Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)

1911-03-01 / 51. szám

miniszter úr a pálinkaadó növekedéséből akarja a kiadások egy részét födözni és nem volna szép tőled, ha a te hazafiatlanságod miatt — a pálinkafogyasz­tástól való tartózkodásod miatt — följölne a miniszter úr. Tehát, proletártestvérem, most már dolgozzál a megszakadásig, böj­tölj a menyországba jutásig és igyál pálin­kát a pénzügyminiszter rózsás reményei­nek teljesültéig. Bizonyára szívesen fogod tenni, mert tudod, hogy kiért, miért teszed. A császárért és a részvényesekért... Ki boldogul Magyarországon ? Légy kongreganista, vagy válaszd meg jól szüleidet. Alig múlik el most már nap, hogy a Bar­kóczy-huszárok valami ujabb hitványságáról, vagy előnyomulásáról ne jönne hír. A kon­gregációs sereg nem fér már a bőrébe s mi­vel vezérének, Barkóczynak semmi bántódása sem esik, egyre szemérmetlenebbül tolja elő­térbe embereit. Az hallatszik, hogy a kon­gregációk szoknyaszalagjára fűzött Zichy Já­nos gróf két középiskolai tankerület főigaz­gatójává két hírhedt kongregációs igazgatót: Morvay Győzőt és Szölgyény Ferencet fog kinevezni. Az ilyen kinevezésekkel az il­lető tankerületek állami iskoláinak tanárai is a csuhátlan csuhások ellenőrzése és de­nunciáns rendszere alá kerülnek. Továbbá bizonyítják ezek a kinevezések azt is, hogy a harcoló klerikalizmusnak tett szolgálatok, nem pedig a munka és érdem viszi előre a mai kongregációs világban az embereket a ta­nári pályán. — Annak, hogy milyen jól megy a szent üzlet, más bizonyítékát is meg­termette a mai nap. A Lágymányoson kato­likus magángimnázium épül. A mostani hír­adás még nem mondja, de hamarosan ki fog derülni, hogy állami pénzen. De a magyar állam intézményeiről igazság­talanság volna azt állítani, hogy csak a pa­pok pártfogoltjai boldogulnak benne. Boldo­gulnak azok is, akik elég óvatosan választot­ták meg a szüleiket. Az ilyen irányban óvatos emberek képviselők, főispánok, vizibiztosok, ezek rajzottak a szép Claire asszony körül. Itt-ott már ezüstös hajszálak is tünedeztek föl Claire asszony sötét fürtéi között, de a helyzet mégsem javult, sőt határozottan mind reménytelenebbé vált. És ekkor gondolt Péter arra a megoldásra, hogy egy revolvert vásárolt. És amikor Claire asszony egy este ott ült az asztalnál az öreg zöldségkereskedővel és dominózott, akkor végre megszállta Pétert a bátorság és oda­ment egészen közel hozzá. Hátulról a fejéhez nyomta a revolvert, elsütötte s az asszony hangtalanul bukott le a székről. A törvényszéki tárgyaláson napvilágra ke­rült, hogy a gyilkos "nyolc éven keresztül néma szerelemmel csüggött áldozatán , és az egész világ csodálkozott, hogy miképpen lehetséges ez a szörnyű ellenmondás. A nagy­tekintélyű orvosszakértők azonban, akiket Párisból hozattak le, azt a véleményt adják, hogy ebben egyáltalán semmi megfoghatatlan dolog nincs. Nem éppen ritka eset ez. Az ál­lattá aljasult ember a szeretett lény szenvedé­sében, vére kiontásában találja meg nemi vá­gyának kielégítését. A köztársaság elnöke sokáig habozott, hogy megerősítse-e a halálos ítéletet. De a közvé­lemény viharosan követelte, hogy az emberi társadalmat meg kell szabadítani az ilyen fenevadaktól. Az elnök aláírta a halálos íté­letet s a hosszú Péter feje legördült a fűrész­poros ládába. Ez az elnök különben jószivü öreg úr és nem kedveli az ilyenfajta büntetést. Úgy gon­dolja, hogy nem helyes dolog megállítani a szív dobogását, amikor azt nem tudjuk meg­indítani. És van még sok ember, aki éppen így gondolkozik. főszolgabirák s más efélék lesznek. Akiket itthon nem tudnak elhelyezni, azokat a leg­újabb idők