Népszava, 1910. március (38. évfolyam, 50–76. sz.)

1910-03-01 / 50. szám

10 Hegedűseknek tökéletesen igazuk van, ha azt hiszik, hogy az ipari munkásságnak adandó privilégiumos választójog egyelőre és még jó ideig nem sokat változtatna a mai állapoton.De tévednek abban a föltevésükben, hogy ilyen reformmal az ipari munkásság le hagyná magát szerelni; ilyesmire az ipari munkásság ezer és egy okból nem adná oda magát. De a maguk külön érdekét is rosszul értik meg a nagy­iparosok, ha a páriasorban megtartott mezőgaz­dasági munkástömegek révén akarják biztosítani a gyáripari munkabérek alacsony színvonalát. Mert a nagyipar virágzását nem a munkabér alacsonysága, hanem csak a fogyasztás nagy­sága és gyors emelkedése biztosítja. Már­pedig, ha a részben vagy egészben mezőgazdasági bérmunkából élő lakosság megmarad mai jog­fosztott állapotában, akkor gazdasági helyzete alig fog számbavehető módon javulni és így fogyasztóképessége is alig fog emelkedni. A gyáriparosok tehát gondolkozhatnak rajta, mi lenne nekik jobb üzlet: olcsó munkabér és kevés fogyasztó, vagy tisztességesebb mun­kabér és nagy fogyasztótömeg. Ha ezen gon­dolkoznak, akkor tán nem fog túlságos ma­gasra csapni lelkesedésük lángja a Hegedűs­féle reformtervért, amely különben is halva született gyermek. Rákosi méltóságos úr szerelmes a szin­dikalistákba. Ez a szerelem érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a szindikalisták s ellenségei a munkás­ság választójogának és politikai érvényesülésének és így egy hajóban eveznek Rákosi méltóságos úrral, vagyis a „Budapesti Hírlap"-pal. Tudnivaló ugyanis, hogy a „B. H." roppant lelkesedik min­denkiért, aki az általános választójogot ellenzi; tehát lelkesedik még a szindikalistákért is, akik pedig roppant dühös forradalmárok — a maguk módja szerint — és fütyülnek a Rákosi úr hazá­jára meg a honhaza dicsőségét szolgáló militariz­musra. Dehát ellenzik a választójogot és ezért az erényükért igen nagyra van velük a méltóságos úr lapja. Tudvalevő, hogy a „B. H." már néhányszor ki­lépetett a szociáldemokrata pártból néhány száz­­ezer tagot, sőt egyszer-másszor meg is szüntette pártunkat és elcsapta a kapzsi, haszonleső, házi­úrrá gazdagodott „vezéreket". Mindezt azért, hogy az általános választójogért folyó küzdelem is meg­szűnjék. Sajnos, pártunk sok százezer tag kilépése után és néhányszori teljes föloszlása után is még mindig fönnáll és még mindig nem engedi elte­mettetni az általános választójogot Sajnos, külső erőszakkal sem lehetett ezt a pártot tönkretenni, pe­dig hát a derék fekete gróf ugyancsak kitett ma­gáért. Nos, most a jó méltóságos megint belülről bomlasztja föl és teszi tönkre a szociáldemokrata pártot, úgy, hogy rászabadítja az úgynevezett szindikalistákat, azt a másfél tucat embert, aki nagyban és a nyilvánosság gondos kizárásával csinálja a társadalmi forradalmat. A méltóságos úr lenyomat a szindikalisták írásaiból néhány tavaszi zöld színben pompázó idézetet, megálla­pítja, hogy „nem kis nehézséget okoznak a szin­dikalisták a szociáldemokrata pártnak és azt hisszük, hogy könnyebb lesz ennek a külső ellenféllel megbirkóznia, mint azzal, amely az ő világában él"; továbbá konstatálja, hogy „az ipari munkásság . . . nincs megelégedve a ve­­zéreivel" és hogy a cementmunkások, vásári sza­bók, könyvkötők ki is léptek a szociáldemokrata pártból „és mindezek, akik más úton próbálkoz­nak, elismerik a munkások politikai szervezkedésé­nek célszerűtlenségét és ez a népes áramlat komo­lyan veszedelmezteti a szocialisták választójogi küz­delmének egységességét és hozzájárul annak a vé­leménynek a kialakulásához, hogy a választójog kérdése nem elsőrangúan munkáskérdés és hogy e reformot nem szabad csak a munkásosztály ér­dekeinek üvegén keresztül látni". Amint látható, a „B. H." megállapításaiban most is­­— mint szokás szerint — roppant sok az igaz­ság