Népszava, 1909. október (37. évfolyam, 232–258. sz.)

1909-10-01 / 232. szám

10 lem uzsoráját; rászorítja a mezőgazda­sági termelést­ az értékesítés szerve­zésére, melynek következtében jobb átlag­árakat kapnak a gazdák és olcsóbban jut jobb árakhoz a fogyasztóközönség; végül a szervezett, intenzív mezőgazdaság kiváltja az ország forgalmi hálózatának kiépítését, modern vasútpolitikának és modern pénz­ügyi politikának megalkotását. Nagyszabású alkotások egész sora vár ime megvalósulásra, a­melyeknek nem áll útjában Ausztria, de ttjokban áll a magyar birtokarisztokrácia, mely csüggedt tespedésbe lökte ennek az országnak ter­melő erőit, elvágta a nyugattal összekötő életereit és amely elzárta népünket a nyugati kultúra levegőjétől és az alkotó, cselekvés éltető, vérpezsdítő, idegacélozó, fölemelő munkájától! Életkérdés az országra, a haladásra a birtokarisztokrácia hatalmának megtörése, megtörése az általános titkos választójog által. SZEMLE. BELFÖLD. Növelik a papok hatalmát. A koalíciós kormányzatnak egyik leg­gyászosabb fejezete szól a papzsákba jut­tatott pénzeknek nagymérvű meggyarapo­dásáról. A koalíciós kormányzat egyrészt magára vállalta a felekezeti iskolák taní­tóinak fizetését és az egyéb fentartási költségeket, másrészt meg a papság fizeté­sét kongrua formájában fölemelte. Az egy­házak kezén van másfélmilliárd értékű in­gatlan vagyon, amelyet azért kapott, hogy iskolákat tartson fönn belőle és az alsó­papságot eltartsa. Ma mindkét dolgot az állam vállalta magára — de azért az egy­ház kezéből nem vette vissza az állam az ő tulajdonát képező vagyont. A papok fizetése mind fokozottabb mértékben ter­heli az államot s most már új állami in­tézményeket is állítanak föl, amelyeknek az a céljuk, hogy ezen túlnyomóan állami eredetű vagyon kezelését nagy részben a csuhások ellenőrizzék. A nagy hurcolkodás előestéjén nevezteti ki, illetve állítja föl Apponyi az országos kongrua-tanácsot, amelynek feladata a mindkét szertartású ka­tolikus alsóbb világi papság kongruaigényé­nek jövőben való évenkénti megállapítása, va­lamint a katolikus kongruaszükséglet fedezé­sére az 1908. évi november hó 24-iki legfel­sőbb elhatározás értelmében rendelt, egyházi forrásokból eredő járulékok kezelésének el­lenőrzése. Ezen tanácsnak 15 tagja van, akik közül 4-et a püspöki kar küld ki. Tehát az állami költségvetésben fölvett összegek hovafordításáról püspökök fognak hatá­rozni. Ez az intézmény, ha a koalíció utolsó alkotása volna, méltóan és stílsze­rűen fejezné be a csuhások és ezerholda­sok kormányának dicstelen életét. Kiket képvisel a Kossuth-párt? E cím alatt a bécsi „Vaterland" ezeket írja: Tekintettel a Kossuth-párt ama követelésére, hogy mint a magyar nép kívánságainak és köve­teléseinek legitim tolmácsát vegyék figyelembe, legnagyobb mértékben tanulságos leszögezni a magyar választási statisztika adatai alapján a sza­vazatok számát, amelyek a legutóbbi általános választáson ráestek. Magyarország 19.203.530 lakosa közül csak 1.056.664 embernek, tehát 5 százaléknak van sza­vazati joga. Ezek közül is legutóbb mindössze 802.168 ember gyakorolta szavazati jogát. Az adott 802.168 szavazat közül pedig a függetlenségi párt jelöltjeire mindent összevéve csupán 301.935 sza­vazat esett, mialatt a többi 500.233 szavazat az ellenpártok között oszlott meg. Ezek szerint a magyarországi lakosságnak el­enyésző kisebbségét képviseli csupán a függet­lenségi párt s ennélfogva a Kossuthistáknak éppen­séggel semmi joguk nincs magukat a magyar­ NÉPSZAVA 1909 október 1. országi lakosság hivatott képviselőinek kijátszani. Mint a fenti számok bizonyítják, a túlnyomó többség nem a függetlenségi pártra, hanem az