Népszava, 1910. április (38. évfolyam, 77–102. sz.)

1910-04-01 / 77. szám

10 nem tudták kicsavarni kezünkből. De azért nem szabad pihennünk. A Nép­szava erősödése egyet jelent a munkásmoz­galom megerősödésével. Ezért fáradhatat­lan, áldozatkész munkával kell töreked­nünk, hogy a Népszava olvasóinak számát szaporítsuk. Törekednünk kell arra, hogy végre elérjünk az igazi ünnephez, amelyet akkor fogunk megülni lelkes büszkeséggel, midőn az a szó, szervezett munkás, egy­úttal azt is jelenti, hogy: Népszava-előfizető! Most már nem izgatás. — Az ügyészség önmaga, a rendőrség és a koalíció ellen. — A magyar igazságszolgáltatásban hallat­lan eset történt. Mi legalább nem emlék­szünk hasonlóra a három évtizeden át­tekintve, amely a büntetőtörvény életbelépte óta letelt. A budapesti ügyészség izgatási perben elejtette a vádat. A ritka érdekes­ségű jogeset kikívánkozik a paragrafusok keretéből, hogy jellemző részként illesz­kedjék bele Magyarország mostani éveinek oly döntő küzdelmű történelmébe." Az ország népe az utóbbi években foko­zott erővel, tüzesebb elszántsággal köve­telte jogait, döngette a törvényhozás kapu­ját, hogy ott nála nélkül róla tovább ne határozhassanak az urak. A harcoló sereg élén természetesen a szociáldemokrata párt, a szociáldemokrata sajtó haladt. Az úri kiváltságok, az osztályuralom várának vé­delmezői tehát ezekre csaptak le, ezek ellen küldték, uszították fegyveres cselédjeiket, fizetett zsoldosaikat. Az állam hatalmá­val ők rendelkeznek. E hatalom kezelői, a közigazgatás és bíráskodás tényezői: szolga­bíró, rendőrkapitány, csendőr, ügyész, bíró mind az ő parancsukat hajtják végre. A törvényeket ők csinálják, a törvényeket a tőlük függő hivatalnokok az ő szájuk izé szerint magyarázzák, alkalmazzák. Amikor a népet arra buzdítjuk, hogy e hatalom ellen a saját jogát, a saját érdekeit védelmezze, a törvény ránk kiált, hogy izgatunk. A törvény kissé szemér­mes. Azt mondja, hogy ő a hatóságok te­kintélyét, a társadalom békéjét oltalmazza. A törvény végrehajtói azonban e törvényre hivatkozva üldöznek mindenkit, aki komoly elszántsággal változtatni akar a létező vi­szonyokon, aki többre becsüli a milliók boldogulására vezető harcot a néhány ez­rek henye és fényűző uralmát biztosító békénél. Az általános, egyenlő, titkos választó­jogért indított harcunkban így csapott reánk az ügyészség az izgatás tömeges vádjaival. Sok elvtársunk fogságba került e vádak miatt a koalíciós tatárjárás alatt. De amint közelgett e pusztító horda elta­karodása, mintha a polgárbírák lidércnyo­más alól szabadultak volna, mind gyakrabban mentették föl a szocialista izgatókat. És végre most, amikor az ország nyakáról a sors levakarta azt a kormányt, amely után „gonoszabb nem jöhetett", még a buda­pesti ügyészség is kijelenti, hogy amit ő pár­ hónappal ezelőtt izgatásnak tartott, az nem izgatás. A múlt év szeptember 27-ére pártunk vezetősége népgyűlést és tüntető felvonu­lást hirdetett. Boda Dezső, aki az általános választójogot kormányprogrammá tevő Kristóffy belügyminiszter kormánybiztosa, majd budapesti főkapitány volt, aki be­hódolt a koalíciónak, hogy ez állásából ki ne rúgják, s a fekete gróf hűséges cse­lédjének bizonyult a választójog elleni ádáz küzdelemben. Boda úrnak nem tetszett a tüntetés eszméje, tehát betiltotta. Szeptember 26-án a Népszavában a párt­vezetőség fölhívást tett közzé, hogy Buda­pest munkássága tüntessen a Boda-ukáz ellenére is. A munkásságé az utca, a mun­kásság tehát tüntetett. Boda véres merény­letet intézett a tüntetők ellen, amelynek fel­háborító részleteiről hasábokon át számol­tunk be. Azután jött az ügyész és vizsgálóbíró, lefoglaltákaiVé/wzand/a veszedelmes fölhívás és a „Mégis ott leszünk!" című vezércikk miatt. „A