Népszava, 1909. szeptember (37. évfolyam, 206–231. sz.)

1909-09-01 / 206. szám

melyben a szolgabíró, rendőrkapitány stb. a gyárosokkal áll: ... „a munkaadó valamely csekély tata­rozással vagy változtatással megnyugtatja a hatósági ellenőrzést... az I. fokú ipar­hatóság értesíti az ipari főfelügyelőséget (Budapesten), hogy az elrendelt javítások, változtatások elkészültek, pedig az a valóságnak nem felel meg. Gyakrabban elő­fordul ez a vidéken, ahol itt-ott az ipar­telepek némi jóindulatot és támogatást élvez­nek a hatóság részéről, ami a székesfővá­rosban éppen nem mondható." (LXI. old.) A gyufagyárakról szólva, megállapítja a jelentés, hogy az iparfelügyelők „sok jó tö­rekvése hajótörést szenved a hatósági végre­hajtás hiányán." (LXIII. old.) Még számtalan ilyen adatot idézhetnénk a jelentésből, de azt hisszük, kellőleg be­bizonyítottuk már, hogy a hatóságok még az iparfelügyelők igazán csekély szociális érzékével sem bírnak. Befejező cikkünkben még azt fogjuk bi­zonyítani, hogy mindezen körülmények folytán a munkás élete, egészsége, ma sincs jobban megvédve Magyarországon, mint évekkel ezelőtt. VI. SZEMLE. BELFÖLD. Egyszerre sürgős lett. Két évig aludt édesen Andrássy a vá­lasztójog jó puha párnáján. Két és fél év múltán előterjesztett egy javaslatot, amely reakciós szellemben és népgyűlöletben párját ritkítja a világon. Látva azt az egyetemes visszautasítást és undort, ame­lyet ez a szennyjavaslat támasztott, he­teken keresztül szaladgált Bécsbe, en­gedjék meg neki a javaslat tárgyá­­lásának elhalasztását, mert bizton szá­mított arra, hogy a parlamenti nehéz­ségek és a közvélemény ellenállása együt­tes erővel nyakát szegi e fattyú-törvény­nek. Sikerült is Bécsben megkapni a csá­szári pátenst a halasztásra, az országban pedig senki sem kívánta ennek a választó­jogi tervezetnek a tárgyalását, mivel min­den demokratikus érzésű ember azon a véleményen volt. Inkább ne legyen semmi újítás, mint ilyen. Az azóta végbement politikai változások, úgy látszott, el is temették már Andrássynak a népjogok ellen intézett gonosz merényletet. Most azonban föltámasztási kísérletek tör­ténnek . Andrássy, aki három esztendőn keresztül olyan kitűnően aludt a választó­jogon, most nem tud aludni, amíg meg nem szavazzák javaslatát. Félhivatalos lapjában a magyar politika legsürgő­sebb és halasztást nem tűrő felada­tának jelölteti meg nem a választójog tisztességes demokratizálását, hanem az ő javaslatának letárgyalását. Nyilván attól fél, hogy a további halasztás azt eredmé­nyezné, hogy valamilyen más javaslat és más miniszter kerülne oda, ahol most a fekete gróf és szennyjavaslata vannak. Ezért lett a halogató főfeudális cinkosnak sürgős egyszerre a dolog. Ám mi s mindenki, aki Magyarországon demokráciát akar, azt mondja: az általános, titkos, egyenlő vá­lasztójog megalkotásánál sürgősebb feladata nincsen a magyar politikának. De az Andrássy-féle szennyjavaslatnak nem a meg­valósítása, hanem teljes és tökéletes agyon­verése és elföldelése a sürgős. * Egy krajcáros lap keddi számában azt a hírt közölte, hogy Szterényi Kossuth Ferenc kereskedelemi miniszter megbízásából Tisza­dobon járt, ráveendő Andrássy Gyula gróf belügyminisztert arra, hogy a pluralitás elej­tésével tegye lehetővé a fúziót, valamint hogy ugyanezen ügyben Szterényi fölkeresi Wekerle Sándor miniszterelnököt is. Ezt a hírt a „Ma­ 12 NÉPSZAVA 1909 szeptember. 