna a polgárság jogérzete ítéletet és határozatot. Bízom a magyarok istenében, hogy e szomorú kor nemsokára véget ér s akkor jön az együttes leszámolás. Épp ezért kötelességszerűleg tudatom, hogy föntebb említett indítványomat tárgyalás alá bocsátani nem kívánom. Teljes tisztelettel Hentaller Lajos. Ehhez a levélhez nem kell magyarázat. Ennél súlyosabb fejszecsapások régi 48-as ember részéről még alig érték a koalíciót. Sürgős a mezőgazdasági kamara! A mezőgazdasági kamara törvénytervezetét az Origo csinálta és tárgyalja most. Ez a tárgyalás azonban húzódik, mert igen sok gazdatestületnek súlyos kifogásai vannak ellene. A „Köztelek" most sürgeti a gyors letárgyalást a következő okokból: Rámutattunk már nem egyszer a mezőgazdasági érdekképviselet kérdésének elodázásával járó aggodalmainkra. Ha ez a parlament nem csinálja meg az érdekképviseleti törvényt, az általános választói jogra támaszkodó parlament egyáltalán nem csinálja meg, mert végre is a kamarai rendszer nem egyéb, mint a munkaadók érdekképviseleti szervezete. De magát a mai parlamentet oly válságos bonyodalmak fogják terhelni már a legközelebbi jövőben, hogy nagyon sietnie kell annak a gazdasági törekvésnek az elintézés lehetőségeinek kihasználásában, amely lemaradni nem akar. És ha figyelmet vetünk emellett a kisgazdák külön érdekképviseleti mozgalmára is, mely a gazdatársadalmat szétforgácsoló irányzatnak kedvez , nem lehet eléggé sietnünk, hogy a gazdatársadalom összpontosításának munkáját törvényes alapon mielőbb tető alá hozzuk. Ha az egyetértés teljes erejével nem lehet, akkor a többség jogával. Ez az írás nyílt bevallása annak, amit éppen az agráriusok tagadnak legjobban, hogy a mai parlament osztályparlament, amely a nagybirtok érdekeit védi a kisgazdákkal és a munkásokkal szemben. . De bevallja a „Köztelek" azt is, hogy maga a kamara is az ezerholdasok és nem a mezőgazdaság érdekei kedvéért állítódik megálltak és nézték, amint Malvin az inassal tanácskozott, hogy mit csináljanak. Ittasak voltak, valami idegen dialektusban beszéltek egymással és röhögtek. Malvin azt mondja, hogy ő a következő pillanatban már az inas gépére pattant és teljes erővel hazafelé indult. Hiszen ismeri Malvint. De ugyanakkor az egyik bitang ordítva utána szaladt és a küllők közé hajította a botját. Az úton senki se volt. Az inast hátul ketten leteperték, a negyedik szintén Malvin után iramodott. Malvin a géppel elbukott és szaladni kezdett, sikoltozott. De utánna szaladtak, megfogták, betömték a száját, az útról az árokba cipelték. Nem tellett bele három perc, hajtott arra Sándor, a feleségem bátyja a fiával. A kocsisa vette észre a dolgot. Sándor leugrott. Mire fölismerte, hogy aki ott ájultan fekszik, az Malvin, akkor már a gázok elfutottak. Két revolvergolyót küldött utánuk. Ők hozták haza Malvint. Rögtön, még este elhivatták az orvost. Azt mondta, hogy Malvinnak nincs semmi más baja, de nem leány többé. Sokáig haboztunk, hogy miképpen mondjuk el önnek ezt a dolgot. Végre is összesen tíz-tizenkét ember tudhatott a dologról, akik hallgatnak. De Malvin határozottan kívánta, hogy hozzak önnek tudomására mindent a legrészletesebben és adjam vissza az adott szavát, amit ezennel megteszek. Most már nem köti semmi a lányomhoz. Telkes elhallgatott. Bauer le föl járt a szobában és az arcán sűrűn ömlöttek végig a könyek. Úgy érezte, hogy az élet komiszul elbánt vele. Összeroncsolta az ambícióit, a karrierjét, a terveit, amelyek mind eme házassághoz kapcsolódtak, összetörte az egész jövőjét, az énjét, a szerelmét. Kétségbeesett szenvedés nehezedett rá, amelyet elviselni, úgy érezte, nem tud. Lehetetlennek látta a Az „Egyházi Közlöny" legújabb számában a szerzetesrendek modern feladatairól írott cikkben olvashatók a