Népszava, 1909. január (37. évfolyam, 1–26. sz.)
1909-01-02 / 1. szám
2 Három óra alatt. Szerdán délután öt órakor mondták ki a munkások bizalmi férfiai, hogy Andrássy merényletére tömegsztrájkkal felelnek. Hat órakor álltak a malmok. Hét órakor a munkások százai osztották a röpiratokat, amelyek a szünetelésre fölhívták a munkásokat. Este nyolc órakor pedig mindenki értesítve volt, akit ezalatt a rövid idő alatt értesíteni lehetett. A csütörtöki tömegsztrájk sikerét csak az magyarázhatja meg, hogy a munkásság talán minden határozat nélkül is otthagyta volna a gyárakat és műhelyeket. A belügyminiszter támadása mindenkiben azt a meggyőződést keltette, hogy okvetlenül vissza kell ütni arra a kézre, amely a munkásság harcának legerősebb támasztékát akarja lerombolni. A határozat csak azt juttatta kifejezésre, ami ott élt minden munkás lelkében. A határozat végrehajtását csak az az izzó lelkesedés és öntudatos áldozatkészség biztosította, amely a szociáldemokrata párt tagjait a többi pártok közönyös követőitől megkülönbözteti. A kormány fizetett közvéleménygyártói hiába bölcselkednek a sztrájk hiábavaló voltáról a munkások nagy veszteségéről és a nagy kudarcról. A munkások a saját maguk részére tartottak seregszemlét és a fényes sikerrel meg vannak elégedve. Ezért kacagják a hazug rágalmakat és büszkék azokra az áldozatokra, amelyeket a saját ügyük védelmére hoztak. A munkásság önérzetét és lelkes kitartását fokozta a tömegsztrájk sikere. Mindenki csak arról beszél, hogyha három óra alatt hatvanezer munkást tudtunk mozgósítani, akkor a jól előkészített tömegsztrájk, amely az egész országra kiterjed, beláthatatlan jelentőségű lehet. A csütörtöki tömegsztrájk tüntetés volt. A rokonszenv kifejezése azok mellett, akiket Andrássy megtámadott és tiltakozás a szervezetek lemészárlása ellen. A munkások jól tudták, hogy huszonnégy óra alatt nem lehet komoly zavarokat előidézni. Ezért még a csütörtök esti mulatozókat sem akarták megzavarni. A hosszabb időre terjedő tömegsztrájk hatásai bizonyára el fogják venni a kormánypárt lapjainak kedvét a gonosz és buta viccelődéstől. Budapest, Újpest és Kolozsvár munkássága minden előkészület nélkül talpra állt és minden rágalmat lecáfolva, hatalmas próbáját nyújtotta a proletárok szervezettségének, elszántságának és lelkesedésének. Az egy napos tömegsztrájk nagy sikere százszorosan megerősíti majd azt a mozgalmat, amely az általános, egyenlő és titkos választójog érdekében való politikai tömegsztrájk előkészítéséért folyik. A tömegsztrájk eseményeiről, a munkások nagyszerű agitációjáról, a rendőrség brutális vérengzéseiről és a sajtóbanditák rágalmairól a következőkben számolunk be: Budapest ostromállapotban. A szerdán este kimondott tömegsztrájk teljesen megváltoztatta a főváros normális külső képét. Amikor a főkapitányság értesült a munkásság spontán elhatározásáról, a főkapitány bizalmas rendeletet adott ki, hogy a rendőrségi testület minden tagja további intézkedésig permanenciában marad. A főkapitány aztán tanácskozást folytatott a rendőrtanácsosokkal és elhatározták, hogy ostromállapotba helyyezik a fővárost. A készenlétben levő rendőröket csoportokba osztották és kivezényelték az utcára. A főváros közönsége ekkor — szerdán, a korai esti órákban — még nem értesült a tömegsztrájk proklamálásáról. A polgárság mindenfelé nagy megdöbbenéssel fogadta a rendőrök megjelenését. A rendőrlegények föl voltak szerelve mindazzal a támadó fegyverekkel és kínzó eszközökkel, amik a középkorból fönmaradtak és amiket a modern technika produkál. A derekukra, ahol rendesen a kardot viselik, most