Népszava, 1909. május (37. évfolyam, 103–127. sz.)
1909-05-01 / 103. szám
2 méli, hogy így végleg megerősítheti politikai hatalmát. A Balkán államokban a haszonleső idegen hatalmak önző beavatkozása fölkorbácsolta a nemzeti és a háború szenvedélyeket. Kétségtelen, hogy Bulgária függetlenségének proklamálása — habár azok okozták, akik károsítani akarták az ifjú-török mozgalmat —, a népek azon jogának megerősítése, amely szerint sorsukat maguk intézhetik. Egész más Bosznia annexiójának ügye, amely a nemzetközi szerződések szemérmetlen megsértése volt s hosszú hónapokon át a legkomolyabban veszélyeztette Európa békéjét. Másrészt csak a napokban az ottomán reakció emelte föl a fejét s megkísérlette a konstantinápolyi új kormány megbuktatását. Mindezt a feudálisok védelme alatt, akik a bécsi, berlini és szentpétervári kormányok fölött uralkodnak, szerencsére mindez az ellenkező eredménnyel járt, úgy, hogy ezen urak örökre elvesztik az államcsínyek szervezésére való kedvüket. Mindezen" kapitalista intrikák és zavarok között,, amelyeknél az uszítás és a kalandvágy politikája segít, teljes világításban mutatja be céljaikat az a könnyedség, amellyel a kormányok adott szavukat megszegik s ünnepélyesen kötött szerződéseket rongyokra tépnek. A szerb-horvát nemzetnek "egzisztenciájáért folytatott küzdelme Európa szemei elé egy második lengyelkérdést állított, amelyet csaknem ugyanazon a módon oldottak meg , ugyanis azok elnyomásával, akiknek egyetlen bűnük az, hogy gyöngék az önvédelemre. A kormányok titkos tervei a fegyverkezés fokozása és a militarizmus egyáltalán, valamint a kapitalisták versenye és a gyarmatügyi rablópolitika mindenütt a békét veszélyezteti és a népeket lassan és biztosan a gazdasági és erkölcsi romlásba viszi. A tulajdonképpeni Európában a hadseregre évnte kiadott összeg több mint tizenhét milliárd korona és egyáltalán nem fajozunk, ha azt állítjuk, hogy a munkásságnak évente huszonöt milliárd koron értékű árut kell termelnie, amelylyel k zárólag a fegyverkezést fokozzák és erősítik az egész világon. Szakadatlanul újabb típusú ágyukat találnak föl: a kormányok mindig újabb hiteleket kérnek erődítményeik fölfegyverezésére. Alig bocsátanak egy új Dreadnought-t a vízre, máris újabb, jobb szerkezetű, gyilkolóbbat és pusztítóbbat építenek, amely újabb milliókat emészt föl. Ha ezekhez az egyenesen hallatlan nagy kiadásokhoz hozzászámítjuk azt a munkaerőt, melyet a fegyverben álló katonák milliói képviselnek, akkor kiszámíthatjuk, hogy a nagyban való gyilkolás szervezésére haszontalanul elpocsékolt érték harminc milliárd koronánál is több. Még a kisebb országok is egyre újabb áldozatokat hoznak a militarizmusnak. Belgiumban újabb hitelt szavaztattak meg erődök építésére. Dániában a kormány újabb hitelt kapott a fegyverkezés céljaira. A svájci kormány újabb milliókat követelt. Csakugyan azt kell kérdeznük, vájjon az egész emberiség őrületbe esett-e, hogy lehetővé teszi a kormányoknak, hogy bűnös módon elpocsékolják a nép tulajdonát. Mialatt a népek mindjobban eladósodnak s a szegénység fokozódik, azalatt a kapitalista osztály megerősödik. A statisztika adatai bizonyítják, hogy az ipari és mezőgazdasági vállalatok vagyona mindinkább kevesebb kézbe összpontosul. Németországban például 1895-től 1907-ig, tehát 12 év alatt, az önálló kizsákmányolók száma hét százalékkal csökkent a mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben. A kapitalizmus