Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)

1911-03-21 / 69. szám

t. elégedetlenek a kínai kormány fent ismer­tetett jegyzéke miatt való elkeseredésükben ölték meg az orosz követet, hogy így fegy­veres elintézést provokáljanak. Az sem le­hetetlen azonban, h­ogy a kínai kormány gyilkoltatta meg a követet. Az orosz csa­patoknak a kínai határra való szállítása nagyon nehéz. Eddig még nincs is sok ka­tona a határon. Könnyen meglehet, hogy a kormány balgán tseltezni akarta a háború kitörését, hogy könnyebben megmérkőzhes­sék a határon lévő még kevés orosz kato­nával. Mert a pekingi orosz követ meg­gyilkolása minden valószínűség szerint a kínai-orosz háború kitörését jelenti. A háború kimenetele természetesen telje­sen bizonytalan, mert az a legnagyobb nem­zetközi bonyodalmakat is okozhatja. A kí­nai határon rendkívül sok angol katona is tartózkodik. A háború kitörésekor pedig valamennyi hatalom csapatokat küld Kí­nába „érdekei védelmére". Az érdekek megvédéséből pedig könnyen barátságos megegyezés származhatik a hatalmak kö­zött, amely Kína földarabolására vezet. KÖZSÉGI ÜGYEK • A telek négyszögöle 12.000 korona. A Kossuth Lajos­ utca és Károly­ körút sarkán levő négyemeletes ház, amely eddig a Weiner és Grünbaum szabócég tulajdona volt, hétfőn gazdát cserélt: megvásárolta a Magyar Bank és Kereskedelmi részvénytársaság 1.145.250 ko­ronéért. Minthogy maga az épület már csak lebontásra való és a bank annak helyén dí­szes nagy palotát akar építtetni, a milliós vé­telárat csak a telekért űzették, úgy hogy an­nak négyszögöle több mint 12000 koro­nába került. Ily­en magas árat Budapesten még nem fizettek telekért. A nagy áremelke­désnek az a fő oka, hogy a Belvárosban épülő új házak harminc éves adómentességet kap­tak. Akkor az volt a jogcíme az adómentes-ségnek, hogy az építőkedvet akarják előmoz­dítani, hogy ily módon enyhüljön a lakás­hiány. A valósá­g azonban az, hogy Wekerle, a koalíció pénzügyminisztere, Polónyi barátja kedvéért jó­­ros ajándékot akart adni a bel­városi háziunknak. Az ajándék fényesen be­vált: a belvárosi telkek értéke megduplázó­dott, sőt néhol megnégyszereződött így ju­tottak a belvárosi háziurak rengeteg munka­nélküli jövedelemhez. Persze, a telekérték­emelkedési is­dót Budapesten még nem vezet­ték be. X Villám­oa varat a Rózsadombon. A tanács legutóbbi illésében a Rózsadombra vezető Szerpentin-út munkálataira vonatkozó árlejté­sek kiírásaival kapcsolatban fölmerült az az eszme, hog­y ezen a Szerpentin-úton vezessék föl a villamosvasutat a Rózsadombra, miáltal a Rózsadomb a legrövidebb úton jutna össze­köttetésbe a város villamosvasút hálózatával. Ennek a tervnek a keresztülvitele azonban a Szerpentiifi­ut lejtési viszonyai és éles kanya­rulatai falatt nagy nehézségekbe ütközik. A főváros illetékes hatósága ezért el­határoztat, hogy visszatér ahhoz a ré­gebbi tervhez, amely a Rózsadomb villa­mos összeköttetésének sokkal célszerűbb meg­oldását biztosítja. E régebbi terv szerint a villamos-vasutat a Margit-körútból kiágazó másik útvonalon építenék, amelynek már ter­vezésekor olyanok voltak a lejtési viszonyai, hogy a vasútvonal könnyen fölvezethető le­gyen. E tervezet szerint a vasútvonalnak a Margit-körútból való kiágazását az Oszlop-, Bistr­­ó- és Mész-utcán vezetnék a dombra. Itt említjük meg, hogy a rózsadombi Szerpen­tin-út építésére vonatkozó összes munkála­tokra az átfejtést április 21-ének délelőtti tíz órájára írták ki.­­ Pusztítanak a ragadós betegségek. A tiszti főorvosi hivatal kimutatása szerint a múlt héten a fővárosban a ragadós betegségek állása a követ­kező volt: hasi hagymáz 9, kanyaró 86, skarlát JOS, szamárhurut 16, roncsoló torok- és gégelob 37, bárányhimlő 31, járványos fültőmirigylob 19, trachoma 1. Halálozás: kanyaró 1, skarlát 11, roncsoló torok- és gégelob 2. lffÉPSZ,AVA 1911 március 21. Amint ezek a számok mutatják, a ragadós beteg­ségek — főképpen a skarlát — ugyancsak pusztí­tanak a fővárosban. De ilyen lakásviszonyok közt csoda, hogy csak ennyi a baj.