Népszava, 1911. február (39. évfolyam, 27–50. sz.)
1911-02-01 / 27. szám
módon bosszút állott volna rajtuk. A várost környező erdőségekben kerestek tehát elvtársaink menedéket. Egy-egy tisztáson tartották meg szükséges összejöveteleiket Néha ezernél is többen sereglettek össze ilyen titkos gyűlésre. A polgári sajtó is tüzelt a munkásság ellen. A legotrombább hazugságokat, a legképtelenebb vádakat sorakoztatta a szervezett munkásság ellen, csakhogy a tobzódó hatalom és a pénzeszsákjukat féltő nyárspolgárok kedvében járjon. Ekkor a hatalom és a polgári társadalom még vakon bízott abban, hogy a kivételes törvényekkel kiirthatja a szociáldemokráciát. Az 1881-iki választási kudarc is megnövelte a hatalom elbizakodottságát. Akkor tudniillik sikerült a szocialista munkásságot visszaszorítani. Azt hitték már most a hatalom bitorlói, hogy a következő választások alkalmával teljesen megsemmisíthetik majd a szervezett munkásságot. Ilyen körülmények között készülődtek németországi elvtársaink az 1884-iki birodalomgyűlési választásokra. Az elnyomatás, a féktelen üldözés sokakban kétséget támasztott. Sokan még a harc előtt elcsüggedtek. De jobbjaink mindazonáltal nem vesztették el a fejüket és erősen bíztak abban, hogy az 1884-iki választások kárpótolják majd a munkásságot az 1881-ben szenvedett kudarcért. A választások eredményei igazolták ezt a föltevést: a kivételes törvények hatodik esztendejében, a legvadabb hajsza közepette félmilliónál jóval több szocialista szavazatot adtak le. Huszonnégy szocialista képviselő vonult a birodalomgyűlésbe, óriási eredmény volt ez. Még a legvérmesebb reményeket is meghaladta. És a huszonnégy parlamenti harcos között ott volt Singer Pál, ezen a téren még egészen új ember. De hamar beleélte magát az uj környezetbe. Kitűnő szónok, éles megfigyelő volt és ennek a nem mindennapos két tulajdonságának nagy hasznát vette a parlamenti harcokban is. Csakhamar az elsők között volt itt is. Ellenfelei szünet nélkül röpítették feléje mérgezett nyilaikat. Különösen az antiszemiták agyazkodtak ellene. Singer zsidó volt és ezt a körülményt alaposan kihasználták ellenfelei. Addig, amíg nem csatlakozott nyíltan a szocialista munkássághoz, nem firtatták zsidó voltát. De abban a pillanatban, amikor levonta gondolkozásának végső konzekvenciáit és hátat fordított a polgári társadalomnak, hogy nyíltan azokhoz csatlakozzék, akikhez a szíve és az értelme már rég vonzotta, tajtékzó gyűlölettel fordultak ellene a hatalom uszályhordozói és bérencei. Ezt a lépését nem tudták neki megbocsátani. Nagykereskedő és szocialista! Ez a kettő összeférhetetlennek látszott a bornirt nyárspolgárok szemeiben. És önző célokat, haszonlesést, materiális okokat kerestek férfias és becsületes elhatározásában. A piszkos hazugságoknak valóságos áradata indult meg ellene. Ráfogták többek között, hogy,embertelenül kizsákmányolja munkásait. És amikor Singer ez ellen a hazug ráfogás ellen egy nyilvános gyűlésen védekezni akart, egyszerűen betiltották ezt a gyűlést. A vállalatában dolgozó munkások is tiltakoztak e rágalom ellen, de mit sem használt, a polgári sajtó, különösen az antiszemita lapok, tovább gyalázták és koholták ellene a hazug vádakat. A munkásság azonban tisztában volt e támadások értékével, mélyére látott e hajszának és egy pillanatig sem kételkedett új zászlótartóinak becsületességében és őszinte lelkesedésében. Singer működése, munkássága igazolta ezt a bizalmat: soha egy pillanatra el nem tántorodott a zászlótól, a legválságosabb pillanatokban is példás ügyszeretettel és férfiassággal harcolt az elnyomott proletariátus szent ügyéért. A hatalom nem vonta le az 1884-diki választásokból a tanulságot. Az otromba üldözések tovább folytak, mintha mi sem történt volna. Mindenki látta, érezte a hatalom kudarcát, csak maga a kormány nem akarta észrevenni. A gyűlölet egészen elvakította. A kiutasítások még most is napirenden voltak. Singer