hatóságnak törvényes hatáskörében kiadott rendelete elleni engedetlenségre való egyenes fölhívással elkövetett izgatás" — ez volt a vád, amelyet dr. Kunfi Zsig­mond és Boór Sándor elvtársak ellen emelt e cikkek miatt az ügyészség. Csütörtökre volt kitűzve a tárgyalás a budapesti esküdtbíróság előtt. Elvtársaink megjelentek védőikkel, dr. Ormos Ede és dr. Ladányi Ármin elvtársakkal. Az es­küdtek is megjelentek, de nem jött az ügyész, nem jöttek a bírák. Szerdán dél­­után jelentette az ügyész a bíróságnak, hogy elejti a vádat, ezért elmaradt a tár­gyalás, megszűnt az ügy. A „Magyar Nemzet" című estilapnak a vádelejtésre vonatkozó tudósítására a kö­vetkező félhivatalos kijelentést kaptuk a „Bud. Tud." útján: Egy estilap abból az alkalomból, hogy Kunfi Zsigmond dr. és Boór Sándor ellen izgatás miatt megindított pert a buda­pesti törvényszéknél ma kitűzött tárgyalása alkalmával az ügyészség elej­tette, azt a szerinte elterjedt hírt regisztrálja, hogy a törvényszéken részint vádelejtés, részint pertörlés útján a szocialisták ellen folyamatban lévő perek legnagyobb részét megszüntetik. Mint a „Bud. Tud." értesül, ez a hír részben megfelel a valóságnak. A kormány fölvette programm­jába, hogy a sajtószabadság kérdésében a leg­szabadelvűbb módon viselkedik; ennélfogva Szé­kely Ferenc dr. igazságügyi miniszter átvizsgál­tatta az ügyészség által izgatás címén megindított valamennyi pert, még­pedig nemcsak azokat, amelyekben szocialistákat, hanem azokat is, ame­lyekben nemzetiségieket vádolnak izgatással. Ame­lyekben nem láttak büntetendő cselekményt fön­torogni, azokban az eljárást megszüntették. Mindenesetre örvendetes, hogy az új igazságügyminiszter a sajtószabadság tisz­teletét nemcsak hangoztatja, hanem intéz­kedéseivel is bizonyítja. Az igazságszolgál­tatást a politika szolgájává aljasító korszak után ez valóban tisztességes irányváltozta­tást jelent. De a sajtószabadság érdekében ilyen személyes garanciák nem ele­gendők, pusztán múló hatású­ak. Ha az igazságügyminiszter maradandó nyo­mát akarja hagyni szabadelvűségének, akkor lásson hozzá a sajtó- és vélemény­szabadság intézményes biztosításá­hoz. A büntetőjogi novella jelentősége el­törpül ahhoz az újabb novellához képest, amelynek a hírlapi óvadék és az izgatási, lázítási törvényeknek eltörléséről, a magyar törvénytár e szégyenfoltjának eltüntetéséről kellene intézkednie. A mostani vádelejtés fényéből le kell vonnunk bizonyos megállapításokat. Az első az, hogy ugyanaz az ügyészség, amely a koalíciós kormány idején izgatást látott két cikkben, most, amikor más kormány uralkodik, elejti a vádat, nem lát a cikkekben izgatást. Közöm­bös itt, hogy mi a vádelejtés indoka. A tény az, hogy az ügyészség a váltakozó kormányokkal változtatja jogi meg­győződését. De keressük a vádelejtés indokát jogi szempontból. Tagadhatatlan, hogy mindkét cikk egyenes fölhívást intézett a főkapitány rendelete elleni engedetlenségre. És ha a közvád képviselője mégsem lát izgatást, ennek — szerinte és minden jogász sze­rint — csakis az az egyetlen jogi indoka lehet, hogy a főkapitány ama rendeletét nem „törvényes hatáskörében" adta ki, az ellen tehát szabad volt engedetlenségre fölhívni, szabad volt izgatni. E két megállapításból két követelmény folyik. Az egyik az, hogy ha az igazságszolgál­tatást ne­yének — a lehetőség szerint — megfelelő intézménnyé akarjuk tenni, ezt minden tényezőjével, tehát az ügyészséggel és a bírósággal együ­tt a kormánytól teljesen f­üggetleníteni kell. Ezt már maguk a bírák, sőt az ügyészek is köve­telik, hogyne követelnénk tehát mi, akik az igazságszolgáltatás osztály- és párt­uralmi célokra való lealjasításának csapá­sait és átkait legfájdalmasabban szen­vedjük. De követelnie kell minden