­­ A Sárosfürdő építése. A Sáros gyógyfürdő és népgyógyfürdő-telep építkezéséhez előrelátha­tólag a jövő hónapban már hozzálátnak, amennyi­ben a főbb munkálatokra vonatkozó nyivános versenytárgyalást április 1-én meg fogják tartani. Minthogy azonban az ipartörvény értelmében a gyógyfürdő létesítése telepengedélyhez van kötve, az I. kerületi elöljáróság a telepengedélyezési el­járás megtartását március 30-ára kitűzte. MŰVÉSZETI ROMUDM 0 A Városligeti Színház válsága. „Az Est" keddi számában megírja, hogy Feld Zsigmondnak az a hitelezője, aki kisebb és nagyobb részletek­ben körülbelül hetven-nyolcvanezer koronát adott kölcsön, biztosítási végrehajtásokat vezetett Peldék ellen és a múlt héten zárgondnok kirendelését kérte a pénztár napi jövedelmeinek kezelésére is. A színház számos kisebb hitelezője szintén meg­mozdult és két főhitelezővel egyetemben a na­pokban megkiik a csődöt Feld Zsigmond ellen. A színházat a csődtömeggondnok bérbe fogja adni és a főhitelezők már meg is egyeztek, hogy a színház bérletét Beöthy Lászlónak, a Király- és Magyar Színház igazgatójának fogják fölajánlani, aki az ajánlatot el fogja fogadni. Egy újságíró megkérdezte Beöthy­ Lászlót, hogy mi az igaz­ság ebben a hírben. Beöthy így válaszolt: Semmi­ről sem tudok, én semmilyen erre vonatkozó lé­pést nem tettem; szóval, nem igaz az, hogy a Városligeti Színház Beöthy Lászlóé. Ez minden, amit ebben a tárgyban mondhatok. (*) Grafikai kiállítás. Nem hisszük, hogy az igazi művész temperamentumát lefokozná, korlá­tok közé szorítaná a grafikai kifejezésmód lehe­tősége. Ha így volna, akkor másodrangú ember lenne Toulouse-Lautrec, Daumier, Th. Heine vagy a többi grafikus kiválóság. Ugyanis a Nemzeti Szalonban rendezett grafikai kiállítás azt a hitet kelti, mintha a grafika alacsonyrendű művészet lenne. Nyilvánvaló, hogy a kiállítókban van a hiba. Egy kicsit dilettáns, egy kicsit ur­almas és leg­kevésbé sem grafikai művészetre termett a leg­nagyobb részük. Mintha puszta időtöltésből űznék ezt a művészetet Szmrecsányi (Pajtás) Ödön toronymagasságban áll a többi fölött Meleg hu­morral rajzolta meg az utca néhány jelenetét Mozgalmas, eleven erő lüktet rajzaiban. Vadász Miklós európai ízlésű rajzain, Pogány Willy illusztrációin és Tichy Gyula linoleummetszetein kívül alig van megtekintésre érdemes darab a kiállításon. Bat. (*) A filharmóniai társaság tizedik, ez idén utolsó hangversenyének ünnepi jelleget adott Beethoven kilencedik szimfóniája. Közreműködtek Medek Anna, Válent Vilma, Székelyhídi, Takács és Wenczell, akik a negyedik tétel szólóit énekelték, a kórusokat az Operaház teljes énekkara látta el. A hatalmas mű betanítását Kerner István vé­gezte igen gondosan. Az első tétel tem­póvételével sehogyan sem tudtunk megbarát­kozni, túl gyors volt, miáltal az egyes hangulatok majdnem összefolytak. A második tétel előadása már közelebb járt Beethoven szelleméhez, az adagio fölfogása kifogástalan volt Az ódában gyönyörűen érvényesült a kitűnően diszponált Takács nemes érett művészete és az Operaház többi fiatal művészének üde, friss hangja, A kó­rus is szépen énekelt. A harmadik tétel előadása után lelkesen ünnepelték Kerner Istvánt, akinek babérkoszorút nyújtottak át (mi) (*) A Népopera építését megkezdték. A Tisza­ Kálmán-téren hétfőn reggel megkezdték a főváros legújabb színházának, a Népoperának az építését Ma volt az első kapavágás, amelyet természetesen nyomban követett a többi is és az új színház építésének földmunkálatai serényen folynak immár. Közben a