Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)

1911-03-21 / 69. szám

1911 március 12. NÉPSZ­AVA után a városon kívül gyűlést tartottak, ahol több beszéd hangzott el, amelyek sorában Cas­tillar szenátor igen élénk fejtegetésekben tá­mogatta a vincellér­ek követeléseit. A tünteté­sek, amelyek délután 2 órakor vették kezde­tüket, 5 órakor végződtek. Nagyszámú tüntető benyomult az alprefektúra kertjébe és udva­rába, ahol a Champenois himnuszt (az Inter­nacionale dallamára írt vincellér-forradalmi dal) énekelték. Az alprefektus beszédet mon­dott és megnyugtatta a tömeget, amely ezután énekelve végigvonult a városon. A zárt Champagne-terület vincellér-szindi­kátusainak szövetsége vasárnap délután gyű­lést tartott. Rendkívül izgatott vita után el­határozták, hogy szükség esetén erőszakhoz is nyúlnak, hogy az aubei szőllőterületnek a zárt Champagne-területhez való csatolását megakadályozzák és arra az esetre, ha az Aube-terület ezt a követelését keresztülviszi, erőszakos intézkedésekhez folyamodik, az adó­kat megtagadja és a községi képviseletek szüntelen lemondásával válaszol. Az olasz kormány lemondott. Meg­írtuk a Népszava vasárnapi számában, hogy az olasz kamara elfogadta a szocialisták és radikálisok azon indítványát, amelyben ha­táridőt követelnek a választójogi reform kidolgozására. A kormány ellenezte a ja­vaslatot és a szavazás után Sacchi és Cre­daro radikális párti miniszterek kijelen­tették, hogy lemondanak. A szavazás után a radikális képviselők kijelentették Sacchi előtt, hogy szavazatukkal nem akar­ták kifejezni azt, mintha bizalmat­lansággal viseltetnek a kormány iránt. Minthogy a kamarai tagok egy része és a bizottsági tagok közötti nézeteltérésről van szó, kormányválságra nincsen ok. A két miniszter mindazonáltal az éjjel tartott minisztertanácson kifejezést adott lemon­dási szándékának. Erre az egész kormány elhatározta, hogy beadja lemondását. Luz­zatti miniszterelnök hétfőn be is adta az egész kormány lemondását. A király meg­gondolási időt kért. A miniszterek egyelőre megmaradnak hivatalukban. A romániai parlamentet hétfőn megnyitották. A trónbeszéd elmondta, hogy a mostani ülésszak­ban a költségvetést kell legelsősorban elintézni. Mielőtt lehetséges lesz a birtokvásárlásra, mun­kásbiztosításra, az iparügyek újjászervezésére és a közigazgatás decentralizására vonatkozó törvé­nyeket tárgyalni, foglalkozni kell a mezőgazdasági lakossággal és törvényt hozni abban az értelem­ben, hogy a hat hektáron aluli mezőgazdasági bir­tok adómentes legyen, valamint törvényeket az alacsonyrangú vasúti alkalmazottak helyzetének javítására és az elemi és középiskolai tanítók fize­tésjavítására. Bolgár és török katonák harca. Szaloniki­­ből jelentik, hogy Erzeniknél a török őrház közelében bolgár katonák megtámadták a tö­rök katonaőrséget és egy török katonát meg­öltek. A törökök viszonozták a tüzelést s az összeütközésben még egy török katona esett el s többen megsebesültek. A bolgárok részén a halottak száma három volt. Osmani környé­kén is véres összeütközés volt egy bolgár banda és török katonaság között. A török csapatok legénysége közül két katona esett el, a bolgárok halottja pedig három volt. Stolypin megbukott. Pétervári távirat szerint Stolypinnek, a cár egyik legvéresebbkezű szolgá­jának bukása befejezett tény. A birodalmi tanács­ban leszavazták javaslatát, amelyben a nyugati kormányzóságok vidéki választásai számára nem­zeti kúriák alakítását kívánta. Politikai körükben azt híresztelik, hogy a cár már elfogadta Szolypin lemondását és Rokowcev lesz a miniszterelnök, Sturmer pedig belügyminiszter. Spanyolország és a Vatikán. Madridból