Népszava, 1911. június (39. évfolyam, 129–154. sz.)

1911-06-01 / 129. szám

A­ pába, fénybe öltöztették. A szülők tudták, hogy a fiataloknak nagy összeg pénzt kell adniok, de viszont tudták azt is, hogy a dok­tor jó partié és az öreg tanácsos tekintélyes ember. Amikor apa és fia megérkeztek, egy szere­tetreméltó leányka fogadta őket; olyan volt, mint a legtöbb leány. Az atyja egy vörösképű, barátságos ember, a városi tanácsnak jövendő­beli helyettes vezérszónoka. Az anyja finom külsejű asszony, aki zavartan elpirult, amikor a tanácsos kezét az ajkához emelte udvariasan. — Mint jövendőbeli rokont, azonnal Ferenc­nek szólítom, — mondta az asszony. — Nem volna oly szíves velem pár percig négyszem­közt beszélgetni? — kérdezte lágyan, amikor az üdvözléseken szerencsésen átestek. Amikor a nő szobájában kettesben voltak, az asszony a tanácsos szeme közé nézett és suttogva így szólt: — Mi már láttuk egymást... A tanácsos erőlködött, hogy a felismerés örömének adjon kifejezést. Ez azonban nem sikerült egészen. Csodálkozva nézett a nőre, akinek az arca rángatódzott, mintha sírásban akarna kitörni. Lehorgasztotta a fejét és így folytatta: — Én ... én született Svenson leány va­gyok ... A tanácsos arca annak az örömét és meg­értését mutatta, hogy aki ezt a nevet viseli, arra csak hízelgő lehet. De a háziasszony megértette, hogy a valóságtól még mindig messze jár. Szomorú arcát beletemette a zseb­kendőjébe és elcsukló hangon így szólt: — Svenson Anna vagyok, akihez maga egy-A katonai terhek ellen. Mint Esztergomból írják, Esztergom vármegye törvényhatósági bi­zottságának kedden tartott közgyűlése foglal­kozott Versec város átiratával, amely a ka­tonai terhek és javaslatok ellen való tiltako­zásra hívja föl a törvényhatóságokat. A tör­vényhatóság egyhangúlag elhatározta, hogy hasonló szellemben szintén felér az országgyűlés­hez. A munkapárt a közgyűlésen csak 18 taggal volt képviselve, szemben a függetlenségi párt­tal, amely 71 taggal jelent meg a gyűlésen. A főispán kénytelen volt kihirdetni az egyhangú határozatot. Nagyon emelkedett és lelkes volt a hangulat, amelyet még fokozott az utcán összegyűlt mintegy ezer főnyi tömeg maga­tartása, amely az ellenzék vezéreit viharosan megéljenezte és a főispánt megabcugolta.­­ A hajdúmegyei függetlenségi párt kimondotta, kor oly jó és szíves volt, amikor. .. amikor szerencsétlen fivérem . . . A tanácsos elpirult és mereven nézett maga elé egy pillanatig, amikor életének ezt a leg­kellemetlenebb emlékét megbolygatták. Az asszony félreértette és magábarogyva, alig hallhatóan szólt: — Nem vehetem rossz néven, ha ön a becs­telen szégyenéből állnak ártatlan unokahúgán is lát foltot. De kérem ... tekintse a fiatalok boldogságát. Esküszöm, hogy a családunk egyébként becsületes ... A tanácsos arca fölvidult és nagy szívélyes­séggel csókolt kezet az asszonynak. — Kedves Annám, ne értsen félre, hogy a felejthetetlen, de szerencsétlen barátom szo­morú emléke nem hagy érintetlenül; de es­küszöm, hogy ebben a pillanatban szívvel és lélekkel érzek részvétet a halott iránt... Nagyon imponáló és elragadóan kedves volt, amikor így fejezte be szavait: — A te leányod éppen oly jó, mint az én fiam, sőt még jobb, mert a jó nő mindig jobb, mint a jó férfi! Az eljegyzési lakomán szinte sugárzott a tanácsos és fölmelegített mindenkit a nagy szívélyességével. Az ifjú menyasszony és Gumzon, a gyáros el voltak ragadtatva, hogy ilyen férfiúval kerülhetnek rokonságba. Anna asszonynak, mielőtt elaludt, ez volt az utolsó gondolata: — Szerencsétlen, szegény bátyámban mégis lakozott valami jó, ha ilyen jó barátra tehe­tett szert. orvo ­ 1911 június 1. NÉPSZAVA Utána Béla Henrik pártonkívüli hatvanhetes szólalt föl. ő, úgymond, nem ért egyet azzal a móddal és stílussal, ahogy Kelemen Samu a val­lási kérdéseket tárgyalta, noha elismeri, hogy ezeket a kérdéseket a Házban tárgyalni kell, de a kellő óvatossággal. Szólt a tanítók és óvónők helyzetéről, majd a tanárképzéssel és a közép­iskolai és az egyetemi oktatás reformjával fog­lalkozott röviden. A költségvetést elfogadja. A vitát ezután félbeszakították s az elnök javasla­tára a Ház elhatározta, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmából szombaton, vasárnap, hétfőn és ked­den szünetet tart. Az interpellációk során Polónyi Dezső a margit­szigeti sporttelep dolgában intézett kérdést a bel­ügyminiszterhez. Szintén a belügyminisztert inter­pellálta Batthyány Tivadar gróf és pedig a hunyad­megyei állapotok miatt. A főispán állítólagos erő­szakoskodásának ismertetése után bejelentette, hogy a május 30-ikára összehívott közgyűlésen a főispán megakadályozta, hogy a közgyűlés több­sége a sérelmek ellen a belügyminiszterhez for­dulhasson. A megye békéjének érdekében kérte a belügyminiszter gyors és erélyes beavatkozását. 