Népszava, 1911. augusztus (39. évfolyam, 181–206. sz.)
1911-08-01 / 181. szám
2 vonatkozik, a kétlábúakra nem; és miután Khuen hétfőn a képviselőházban kijelentette, hogy ezentúl sem szándékozik semmit sem tenni arra nézve, hogy a rendőrök ellen megvédje a rendet, a személybiztonságot, az utcai forgalom békességét — nyilván az önvédelemre akarja rászorítani Budapest népét. Az utcára ugyanis szükségünk van. De nemcsak nekünk van rá szükségünk, hanem ennek a Khuen grófnak is, amint az hétfőn kiderült. Ez a Khuen ugyanis tulajdonképpen egy szegény koros ember, akinek egészen be van már gyöpösödve a feje. Vannak ugyanis szavak és fogalomkapcsolatok, amelyek egy ilyen szegény koros gazdálkodónak nem mennek vagy csak igen nehezen mennek a fejébe, így például Khuen még mindig nem tudta megtanulni ezt a három szót: általános, egyenlő, titkos. A képviselőház hétfői ülésén a választójogról szólva, azt mondotta: „az általános, titkos és nem tudom még micsoda nevű választójogEgy ilyen szegény koros embernek igen nehezen megy a tanulás. Hogy megjegyezzen valamit, sokszor el kell ismételni előtte: ezért van rá szükség, hogy a nehezebb elméjű és begyöpösödött fejű korosabb „vagy nem tudom még micsoda” Kajonok számára Budapest népe, amely már tudja ezeket a jelzőket, beszéd- és értelemgyakorlatokból álló tanfolyamot rendezzen. Mi nem tartunk ugyanis sokat a nemzeti hiúságra, de azt már mégsem tűrhetjük jóhírnevünk érdekében, hogy egy ilyen "nem tudom még micsoda" gazddlkodó ezen általánosan ismert három szó ismerete nélkül akarja becsületesen megcsinálni az általános választójogot. Ezért mondjuk, hogy az ebzárlatnak szigorúbb kezelésére van szükség szegény Khuen szempontjából és érdekében. Meg kell őt tanítani, ha nem ismeresre — az már kissé későn van —, de legalább arra a három szóra, amelyik nélkül kissé bajosan fog tovább kormányozni ez a szegény koros vagy „nem tudom még micsoda" ember ebben az országban. A vasárnapi grandiózus gyűlésről és tüntetésről a következő tudósításban számolunk be: A gyülekezés. Négy órára volt kitűzve a gyűlés kezdetének az ideje, de már jóval a kitűzött idő előtt hatalmas tábor szorongott a Tattersall tágas, sok tízezer embert befogadó csarnokában. A Baross-tér környéke feketéllett az emberáradattól , százan és ezren siettek a gyűlés helyére, — munkások és polgárok — hogy helyet kapjanak. Mert tudta mindenki, hogy az elkésve érkezettek nem férnek be, noha harmincezernél is több embert fogadhat be a hatalmas csarnok. És akik így számítottak, nem tévedtek: a gyűlés megkezdésekor már annyian szorongtak a bejárat előtt levő térségen, hogy bátran lehetett volna velük künnis gyűlést tartani. A térség jobboldali részén egész sereg lovasrendőr állt a lova előtt, készülődtek, úgylátszik, ki volt adva a parancs, hogy ma munkába kell fogni a kardot. A mentőegyesület egy kocsija ugyancsak készenlétben állott arra az esetre, ha valaki orvosi segítségre szorulna. A szolgálatot teljesítő készséges mentőorvosok mindössze négy esetben nyújtottak segítséget olyanoknak, akik a hőségtől rosszul lettek. Benn a csarnokban egymáshoz szorítva,zzadó tízezrek állottak, de ez nem lohasztotta a lelkesedést, amely szünet nélkül csappongott a fejek fölött. Találó jelszavaktól, forradalmi indulók hangjától volt hangos a terem belseje; egy-egy éljen kifelé viharzott a térségre, ahol újra fölzendült ezrek ajakáról. Nem volt egy talpalattnyi üres hely; sokan megszállották a gerendákat, a bejáratok hatalmas ajtószálait és onnan figyelték a szónokok minden szavát. Amint a szónoki emelvényen megjelent egyegy ismert elvtárs, vagy a többi résztvevő pártok és testületek szereplő emberei, hatalmas