Népszava, 1909. január (37. évfolyam, 1–26. sz.)

1909-01-02 / 1. szám

2 Három óra alatt. Szerdán délután öt órakor mondták ki a munkások bizalmi férfiai, hogy Andrássy me­rényletére tömegsztrájkkal felelnek. Hat óra­kor álltak a malmok. Hét órakor a munkások százai osztották a röpiratokat, amelyek a szü­netelésre fölhívták a munkásokat. Este nyolc órakor pedig mindenki értesítve volt, akit ezalatt a rövid idő alatt értesíteni lehetett. A csütörtöki tömegsztrájk sikerét csak az magyarázhatja meg, hogy a munkásság talán minden határozat nélkül is otthagyta volna a gyárakat és műhelyeket. A belügyminiszter támadása mindenkiben azt a meggyőződést keltette, hogy okvetlenül vissza kell ütni arra­ a kézre, amely a munkásság harcának leg­erősebb támasztékát akarja lerombolni. A ha­tározat csak azt juttatta kifejezésre, ami ott élt minden munkás lelkében. A határozat végrehajtását csak az az izzó lelkesedés és öntudatos áldozatkészség biztosította, amely a szociáldemokrata párt tagjait a többi pártok közönyös követőitől megkülönbözteti. A kormány fizetett közvéleménygyártói hiába bölcselkednek a sztrájk hiábavaló vol­táról a munkások nagy veszteségéről és a nagy kudarcról. A munkások a saját maguk részére tartottak seregszemlét és a fényes sikerrel meg vannak elégedve. Ezért kacagják a hazug rá­galmakat és büszkék azokra az áldozatokra, amelyeket a saját ügyük védelmére hoztak. A munkásság önérzetét és lelkes kitartását fokozta a tömegsztrájk sikere. Mindenki csak arról beszél, hogyha három óra alatt hatvan­ezer munkást tudtunk mozgósítani, akkor a jól előkészített tömegsztrájk, amely az egész országra kiterjed, beláthatatlan jelentőségű lehet. A csütörtöki tömegsztrájk tüntetés volt. A rokonszenv kifejezése azok mellett, akiket Andrássy megtámadott és tiltakozás a szer­vezetek lemészárlása ellen. A munkások jól tudták, hogy huszonnégy óra alatt nem lehet komoly zavarokat előidézni. Ezért még a csü­törtök esti mulatozó­kat sem akarták meg­zavarni. A hosszabb időre terjedő tömegsztrájk hatásai bizonyára el fogják venni a kormány­párt lapjainak kedvét a gonosz és buta vicce­lődéstől. Budapest, Újpest és Kolozsvár munkássága minden előkészület nélkül talpra állt és min­den rágalmat lecáfolva, hatalmas próbáját nyújtotta a proletárok szervezettségének, el­szántságának és lelkesedésének. Az egy napos tömegsztrájk nagy sikere százszorosan meg­erősíti majd azt a mozgalmat, amely az ál­talános, egyenlő és titkos választójog érde­kében való politikai tömegsztrájk előkészítéséért folyik. A tömegsztrájk eseményeiről, a munkások nagyszerű agitációjáról, a rendőrség brutális vérengzéseiről és a sajtóbanditák rágalmairól a következőkben számolunk be: Budapest ostromállapotban. A szerdán este kimondott tömegsztrájk tel­jesen megváltoztatta a főváros normális külső képét. Amikor a főkapitányság értesült a mun­kásság spontán elhatározásáról, a főkapitány bizalmas rendeletet adott ki, hogy a rendőr­ségi testület minden tagja további intézke­désig permanenciában marad. A főkapitány aztán tanácskozást folytatott a rendőrtaná­csosokkal és elhatározták, hogy ostrom­állapotba helyyezik a fővárost. A készen­létben levő rendőröket csoportokba osztot­ták és kivezényelték az utcára. A főváros közönsége ekkor — szerdán, a korai esti órákban — még nem értesült a tömegsztrájk proklamálásáról. A polgárság mindenfelé nagy megdöbbenéssel fogadta a rendőrök megjelenését. A rendőrlegények föl voltak szerelve mindazzal a támadó fegyverekkel és kínzó eszközökkel, amik a középkorból fön­maradtak és amiket a modern technika produkál. A derekukra, ahol rendesen a kardot viselik, most gummikorbácsot, kancsu­kát