Népszava, 1909. május (37. évfolyam, 103–127. sz.)
1909-05-01 / 103. szám
1909" május "5. NÉPSZAVA vett hajók körülbelül 150—200 millió koronába fognak kerülni. A hajók körülbelül 4 év alatt készülnek el, úgy, hogy a haditengerészet költségvetésének VII. fejezete — új hajók építése — évenként 50—60 millió koronával fog növekedni. Ezek az összegek azonban csak egy részét képezik azoknak a többkiadásoknak, amelyekkel a jövő ősszel egybehívandó delegáltak foglalkozni fognak. A haditengerészet 60 milliójához jön még a hadsereg vezetőségének 450 millió koronára ingó túlkiadása. (Következik az összeg részletezése). Az összkiadások tehát a hadsereg és haditengerészet részére, melyek a kvóta arányában Ausztriára és Magyarországra esnek, félmilliárd koronánál többre rúgnak. Ötszáz millió koronából a kvóta szerint több mint 180 millió korona esik Magyarországra. Ennyivel kell a jövő évben többet fizetnünk hadügyi költségekre, mint az idén. De jön ehhez még mindenféle sallang, úgy, hogy el lehetünk készülve 200 millió koronára. Hogy minek kell százmilliókat hadihajókba ölnie egy olyan államnak, amelynek alig van tengere, azt ugyan bajos volna kitalálni. A nagyhatalmi hóbort, a főkatonák passziója kívánja ezt a kiadást. A többi százmilliókat pedig a balkáni kaland emésztette föl. És a nép fizethet a megszakadásig, egy olyan katonai politikáért, amelyből a népnek semmi haszna sincs. A magyar parlament és a delegáció persze megszavaz mindent, amit a császár kiván. De ami a nép javára válnék, arra nincs pénz. Munkások aggkori biztosítására, jó iskolákra, kórházakra és egyéb népjóléti intézményekre a legjobb esetben is csak garasok jutnak. Ilyen az osztályuralom. Tej és pálinka. Kereskedelmi szerződésünk Romániával most már alá van írva és így a monarchia és a szomszédos állam között kilenc évre szabályozva van a kereskedelmi forgalom. A magyar agráriusok minden áron meg akarták akadályozni a szerződés létrejöttét, mert a szerződés megkötésének fő feltétele az volt, hogy Románia bizonyos mennyiségű vágómarhát, sertést és juhot hozhasson be monarchiánk területére. Az ezerholdasok zsebe nyilamlást kapott arra a gondolatra, hogy hátha leszáll 1—2 koronával az ő marhájuk ára a romániai verseny miatt. A szerződést azonban meg kellett kötni Ausztria ipari érdekei miatt. Ugyanis a monarchia kivitele Romániába meghaladja az évi 100 millió koronát, amiből Magyarországra csak 23 millió korona esik (ez is jórészben nyerstermék) a többi 75—80 milliós korona Ausztria zsebébe folyik. Ausztria érdeke kényszerítette tehát a magyar kormányt és a magyar ezerholdasokat, hogy beleegyezzenek néhány millió értékű romániai hús behozatalába. Node azért a dolog nem veszedelmes, az agráriusoknak nincs okuk a busulásra. Mert a romániai behozatal így alakul. Behozható szarvasmarha: az első évben 10.000, a második évben 12.000, a harmadik évben 15.000, a negyedik évben 20.000, az ötödik évben 22.000, a hatodik évben 25.000, a hetedik, nyolcadik és kilencedik évben évenként 35.000 darab; sertés az első évben 50.000, a második évben 60.000, a harmadik évben 70.000, a negyedik, ötödik és hatodik évben évenként 00.000, a hetedik, nyolcadik és kilencedik évben évenként 120.000 darab, végül pedig juh évenként 100.000 darab. Ezt a mennyiséget alig érzi meg a monarchia. Az agráriusok nyugodtak lehetnek: a hús ára nem lesz olcsóbb, az ő zsíros profitjuk nem csökken. Félhivatalosan is megnyugtatják őket eképpen : „Saját állattenyésztésünkek és a monarchia mindkét államában való húsfogyasztás nagyságának összehasonlítása is azt mutatja, hogy a Romániának biztosított kontingensek nem lesznek képesek a belföldi állat- és húsárukra elhatározó befolyást gyyakorolni, főleg mivel a behozatal gyerek, magyar, német, hottentotta, vallásos, istentagadó — csak teremteni tudjon, alkotni bírjon sokat olcsó áron. Mint a búzaszem