0*0 A képviselőház csütörtökön­­ ülést tart, amelynek során a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalását folytatják.­­ A kormány reménysége ellenére, a kul­tusztárca vitája a gondolt időtartamnál már jóval messzebb kihúzódott. Hír szerint ezért a kormány el van határozva arra, hogy az ülé­sek idejét már a jövő héten egy órával meg­hosszabbíttatja. A pünkösdi négynapos szünet előtt az utolsó ülés pénteken lesz, szerdán folytatják tovább a kultusztárca tárgyalását. Minden párt jó, csak klerikális legyen. A pápa lapja, az „Osservatore Romano" egy pápai dekrétum szövegét közli, amelyet a pápa parancsára a bíboros-államtitkár inté­zett Aguirre bíboroshoz, a toledoi érsekhez és általa az összes spanyol püspökökhöz és hí­vőkhöz. A pápai dekrétum szerint az egyház nem azonosítja magát egyik politikai párttal sem, azért nem szabad senkinek sem meg­engedni, hogy valakit bántalmazzon, csak azért, mert valamelyik politikai párthoz tartozik. A dekrétum továbbá azt is mondja, hogy tartózkodjanak a katolikus hívők a túlzástól és ne nevezzék mindjárt heretikusnak azt, aki más politikai párthoz tartozik. Becsületes politikai fölfogást minden jó katolikusnak el kell ismernie és támogat­nia, nemcsak a magánéletben, hanem a parla­mentben is. A politikai élettől való teljes távol­maradás, vagy pedig az a priori való ellenzékies­kedés nincs egybehangzásban a vallással és hazafisággal. Nem lehet kivárni senkitől, hogy becsületes politikai elveitől eltérjen, mert az egyház elismeri, hogy a politikában eltérő fölfogásnak van helye. Meg kell hagyni akció­szabadságát mindazoknak, akik valamely politikai párthoz tartoznak. — A néppártnak, amely monopolizálni akarja a katolicizmust, valószínűleg nem fog jól esni ennek az oko­sabb taktikának elrendelése, de a taktika ennek ellenére is inkább megfelel az egyház jellemének. Elvégre is, az egyháznak mind­egy, milyen köpönyeget vesz föl a klerikális, csak a köpönyeg alatt klerikális lélek la­kozzék A miniszterelnök a királynál. Khuen-Héder­váry miniszterelnök szerdán automobilon Gö­döllőre ment és magánkihallgatáson jelent meg a királynál. Félhivatalos jelentés szerint a minisz­terelnök folyó­ ügyekről referált. A képviselőház bizottsága­ból. A munkás­ü­gyi bizottság szerdai ülésén Hegedűs Kálmán előadó ismertette a kereskedelmi miniszter ren­deletét, melylyel az iparfelügyelet kiterjesztésé­ről intézkedett; kifejezést adott annak a kíván­ságnak, hogy az iparfelügyelők létszáma szapo­ríttassék, mert tevékenységük széles körében csak a legnagyobb erőfeszítéssel képesek ele­get tenni kötelességüknek. Felkérte Kálmán Gusztáv államtitkárt, hogy a már sokszor hangoztatott kívánság teljesítését előmozdítsa. Kálmán államtitkár a pénzügyi nehézségekre hi­vatkozott, de megígérte, hogy a bizottság állás­pontját kellő helyen és íródon érvényre juttatja.­­ A zárszámadó bizottság szerdán az 1907. évi zárszámadás tárgyalását folytatta és Várady Zsig­mond előadása nyomán az igazságügyi tárca zár­számadásait Nagy Sándornak a kúriai bírói állá­sok gyors betöltésére vonatkozó fölszólalása és Székely Ferenc igazságü­gyminiszternek erre és a kassai és aszódi javítóintézeteknél előfordult túl­kiadásokra vonatkozó felvilágosításai után egész terjedelmében jóváhagyta, hogy a katonai javaslatok ellen Hajdúböször­ményben tiltakozó népgyűlést fog rendezni. A határrendőrség­ újjászervezéséről ad hírt a kormány. Emlékszünk még reá, hogyan dicsérte Kbűen a képviselőházban ezt az in­tézményt, amelynek fő célja az éhhalál elől menekülő földmunkások összefogdosása és visszatartása, hogy"ne legyen hiány az olcsó munkaerőben a latifundiumokon. A határrend­őrség speciális, szinte szakszerű vadsággal ve­tette rá magát a kivándorlókra s a kormány most ezt azzal jutalmazza, hogy kiterjeszti a hatáskörét. Erre vonatkozólag ezt írja a „B.