tisztes­séges embernek, aki undorodva látja, hogy még a Kúria jogi fölfogása is aszerint válto­zik, hogy milyen párt ül kormányon. Hogyan követeljünk férfias, jogászi bátor­ságot a Balás Elemérektől, a vád hivatalos fanatikusaitól, amikor a birói pálya csú­csára ért emberek igazmondásától is retteg­hetünk? A másik követelésünk az, hogy amikor Budapest főkapitányáról maga a királyi ügyészség megállapítja, hogy túllépte tör­vényes hatáskörét, amikor a munkások tüntetését megtiltotta, akkor az ilyen fő­kapitányt el kell kergetni hivatalából. A főváros közbiztonságának legfőbb őre nem lehet az az ember, aki a polgárok egyik legfőbb szabadságjogát , a gyülekezés jogát elkobozza. Budapest világvárosias lakossá­gát nem lehet kiszolgáltatni olyan ember­nek, aki a lakosság politikai mozgalmát, a népjogért, a haladásért vívott harcát az önkény parancsszavára bármikor kész vérbefojtani, akinél a közbiztonság meg­védése csak ürügy arra, hogy a hatalom mindenkori urainak zsoldos­szolgálatokat tehessen. A múlt év szeptember 28-án, amikor Boda úr vérengzéséről beszámoltunk, ezt írtuk a Népszavában: „...Minden kozák­gazsággal dacoló lelkesedéssel megjelentek elvtársaink a mi harcterünkön, az utcán, tüntetni, küzdeni a népjogért, amelynek ro­hamosan közeledő diadala viharként söpri el mindazt a szennyet és szemetet, amely most magát a rend és a törvények föntar­tójának, védelmezőjének hazudja." A nagy szemétdombot, a koalíciót szét­fújta már az a vihar. Itt az ideje, hogy a véletlenül itt felejtett szeméthulladék se emlékeztessen a fekete időkre. NÉPSZAVA 1910 április 1. SZEMLE. • VX­U3 BELFOLD. . justhék és a választójog. A pártgyűlésünköt­ elhangzott választójogi előadói beszédben és a vitában is többen hangoztatták, hogy a Justh-párt demokra­tikus megtérésében bízni nem lehet s hogy ez a párt is csak taktikázik az általános, egyenlő, titkos választójoggal. A pártgyűlés­nek ezen felszólalásokban kifejezésre jutó né­zetével foglalkozott szerda esti beszédében Lányi Mór,a Justh-párt jelöltje a VII. kerület­ben s volt országgyűlési képviselő. Beszé­dének e kérdésre vonatkozó részét közöl­jük, mivel egyénileg igen tisztességes és elfogadható álláspontot fejt ki, anélkül azonban, hogy a silány taktikázás vádját elhárítani tudná a Justh-pártról is. Egészen különös utakon jár az a vád, hogy mi a választójog kérdésében tisztán taktikai okokból szólalunk meg. Azt kell tehát hinnünk, hogy ezzel a választási esélyeinket akarjuk megjavítani. Cso­dálatos ellentmondás. Mert egyfelől hirdetni, hogy a mai választójogi rendszer mellett a reakciós elemek dominálnak és egy füst alatt azt állítani, hogy az a követelés, mely ezeknek a tényezőknek nem kell, javíthat e követeléssel választási harcba induló párt esélyein, legalább is következetlen­­ség. Igen ám, de ezzel a radikális tömegek, a jog­fosztott tábor morális ereje nyerhető meg és ez a számítás a bűnös taktikai Hát ha ezt azok vetik a szemünkre, akik resz­ketnek a demokratikus választójogtól,azt még meg tudom érteni. De ha oly helyről röpítik felénk e vádaskodás nyilait, ahol a legradikálisabb meg­oldást követelik, akkor nem tudom mire vélni a támadás célját. A párt manifesztumában benne van az általános, egyenlő választójog. Ehhez a párthoz tartoznak azok, akik a pluralitást megbuktatták, amikor a zavaros külpolitikai helyzet nyomása alatt Bécs­ben ehhez hozzájárultak. És mégis minket ér az a rágalom, hogy olyan lépéseket tettünk, melyekkel az általános választó­jogot inkább kijátszani, mint biztosítani akartuk. Azokkal szemben, akik a Jelzők nélküli" választó­jog híveihez vagy a Tisza-imádók táborához tar­toznak, vagy akik csupán kortesbarátaik unszolá­sára és beszédjeik zavartalan elmondása érdekében.

Next