a malomkerekek közzé, úgy ömlik az ember a tőke gépei közzé, amelyek egyformára őrlik a gondolkozásukat, összesimitják a lelkük ellentétes érzéseit s mikor a darabos konglomerátum ilyenkor, tavasz virultan kiömlik a gyárból — ugy ömlik, simán, mint a liszt, szinte folyik, mint a folyam, amelyek csöppjei nem különböznek egymástól, átolvadnak egymásba, nincsenek külön, de együtt: áradatot tesznek. Amint elmegy előtted az első, a második, az ezredik és tízezredik — akkor, közelről külön ember. Mikor elment, eltűnik az arca, a távolban összefolyik formája a többiekével, nincs több egyén, csak tömeg, csak emberáradat, amely komoly lassúsággal, de akadállyal nem törődve halad előre, mint a makadám gép, amelynek óriási morzsoló hengere nyomán sima marad a göröngyös út. meghatározott nagyobb fogyasztási piacokra van korlátozva. E mellett az se® hagyandó figyelmen kívül, hogy az állattenyésztés Romániában jelenleg úgy mennyiség, mint minőség tekintetében oly kevéssé fejtett, hogy biztosra vehető, miszerint a megállapított kontingens — legalább a szerződés tartamának első éveiben — nem fog kihasználtatni. A hús olcsóbbodását tehát ezen a réren nem igen remélhetik a kiuzsorázott fogyasztók. Annál kevésbé, mert a Szerbiával való szerződés létrejöttét az agráriusoknak sikerült megakadályozniok, ha mindjárt egy véres háború fölidézésének a lehetőségével is. A csütörtökön este és pénteken reggel megjelent napilapok hírt adtak arról, hogy az „antialkoholisták" a belügyminiszterhez intézett beadványban kérték, hogy helyeztessék hatályon kívül a budapesti főkapitánynak az a rendelete, amely szerint a főváros területén a tejárusok varsárnap már délelőtt 10 órakor kötelesek boltjukat bezárni. A beadvány megokolása — a lapok szerint — főképpen az, hogy ilyen módon a korcsmákba és pálinkásboltokba szorulnak azok is, akik különben a tejesboltba mennének. Az alkoholellenes munkásszövetség — értesülésünk szerint — ilyen beadványról mit sem tud. Nem is helyeselhetné azt. Mert a vasárnapi munkaszünetet kiterjesztő rendelet visszavonását öntudatos munkás nem kívánhatja. Az nem baj, hogy a tejesboltokat 10 órakor be kell zárni. De baj az, hogy a szesz-árusító boltokat 10 óra után is tágra nyílt szemmel bámul az emberére, ha arról magyaráz neki: nem vagy rabszolgám, egyformák vagyunk; most kezdi érezni, ő sem kevesebb, mint a többi ember és tagja ennek a munkástömegnek. A hetedik: diákgyerek, naiv, ábrándos és koldus; itt van, pedig ha meglátja a tanítványának mamája az első emeleti ablakból, holnap már nem gyötri a nebuló és ezt az örömöt könyörtelenséggel fizeti meg; vidám és lelkes, apostolt lát, félistent lát mindenkiben maga körül, nem bírja végét várni az útnak és türelmetlenül sietne előre, mint a mese fiatal daruja. A nyolcadik: szikár, csontos, lengő nyakkendős; vándora a gyáraknak, mert nyiltszavu, nem magaféltő és hamar kiadják az útját; mellette az asszonyai kézenfogva haladnak, együtt, egy úton, de mindkettő a maga erejéből, egy pár, de külön két ember, két munkás. A kilencedik, tizedik, századik, tízezredik így vonul előtted hosszú sorban. Közelről külön emberek, más nemű, más fajú, más arctipusú, más foglalkozású emberek. Az ország, a világ másik feléről dobálta őket ide össze a proletársors, a száraz kenyérért másnak kalácsot teremtők közös sorsa. Akad, aki nem érti a másik szavát, de megérti, mit mond a szeme csillogása. Akad, aki nem ismeri az országot, ahonnét a másik való, de mind ismeri azt a világot, amelyben a másik él, a meddő vágyak, a reménytelen nélkülözés és új társadalmat teremtő elszántság világát. A műhely, a gyár fölszívja magába hajnalonként az utca tolongó népét, mint az itatós a tintát. A gyárnak mindegy: férfi, asszony. * Ez a folytonos haladás, a tömeg folytonos növekedése, a soha ki nem fogyó sorok végtelensége egy félóra alatt megszédíti az embert. A