következők. A cikkíró szerint a régi világban fontos kulturmunkát végeztek a szerzetesek; ők tanították például meg a népet a földmivelésre. Ma már azonban nem a szerzetes tanítja erre a népet és így nem vesz részt a mai gazdasági életben helyes módon. Mert az nem kulturfeladat szerinte, hogy a szerzetesek sajtot és likőröket gyártanak. Ma egy más iparhoz kellene a szerzeteseknek fordulni: a betűszedéshez és könyvnyomtatáshoz és nagy hálára kötelezné le az a rend a katolikus világot, mely reguláiba a szerzetes munkájául a nyomdai munkát jelölné ki. Mind gyorsabban közérg az idő, mikor ennek a tervnek megvalósítása kényszerítőleg fog föllépni. Ma a betűszedés és nyomtatás úgyszólván egész Európában a szociáldemokraták kezében van. Nálunk Magyarországon a szakszervezet dönt, vájjon hány szedőt kaphat ez vagy az a lap. S nagyon tévedne, aki azt hiszi, hogy mással is dolgoztathat, nemcsak szervezett munkással. Magyarországon úgy vannak szervezve a betűszedők és nyomdászok, hogy más kezébe nem veheti az ólombetűket, csak szervezet munkás. És a Szent István Társulat csak úgy kénytelen alkalmazkodni a szakszervezeti szabályokhoz, mint az Atheneum, Glóbus, Pátria vagy bármely más nyomda. . . . Már most tessék elképzelni, hogy a mi munkásszerzeteseink nem sajtot készítenének és likőrt gyártanának, hanem betűszedéssel menekülést. Azt hitte, hogy a számításai egy vonás nélkül be fognak teljesedni. És most minden rombadőlt. Sohase volt nőbolond, de mindennap gondolt a nászéjszakájára. És részletesen kidolgozta magának a mézeshetek szerelmes kedvteléseit, az első ősz szerelmes melankóliáját, az első gyerek diadalmas örömét ésatöbbit. Most mindez másképp lesz. Nem tudni hogyan, de egészen másképp, rosszul, hibásan. Bauer az öntudatos, higgadt férfi félbolond módjára jár ide-oda a szobában. Végre lerogyott egy karosszékbe és az arcát a kezeibe temetve, siránkozó hangon így szólt: — Hát én nem tudom, mit lehetne csinálni mostan! ? Csuklott, össze volt törve. így még nem látta senki őt. Az öreg Telkes közbeszólt: — Mondom, kérem, Malvin visszaadja önnek a szavát, határozhat tehát, ahogy akar! — Hol van Malvin, látnom kell Malvint!? — mondta Bauer fölugorva. — A szobájába menjen. Bauer mint egy alvajáró keresztülfutott egy sor szobán, azután benyitott Malvin ajtaján. A kanapén feküdt Malvin. Egyedül volt. A leány fekete ruhát viselt. Az arca bájos, piros volt. Nagy fekete szemei mosolyogtak, mint tegnap vagy azelőtt. A szája hasonlított egy kinyílt mályvarózsához. Amint ott az ottomán piros szőnyegén feküdt fekete ruhában ez a nagytermetű édesarcú leány, maga volt az asszonyi báj és szépség. Nem szólott. Bauer odaosont hozzá és összecsókolta, ezúttal igazában először. A leány átölelte a férfi nyakát, az pedig szinte marta az engedelmes, puha rózsaszín arcot. A leány halkan sírni kezdett. * A férfi megvigasztalta: Az Orge levélpapírján, Dessewffy Aurél gróf aláírásával üzleti körlevelek mennek szerte az országban. A levél igy kezdődik: A szociáldemokraták vezéreinek féktelen izgatásai és az ezek által a munkásnép minden rétegében fölkeltett igazolatlan elégedetlenség a munkaadók és munkások közötti azon patriarchális jó viszonyt is tönkretétellel fenyegetik, amely kivált a mezőgazdasági népesség körében a munkás és munkaadó boldogulásának egyik főalapját képezi. Munkás és munkaadó egymásra utaltságában a jó viszony megbomlása a zavaroknak, az elégedetlenségnek oly forrását képezi, amely a mezőgazdasági termelés sikerét is veszéllyel fenyegeti. Éppen azért ugyanazon eszközökkel kell a rombolás ellen védekezni, amely eszközöket az izgatók oly sikerrel használnak áldatlan munkájuk végzésére. Ezen eszközök között egyik leghatalmasabb a sajtó, melynek népies termékeivel némileg ellensúlyozni