Népszava, 1909. március (37. évfolyam, 51–76. sz.)

1909-03-19 / 66. szám

6 kintetében hozzá semmi kérdést nem intéz­tek. Újból konstatálnia kell, hogy Németország 1912. évben nem 17, hanem 13 Dreadnought­hajóval fog bírni. Hajó lesz tehát elég itt is, s ott is, csak ember is legyen elég, akiből a költségeket ki lehet zsarolni. KÖZSÉGI ÜGYEK. BUDAPEST.­ ­ A községi kenyérgyár éppen olyan lassan készül, mint a Gyáli-úton a nyolc munkás-bérház. Meg kell állapítanunk, hogy a főváros tanácsát a kenyérgyár építése körül mulasztás terheli. Mikor két évvel ezelőtt a minden téren nyilvánvaló ré­mítő drágaság valósággal forrongásba hozta a la­kosságot, akkor a közgyűlés nagy keservesen el­határozta egy nagyon is korlátolt üzemű községi kenyérgyár fölállítását. Arra való volt ez, hogy a háborgó munkásság lecsillapodjék és a kenyér­gyár fölépüléséig hozzászokjék a pékek gyalázatos uzsorájához. Azóta úgy folyik a kenyérgyár föl­állítása, mintha csak az uzsorás pékek intéznék az egész ügyet. Már készen lehetne és javában működhetne a gyár, a valóságban azonban még sejteni sem lehet, hogy mikor kerül ki belőle az első sütet kenyér. Így azután egészen természe­tes, hogy a pékeknek megint hosszabbra nőtt a szarvuk és bátor elhatározással fölemelték a ke­nyér árát 20—25 százalékkal. Ha készen volna a községi kenyérgyár, akkor az megmutathatná az uzsoráskodó pékeknek, hogy tisztességes áron is lehet kenyeret előállítani. De nincs és nem is tudni, mikor lesz készen. A pékek tehát korlátla­nul nyúzhatják a fogyasztókat Ezzel a bűnös mulasztásból eredő helyzettel szemben Bíró Henrik törvényhatósági bizottsági tag interpellációt jelentett be a pénteki közgyű­lésre. Érdeklődéssel várjuk: végig ver-e az inter­pelláció a kenyéruzsorások protektorain és tud-e a tanács mentséget a kenyérgyár fölállítása körül tapasztalt késedelmességre ?­­ Miért tatarozzák a kórházakat? Ez év július havában Budapesten nemzetközi orvosi kongresszus lesz. Előrelátható, hogy akkor a kongresszus tagjai a főváros kórházait tanulmá­nyozás szempontjából végig fogják járni. A ta­nács most erre való tekintettel elhatározta, hogy a kórházakat tataroztatni fogja. Különös határozat. Ha a kórházak nincsenek rendben, miért nem végeztették el a kellő jnvitá­lásokat azonnal, amikor a hibák támadtak ? Ha pedig rendben vannak, akkor most miért cifráz­tatja őket ki a tanács ? Annyi a pénzünk tán, hogy Potemkin-falvakra is jut?­­ A Rókus-kórház robbanószerei. A VIII. kerületi tűzrendészeti bizottság legutóbb helyszíni szemlét tartott a Rókus-kórházban és ez alkalom­mal kifogásolta, hogy a kórház gyógyszertára részére szükséges robbanó gyógyszerek, mint p­éldául a benzin, az étel, spiritusz, stb. más elviség hiányában a pincében vannak elhelyezve. A bizottság kimondotta, hogy a robbanó gyógy­szerek részére az épület udvarán sürgősen külön­álló és szilárd szerkezetű kamarát kell építeni. A mérnöki hivatal a tanács utasításához képest már elkészítette a kamara terveit. Ezek szerint az épület udvarán külön vastartályt helyeznek el, amely föl- és lefelé jégtartókkal van kombinálva. A tartály maga külön izoláló fallal lesz ellátva.­­ Az ifjúsági tornaverseny támogatása. Az idén Budapesten országos ifjúsági tornaverseny lesz. A tanács azt javasolja a közgyűlésnek, hogy — úgy, mint ezelőtt négy évvel — a főváros most is járuljon hozzá a tornaverseny költségeihez 6000 koronával, verseny- és jutalomdíjakra pedig szavazzon meg ezer koronát. VIDÉK,­ ­ Városi cselédközvetítés és Uránia-színház Karánsebesen. Karánsebes rendezett tanácsú város március 17-én tartott rendkívüli közgyűlé­sén Bordán Oktáv polgármester indítványára el­határozta a cselédkérdés hatósági rendezését oly­képpen, hogy hatósági (városi) cselédközvetitő és nyilvántartó intézetet állít föl. Az intézmény szer­vezése egészen eredeti. Helyesléssel fogadta a közgyűlés a polgármesternek azt az ajánlatát is, hogy saját költségén Uránia-szinházat rendez be s ott a népnek magyar, német és román előadások rendezéséről gondoskodik. A közgyűlés erre a célra átengedte a tanácskozási termet. JTÉS SZAVA 1909 március 18. MŰVÉSZETIRODALOM.