2. gyar Tudósító" megcáfolja, elismerve azt, hogy a koalíciós kormány zarándok izraeli­tája járt ugyan —­ de magánügyben — Tisza­dobon. Olasz munkások Magyarországon. A „Magyar Tudósító" jelenti: Az olasz kormány már régebben megkereste a magyar kormányt balesetbiztosítási egyezmény létesí­tése végett, amelynek alapján a két állam polgárai abban az esetben, ha a másik állam területén biztosításra kötelezett üzemben bal­esetet szenvednének, kölcsönösen egyenlő el­bánásban részesülnek. A magyar kormány hajlandónak mutatko­zott ilyen egyezmény megkötésére és így a két kormány képviselői ma Budapesten meg­kezdték a tárgyalásokat Szterényi József államtitkár elnöklete alatt. A szegedi csuhásgyű­lés kedden este befejeződött, miután vagy negy­ven ember különféle címek alatt káromko­dott a szocialisták, a szabadkőművesek ellen és szidta azokat, akik az egyházi javakat sze­kularizálni akarják. A szitkolódók között elöl­járt Nagy Emil függetlenségi párti képviselő és politikai selyemfiú, aki többek között azt mondotta: „Budapestet a kávéházak városának mondják, Magyarországot a hamis eskü hazá­jának lehetne nevezniHa nem egy csuhás­gyűlésen mondják el ezt, akkor bizonyára hazaárulási és nemzetrágalmazási vádaktól visszhangzik holnap a sajtó. A szitkozódások terén — hosszúságukat tekintve — elöljárt és vezetett a kettős fizetésű­ püspök és képviselő Csernoch János. Ízelítőül közöljük a követke­zőket : Az egyház ellen indított hadjáratok szolgálatába belevonnak minden tényezőt. A nagy tömegre szakszervezeteik, a tanuló ifjúságra a Galilei-kö­rök, az intelligenciára a társadalomtudományi egyesületek által iparkodnak hatni. Előadásaikban és írásaikban csúf tárgyává teszik a szentírást, támadják a katekizmust, meggyalázzák egyházi­ é­s nemzeti ünnepeinket, a szépirodalmukban kipel­lengérezik az egyháznak erkölcsi fölfogását és az ifjúság erkölcsi ideáljainak letörésével, hitének kiirtására törekednek. A Holnap szépirodalma új, az eddigiekkel ellenkező fogalmakat terjesztett az erkölcsről, a csúnyát szépnek, a rosszat jónak, az erény és bűn fogalmait elavultaknak hir­detik. Az emberi életnek egyedüli céljául a test különféle szenvedélyeinek kielégítését, az élvezet­nek hajhászását és végül a teljes megsemmisülést, mint mindennek egyedüli végét állítják az emberi­ség elé. A vallás magánügyének elmélete csak ürügy, amely alatt minden vallásosság kiküszöbö­lését és a nyilvános élet teréről való leszorítását célozzák. Nem azt keresik, ami jó és igaz, hanem ami kényelmes. Követelik a hittanítás kiküszöbö­lését az iskolából, az egyházaknak adott állami segélyek beszüntetését, az egyházi vagyon szeku­larizációját s végül szemük előtt a fran­cia példa lebegvén, az egyháznak teljes le­igázását, amit az egyháznak az államtól való elválasztásának szoktak nevezni. Hogy pedig ezek nem rémlátomások vagy valami rém­képek, sem pedig a kereszténységgel ellentétes világnézetből vont elméleti következtetések, arról mindenki meggyőződhetik, ha üléseiket megfigyeli, irataikat vagy legalább azokat figyelemmel ol­vassa, amiket nyilatkozataikból a katholikus lapok szóról-szóra szoktak közölni. De hiszen nem is kell többet említenem, mint amit úgy is mindenki tud, hogy Hajdú megyének az ő műhelyükből ki­került, az egyház megrablását célzó indítványa már ott fekszik a törvényhatóságok zöld asztalán és magának az országgyűlésnek irodájában. Már­pedig tapasztalásból tudjuk, hogy szokták mi­nálunk az úgynevezett közvéleményt az egyház elleni támadásokra előkészíteni. Ezt s nem egye­bet akarnak a katholikus nagygyűléssel szemben Szegeden szervezendő kontra-gyűlésükkel is. A fekete seregszemle méltatására még vissza­térünk. A világ gabonaterméséről teszi közzé becslési munkálatát a föld­mivelésügyi miniszter. Ezen munkálat sze­rint a világ gabonatermése 1909-ben a következő: 1909-ben 1908-ban Különbözet millió métermázsa Buza Rozs árpa Zab Tengeri 939.32 867.95 1-­71.37 447.25 432.08 - 15.17 370.40 326.54 - 43.86 651.75 563.66 - 88.69 