Nicholson-vasgyárban készül a szinház vasszerkezete is s ezzel is siettetik az építési munkálatokat. (*) Az Uránia Szinház vasárnap, március hó 26-án, délelőtt 10 órakor munkáselőadást ren­dez. Színre kerül: Éva. Jegyek 40 fillérért már kaphatók a Népszava kiadóhivatalában. Telefon­számaink: Szerkesztőség 54 —94 I Párttitkárság 83—41 Kiadóhivatal 87—61 Szaktanács 172—14 Könyvkereskedés 54—55 I Világosság rt. 85—59 Léghajó-katasztrófák: M „Düsseldorf IV" és a „L Le­baudy— H „Düsseldorf * bele­zuhant a vízbeM „Le­baudy**-t a szél Összetépte• Kettős léghajó-szerencsétlenség hírét hozza a táviró. Az egyik Hollandiában tör­tént és ez a súlyosabb, mert emberélet is áldozatul esett a katasztrófának. A másik szerencsétlenség Linzben történt, ahol a szélroham tönkresilányította a „Lebaudy” nevű osztrák-magyar katonai léghajót De itt nem esett kár emberéletben. A „Düsseldorf IV" vasárnap fölszállt Kreefeldben. A szerencsét­lenségről érkezett első távirat azt mondja, hogy a léghajót a szél a Zaider-tóba sodorta. A léghajó vezetője Kayser Pál fémárugyáros, az alsórajnai léghajósegyesület elnöke volt, aki a hullámokban lelte halálát. Schröder Ottót, aki vele volt a léghajón, súlyosan sebesült állapotban halászták ki. A má­sik jelentés szerint a borzalmas katasztrófa amiatt keletkezett, mert a léghajósok a szél­irány változása következtében tovább röpül­tek, amint tervezték. A léghajó pedig nem tudott tovább a levegőben maradni. Amidőn a léghajó közel jutott a földhöz, a bennülők el akarták vágni a gondolát a balonnal össze­kötő köteleket, de ezt nem tudták megcsi­nálni, mert kezeik a hideg miatt megder­medtek. A ballont végül egy szélroham a gáztöltésnek sodorta. Schröder lezuhant a töl­tésre, Kayser a vízbe esett Kaysert nem sike­rült megmenteni. Schrödert egy közeli há­zacskába vitték, ahol most ápolják. A „Lebaody*"-léghajót hétfőn délután érte a katasztrófa Linzben, ahová a minap röpült Fischamendből. A kis gyakorlótérre, ahol a léghajót kikötötték, va­sárnap még egy csapatot rendeltek ki, mert nagy szél járt és alig lehetett a köteleket tar­tani. Hétfőn a szél erősödött és a katonák minden erejüket megfeszítették, hogy a szél­roham el ne szakítsa horgonyáról a lég­hajót. Délután két órakor történt a ka­tasztrófa. Egy szélroham olyan erővel csapta a léghajót a földhöz, hogy gömbjének burka el­szakadt és a gáz kitódult belőle. A büszke léghajó néhány perc multán csak roncs volt. A stabilizáló készülék megsérült, de a motor ép, mert még vasárnap leszerelték és úgy volt, hogy hétfőn az indulás előtt teszik föl ismét a csavarokat. A megsérült léghajót vo­naton szállítják Fischamendbe s ott újra föl­építik. Hapták! Tüzelj! * Kivégzés az éjszakában. Katonai némdráma az óbudai hajó­gyá­si szigeten. — Egy részeg önmester* lelövetett egy józan posztot. Óbudán, lenn a Dunaparton, a hajógyári környéken, valami katonai brutalitásról su­sogtak az emberek. Egykedvűen, közönyö­sen, mint akik hozzá vannak szokva az ilyesmihez, hiszen a katonai brutalitások mindennapos, megszokott dolgok nálunk. Azt beszélték, hogy szombaton éjszaka az utászbarakkokban egy berúgott őrmester garázdálkodott és többek között lelőtt egy közlegényt A Népszava munkatársa utána­járt a dolognak és nyomozása során kide­rítette, hogy nem egyszerű katonai bruta­litásról, hanem egy idegborzongató rém­drámáról, a militarizmusnak, a drillnek vérlázító őrjöngéséről van szó, amely olyan fölháborító, annyira különös és rettenetes, hogy a katonai hatóságok jónak látták mély­ségesen és különösen eltitkolni, pedig — tud­juk — nem nagyon törődnek a polgári közvéle­ménnyel. A közvéleménynek azonban törőd­nie kell a hadsereg botrányaival, föl kell emelnie szavát az ellen az őrjöngő, gyilkos szellem ellen, amellyel a militarizmus­át

Next