Népszava, 1909. május (37. évfolyam, 103–127. sz.)

1909-05-01 / 103. szám

2 méli, hogy így végleg megerősítheti politikai hatalmát. A Balkán­ államokban a haszonleső idegen hatalmak önző beavat­kozása fölkorbácsolta a nemzeti és a há­ború szenvedélyeket. Kétségtelen, hogy Bulgária függetlenségének proklamálása — habár azok okozták, akik károsítani akar­ták az ifjú-török mozgalmat —, a népek azon jogának megerősítése, amely szerint sorsukat maguk intézhetik. Egész más Bosznia annexiójának ügye, amely a nem­zetközi szerződések szemérmetlen megsér­tése volt s hosszú hónapokon át a leg­komolyabban veszélyeztette Európa bé­kéjét. Másrészt csak a napokban az ottomán reakció emelte föl a fejét s megkísérlette a konstantinápolyi új kormány megbukta­tását. Mindezt a feudálisok védelme alatt, akik a bécsi, berlini és szentpétervári kor­mányok fölött uralkodnak, szerencsére mindez az ellenkező eredménnyel járt, úgy, hogy ezen urak örökr­e elvesztik az államcsínyek szervezésére való kedvüket. Mindezen" kapitalista intrikák és zavarok között,, amelyeknél az uszítás és a kaland­vágy politikája segít, teljes világításban mutatja be céljaikat az a könnyedség, amellyel a kormányok adott szavukat meg­szegik s ünnepélyesen kötött szerződéseket rongyokra tépnek. A szerb-horvát nemzet­nek "egzisztenciájáért folytatott küzdelme Európa szemei elé egy második lengyel­kérdést állított, amelyet csaknem ugyan­azon a módon oldottak meg , ugyanis azok elnyomásával, akiknek egyetlen bűnük az, hogy gyöngék az önvédelemre. A kormányok titkos tervei a fegyverke­zés fokozása és a militarizmus egyáltalán, valamint a kapitalisták versenye és a gyar­matügyi rablópolitika mindenütt a békét veszélyezteti és a népeket lassan és biz­tosan a gazdasági és erkölcsi romlásba viszi. A tulajdonképpeni Európában a had­seregre évnte kiadott összeg több mint tizenhét milliárd korona és egyáltalán nem fajozunk, ha azt állítjuk, hogy a munkás­ságnak évente huszonöt milliárd koron értékű árut kell termelnie, amelylyel k zárólag a fegyverkezést fokozzák és erősí­tik az egész világon. Szakadatlanul újabb típusú ágyukat ta­lálnak föl: a kormányok mindig újabb hi­teleket kérnek erődítményeik fölfegyvere­zésére. Alig bocsátanak egy új Dreadnought-t a vízre, máris újabb, jobb szerkezetű, gyil­kolóbbat és pusztítóbbat építenek, amely újabb milliókat emészt föl. Ha ezekhez az egyenesen hallatlan nagy kiadásokhoz hozzá­számítjuk azt a munkaerőt, melyet a fegyver­ben álló katonák milliói képviselnek, akkor kiszámíthatjuk, hogy a nagyban való gyilkolás szervezésére haszontalanul elpocsékolt ér­ték harminc milliárd koronánál is több. Még a kisebb országok is egyre újabb ál­dozatokat hoznak a militarizmusnak. Bel­giumban újabb hitelt szavaztattak meg erődök építésére. Dániában a kormány újabb hitelt kapott a fegyverkezés céljaira. A svájci kormány újabb milliókat követelt. Csakugyan azt kell kérdeznük, vájjon az egész emberiség őrületbe esett-e, hogy lehetővé teszi a kormányoknak, hogy bű­nös módon elpocsékolják a nép tulajdonát. Mialatt a népek mindjobban eladósodnak s a szegénység fokozódik, azalatt a kapita­lista osztály megerősödik. A statisztika adatai bizonyítják, hogy az ipari és mező­gazdasági vállalatok vagyona mindinkább kevesebb kézbe összpontosul. Németország­ban például 1895-től 1907-ig, tehát 12 év alatt, az önálló kizsákmányolók száma hét százalékkal csökkent a mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben. A