Népszava, 1909. október (37. évfolyam, 232–258. sz.)

1909-10-01 / 232. szám

1909 október 1. NÉPSZAVA mást vesznek a cári előszobákból származó legaprólékosabb híresztelésekről is. Közben pedig az olasz kormány és a polgárság a legnagyobb bizonytalanságba került. Tit­toni legnagyobb büszkesége lenne, ha a cárnak 1903-ban a szocialista agitáció miatt elmaradt látogatása mégis csak létre jöhetne. Az olasz polgári pártok is vágyakoznak az alkalomra, hogy megszoríthassák a cár véres kezét. A félhivatalos lapok mindegyre bizonyítják, hogy a szocialista agitá­ciót nem kell komolyan venni, mert a lakosság „jól nevelt" része szívesen üdvözölné atyuskát, személyes biztonságára pedig a kormány minden óvóintézkedést meg­tesz. Erre nézve azonban a cár ellenkező vé­leményen van. Cárfogadó specialistáját, Har­tingot Olaszországba küldte kiszimatolni a hangulatot. Úgy látszik ennek a jelentésétől tette függővé látogatását. Ez azonban nem lehetett valami nagyon kedvező, mert az utazást már megint elhalasztották. Az orosz kormány közöltette Rómában, hogy a cár ebben az esztendőben már aligha me­het Olaszországba és szeretné az utazást a jövő esztendőre halasztani, amihez az olasz kormány beleegyezését kéri. Természetes, hogy az olasz kormány, bár nem szívesen, kénytelen lesz belenyugodni abba, hogy a cár látogatását az emberi kor legvégső határáig halasztgassa. Spanyolország. Bombák Barcelonában. Barcelonából jelentik, hogy az utóbbi napokban számos bombarobbanás történt, több ember megsebesült s több ház meg­repedezett a robbanás következtében. Egy bomba egy nyilvános kutat pusztított el. A rendőrség számos embert letartóztatott. Oroszország. A halálbüntetés ellen. A duma legközelebbi ülésszakában ismét meg fogják pendíteni a halál­büntetés eltörlését. Legközelebb hivatalos statisz­tika fog megjelenni, amelyből kitűnik, hogy a múlt évben kétezerötszázhatvankilenc halálos íté­letet hajtottak végre Oroszországban, tehát minden napra hét halálbüntetés esik. Odessza 30 száza­lékkal vezet ebben a szomorú statisztikában. A duma elnöke maga akként nyilatkozott, hogy a halálbüntetések végrehajtása a mostani eljárás mellett őrültség, mert akárhány olyan elítéltet vé­geznek ki, akikről még a törvényszék is meg­feledkezett s maguk az elitéltek sem tudhatják, miért végzik ki őket. Rövid külpolitikai hírek. A cseh és német pártok között a tartomány­gyűlés munkaképességének helyreállítására irá­nyuló kudarccal végződött tárgyalások után csü­törtökön folytatták a tárgyalásokat, de a meg­egyezésre még mindig nagyon kevés a kilátás. Muley Hafid marokkói szultán még mindig vá­logatott kínzásokkal gyilkoltatja le El Roghinak fogságra jutott híveit. Az összekötözött foglyok­nak tenyerét és karját fölhasíttatta­, a vérző sebbe goromba tengeri sót hintetett, aztán szíjak­kal lekötöztette a kínjukban fetrengő foglyokat, míg kiszenvedtek. Wekerle munkában. — Bizonytalanság az egész vonalon. — Wekerle csütörtökön végbe ment és Kos­suthnak szombatra kitűzött királyi kihall­gatása: ezek a válság eseményei. Wekerle, noha a függetlenségi párt ellene fordult és valóságos rúgásokkal traktálták a képviselő­ház utolsó ülésén, valamint sajtójukban is, még mindig nem adta föl a játszmát. Azon mesterkedik, hogy valamilyen en­gedményt csikarjon ki a királytól, amely­nek segítségével megrepesztheti a függet­lenségi pártot és újból beleülhet a minisz­terelnöki székbe. Ezt a célt szolgálja mos­tani bécsi tartózkodása s mindebből, amint a ravasz és kétszinű sváb embernek eddigi politikájáról tudni, megállapítható, hogy Kossuthnak és a függetlenségi párt­ a hatvanhetesek és függetlenségiek együtt­működése, ha más formában is, mint eddig, nem egészen lehetetlen dolog. Bécsben — írja a „Presse" — olyan kormány alakítására gondolnak, amelyben a függetlenségi párt