számára is el volt készítve a hurok, de még nem tudták a nyakába vetni. Lesték, várták erre az alkalmat. Végre 1886 februárjában megjött az alkalom. Singer a Reichstag egyik ülésén leleplezte a berlini politikai rendőrség üzelmeit. Elmondta, kétségtelen bizonyítékok alapján, hogy a rendőrségnek egy Shring nevű hivatalnoka Mahlov néven befurakodott a szocialista munkásság közé és többeket rá akart venni arra, hogy merényletet kövessenek el a királyi palota ellen. A leleplezés kínos feltűnést keltett és nemcsak a parlamentben, hanem az egész birodalomban. Singer sorsa meg volt pecsételve. A régen várt alkalom megjött: nemsokára a leleplezés után kiutasították Berlinből, szülővárosából. A leleplezett kémet pedig előléptették és kitüntették. Még abban az esztendőben, nyár elején Csöndes lombjaik közt lopva szűrődik a napsugár és félrt surran a szellő. Imbolygó szunyorrajok zizegve kavarognak Panna néni feje fölött. A lombernyőn át-átlopakodó napsugarakban szikrázva villan meg az apácabogár. Valahol messze, krákogva csörög a szarka, sivalkodva vijjog a vércse s a férges fát kopácsolva vágja a fekete harkály. A falevelek szelíden súgnak, zörögnek. Az árvalányhaj gyöngéden hajbókol. Él, él, játszik, örül öntudatlan az egész természet. Él az árnyékos lombok közt, játszik a sziporkázó reggeli jégben, örül a tavalyi porladó fekete lombréteg alatt. Reggel van. Még nem éhesek. Még szépek. Még szeretik egymást. Még nem érzik egymást. Élnek egymásnak és egymásért. Panna néni is él velük, még ő sem érzi, hogy fáradt, hogy éhes, és öntudatlan. Feszült figyelemmel fürkészi a gombát. Nyomtalanul tűnik el mellette egyik fa a másik után, egyik fűszál a másik után. De ő mégis fák között jár, ott van az erdőben. Vagy talán nincs is ott. A fák ott vannak közötte , de ő, ki tudja hol van ? Talán a piacon, hosszú asszonysorban, ahol földre teregetett tarka kendőkön árulják a barnakorpás lisztet — kilenc krajcár literje; a babot — öt krajcár literje. Fél liter liszt, félliter bab, gyökér és pasternák; sója van még; tüzelőfalyat múlt héten szedett a batkai erdőn; gyújtója is van. Ha teleszedi a kosarat gombával, húsz krajcárt kap s abból, ha kenyeret, tojást is vesz, még marad négy krajcárja. — Ki tudja, hol van Panna , néni ? Az erdőben ? A piacon ? Talán sehol. Ki, mozog, öntudatlan és szedi a gombát botorkálva, meggörbülve. Fejkendője alól kicsúszott néhány szál ősz haja. Sokat megnyútt tót kanavász hagyta el Singer szülővárosát. Innen Szászországba ment. Ott folytatta tovább megkezdett munkásságát. Ebben az esztendőben vált ki a fivérével együtt alapított vállalatból is. Most már minden erejét egyedül a szociáldemokráciának szentelhette. Amikor aztán az idők változtak, a hírhedt vaskancellár politikájával egyetemben a lomtárba került és a szociáldemokrácia kiirtására szánt szégyenletes intézkedések vele együtt megsemmisültek, Singer ismét visszakerült Berlinbe. A hatalom őrjöngése csak fokozta harci kedvét és erejét. És azóta egyfolytában, megszakítás nélkül tagja volt a birodalmi gyűlésnek, ahol temperamentumos fölszólalásaival, okosságával még ellenfeleinek a szemében is tiszteletet vívott ki magának. Künn a pártéletben is szerették, tisztelték és nagyrabecsülték elvtársai. Hosszú idők óta úgyszólván állandó elnöke volt a németországi, sőt a nemzetközi pártgyűléseknek is. Tapintatos modora, higgadtsága, fölényes éleslátása szinte predesztinálták erre a tisztségre. Sokszor, amikor már úgy látszott, hogy a szenvedelmek hullámai összecsapnak egy-egy kényesebb kérdésben, az ő mindent felölelő tudása és imponáló higgadtsága ilyenkor megint békét teremtett. 