és disznóbőrből hasított szíjat kötöttek, a zsebeiket telegyömöszölték vízben megázta­tott spárgával, a mély nadrágzsebükbe bika­csököt dugtak és amikor meglebbent a köpe­nyük, a zsebekből kikandikáltak a bika­csökök. A kardot, a gyilkolásra, hóhérolásra kifent kardot kivül, a köpeny fölött szíjazták derekukra, kivül csatolták föl a revolvertás­kát is, amelyben tüzelésre fölszerelt, töltött revolverek várták a munkás­ölés pillanatát-A­­rendőrbandák megszállották Budapest egész területét. Az exponáltabb utcatorkolatok­ban négyes-ötös lovascsoportok cirkáltak, a gya­logosok, az­ utak mindkét oldalán, a járdákon masíroztak föl-alá. De nem csak az utcákon­­voltak elhelyezve a rendőrcsapatok. Ahány ,föl nem­ oszlatott szakegylet van Budapesten, mindenhová kivezényeltek rendőrszakaszokat. A rendőrök a legtöbb helyen a szakegylet kapujával szemközt levő kapuk alatt rejtőztek el; lesben álltak a detektívek is, akik meg­figyelték, hogy ki fordul be vagy ki a szak­egylet kapuján. A rendőri készenlét nemcsak az egyenruhás rendőrök és a civilruhás detektívek mozgósí­tásából állott. A rendőrség, köztudomás sze­rint, álöltözetbe is bújtat legényeket, akiknek az a feladatuk, hogy elvegyüljenek a „nép" közé és hallgassák ki, lessék el a beszélgeté­seket. Ezek a spionok, akik rendszerint pa­rasztoknak vannak öl­töztetve, jogtűt tűznek ki és az általános választójog éltetésével furakodnak be a tömegbe. A tömegek ezeknek nem a választójog éltetésével, hanem pofonokkal szoktak válaszolni, mert nincs olyan rendőr­legény, bármily buta alak legyen is, akit elvtársaink föl ne ismernének, ha az egyen­ruhából kibújva, Krecsányi-izlés szerint készí­tett parasztruhát öltenek magukra. Ezek a spiclik, a többi spiclik és az alkalmi spiclik mind készenlétben voltak és ott nyüzsög­tek az utcákon, amelyeknek rendes képét már szerdán este rendkívü­livé változtatta ugyanaz a rendőrség, amely sajtóirodája utján azt a perfid és buta hazugságot jelenti a lapok­nak, hogy a város külső képén­­ nem lát­szott meg a tömegsztrájk hatása. Szerdán este még csak proklamálva volt a tömegsztrájk, még nem volt tömegsztrájk és máris izgalom­ban volt az egész város. És az izgalom nőttön­nőtt, amint a szakmák az est folyamán egy­másután beszüntették a munkát és tömegesen kivonultak a gyárakból. Izgalom mindenfelé. A tömegsztrájk híre szerdán este pár perc alatt végigfutott a városon. Elvtársaink osz­togatni kezdték a több százezer példányban megjelent röpiratot, amelyben a munkásság proklamálja a tömegsztrájkot. El lehet mon­dani, hogy a budapesti telefonhálózat vona­lain a tömegsztrájk kimondását követő ne­gyedóra alatt alig beszéltek másról az embe­rek, mint a sztrájkról. A gyártulajdonosok, gyár­igazgatók, kereskedők, szállító­ cégek és a többi munkáltatók lihegve közölték egymással a szervezett munkásság elha­tározását, amely az esztendő egyik leg­forgalmasabb napján, Szilveszter­ napján bé­nítja meg a forgalmat. Izgatott tanácskozások folytak a munkáltatók közt, hogy mit lehetne tenni a sztrájk ellen? Akinek volt esze, az meg sem kísérelte munkásai visszatartását, mert úgyis hiábavaló lett volna minden erőlködés. Mint azt a Népszava csütörtök reggeli száma már jelentette, a budapesti összes malommun­kások már szerdán este abbahagyták a munkát, ugyanígy tettek a „Danubius" hajógyár f­un­kásai is, akik közül sokan bejöttek a belső körutakra. Az utcák rendkívüli mér­tékben benépesültek, mozgolódás, nyugtalanság, izgalom volt látható mindenütt.