kapitaliz­mus által a munkásoktól elrabolt érték mindegyre ezek hátrányára növekszik, azok előnyére, akik a termelő eszközöket bírják. A termelés kartelleket köt és trösztök­ben központosul. Az utóbbi évek válságai újra világosan rámutattak arra a bizony­talanságra, amelyet a kapitalista termelő­rendszer okoz. A munkásosztálynak köte­lessége az elnyomatás és rablás ezen rend­szerével szembeszállni, ha végleg föl akar szabadulni. A munkásosztály természetes ellensége a háborúnak, mert maga kény­telen a pénz- és véráldozatokat viselni és mert a militarizmus a leghatározottabb ellentéte céljának. A szocialista pártok büszkén mutathat­nak rá már eddig is sok olyan munká­jukra, amivel is megakadályozták a küü­­­ön­böző országok között való háború kitöré­sét. Ez a tartós és folytonos fáradozás annak a nemzetközi szövetségnek új tevé­kenysége, amelyet a szocialista nemzetközi irodában egyesült pártok a háború ellen a béke érdekében kötöttek. A proletariátus­nak és a szocializmusnak a kormányok cél nélkül való játékai ellen, irányított hatásos nemzetközi tevékenysége mind­jobban növekszik és fejlődik, annál szükségesebb és fontosabb szerepe lesz, amikor úgy a tömegek, mint a proletár-ifjúság agyába behatol a szocialista gondolat­világ és a népek testvériesülése tervszerűen osztálytudatuk tartalmává tesz. A szak­egyesületi szervezetekben a proletárság érdekeiért tömörült tömeg nemzetközi egye­sülés révén befolyásában hatalmassá lesz. Ezt a politikát követni annál inkább szükséges, mert az utóbbi évek eseményei azt mutatják, hogy a leghevesebb küzdel­mek korába érkeztünk. A kapitalista osz­tály nemzetközileg szervezkedik, hogy annál hatásosabban harcolhasson ellenünk. A munkásság fölismerte, hogy az ellenség nem a határon túl van, hanem ugyan­abban az országban él. Hogy nem az ide­gen az ellenség, hanem a tőke, amely ma még a fölfegyverzett hadsereg erejére tá­maszkodik, de amely összetörik akkor, amikor a munkásosztály készen lesz arra, hogy ügyeinek intézését kezébe vegye s amikor a szuronyok viselői gondolkodni megtanultak. Marx már az 1870 július 23-án kiadott manifesztumában azt mondta a háborúról: „ A régi társadalom gazdasági nyomorúsága és politikai őrülete helyébe egy új társa­dalom lép, amelynek nemzetközi irányzata a béke, mert a mérték mindenütt egyenlő lesz: a munka". Tüntessünk tehát május elsején nemcsak egy jobb életért, hanem a népek között való béke föntartásáért is. A szocialista nemzetközi iroda. A bus A hasvérok napja. E sárgaságos földön máma Lihegve lapul meg a kétség , pirosan üt ki beteg arcon A hit és az egészség. Május : ez az embercserélő. Május : de szépek vagyunk máma. Május : az örök ember-álom, A Jövő harsonája. Eszünk, vesénk kristályos tiszta Mert Május nagy embercserélő, Ma az, amit megérdemelne Minden lény, minden élő. Ha ki ma gyilkolni szeretne, Igaza van. Mindenki tiszta, Minden vágy máma igaz és szép, Mely a multat pusztítja. j És hogyha május szörnyű vér­nap Volna, amely kit se szeretne, Akkor is az örök emberség Üzenne hozzánk benne. (Mert Május a mi nagy mementónk, Mert Május az az örök vér­nap, Mely zöld tavasat és bosszút jósol Minden bus­zhasvérnak). Ady Endre. KTÉPSZAVA 1909 május 1. Májusi menet Sötéten kígyózik a menet. Ha messziről né­zed, összeolvadt tömeg az egész, amelyben nincs egyén, nincs egyéniség, mindenki da­rabja csak az egésznek, összetartozik a töb­bivel, érzésben egyformák, önkéntesen lépnek egy ritmusra s az egyenletes hullámzást