éljenrivalgás rázta meg a levegőt. Nem volt ebben fukar az óriási tábor, hiszen tisztában volt vele, hogy az ünneplés elsősorban a nagy ideálnak, a becsületes választójognak szól. Egyformán éltették, egyformán lelkesedtek az új Magyarország hívei, tartoztak légyen a mi pártunkhoz, vagy a többi résztvevőkhöz. A nagy gondolat egybeforrasztott mindenkit; senki sem gondolt arra, hogy itt most meleg van, hogy esetleg órákig kell egy helyütt állani. A szorongó emberáradat között jelvényszalagos elvtársak rendezkedtek; ők vigyáztak arra is, hogy a szónoki emelvényig keskeny út maradjon a szónokok számára. Ahogy sorra érkeztek az ismertebb elvtársak, meg a résztvevő egyesületek képviselői, mindannyiszor harsogó éljenzés és taps fogadta őket, így fogadták megérkezésekor Batthyány Tivadar grófot és Justh Gyulát. Bokányi elvtársat is valóságos tapsorkán fogadta. A képviselők közül még gróf Batthyány Pál, Eitner Zsigmond, Bakonyi Samu, Wertán Endre, Barabás Béla, Ráth Endre, Lovászy Márton, Győrffy Gyula és Kun Béla vettek részt a népgyűlésen. Testületileg jelent meg a választójogi szövetség, a kisgazdapárt vezetősége és a fővárosi kerületi függetlenségi pártkörök elnöksége. Alelnöki emelvényen azonkívül a követ-kező függetlenségi és 48-as párti küldöttségek foglaltak helyet: Budapest I., II., V., VI. VII. kerületi függetlenségi pártok, a kőbányai, kunszentmártoni, adai, kiskunfélegyházi, nagyenyedi, lugosi, hatvani, szarvasi, gönci, békéscsabai, bácstopolyai, nagyszalontai, halmi, kassai, zilahi, csongrádi, kolozsvári, nagykanizsai, szentesi, kölesdi, miskolci, szinyérváraljai, gyergyószentmiklósi, bácsi függetlenségi és 48-as párt. A Választójogi liga következő vidéki fiókjai képviseltették magukat küldöttséggel: Szarvas, Nagykikinda, Újvidék és Mezőtúr. A dunántúli Bauernbund küldöttségét Bernár Béla elnök vezette. Csatlakozásukat jelentették be és táviratilag üdvözölték a népgyűlést a következő vidéki függetlenségi és 48-as pártszervezetek: Marosvásárhely I. és II. kerület, Hódmezővásárhely, Sátoraljaújhely, Pécs, Kézdivásárhely, Galánta, Battonya, Békés, Csíkszentmárton, Déva, Hajdú megye, Kovászna, Kölesd, Lengyeltóti, Mezőkovácsháza, Makó, Hajdúszoboszló, Temesvár, Balmazújváros, Lőcse,Nagyvárad, Orosháza, Szarvas, Szécsény, Szentes, Újvidék, Versec, Torda, Lugos, Zombor, Magyarkanizsa, Alsólendva, Berettyóújfalu, Kolozsvár, Paks, Szenttamás, Munkács. Amikor elérkezett a gyűlésmegnyitás pillanata, mélységes csönd lett úrrá az előbb még hangos csarnokban. Csak a szívek dobbantak hangosabban, csak a szeretet és a harcivágy áradt ki a szemekből. Itt mindenki testvér volt és küzdelemre kész katona. Ilyen hangulatban kezdődött a hatalmas demonstráló gyűlés. NÉPSZAVA , 1911 augusztus 1. A népgyűlés. Délután 4 órakor Herczog Ede a népgyűlésnek az egybehívók nevében a gyűlés elnökéül gróf Batthyány Tivadart ajánlja, akit lelkes éljenzés közben egyhangúlag meg is választanak. Batthyány Tivadar gróf az elnöki széket elfoglalva, a népgyűlést a következő szavakkal nyitotta meg: Batthyány Tivadar gróf beszéde: Tisztelt polgártársaim ! Mélyen meghatva azon bizalom és kitüntetés által, amellyel engem e fontos pillanatban a legszebb harcok közepette a népgyűlés elnöki tisztével megbízni méltóztattak amidőn azt köszönettel elfogadom, mielőtt előterjesztéseimet megtenném, néhány szóval jelezni akarom e gyűlés célját. Megjelentek itt tisztelt polgártársaim a magyar társadalomnak legkülönbözőbb rétegei, képviselve van itt a polgári társadalom, képviselve van az ipari munkásság, itt vannak a kisgazdatársadalom? küldöttei, képviselve vannak a kereskedelmi alkalmazottak, egyszóval a magyar