lehet az izgatás munkáját. Minden munkaadónak saját maga iránt való kötelessége, hogy a védelem ezen munkájához segédkezet nyújtson, hogy a szocialista izgatásokat a népies sajtó termékeinek minél szélesebb körű terjesztésével ellensúlyozhassuk. Az ember azt várná, hogy ilyen nagyhangú bevezetésre valami nagyszabású dolog következik. — No ne sírjon jó kislányom. Mit sírunk, mikor nincsen semmi baj. Ki beszél itt bajról ? Késő estig ott maradt. Csak amikor Telkeséktől lejött és a hideg csillagos éjszakában elindult haza, kezdett benne gondolkodni az igazi lénye: Bauer Ede, a törvényszéki bíró, az élet szerencséskezű spekulánsa. És ezzel a Bauerrel kettesben egy iszonyú éjszakát töltött el otthon. Ilyenféléket irt egy darab papirosra: Nem lehetünk sohase boldogok. Az a szerencsétlenség tönkreteszi a boldogságot és betolakodik minden boldog percünkbe. Egy tökéletlen, félig sikerült élet lenne ez számomra. Egészen másképp akartam én ezt és nem tudok belenyugodni, hogy másképp legyen. Nem az előítélet és az ostobaság kicsinyessége az, hanem a számító emberé, akinek a tervei nem teljesültek, holott görcsösen ragaszkodik a teljesüléshez. Mit csináljak? Pedig szeretem magát, Malvin, ma jobban, mint valaha ... Sokszor elolvasta és nem tudott folytatást találni. Azután fölugrott, ide-oda futkosott a szobában. Kétségbeesett küzdelem folyt a két Bauer között. Újra asztalhoz ült, lemásolta a levelet s tisztázatban hangosan elolvasta. Majd hirtelen összetépte mind a kettőt. A hajnal úgy találta, amint az asztal mellett ülve fölöltözve, sáppadt, fáradt arccal lámpafény mellett meredt tekintettel nézte Malvin arcképét. Ekkor fölállt, gyöngéden megcsókolta az arcképet, eloltotta a lámpát és ruhástól rádőlt az ágyára. Azonnal elaludt. föl. A kamarát féltik máris a kisgazdák külön érdekképviseleti mozgalmától. Az „Orige" tehát siessen. Siessen tető alá hozni egy törvényt, amelyről maga bevallja, hogy a mainál egy fokkal tisztességesebb parlamentben szóba sem kerülhetne, mert néhány száz ember kedvéért, milliók elnyomására és kifosztására való. A képviselőház pedig siessen szentesíteni egy törvényt, amelyről készítői állítják, hogy a közérdekhez semmi köze, hogy tisztán néhány ezerholdas érdekképviselete, a kisgazdák fosztogatása és a munkásszervezetek hatósági joggal fölruházott brutális üldözője lesz. Sietni urak, sietni! A jövő parlament nem fog kérni az önök patriarchalizmusából, mely így leplezi le önmagát. Szerzetesek, mint sztrájktörők és bérlenyomók, és könyvnyomtatással foglalkoznának, micsoda óriási előny háramlana ebből a katolikus irodalomra. Volna fegyelmezett, föltétlenül engedelmeskedő nyomdaszemélyzete, melyre minden időben föltétlen biztossággal számithatna s ez a kitűnő és megbízható munkaerő sokkal olcsóbb lenne a mostaninál, úgy hogy jelenlegi anyagi erőnkkel is körülbelül kétszer annyit produkálhatnánk, mint jelenleg. Föltétlenül engedelmeskedő és olcsó munkaerő kell hát a csuhások vállalatának és ennek a célnak elérésére szeretnék megmozdítani a vallás malasztját is. A csuha, amely már mint a lelki szolgaság egyenruhája is gyűlöletes a fölvilágosult emberek szemében, a sztrájktörők és bérlenyomók jelvényévé válnék egyelőre csak egy iparban, majd másokban is. A főtisztelendő testvérek a pálinkával elbutított rutén sztrájktörők versenytársaivá válnának e terv megvalósulta esetén és bizonyára akadnának munkáltatók, akik a főtisztelendő urak számára is rendeznének be holmi mezőhegyesi telepeket és tartalékseregeket. Amint a modern kapitalista államokban számos iparágat militarizálnak, úgy akarják a csuhások a rájuk nézve fontos iparágakat klerikalizálni és ily módon a kard és csuha együttes erejével megtörni a munkásmozgalom erejét. Az Omge üzletei. 11