Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)

1908-12-01 / 286. szám

1908 december 1. NÉPSZAVA 8 órakor fog lezajlódni azon a nyilvános gyűlésen, amelyet a budapesti asztalos­munkások az Intim Színházban fognak tartani. SZEMLE. BELFÖLD. A néppárt izgat. A klerikalizmus ezt a fölfogást hirdeti az állammal szemben : az állam s általában a világi hatalom isteni eredetű, törvényeit megsérteni bűn, de ha ezek a törvények az egyháznak ártanak, akkor megsérteni őket keresztényi kötelesség. Ennek a tételnek alapján jelent meg va­sárnap az „Arny"-ban egy fölhívás, amely­nek veleje: a Kúria Ítélete, amely a pol­gári anyakönyv aláírása ellen s a polgári házasságról szóló törvények ellen izgató Koczurek káplánt — aki arra hívta föl hí­veit, hogy a polgári házasságkötésnél ta­gadják meg a jegyzőkönyvek aláírását — sújtotta, sérelmes az egyházra, tehát figyel­men kívül kell hagyni. Ha ez az „izgató" kiáltvány, amelyet néppárti képviselők írtak alá, a Népsza­vában jelent volna meg, már azóta lett volna szerencsénk körünkben tisztelhetni a nyájas rendőrtisztviselőt és két szigorú detektívet, akik egy hivatalos írást fölol­vasva, élénken érdeklődtek volna a Nép­szava kelendősége, illetve a kiadóhivatalban fönmaradt lappéldányok után. De az „izga­tását a független bíróság ellen az „Arny"­ban néppárti képviselők követték el s az ügyész ur nem mozgatta a füle botját sem. Az „Arnyt”-t nem kobozták el, az ügyész ur tud liberális is lenni csupa klerikaliz­musból. Az ügyész ur nem háborodott föl ezen az „izgatás"-on, a képviselőház folyo­sóján ellenben nagy volt a fölháborodás éppen azok részéről, akik birkatürelemmel engedték a klerikalizmus szarvait addig nőni, míg a törvények sokat hirdetett te­kintélyét döfködheti oldalba. A folyosói fölháborodás bizonyára hamar el fog ülni. A képviselőháznak aligha lesz szava ahhoz, hogy egyik pártjának többsége a törvényeknek csak relatív, má­sokra kötelező voltát hirdeti. A háborgó­kat megnyugtatja majd az, hogy a nép­párti izgatásban a püspökök nem vettek részt s a hozzájuk közel álló lapokban a nyilvá­nosság előtt nem is helyeslik a heccet. Való­színűleg alig marad egyéb a kiáltvány-ügyből, mint az a tanúság a munkásság számára, hogy a klerikalizmusnak, a társadalmi rend őreinek szemében is csak addig szent a törvény, amíg az ő hasznára van vagy leg­alább nem árt neki s hogy az ügyészség csak akkor olvassa az „Arny"-t, ha a Nép­szavát denunciálja. Amikor izgat, akkor nem veszi észre. A néppártnak van sza­badsága az izgatásra, ami nem baj csak akkor, ha másnak nincs.­­ Ebben az ügyben egyébként az alkotmány­párt intéző­bizottsága hétfőn este értekezletet akart tartani, de tekintettel arra, hogy gróf Andrássy Gyula, a párt vezére, jelenleg Bécs­ben tartózkodik s nélküle az alkotmánypárt magatartásáról nem akarnak határozni, az értekezletet későbbre halasztották. A néppárt is értekezletre gyűlt össze hétfőn este a kép­viselőházban, az ülés berekesztése után. Az­­értekezleten Rakovszky István elnökölt s kö­vetendő magatartásuk fölött akartak hatá­rozni. Egyelőre azonban, míg meg nem isme­rik a kormány magatartását, tartózkodnak a további lépésektől. elnöknek Takács József, jegyzőnek Muszin Jeromos elvtársakat választották meg. A magyarországi munkásság politikai és gazda­sági helyzetét és Andrássy plurális választó­jogi törvénytervezetét Fleischer Dávid, Turko­vics István (Zombor) és dr. Gruber elvtársak ismertették. A gyűlés elfogadta az előadóknak a politikai tömegsztrájk előkészítésére vonat­kozó javaslatát. Pápa munkássága a Jókai-kör