Népszava, 1908. november (36. évfolyam, 261–285. sz.)

1908-11-01 / 261. szám

1908 november 3. NÉPSZAVA ami a császáré", hanem Magyarország függetlensé­gét is odadobták, — ami pedig a magyar népé, — ma, főispán úr, sem erkölcsi, sem politikai szempontból nem lenne kielégítő eredmény, ha bárhol az országban, a kormány által elkövetett sérelmek és törvénytelenségeknek csak egyetlen esetében hozna a polgárság jogérzete ítéletet és határozatot. Bízom a magyarok istenében, hogy e szomorú kor nemsokára véget ér s akkor jön az együttes leszámolás. Épp ezért kötelességszerűleg tudatom, hogy föntebb említett indítványomat tárgyalás alá bocsátani nem kívánom. Teljes tisztelettel Hentaller Lajos. Ehhez a levélhez nem kell magyarázat. Ennél súlyosabb fejszecsapások régi 48-as ember részéről még alig érték a koalíciót. Sürgős a mezőgazdasági kamara! A mezőgazdasági kamara törvényterve­zetét az Origo csinálta és tárgyalja most. Ez a tárgyalás azonban húzódik, mert igen sok gazda­testületnek súlyos kifogásai van­nak ellene. A „Köztelek" most sürgeti a gyors letárgyalást a következő okokból: Rámutattunk már nem egyszer a mezőgazdasági érdekképviselet kérdésének elodázásával járó ag­godalmainkra. Ha ez a parlament nem csinálja meg az érdekképviseleti törvényt, az általános vá­lasztói jogra támaszkodó parlament egyáltalán nem csinálja meg, mert végre is a kamarai rend­szer nem egyéb, mint a munkaadók érdek­képviseleti szervezete. De magát a mai parla­mentet oly válságos bonyodalmak fogják terhelni már a legközelebbi jövőben, hogy nagyon sietnie kell annak a gazdasági törekvésnek az elintézés lehetőségeinek kihasználásában, amely lemaradni nem akar. És ha figyelmet vetünk emellett a kisgazdák külön érdekképviseleti mozgalmára is, mely a gazdatársadalmat szétforgácsoló irányzatnak ked­vez , nem lehet eléggé sietnünk, hogy a gazda­társadalom összpontosításának munkáját törvé­nyes alapon mielőbb tető alá hozzuk. Ha az egyetértés teljes erejével nem lehet, akkor a többség jogával. Ez az írás nyílt bevallása annak, amit éppen az agráriusok tagadnak legjobban, hogy a mai parlament osztályparlament, amely a nagybirtok érdekeit védi a kis­gazdákkal és a munkásokkal szemben. . De bevallja a „Köztelek" azt is, hogy maga a kamara is az ezerholdasok és nem a mezőgazdaság érdekei kedvéért állítódik megálltak és nézték, amint Malvin az inassal tanácskozott, hogy mit csináljanak. Ittasak voltak, valami idegen dialektusban beszéltek egymással és röhögtek. Malvin azt mondja, hogy ő a következő pillanatban már az inas gépére pattant és teljes erővel hazafelé indult. Hiszen ismeri Malvint. De ugyanakkor az egyik bitang ordítva utána szaladt és a küllők közé hajította a botját. Az úton senki se volt. Az inast hátul ketten leteperték, a negyedik szintén Malvin után iramodott. Malvin a géppel elbukott és szaladni kezdett, sikoltozott. De utánna szaladtak, megfogták, betömték a száját, az útról az árokba cipel­ték. Nem tellett bele három perc, hajtott arra Sándor, a feleségem bátyja a fiával. A kocsisa vette észre a dolgot. Sándor leugrott. Mire fölismerte, hogy aki ott ájultan fekszik, az Malvin, akkor már a gázok elfutottak. Két revolvergolyót küldött utánuk. Ők hozták haza Malvint. Rögtön, még este elhivatták az orvost. Azt mondta, hogy Malvinnak nincs semmi más baja, de nem leány többé. Sokáig haboztunk, hogy miképpen mond­juk el önnek ezt a dolgot. Végre is összesen tíz-tizenkét ember tudhatott a dologról, akik hallgatnak. De Malvin ha­tározottan kívánta, hogy hozzak önnek tudo­mására mindent a legrészletesebben és adjam vissza az adott szavát, amit ezennel megteszek. Most már nem köti semmi a lányomhoz. Telkes elhallgatott. Bauer le föl járt a szo­bában és az arcán sűrűn ömlöttek végig a könyek. Úgy érezte, hogy az élet komiszul elbánt vele. Összeroncsolta az ambícióit, a karrierjét, a terveit, amelyek mind eme há­zassághoz kapcsolódtak, összetörte