Népszava, 1911. július (39. évfolyam, 155–180. sz.)

1911-07-01 / 155. szám

1911 julius 4. NÉPSZAVA ,!r>?igenek célját szólalja, hanem nepbuti­k­ állami szubvencionálásara szerez jog­címet. Mert kikből is fog állani az a tanács, amely a szubvenciók fölött dönt? A tanács a követ­­ vők­ből fog állani: F.léír a király által öt évre kinevezett elnök áll.­­ elnöki állás tiszteletbeli. Az elnököt teendőj­én a kultuszminiszter által kinevezett ügyvivő­len­ök helyettesíti, aki a teendők végzéséért évi 1]V filetdíjban részesül. Az elnökségen kívül a s­­ájtjai: az Országos Közművelődési Tanács, :­idő h részi Magyar Közművelődési Egyesület, a Fels­ő magyarországi Magyar Közművelődési Eg­esület, a Délmagyarországi Magyar Köz­m­velődési Egyesület, a Dunántúli Magyar Uzm­űvelődési Egyesület, az Uránia Magyar T­udom­ányos Egyesület, a Szabad Líceum, az E­rzsébet­i Népakadémia, a Budapesti Népszerű f­őiskolai Tanfolyam, a Budapesti Népoktatási Kar, a Budapesti Népművelő Egyesület, az Or­szágos Középponti Katolikus Legényegye­sület, a Vasárnapi Munkaképző Bizottság, a Mú­zeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa, a Nép­iskolai Könyvtárak Intéző Bizottsága egy-egy ki­küldöttje, azonkívül a közoktatásügyi, honvédelmi, kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumok megbízottai, a székesfőváros tanácsának egy-egy megbízottja és végül a kultuszminiszter által ki­nevezett nyolc előadó tanácsos. Egy csomó kinevezett kongregációs alak s a legényegyesület küldöttje fog tehát dönteni a szubvenciók sorsa fölött a „minden szent­nek maga felé hajlik a keze" közismert elve alapján. Ez azonban még kisebb baj. A klerikális népbutítást annyiféle jogcímen segíti már az állam, hogy amit kiosztogat ez a tanács, amelyben a legrégibb szabadoktató szerveze­teknek, a szakegyesületeknek, a szabadisko­lának nincs helye, de a legényegyleteknek van,­­ az már nem sokat számit. A nagyobbik baj az, hogy ennek a tanács­nak segítségével Zichy merényletet tervez a szaba­doktatás szabadsága ellen. A rende­let kimondja hogy ninden szabadoktatásnak nyilvánosnak kell lenni, azaz ad oktatás csak nyilvános helyiségben kiten­etik. Éppen ezért kötetesek mindazok, akik szabadoktatással foglalkoznak, a tevékenységükre vonatkozó statisztikai adatokat az Országos Sza­badoktatási Tanácsnak megküldeni. A szabad­oktatás, mint minden nyilvános jellegű ta­nítói és közművelődési tevékenység, az ál­lam felügyelete alá tartozik. E felügyeleti jog gyakorlása végett a kultuszminiszter, aki az államsegélyt utalványozta, a szabadoktatás körébe tartozó előadásokat stb. az Országos Szabadokta­tás Tanács tagjaival vagy más kiküldöttjeivel meglátogattathatja. Ha azt tapasztalja, hogy a szó­ba­n forgó tanítás a közerkölcsbe vagy az ország tör­vényes rendjébe ütközik, az előadásoktól, tan­folyamoktól az államsegélyt megvonhatja. A tényleg szabad oktatással foglalkozó egye­sületek nem pályáznak szubvencióra és ez a mondja Marx leghitelesebb magyarázója, hogy a marxismus maga is ennek a hármas tönc jynek alkalmazása, amidőn a szocializált tulajdonban, a primitív közös tulajdon és az ipar által teremtett egyéni tulajdon magasabb egységét összefoglaló synthézisét mutatja elénk És honnan meríti erre vonatkozó pel­eiéit Engels? Rousseaunak, „Discours sur l'orif ne de l'inégalité parmi les hommes" lervezés az emberek közti egyenlőtlenség Tid­­­ől) című munkájából. Ebben festi Piou u előbb az embereket természeti állapo­­­t­ , amikor képességeik szerények, de szük­"­­­­­k még szerényebbek s egymás akadá­l­y­a­ nélkül könnyen találnak rá módot, akad és békés életet folytathassanak. • ven­ség : ez a t­ézis. Azután jön a polgá­r kifejleszti a képességeket, de még jok­szükségleteket. Tökéletesiti az egyént, észiti egyúttal a faj romlását. Lehetővé­l javak fölhalmozását s nemsokára visz­csolását is: innen a tőkék fölszaporo­dásrészt a nyomor terjedése örök és és harc, egyenlőtlenség : ez az antithézis, anarchia nem tarthat