­­,s éjszaka sem szűnt meg az izgalom. A már sztrájkoló és a sztrájkra készülő munkások s az érdek­lődő polgárok csütörtökre virradó éjszaka is ezrével nyüzsögtek a hóval borított utcákon, melyek oroszországi képekre emlékeztettek. A járdákon izgatott csoportok, bámészkodó emberek, rendőr-őrjáratok, a kocsiutakon cirkáló lovasrendőrök, hó­buckák mögül föl­bukkanó, rendőrszakaszok, tisztára oroszországi kép .. . J És a rendőri sajtóiroda azt mondja, hogy a város képe a rendes volt. Vak ablakok, megbénult forgalom. A tömegsztrájk, a munkásság határozata értel­mében, mint ismeretes, csütörtökön reggel hat órakor kezdődött. A kávésok és vendéglősök — nagyon kevés kivétellel — ki se nyitották üzletei­ket. A zöld ablakredőnyök délután hat óráig min­denütt elfödték a kávéházak és vendéglők tükör­ablakait. A főbb útvonalakon a kereskedők sem húzták föl egészen a redőnyöket, mert tüntetések­től tartottak. A legtöbb kávéház és vendéglő re­dőnyére a tulajdonosok a következő szövegű cé­dulát ragasztották: A tömegsztrájk miatt délután hat óráig zárva. A munkabeszüntetés. Ak­iNé/Katwa csütörtöki számában már hírt­­adtunk arról, hogy miképpen fogadták a fő­város szerve­zett munkásai a 24 órás általá­nos sztrájkra való felhívást. A határozatról még nem is szereztek sok helyen tudomást, amikor már nagyon sok gyártelepen és a malmokban már végre is hajtották a határo­zatot. A fővárosi szabadszervezetek képviselőinek férfias, szociáldemokratákhoz illő elhatározása a leglelkesebb visszhangra talált minden gyárban, műhelyben. Abban a pillanatban amikor a munkások kézhez vették pártunk fölhívását, megindult az egész vonalon az a nagyarányú agitáció, amelynek eredménye: a csütörtöki, minden tekintetben hatalmas tömeg­sztrájk. Hogy a munkásság harckészségének e pá­ratlan megnyilatkozásáról képet alkothassunk magunknak, az alábbiakban beszámolunk a tömegsztrájk egyes kiemelkedőbb esemé­nyeiről : A Váci­ úti gyárak közül többen már szerdán délután 4 órakor álltak. A sztrájk­határozat után egy-két negyedórával már beszüntették a munkát az összes malmok­ban is. A munkások egyöntetű fellépése a következő malmokban állította meg az üze­met: Lujza-malom, Első Budapesti Gőz­malom, a pesti és budai Hungária-malom, Victoria-malom, Erzsébet-malom, Haggen­macher-malom, Molnárok és sütők malma, Gizella-malom, Concordia-malom, Király­malom, valamint a Schmid- és Császár­malom. E malmokban a munkások csak szombat reggel kezdik meg a munkát s addig csak két-két ember végez tüzérségi szolgá­latot. A nyomdai munkások és a hirlapszedők szin­tén egytől-egyig beváltották azt a várakozást amellyel az összmunkásság feléjük tekintett. A csütörtöki napon a főváros összes nyom­dái szüneteltek. Hogy milyen elszánt, milyen áldozatkész volt a munkások magatar- NÉPSZAVA 1909 január 2. » Az egész város rendkívüli képet öltött. Forga­lom alig volt. A villamosok jártak ugyan, de a teherkocsiknak csak kis percentje közlekedett. A fuvarosmunkások valamennyien sztrájkoltak, sze­meteskocsit, teherkocsit nem lehetett látni az egész városban. Csupán hószállító szekerek dö­cögtek az utcákon. E szekerek tulajdonosai kis­gazdák, akik a környékbeli falvakból járnak be a fővárosba, hogy a köztisztasági hivatal megbízá­sából a havat eltakarítsák az utcákról. Az utcák már a kora reggeli órákban benépie­sültek sztrájkolókkal. A polgárság is elárasztotta az utcákat, úgy, hogy nagyon nagy tömegek mo­zogtak a városban. Amikor a kereskedők értesül­tek, hogy nagyobb embercsoportok közelednek, gyorsan lehúzták redőnyeiket, amelyeket csak ak­kor nyitottak félig föl, mikor a csoportok már elvonultak. Általában az egész város rendkívül mozgalmas és hangos volt, kivéve a gyári város­részeket, amelyek teljesen kihaltak voltak. A kül­városokból és a gyárakból a munkások kiözön­löttek a körutakra.

Next