Népszava, 1909. március (37. évfolyam, 51–76. sz.)

1909-03-02 / 51. szám

ifj. 1909 március 2. NÉPSZAVA 600.000 koronát, aminek fele elfogyott és még se közkórházat se városházát nem építtettek. A kórháznak helyét ugyan föltöltötték egy ingo­ványos helyen, de azt is kiadták krumpliföldnek. Előadta továbbá a szónok, hogyha valamelyik vá­rosi tisztviselő a város érdekében tenni akar vala­mit, akkor, ha az az ott uralkodó 48-as klikknek nem érdeke, a közgyűlés a javaslatot leszavazza s még helyéből is kizúrják az illető tisztviselőt. Szó­val ami az ő érdekeikkel nem egyezik, az mind hazafiatlan dolog. El van rá készülve a szónok, hogy most őtet is bizonyára hazafiatlannak bélyeg­zik majd, amiért kimondta róluk az igazságot. Vé­gül fölszólítja a polgárokat, hogy a küszöbön álló városi képviselőválasztáson mindenki tiszta meg­győződése szerint adja le szavazatát. Ne nézzék tovább ezt a 48-as rablópolitikát s ne hagyják ma­gukat megvesztegetni, megfélemlíteni. A házadó. A képviselőház hétfői ülésének véletlenül már a megnyitása előtt határozatképes szám­ban összegyűltek a törvényhozó urak. Össze­gyűltek, de nem volt elnök, aki az ülést meg­nyitotta volna. Telefonálnak Návayért, beteg, telefonálnak Rakovszkyért, nincs sehol. Justh is betegen fekszik, de amikor megtudta, hogy baj van, beüzent: jön. Nem volt rá szükség azonban. Féltizenegy után Rakovszky meg­jelent, sietve megnyitotta az ülést. A ház­adójavaslat részletes vitáját folytatták. Csön­des, unalmas, vizenyős vita folyt. A tárgyalt szakaszoknak majdnem mindegyikénél esett fölszólalás, stiláris, imitt-amott lényegesebb módosítás. Wekerle azonban mindenhol meg­védte az eredeti szövegezést s ha néha módosítást is tett, az nem változtatott a rendelkezések lényegén. Szünet után Justh vette át az elnök­lést s ekkor mindjárt került egy kis élénkség a vitába. Az ötvenkilencedik szakasznál Po­lónyi szólalt föl. — Kifogásolom,­— mondta — hogy adóletil­tásoknál a följelentő, még abban az esetben is, ha része volt az eltitkolásban, jutalmat kapjon. Ezt immorális dolognak tartja, amely ellentétben áll a törvény etikai feladataival. Ez a fölszólalás nagyon tetszett a független­ségi párt egy nagy részének s Wekerle jó szimattal meg is érezte, hogy itt a leszavazás veszélye fenyegeti. Sietve válaszolt Polónyinak: — A följelentő jutalmazásának kérdése kö­rül mindenütt erős vita folyik. Az etikai szempontokat a maga részéről is méltányolja, de a mi viszonyaink között a visszaéléseket másképpen korlátozni nem lehet, mint a föl­jelentő jutalmazásával. Ha olyan példákat lá­tunk, hogy egész városok most a magasabb lakbérosztályokba való sorozást azzal a meg­okolással kérik, mert az általános adóeltitko­lás miatt kerültek alacsonyabb osztályba, nem lehet eltekinteni a megtorló intézkedésektől. A függetlenségi pártnak egy része még így is a miniszterelnök ellen szavazott, az alkot­mánypárti és néppárti szavazatok mentették meg Wekerlét a leszavaztatás vereségétől. Ez­után a következő szakaszokat — egyik másik­nak lényegtelen módosításával — elfogadták. A javaslat harmadik olvasását a következő ülésre tűzték ki. Áttértek ezután a tőkekamat és járadékadókról szóló javaslat tárgyalására. A hétfői ülésen ennek a javaslatnak csak egy felszólalója akadt. Az ülés két órakor végződött. Wekerle Bécsben. Wekerle Sándor miniszterelnök vasárnap Darányi Ignác és Szterényi Józseffel együtt Bécsben volt. A kormány tagjai részt vettek azon a közös miniszteri tanácskozáson, amelyen a Romániával kötendő vámszerző­dés dolgát tárgyalták. A Balkánon levő feszült helyzetre való tekintettel a külügyi kormány mindent megtesz, hogy Szerbiát elszigetelje és a többi Balkán államokat engedmények­kel, szívességekkel a maga pártjára hódítsa. Ennek