soká. Az egyen­g, ha végletekbe megy, ellenkezőbe . A haladás által egyre jobban sulyos­esetlenségből megszületik a zsarnokság, ott minden egyén egyforma, mert egy­le van igázva mind­addig, míg a hár­sadalma, a „Contrat Social" által össz­hhozva, megteremti a szabadság egyen­a szolgaság egyenlősége helyett: — fenyegetés hidegen hagyja őket. Az azonban már veszedelmes dolog, hogy a legényegyleti alapon álló spicli-szervezet hatáskörébe ak­arjá­k utalni a szabadoktatást. Ez a rendelet a tanácsnak kötelességévé teszi töb­bek között: a miniszter megbízásából a szabadoktatással foglalkozó szervezetek és magánosok tanítói mun­kássága fölött a fölügyeletet gyakorolni. Mi más ez az intézkedés, mint az Apponyi alatt a Magyar Társadalomtudományi Egye­sületben készült s a szabadoktatást papi és rendőri fölügyelet alá helyező törvényterve­zetnek enyhített formában rendeleti úton való életbeléptetése ? Akkor Európa nevezte ki miatta Apponyit s az ország fölháborodása levétette az ügyet napirendről. Ma Zichy szép csöndben megvalósítja a tervet,— ha képes rá. Mert azt megjósolhatjuk : az igazi szabad­oktatással foglalkozó egyesületek nem fogják lűrni a legényegyleti gyámkodást és nem fog­nak elviselni semmiféle ilyen, törvényes alap nélkül, csak úgy, holmi miniszteri rendeletre létrejött klerikális spiclirendszert. Szubvenció nem kell, de a „felügyelet" még kevésbé! 3 BELFOLD Az erkölcsi nevelésről a polgári iskolai tanárok közgyűlésén szó esett. Zigány Zoltán és 140 társa ugyanis a következő indítványt terjesz­tette elő: Minthogy az erkölcsi nevelésnek mai iskolai módszere senkit sem elégít ki, minthogy továbbá az erkölcsi nevelés problémájának ugy tartalmi és módszeri kérdései, valamint határterületei és kapcsolatai közül a legellentétesebb fölfogások és eljárások vannak elterjedve, melyek között az is­­kolának, a tanárságnak, a nevelésnek és a társa­dalomnak gyakori­­ le* és kártékony súrlódásai állanak elő: ezekre való tekintettel az Országos Polgáriisko­lai Egyesület 1911. évi rendes közgyülése el­határozza, hogy a polgári iskolai erkölcsi oktatás kérdését a most kezdődő egyesületi év folyama alatt közlönyében és köri ülésein minden egy­oldalú felfogás kizárásával és a legelfogulatlanabb tudományossággal megvitatja és annak tárgyalását a legközelebbi közgyűlés napirendjére már most kitűzi. Azok, akiknek kellemetlen, hogy az ilyen kérdések elfogulatlan és tudományos tárgya­lás alá kerüljenek, nagy zajt csaptak, ami nagy visszatetszést keltett a komoly tanárok között. Különösen nagy felháborodást keltett Göndöcs János (Budapest) felszólalása, aki botrányosnak minősítette Zigány Zoltánnak és 140 társának a valláserkölcsi nevelés ügyében tett indítványát. Nagy lárma közepette mondotta ki, hogy ő csak kipróbált, konzervatív mesgyén akar haladni. Zigány Zoltán nyomban visszautasította ezt a fölszó­lalást és a közgyűlés nagy többsége is han­gosan adott kifejezést annak, hogy Göndöcs Jánost ezen az utján kisérni nem akarja, ha­nem a haladás utján akar előre jutni. A dolognak azonban mégis csak az a vége, hogy a fontos kérdés, mint „nem aktuális", lekerül a napirendről. «o] A képviselőház szombaton ülést tart, ame­lyen folytatja a felhatalmazási törvényjavas­lat tárgyalását. 125 milliós deficit. A bécsi kereske­delmi minisztériumnak az Ausztria és Ma­gyarország közti 1911 május havi árufor­galmáról szóló statisztikája szerint, a ne­mesfém-forgalom kivételével, Magyarország kivitele Ausztriába 93­4 millió korona, Ausz­tria kivitele Magyarországba 121­4 millió korona. Az év első öt hónapjában Magyar­ország kivitele Ausztriába UM 5 (+ 22­3 a múlt év hasonló időszakával összehason­lítva), Ausztria kivitele Magyarországba 5591 millió korona (+9­9 millió) korona volt. 125 milliónyi veszteség öt hónap alatt!... És ezzel az országgal építtetnek Dread­noughtokat, ebben rabol össze száz meg száz milliós hadügyi költségemelést a „ki­próbált honszeretettel teli lakájha”. Az Indemnitát a