vívmányai szerint exportálják. Ilyen nagyobbszabásu tehetség-exportról kell most szomorú szívvel hírt adnunk: Dr. Nagy Ferenc képviselő fiát, továbbá a miniszterelnök titká­rának az öccsét, valamint a miniszterelnök sógorának a fiát kinevezték kereskedelmi szaktudósítói segédnek, az egyiket Rómába, a másikat Londonba, a harmadikat Berlinbe. Szóval valamennyit olyan helyekre, ahol semmi kereskedelmi és kiviteli érdekünk nincsen, de ahol igen jól és kellemesen el lehet költeni az állam pénzét, fizetést és a nem éppen sovány pótlékokat Ilyen célokra persze mindig van fedezet a magyar állam pénztárában. BELFÖLD A „Kassai Munkás"-t elkobozták mert leleplezett egy papi gazságot. A Kassai Munkás nyomán a Népszava is bő­ven foglalkozott a minap a csuhások áldoza­tának, Laczkó Józsefnek hihetetlen, fölhábo­ritó kálváriájával. Ezt a szerencsétlen embert a papok annyira elbolondították, hogy súlyos idegbajba esett s amikor szabadulni akart a végzetes befolyás alól, az őrültek házába csu­katták, ahonnan drága pénzen és sok anyagi veszteség után nagynehezen szabadult ki. Az ügyben kompromittálva van a kassai püspök is. Laczkó kiszabadulása után följelentést tett a csuhásokkal összejátszó Chudovszky sátor­aljaújhelyi kórházigazgató ellen, de semmire sem tud haladni a múlt nyár óta ezzel az ügyével. Bezzeg gyorsabb az igazságszolgáltatás, ami­kor a csuhásokat kell megvédeni. Kassáról írja tudósítónk, hogy a kassai ügyészség a Kassai Munkás cikkében a papi osztály elleni gyűlöletre való izgatást fedezett föl s nyolc nappal a cikk megjelenése után elrendelte a lap elkobzását. Tény, hogy a cikk a gyalázatos eset tanul­ságaként rámutatott arra a pusztító munkára, amit a pap végez az emberek anyagi és lelki életében. De hát ha az ügyészség, mint az állami jogrend fizetett őre, ilyen gazságokról értesül, akkor jogállamban az lenne a köte­lessége­, hogy e gazságok elkövetőit üldözze, nem pedig az, hogy e gazságok ellen fölszólaló hangot elnémítsa. Hát ez a gyászos törekvése nem is sikerült a szégyenletes szerepre vállalkozó kassai ügyészségnek. Testvérlapunkból már csak 50 példányt találtak a nyomdában, a munkásság százai és ezrei olvasták és olvassák, hogy meg­utálják azt a papi uralmat, amelynek oly buzgó védelmezője itt Magyarországon az igaz­ságszolgáltatás. De kérdezzük Székely Ferenc igazságügy­miniszter urat: hogyan egyezteti össze a csu­hások füttyszavára apportírozó kassai ügyész­ség eljárását azokkal a liberális kijelentésekkel és — el kell ismernünk — intézkedésekkel is, amelyeket ő minisztersége elején tett. Haj­landó-e tűrni, hogy az ügyészség újra kezdje a sajtó ellen a politikai üldözést, amelynek megfékezéséért éppen most hálálkodik a koalí­ció lidércnyomásától megszabadult budapesti ügyvédi kamara. Vagy olyan féktelen már a papok uralma Mária országában, hogy a gazságokat nem szabad a sajtónak leleplezni ? Olyan féktelen, hogy az ügyészség előtt nagyobb az a kassai püs­pök, mint az igazságügyminiszter­? Várjuk a választ. Két petíciót tárgyalt hétfőn a Kúria. Hódmezővásárhelyen a muszkapárt megszületé­séig ismeretlen dolog volt az etetés-itatás-veszte­getés. A legutóbbi választás szokatlan hevében teljes erővel lépett föl ez a szép magyar erkölcs. Három jelölt pályázott a mandátumért. Endrey Gyula, a volt képviselő kapta a legkevesebb sza­vazatot s a pótválasztáson Kun Béla ugyancsak Justh-párti és Papp József munkapárti küzdöttek. Kunt 43 szótöbbséggel választották meg, de petí­ciót adtak be ellene, amelyről téves kőnyomatos tudósítás alapján azt írtuk, hogy visszavonták. A petíció azzal vádolja Kun Bélát, hogy szóval és lapjában izgatta