Népszava, 1909. október (37. évfolyam, 232–258. sz.)
1909-10-01 / 232. szám
1909 október 1. NÉPSZAVA mást vesznek a cári előszobákból származó legaprólékosabb híresztelésekről is. Közben pedig az olasz kormány és a polgárság a legnagyobb bizonytalanságba került. Tittoni legnagyobb büszkesége lenne, ha a cárnak 1903-ban a szocialista agitáció miatt elmaradt látogatása mégis csak létre jöhetne. Az olasz polgári pártok is vágyakoznak az alkalomra, hogy megszoríthassák a cár véres kezét. A félhivatalos lapok mindegyre bizonyítják, hogy a szocialista agitációt nem kell komolyan venni, mert a lakosság „jól nevelt" része szívesen üdvözölné atyuskát, személyes biztonságára pedig a kormány minden óvóintézkedést megtesz. Erre nézve azonban a cár ellenkező véleményen van. Cárfogadó specialistáját, Hartingot Olaszországba küldte kiszimatolni a hangulatot. Úgy látszik ennek a jelentésétől tette függővé látogatását. Ez azonban nem lehetett valami nagyon kedvező, mert az utazást már megint elhalasztották. Az orosz kormány közöltette Rómában, hogy a cár ebben az esztendőben már aligha mehet Olaszországba és szeretné az utazást a jövő esztendőre halasztani, amihez az olasz kormány beleegyezését kéri. Természetes, hogy az olasz kormány, bár nem szívesen, kénytelen lesz belenyugodni abba, hogy a cár látogatását az emberi kor legvégső határáig halasztgassa. Spanyolország. Bombák Barcelonában. Barcelonából jelentik, hogy az utóbbi napokban számos bombarobbanás történt, több ember megsebesült s több ház megrepedezett a robbanás következtében. Egy bomba egy nyilvános kutat pusztított el. A rendőrség számos embert letartóztatott. Oroszország. A halálbüntetés ellen. A duma legközelebbi ülésszakában ismét meg fogják pendíteni a halálbüntetés eltörlését. Legközelebb hivatalos statisztika fog megjelenni, amelyből kitűnik, hogy a múlt évben kétezerötszázhatvankilenc halálos ítéletet hajtottak végre Oroszországban, tehát minden napra hét halálbüntetés esik. Odessza 30 százalékkal vezet ebben a szomorú statisztikában. A duma elnöke maga akként nyilatkozott, hogy a halálbüntetések végrehajtása a mostani eljárás mellett őrültség, mert akárhány olyan elítéltet végeznek ki, akikről még a törvényszék is megfeledkezett s maguk az elitéltek sem tudhatják, miért végzik ki őket. Rövid külpolitikai hírek. A cseh és német pártok között a tartománygyűlés munkaképességének helyreállítására irányuló kudarccal végződött tárgyalások után csütörtökön folytatták a tárgyalásokat, de a megegyezésre még mindig nagyon kevés a kilátás. Muley Hafid marokkói szultán még mindig válogatott kínzásokkal gyilkoltatja le El Roghinak fogságra jutott híveit. Az összekötözött foglyoknak tenyerét és karját fölhasíttatta, a vérző sebbe goromba tengeri sót hintetett, aztán szíjakkal lekötöztette a kínjukban fetrengő foglyokat, míg kiszenvedtek. Wekerle munkában. — Bizonytalanság az egész vonalon. — Wekerle csütörtökön végbe ment és Kossuthnak szombatra kitűzött királyi kihallgatása: ezek a válság eseményei. Wekerle, noha a függetlenségi párt ellene fordult és valóságos rúgásokkal traktálták a képviselőház utolsó ülésén, valamint sajtójukban is, még mindig nem adta föl a játszmát. Azon mesterkedik, hogy valamilyen engedményt csikarjon ki a királytól, amelynek segítségével megrepesztheti a függetlenségi pártot és újból beleülhet a miniszterelnöki székbe. Ezt a célt szolgálja mostani bécsi tartózkodása s mindebből, amint a ravasz és kétszinű sváb embernek eddigi politikájáról tudni, megállapítható, hogy Kossuthnak és a függetlenségi párt a hatvanhetesek és függetlenségiek együttműködése, ha más formában is, mint eddig, nem egészen lehetetlen dolog. Bécsben — írja a „Presse" — olyan kormány alakítására gondolnak, amelyben a függetlenségi párt és