az egész jövőjét, az énjét, a szerelmét. Kétségbeesett szenvedés nehezedett rá, amelyet elviselni, úgy érezte, nem tud. Lehetetlennek látta a Az „Egyházi Közlöny" legújabb számában a szerzetesrendek modern feladatairól írott cikkben olvashatók a következők. A cikkíró szerint a régi világban fontos kulturmunkát végeztek a szerzetesek; ők tanították például meg a népet a földmivelésre. Ma már azon­ban nem a szerzetes tanítja erre a népet és így nem vesz részt a mai gazdasági életben helyes módon. Mert az nem kulturfeladat szerinte, hogy a szerzetesek sajtot és likőrö­ket gyártanak. Ma egy más iparhoz kellene a szerzeteseknek fordulni: a betűszedéshez és könyvnyomtatáshoz és nagy hálára kötelezné le az a rend a katolikus világot, mely regu­láiba a szerzetes munkájául a nyomdai mun­kát jelölné ki. Mind gyorsabban közérg az idő, mikor ennek a tervnek megvalósítása kényszerítőleg fog föllépni. Ma a betűszedés és nyomtatás úgyszólván egész Európában a szociáldemo­kraták kezében van. Nálunk Magyarországon a szakszervezet dönt, vájjon hány szedőt kap­hat ez vagy az a lap. S nagyon tévedne, aki azt hiszi, hogy mással is dolgoztathat, nem­csak szervezett munkással. Magyarországon úgy vannak szervezve a betűszedők és nyom­dászok, hogy más kezébe nem veheti az ólom­betűket, csak szerveze­t munkás. És a Szent­ István­ Társulat csak úgy kénytelen alkalmaz­kodni a szakszervezeti szabályokhoz, mint az Atheneum, Glóbus, Pátria vagy bármely más nyomda. . . . Már most tessék elképzelni, hogy a mi munkásszerzeteseink nem sajtot készítenének és likőrt gyártanának, hanem betűszedéssel menekülést. Azt hitte, hogy a számításai egy vonás nélkül be fognak teljesedni. És most minden rombadőlt. Sohase volt nőbolond, de mindennap gondolt a nászéjszakájára. És részletesen kidolgozta magának a mézeshetek szerelmes kedvteléseit, az első ősz szerelmes melankóliáját, az első gyerek diadalmas örö­mét ésatöbbit. Most mindez másképp lesz. Nem tudni hogyan, de egészen másképp, rosszul, hibásan. Bauer az öntudatos, higgadt férfi félbolond módjára jár ide-oda a szobában. Végre lero­gyott egy karosszékbe és az arcát a kezeibe temetve, siránkozó hangon így szólt: — Hát én nem tudom, mit lehetne csinálni mostan! ? Csuklott, össze volt törve. így még nem látta senki őt. Az öreg Telkes közbeszólt: — Mondom, kérem, Malvin visszaadja ön­nek a szavát, határozhat tehát, ahogy akar! — Hol van Malvin, látnom kell Malvint!? — mondta Bauer fölugorva. — A szobájába m­enjen. Bauer mint egy alvajáró keresztülfutott egy sor szobán, azután benyitott Malvin ajtaján. A kanapén feküdt Malvin. Egyedül volt. A leány fekete ruhát viselt. Az arca bájos, pi­ros volt. Nagy fekete szemei mosolyogtak, mint tegnap vagy azelőtt. A szája hasonlított egy kinyílt mályvarózsához. Amint ott az ottomán piros szőnyegén feküdt fekete ruhá­ban ez a nagytermetű édesarcú leány,­­ maga volt az asszonyi báj és szépség. Nem szólott. Bauer odaosont hozzá és összecsó­kolta, ezúttal igazában először. A leány át­ölelte a férfi nyakát, az pedig szinte marta az engedelmes, puha rózsaszín arcot. A leány halkan sírni kezdett. * A férfi megvigasztalta: Az Orge levélpapírján, Dessewffy Aurél gróf aláírásával üzleti körlevelek mennek szerte az országban. A levél igy kezdődik: A szociáldemokraták vezéreinek féktelen izga­tásai és az ezek által a munkásnép minden rétegé­ben fölkeltett igazolatlan elégedetlenség a munka­adók és munkások közötti azon patriarchális jó viszonyt is tönkretétellel fenyegetik, amely kivált a mezőgazdasági népesség körében a munkás és munkaadó boldogulásának egyik főalapját képezi. Munkás és munkaadó egy­másra­ utaltságában a jó viszony megbomlása a zavaroknak, az elégedetlenségnek oly for­rását képezi, amely a mezőgazdasági termelés si­kerét is veszéllyel fenyegeti. Éppen azért ugyan­azon eszközökkel kell a rombolás ellen védekezni, amely eszközöket az izgatók oly sikerrel használ­nak