nagytermé­ben szintén jól látogatott gyűlést tartott vasárnap a pluralitás ellen. A gyűlést Knapp Imre elvtárs nyitotta meg. Ajánlatára elnök­nek Szelestei János, jegyzőnek Novák István elvtársakat választották. A napirendet Jócsák Kálmán elvtárs (Budapest) fejtette ki hatásos beszédben. A gyűlés élénk tiltakozását fejezte ki a fekete gróf jogfosztó merényletterve iránt. Földesen (Hajdú megye) vasárnap, a község­háza előtt levő téren a földmunkások és kis­gazdák tartottak népes gyűlést a választójog, a sajtó és a helyzet tárgyában. Tóth József elvtárs nyitotta meg a gyűlést. Ajánlatára elnöknek Domokos Bálint, jegyzőnek Bíró Sándor elvtársakat választották meg. A gyűlés előadója Nyisztor György elvtárs volt Buda­pestről, aki a hallgatóság nagy tetszése mellett fejtegette a napirend tárgyait. Hatásos be­széde után a gyűlés az általános választójog éltetésével ért véget. Újpest. A plurális és nyílt választójog ellen rendezett három népgyűlés közül hétfőn este zajlott le a harmadik. Az újpesti „Colosseum" nagyterme ez alkalommal is zsúfolásig meg­telt a nagyszámú hallgatósággal. A megjelen­teket Balaton János elvtárs üdvözölte az egybehívók részéről, ajánlatára elnöknek Jó­csák Kálmán, jegyzőnek Pusztai Pál elvtársa­kat választották meg. A gyűlés napirendjének Buchinger Manó elvtárs volt az előadója. „Mit várhatunk a rendkívüli pártgyűléstől ?" ez volt a gyűlés napirendjének egyetlen pontja. Buchinger elv­társ nagy tetszéssel fogadott beszédben ki­mutatta, hogy a magyarországi öntudatos munkásság nemcsak frázist akar hangoztatni azzal a jelszavával, hogy a magyar kozák­uralom ellen orosz módszerrel fog küzdeni. A koalíciós népcsalók minden hatalma és brutalitása is kevés ahhoz, hogy a magyar­országi szociáldemokrata munkásság nyugod­tan tűrje a középkornak a plurális cudarság­gal való visszaállítását. Magyarország népének helyzete ma semmiben sem különbözik az orosz nép helyzetétől. Oroszországban a for­radalom volt a következménye annak, hogy a népet a fejlődés törvényes útjáról leszorí­tották. A rendkívüli pártgyűlésnek köteles­sége lesz az orosz és a magyar viszonyok egy­forma voltára rámutatni és az ország mun­kásságát a politikai tömegsztrájk alkalmazá­sára fölhívni. Ennek forradalmi következ­ményeiért természetesen azokat illeti a fele­lősség, akik elég lelketlenek ahhoz, hogy a népet továbbra is a legnyomasztóbb jogfosz­tottságban hagyják. A gyűlés a leglelkesebb hangulatban vég­ződött, hogy az igazgatótanács Vácott baromfikiállí­tást és lóversenyt szándékszik rendezni. Ezt az ígéretet köszönettel fogadta a helyi érde­keltség: Vácot a szolgabírója képviseli. A jövő évi költségvetés a jelentés szerint így alakul: kiadás 15.684 korona, bevétel 12.855 korona, deficit 2826 korona, „amit a közgyűlés a földmivelésügyi minisztérium hozzájárulásából remél födözhetni." Bizonyos, hogy ez a reménye a közgyűlésnek teljesül is. Kapnak ők is háromezer koronát — az ország pénzéből. Az ország népének pénzét kívánta meg a közgyűlés és meg is kapja. Az ország népének t. i. nincs képviselője sem a fiók-Oryékban, sem Darányi minisztériumában. Az ország népének nincs tehát annyi közük az adójukból begyült pénzhez, mint a váci lóversenybarátoknak. A pluralitás ellen. Szabadkán vasárnap délután 3 órakor, a Szmilyánszky-féle vendéglőben szépen sikerült gyűlést tartottak. A mintegy másfél ezer embert befogadó helyiséget zsúfolásig meg­töltötte a túlnyomó részben földmunkás­hallgatóság. Váczi elvtárs egybehívó ajánlatára A lóversenybarátok és a nép. Ha egy munkásegyesületre nagy