1909 októberében huszonöt esztendeje volt annak, hogy Berlin negyedik választókerületét képviselte a birodalmi gyűlésen. Parlamenti tevékenységének negyedszázados évfordulóját nagy szeretettel ünnepelték elvtársai. Most már hosszabb idő óta betegeskedett. Betegsége akadályozta meg a kopenhágai nemzetközi kongresszuson való megelenésében is. A kongresszus sajnálattal vette tudomásul távollétét, mert már szinte megszokott dolog volt, hogy a nemzetközi tanácskozásokon is ő elnököljön. Igaz ember volt, jeles férfi, kitűnő szociáldemokrata. Az ő halála nemcsak németországi elvtársainknak a gyásza, de a mi gyászunk is, minden, szociáldemokrata gyásza. Tetterős, minden időkben áldozatra kész harcost veszítettünk benne, vagyonának jelentékeny részét pártcélokra fordította — aki, amig élt és közöttünk járt, minden gondolatát az elnyomott emberiség fölszabadításának szentelte és örült, ha ennek a magasztos célnak valamelyes szolgálatot tehetett. Singer Pál emlékét úgy tisztelhetjük leg-jobban, ha minden erőnket annak a munkának, azoknak a törekvéseknek szenteljék, amely törekvéseknek elhunyt elvtársunk egyik elsőrangú katonája volt, szoknyája lomhán ingadozik leporodott alakja körül. Bal karján a gombás kosár, jobb kezében gombafeszítő fakés. Ahol fölütötte fejét a gomba, vagy dudorodást duzzasztott a sima földön, Panna néni ott termett, egy szúrás a földbe, egy feszítés és a fehér gomba ott sütött a gombás karkosárban. Milyen jó az isent Mindeneknek adott megélhetést. Fiatalnak a favágást, öregnek a gombaszedést. Dolgozhat, aki akar. Panna néni dolgozott. Szorgalmasan szedte a gombát. Hajnal óta esetlik-botlik az erdőn. Hajnal óta kószál meggörbülve. Hajnal óta érzi derekán a szorító hajókötelet, ha kiegyenesedik és lassan-lassan úgy érzi, hogy a háta is fáj, melle is fáj, a keresztcsontja fáj s mintha valaki tompa fafuróval fúrná a hátát, óriási sajgó lyuk tátonghat a gerincén. Nem lehet azt kibírni soká. Izzadva, lihegve dűlt le egy fa tövében és nekitámaszkodott ültében a fának. A szellő hűvösen simogatta nedves homlokát, mezítelen lábát. Keze nyugodtan, közömbösen pihent a kosárban a gombán és szeme ijedten látta, hogy még csak félig a kosár. Szorongó aggodalommal jutott az eszébe, hogy ma nem kap húsz krajcárt. Tudja isten, miért nem telt meg a kosár, mikor ő ma is igyekezett. Egy krajcárral kevesebb jut kenyérre, kettővel kevesebb a babra és a lisztre. Talán annyi sem jut. Délután megint dolgoznia kellene. De mit? Mire jó egy szegény öregaszszony ? Minek is teremt szegény embert az úristen ? . . . Elkeseredve tápászkodott föl, karjára vette a kosarat és gondterhesen, gondolat nélkül bandukolt hazafelé. Panna néni gombát szed. — Irta Kalmír Simon. — Panna néni a hetvenen fölül járó öregaszszony. Az ura régen kinn porlad a temetőben valamelyik elkorhadt keresetű sírdomb alatt. Gyermekei szétszóródtak a világba; lettek belőlük kiváló igavonó barmok, alázatos cselédei önérzetes uraságoknak. Panna néni egyedül maradt, mint az ujjam. Szökik fölötte egyik esztendő a másik után. Gyüremlik arcán egyik ránc a másikra. Sugár termete megroggyant. Mosolygó szeme megfakult. Háta évről-évre görbül, feje előre bukik, karja nehézkes, lábából elszállt a fürgeség. Hanem hát jó az isten, szereti az ő hiú szolgáit, megáldja őket hosszú élettel és eltartja, mint az ég madarait. Panna néni gombát szed az erdőn. Kifizető mesterség. Húsz krajcárt is megkeres vele egy nap. Jó a zsidó, összeszed rongyot, csontot, gombát, kárét, mindent és megfizeti az árát becsülettel. Húsz krajcár! Sok pénz az egy napra ! Csak Krisztus urunkat meg ne feszítették volna, rendén meg lehetne férni velük. Nehezen telt a gombás kosár. Panna néni kétrét görnyedve céklézett a sűrü lombok alatt. Nem szeretett kiegyenesedni, mert olyankor úgy érezte, mintha két oldalt csomóra bogozott vastag hajókötél hurkolódnék a derekára és szorítaná istentelenül, fájdalmasan. Inkább meghajolva fürkészte a gombát, míg meg nem telik a kosár. Akkor is elég kínos lesz az egyenes járás... A fák érzéketlenül tűrték Panna néni vándorlását. Vastag gyökereik bután ágaztak szét félig a földben, majd a föld alatt. Törzsükön ezernyi hangya és araszoló, gyűrűző hernyó. 2 NÉPSZAVA 1911 február 1.