Népszava, 1911. augusztus (39. évfolyam, 181–206. sz.)

1911-08-01 / 181. szám

2 vonatkozik, a kétlábúakra nem; és miután Khuen hétfőn a képviselőházban kijelen­tette, hogy ezentúl sem szándékozik sem­mit sem tenni arra nézve, hogy a rend­őrök ellen megvédje a rendet, a személy­biztonságot, az utcai forgalom békességét — nyilván az önvédelemre akarja rászorí­tani Budapest népét. Az utcára ugyanis szükségünk van. De nemcsak nekünk van rá szükségünk, hanem ennek a Khuen grófnak is, amint az hétfőn kiderült. Ez a Khuen ugyanis tulajdonképpen egy szegény koros ember, akinek egészen be van már gyöpösödve a feje. Vannak ugyanis szavak és fogalomkapcsolatok, amelyek egy ilyen szegény koros gaz­dálkodónak nem mennek vagy csak igen nehezen mennek a fejébe, így például Khuen még mindig nem tudta megtanulni ezt a három szót: általános, egyenlő, titkos. A képviselő­ház hétfői ülésén a választójogról szólva, azt mondotta: „az általános, titkos és nem tudom még micsoda nevű választó­jogEgy ilyen szegény koros embernek igen nehezen megy a tanulás. Hogy meg­jegyezzen valamit, sokszor el kell ismé­telni előtte: ezért van rá szükség, hogy a nehezebb elméjű és begyöpösödött fejű korosabb „vagy nem tudom még micsoda” Kajonok számára Budapest népe, amely már tudja ezeket a jelzőket, beszéd- és ér­telemgyakorlatokból álló tanfolyamot ren­dezzen. Mi nem tartunk ugyanis sokat a nemzeti hiúságra, de azt már mégsem tűr­hetjük jóhírnevünk érdekében, hogy egy ilyen "nem tudom még micsoda" gazdd­l­kodó ezen általánosan ismert három szó ismerete nélkül akarja becsüle­tesen megcsinálni az általános választó­jogot. Ezért mondjuk, hogy az ebzárlatnak szigorúbb kezelésére van szükség szegény Khuen szempontjából és érdekében. Meg kell őt tanítani, ha nem is­meresre — az már kissé későn van —, de legalább arra a három szóra, amelyik nélkül kissé bajo­san fog tovább kormányozni ez a szegény koros vagy „nem tudom még micsoda" ember ebben az országban. A vasárnapi grandiózus gyűlésről és tün­tetésről a következő tudósításban számo­lunk be: A gyülekezés. Négy órára volt kitűzve a gyűlés kezdeté­nek az ideje, de már jóval a kitűzött idő előtt hatalmas tábor szorongott a Tattersall tágas, sok tízezer embert befogadó csarnokában. A Baross-tér környéke feketéllett az ember­áradattól , százan és ezren siettek a gyűlés helyére, — munkások és polgárok — hogy helyet kapjanak. Mert tudta mindenki, hogy az elkésve érkezettek nem férnek be, noha harmincezernél is több embert fogadhat be a hatalmas csarnok. És akik így számítot­tak, nem tévedtek: a gyűlés megkezdésekor már annyian szorongtak a bejárat előtt levő térségen, hogy bátran lehetett volna velük künn­is gyűlést tartani. A térség jobboldali részén egész sereg lovas­rendőr állt a lova előtt, készülődtek, úgy­látszik, ki volt adva a parancs, hogy ma munkába kell fogni a kardot. A mentőegyesület egy kocsija ugyancsak készenlétben állott arra az esetre, ha valaki orvosi segítségre szorulna. A szolgálatot teljesítő készséges mentőorvosok mindössze négy esetben nyúj­tottak segítséget olyanoknak, akik a hőségtől rosszul lettek. Benn a csarnokban egymáshoz szorítva,­zzadó tízezrek állottak, de ez nem lohasz­totta a lelkesedést, amely szünet nélkül csap­­­pongott a fejek fölött. Találó jelszavaktól, forradalmi indulók hangjától volt hangos a terem belseje; egy-egy éljen kifelé viharzott a térségre, ahol újra fölzendült ezrek ajaká­ról. Nem volt egy talpalattnyi üres hely; sokan megszállották a gerendákat, a bejára­tok hatalmas ajtószálait és onnan figyelték a szónokok minden szavát. Amint a szónoki emelvényen megjelent egy­egy ismert elvtárs, vagy a többi résztvevő pártok és testületek szereplő emberei, hatal­mas