a tanyai népet a földbirtoko­sok ellen, hogy személyesen etette és itatta a vá­lasztókat és hogy az elhaltak nevében is szavazta­tott hamis igazolványokkal. Egyesek kétszer sza­vaztak és szavaztak olyanok is, akik vagy távol voltak, vagy pedig egyéb okok miatt nem szavaz­hattak volna. A védő, dr. Nagy György ellenpetí­ciót nyújtott be, amelyben 680 érvénytelen sza­vazat leszámítását kéri. Cicatricis főispán maga csapolta a korcsmákban a hordó söröket, a taní­tókat és a tőle függő hivatalnokokat magához rendelte és fenyegetésekkel rábírta, hogy Papy Jó­zsefre szavazzanak. Endrey Gyula kortestanyáján Hódi Mózes, a munkapárt elnöke, 600 Endrey­párti választót megvendégelt, akik 1700 pörköltet, 91 hordó sört és 2000 kiflit fogyasztottak, hamis tanukat szereztek a petícióhoz, de ezek ellen az ellenpetíció szerint már bűnvádi följelentést is tettek. A Kúria e hó 7-én hirdeti ki határozatát Mátészalkán Szalkay Sándor Kossuth-pártit vá­lasztottak meg Szunyog Mihály Justh-parti ellen. A petíció támadja a választási és küldöttségi el­nököket, négysz­áz vesztegetést sorol föl. A csendőrök fenyegették a Szunyog-parti szavazókat, hogy ha este mutatkoznak az utcán, lecsukják őket. Nagy­szabású etetés-itatás is folyt, a választási elnök igen sok szavazót jogtalanul visszautasított. A Károlyi és Tisza grófok szintén presszionálták a birtokaikon alkalmazott választókat, hogy a Kos­suth-pártra szavazzanak és a szolgabírák is igen nagy nyomást fejtettek ki. A választójogért. Folyó hó 5-én, vasárnap, a Választójog Országos Szövetsége Tolnán nagygyűlést rendez, amelyen a szövetség köz­pontjának képviseletében dr. Ormos Ede elv­társ és Zigány Zoltán fognak megjelenni. A gyűlésen megjelenik és fölszólal Batthyány Tivadar gróf, a szekszárdi kerület független­ségi és 48-as párti képviselője is, több függet­lenségi párti képviselő kíséretében. A gyű­lésre megyeszerte nagy előkészületek folynak. Az osztrák delegáció és a magyar ipari ré­szesedés. Úgy tetszik, hétfőről keddre az éles­nek ígérkezett konfliktus jókora mértékben megtompult­a az osztrák delegációt, úgy látszik, nem korsolja az az erélyes nyilatkozat sem, amelyet a kereskedelemügyi miniszter tett kedden a magyar delegációban. Lukács mi­niszter hétfői nyilatkozata után Hieronymi kedden megismételte, hogy a magyar kormány ragaszkodik a magyar iparnak (!?) száztizen­három milliót biztosító megállapodáshoz s akármit határoz az osztrák delegáció, az a kész megállapodást nem érintheti. A bécsi lapokból kitetszik, hogy a fődolog, a 312 milliós rendkívüli hitel az osztrák dele­gációban nincs veszélyeztetve. És Montecuc­coli előtt, minden támadások ellenére, a hor­ribilis zsebelés a legfontosabb dolog. A „N. W. Tagblatt" azt írja kedden reggel, hogy Exner határozati javaslatának egyhangú el­fogadásával a haditengerészet részére való szállítások ügye egyelőre hivatalosan nyug­pontra jutott és azt hiszik, hogy most már a haditengerészet költségvetése minden további akadály nélkül legkésőbb csütörtökön el fog intéztetni. Egy másik bécsi lap, a „N. Fr. Presse" meg azt írja, hogy: „Semmi sem al­kalmasabb az állam tekintélyének és méltó­ságának a megingatására, mint az a bohózat, amelyet hétfőn az osztrák delegációban elő­adtak ... Az osztrák delegáció úgy tesz, mintha megnyerte volna a tengeri csatát, a magyar delegáció pedig egészen bizonyosan tudja, hogy a tengeri csatát nem vesztette el. Ilyen komédiára nem szabad a parlamenta­rizmusnak lesülyednie." És a dolog vége: a nagy hitel, a 312 millió mégis csak a had­vezetőség zsebébe kerül. A népek isszák meg a levét ennek a profit­harcnak. 1911 március

Next