munkanél­küliség esetén tagjai segítése anyagi erejét meghaladó terhet ró , ki gondolna arra, hogy kormánysegítséget kérjen? A szakegylet egymás után bocsátja el a legszükségesebb hivatalnokait s végzik a munkát a megmarad­tak akár éjjel is, ingyen dolgozó segítőkkel. De ha egy agrárius egyesület többet költ, mint amennyit kellene , ki gondolna arra, hogy léhűtőit elbocsássa, kevesebb napidíjat osztogasson, kevésbé parádézzék s egy kicsit összehúzza magát. Az egyesület egyszerűen föl­ír Darányihoz: ennyi meg ennyi a deficit. És a pénz jön az­­ államkasszából. A pestvármegyei gazdasági egyesület a ve­zetőség jelentését tárgyalta. A jelentés a jövő évi előirányzatot tartalmazza és megemlíti. Hangok a kloakából. Polónyi Gézának az az ambíciója, hogy a dán Albertit helyettesítse Magyarorszá­gon. De amíg a dán reakció panamista miniszterét leleplezése után visszarúgták a kloakába, ahonnét előbújt, a magyar mocsárvirág még most ,is ott virul a par­lamenti fertő közepén. És Polónyi aratja a tapsokat, mint hajdan a bordélyok­ban a harisnyapénzt. A prostituál­tak és tolvajok generalpotermacherjéből a reakció lovagja lett, pöcegödörszagu man­csaiba a birói pallost ragadja és ítélkezik a közszabadságok és a munkásmozgalom fölött. Aki Wallenstein Róza és Beke Er­zsébet szoknyájából facsart hajdan aranyat, most a papi csuhából facsar tapsot. A maga szempontjából jól teszi s a csuhán sem lesz az az egyetlen folt, amit a Po­lónyi mancsa ejt rajta. Mi különben csak azért foglalkozunk ezzel a kloáka-emberrel, mert hétfőn megint ránk fröccsentette azt a sarat, amelyben evickél. Kirohant a munkásság ellen a Beke-ügy hőse, zsarolásnak mondta a sztrájkot és fegyházba küldte azokat, akik a magyar munkásság helyzetén nem­zetközi eszközökkel is akarnak segíteni. Annak az embernek, aki egész életében ír­ok közt táncolva markolázott a „hono­ráriumok" után, volt mersze tisztességes embereket fegyházba küldeni! És a par­lamentben nem akadt ember, aki a szeme közzé köpje a kérdést: ki is a fegyházba való? Ki milliomosodott meg „becsületes munkából" ? Ki az a kloáka-illatú Lohen­grin, akitől nem kell kérdezni, miféle szer­zet, honnan kerül elő : elárulja a­­ szaga? A parlament orrát nem facsarta a Polónyi­illat, a parlament méltónak ítélte magát Polónyihoz és helyeselt. Az első, aki kon­trázott, az első bátor kis ganajturó, amely elindult a nagy bogár után, Buza Barna volt. Lesznek még többen és eljutnak oda, ahová útjuk vezet. 13 Klerikális népbutitás hatósági segédlettel. Egyik fiumei tudósítónk írja : Beszámoltam már az idevaló klerikálisok tolakodásáról. Egy plakátot ragasztottak ki ugyanis, amelyben fölhívják a munkásságot, hogy fordítsanak hátat a szociáldemokráciá­nak. Erre fiumei elvtársaink is megadták a méltó feleletet. Nem azért, mintha komolyan veszélyeztetné a fiumei szociáldemokrata párt erejét és döntő súlyát, hanem mert le akar­ták leplezni a feketék szándékait. Az elvtár­sak egy nagy röpiratot adtak ki, amelyben rámutatnak a klerikalizmus népbutító törek­véseire s közben — a katolikus egyházról sem emlékeztek meg hízelgő hangon s kivált a keresztény-szocializmus egyik megteremtő­jét — X. Pius pápát tárgyalták le. A városi hatóság, amelynek feje éppen most ment Rómába egy püspöki székhely kiesz­közlésére Fiume számára, kiadta a parancsot a rendőrségnek, hogy a röpiratot el kell ko­bozni. A rendőrség meg is felelt a parancsnak. A fölragasztott röpiratokat levakarják s a röpirat osztogatóit egymás után fogják el, a röpirato­kat pedig elkobozzák, de nemcsak azokat bán-

Next