a hatvanhetes pártok képviselve volnának s amelyben a függetlenségi párt az eddiginél erősebben volna képviselve, úgy, hogy az új koalíció súlypontja jobban balfelé terelődnék. Ennek a koalíciós kabinetnek elnöke Héderváry gróf volna, aki a belügyi tárcát is elvállalná, pénzügyminiszterré pedig Návayt, a képviselőház alelnökét nevezné ki. A függetlenségi pártot és vezérét azzal kárpótolnák, hogy bizonyos idő múlva Héderváry lemondana" az elnökségről és a király Kossuthot nevezné ki miniszterelnöknek. Az ilyen minisztérium kinevezésével a király lényegében visszatérne Lukács László javaslatára, azzal a különbséggel, hogy fentartaná annak a lehetőségét, hogy a függetlenségi párt vezére maga lépne bizonyos idő múlva a kormány élére. Szóval: új koalíció. Az erre vonatkozó bécsi híradást kiegészíti egy másik, amely arról szól, hogy a király legjobban szeretné, ha Wekerle, Andrássy, Kossuth és Apponyi közös egyetértéssel terjesztenének hozzá egy kibontakozó tervezetet. Wekerle miniszterelnök különben csütörtökön visszautazott Budapestre. Pozsonyban több függetlenségi képviselő, akik Thaly Kálmán temetésén vettek részt, szállt föl Wekerle kocsijába. A miniszterelnök bécsi audienciájáról beszélt s kijelentette többek között, hogy ismételten ajánlotta a többség vezérének meghallgatását. — Lehet, — mondotta ezután — hogy Kossuth szombaton mint dezignált miniszterelnök tér vissza Budapestre. Várjon mit mondott volna Wekerle, ha véletlenül hatvanhetesek szállnak a kocsijába ? nak kívánságait nem igen fogadja majd jóindulattal a király. Aligha lesz puha a függetlenségi párt derékalja, ha Wekerle Sándor veti meg azt. A sok tárgyalásból, ide-odautazásból még mindig nem rajzolódik ki semmi politikai bizonyosság: a császár politikája éppen olyan zavaros, bizonytalan és pipogya, mint méltó minisztereié. A csütörtöki nap eseményeiről következő tudósításunk számol be: Késik a fölmentés. A fölgyvivő a király előtt Wekerle Sándor miniszterelnök csütörtökön szokatlanul hosszú ideig, öt negyedóráig tartó kihallgatáson volt a királynál. Mint mondotta, a kormánynak írásban már benyújtott lemondását okolta meg részletesen s ismételten kérte a kormány fölmentését, továbbá terjedelmes jelentést tett a magyarországi politikai és parlamenti helyzetről. Wekerle a kormány fölmentését ma még nem kapta meg. A mai audiencia és a király bekövetkező elhatározása közé még beékelődik a Kossuth, de valószínűleg más politikusoknak a meghallgatását is. Félhivatalos jövendölések szerint a döntés a jövő hét közepére várható. Kihallgatása után Wekerle, az érdeklődő újságíróknak a következőket mondotta: — Több, mint egy órán át voltam kihallgatáson őfelségénél, aki igen kegyesen fogadott. A mai kihallgatáson a lemondott kormány felmentését kértem. A király, aki erre vonatkozó elhatározását még nem közölte velem, szombaton kihallgatása fogadja Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert. A miniszterelnök rövidebb-hosszabb ideig tanácskozott csütörtökön a külügyminiszterrel és a közös pénzügyminiszterrel is. Megtette ezt máskor is, de ennek a följegyzése ma azért is érdekes, mert a közös miniszterekkel való tanácskozását a bankájság a következő megjegyzéssel kiséri: — Valóságos szégyenteljes futkározást és kunyerálást visz végbe a bécsi köröknél, hogy adjanak kezébe hatalmat, hogy letörhesse a nemzeti aspirációkat. Nem a nemzetnél keres elvei és törekvései számára támogatást, hanem oda futkároz Bécs zsámolyához, hogy a nemzet nagy gazdasági felszabadulási küzdelmét leverhesse. Ez is eleget mond, de a banklap még válságcikkének címében is nagy betűkkel hirdeti, hogy „A függetlenségi párt semmi áron sem megy újabb koalícióba ." Ebben a szituációban egy kissé meglepő, hogy egy bécsi hír ottani irányadó tényezőknek