áldatlan munkájuk végzésére. Ezen eszközök között egyik leghatalmasabb a sajtó, melynek népies termékeivel némileg ellen­súlyozni lehet az izgatás munkáját. Minden munka­adónak saját maga iránt való kötelessége, hogy a védelem ezen munkájához segédkezet nyújtson, hogy a szocialista izgatásokat a népies sajtó termé­keinek minél szélesebb körű terjesztésével ellensúlyoz­hassuk. Az ember azt várná, hogy ilyen nagyhangú be­vezetésre valami nagyszabású dolog következik. — No ne sírjon jó kislányom. Mit sírunk, mikor nincsen semmi baj. Ki beszél itt bajról ? Késő estig ott maradt. Csak amikor Telkeséktől lejött és a hideg csillagos éjszakában elindult haza, kezdett benne gondolkodni az igazi lénye: Bauer Ede, a törvényszéki bíró, az élet szerencséskezű spekulánsa. És ezzel a Bauerrel kettesben egy iszonyú éjszakát töltött el otthon. Ilyenféléket irt egy darab papirosra: Nem lehetünk sohase boldogok. Az a szerencsétlenség tönkreteszi a boldog­ságot és betolakodik minden boldog per­cünkbe. Egy tökéletlen, félig sikerült élet lenne ez számomra. Egészen másképp akar­tam én ezt és nem tudok belenyugodni, hogy másképp legyen. Nem az előítélet és az os­tobaság kicsinyessége az, hanem a számító emberé, akinek a tervei nem teljesültek, holott görcsösen ragaszkodik a teljesüléshez. Mit csináljak? Pedig szeretem magát, Malvin, ma jobban, mint valaha ... Sokszor elolvasta és nem tudott folytatást találni. Azután fölugrott, ide-oda futkosott a szobában. Kétségbeesett küzdelem folyt a két Bauer kö­zött. Újra asztalhoz ült, lemásolta a levelet s tisztázatban hangosan el­olvasta. Majd hirte­len összetépte mind a kettőt. A hajnal úgy találta, amint az asztal mellett ülve fölöltözve, sáppadt, fáradt arccal lámpafény mellett me­redt tekintettel nézte Malvin arcképét. Ekkor fölállt, gyöngéden megcsókolta az arcképet, eloltotta a lámpát és ruhástól rádőlt az ágyára. Azonnal elaludt. föl. A kamarát féltik máris a kisgazdák külön érdekképviseleti mozgalmától. Az „Orige" tehát siessen. Siessen tető alá hozni egy törvényt, amelyről maga be­vallja, hogy a mainál egy fokkal tisztessé­gesebb parlamentben szóba sem kerülhetne, mert néhány száz ember kedvéért, milliók elnyomására és kifosztására való. A képvi­selőház pedig siessen szentesíteni egy tör­vényt, amelyről készítői állítják, hogy a közérdekhez semmi köze, hogy tisztán néhány ezerholdas érdekképviselete, a kis­gazdák fosztogatása és a munkásszerve­zetek hatósági joggal fölruházott brutális üldözője lesz. Sietni urak, sietni! A jövő parlament nem fog kérni az önök patri­archalizmusából, mely így leplezi le ön­magát. Szerzetesek, mint sztrájktörők és bérlenyomók, és könyvnyomtatással foglalkoznának, micsoda óriási előny háramlana ebből a katolikus irodalomra. Volna fegyelmezett, föltétlenül engedelmeskedő nyomdaszemélyzete, melyre minden időben föltétlen biztossággal számit­hatna s ez a kitűnő és megbízható munkaerő sokkal olcsóbb lenne a mostaninál, úgy hogy jelenlegi anyagi erőnkkel is körülbelül két­szer annyit produkálhatnánk, mint jelenleg. Föltétlenül engedelmeskedő és olcsó munka­erő kell hát a csuhások vállalatának és ennek a célnak elérésére szeretnék megmozdítani a vallás malasztját is. A csuha, amely már mint a lelki szolgaság egyenruhája is gyűlöletes a fölvilágosult emberek szemében, a sztrájk­törők és bérlenyomók jelvényévé válnék egyelőre csak egy iparban, majd mások­ban is. A főtisztelendő testvérek a pálin­kával elbutított rutén sztrájktörők verseny­társaivá válnának e terv megvalósulta esetén és bizonyára akadnának munkáltatók, akik a főtisztelendő urak számára is rendeznének be holmi mezőhegyesi telepeket és tartaléksere­geket. Amint a modern kapitalista államok­ban számos iparágat militarizálnak, úgy akar­ják a csuhások a rájuk nézve fontos ipar­ágakat klerikalizálni és ily módon a kard és csuha együttes erejével megtörni a munkás­mozgalom erejét. Az Omge üzletei. 11

Next