senki sem parancsolja a tömegre : magától lesz rit­mikus életlüktetése, nem úgy mint a katonák csapatáé. Itt-ott egy kis tarkaság, szemet frissítő színei az örömnek, de az alapszín fekete, mint a nyomorúság. A feketébe vörös vegyül, vér­színű kis foltok, virágok, jelvények ragyog­nak a tavaszi napsugárban, mint a "mámoros szem gondráncolta homlok alatt. Fekete és vörös, gyász és vér, nyomorúság és harag, áldozni tudás és elszántság ... És a tömeg fe­ketén-vörösen kígyózik tovább. Megy előre és nem­ ismer megállást, ki a füstös, szürke bérkaszárnyák közül tavaszi zöldbe, ta­vaszi ég alá, ahol az öröm tanyá­zik , olyan vidékre, amelyen fáradni is öröm, uj világba, amelyet még senki se látott s amelyet mégis ismer a sötét tömegben minden­ ember s ha eléri, ugy üdvözli, mint az igéret földjét. Nem isten ígérte, nem pró­féta vezet oda: a tömeg megy előre és rátalál magától is. El-elhal, föl-fölzúg az induló, a fekete-vörös menet halad, halad. Útjába senki ne álljon, keresztülgázol rajta és megy tovább... * Nézd meg közelről, keress egyént benne, olvass az arcokról. Az egyik: fölvágja a fejét, amelyet fe­lé horgászt a holnap gondja, fekete listán van, kopott a ruhája, beesett az arca, de a szeme A Népszava pénteki számában, hiteles­nek látszó kutforrás nyomán, megírtuk, hogy a hadügyminisztérium a legközelebbi delegációktól 100 millió koronát fog kéríii újabb hadihajók építésére. Ez a hír azon­ban csak egy részét mondta el a szomorú valóságnak. A „Zeit" című bécsi lap — leg­illetékesebb helyről származó értesülése alapján — a következőkben ismerteti az egész igazságot: A haditengerészet vezetősége már jövő ősszel 3—4 új Dreadnougth építésének költségeiről fog előterjesztést tenni. Minthogy egy ilyen hajó ke­rek számban véve 55 millió koronába kerül, a tervbe­csupa tűz; talán börtönt is ült, mert ma bör­tön jár ki azoknak, akik az igazságot akarják és merik keresni. A másik: nagytenyerű szálas legény, úgy néz a piros jelvényére, mintha a menyasszony­adta virág lenne, sztrájkol, pedig bírja és szereti a munkát, csakhogy manap dolog­talansággal kell kiharcolni, hogy élni lehes­sen a munkából. A harmadik: öreg, szürke szakállú, baktató járású; valaha jobb sora lehetett, mert kopott kabátja jószövetű volt új korában; talán kis­mester volt valaha; szorgalmas, krajcár­kuporgató, de gyár épült apró háza helyén és a vagyonavesztett öreget behajszolta a gyár sötét kapuján az éhség, az otthoni gyerek­sírás, asszony-gond. A negyedik : fiatal leány, örömre termett és nyomorúságban élő arcán a tüdővész piros foltjai égnek, ujja sebes a tüszurásoktól, szeme vörös az éjjeli lámpapislogás mellett való munkától, nem aludt most éjjel sem , esküvő van s a hímzett menyasszonyi ruha kell, ha belevakul is a proletárleány, — de azért itt van ő is és fájó szemével belenéz a tavaszi fénybe, örülni akar. Az ötödik, ünneplő tekés, Kossuth-szakál­las magyarja a rónának, kaszára szokott te­nyere vasat emelget, szélles vállát gerenda nyomja a munkára; a faluról behajtotta a ha­tásos bér meg a város igézete a gyárak közé, a gyárak behajtották a zubbonyosok közé; nem tudja még miért, de itt van, mert érzi, hogy itt a helye. A hatodik­ asszony, bal karján apró kezével tapsoló gyerek, aki még nem tudja, hogy munkára és gyötrelemre született, jobb karját az uráéba ölti; gyámoltalan, mert annak ne­velték, itt van, mert az ura hozta; otthon SZEMLE. BELFÖLD. Nem 100, hanem 500 millió a hadügyi rendkívüli költség.

Next