gummikorbácsot, kancsukát és disznóbőrből hasított szíjat kötöttek, a zsebeiket telegyömöszölték vízben megáztatott spárgával, a mély nadrágzsebükbe bikacsököt dugtak és amikor meglebbent a köpenyük, a zsebekből kikandikáltak a bikacsökök. A kardot, a gyilkolásra, hóhérolásra kifent kardot kivül, a köpeny fölött szíjazták derekukra, kivül csatolták föl a revolvertáskát is, amelyben tüzelésre fölszerelt, töltött revolverek várták a munkásölés pillanatát-Arendőrbandák megszállották Budapest egész területét. Az exponáltabb utcatorkolatokban négyes-ötös lovascsoportok cirkáltak, a gyalogosok, az utak mindkét oldalán, a járdákon masíroztak föl-alá. De nem csak az utcákonvoltak elhelyezve a rendőrcsapatok. Ahány ,föl nem oszlatott szakegylet van Budapesten, mindenhová kivezényeltek rendőrszakaszokat. A rendőrök a legtöbb helyen a szakegylet kapujával szemközt levő kapuk alatt rejtőztek el; lesben álltak a detektívek is, akik megfigyelték, hogy ki fordul be vagy ki a szakegylet kapuján. A rendőri készenlét nemcsak az egyenruhás rendőrök és a civilruhás detektívek mozgósításából állott. A rendőrség, köztudomás szerint, álöltözetbe is bújtat legényeket, akiknek az a feladatuk, hogy elvegyüljenek a „nép" közé és hallgassák ki, lessék el a beszélgetéseket. Ezek a spionok, akik rendszerint parasztoknak vannak öltöztetve, jogtűt tűznek ki és az általános választójog éltetésével furakodnak be a tömegbe. A tömegek ezeknek nem a választójog éltetésével, hanem pofonokkal szoktak válaszolni, mert nincs olyan rendőrlegény, bármily buta alak legyen is, akit elvtársaink föl ne ismernének, ha az egyenruhából kibújva, Krecsányi-izlés szerint készített parasztruhát öltenek magukra. Ezek a spiclik, a többi spiclik és az alkalmi spiclik mind készenlétben voltak és ott nyüzsögtek az utcákon, amelyeknek rendes képét már szerdán este rendkívülivé változtatta ugyanaz a rendőrség, amely sajtóirodája utján azt a perfid és buta hazugságot jelenti a lapoknak, hogy a város külső képén nem látszott meg a tömegsztrájk hatása. Szerdán este még csak proklamálva volt a tömegsztrájk, még nem volt tömegsztrájk és máris izgalomban volt az egész város. És az izgalom nőttönnőtt, amint a szakmák az est folyamán egymásután beszüntették a munkát és tömegesen kivonultak a gyárakból. Izgalom mindenfelé. A tömegsztrájk híre szerdán este pár perc alatt végigfutott a városon. Elvtársaink osztogatni kezdték a több százezer példányban megjelent röpiratot, amelyben a munkásság proklamálja a tömegsztrájkot. El lehet mondani, hogy a budapesti telefonhálózat vonalain a tömegsztrájk kimondását követő negyedóra alatt alig beszéltek másról az emberek, mint a sztrájkról. A gyártulajdonosok, gyárigazgatók, kereskedők, szállító cégek és a többi munkáltatók lihegve közölték egymással a szervezett munkásság elhatározását, amely az esztendő egyik legforgalmasabb napján, Szilveszter napján bénítja meg a forgalmat. Izgatott tanácskozások folytak a munkáltatók közt, hogy mit lehetne tenni a sztrájk ellen? Akinek volt esze, az meg sem kísérelte munkásai visszatartását, mert úgyis hiábavaló lett volna minden erőlködés. Mint azt a Népszava csütörtök reggeli száma már jelentette, a budapesti összes malommunkások már szerdán este abbahagyták a munkát, ugyanígy tettek a „Danubius" hajógyár funkásai is, akik közül sokan bejöttek a belső körutakra. Az utcák rendkívüli mértékben benépesültek, mozgolódás, nyugtalanság, izgalom volt látható mindenütt.,s éjszaka sem szűnt meg az izgalom. A már sztrájkoló és a sztrájkra készülő munkások s az érdeklődő polgárok csütörtökre virradó éjszaka is ezrével nyüzsögtek