­H".­ A belügyminisztériumban most a határrendőr­ség hatáskörének kiszélesítését és a hozzá utalt összes ügyekben kihágási bíráskodási joggal való felruházását tervezik. Ezzel kapcsolatban a határ­rendőrségi kapitányságok számát és személyzetét szaporítják. Ellenben a határrendőrségi őrszemély­zetet megszüntetik és ennek teendőit a magyar királyi csendőrségi őrszemélyzetre bízzák. Ennek megfelelően a csendőrséget szaporítják a határo­kon. Megjegyezzük, hogy a határrendőrségi őr­személyzet tagjainak nagyobb részét a csendőr­ségtől vették át. Most ezeket visszahelyezik a régi állományba. A határrendőrség eddig az útlevélszabályok áthágása, tiltott visszatérés, leánycsempészet, a bejelentési szabályok megszegése esetében ítélkezett, mint kihágási bíróság. A többi ki­hágási esetekben az illetékes helyi rendőrha­tóságok bíráskodtak a határrendőrség följe­lentésére. A kormánynak, úgy látszik, a rend­őrség nem elég szigorú. A kivándorlás egész körére a határrendőrséget teszi meg kihágási bíróságnak, ami azt jelenti, hogy míg eddig a rendőrséget a törvényhatósági önkormányzattól való függése némileg korlá­tozhatta, addig a határrendőrség ezután min­den korlát nélkül, állami parancsszóra ba­sáskodhatik a kivándorlókon. Pedig, hogy most is mily tűrhetetlen ez a basáskodás, arról a Népszava már sokszor írt, de legköze­lebb újabb adatokkal is szolgálunk. Bánffy öröksége. A Bánffy halálával meg­üresedett szegedi I. kerületi mandátumot az ottani nemzeti munkapárt dr. Rósa Izsónak, az ügyvédi kamara elnökének ajánlotta föl. Az Új­ párt föloszlik s nem állít jelöltet. A dévai hecc folytatódott szerdán reggel a megyei közgyűlés folytatásakor. Mindjárt a jegyző­könyv hitelesítése körül zajos jelenetek játszód­tak le s az izgatottság csak fokozódott, amikor a harmadik indítvány tárgyalására került a sor, amely az alispánnak a felfüggesztés tartamára fél fizetésben való részesítését célozza és meg­rovásban részesíti a közigazgatási bizottságot, hogy beleavatkozott ebbe a kérdésbe. Nagy vita indult meg a kérdés fölött s a főispán végül egyhangúlag elfogadottnak jelentette ki az indítványt. Erre föl­állott Csulay főjegyző s a már elfogadott indít­ványhoz kezdett beszélni. Tomboló zaj csapott föl erre a teremben, amely csak nehezen csilla­pult le. Hosszas vitatkozás után a főispán kijelen­tette, hogy belenyugszik abba, hogy kimondta a határozatot, de a második részt megfelebbezi. Az alispán helyettesítésére vonatkozó indítványt a főispán nem akarta tárgyalás alá bocsátani. Elemi erővel tört ki erre ismét a vihar s a nagy tumul­tusban több affér is keletkezett. Az utolsó indít­vány került ezután sorra, hogy 35 napon belül rendkívüli közgyűlést hívjanak össze, amely az alispán helyettesítésének kérdésében döntsön. Nagy vita kerekedett ebben a tárgyban is s a fő­ispán nem akarta szavazásra bocsátani a kérdést. A vita bezárása után végül is szavazásra került a sor, amelynek eredménye az lett, hogy az ellen­zék indítványát 73 szavazattal 70 szavazat ellen elfogadták. Ezután interpellációk következtek. Petíciók. Lengyel Zoltán mandátumát ma már nem nagyon sokra becsülik. A Kúria előtti tár­gyaláson kellemetlen adatok derültek ki a lehig­gadt ellenzéki tigris választási küzdelméből. Több tanú azt vallotta, hogy Lengyel Zoltán állandóan egy díjbirkózó kíséretében utazott. Vártelken Pap János bíró és lelkész voltak főkortesei, akik husz­huszonkét koronáért vásárolták a szavazatokat. Más tanúk látták, amint Lengyel a kocsin állva huszkoronásokat lobogtatott kezében, hogy annyit kap mindenki szavazatáért. Szabó Flore választó a vizsgálatot folytató táblabíró előtt egy húszkoro­nás bankjegyet tett le, amellyel Lengyel egyik kortese akarta megvesztegetni, hogy ne valljon terhelően.­­ A szabadkai petíció dolgában a Kúria eskü alatt kihallgatta dr. Vojnics Sándor képvise­lőt, aki kijelentette, hogy egy szó sem igaz abból, amivel a petícióban vádolják. A Kúria határozatát június 17-én hirdeti ki. . *r­o

Next