által a munkásoktól elrabolt érték mindegyre ezek hátrányára növekszik, azok előnyére, akik a termelő eszközöket bírják. A termelés kartelleket köt és trösztökben központosul. Az utóbbi évek válságai újra világosan rámutattak arra a bizonytalanságra, amelyet a kapitalista termelőrendszer okoz. A munkásosztálynak kötelessége az elnyomatás és rablás ezen rendszerével szembeszállni, ha végleg föl akar szabadulni. A munkásosztály természetes ellensége a háborúnak, mert maga kénytelen a pénz- és véráldozatokat viselni és mert a militarizmus a leghatározottabb ellentéte céljának. A szocialista pártok büszkén mutathatnak rá már eddig is sok olyan munkájukra, amivel is megakadályozták a küüönböző országok között való háború kitörését. Ez a tartós és folytonos fáradozás annak a nemzetközi szövetségnek új tevékenysége, amelyet a szocialista nemzetközi irodában egyesült pártok a háború ellen a béke érdekében kötöttek. A proletariátusnak és a szocializmusnak a kormányok cél nélkül való játékai ellen, irányított hatásos nemzetközi tevékenysége mindjobban növekszik és fejlődik, annál szükségesebb és fontosabb szerepe lesz, amikor úgy a tömegek, mint a proletár-ifjúság agyába behatol a szocialista gondolatvilág és a népek testvériesülése tervszerűen osztálytudatuk tartalmává tesz. A szakegyesületi szervezetekben a proletárság érdekeiért tömörült tömeg nemzetközi egyesülés révén befolyásában hatalmassá lesz. Ezt a politikát követni annál inkább szükséges, mert az utóbbi évek eseményei azt mutatják, hogy a leghevesebb küzdelmek korába érkeztünk. A kapitalista osztály nemzetközileg szervezkedik, hogy annál hatásosabban harcolhasson ellenünk. A munkásság fölismerte, hogy az ellenség nem a határon túl van, hanem ugyanabban az országban él. Hogy nem az idegen az ellenség, hanem a tőke, amely ma még a fölfegyverzett hadsereg erejére támaszkodik, de amely összetörik akkor, amikor a munkásosztály készen lesz arra, hogy ügyeinek intézését kezébe vegye s amikor a szuronyok viselői gondolkodni megtanultak. Marx már az 1870 július 23-án kiadott manifesztumában azt mondta a háborúról: „ A régi társadalom gazdasági nyomorúsága és politikai őrülete helyébe egy új társadalom lép, amelynek nemzetközi irányzata a béke, mert a mérték mindenütt egyenlő lesz: a munka". Tüntessünk tehát május elsején nemcsak egy jobb életért, hanem a népek között való béke föntartásáért is. A szocialista nemzetközi iroda. A bus A hasvérok napja. E sárgaságos földön máma Lihegve lapul meg a kétség , pirosan üt ki beteg arcon A hit és az egészség. Május : ez az embercserélő. Május : de szépek vagyunk máma. Május : az örök ember-álom, A Jövő harsonája. Eszünk, vesénk kristályos tiszta Mert Május nagy embercserélő, Ma az, amit megérdemelne Minden lény, minden élő. Ha ki ma gyilkolni szeretne, Igaza van. Mindenki tiszta, Minden vágy máma igaz és szép, Mely a multat pusztítja. j És hogyha május szörnyű vérnap Volna, amely kit se szeretne, Akkor is az örök emberség Üzenne hozzánk benne. (Mert Május a mi nagy mementónk, Mert Május az az örök vérnap, Mely zöld tavasat és bosszút jósol Minden buszhasvérnak). Ady Endre. KTÉPSZAVA 1909 május 1. Májusi menet Sötéten kígyózik a menet. Ha messziről nézed, összeolvadt tömeg az egész, amelyben nincs egyén, nincs egyéniség, mindenki darabja csak az egésznek, összetartozik a többivel, érzésben egyformák, önkéntesen lépnek egy ritmusra s az egyenletes hullámzást