Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)
1911-03-01 / 51. szám
miniszter úr a pálinkaadó növekedéséből akarja a kiadások egy részét födözni és nem volna szép tőled, ha a te hazafiatlanságod miatt — a pálinkafogyasztástól való tartózkodásod miatt — följölne a miniszter úr. Tehát, proletártestvérem, most már dolgozzál a megszakadásig, böjtölj a menyországba jutásig és igyál pálinkát a pénzügyminiszter rózsás reményeinek teljesültéig. Bizonyára szívesen fogod tenni, mert tudod, hogy kiért, miért teszed. A császárért és a részvényesekért... Ki boldogul Magyarországon ? Légy kongreganista, vagy válaszd meg jól szüleidet. Alig múlik el most már nap, hogy a Barkóczy-huszárok valami ujabb hitványságáról, vagy előnyomulásáról ne jönne hír. A kongregációs sereg nem fér már a bőrébe s mivel vezérének, Barkóczynak semmi bántódása sem esik, egyre szemérmetlenebbül tolja előtérbe embereit. Az hallatszik, hogy a kongregációk szoknyaszalagjára fűzött Zichy János gróf két középiskolai tankerület főigazgatójává két hírhedt kongregációs igazgatót: Morvay Győzőt és Szölgyény Ferencet fog kinevezni. Az ilyen kinevezésekkel az illető tankerületek állami iskoláinak tanárai is a csuhátlan csuhások ellenőrzése és denunciáns rendszere alá kerülnek. Továbbá bizonyítják ezek a kinevezések azt is, hogy a harcoló klerikalizmusnak tett szolgálatok, nem pedig a munka és érdem viszi előre a mai kongregációs világban az embereket a tanári pályán. — Annak, hogy milyen jól megy a szent üzlet, más bizonyítékát is megtermette a mai nap. A Lágymányoson katolikus magángimnázium épül. A mostani híradás még nem mondja, de hamarosan ki fog derülni, hogy állami pénzen. De a magyar állam intézményeiről igazságtalanság volna azt állítani, hogy csak a papok pártfogoltjai boldogulnak benne. Boldogulnak azok is, akik elég óvatosan választották meg a szüleiket. Az ilyen irányban óvatos emberek képviselők, főispánok, vizibiztosok, ezek rajzottak a szép Claire asszony körül. Itt-ott már ezüstös hajszálak is tünedeztek föl Claire asszony sötét fürtéi között, de a helyzet mégsem javult, sőt határozottan mind reménytelenebbé vált. És ekkor gondolt Péter arra a megoldásra, hogy egy revolvert vásárolt. És amikor Claire asszony egy este ott ült az asztalnál az öreg zöldségkereskedővel és dominózott, akkor végre megszállta Pétert a bátorság és odament egészen közel hozzá. Hátulról a fejéhez nyomta a revolvert, elsütötte s az asszony hangtalanul bukott le a székről. A törvényszéki tárgyaláson napvilágra került, hogy a gyilkos "nyolc éven keresztül néma szerelemmel csüggött áldozatán , és az egész világ csodálkozott, hogy miképpen lehetséges ez a szörnyű ellenmondás. A nagytekintélyű orvosszakértők azonban, akiket Párisból hozattak le, azt a véleményt adják, hogy ebben egyáltalán semmi megfoghatatlan dolog nincs. Nem éppen ritka eset ez. Az állattá aljasult ember a szeretett lény szenvedésében, vére kiontásában találja meg nemi vágyának kielégítését. A köztársaság elnöke sokáig habozott, hogy megerősítse-e a halálos ítéletet. De a közvélemény viharosan követelte, hogy az emberi társadalmat meg kell szabadítani az ilyen fenevadaktól. Az elnök aláírta a halálos ítéletet s a hosszú Péter feje legördült a fűrészporos ládába. Ez az elnök különben jószivü öreg úr és nem kedveli az ilyenfajta büntetést. Úgy gondolja, hogy nem helyes dolog megállítani a szív dobogását, amikor azt nem tudjuk megindítani. És van még sok ember, aki éppen így gondolkozik. főszolgabirák s más efélék lesznek. Akiket itthon nem tudnak elhelyezni, azokat a legújabb idők