víz örvénylő folyását sem lehet sokáig szédülés nélkül nézni, a regék vizitündérei csalogatják az embert, Loreley-ok hívják : vesd magad az áradatba, visz velünk előre, mindig előre föltartóztathatatlanul. Ismeretlen vágyak veszik elő az embert: meg akar szabadulni önmagától, az egyéniségétől, amelyre nitscheista büszkeséggel gondol titokban. Át akar formálódni a valakiből, aki semmi, senkivé, aki valami: a magának élő tehetetlen emberből, a másokkal dolgozó hasznos emberré. AttorAz annexiós javaslat tárgyalására kiküldött bizottság pénteken ülést tartott. Dascynski elvtárs kérdést intézett a kormányhoz, hogy a bosnyák magyar agrárbank ügyéről hajlandó-e nyilatkozni, illetve, ha az erre vonatkozó , jelentés megfelel a valóságnak, mit hajlandó tenni, hogy nemcsak az innenső államfél paritásos jogait Boszniában és Hercegovinában megvédelmezze, hanem az ottani agrárlakosság legfontosabb érdekeit is megmentse. Bilinski pénzügyminiszter bevezetőleg összefoglalja a képviselőházban március 11-én Sustersic sürgősségi javaslata nyomán támadt vitát, amelyben az akkori kormány azt az álláspontot foglalta el, hogy a földmegváltás a kormányzatnak oly fontos kérdése, hogy az 1880. évi törvény értelmében mindkét kormányt meg kellett volna kérdezni. Az említett vita után a pénzügyminisztert meglátogatta Burián maródnak az ambíciók: nem akar többé önmagával örökké elégedetlen, de másoktól sokra tartott lenni, hanem önmagával elégedett, akit inkább szidjanak, gáncsoljanak mások, csak engedjék nyugodtan dolgozni értük. A tömeg, haladó tömeg, kapcsolatot teremt ember és ember közt. Érezteti a nézőjével: sejtje vagy a társadalmi rendnek, tőle függsz, benne élsz, olyan vagy, ami nőnek teremtett, azt gondolod, amit gondolnod enged, azt érzed, amit éreztet veled. A szerzetesi cellák sokszor voltak tanúi a lelkek ilyen átolvadásának a végtelenségbe, az ilyen beleszárnyalásnak az azoros égbe. Csakhogy a penészes cellák sötétek voltak és lakóik korbácsolták a hátukat, hogy megkínzott, elbágyadt testük beleszédüljön a végtelenbe, amelynek azt a nevet adták: isten. Itt pedig friss a szellő, ragyog a napsugár és örömöket igér a végtelenség, amelyet az előrehaladó tömeg szimbolizál. Nézd soká, nézd végig, mint árad előtted a fekete-piros tömeg. Figyeld meg, hogy szívja föl magába a bámészkodókat, mint ömlenek kis patakok a nagy áradatba, mint ragadja magával mágneses erő a tágult szemű bámulót. Nézd soká és ne nyomd el magadban mesterségesen az új érzést, bámulj a Loreley arcába és ne félj tőle. S akkor, mikor elmenj előtted a menet, te is be fogsz állni az utolsó sorba és haladni fogsz a többivel örökké előre az ígéret földjének távolába, oda, ahol a horizont alján kelni szokott a minden öröm, szépség és fény forrása : a nap. Bresztovszky Ernő. * nyitva tartják. Az alkoholellenes munkások tehát csak azt követelhetik, hogy a korcsmákat és pálinkás-butikokat is zárják be legalább olyan korán, mint a tejesboltokat. A vállalati munkásbiztosító pénztárak egyik rákfenéjét képezik a munkásbiztosítás ügyének. Az új munkásbiztosító törvények számtalan rossz és nagyon kevés jó oldala mellett egyik kedvező hatása az, hogy a magánvállalatok által föntartott biztosító pénztárak számát 149-ről mintegy 70-re apasztotta. Ez az érdekelt nagyiparosoknak és vállalkozóknak sehogy sem tetszik. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége tehát fölért a kereskedelmi miniszterhez és egész sor olyan intézkedést kér, amely alkalmas volna a magánpénztárak föntartásának biztosítására. Ha a magyarok istene kedvez Kossuth és Szterényi uralmának, akkor a Szövetség óhajtásai még megvalósulhatnak, az érdekelt munkások nem csekély kárára. Rövid belpolitikai hírek. Hotlik János, a váci kerület orsz. képviselője, pénteken, 36 éves korában meghalt. Botlik a függetlenségi pártnak volt tagja. KÜLFÖLD, Ausztria. 8