Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)

1908-12-24 / 306. szám

XXXV. évfolyam. Budapest, 1908 december 24. csütörtök. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre. . . 18.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 8.60 é­s egy hóra. . . 1.60 , EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI­ ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., HTÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) I­TI.ZIT­­­V 306. szám. Karácsonyi értekezletek. A karácsonyi ünnepek alatt a szociál­demokrata párt 18 vidéki városban (45 megyére kiterjedőleg) megyei és kerületi ér­tekezleteket tart. A megyei és kerületi érte­kezletek mindenkor a párt belső megerősí­tésének munkájával foglalkoztak. A cél az volt, hogy a kis eszközökkel rendelkező kisebb községek és városok munkásai min­den megyében egy központot alakítsanak, amely az agitáció munkáinak rendszeres vezetésével nagyobb eredményeket érhet el, mint a budapesti központ. A megyék viszont, kerületi központokat létesítve, hi­vatva vannak fokozni az agitáció rendsze­res vezetésével a mozgalom erejét. Évek óta dolgoznak elvtársaink ilyen módon a pártélet szerves fejlesztésén. Le­hetetlen fölsorolni azokat a nehézségeket, amelyeket e munkában leküzdeni kellett. Az agitáció szabadságának teljes hiánya, az évek óta egyre fokozódó gazdasági válság sok helyen nehéz próbára tette az elvtár­sak türelmét. A munkanélküliség a legtöbb helyen a legjobbakat elkergette tevékeny­ségük színhelyéről és a helyükbe lépőknek sok esetben elülről kellett kezdeniök a munkát. Azért lassan mégis kifejlődtek a szervezetek. A központ óriási anyagi ál­dozatokkal életbe léptette a vidéki titkár­ságokat és ezek megosztották a munkát a központtal. Igaz ugyan, hogy e kitűzött céltól még messze vagyunk. A megyei és kerületi szervezetek még korántsem érték el azt a fejlődési fokot, amely ahhoz szükséges, hogy a megyei vagy kerületi mozgalom vezeté­sét sikeresen elláthassák. A javulás azon­ban ezen a téren is folytonos. A teljes ki­építés munkája a jelenlegi egyesülési és gyülekezési jog mellett képtelenség. Így tehát elvtársaink csak arra szorítkozhat­nak, hogy a meglévőt megtartsák és fej­lesszék. A legtöbb esetben ez is áldozat­kész, szünet nélküli munkát igényel. Az ez évi december hó 25-én és 26-án ülésező megyei és kerületi értekezletek je­lentősége sokkal nagyobb, mint az eddigi értekezleteké. Súlyt és jelentőséget kölcsö­nöz a tanácskozásnak az, hogy a decem­ber hó 6-án tartott rendkívüli pártgyűlés határozata is napirenden van. Az értekez­letek nem foglalkoznak már azzal és nem döntenek afölött, hogy helyes vagy hely­telen-e a politikai tömegsztrájk alkalma­zása, hanem tisztán és kizárólag a kivitel módozatait és az előkészítésre vonatkozó agitációs munka részleteit beszélik meg. A rendkívüli pártgyűlés teljes egyhangú­sággal úgy döntött, hogy Andrássy tisztes­ségtelen merényletét a politikai tömeg­sztrájk fegyverével kell visszaverni. Az ország munkásságának tehát teljes erővel készülnie kell erre a feladatra. Az agitációs munka megkezdését jelentik a megyei és kerületi értekezletek. A párttitkárság ugyanis csak akkor végezhet eredményes munkát, ha az egész országban szá­míthat az elvtársak támogatására. A párt­lap terjesztése, a párta­ló behajtása és a röpiratok ingyenes terjesztése nem végez­hető el a közszinti apparátussal. Vidéki elvtársainknak saját maguknak kell a szer­vezeti élet fejlesztésén fáradozni, saját maguknak kell a városokban és kisebb községekben a mozgalmat ébren tartani és az elvtársak agitációs munkáját irányítani. A politikai tömegsztrájk alkalmazása, illetőleg az alkalmazástól várt eredmény főleg attól függ, milyen erős szervezetek intézik az ostromot. A kormány minden erejét föl fogja használni, hogy a mun­kások jogfosztásával járó gyalázatos plurá­lis javaslatát keresztülhajtsa. Annak az erőnek tehát, amely ezt a merényletet meg­gátolja, szintén nagynak kell lennie. A cél tudniillik nem