­ ­ Magyar darabok bemutató előadása Nagy­váradon. Március 21-én bemutató előadása lesz Nagyváradon. A Holnap-társaság három tagja egy­felvonásos drámákkal lép a színház közönsége elé. Juhász Gyula szegedi idillt írt, csöndes tragé­diát, amelyben a kor egyik égető kérdését drámai színekkel rajzolta meg a színpad számára. Marton Manó szociális tendenciájú vasutas-történettel sze­repel, amelynek alakjait egy elhagyatott őrházba helyezte. Mohácsi Jenő modern művész-drámája a harmadik darab, mely már a budapesti Thália­színházban is színre került. (*) Az utolsó filharmóniai hangverseny. A X-ik és utolsó ezidei filharmóniai hangverseny hétfőn, március 22-én, este fél 8 órakor lesz a Vigadóban Kerner vezetése alatt Playfair Elsie hegedűművésznő közreműködésével. Műsora: 1. Haydn Szimfónia esz-dúr; 2. Bossi Változatok (először); 3. Brahms hegedűverseny; 4. Grieg Szimfonikus táncok. (*) Márciusi matiné. A Galilei-Kör folyó hónap 26-án, vasárnap délelőtt nagyszabású márciusi ünnepséget rendez a Pesti Lloyd-társaság nagy­termében (IV., Mária Valéria­ u. 12). Az ünnepély műsora a következő: A munkásdalárda a Marsail­laiset énekli, amely után Polányi Károly meg­nyitó beszédet mond. T. Halmi Margit elszavalja Gyagyovszky Emil: Az utca című költeményét és Ady Endre néhány versét mondja el. Jászi Osz­kár ünnepi beszédet tart a hazafiságról és nemzet­köziségről.­­ Majd Huszár Károly az operaiskola tenoristája új és régi magyar dalokat énekel, Törzs Jenő pedig Petőfi és Ady költeményeiből mond el néhányat. Végül Balassa Jenő Csizmadia Sándor költeményeiből szaval. Belépésre jogosító műsorok szervezett munkások számára 40 fillérért kaphatók a Népszava-könyvkereskedésben és a Galilei-kör helyiségében (IV., Károly-körút 14).­­ Vigyázz a nőre! A Vígszínházban holnap­után, szombaton, kerül bemutatóra Feyderfy Geor­ges „Vigyázz a nőre!" című bohózata. A két vezető szerepet Góthné Kertész Ella és Góth Sándor játsszák. A bohózathoz új díszletek és öltözékek készültek. (*) Munkáselőadás az Urániában. E hónap 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor szinre kerül „A tenger". Jegyek már kaphatók a Népszava pénztáránál, a kaszinóból, mert ez az újság neki nem tet­szik, ez az újság őt támadja, szentsége sze­mélyét sérti. Hogy az indítványt nem fogad­ták el, talán az is az Óvári Ferenc személye iránti kíméletből történhetett. A nagyságos úr ne blamálja magát éppen március 15-én, mi­kor éppen az ő személyében ünnepelik a sajtószabadságot. Óvári Ferenc urat nem sikerült megmen­teni. Óvári Ferenc úr csak kivágta a rezet március 15-én. Bankettet rendeztek a vesz­prémiek a sajtószabadság egészségére. A ban­kett nyilvános volt, bárki megjelenhetett. Takács Szilveszter a „Népakarat" című vesz­prémi újság szerkesztője, azt hitte magáról, hogy ő is bárki, akinek szabad a sajtó egész­ségére egyet inni. Arról megfeledkezett, hogy a lapjában igaz dolgokat írt Óváriról. De nem feledkezett ám meg a vezérigazgató úr. Amint meglátta Takács Szilvesztert, nekiugrott, galléron ragadta és a teremből kidobta. Aztán? Aztán tovább ettek és ittak a sajtó­szabadság egészségére. — Dühöng a lovag. A főkapitányságon csü­törtök délután nagy csete­paté volt. Lovag­oit, egy fajmagyar nemest, a nemzet egyik — mint alább olvasható — csaló oszlopát hallgatták ki valami ellene beadott följelen­tés ügyében. A kihallgatás kissé elnyujtódott, ami lovag­jit annyira kihozta sodrából, hogy lármázni, ordítani, végül valósággal dühöngeni kezdett. A lovagra erre rászabadí­tottak négy detektívet. Ezek lehűtötték. Ekkert Sándor vasvármegyei földbirtokos — tudniillik ebben az ügyben hallgatták ki a lovagot — a mult év végén feleségével följött Budapestre. Egy Aggteleki­ utcai szál­lóban lakott s ugyanennek a szállónak kávé­házában megismerkedett egy elegánsan öltö­zött „úriember"-rel, aki Lovag Z.