táviratozzák, hogy miután a Vatikán eluta­sítólag felelt a spanyol kormány utolsó jegy­zékére, Canalejas miniszterelnök kijelentette, hogy a Vatikánnal folytatott tárgyalás meg­szakítottnak tekinthető, miután ennek további huzavonája Spanyolország fenségével nem egyeztethető össze. A kormány eddigi poli­tikájához következetes marad és az egyesületi törvényt rövidesen a parlament elé terjeszti. Békebírósági egyezmény Anglia és Amerika között. A londoni „Daily Chro­nicle" közli, hogy az angol nagykövet az amerikai külügyminiszterrel a döntőbíró­sági szerződés minden egyes pontjára nézve már megegyezett, a szerződés azonban csak decemberben kerül a washingtoni szená­tus elé. • A mexicói forradalom. Mexicóból táviratoz­zák, hogy a jövő héten fog a döntés meg­történni, várjon az amerikai haderő továbbra is a táborban manővíírozzon-e, vagy bevonul­jon Mexicoba. A helyzet északi Mexicoban tarthatatlan. Limautur úgyszólván ultimátu­mot hozott magával Newyorkból, hogy Diaz vagy leveri a lázadást, vagy békét köt Made­roval, vagy tartozik lemondani. A nők szavazójogáért. A szociáldemokraták akciója. Vasárnap Ausztria, Németország és Svájc szociáldemokrata munkássága nagyszabású tüntetéseket rendezett a nők szavazójoga érdekében. Ezekben az országokban a po­litikai viszonyok fejlettsége aktuálissá teszi a nők szavazójogát. A proletár nők töme­gei pedig a szociáldemokrácia zászlója alá tömörülve igyekeznek kivívni jogaikat. Meg­tanulták, hogy a szociáldemokrácia tör­ténelmi belátásában társadalmi egyen­lőséget és igazságosságot igyekszik terem­teni. Az újabb idők technikai fejlődése a nőt is a kapitalista termelés rabszolgájává tette. Ugyanez a folyamat természetszerűen megváltoztatta a nő társadalmi helyzetét, öntudatát forradalmivá tette, de meghagyta régi jogfosztottságában. A gazdaságilag ön­állóvá lett nőnek gondolkozása és érzelmi világa átalakult, látóköre szélesbedett és ugyanezért nyomasztó igazságtalanságnak érzi, hogy neki egyenlő kötelességek mel­lett kevesebb jogot adnak, mint a férfi­nak. A nő szavazójogot követel, hogy pol­gári jogainak gyakorlásával megjavítsa a társadalmat. Mint szocialista, a nő részt akar venni a politikai hatalomért vívott küzdelemben, hogy megdöntse az osztály­uralmat és fölépíteni segítsen a szocialista társadalmat, mert csak az biztosíthatja a nőnek teljes emberi jogait. A szociáldemo­krata munkásság teljes erejével támogatja a nőt jogaiért vívott küzdelmében, mert igazságérzete erre készteti és mert a jo­gokkal bíró proletár nő hatalmas segítő­társa lesz további küzdelmében. Az osztrák tartományok valamennyi fővá­rosában hatalmas tüntetéseket rendeztek elv­társaink a nők szavazójoga érdekében. * Bécsben korán délután a külvárosokból nagy csoportok­ban gyűlt a munkásnősereg a Kaiser Wilhelms­ringen levő Blumensale helyiségeibe, ahol a gyűlést tartották. A nők piros szegfűt tűztek föl. A Belvárosban találkoztak a csoportok és ez­rével együttesen folytatták útjukat. A me­netben táblákat vittek ilyen fölirásokkal: Választójogot a nőknek ! Délután fél három óra­kor a hatalmas terem már színültig meg­telt s a később érkező csoportok odakünn állot­tak föl és éltették a nők választójogát. A gyűlé­sen előbb a szociáldemokrata női énekkar éne­kelte az Internationalet, majd Schlesinger Teréz elvtársnő új szerzeményét, egy indulót, amelynek nagy hatása volt. Adler dr. képviselő-elvtárs volt az ünnepi szónok, utána Papp Adél, a cseh szo­ciáldemokrata nők nevében Dvorzsák Jánosné, a lengyel kiküldöttek részéről pedig Scherer Antó­nia elvtársnők szólaltak föl. A gyűlés egyhangúlag fogadta el a kopenhágai kongresszus határozati javaslatát a nők választójoga érdekében. A gyűlés Háború Oroszország és Kína között? 