Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)

1908-12-24 / 306. szám

2 nek fölcsapott hontalan. A kitűnő üzletnek még a bélyegköltségeit sem akarta megfizetni, úgy, hogy a 631 forint bélyegköltség miatt több mint másfél évig folyt az aktaváltás az államszámvevőszék és a kultusz- meg pénz­ügyminisztérium között, míg végre ezt is és ennek 6 forintnyi kamatát ki­utalványozták. Tudvalevő, hogy Kossuth Ferenc kikötötte, hogy az iratok csak 50 év multán hozhatók nyilvánosságra, mind­azonáltal ő egy egész sorozatát az iratoknak adta ki és vágott zsebre újra busás hasznot. És mialatt Kossuth Ferenc egymásután közli a Kossuth-iratokat és Hentaller Lajos a Kossuth-religuiák múzeumáért 40.000 koronát kapott a Bánffy-kormánytól, azalatt a Nem­zeti Múzeum pincéjében 14 év óta fölbontatla­nul hever a 100.000 forintos láda. Azt a kér­dést veti föl már most a bécsi újság, hogy hát mi is van tulajdonképpen abban a ládában és azt a szerény kívánságát fejezi ki, hogy a titokzatos ládát nyissák ki, hadd tud­ják meg legalább az illetékes körök, hogy mit vásároltak? Hát a kívánság teljesen jo­gosult. Utóvégre is, ha egy birkát vásárolnak a piacon, azt is alaposan megnézik, hogy megéri-e a vételárat. Annál is inkább szüksé­ges ez, mert, mint a „Reichspost" írja, be­avatott politikusok körében határozottan ál­lítják, hogy a nevezetes ládában régi ruha­daraboknál, értéktelen jegyzeteknél egyéb nincsen. A „Reichspost" cikkére nem jött meg még a sablonos cáfolat sem, ezért közöljük a tar­talmát, hogy kiköveteljük a nyilatkozást ebben a valóban különös kis relikvia-ügyben. Figyel­mébe ajánljuk őexcellenciájának a latin mon­dást : qui sacet, consentire videtur, a hallgatás­i beismerés. Az alkotmány — formalitás. T. M. jelű horvát munkatársunk írja a kö­vetkezőket : " Néhány héttel ezelőtt akciót indított a hor­vát szociáldemokrata párt, hogy Rauch bárót az 1869. II. t.-c. 13. §-a alapján rábírják az országgyűlés összehívására. E mozgalomhoz, amelynek vezetője Korac elvtárs, a horvát országgyűlés szociáldemokrata képviselője, a horvát-szerb koalíciót képező pártok is hozzá­járultak. A mozgalom nagy népgyűlések egész sorozatában és egy hatalmas sajtókampány­ban jelentkezett. Eleinte nem hederítettek rá odafönn, de amint az elégül ellenség hangja követelőbbé vált, végre rászánta magát We­kerle végrehajtója arra, hogy a hivatalos lap­ban megszólaljon. A zágrábi kormány hivatalos lapja ki­jelenti szombati vezércikkében, hogy az alkotmány felfüggesztése nyomán kelt egész izgalomnak semmi értelme sincs, a mozga­lomban résztvevőket naiv politikusoknak nevezi, mert: „itt voltaképpen csak egy forma­litás mellőzéséről volt szó."­ Benne áll ugyan az alkotmányban, hogy budget, indemnitás és a többi törvények megvitatás végett az országgyűlés elé terjesztendők, de az nem áll sehol, hogy ne lehetne a budget és a külön­féle törvényjavaslatok beleegyezése nélkül kormányozni. — Betyárerkölcs! Az országgyűlés egybe nem hívását munka­képtelenségével indokolják. Az ellenzéknek azt az indítványát, hogy ha ez az országgyűlés munkaképtelen, hívjanak újat össze: a kor­mány azzal az indokolással utasította vissza, hogy az új választás se hozná meg részére a többséget. Erre gondolnak Rauch úr és társai, de az nem jut eszükbe, hogy kisebbség esetén kötelességük volna visszalépni, hogy a nép vezetését a nép választottjainak adják át. Rauch, akit bánnak tettek meg, egy „alkot­mánypárt" alapítása érdekében, most forma­litásnak jelenti ki az alkotmányt: ez a dzsentriuralom vívmánya. Törvényhatóságok a koalíció ellen. Itt-ott találkozik a koalíciós mámorból való föl­ébredés jeleivel az ember. Két törvényhatóságból jön ma ennek a híre. Az egyik az, hogy Bácsbod­rog vármegye törvényház ága kedden közgyűlést tartott és ezen mérkőzött meg a megye ellenzéke, amelynek vezére báró Vojnits István, a koalíciós pártokkal. A közigazgatási bizottsági tagok válasz­ NÉPSZAVA 1908 december 22. tásánál kezdődött a harc. A megjelent 350 bizott­sági tag közül a koalíciós párt listájára 117-en, a Vojnits-párt listájára pedig 240-en szavaztak.