éljenrivalgás rázta meg a levegőt. Nem volt ebben fukar az óriási tábor, hiszen tisz­tában volt vele, hogy az ünneplés elsősorban a nagy ideálnak, a becsületes választójognak szól. Egyformán éltették, egyformán lelkesed­tek az új Magyarország hívei, tartoztak légyen a mi pártunkhoz, vagy a többi résztvevők­höz. A nagy gondolat egybeforrasztott min­denkit; senki sem gondolt arra, hogy itt most meleg van, hogy esetleg órákig kell egy helyütt állani. A szorongó emberáradat között jelvény­szalagos elvtársak rendezkedtek; ők vigyáz­tak arra is, hogy a szónoki emelvényig kes­keny út maradjon a szónokok számára. Ahogy sorra érkeztek az ismertebb elvtársak, meg a résztvevő egyesületek képviselői, mind­annyiszor harsogó éljenzés és taps fogadta őket, így fogadták megérkezésekor Batthyány Ti­vadar grófot és Justh Gyulát. Bokányi elv­társat is valóságos tapsorkán fogadta. A kép­viselők közül még gróf Batthyány Pál, Eitner Zsigmond, Bakonyi Samu, Wertán Endre, Barabás Béla, Ráth Endre, Lovászy Márton, Győrffy Gyula és Kun Béla vettek részt a népgyűlésen. Testületileg jelent meg a vá­lasztójogi szövetség, a kisgazdapárt vezetősége és a fővárosi kerületi függetlenségi pártkörök elnöksége. Alelnöki em­el­vényen azonkívül a követ-­­kező függetlenségi és 48-as párti küldöttségek foglaltak helyet: Budapest I., II., V., VI. VII. kerületi függetlenségi pártok, a kőbányai, kunszentmártoni, adai, kiskunfélegyházi, nagy­enyedi, lugosi, hatvani, szarvasi, gönci, békés­csabai, bácstopolyai, nagyszalontai, halm­i, kassai, zilahi, csongrádi, kolozsvári, nagy­kanizsai, szentesi, kölesdi, miskolci, szinyér­váraljai, gyergyószentmiklósi, bácsi független­ségi és 48-as párt. A Választójogi liga követ­kező vidéki fiókjai képviseltették magukat küldöttséggel: Szarvas, Nagykikinda, Újvidék és Mezőtúr. A dunántúli Bauernbund küldött­ségét Bernár Béla elnök vezette. Csatlakozásukat jelentették be és táviratilag üdvözölték a népgyűlést a következő vidéki függetlenségi és 48-as pártszervezetek: Maros­vásárhely I. és II. kerület, Hódmezővásárhely, Sátoraljaújhely, Pécs, Kézdivásárhely, Galánta, Battonya, Békés, Csíkszentmárton, Déva, Hajdú megye, Kovászna, Kölesd, Lengyeltóti, Mezőkovácsháza, Makó, Hajdúszoboszló, Te­mesvár, Balmazújváros, Lőcse,­­Nagyvárad, Orosháza, Szarvas, Szécsény, Szentes, Újvidék, Versec, Torda, Lugos, Zombor, Magyarkanizsa, Alsólendva, Berettyóújfalu, Kolozsvár, Paks, Szenttamás, Munkács. Amikor elérkezett a gyűlésmegnyitás pilla­nata, mélységes csönd lett úrrá az előbb még hangos csarnokban. Csak a szívek dobbantak hangosabban, csak a szeretet és a harcivágy áradt ki a szemekből. Itt mindenki testvér volt és küzdelemre kész katona. Ilyen hangu­latban kezdődött a hatalmas demonstráló gyűlés. NÉPSZAVA , 1911 augusztus 1. A népgyűlés. Délután 4 órakor Herczog Ede a népgyűlésnek az egybehívók nevében a gyűlés elnökéül gróf Batthyány Tivadart ajánlja, akit lelkes éljenzés közben egyhangúlag meg is választanak. Batthyány Tivadar gróf az elnöki széket elfog­lalva, a népgyűlést a következő szavakkal nyi­totta meg: Batthyány Tivadar gróf beszéde: Tisztelt polgártársaim ! Mélyen meghatva azon bizalom és kitüntetés által, amellyel engem e fon­tos pillanatban a legszebb harcok közepette a népgyűlés elnöki tisztével megbízni méltóztattak amidőn azt köszönettel elfogadom, mielőtt előter­jesztéseimet megtenném, néhány szóval jelezni akarom e gyűlés célját. Megjelentek itt tisztelt polgártársaim a magyar társadalomnak legkülönbözőbb rétegei, képviselve van itt a polgári társadalom, képviselve van az ipari munkásság, itt vannak a kisgazdatársadalom? küldöttei, képviselve vannak a kereskedelmi al­kalmazottak, egyszóval a magyar társadalomnak