főrendiházban. A főrendi­ház péntek délelőtt ülést tartott, amelyen vita nélkül megszavazta az indemnitást és a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló javaslatot. Ezenkívül nem történt jelentősebb dolog, csak Zselénszky nyújtott be egy tör­vényjavaslatot a tőzsde megrendszabályozása érdekében. A főrendek nagy nyugalommal fogadták a harcias javaslatot és helyeslőleg bólintottak, mikor az elnök azt javasolta, hogy az indítvány fölött az őszi ülések egyi­kén határozzanak. Szabó Jenő sürgette a görög-katolikus magyarok külön magyar­nyelvű liturgiájának ügyét, Zichy azonban nem adott biztató választ: Rómában ellenzik, hogy magyar ember magyarul imádkozzék s ragaszkodnak az ó-szláv liturgiához. — A fő­rendiház most már csak ősszel ül megint össze. ­/ >.•(­ zit­­apcsolódik bele a lánc utolsó szeme­be: a kör bezárul. A történelemben testet öltő örök logikának ezt az elméletét Hegel fejtette ki először tudományosan, de már Hegel előtt fölismerte igazságát Rousseau zsenije úgy, hogy az egyenlőség e nemes ál­modozóját méltán tekinthetjük nemcsak az utópista szocializmus atyjának, hanem a tu­dományos szocializmus előhírnökének is, mint elsőt, aki a hegeli dialektikát a gazdaságtör­ténetre alkalmazni már Hegel előtt megkísé­relte. Az osztályharc elméletét sem állította senki oly plasztikusan föl, mint Rousseau, mikor a polgárok különböző kategóriái közt meg­vonva az éles válaszfalat a paraszt és a mun­kás, valamint a nemes ember és tőkepénzes helyzetére élénk világot vet s így állítja egy­mással szembe a kiváltságosokat és kizsák­mányoltakat. Persze, hogy ekkor még nem gondol a tőke és a gyáripar kizsákmányolt­jaira. Hiszen fiatal emberének míg azt taná­csolja, hogy asztalos, csizmadia, szóval mes­terember legyen, a mai munkásra egyál­talán nem gondol még, de már sejti a nagyvárosoknak végzetes szerepét a gazda­sági termelésben. Átkait szórja a természet­ellenes polgárosultság mai intézményeire, me­lyek csak azért segítik elő az ember szaporo­dását, hogy megtöltsék a gyárak és bérkaszár­nyák fülledt levegőjét. Igaz, hogy itt is eltér végre következtetéseiben a mai szocializmus­tól, mert míg a tőke és termelési eszközök kisajátításában látja a jövő társadalom szerve­zett munkájának előfeltételét, addig Rousseau a falusi, a vidéki élet és a szabad természet kultúráját helyezi előtérbe. Lényeges az, amit a népakarat szuverenitá­sáról mond s amiben nincs eltérés közte és a jelenkori szocializmus fölfogása közt. „A nép alkotja — úgymond — az emberi nemet. Ami nem a nép, az oly csekélység, hogy latba sem eshetik. Tiszteljétek tehát sajátokat. Gondoljá­tok meg, hogy az lényegében a népből áll és hogyha belőle minden királyt és bölcselőt kiven­nénk, akkor sem lenne kisebb és a dolgok akkor sem mennének rosszabbul." Majd pedig kikel a gazdagság és a születés kiváltságai ellen s kár­hoztató ítéletet mond az erősebbek által a gyön­gébbek elnyomására hozott törvények fölött. De ha hű képét akarjuk adni annak a hatás­nak, amelyet Rousseau gondolkozása a jelenkori szocializmusra gyakorolt, nem szabad meg­feledkeznünk arról a gazdag élettanulságról sem, amellyel úgyszólván megpecsételte hite és meggyőződése evangéliumát. Mert Rousseau nemcsak mint bölcselő, hanem mint egyén is tanúságot tett eszményei igazságának átérzé­séről. Mint komornyik, követségi titkár, kotta­másoló, egyszer a szalonok ünnepelt hőse, máskor száműzve ugyanonnan, szegény Jean Jacques a társadalom minden létráján végigment, mindenütt szenvedve és ül­döztetve. Voltaire hozzá képest egy par­venü, akiben a hidegen romboló ész gőgje párosul az udvaronc sima cinizmusával. Egy finom intellektüell inkább, akiben azonban a társadalom lelke nem lüktet oly szenvedélyes­séggel, mint Jean Jacques Rousseau-ban, az örök proletár alakjában, aki mindazt az is élte, amit gondolt, akiben éppen a reális élet­igazságok meggyőző tüzénél látjuk a célra ed­ződni mindazt, amit a kulturemberségnek hirdetett és tanított. V-

Next