és a hatvanhetes pártok kép­viselve volnának s amelyben a függetlenségi párt az eddiginél erősebben volna képviselve, úgy, hogy az új koalíció súlypontja jobban balfelé terelődnék. Ennek a koalíciós kabinetnek elnöke Hé­derváry gróf volna, aki a belügyi tárcát is elvál­lalná, pénzügyminiszterré pedig Návayt, a képvi­selőház alelnökét nevezné ki. A függetlenségi pár­tot és vezérét azzal kárpótolnák, hogy bizonyos idő múlva Héderváry lemondana"­ az elnökségről és a király Kossuthot nevezné ki miniszterelnök­nek. Az ilyen minisztérium kinevezésével a király lényegében visszatérne Lukács László javaslatára, azzal a kül­önbséggel, hogy fentartaná annak a lehetőségét, hogy a függetlenségi párt vezére maga lépne bizonyos idő múlva a kormány élére. Szóval: új koalíció. Az erre vonatkozó bécsi híradást kiegészíti egy másik, amely arról szól, hogy a király legjobban szeretné, ha Wekerle, Andrássy, Kossuth és Apponyi közös egyetértéssel terjesztenének hozzá egy kibontakozó tervezetet. Wekerle miniszterelnök különben csütörtökön visszautazott Budapestre. Pozsonyban több füg­getlenségi képviselő, akik Thaly Kálmán temeté­sén vettek részt, szállt föl Wekerle kocsijába. A miniszterelnök bécsi audienciájáról beszélt s ki­jelentette többek között, hogy ismételten aján­lotta a többség vezérének meghallgatását. — Lehet, — mondotta ezután — hogy Kossuth szombaton mint dezignált miniszterelnök tér vissza Budapestre. Várjon mit mondott volna Wekerle, ha véletle­nül hatvanhetesek szállnak a kocsijába ? nak kívánságait nem igen fogadja majd jóindulattal a király. Aligha lesz puha a függetlenségi párt derékalja, ha We­kerle Sándor veti meg azt. A sok tárgyalásból, ide-odautazásból még min­dig nem rajzolódik ki semmi politikai bizonyosság: a császár politikája éppen olyan zavaros, bizonytalan és pipogya, mint méltó minisztereié. A csütörtöki nap eseményeiről következő tudósításunk számol be: Késik a fölmentés. A fölgyvivő a király előtt Wekerle Sándor miniszterelnök csütörtökön szo­katlanul hosszú ideig, öt negyedóráig tartó kihall­gatáson volt a királynál. Mint mondotta, a kor­mánynak írásban már benyújtott lemondását okolta meg részletesen s ismételten kérte a kor­mány fölmentését, továbbá terjedelmes jelentést tett a magyarországi politikai és parlamenti hely­zetről. Wekerle a kormány fölmentését ma még nem kapta meg. A mai audiencia és a király bekövetkező elhatározása közé még beékelődik a Kossuth, de valószínűleg más politikusoknak a meghallgatását is. Félhivatalos jövendölések szerint a döntés a jövő hét közepére várható. Kihallgatása után Wekerle, az érdeklődő újság­íróknak a következőket mondotta: — Több, mint egy órán át voltam kihallgatáson őfelségénél, aki igen kegyesen fogadott. A mai kihallgatáson a lemondott kormány felmentését kértem. A király, aki erre vonatkozó elhatározását még nem közölte velem, szombaton kihallgatása fogadja Kossuth Ferenc kereskedelemügyi mi­nisztert. A miniszterelnök rövidebb-hosszabb ideig ta­nácskozott csütörtökön a külügyminiszterrel és a közös pénzügyminiszterrel is. Megtette ezt más­kor is, de ennek a följegyzése ma azért is érde­kes, mert a közös miniszterekkel való tanácsko­zását a bankájság a következő megjegyzéssel kiséri: — Valóságos szégyenteljes futkározást és ku­nyerálást visz végbe a bécsi köröknél, hogy ad­janak kezébe hatalmat, hogy letörhesse a nemzeti aspirációkat. Nem a nemzetnél keres elvei és tö­rekvései számára támogatást, hanem oda futkároz Bécs zsámolyához, hogy a nemzet nagy gazdasági felszabadulási küzdelmét leverhesse. Ez is eleget mond, de a banklap még válság­cikkének címében is nagy betűkkel hirdeti, hogy „A függetlenségi párt semmi áron sem megy újabb koalícióba ." Ebben a szituációban egy kissé meg­lepő, hogy egy bécsi hír ottani irányadó tényezők­nek­ olyan