társadalomnak minden osztálya együtt van, részint a személyesen megjelent ezernyi tömegek, részint kiküldöttei által. Távirati és levélbeli üdvözletek és csatlakozások érkeztek az országból, úgy, hogy merem állítani, ez a népgyűlés, amely a társadalom minden rétegét magában foglalja és az országos csatlakozás által országos jelleget nyert, legalább is annyit jelent és képvisel, mint amennyi Magyarországnak ez idő szerinti választója. Amidőn tehát önök itt megnyilatkoznak, nemcsak a népgyűlés nyilatkozik meg, hanem megnyilatkoznak a magyar nemzet százezrei. Amit önök itt, mint akaratot fognak kifejezni, az százezrek és százezrek akarata lesz. (Zajos tetszés és éljenzés.) Összejövetelünk célja, hogy állást foglaljunk, tiltakozzunk azon merénylet ellen, amellyel a magyar állampolgárok összeségét, a magyar nemzetet sújtani akarják. Követeljük azt, hogy ezen javaslatokat tegyék félre, adják meg a magyar nemzet polgárainak azt, ami minden magyar állampolgárt megilleti: a jogot, a szabadságot. Minden állampolgárnak ne csak kötelességei legyenek, az a kötelessége, hogy életét a harcmezőn a nagyhatalmi törekvéseknek áldozatul dobja, nemcsak az a kötelessége, hogy pénzével és munkaerejével ezen hatalmi törekvések robotmunkájában álljon, hanem követeljük elsősorban és mindenekelőtt az igazi népparlament megalkotását, követeljük az általános, egyenlő, titkos és községenkénti szavazati jogot. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Tisztelt polgártársaim! Engedjék meg, hogy itt egy rövid nyilatkozatot tegyek. Mindnyájan lakik a népjogokért, éS általános, egyenlő és titkos szávazati jogért küzdünk, törvényes eszközökkel folytatjuk ezt a küzdelmet, törvényes jogainkkal élünk és csakis a törvények által rendelkezésünkre bocsátott legális fegyverekkel folytatjuk a harcot. Mindenkit óva intek attól, hogy ne térjen le a törvényes útról, mert ez biztosítja harcunk győzelmét: ha bennünket erőszakkal, csalafintasággal letörnének is, a néptömegek százezrei és milliói fognak talpra állani és legelemibb jogaikért vívandó küzdelemben törvényes fegyvereiket kezükből kicsavarni nem engedik. (Zajos tetszés és éljenzés.) Ezzel a népgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Ajánlom, hogy elnöktársakat Bakonyi Samu, Buchinger Manó és Székely Imre urakat, továbbá Markovics Mártont és a vidéki küldöttségek képviseletében Fogarassy Albertet (Nagyenyed) méltóztassanak megválasztani. Jegyzőnek pedig Brauner Mór, Lovászy Mártont, Révész Mihály és Vágmos Henrik urakat hozom javaslatba. A népgyűlés a tisztikart Batthyány Tivadar elnök előterjesztése értelmében egyhangúlag megválasztotta. Elnök ezután bejelenti, hogy a napirend első szónoka Justh Gyula, Justh Gyula beszéde. Justh Gyula, akit a népgyűlés percekig tartó taps és éljenzéssel üdvözölt, a következő beszédet mondta: Tisztelt népgyűlés ! Köszöntöm a főváros polgárait, köszöntöm a főváros munkásait, akik itt ezen a népgyűlésen megjelentek. Üdvözlöm hazafias szeretettel azokat, akik a vidékről idejöttek, mint a vidéki szervezeteknek kiküldöttei és lelkem egész melegével köszönöm azt a lelkes fogadtatást, amelyben minket az általános, egyenlő és titkos szavazati jog tántoríthatatlan apostolait részesíteni kegyesek valának. (Zajos éljenzés.) Örömtől repeső szívvel látom ezt a nagy emberáradatot, amely el van szánva velünk együtt híven és becsületesen küzdeni az emberi jogokért, amely el van határozva és el van tökélve arra, hogy a mozgalmat mindaddig abba nem hagyja, amíg Magyarországot rá nem tudja vezetni a demokratikus haladás ösvényére (Zajos tetszés), amely nem nyugszik addig, amíg az általános, egyenlő és titkos szavazati jogot ki nem