Népszava, 1911. április (39. évfolyam, 78–103. sz.)
1911-04-08 / 84. szám
1911 április 5. NÉPSZAVA — Új földgáz-forrás. Gyárfás Endre székelykeresztúri földbirtokos házának belső udvarán már évtizedek óta bőséges gáz ömlik a földből, aminek azonban mindeddig nem tulajdonítottak fontosságot. Gyárfás Endre nemrég Kolozsvárra utazott, ott fölkérte Szádeczky Gyula egyetemi tanárt, hogy vizsgálná meg az udvarán fölszökő gázt. A professzor mintát kért belőle és amikor ezt megkapta, megállapította, hogy a székelykeresztúri földgáz éppen olyan összetételű, mint a kissármási. Erre a múlt héten a professzor és Szolga Ferenc dr. geológus elutazott Székelykeresztúrra. Két napig tartó vizsgálat után konstatálták, hogy Gyárfás Endre telkén a forrást okvetetlen föl kell tárni, mert valószínű, hogy a föld ott is oly bőséges gázt ad majd, mint Kissármáson. A professzor és a geológus írásba foglalt véleményét fölhozta Gyárfás Budapestre és bemutatta Lukács László kereskedelemügyi miniszternek, aki kijelentette, h°gy — bár a kincstárnak összesen négy fúrásra alkalmas gépe van, amelyekkel már dolgoznak — mégis rövid idő múlva elsősorban a székelykeresztúri földgáz föltárásához fognak, amint megérkezik a Németországban rendelt ötödik fúrógép. — Terjedőben a tífusz? Néhány hete csak, hogy a szatmármegyei Alsófernezely községben tragikus véget ért dr. Aáron Sándor szatmárvármegyei főorvos. A kiütéses tífusz pusztításait akarta föltartóztatni és ő maga esett áldozatul. Akkoriban a tifusz szünőben volt, most azt jelentik Nagykárolyból, hogy Alsófernezelyen most váratlanul járványszerűen lépett föl a kiütéses tifusz. Ha hinni lehet a híreknek, egyszerre három családban lépett föl a betegség, csupa olyan családban, amelynek tagjai kiütéses tífuszban feküdtek. Ha ez a híradás igaz, azt kell mondani, hogy minden valószínűség szerint a hiányos fertőtelenítés okozta a járványnak újból való kitörését. (Ezzel szemben a vármegye pénteki közigazgatási bizottsági üléséről éjszaka érkezett tudósítás azt mondja, hogy a főispán bejelentése szerint a közegészségügy kedvező, az egyes járásokban föllépett kiütéses tífuszbetegség megszűnt.) — Robbanás a gyárban. Brüsszeli távirat jelenti, hogy a vilvorde-i (Belgium) salétromgyárban robbanás történt. Két ember meghalt, öt megsebesült. — Zeppelin újra röpül. Friedrichshafenből jelentik, hogy a „Deutschland" nevű léghajó Zeppelin gróf vezetésével reggel 8 órakor Stuttgartba röpült. Délután háromnegyed 1 órakor a „Deutschland" megjelent a stuttgarti vidék fölött, körülröpülte a királyi palotát és a gróf ejtőernyővel virágcsokrot dobott le. A „Deutschland" ezután a Neckar-völgy felé szállt és utascsere céljából a kannstadti mezőn kikötött. Fél 4 óra tájban Baden-Badenba indult a léghajó Zeppelin nélkül, 4 óra 10 perckor Baden-Baden érintése nélkül a kijelölt helyen, a bécsi téren leszállott. A hajó gondolájában tíz utas volt. — Ami fáj a csukásoknak. A Népszava szerdai számában hírt adtunk arról, hogy Székesfehérvárott Z. Károly nyomdászsegéd és V. Cecil nyomdai munkásnő közös elhatározással öngyilkos kisérletet követtek el. Reménytelen szerelem miatt keresték a halált — így állapítja meg a „Fejérmnegyei (pl)Úrlap" is, azonban nem állja meg, hogy ne rúgjon egyet a ... szervezett munkásokon. Kisüti, hogy noha reménytelenül szerettek, mégis a Népszava olvasása, az onnan merített szellemi és erkölcsi táplálék bírta rá őket erre az elhatározásra. Úgy látszik, hogy a kis sajttakaró firkásza megbolondult, különben nem írna ilyen bárgyú szamárságot. Vagy tán az fáj neki, hogy I. Károly, , amíg nem olvasta a Népszavát, két ember munkáját végezte a papok nyomdájában? Persze, ez fáj, ez. Hát csak fájjon is, mi örülünk, ha a Népszava szellemi táplálékán élő munkás nem hagyja magát kizsákmányolni a feketéktől. A ránk zúduló ostobaságokat pedig elviseljük jó egészségben. — A vihar pusztítása Spanyolországban. Éjszaka Madridból érkezett távirat jelenti, hogy Spanyolországban, a partvidékeken nagy viharok dühöngenek. Egy halászbárka fölborult, tizenkét ember a vízbefull. Más hajótörésről is érkezik hír. — meghalt a bécsi dráma áldozata, Molnár József komornyik, akiről a napokban megírtuk, hogy Magyarországból került Bécsbe, ahol egy