1,039.66 976.11 - 63.55 3,448.38 3,166.34 - 282.04 Vagyis ezen számok szerint ez idei év gabonatermése 282 millió métermázsával, búzatermése 71 millió métermázsával több, mint az előző évi termése. Tehát az, ami­vel a szörnyű gabonaárakat s főképpen a búzaárakat az agráriusok védelmezik, hogy a világpiac magas árai és a gabona­kínálat kis mérve okozzák azokat, többé nem lesz föntartható. E terméssel szemben a világ gabonaszük­ségletét a következő mértékben állapítja meg a jelentés: Ha összehasonlítjuk a búzatermést 1909-ben és 1907-ben, azt látjuk, hogy az 1907. évi termés gyengébb volt, mint az idei és a gabonaárak mégis akkor voltak alacso­nyabbak. Ez is azt bizonyítja, hogy a mos­tani a népet ínségbe döntő, de az ezer­holdasokat meggazdagító szörnyű gabona­árakat egyrészt a káros hatásait teljesen érvényesítő védővámos politika, másrészt pedig az agrárius és merkantilis uzsorások kölcsönös spekulációja okozza. 1909-ben 1908-ban millió métermázsa búza rozs árpa zab tengeri 933.80 430.77 361.40 600.51 994.24 884.25 423.02 322.55 554.53 953.26 Összesen 3320.72 3137.71 Magyarország utóbbi éveinek gabona­terméséről a következő adatokat találjuk a jelentésben. Magyarországon termelt buza rozs árpa zab millió métermázsa 1909-ben 33.51 12.44 15.53 13.61 1908-ban 41.42 12.19 12.26 10.18 1907-ben 32.79 14.15 13.73 11.53 1906-ban 53.73 13.74 15.18 12.73 1905-ben 42.87 11.98 13.60 11.32 1904-ben 37.31 12.91 10.87 9.11 Egy inség-akcióról — ami nincs. Furcsa gyümölcsöket terem az a kormány-p­énzen végzett hazudozás, amelyet könyvek­en, folyóiratokban végbe visznek a magyar kormány lepénzelt vagy félrevezetett külföldi tollforgatói. Egy ilyen a magyar agrárviszo­nyokat hamis színben föltüntető könyvet irt Gonnard nevű lyoni egyetemi tanár. Ennek a könyvnek elolvasta után és reá hivatkozva Jermolov orosz földmivelésügyi államtitkár megkeresést intézett a Magyar Gazdaszövetség­hez a magyar népnek inség esetén nyújtott segély­módozatai tárgyában. Megkeresésében azt a kér­dést veti föl az orosz államtitkár, hogy van-e Magyarországon olyan közigazgatási szervezet, amelynek feladata az éhínség által sújtott föld­míves nép segélyezése, rossz termés idején. Kérdi továbbá, hogy a segély kölcsön-e, vagy adomány, közmunkákkal segítik-e a munkátalanokat s van-e valamely mód az inség esetére. További kérdései az orosz államtitkárnak, hogy törvény kötelezi-e a községeket arra, hogy a termés egy részét ín­séges időben való fölhasználás céljából tartalékba helyezzék s milyen szerepe van a községnek és az államnak az inség elhárításában. Agrárius forrásból azt jelentik, hogy ezen átiratra Bernáth István válaszolt s kimerítően ismertette mindazokat a kormányzati intéz­kedéseket, melyeket részleges inség esetén nálunk foganatba venni szoktak. Kár, hogy Bernáth úr csak kivitelre dolgozik e téren és nem ismerteti meg a magyar közvéleményt is azokkal az intézkedésekkel, amelyekkel a magyar kormány a nép insége ellen küzd. Igaz, hogy az orosz államtitkár nagy úr és fölöttébb dicséretes, hogy az inség­akciók iránt érdeklődik. De mi tudunk más valakit, aki még kevesebbet tud, mint ő a magyar kor­mány ínségellenes akciójáról, az ínséggel küzdő magyar nép. Apponyi a román nyelvrendeletről. Apponyi egy kőnyomatos lap tudósítója előtt a következő nyilatkozatot tette a román hitoktatás ügyében: Megcáfolta ezt a hírt, mintha a kérdéses rendeletet Tóth államtitkár az ő tudta nélkül adta volna ki. Az egész ügyet együtt megbe­szélték és a rendelet mindenben megfelel az ő intencióinak. Szerinte a román egyház el­lentállásának semmiféle törvényes alapja nin­csen. Ellenben a rendelet szigorúan törvé­nyes és a fennálló törvényeken alapszik.

Next