ellenpártokra szavazott. Persze ehhez még azt kell hozzátenni, hogy az ellenpártok éppen olyan kevéssé képviselik a népet, mint "a függetlenségi párt, vagyis, hogy az egész mai magyar parlamentnek együttvéve sin­csen joga a nép nevében követeléseket állítani föl. Kulturkép. Tanfelügyelői jelentés nyomán a minap szóv­á tettük, hogy Miskolcon ezerszámra van tanköteles korban levő gyermek, aki azonban nem járhat iskolába, mivel Miskolcon nincsen elegendő iskola befogadásukra. Ugyanilyen fajta, de még nagyobb mértékű kultur­botrány híre jön Kecskemétről, ahol 3600 tan­köteles korban levő gyermek nem jár isko­lába — iskola hiánya miatt. Kecskeméten, a fajmagyarság egyik központjában így gon­doskodnak a nemzeti politikai uralom idején a magyar faj kiműveléséről és a magyar hege­mónia védelméről. Ha „átkos" bécsiek vagy „magyarellenes" nemzetiségiek kezében lenne a kormány, akkor sem lehetne jobban ron­gálni a magyarságot és akadályozni a magyar­ság fejlődését, mint ahogy elvégzi ezt Appo­nyinak és bandájának kultúrpolitikája. Zsitvay. A koalíciós korszak nem múlhatik el anélkül, hogy egyik legfőbb oszlopát, vé­delmezőjét, buzgó szolgálataiért meg ne jutalmaznák. Derék öreg barátunkról, Zsitvay Leóról van szó. Ő literálta a legtöbb áldozatot a politikai üldözöttek sorából, ő ütötte rá a jog pecsétjét az agrárfeudális re­akció megtorló hajszájára, ő védte meg a sajtó és élőszó fegyvereivel küzdő proletárok és nemzetiségiek támadásai, bírálatai ellen a koalíciós kormányt s a munkáskizsákmá­nyolásból gyarapodó tőkés és földbir­tokos osztályt, a népbolonditást hivatás­szerűen űző papságot. Elévülhetetlen érdeme továbbá, hogy ama nevezetes békítési jelenet­ben olyan erkölcsi bizonyítványt állított ki Polónyiról, amilyenről az nem is álmodhatott. Ilyen közhasznú tevékenység után csak meg­érdemli, hogy kúriai tanácselnök legyen. Az is lesz, buzdító például szolgálva a független magyar bírák számára. Börtönbe dobott pro­letárok sorvadó testén át, kenyérkeresőiktől megfosztott nők és gyermekek zokogásának kísérete mellett visz az emelkedés útja a ma­gas bírói székek felé. A mérsékelten román, de túlzóan stréber román ügyvédeknek „mér­sékelt román párt" alakítási mozgalma igen kevés sikerrel jár. Amint a román nemzeti­ségi lapok írják, Babes Emil dr., aki a moz­galom tüzénél akarta megfőzni a maga kis levesét, mindenfelé visszautasításban részesül. A „Tribuna" azt írja róla, hogy a román nép árulója, aki a kormány erkölcsi, admi­nisztratív és pénzbeli segítségével a román népet a magyarosítás jármába akarja hajtani. A „Lupta" a többi között azt írja, hogy Babes pártalakítási kísérlete teljesen kudarcot vallott. Ugy Gaál József főrendiházi tag, valamint az aradi és a lugosi román püspökök, akiket Babes Emil a mérsé­kelt párt vezéreivé akart megtenni, ki­jelentették, hogy semmi közük Babes párt­alakításához, amelyről csak a hozzájuk be­küldött körlevélből értesültek. Több román nemzetiségi párti képviselő kijelentette, hogy a jelenlegi sovén, magyarosító irányzat mellett a román mérsékelt pártnak semmi kilátásai nincsenek, mert Andrássy és Apponyi erő­szakos intézkedései az egész román népet a mai­­nemzetiségi irányzat táborába hajtotta. A rendőri büntető eljárás egységes szabályozása tárgyában a bel- és igaz­ságügyminiszterek rendeletet bocsátottak ki a bűnvádi eljárásról szóló 1897. évi és a közigazga­tás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi törvények­ben foglalt elvek alapján. Minthogy a kihágások legnagyobb része a rendőrhatóságok (főszolgabíró, rendőrkapitány) hatáskörébe tartozik, minthogy ki­hágások miatt rengeteg sok embert ítélnek el, nagyon fontos, hogy ez ügyekben az eljárás