­­ A koalíciós mámor után tehát már kezdődik az országos katzenjasamer. * A másik hír Békésgyuláról jön: Békés vármegye köztörvényhatósága szerdán tartotta ez évben utolsó közgyűlését Dőry Pál főispán elnöklésével. Indítványt nyújtottak be, hogy a kormány iránt bizalmatlanságot szavazzanak meg. Az állandó vá­lasztmány ezzel szemben javaslatot nyújtott be, melyben ezeket mondja: „Békés vármegye törvényhatósági bizottsága az 1905. évi december havában tartott rendes köz­gyűlésében Nagyvárad és Komárom városok tör­vényhatósági bizottságainak köriratai kapcsán az általános, titkos választójog mellett foglalt állást. A törvényhatósági bizottság ezen álláspontjához ezúttal is ragaszkodik, miből folyólag kijelenti, hogy a törvényhatósághoz beterjesztett s többes szavazati jogon alapuló választási törvényjavasla­tot, mint amely a törvényhatóság elvi álláspontjá­nak nem felel meg, nem ért egyet." Ennek dacára is ajánlja az állandó választmány, hogy az indítványt utasítsák el s mondják ki, hogy helyeslik a kormány javaslatát s a kor­mánynak bizalmat szavaznak. Áchim András a képtelen ajánlatra fölszólalt s ezeket mondotta:­­ „Itt jelen van három országgyűlési képviselő (Fábry, Veres és Schriffert). Becsületszavukra je­lentsék ki, hogy nem ígérték programmbeszédei­k­ben az általános, egyenlő, titkos választójogot. Én s valamennyien becsületszavunkra kijelentjük, hogy igenis ígérték. Hát akkor mért nem tartot­ták meg?" Hosszú, kínos csönd következett, de egyik kép­viselő sem szólalt föl. Élénk vita után a közgyűlés 52 szavazattal 38 ellenében az állandó választmány javaslatát fo­gadta el. Persze, hogy miképpen lehet bízni olyan kor­mányban, amelynek legfontosabb politikai művé­vel nem ért egyet valaki, azt józan ésszel bajos fölfogni. A búzafogyasztás mezőgazdasági áldertokban rendszerint na­gyobb, mint ipari államokban, amelyekben viszont a húsfogyasztás szokott nagyobb lenni. Ha mezőgazdasági államokban, amelyekben a húsfogyasztás csekély, alacsony a búzafogyasz­tás is, annak az a jele, hogy a népesség rosz­szul táplálkozik, kevesebbet eszik a kelleténél A földművelésügyi minisztérium kimutatja most a világ úgynevezett civilizált államainak évi gabonaszükségletét. Néhány főbb állam valószínű búzaszükséglete millió méter má­­zsákban a következő: Ha az elfogyasztott búzamennyiséget a la­kosság számával vetjük össze s keressük, mennyi búzát fogyaszt fejenként az egyes or­szágok lakossága, kiderül, hogy a fenti álla­mok közül csak Ausztria és Németországban fogy valamivel kevesebb búza, mint nálunk. Pedig a tőlünk liszt formájában kivitt búzát itt nem is vehettük számításba. Francia­ország 70 százalékkal többet fogyaszt. Még a búzát nem termő Anglia is jóval többet igényel, mint Magyarország. Az Egyesült­ Államokban is nagyobb a fogyasztás, mint nálunk, pedig az utóbbi két állam — Német­országhoz hasonlóan — a húsfogyasztásban is elsők között áll. Magyarország népe sem húst, sem búzát nem fogyaszt eleget, pedig termel elegendőt. De a népesség jövedelme oly alacsony, a búza, és lisztkivitelt annyira elősegíti az állam, hogy a magyar Kánaán népe éhesen marad. Csak búzát 15 millió méter mázsát vittek ki