a hóval borított utcákon, melyek oroszországi képekre emlékeztettek. A járdákon izgatott csoportok, bámészkodó emberek, rendőr-őrjáratok, a kocsiutakon cirkáló lovasrendőrök, hóbuckák mögül fölbukkanó, rendőrszakaszok, tisztára oroszországi kép .. . J És a rendőri sajtóiroda azt mondja, hogy a város képe a rendes volt. Vak ablakok, megbénult forgalom. A tömegsztrájk, a munkásság határozata értelmében, mint ismeretes, csütörtökön reggel hat órakor kezdődött. A kávésok és vendéglősök — nagyon kevés kivétellel — ki se nyitották üzleteiket. A zöld ablakredőnyök délután hat óráig mindenütt elfödték a kávéházak és vendéglők tükörablakait. A főbb útvonalakon a kereskedők sem húzták föl egészen a redőnyöket, mert tüntetésektől tartottak. A legtöbb kávéház és vendéglő redőnyére a tulajdonosok a következő szövegű cédulát ragasztották: A tömegsztrájk miatt délután hat óráig zárva. A munkabeszüntetés. AkiNé/Katwa csütörtöki számában már hírtadtunk arról, hogy miképpen fogadták a főváros szervezett munkásai a 24 órás általános sztrájkra való felhívást. A határozatról még nem is szereztek sok helyen tudomást, amikor már nagyon sok gyártelepen és a malmokban már végre is hajtották a határozatot. A fővárosi szabadszervezetek képviselőinek férfias, szociáldemokratákhoz illő elhatározása a leglelkesebb visszhangra talált minden gyárban, műhelyben. Abban a pillanatban amikor a munkások kézhez vették pártunk fölhívását, megindult az egész vonalon az a nagyarányú agitáció, amelynek eredménye: a csütörtöki, minden tekintetben hatalmas tömegsztrájk. Hogy a munkásság harckészségének e páratlan megnyilatkozásáról képet alkothassunk magunknak, az alábbiakban beszámolunk a tömegsztrájk egyes kiemelkedőbb eseményeiről : A Váci úti gyárak közül többen már szerdán délután 4 órakor álltak. A sztrájkhatározat után egy-két negyedórával már beszüntették a munkát az összes malmokban is. A munkások egyöntetű fellépése a következő malmokban állította meg az üzemet: Lujza-malom, Első Budapesti Gőzmalom, a pesti és budai Hungária-malom, Victoria-malom, Erzsébet-malom, Haggenmacher-malom, Molnárok és sütők malma, Gizella-malom, Concordia-malom, Királymalom, valamint a Schmid- és Császármalom. E malmokban a munkások csak szombat reggel kezdik meg a munkát s addig csak két-két ember végez tüzérségi szolgálatot. A nyomdai munkások és a hirlapszedők szintén egytől-egyig beváltották azt a várakozást amellyel az összmunkásság feléjük tekintett. A csütörtöki napon a főváros összes nyomdái szüneteltek. Hogy milyen elszánt, milyen áldozatkész volt a munkások magatar- NÉPSZAVA 1909 január 2. » Az egész város rendkívüli képet öltött. Forgalom alig volt. A villamosok jártak ugyan, de a teherkocsiknak csak kis percentje közlekedett. A fuvarosmunkások valamennyien sztrájkoltak, szemeteskocsit, teherkocsit nem lehetett látni az egész városban. Csupán hószállító szekerek döcögtek az utcákon. E szekerek tulajdonosai kisgazdák, akik a környékbeli falvakból járnak be a fővárosba, hogy a köztisztasági hivatal megbízásából a havat eltakarítsák az utcákról. Az utcák már a kora reggeli órákban benépiesültek sztrájkolókkal. A polgárság is elárasztotta az utcákat, úgy, hogy nagyon nagy tömegek mozogtak a városban. Amikor a kereskedők értesültek, hogy nagyobb embercsoportok közelednek, gyorsan lehúzták redőnyeiket, amelyeket csak akkor nyitottak félig föl, mikor a csoportok már elvonultak. Általában az egész város rendkívül mozgalmas és hangos volt, kivéve a gyári városrészeket, amelyek teljesen kihaltak voltak. A külvárosokból és a gyárakból a munkások kiözönlöttek a körutakra.