vívmányai szerint exportálják. Ilyen nagyobbszabásu tehetség-exportról kell most szomorú szívvel hírt adnunk: Dr. Nagy Ferenc képviselő fiát, továbbá a miniszterelnök titkárának az öccsét, valamint a miniszterelnök sógorának a fiát kinevezték kereskedelmi szaktudósítói segédnek, az egyiket Rómába, a másikat Londonba, a harmadikat Berlinbe. Szóval valamennyit olyan helyekre, ahol semmi kereskedelmi és kiviteli érdekünk nincsen, de ahol igen jól és kellemesen el lehet költeni az állam pénzét, fizetést és a nem éppen sovány pótlékokat Ilyen célokra persze mindig van fedezet a magyar állam pénztárában. BELFÖLD A „Kassai Munkás"-t elkobozták mert leleplezett egy papi gazságot. A Kassai Munkás nyomán a Népszava is bőven foglalkozott a minap a csuhások áldozatának, Laczkó Józsefnek hihetetlen, fölháboritó kálváriájával. Ezt a szerencsétlen embert a papok annyira elbolondították, hogy súlyos idegbajba esett s amikor szabadulni akart a végzetes befolyás alól, az őrültek házába csukatták, ahonnan drága pénzen és sok anyagi veszteség után nagynehezen szabadult ki. Az ügyben kompromittálva van a kassai püspök is. Laczkó kiszabadulása után följelentést tett a csuhásokkal összejátszó Chudovszky sátoraljaújhelyi kórházigazgató ellen, de semmire sem tud haladni a múlt nyár óta ezzel az ügyével. Bezzeg gyorsabb az igazságszolgáltatás, amikor a csuhásokat kell megvédeni. Kassáról írja tudósítónk, hogy a kassai ügyészség a Kassai Munkás cikkében a papi osztály elleni gyűlöletre való izgatást fedezett föl s nyolc nappal a cikk megjelenése után elrendelte a lap elkobzását. Tény, hogy a cikk a gyalázatos eset tanulságaként rámutatott arra a pusztító munkára, amit a pap végez az emberek anyagi és lelki életében. De hát ha az ügyészség, mint az állami jogrend fizetett őre, ilyen gazságokról értesül, akkor jogállamban az lenne a kötelessége, hogy e gazságok elkövetőit üldözze, nem pedig az, hogy e gazságok ellen fölszólaló hangot elnémítsa. Hát ez a gyászos törekvése nem is sikerült a szégyenletes szerepre vállalkozó kassai ügyészségnek. Testvérlapunkból már csak 50 példányt találtak a nyomdában, a munkásság százai és ezrei olvasták és olvassák, hogy megutálják azt a papi uralmat, amelynek oly buzgó védelmezője itt Magyarországon az igazságszolgáltatás. De kérdezzük Székely Ferenc igazságügyminiszter urat: hogyan egyezteti össze a csuhások füttyszavára apportírozó kassai ügyészség eljárását azokkal a liberális kijelentésekkel és — el kell ismernünk — intézkedésekkel is, amelyeket ő minisztersége elején tett. Hajlandó-e tűrni, hogy az ügyészség újra kezdje a sajtó ellen a politikai üldözést, amelynek megfékezéséért éppen most hálálkodik a koalíció lidércnyomásától megszabadult budapesti ügyvédi kamara. Vagy olyan féktelen már a papok uralma Mária országában, hogy a gazságokat nem szabad a sajtónak leleplezni ? Olyan féktelen, hogy az ügyészség előtt nagyobb az a kassai püspök, mint az igazságügyminiszter? Várjuk a választ. Két petíciót tárgyalt hétfőn a Kúria. Hódmezővásárhelyen a muszkapárt megszületéséig ismeretlen dolog volt az etetés-itatás-vesztegetés. A legutóbbi választás szokatlan hevében teljes erővel lépett föl ez a szép magyar erkölcs. Három jelölt pályázott a mandátumért. Endrey Gyula, a volt képviselő kapta a legkevesebb szavazatot s a pótválasztáson Kun Béla ugyancsak Justh-párti és Papp József munkapárti küzdöttek. Kunt 43 szótöbbséggel választották meg, de petíciót adtak be ellene, amelyről téves kőnyomatos tudósítás alapján azt írtuk, hogy visszavonták. A petíció azzal vádolja Kun Bélát, hogy szóval és lapjában