külföldre a 43 millió métermázsányi termés­ből az éhes nép szája elől. A nagy tömeg­liszt kiviteléről nem is beszélünk. Nagybritannia Franciaország Németország Ausztria Olaszország Unió Magyarország 79-80 100 61-63 27-295 60-63 145—155 30-32 A nép, amely a búzát termeli, éhesen ma­rad, hogy a földjáradék dologtalan élvezői­nek százezrei szaporodhassanak. Zselénszki gróf érdeklődik. A főrendiház hétfői ülésén Zselénszki Ró­bert gróf már másodízben vetette a kormány szemére, hogy a szokásos föltételek mellett Felső­vissón, Máramaros megyében lehetővé tette egy borgyárnak a létesülését. Minden­esetre föltűnő, amikor egy törvényhozó ilyen melegen érdeklődik éppen egy valamely vál­lalat iránt és önkénytelenül is az a hit támad az emberben, hogy nem éppen országos köz­érdek a hajtója ennek az érdeklődésnek. La­punknak egy barátja most olyan adatokat közöl velünk, amelyek szerint Zselénszki gró­fot rokoni kötelékek fűzik egy más botgyár tulajdonosaihoz. Ugyanis gróf Zselénszki Róbertnek sógor­nője Zay Miklós grófné, született Károlyi Mar­git grófnő. A Zay-házaspárnak Zay-Ugrócon botgyára van, amelynek 20 éven át Peltzer Károly volt a vezetője. A grófnéval össze­különbözött Peltzer, kilépett a gyárból és Felsővissón botgyárat alapított, amely a grófok gyárának nagy konkurrenciát okoz. Természetes dolog, hogy ennek a körülmény­nek semmi része sem volt Zselénszki Róbert gróf főrendiházi fölszólalásaiban. Készül már az összbirodalom. Az események napról-napra jobban igazol­­ják azokat, akiknek kezdettől fogva az volt az álláspontjuk, hogy Bosznia-Hercegovinának a függetlenségi párt tapsaitól kísért annektá­lása a legsúlyosabb csapás volt, amelyet a nagy­ osztrák körök a magyarországi függet­lenségi törekvésekre mértek. Egyházi szem­pontból már készen van az összbirodalmi tar­tomány, amint az kiderül a következő bécsi forrásból eredő hírből is: a boszniai szerb püspökségeket egyesíteni fogják a dalmáciai szerb püspökségekkel és mindkét tartomány püspökeit egy metropolitá­nak fogják alárendelni, aki Bécsben fog szé­kelni. A tömegsztrájk felé. Medgyes munkássága vasárnap sikerült nép­gyűlésen foglalt állást a plurális jogfosztás ellen. A gyűlés elnöke János Béla, jegyzője Moldován Izidor elvtársak voltak. Andrássy plurális választójogi törvénytervezetét és a rendkívüli pártgyűlésnek a politikai tömeg­sztrájkra vonatkozó határozatát Knaller Győző elvtárs (Segesvár) ismertette magyarul és né­metül. A népgyűlés óriási lelkesedéssel vette tudomásul a rendkívüli pártgyűlés határoza­tát és kimondotta, hogy ha a központi párt­vezetőség kiadja a jelszót a végső harcra, csatlakoznak a politikai tömegsztrájkhoz. Hódmezővásárhely rendőrbasájának jogtipró garázdálkodásáról csak a minap emlékeztünk meg. Most újból beszéltet magáról. Hód­mezővásárhelyi elvtársaink a múlt hét csü­törtökére három népgyűlést jelentettek be a főkapitánynál, aki azonban a három gyűlés közül csak egyet engedélyezett. Erre az egy gyűlésre az egész rendőrlegénység és tisztikar kivonult. A szomszédos házakat teletömték csendőrökkel. A betiltott gyűlések helyére kirendelt kozákok a legbrutálisabb módon akadályozták meg a legkisebb csoportosulást is. Két ember találkozását csoportosulásnak tekintették. A népgyűlést a Baán-féle vendéglő nagy­termében tartották meg. A több száz főre rugó hallgatóságot Fetter Károly elvtárs üd­vözölte. Ajánlatára elnöknek Kiss Sándor, jegyzőnek Molnár Sándor elvtársakat válasz­tották meg. A napirend tárgyát — a plurali­tás és a tömegsztrájk — Kovács Imre elvtárs fejtette ki. Amikor a hatóság önkényes, jog­tipró eljárását tette bírálat tárgyává, a rendőr

Next