a célnak megfelelően a román kö­vetelésekkel szemben nagyobb engedékeny­séget hajlandó tanúsítani a közös minisz­tertanács, nevezetesen hajlandó megen­gedni, hogy Romániából nagyobb meny­nyiségű húst hozhassanak be. Romá­niának ez a követelése hasznára vá­lik Ausztria-Magyarország ipari és városi lakosságának, mert a húsdrágaságnak egyik fontos oka volt éppen az, hogy a balkáni húskivitel előtt elzárták az osztrák-magyar határt. Wekerle azonkívül a királynál is volt kihallgatáson és az úgynevezett poli­tikai helyzetről tett jelentést. Menekülnek a magyarok. Szombaton délután indult el Fiuméból — amint a Népszava tudósítója írja — a „Pan­nónia" kivándorlókat szállító Cunard-gőzös Newyorkba, hogy kiszállítsa a „ szabadság szigeté"-ről menekülő magyarokat. A hajó összesen 1694 utast vett föl, kik mind az új hazába mennek. Ezúttal is, mind már annyi­szor, a „Pannónia" kicsinynek bizonyult az összes kivándorlók befogadására s visszamarad­tak mintegy 300-an, akik most kénytelenek bevárni a március 6-án induló „Carpathia" nevű kivándorló-gőzöst. A kivándorlás nap­ról-napra rohamosan nő, jeléül annak, hogy a nemzeti kormány működésének gyümölcse már érik. A 8 nap múlva induló „Carpathia" sem lesz képes előreláthatólag az összes mene­külőket befogadni. De azért fönnen hirdetik, hogy boldog a magyar és nem óhajt kiván­dorolni. Nihil. E cím alatt a kutyaújság rettenetesen köp­ködő cikket ír. Rágalmaz és uszít, üvölt, mint az éhes komondor. És ugyan miért? A mun­kások szabadszervezetei vadították meg a „cikk" íróját: Farkas Eleket. Abból az alka­lomból, hogy találkozott a munkások közt is egy sikkasztó, aki utánozva a polgári strébe­reket és kéjenceket, lopott, Farkas nekimegy a szabadszervezeteknek és azt állítja, hogy ezek vezetői lopnak és sikkasztanak. Jó ízlé­sünk tiltja, hogy egy emberrel vitatkozzunk, akinek kenyere a munkások elleni uszítás. Csak egyet jegyzünk meg: a munkások szerve­zetei minden fillérrel nyilvánosan leszámolnak, akár szakegyesület, akár szabadszervezet, min­den évben, sőt minden negyedben nyilvános ki­mutatást közöl a pénzforgalomról. A munká­sok legtöbb bizalmi embere ingyenesen végzi a szervezet nehéz és felelőségteljes munkáját. De mit csinál a kutyaszövetség és ennek tit­kára? Két éve, hogy ez a kutyaszövetség alakult és pénzkezeléséről még senki sem lá­tott nyilvános kimutatást. A hatóság a mun­káltató­ szervezeteket egyáltalán nem ellen­őrzi. Épp ezért a munkás-szaklapok szerkesz­tői nyilvános közleményekben fölhívták a kutyaszövetséget a leszámolásra. Nihil volt a válasz. Pedig a munkások joggal kíváncsiak arra, hogy mennyibe kerülnek a gummirád­lisok. És talán nem ártana, ha a kutyaszövet­ség tagjai is érdeklődnének eziránt. Horvát ügyek. Mint zágrábból jelentik, a napokban új pártalakulások lesznek a horvát politikában. A horvát klerikálisok, akik eleinte a Frank­istákkal tárgyalgattak, majd utóbb a disszi­dens Starcsevicsek köré akartak csoportosulni, most mind a két tervet elejtve, a jogpárt­hoz szándékoznak csatlakozni. A horvát­szerb koalíció körében neheztelnek a kleriká­lisokra, amiért a jogpártiak mellé akarnak állni, akik új programmjuk értelmében nem ellen­zői a bán fölfogása szerint való kiegyezésnek. A koalícióban az a nézet uralkodik, hogy ezek az eszmék közeledést jelentenek a horvát kormányhoz és hogy az egész terv a horvát­szerb koalíció szétverésére irányul. A horvát bán megint Budapesten járt a kor­mányelnökkel tárgyalni. Innét Bécsbe utazik, hogy a királynak jelentést tegyen a horvát­országi helyzetről. Rövid belpolitikai hírek. A képviselőház legközelebbi ülése holnap, kedden délelőtt 10 órakor lesz. Napirend: a ház­adó harmadszori olvasása, a tőkekamatadó s a többi adójavaslatok. Az adójavaslatokat megelőzőleg azonban tárgyalni fogják még a tárgyalásra kész 40 mentelmi ügyet is. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter most kör­rendeletben fölhívta a választókerületi központi választmányokat, hogy az 1910. évben érvényes választói névjegyzék elkészítéséhez szükséges intézkedéseket az előírt határidők pontos betar­tása mellett tegyék meg. Az összeférhetetlenségi állandó bizottság már­cius 10-én, délután 5 órakor a képviselőház I. számú termében ülést tart. Tárgy: Vájnai Dezső által gróf Benyovszky Sándor országgyűlési kép­viselő ellen tett bejelentés. KÜLFÖLD. Oroszország. Halálraítéltek öngyilkoskisérlete. Már szám­­talanszor beszámolhattunk arról, hogy az orosz börtönökben dívó rémes állapotok még a halálraítélteket is öngyilkosságba kergetik. Pétervárról jelentik most, hogy tizenöt poli­tikai fogoly, akiket Irkutskban szökés kísér­lete miatt halálra ítéltek — amely ítéletről különben annak idején szintén megemlékez­tünk — megmérgezték magukat. Egy közülük meghalt, négy veszélyesen megbetegedett. Amikor a főhaditörvényszék látta, hogy a börtönben való életet a halálnál is rémesebb­nek tartják a foglyok, az öngyilkoskísérlet után tudtukra adta, hogy a halálos ítéletet felfüggeszti. Perzsia. A forradalmárok működése. Réstből az a hír érkezik, hogy a forradalmárok az orosz­úton erődítményeket építenek és aknákat vetnek, hogy a csapatok közeledését megakadályoz­zák. A személy- és teheráru-forgalom majd­nem teljesen megszűnt. Teheránban a lakos­ság az idegen követségeken keres menedéket. A fővárosban szétosztott proklamációkban a forradalmárok jelentik, hogy a várost bom­bázni fogják. Újonc és földadó. — A főrendiház ülése. — Tisza István háborub­a uszit. — Ki fizet adót Magyarországon ? — A főrendiház hétfőn délután ülést tartott, amelyen tárgyalták és elfogadták az ujonco­zási törvényjavaslatot Tisza István gróf föl­szólalása után. A szabadelvű párt levitézlett vezére megint az erőskezű ember szere­pében mutatkozott be a főrendiház ülé­sén, pedig ő nem erőskezű, hanem két balkezű ember. Az újoncjavaslat kapcsán a külső politikai helyzetről beszélt. Támadta Angliát, amelynek szerinte nagy része van az osztrák-magyar monarchia-ellenes európai hangulat felkelésében és erélyes rendszabá­lyokat sürgetett Szerbia ellen. Azt mondotta többek között Tisza István: „Ha van egy pil­lanat, amikor bűnnek tartanék minden előzé­kenységet Szerbiával szemben, úgy ez a mostani pillanat az. Szerbiának adandó minden gazdasági engedmény Tisza szerint „bűnös merénylet a monarchiának nagyhatalmi állása ellen". Te­hát háború kell a szabadelvű párt ó-konzer­vatív hazajáró kísértetének ! Majd bejelentette Tisza István, hogy noha távol áll is és a leg­közelebbi jövőben is távol kíván állani a napi­politikától, mégis arra kér minden tényezőt, akinek ebbe beleszólása van, hogy ebben a külügyi helyzetben, a nemzetközi helyzetnek most várható fejlődése és bonyodalmai mel­lett, találjanak módot a függő katonai kérdé­sek megoldására, találjanak módot hadsere­günk viszonyainak, helyzetének végleges ren­dezésére. Talán addig, amíg annyira derült volt a külügyi láthatár, lehetett húzni, halasztani, kitolni a függő katonai kérdések megoldását. De ez az idő elmúlt. Noha ezt a fölszólalást egy politikai szü­zességi fogadalom előzte meg, mégis össze­vetve a háborúra való uszítást a katonai kér­dések megoldásának sürgetésével, arra kell gondolnia az embernek, hogy Tisza István fölkínálkozik Bécsnek, mint a monarchia nagyhatalmi állásának lelkes védelmezője. Wekerle Sándor miniszterelnök néhány semmitmondó szóval való kertelése után el­fogadták a javaslatot és a földadó-javaslat tárgyalásához fogtak. Az elhangzott felszó­lalások közül kiemelendő gróf Zselénszky

Next