szobalány és egy nevelőnő társaságában mulatni kezdett. Mulatság után a lányok előtt magába lőtt. Molnár több napig kínlódott és csütörtökön kiszenvedett. Elsült a vadászfegyver tisztogatás közben Kanyuk Lajos nagygereblyési tanító kezében. A golyó a mellébe fúródott és rögtöni halált okozott. Az automobil elgázolt és elvitt egy fiut. Csütörtökön délután a József körút 44. számú ház előtt az 763. számú automobil, amelyet Szalder Viktor soffőr vezetett, elgázolt egy tizenkét-tizennégy év körüli fiút. A soffőr az elgázolt gyermeket fölvette kocsijába és elrobogott vele. Nem tudták megállapítani, hogy az elgázolt fiú kicsoda. A rendőrség megindította a vizsgálatot. — Vasúti katasztrófák. Madridból azt jelentik, hogy Oloraguita közelében a San Sebastianból jövő vonat összeütközött egy különvonattal, amely portugál turistákat vitt Franciaországba. Az áldozatok száma még ismeretlen. A forgalom hózivatar következtében megakadt. A Tokiói távirat azt jelenti, hogy útban Nagasaki (Japán) felé egy gyorsvonat kisiklott, három ember életét vesztette, negyven megsebesült. — Humanizmus a kaszárnyában. A fejérmegyei Szabadbattyánban a csendőrök lerongyolódott embert fogtak el, aki éhségből apróbb tolvajlásokat követett el. Az elcsigázott ember bevallotta, hogy Balázs Ferenc közhuszár és hogy az ausztriai Waldenbergben állomásozó ezredétől még a múlt hónapban megszökött a rossz bánásmód miatt és azóta Magyarországon barangol. Visszatoloncolták az ezredéhez, ahol a gyöngyélet eddig nem kóstolt örömeiben lesz része. A gyógyíthatlan betegség kergette a halálba Tokajban Almási András iparost, akinek mellrákja volt és az orvosok lemondtak életéről. Almási, amikor egyedül volt, agyonlőtte magát. Az aranyrablók. Letartóztattak egy embert. — Százezer koronás kárról szó sincs. — Talán egykétezer korona a kár. Többször megemlékeztünk már arról a páratlan vakmerőséggel elkövetett aranyrablásról, amely a Nagybánya közelében levő veresvizi bányákban történt március utolsó napján. Az eddig érkezett jelentések százezer koronás kárról beszéltek. Most azt jelentik, hogy a bányakapitányság már megállapította, hogy a rablók földolgozatlan nemesércet vittek el magukkal, de hogy ebben mennyi volt az arany vagy az ezüst, azt nem lehet megállapítani ; azok a hírek azonban, hogy a kincstár százezer koronával károsodott meg, erősen túlzottak. Legföljebb néhány ezer koronáról lehet szó. A rablás, mint megírtuk, éjszakának idején történt, amikor a munkások már elmentek a bányából és csak két éjjeliőr, Gyulai Károly és Szelestyán György maradtak ott. Ezek körútjukban észrevették, hogy az egyik tárnában több bányamunkásnak látszó ember dézsmálja az ott fölhalmozott aranyércet, amelyet a zúzdába való földolgozás céljából gyűjtöttek össze. A rablók is észrevették az őröket és egymásután több dinamitpatront dobtak feléjük. A dinamit felrobbant, de szerencsére sem az éjjeli őrökben, sem az aknában nem tett kárt. Az őrök egy melléktárnába menekültek, a két rabló utánuk. Az őrök el akarták fogni a rablókat, de azok újabb dinamitpatronokat dobtak feléjük és megfélemlítve tartották az őröket addig, amíg társaik összeszedték a rablott ércet, táskájukba tették és kimenekültek a bányából. A két éjjeli őr csak a rablók egyikéről tudott pontos személyleírást adni. Ez egy magas termetű, barna, bányamunkásnak látszó ember, akinek hátán egy bányásztáska volt. A többi rablót a sötétségben alig látták. A hatóságok mindjárt elbocsátott bányamunkásokra gyanakodtak, mert csakis ezek tudhattak eligazodni a bányajáratokban. Megállapították, hogy a rablók egy régi tárna nyílásán kötélen ereszkedtek le a több száz méter mélységű bányába, több vasajtót fölfeszítettek és így értek el azután ahhoz a tárnához, ahol a földogozatlan nemesérc volt fölhalmozva. Az éjjeli őrök által adott személyleírás alapján a nagybányai csendőrség azt hiszi, hogy az a fekete, magas ember, akit az éjjeli őrök leírtak, Wermuth József bányamunkás, akit nemrég bocsátottak el a veresvizi bányából. Azóta Nagybánya közelében, a borpataki bányában dolgozik. Házkutatást tartottak nála és a padláson 13 gramm aranyércet találtak. Megmutatták a főmérnöknek, aki kijelentette, hogy több mint valószínű, hogy az érc a veresvizi bányából való. A bányász azonban tagadja, hogy része lenne a rablásban. 