senki sem parancsolja a tömegre : magától lesz ritmikus életlüktetése, nem úgy mint a katonák csapatáé. Itt-ott egy kis tarkaság, szemet frissítő színei az örömnek, de az alapszín fekete, mint a nyomorúság. A feketébe vörös vegyül, vérszínű kis foltok, virágok, jelvények ragyognak a tavaszi napsugárban, mint a "mámoros szem gondráncolta homlok alatt. Fekete és vörös, gyász és vér, nyomorúság és harag, áldozni tudás és elszántság ... És a tömeg feketén-vörösen kígyózik tovább. Megy előre és nem ismer megállást, ki a füstös, szürke bérkaszárnyák közül tavaszi zöldbe, tavaszi ég alá, ahol az öröm tanyázik , olyan vidékre, amelyen fáradni is öröm, uj világba, amelyet még senki se látott s amelyet mégis ismer a sötét tömegben minden ember s ha eléri, ugy üdvözli, mint az igéret földjét. Nem isten ígérte, nem próféta vezet oda: a tömeg megy előre és rátalál magától is. El-elhal, föl-fölzúg az induló, a fekete-vörös menet halad, halad. Útjába senki ne álljon, keresztülgázol rajta és megy tovább... * Nézd meg közelről, keress egyént benne, olvass az arcokról. Az egyik: fölvágja a fejét, amelyet felé horgászt a holnap gondja, fekete listán van, kopott a ruhája, beesett az arca, de a szeme A Népszava pénteki számában, hitelesnek látszó kutforrás nyomán, megírtuk, hogy a hadügyminisztérium a legközelebbi delegációktól 100 millió koronát fog kéríii újabb hadihajók építésére. Ez a hír azonban csak egy részét mondta el a szomorú valóságnak. A „Zeit" című bécsi lap — legilletékesebb helyről származó értesülése alapján — a következőkben ismerteti az egész igazságot: A haditengerészet vezetősége már jövő ősszel 3—4 új Dreadnougth építésének költségeiről fog előterjesztést tenni. Minthogy egy ilyen hajó kerek számban véve 55 millió koronába kerül, a tervbecsupa tűz; talán börtönt is ült, mert ma börtön jár ki azoknak, akik az igazságot akarják és merik keresni. A másik: nagytenyerű szálas legény, úgy néz a piros jelvényére, mintha a menyasszonyadta virág lenne, sztrájkol, pedig bírja és szereti a munkát, csakhogy manap dologtalansággal kell kiharcolni, hogy élni lehessen a munkából. A harmadik: öreg, szürke szakállú, baktató járású; valaha jobb sora lehetett, mert kopott kabátja jószövetű volt új korában; talán kismester volt valaha; szorgalmas, krajcárkuporgató, de gyár épült apró háza helyén és a vagyonavesztett öreget behajszolta a gyár sötét kapuján az éhség, az otthoni gyereksírás, asszony-gond. A negyedik : fiatal leány, örömre termett és nyomorúságban élő arcán a tüdővész piros foltjai égnek, ujja sebes a tüszurásoktól, szeme vörös az éjjeli lámpapislogás mellett való munkától, nem aludt most éjjel sem , esküvő van s a hímzett menyasszonyi ruha kell, ha belevakul is a proletárleány, — de azért itt van ő is és fájó szemével belenéz a tavaszi fénybe, örülni akar. Az ötödik, ünneplő tekés, Kossuth-szakállas magyarja a rónának, kaszára szokott tenyere vasat emelget, szélles vállát gerenda nyomja a munkára; a faluról behajtotta a hatásos bér meg a város igézete a gyárak közé, a gyárak behajtották a zubbonyosok közé; nem tudja még miért, de itt van, mert érzi, hogy itt a helye. A hatodik asszony, bal karján apró kezével tapsoló gyerek, aki még nem tudja, hogy munkára és gyötrelemre született, jobb karját az uráéba ölti; gyámoltalan, mert annak nevelték, itt van, mert az ura hozta; otthon SZEMLE. BELFÖLD. Nem 100, hanem 500 millió a hadügyi rendkívüli költség.