-nek mutat­kozott be. Ez a beszélgetés során elmondotta, hog­y földbirtokos, hogy Galíciában petróleum­forrásai vannak s hogy több külföldi szén­bányának a tulajdonosa. Ekkerték szóról­szóra elhitték ezeket a hazugságokat. A lovag azonban tovább ment, már mint a hazudozásban. Elbájoló közvetlenséggel tárta föl a szájtátó vidékiek előtt családi viszonyait, amelyek szerint a felesége vérbeli hercegnő, a toskánai hercegi családnak egy leszármazottja. Szóval, a lovag mihamar összebarátkozott Ekkerték­kel, akik a világ legtermészetesebb dolgának tartották immár, hogy 17.000 koronát adjanak át a lovagnak, amikor ez szóvá tette, hogy egy angol pénztársasággal akarná értékesít­tetni külföldi szénbányáit, ehhez azonban pénz, pénz, pénz kell. Ekkorték adtak pénzt, cserébe szerződéssel biztosított haszonrészese­dést ígért nekik a lovag. Egy ügyvéd, aki persze nem is volt ügyvéd, hanem a lovagnak egy hozzá hasonló gentleman-barátja, össze­tákolta a szerződést, mire Ekkerték hazamen­tek a birtokukra. Ez év február havában azután megtudták, hogy kinek adták a 17.000 koronát, hogy kicsoda a lovag Z., akinek há­rom elviselt inggalléron kívül igazán nincs több magánvagyona. Följelentették a lovagot, akit csütörtökön hallgatott ki a rendőrség. A lovagon azonban — az úr a rendőrségen is ür — kitört a fajmagyar és nemzet­föntartó virtus, mely még akkor is föllobog, amikor már közönsé­ges, nem fajvérségű svindlerek vérmérsékle­tét józan lemondásig hűti le a fegyház csuka­szin egyenruhája. A lovag ur tehát dühöngött a hosszú ki­hallgatás miatt. De — mint ezt már fentebb konstatáltuk — lecsöndesítették s mint ér­tesülünk, az iránta való érdeklődést kiterjesz­tik dicső múltja egyéb részleteire is. — Váróterembe szaladt vonat. Az északamerikai Montrealból táviratozzák. A Kanada-Pacific vasúttársaság expressz­vonata, amely szerdán reggel érkezett ide, Windsor-street megállóhelyen nem állt meg, hanem beleszaladt az állomás épül HÍREK. — Márciusi strófák. A Népszava csütörtöki számában írtunk arról a fenséges március idusáról, amely a szabadságért mámorosan lelkesülő polgárság szívét betöltötte, amely alkalmat adott a közigazgatási és közrendé­szeti kiskirályoknak arra, hogy hatalmukat a szabadság és egyenlőség nevében gyakorol­hassák. Most Veszprémből érkezik tudósítás a fenséges ünnepélyről. Azt írják, hogy az egész márciusi ünnepély Óvári Ferenc dr. országgyűlési képviselő és takarékpénztári vezérigazgató úr glorifiká­lásává sülyedt le. Ez az ur valóságos réme a városnak, annyira félnek tőle, hogy még a város díszpolgárává is megválasztották. A dísz­­példány az ereje, hatalma, félelmetessége az általa vezérigazgatott takarékpénztárban van. 600.000 korona vagyonával ráfeküdt a városra és őt mindenkinek rettegnie kell, mert — mint az eladósodott városokban szokott lenni — minden út a takarékpénztárba vezet, oda vezet, ahol Óvári Ferenc a rettegett úr, aki bírál, ad vagy elutasít. Március 15-e elég alkalmas arra, hogy az ilyen rettegett városi dísz-isteneket körülbál­ványozzák a megszorult emberek és ráfogják, hogy ő az igazi március, ő a Talpra magyar! ő a szabad sajtó, ő az egyenlőség és szabad­ság vezérigazgatója s ha ő nem volna, a város se volna, mert díszpolgár nélkül nincs város, nincs társadalom, nincs semmi, tehát éljen szeretett vezérigazgatónk ! És éppen ez az úr volt az, aki a szabad­sajtót ünneplő napon azzal az indítvánnyal állt elő a veszprémi kaszinóban, hogy a „Veszprémi Ellenőr" című újságot tiltsák ki

Next