71 pekingi orosz követet meg­gyilkolták. Késő éjszaka az a szenzációs hír érkezik Pétervárról, hogy a pekingi orosz köve­tet meggyilkolták. A nappal érkezett táviratok szerint a kínai kormány igen ba­rátságos és békülékeny hangú válaszjegy­zéket intézett az orosz kormányhoz, amely­ben biztosítja Oroszországnak azt a jo­gát, hogy Koldóban konzulátust állítson föl. A jegyzék ezenkívül biztosítja az orosz alattvalóknak azt a jogot, hogy szabadon űzhessenek kereskedelmet Mongolországban és a nagy falon kívül eső más vidékeken, valamint a Tienshan-hegység északi és déli vidékein és pedig mindennemű és bár­honnan származó árukkal. Ami a kí­nai teának Oroszországból Kínában való behozatalát illeti, a kinaii kormány jegyzéke kijelenti, hogy ez a teakereskede­lem az 1907. évben Csugucsakban az orosz konzul és a kinai taotájtól aláírt megegye­zés alá tartozik, amelynek harmadik cikke azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a tea Kínának ősi saját terméke és eladás céljá­ból nem szállítható Kínába vissza. Ezen jegyzékből azt lehetett volna követ­keztetni, hogy a két ország közöt­t fölkavart bonyodalom elsimult. Közben azonban úgy Kína, mint Oroszország lázasan készülődött a háborúra. A nagy kínai falak mentén sürgősen csapatokat vontak össze. A had­ügyminiszter mozgósítási parancs­ot adott ki. A kínai hadvezetőség legutóbbi ülése elhatározta, hogy minden áron megakadá­lyozza azt, hogy európaiak Kína balügyeibe avatkozzanak. Oroszország a maga részéről színtén igyekszik harcképes helyzetbe kerülni a kínai határ mentén. Hivatalosan azt mond­ják ugyan, hogy az orosz hadseregnek Tur­kesztánban való mozgósítása nincs össze­függésben a kínai kormány jegyzékével. Az orosz külügyi hivatal és a hadvezető­ség között tárgyalások folynak az orosz csapatoknak a kínai határra való előre­i­tolása ügyében. Terveik nemcsak arra szo­rítkoznak, hogy Kulcsát megszállják, ha­nem megszállni akarják a mongol-orosz határon fekvő összes városokat. A kínai kormánynak az orosz követelé­sekkel szemben tanúsított engedékeny maga­tartása a kínai népet rendkívül fölizgatta. Mindenfelé népgyűléseket tartottak, ammelye­­­ken erélyesebb magatartást követeltek Orosz­­­országgal szemben. Meglehet, hogy ezek az 9 után megindult a körmenet a Ringstrassera a vá­rosháza felől. Előlhaladtak a dalkörök a női vá­lasztójog indulóját énekelve. Az utcán mindenfelé rengeteg közönség nézte az impozáns felvonulást A parlament előtt megállott a menet. "Egy hang sem hallatszott, csak a női választójogot éltető és követelő táblákat hajtották meg és néhány perc multán folytatta az utat a sokezer asszony. A vá­rosháza elé érve, a középső kapu oszlopcsarnokai között helyezkedtek el a zászlóvivők, a táblákat is odaállították, azután­­a női dalkörök elénekelték a munkáshimnuszt, utána a női választójog induló­ját A városháza előtt legalább tízezer asszony volt együtt. A rendőrség mindenfelé nyomon kö­vette a körmenetet, de sehol sem volt oka be­avatkozásra. Estefelé oszlott szét a tüntető tömeg­ Németországban. Hatalmas arányú volt a berlini szociáldemokra­ták tüntetése a nők választójogáért. A fővárosban kerületenkint tartottak gyűléseket a szociáldemo­kraták, de a vidéken is mindenütt gyűlés volt. Berlinben magában negyvenegy szociáldemokrata gyűlést tartottak a nők választójogáért. Bajor­országnak csaknem valamennyi városában tünte­tést rendeztek. Svájc minden nagyobb városában tüntető körmenetet rendeztek és gyűléseket tartottak a nők választó­jogáért. A gyűléseken azonos szövegű határozati javaslatokat fogadtak el.

Next