és bölcse­ség. Már megint kilépeti a szociál­demokrata pártból a tagokat. Főképpen pedig örül azon, hogy elvtársakra bukkant, akik el­ismerik a választójogért való küzdelem célszerűt­lenségét, veszélyeztetik „a szocialisták választó­jogi küzdelmének egységességét". Hát, ha jól esik NÉPSZAVA 1910 március­ 3. a méltóságosnak, csak bomlassza föl újra pártun­kat, csak legyen szerelmes a szindikalistákba, éppen úgy, mint Tisza Pistába. * Erre vonatkozólag egyébként a könyvkötők szervező bizottsága a következő nyilatkozatot teszi közzé: A „Budapesti Hírlap" „vasárnapi szociológusa" a szokottnál is nagyobb szamárságot tálalt türel­mes olvasói elé. „A választójog ellenségei" című cikkben a szindikalisták térfoglalásáról beszélve, megemlíti többek között, hogy a könyvkötők is kiváltak a pártból. Erre a következőket jegyezzük meg: A könyvkötőmunkások szer­vezete jelenleg közel kétezerhétszáz tagot számlál. Ez a szakma munkásainak 95 százalékát teszi ki. A szindikalisták összesen 15—20-an vannak, ezeknek egy része kilépett, egy másik része pedig kilé­­petett a szervezetből. Ezt nevezi a B. H. röviden a pártból való kiválásnak. Ennyit annak az igaz­ságnak az érdekében, melyet már annyiszor csa­vart fel a Budapesti Hírlap. A könyvkötők szervező bizottsága. Rövid belpolitikai hírek. Az osztrák kereskedelmi minisztériumnak a január havi Ausztria és Magyarország kö­zötti áruforgalomról szóló statisztikai kimu­tatás szerint Magyarország bevitele Ausztriába 69­7 millió korona, Ausztriáé Magyarországba 787 millió korona. Az ideiglenes mérleg eszerint Ausztria javára 9 milliós aktívummal zárul a múlt év január 85 millió aktívummal szemben. Tisza István gróf látogatást tett Bárczy István dr. polgármesternél. Hétfőn kelt útra a „Saxonia" Cunard-hajó, amely Andrássy Gyula gróf, volt belügyminisztert viszi Palerm­oba. A zágrábi községi választás a koalíció győ­zelmével végződött, amennyiben a koalíció hat mandátumot nyert. A hetedik mandátumra nézve a koalíció és a Frank-párt közt pótválasztás lesz. KÜLFÖLD. Angolország. A kormány tervei. Az angol alsóház hétfői ülésén Asquith miniszterelnök azt a javasla­tot tette, hogy március 24-én a Ház foglalkoz­zék kizárólag kormány­ügyekkel, elsősorban a költségvetés, valamint a pénzügyi kérdések letárgyalásával. Négy napot szánjanak a ten­gerészetügyi költségvetés tárgyalására. Már­cius 24-től 29-ig szüneteljenek az ülések. Azután a kormány elő fogja terjesz­teni javaslatait a két kamara közötti vi­szony rendezése dolgában. Ezen indítvá­nyait határozati javaslatok formájában fogja a kormány benyújtani, amelyek általá­nosságban annak szükségességét fogják ki­mondani, hogy a lordok az állami pénz­ügyekkel ne foglalkozzanak és amelyekben fölszólítja az alsóházat, jelentse ki, hogy a felsőház vétójogát a törvényhozást illetőleg korlátozzák annyira, hogy egy parlamenti cik­lus tartamára az alsóház túlsúlya biztosítva legyen. Asquith miniszterelnök beszéde során ki­jelenti, hogy tervbe vette a legközelebbi évek egyikére felsőház létesítését demokratikus alapon. Ha a határozati javaslatokat elfogad­ják, törvényjavaslatot fog benyújtani, amely e határozati javaslatok megfelelő részeit ér­vénybe lépteti. Hogy időt és munkát takarít­son meg és hogy a főkérdést mielőbb elinté­zésre juttassa, az alsóház által elfogadott ha­tározatokat a felsőház elé terjeszti, akár hozzájárul azokhoz a felsőház, akár nem. A kormány azon határozmányok létrejöttét, me­lyek az alsóházat megszabadítják a felsőház vétójogától, nemcsak az alsóház törvényhozói méltóságának és hasznos tevékenységének első és legfőbb föltételéül tekinti, hanem leg­főbb feladatának is. Görögország. A krétai kérdés. Athénból táviratozzák, hogy a politikai pártok mindent elkövetnek a békés megegyezés céljából. Hat mohamedán krétai érke­zett meg Konstantinápolyból, akik az ottani ifjú­török