izgatta a tanyai népet a földbirtokosok ellen, hogy személyesen etette és itatta a választókat és hogy az elhaltak nevében is szavaztatott hamis igazolványokkal. Egyesek kétszer szavaztak és szavaztak olyanok is, akik vagy távol voltak, vagy pedig egyéb okok miatt nem szavazhattak volna. A védő, dr. Nagy György ellenpetíciót nyújtott be, amelyben 680 érvénytelen szavazat leszámítását kéri. Cicatricis főispán maga csapolta a korcsmákban a hordó söröket, a tanítókat és a tőle függő hivatalnokokat magához rendelte és fenyegetésekkel rábírta, hogy Papy Józsefre szavazzanak. Endrey Gyula kortestanyáján Hódi Mózes, a munkapárt elnöke, 600 Endreypárti választót megvendégelt, akik 1700 pörköltet, 91 hordó sört és 2000 kiflit fogyasztottak, hamis tanukat szereztek a petícióhoz, de ezek ellen az ellenpetíció szerint már bűnvádi följelentést is tettek. A Kúria e hó 7-én hirdeti ki határozatát Mátészalkán Szalkay Sándor Kossuth-pártit választottak meg Szunyog Mihály Justh-parti ellen. A petíció támadja a választási és küldöttségi elnököket, négyszáz vesztegetést sorol föl. A csendőrök fenyegették a Szunyog-parti szavazókat, hogy ha este mutatkoznak az utcán, lecsukják őket. Nagyszabású etetés-itatás is folyt, a választási elnök igen sok szavazót jogtalanul visszautasított. A Károlyi és Tisza grófok szintén presszionálták a birtokaikon alkalmazott választókat, hogy a Kossuth-pártra szavazzanak és a szolgabírák is igen nagy nyomást fejtettek ki. A választójogért. Folyó hó 5-én, vasárnap, a Választójog Országos Szövetsége Tolnán nagygyűlést rendez, amelyen a szövetség központjának képviseletében dr. Ormos Ede elvtárs és Zigány Zoltán fognak megjelenni. A gyűlésen megjelenik és fölszólal Batthyány Tivadar gróf, a szekszárdi kerület függetlenségi és 48-as párti képviselője is, több függetlenségi párti képviselő kíséretében. A gyűlésre megyeszerte nagy előkészületek folynak. Az osztrák delegáció és a magyar ipari részesedés. Úgy tetszik, hétfőről keddre az élesnek ígérkezett konfliktus jókora mértékben megtompulta az osztrák delegációt, úgy látszik, nem korsolja az az erélyes nyilatkozat sem, amelyet a kereskedelemügyi miniszter tett kedden a magyar delegációban. Lukács miniszter hétfői nyilatkozata után Hieronymi kedden megismételte, hogy a magyar kormány ragaszkodik a magyar iparnak (!?) száztizenhárom milliót biztosító megállapodáshoz s akármit határoz az osztrák delegáció, az a kész megállapodást nem érintheti. A bécsi lapokból kitetszik, hogy a fődolog, a 312 milliós rendkívüli hitel az osztrák delegációban nincs veszélyeztetve. És Montecuccoli előtt, minden támadások ellenére, a horribilis zsebelés a legfontosabb dolog. A „N. W. Tagblatt" azt írja kedden reggel, hogy Exner határozati javaslatának egyhangú elfogadásával a haditengerészet részére való szállítások ügye egyelőre hivatalosan nyugpontra jutott és azt hiszik, hogy most már a haditengerészet költségvetése minden további akadály nélkül legkésőbb csütörtökön el fog intéztetni. Egy másik bécsi lap, a „N. Fr. Presse" meg azt írja, hogy: „Semmi sem alkalmasabb az állam tekintélyének és méltóságának a megingatására, mint az a bohózat, amelyet hétfőn az osztrák delegációban előadtak ... Az osztrák delegáció úgy tesz, mintha megnyerte volna a tengeri csatát, a magyar delegáció pedig egészen bizonyosan tudja, hogy a tengeri csatát nem vesztette el. Ilyen komédiára nem szabad a parlamentarizmusnak lesülyednie." És a dolog vége: a nagy hitel, a 312 millió mégis csak a hadvezetőség zsebébe kerül. A népek isszák meg a levét ennek a profitharcnak. 1911 március