az, hogy magáért a politi­kai tömegsztrájkért szzálmazzuk ezt a fegyvert, hanem azért, hogy segélyével meg­gátolják a nép jogfosztására irányuló tisz­tességtelen választójog törvénybe igtatását. A jelentések szerint az értekezleteken mint­egy 600 község küldöttei vesznek részt. Ha az értekezleteken résztvevők a komoly ta­nácskozások után azzal a szilárd elhatáro­zással térnek vissza működésük helyére, hogy teljes erővel megkezdik a toborzás nagy fáradsággal járó munkáját, akkor egy-két hónap alatt óriási eredményeket érhetnek el. A működésnek ki kell ter­jednie a pártmunka minden részletére. Agitáció a szakszervezetek érdekében, a pártszervezetek megerősítése, a szervezett munkások bevonása a pártéletbe, a Nép­szava, a Szocializmus terjesztése, a párt­adót fizetők számának emelése, ez most a legégetőbb, legsürgősebb munka. Mert szégyenteljes, hogy némelyik község­ben milyen fölületességgel dolgoznak elv­társaink és milyen közönnyel viseltetnek a párt iránt. Vannak városok, amelyekben a szervezett munkások száma 1800—2500, de a pártadót csak 80—110 fizeti. A Népszavát 250—300-an veszik meg olyan helyeken, ahol a szakszervezeteknek 2000 tagjuk van. A Szocializmust, a párt egyetlen tudomá­nyos havi folyóiratát a legtöbb helyen még maguk a vezetőségek sem ismerik. Bizonyos, hogy számos községben még nem is láttak egyetlen Szocializmust sem. A pártvezetőség csak úgy képes a reá rótt felelősségteljes munkát végezni, ha az elvtársak tízezrei támogatják munkájában. A nevelést ne várják kizárólag a fölolva­sások hatásától. A pártlapok és a párt­irodalom terjesztése a legjobb út a neve­lés munkájának gyorsítására. Az agitáció intenzivitása meg csak azzal fokozható, ha a kellő anyagi eszközök rendelkezésre állnak. Ma nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy csak 30.000 elvtárs teljesíti kötelessé­gét. Ezek sem teljes mértékben, de mégis ők viselik a pártmozgalom minden terhét. A többi 100.000 szervezett munkás büsz­kén dicsekszik a szervezett voltával, de a Népszaváról, Szocializmusról és a párt­adóról nem akar tudni. Ezt a helyzetet kell elsősorban megvál­toztatni. A szervezett munkások összessé­gét rá kell bírni arra, hogy a mozgalom terheit viseljék. Meg kell győzni minden elvtársat, hogy a saját érdekében és a mozgalom erejének növelésére föltétlenül szükséges, hogy a Népszavában napról­napra figyelemmel kísérje a párt és szak­mozgalom jelenségeit és a pártirodalom támogatásával fokozza műveltségét. Abban a reményben, hogy a megyei és kerületi értekezletek kellő súlyt helyeznek erre a munkára, üdvözöljük az értekezle­teken tanácskozó küldött-elvtársakat és sikert kívánunk működésüknek. Lapunk mai száma 12 oldal SZEMLE. BELFÖLD. Általános kutyaszövetség. Megírtuk a Népszavában, hogy a kutya­szövetség általánosulni akar. Oly szövetsé­get akar szervezni, amely az ország min­den munkáltatóját, bármiféle szakmához tartozzék is, magába foglalja. A terv alapja : a szövetség már kész. A belügyi és keres­kedelmi minisztériumok pár hét alatt jóváhagyták az alapszabályokat. Munkás­egyesület évekig várhatott volna erre a jóváhagyásra. A munkáltatóknak ezzel hatalmas fegy­vert adott a kormány a munkások ellen. A munkások pedig most kísérletet tesz­nek ugyanennek a fegyvernek megszerzé­sére. Alapszabályt fognak benyújtani hasonló hatáskörű szövetség alakításához. Vájjon hány év múlva érkezik vissza az alapszabály ? Vájjon miféle indokolással fogják­­ visszautasítani? Mi van a Kossuth Lajos leveles ládájában ? A bécsi „Reichspost" egyik legutóbbi szá­mában hosszú cikkben foglalkozik Kossuth Lajos relikviáinak ügyével. Elmondja a „Reichspost", hogy ezeket a relikviákat Kos­suth Ferenc eladta 100.000 forintért a kor­mánynak­­, bár a 100.000 forint szerződés­szerűleg csak öt évi 20.000 forintos részletek­ben lett volna kiadandó. 1905-ben a Wekerle­kormány jóvoltából — amely ezt alcímeken könyvelte el a költségvetés illető tételeiben — egyszerre vehette föl az ellenzéki pártvezér­

Next