minden osztálya együtt van, részint a személyesen megjelent ezernyi tömegek, részint kiküldöttei ál­tal. Távirati és levélbeli üdvözletek és csatlako­zások érkeztek az országból, úgy, hogy merem ál­lítani, ez a népgyűlés, amely a társadalom minden rétegét magában foglalja és az országos csatlako­zás által országos jelleget nyert, legalább is annyit jelent és képvisel, mint amennyi Magyarországnak ez idő szerinti választója. Amidőn tehát önök itt megnyilatkoznak, nemcsak a népgyűlés nyilat­kozik meg, hanem megnyilatkoznak a magyar nemzet százezrei. Amit önök itt, mint akaratot fognak kifejezni, az százezrek és százezrek akarata lesz. (Zajos tetszés és éljenzés.) Összejövetelünk célja, hogy állást foglaljunk, tiltakozzunk azon merénylet ellen, amellyel a ma­gyar állampolgárok összeségét, a magyar nemzetet sújtani akarják. Követeljük azt, hogy ezen javas­latokat tegyék félre, adják meg a magyar nemzet polgárainak azt, ami minden magyar állampolgárt megilleti: a jogot, a szabadságot. Minden állam­polgárnak ne csak kötelességei legyenek, az a köte­lessége, hogy életét a harcmezőn a nagyhatalmi törekvéseknek áldozatul dobja, nemcsak az a kö­telessége, hogy pénzével és munkaerejével ezen ha­talmi törekvések robotmunkájában álljon, hanem követeljük elsősorban és mindenekelőtt az igazi nép­parlament megalkotását, követeljük az általános, egyenlő, titkos és községenkénti szavazati jogot. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Tisztelt polgártársaim! Engedjék meg, hogy itt egy rövid nyilatkozatot tegyek. Mindnyájan l­akik a népj­ogok­ért, éS általános, egyenlő és titkos szá­­­vazati jogért küzdünk, törvényes eszközökkel folytatjuk ezt a küzdelmet, törvényes jogainkkal élünk és csakis a törvények által rendelkezé­sünkre bocsátott legális fegyverekkel folytatjuk a harcot. Mindenkit óva intek attól, hogy ne térjen le a törvényes útról, mert ez biztosítja harcunk győzelmét: ha bennünket erőszakkal, csalafinta­sággal letörnének is, a néptömegek százezrei és milliói fognak talpra állani és legelemibb jogaik­ért vívandó küzdelemben törvényes fegyvereiket kezükből kicsavarni nem engedik. (Zajos tetszés és éljenzés.) Ezzel a népgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Ajánlom, hogy elnöktársakat Bakonyi Samu, Bu­chinger Manó és Székely Imre urakat, továbbá Markovics Mártont és a vidéki küldöttségek kép­viseletében Fogarassy Albertet (Nagyenyed) mél­tóztassanak megválasztani. Jegyzőnek pedig Brau­ner Mór, Lovászy Mártont, Révész Mihály és Vá­g­mos Henrik urakat hozom javaslatba. A népgyűlés a tisztikart Batthyány Tivadar el­nök előterjesztése értelmében egyhangúlag meg­választotta. Elnök ezután bejelenti, hogy a napi­rend első szónoka Justh Gyula, Justh Gyula beszéde. Justh Gyula, akit a népgyűlés percekig tartó taps és éljenzéssel üdvözölt, a következő beszé­det mondta: Tisztelt népgyűlés ! Köszöntöm a főváros pol­gárait, köszöntöm a főváros munkásait, akik itt ezen a népgyűlésen megjelentek. Üdvözlöm haza­fias szeretettel azokat, akik a vidékről idejöttek, mint a vidéki szervezeteknek kiküldöttei és lel­kem egész melegével köszönöm azt a lelkes fogad­tatást, amelyben minket az általános, egyenlő és titkos szavazati jog tántoríthatatlan apostolait ré­­szesíteni kegyesek valának. (Zajos éljenzés.) Örömtől repeső szívvel látom ezt a nagy ember­áradatot, amely el van szánva velünk együtt hí­ven és becsületesen küzdeni az emberi jogokért, amely el van határozva és el van tökélve arra, hogy a mozgalmat mindaddig abba nem hagyja, amíg Magyarországot rá nem tudja vezetni a de­mokratikus haladás ösvényére (Zajos tetszés), amely nem nyugszik addig, amíg az általá­nos, egyenlő és titkos szavazati jogot ki nem

Next