11 A kerületi pártszervezetek kiépítése. A VI. kerületi pártszervezet I. pártértekezlete alkalmából. Kaptuk a következő cikket: A kerületi pártszervezetek kiépítésének szükségessége az általános választójogért való küzdelem erőteljesebb megindításával egyidőben merült föl. Köztudomású, hogy úgy a választójogért való küzdelemben, mint később birtokában ennek, mily fontos szerep jut a kerületi pártszervezeteknek. Elég, ha azokat a külföldi országokat nézzük, amelyek már valamely demokratikusabb választójog birtokában vannak, különösen azonban Ausztriában és főként Bécsben, ahol a szociáldemokrata párt fényes, sőt nem remélt győzelmét egyenesen a jól kiépített és feladatuk magaslatán álló kerületi pártszervezeteknek köszönheti. Fontos tehát, hogy a mi, különösen a budapesti pártszervezeteink is minél előbb kiépüljenek és úgy most a választójogi küzdelemben, mint később annak teljes fölhasználásában feladatukat teljesíthessék. A magyarországi szociáldemokrata párt vezetői fölismervén e kérdés fontosságát, már az 1907. évi kongresszuson működési tervezetet dolgoztatott ki, amelyet el is fogadtak. Noha a tervezet helyesen fogta föl a pártszervezetek mikénti működését és az abban lefektetett elvek valóban legalkalmasabbak a pártszervezetek kiépítésére, a kerületi pártszervezetek még ma sem épültek ki és ha a végrehajtó bizottságok évi jelentéseit meghallgatjuk, újra és ismételten azt fogjuk hallani, hogy az illető kerületi pártszervezet most újra fogja működését kezdeni, bizonyságául annak, hogy az eddigi működés nem volt helyes és annak továbbfejlesztése lehetetlen. Fejlődést, haladást alig találunk és ami mozgalom van is, nem felel meg annak a működési körnek és szellemnek, amelynek betöltésére a kerületi pártszervezetek hivatva vannak. Sőt számos esetben egyenesen a szociáldemokrata párt érdekeivel ellenkeznek. Kétségtelenül hibás ebben az országos pártvezetőség is a fővárosi végrehajtó bizottsággal egyetemben, amennyiben nem szorítja a pártszervezeteket feladatuk teljesítésére, azonban a legfőbb hiba nézetem szerint a kerületi pártszervezetek mai összeállításában keresendő. Mert hisz a mai pártszervezetek nem a szervezett munkásság összességéből állanak és így nem alkothatnak erős, egységes szociáldemokrata tábort, hanem oly munkásokból, — részben szervezett, nagyrészt azonban szervezetlenekből — akik a pártszervezeteket egyéb, — nagyrészt egyéni — érdekekből keresik föl és mihelyt azok legalább részben kielégítve vannak, hátat fordítanak a szervezetnek. Így például tömeges és nagyon látogatott gyűléseket lehet rendezni a lakásuzsora ellen; ha a pártszervezetben mulatság megtartásáról van szó, szintén szép számmal jönnek össze a tagok, sőt a dalárdában is számosan vesznek részt. De már egy Népszava-napon alig működik ezek közül valaki, arról meg szó sem lehet, hogy az elvtársak a kimaradó új Népszava-előfizetőket fölkeressék, vagy pedig — házi agitáció — az utcában vagy házban lakó szervezett munkásokat fölkeressék és a pártszervezetbe való belépésre bírják. Ezt csakis a hátbérakcióknál — akkor is inkább tömegesen — teszik és a belépett tagok, ha az akció sikerrel végződött, lefizetik egy évre a helyi pártadót és azután — béke veled pártszervezet — legalább egy-egy mulatságra mennek el. Ha pedig az akció sikertelenül végződött, akkor szidják, rágalmazzák a pártot. íme, világos az önző cél, az egyéni érdek. A végrehajtó bizottságokban pedig — leggyakrabban jó szónoki képességük folytán — az intellektuellek viszik a vezető szerepet, akik szívesebben nyúlnak a részükre kevesebb munkát, de nagyobb hatást ígérő hátbérakcióhoz — népgyűléseken szónokolni, háziúrral tárgyalni — mint magát a szervezett ipari munkást a politikai szervezkedés szükségességéről meggyőzni. Mert igaz ugyan, hogy a szervezett ipari munkásság szívesen látja az intellektuelt hivatását teljesítve, az előadói, az oktatói, tanítói székben, de nem szívesen látja vezéréül, hiányozván annak szervezőképessége. Tagadhatatlan, hogy a kerületi pártszervezetek kiépítése a programai szellemének és párt érdekeinek megfelelően igen nehéz munka, amennyiben még a szervezett munkásság zömét is nevelni