bizottság előkelő tagjai. Noha nincs hivata­los megbízásuk, tárgyalni fognak Venizelossal, hogy a krétai kérdésben az athéni kormány egye­nesen a portával lépjen érintkezésbe. A bécsi tanácskozás. — A kereskedelmi szerződések. — Kedden a király elé. — A polgárság a választójogért. — A kereskedelmi szerződések dolgában hétfő délelőtt kezdték meg, délután foly­tatták és be is fejezték a közös miniszteri tanácskozásokat. Az értekezlettel egyidejű­leg meglehetősen erős támadás jelent meg egy bécsi lapban a monarchia agráriusai ellen, akiknek a lap sze­rint való „hibája" folytán több száz milliós passzívával zárult a monarchia kereskedelmi mérlege s a „hibák" követ­kezményei tűrhetetlenül meg is nyomorít­ják a monarchia népeit. A nyilván kor­mánysugalmazásra megjelent cikkben foglalt beismerésre önként kellett volna követ­kezni a legsürgősebb intézkedéseknek a román és a szerb határ megnyitására, elsősorban a már régen kész román ke­reskedelmi szerződésnek az életbelépteté­sével, hogy az agráriusok garázdálkodását némiképpen ellensúlyozhassák, másodsor­ban pedig a Szerbiával való tárgyalások sür­gős megkezdésével. A közös tanácskozásokon azonban nem határoztak semmit. Az érte­kezlet első­sorban a román kereskedelmi szerződés életbeléptetésével foglalkozott és az osztrák kormány tagjai nagyon sürgős­nek és kívánatosnak is mondották a szer­ződés életbeléptetését. Khuen-Héderváry és társai azonban arra az álláspontra helyez­kedtek, hogy a magyar kormány ezidőszerint nem egyezhetik bele a román kereskedelmi szerződés életbeléptetésébe, mert nincs ab­ban a helyzetben, hogy a szerződést par­lamenti hozzájárulás nélkül életbeléptesse. A kormánynak jelenleg nincs többsége a parlamentben s igy nyilvánvaló, hogy ellen­felei törvényszegésnek minősítenék, ha életbeléptetné a kereskedelmi szerződést, sőt a választásokon tőkét is kovácsolnának belőle. Ezek az indokok akadályozták meg, hogy az értekezleten a szerződés életbe­léptetéséről hsatározatot hozhassanak. A választójog ellenes fekete sereg nap­ról-napra szaporodik, azonban a feketék akciója megszülte már az ellenakcióját is. A polgárság is kezd szervezkedni s a kon­zervatív népgyűlölőkkel a becsületes vá­lasztójogi reform követelését szögezi szembe. Alább olvasható telefontudósítá­sunk szerint Nagyvárad város polgár­sága lép elsőnek a polgárság választó­jogi mozgalmának első harcvonalába az általános, egyenlő és titkos választójog jelszavával. Valószínű, hogy Nagyvárad példáját követni fogja a nagyobb városok polgársága is, mert az agrár­konzervati­vizmus szemtelenkedése végre eljuttatta a polgárságot ahhoz a megismeréshez, hogy a választójogi harc nem magánügye a proletárságnak, a valóban jogtalanoknak, hanem részt kell abban vennie mindenki­nek, aki ad valamit egy ország kulturális és gazdasági előbbrejuttatására. Közös miniszteri értekezlet. Támadás az agráriusok ellen. A kereskedelempolitikai kérdésekkel foglal­kozó közös minisztertanácsot hétfő délelőtt tartották meg Aehrenthal gróf külügyminisz­ter elnöklése mellett. A tanácskozáson a kö­zös minisztereken s a magyar kormánynak legutóbbi lapunkban már említett tagjain kí­vül az osztrák kormány részéről részt vettek Bienerth miniszterelnök, Weiskirchner és Bilinsky miniszterek és Pop osztályfő­nök. Félhivatalosan kiadott jelentés sze­rint, az értekezlet folyamán valamennyi közös természetű függő gazdaságpolitikai kérdést beható megvitatás alá vettek és a Romániával, Szerbiával, Montenegróval, Görögországgal és Törökországgal való keres­kedelmi szerződések kérdése, valamint az Argentiniával és Mexikóval való kereske­delmi viszony szabályozása, véleménycserék tárgya volt, anélkül azonban, hogy akár­milyen végleges határozatot hoztak volna. A „Presse" szerint Aehrenthal a közös ta­nácskozáson ismertette azoknak a tárgyalások­nak anyagát, amelyeket Berlinben és Man-

Next