fölfogásáról beszél, hogy Szombaton a királyhoz, Kossuthot szombaton fogadja a király. Ki­hallgatását már most különféle kombinációk­kal harangozzák be jólértesültséggel dicsekvő bécsi újságok. A „Presse" szerint jól értesült körök lehetetlennek tartják, hogy a király a kibontakozásnak Kossuth által előterjesztett tervét elfogadja. Nem azért, mert a király nem viselkedik bizalommal a függetlenségi párt irá­nt, hanem azért, mert Kossuth javas­lata tárgyilag nem kifogástalan. A függetlenségi párt — írja az alábbiakban az említett lap — azt a jogot követeli magá­nak, hogy megjelölje azokat a személyeket, akiknek sorából a király bizalmi embereit venni kell. Ezzel a király joga teljesen illu­zóriussá válnék. A függetlenségi párt javas­lata mai formájában lényegesen eltér Lukács tervétől s ezért nincs kilátás arra, hogy a király elfogadja. Az sem valószínű, hogy a király megengedje az önálló bank előkészítését. Az őszinteségnek oly hiánya volna ez a király részéről, amely később megboszulná magát. A király előtt levő kibontakozó javaslatok közül egy sem kifogástalan. Wekerle tervét elfogadhatná a király, ha Kossuth ajánlaná és Kossuth tervéhez is hozzájárulhatna, ha a hatvanhetesek terjesztenek elő. A király ebben az esetben vállalkozhatnék a független­ségi párt ellen való harcra anélkül, hogy neki áldozatokat kellene hozni. A király elfogad­hatná tehát Wekerlének a végleges kibonta­kozásra vonatkozó tervét, ha Kossuth is hoz­zájárulna, vagy elfogadhatná Kossuthnak ideig­lenes megoldásról szóló tervét, ha a hatvan­hetesek hozzájárulnának. A király igyekezete most arra irányul, hogy olyan javaslatot formuláztasson, amelyet We­kerle, Andrássy, Kossuth és Apponyi egyaránt támogatnának. De kétséges, vájjon ez sikerülni fog-e. * A „Bud. Tud." jelenti, hogy Kossuth szom­baton leendő kihallgatásán kívül további in­tézkedések nem történtek, úgy, hogy illetékes helyen az egyéb meghivatásokról szóló híre­ket korainak minősítik. A további intézkedé­sek csakis Kossuth Ferenc küszöbön álló ki­hallgatásának eredményétől függnek. Kossuth pénteken délután utazik Bécsbe. Kik lesznek az alelnökök? Parlamenti gyakorlat szerint ráérnének ugyan betölteni a hatvanhetes alelnökök le­mondásával megüresedett képviselőházi al­elnöki székeket, de a függetlenségi párt siet vele. A függetlenségi pártkörben csütörtö­kön este már keresték az alkalmas jelölte­ket. Bankosok voltak fönn nagyrészt, hát ezek legjobban szeretnék Hollót és Batt­hyányt. Voltak, akik Hoitsyt és Meskó Lászlót akarták, de ők ketten nem bizonyul­tak eddig elég jó bankharcosoknak, hát nem is beszéltek róluk sokat. Holló és Batthyány állítólag nem akarják vállalni az alelnökséget, az eddigi hangulat szerint azonban való­színű, hogy Batthyányt mégis jelölni fogják az első alelnökségre, a másodikra pedig Mé­rey Lajos személyében állapodnak meg. Van üres hivatal, évi tizenkétezer koroná­val járó, sietnek hát „érdemes" emberekkel betölteni. Szó volt egy állítólagos Apponyi-nyilatko­zatról. Apponyi azt mondotta volna, hogy Holló keddi beszéde valósággal nemzeti sze­rencsétlenség. Emiatt már tegnap igen izgult néhány bankos, de ma, bár Apponyiról volt szó, mégis kisütötték, hogy a nyilatkozat nem tör­tént meg. Holló Kossuth audienciájáról beszélt. Emlegette az ellenzékbe vonulást is, ha a „függetlenségi trikolórok hajótörést szen­vednének a bécsi politika ridegségén." És ha most ellenzékbe mennek, nagyobb elszántság­gal, ha pedig a viszonyok úgy kívánnák, el­keseredett szenvedelemmel fognak harcolni a párt igazáért. A kevés számú hallgatóság lelkesen éljen­zett, aztán elvonult a kártyaszobákba. Apponyi gyászbeszédet mond. „A fölbuzdulás lelohad ..." Csütörtökön temették Pozsonyban Thaly Kálmánt. Ravatala fölött hárman is beszéltek. A függetlenségi párt nevében Apponyi mon- 11

Next