olyan fölfogásáról beszél, hogy Szombaton a királyhoz, Kossuthot szombaton fogadja a király. Kihallgatását már most különféle kombinációkkal harangozzák be jólértesültséggel dicsekvő bécsi újságok. A „Presse" szerint jól értesült körök lehetetlennek tartják, hogy a király a kibontakozásnak Kossuth által előterjesztett tervét elfogadja. Nem azért, mert a király nem viselkedik bizalommal a függetlenségi párt iránt, hanem azért, mert Kossuth javaslata tárgyilag nem kifogástalan. A függetlenségi párt — írja az alábbiakban az említett lap — azt a jogot követeli magának, hogy megjelölje azokat a személyeket, akiknek sorából a király bizalmi embereit venni kell. Ezzel a király joga teljesen illuzóriussá válnék. A függetlenségi párt javaslata mai formájában lényegesen eltér Lukács tervétől s ezért nincs kilátás arra, hogy a király elfogadja. Az sem valószínű, hogy a király megengedje az önálló bank előkészítését. Az őszinteségnek oly hiánya volna ez a király részéről, amely később megboszulná magát. A király előtt levő kibontakozó javaslatok közül egy sem kifogástalan. Wekerle tervét elfogadhatná a király, ha Kossuth ajánlaná és Kossuth tervéhez is hozzájárulhatna, ha a hatvanhetesek terjesztenek elő. A király ebben az esetben vállalkozhatnék a függetlenségi párt ellen való harcra anélkül, hogy neki áldozatokat kellene hozni. A király elfogadhatná tehát Wekerlének a végleges kibontakozásra vonatkozó tervét, ha Kossuth is hozzájárulna, vagy elfogadhatná Kossuthnak ideiglenes megoldásról szóló tervét, ha a hatvanhetesek hozzájárulnának. A király igyekezete most arra irányul, hogy olyan javaslatot formuláztasson, amelyet Wekerle, Andrássy, Kossuth és Apponyi egyaránt támogatnának. De kétséges, vájjon ez sikerülni fog-e. * A „Bud. Tud." jelenti, hogy Kossuth szombaton leendő kihallgatásán kívül további intézkedések nem történtek, úgy, hogy illetékes helyen az egyéb meghivatásokról szóló híreket korainak minősítik. A további intézkedések csakis Kossuth Ferenc küszöbön álló kihallgatásának eredményétől függnek. Kossuth pénteken délután utazik Bécsbe. Kik lesznek az alelnökök? Parlamenti gyakorlat szerint ráérnének ugyan betölteni a hatvanhetes alelnökök lemondásával megüresedett képviselőházi alelnöki székeket, de a függetlenségi párt siet vele. A függetlenségi pártkörben csütörtökön este már keresték az alkalmas jelölteket. Bankosok voltak fönn nagyrészt, hát ezek legjobban szeretnék Hollót és Batthyányt. Voltak, akik Hoitsyt és Meskó Lászlót akarták, de ők ketten nem bizonyultak eddig elég jó bankharcosoknak, hát nem is beszéltek róluk sokat. Holló és Batthyány állítólag nem akarják vállalni az alelnökséget, az eddigi hangulat szerint azonban valószínű, hogy Batthyányt mégis jelölni fogják az első alelnökségre, a másodikra pedig Mérey Lajos személyében állapodnak meg. Van üres hivatal, évi tizenkétezer koronával járó, sietnek hát „érdemes" emberekkel betölteni. Szó volt egy állítólagos Apponyi-nyilatkozatról. Apponyi azt mondotta volna, hogy Holló keddi beszéde valósággal nemzeti szerencsétlenség. Emiatt már tegnap igen izgult néhány bankos, de ma, bár Apponyiról volt szó, mégis kisütötték, hogy a nyilatkozat nem történt meg. Holló Kossuth audienciájáról beszélt. Emlegette az ellenzékbe vonulást is, ha a „függetlenségi trikolórok hajótörést szenvednének a bécsi politika ridegségén." És ha most ellenzékbe mennek, nagyobb elszántsággal, ha pedig a viszonyok úgy kívánnák, elkeseredett szenvedelemmel fognak harcolni a párt igazáért. A kevés számú hallgatóság lelkesen éljenzett, aztán elvonult a kártyaszobákba. Apponyi gyászbeszédet mond. „A fölbuzdulás lelohad ..." Csütörtökön temették Pozsonyban Thaly Kálmánt. Ravatala fölött hárman is beszéltek. A függetlenségi párt nevében Apponyi mon- 11