szabályai lehető­leg minden eszközt és módot megadjanak a védelem kellő kifejezésére. Csakhogy ez még nem elég, sőt szomorú tapasztalataink alapján mondhatjuk, na­­gyon is kevés. Hasztalanul másolják le a törvény­könyvekben és a miniszteri rendeletekben a modern törvényhozások alkotta szabályokat, hasz­talanul hirdetik a modern jogelveket, ha ezeknek gyakorlati alkalmazását meghagyják a régi rend­szer, a régi intézmények és régi emberek körében. A bíráskodás egyáltalán nem való a közigazgatás k kö­rébe, annál kevésbé a magyar közigazgatáséba. Hiszen a modern jogfejlődés szempontjából tényleg el­avult kihágási szabályrendelet mellett is lehetne tisztességesen bíráskodni, ha arravalók lennének a bírák. De amidőn a budapesti magyar királyi államrendőrségnél is állandó gyakorlat, hogy ki­hágási ügyekben nem hallgatnak ki tanúkat, ha­nem a rendőrök jelentése alapján ítélik el a vád­lottakat, akkor képzelhetjük, mit csinálnak a fa­lusi kiskirályok, a szolgabirák. Az új rendelet­nek az az intézkedése, hogy a vádat a közérdek szempontjából a törvényhatóság tiszti ügyésze kép­viseli és hogy mellette egyes érdekkörök szakkép­viselője is fölléphet, csak bonyolultabbá, de a ki­hágással üldözöttek javára kellemesebbé nem teszi az eljárást, mert ezek az új alakok ugyanabból a társadalmi rétegből szorulnak be a kihágási pörbe, mint e pör bírái. S ha meggondoljuk, hogy a kihágásokkal zaklatottak aránytalanul nagy része munkás, szegény ember, ha meggondoljuk, hogy a politikai célokra kihasznált rendőrható­ságok e kihágási hatáskörüket is állandóan föl­használják politikai üldözésekre, akkor az újabb eljárási rendeletről csak azt mondhatjuk, hogy nem ér az semmit sem, míg a bíráskodást min­den vonalon, minden ügyben kormánytól és klik­kektől független, a nép által választott bírák nem gyakorolják. Rövid belpolitikai hírek. Kap.cikk pénzügyminiszteri tanácsost pénzügyi államtitkárrá nevezte ki a király. Szilágy vármegye törvényhatósága csütörtökön tartott közgyűlésén Hajduvármegye közönségének a szekularizáció tárgyában küldött átiratára vonatkozólag az állandó választmány javaslatára kimondta, hogy az átiratban érintett kérdések tárgyalását ez alkalommal mellőzik, mert a jelen válságos politikai helyzetben kerülni kell más olyan kérdések szőnyegre hozatalát, melyek előre­láthatólag éles ellentéteket idéznének föl. KÜLFÖLD. Belgium. Kegyetlenkedések a Kongoban. A Kongo­tartományban meghonosított gazságok leküz­désére alakult Congoreform Association tit­kára, Morell, a londoni „Daily News"-ban részleteket közöl a Kongoban elkövetett ke­gyetlenkedésekről . Száz és száz férfit, nőt és gyermeket éget­nek meg. Nem ritka eset, hogy asszonyokat összekötöznek s azután a belga hivatalnokok revolverekkel lövöldöznek rájuk, mint eleven céltáblákra. A legkisebb kihágásért is megkorbácsolják a benszülötteket. Néha egy-egy benszülöttre száz ostorcsapást mérnek. Egy benszülött fő­nököt, amiért vonakodott a kiaknázó társa­ságnak kopást szállítani, közelénél-lábánál föl­akasztották s 70 fontot akasztottak a mellére. Egy éjjel és két napig függött igy, amig végre kiszenvedett. Feleségét elevenen eltemették. Egész falvakat fölperzselnek a belga kiaknázó tár­saság megbízásából. A benszülötteket szege­cses korbáccsal verik s mindenféle módon kínozzák a szerencsétleneket. Egy asszonyt egy izben ugy megkötöztek, hogy mozdulni sem tudott s azután nagy hangyákat szórtak rá. Az asszony iszonyú kínok között meghalt. Egy belga egy ízben egy kannibállal megetetett egy kongói benszülöttet. Olaszország. A cár utazása. A polgári sajtólakások hó­napok óta foglalkoznak a cárnak Olasz­országba tervezett utazásával. Gondosan tudo-

Next