Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)

1911-11-01 / 259. szám

2 lüli része (189), a Lágymányos (1­97), a VI. kerületnek a Körúton belüli része (199) és a Vár (2­04); legrosszabbul állanak: a X. kerü­let (3­34), a VIII. kerület beltelkének a Ba­ross­ utca és az Üllői­ út közti része (344) és a III., IX., VI. és V. kerületek kültelke (átlag 3­62, 3­92, 4­03 és 430 egyén szobánként). A különbség a két szélsőség közt itt már közel háromszoros (1'52, 4'30). A bel- és kültelek szerinti elemzés azonban még két fontos körülményt hoz napvilágra. 1. Minél jobban távolodunk a központtól, annál nagyobb a laksűrűség. A pesti oldalon a körúton belül az átlagos szobánkénti lak­sűrüség 1­93, a körúton kivül már 2­83, a kültelken 3­51. Az V. kerület Lipót-köruton belüli részén 152, a Lipót-köruton kivüli bel­telken már 2­88, a kültelken pedig 4­30 egyén jut átlag egy szobára. így van ez minden ke­rületben, ugy hogy a városnak a látszatra fé­nyes belső részét a nyomornak és a szenny­nek egy széles gyűrűzete veszi körül. 2. Ez az egészségtelen fejlődés a külső ré­szeknek intenzív, bérkaszárnyás beépítése és az így keletkezett lakásoknak az ágyrajárás folytán beálló zsúfoltsága évtizedről évtizedre fokozódik. 1881 óta a lakások száma a beltel­ken megkétszereződött, a kültelken megtízsze­reződött; a IX. kerület kültelkén pláne tizen­háromszor, a VII. kerületen tizennégyszer, a III. kerület kültelkén húszszor, a VI. kerület kültelkén huszonhétszer annyi lakás van ma, mint harminc év előtt volt. A laksűrűség pe­dig ugyanezen idő alatt a beltelki részeken, ahol már ezelőtt is tűrhető, sőt jó volt, javult, a kültelki részeken ellenben, ahol azelőtt is aggasztó volt, még inkább rosszabbodott. Ez a fejlődés annál inkább mondható egészség­telennek, mert ugyanezen idő alatt a beltelek kiépítetlen és kihasználatlan maradt. Ez bizo­nyítja, hogy 1906-ban­­az 1911-i adatok még nem állanak rendelkezésre (a beltelken a házaknak még 59%-a volt földszintes és egy­emeletes, sőt a VIII. kerület beltelkén a régi kisházak száma 59°/0-ra, a IX. kerület bel­telkén 6500-ra, a budai oldalon 90°/6-ra, a III. kerület beltelkén pláne 98°/0-ra rúgott.) A nagy laksürüségnek káros közegészségi ha­tását a tüdővészhalandóságnak a laksürüség­gel párhuzamos emelkedése mutatja. Az V. kerület kültelkén, ahol a laksürüség a leg­nagyobb (szobánkint átlag 4­30) az ezer-ezer,­ egyénre és egy évre kiszámított tüdővész­halandóság három és fél-négyszer akkora (4'23 ezer után) mint ugyanezen kerület körúton belüli részén (1'15 ezer után) vagy a Belvá­rosban (1'57 ezer után), ahol az átlagos szo­bánkinti laksürüség a legkisebb (1'52 és 1'70 egyén szobánkint). Mint a laksürüség, úgy a tüdővészhalálozás is a körúton kívüli részben mindig nagyobb, mint a körúton belüli rész­ben és a kültelken nagyobb, mint a bel­telken és a városrészek sorrendje lak­sürüség és tüdővészhalálozás szempontjá­ból majdnem teljesen azonos. Kétségtelen, hogy ebben a szegénységnek, a hiányos táplál­kozásnak, a nehéz munkával járó testi kizsa­roltatásnak és a mindezekkel kapcsolatos ala­csonyabb kultúrának legalább is akkora sze­repük van, mint maguknak a rossz lakás­viszonyoknak, de ha a párhuzamosság a zsúfoltság és a tüdő­vészhalálozás között sok­kal kifejezettebb, semhogy a kevés és rossz levegőnek (a zsúfolt lakások többnyire kis szobájúak és udvari fekvésűek) és a betegek és egészségesek szoros együttélése által meg­könnyített közvetlen fertőzésnek szerepét szá­mon kívül lehet hagyni. Igen nagyok a laksűrűségnek lakásnagyság szerinti különbségei. A nyolcszobás lakások­ban átlag 0'90, a hétszobásokban 1'04, a hat­szobásokban 111, az ötszobásokban 121, a négyszobásokban 1'42, a háromszobásokban 1'74, a kétszobásokban 2'50, az egyszobások­ban átlag 4­33 egyén jut egy-egy szobára. A nyolcszobás lakások egy-egy lakójára tehát ötször annyi levegő jut, mint az egyszobásra, amely utóbbiak népességének száma 400.000 egyén. Minthogy azonban a kislakások szo­bája átlag egy negyedrésszel kisebb és mint­hogy­­ a szobák többnyire udvari fek­vésűek, ami a levegő értékét minőségileg átlag legalább is egy további negyedrésszel szállítja le, ennélfogva a kislakások egy-egy lakójára eső levegő biológiai értéke legföljebb egytizedrésze a nagylakások egy-egy lakójára eső levegő értékének. Ennek megfelel a lakás­nagyságonkénti tüdővészhalandóság óriási kü­lönbsége is. A nyolcszobás lakásokban ezer-ezer egyén közül átlag kettő hal meg évenkint tüdő­vészben, az egyszobás lakásokban 42, tehát hu­szonnégyszer annyi. A külföldi városokkal összehasonlítva, Buda­pesten nagyobb a szobánkinti és helyiségen­kénti laksűrűség mint Kopenhágában, Berlin­ben, Boroszlóban, Drezdában, Rotterdamban, Münchenben, Hamburgban, Lipcsében Páris­ban, Londonban, Stockholmban, Amsterdam­ban és Bécsben. Ennek megfelelőleg Buda­pestnek halandósága nagyobb, mint a legtöbb és tüdővészhalandósága nagyobb, mint bármely nyugati városé. A külö­­böző nagyságú lakások laksűrűsége 1901 óta minden kategóriában javult, de a kis fák sűrűségű nagyobb lakásokban jelentésé­kenyen (20%-kal; szobánkint 113-ról 0'90-re), a nagy laksűrűségű kislakásokban (amelyben a népesség fele lakik), alig észrevehetően (0'25%-kal; szobánkint 4­34-ről 433-ra). Száz­száz nyolcszobás lakásban 1901-ben 113 egyén lakott, ma hússzal kevesebb: 90, száz-száz egyszobás lakásban 1901-ben 434, ma eggyel — Pedig tégedet tanulmányozva jutottam ehhez az, azt hittem, érdekes eredményhez. Katina elmosolyodott. — Igen hízelgő rám, ha olyannak tartasz, aki megfelel az általánosan érvényesülő kö­zönséges szabálynak. Vagyis egészen rendes példány vagyok a nagy akolban — jegyezte meg tréfálkozva. — De nem! Nem így értettem ! — tiltako­zott Zsula erélyesen. — Csak tréfáltam veled — vigasztalta Ka­tina. Zsula azonban nem elégedett meg ennyivel, tisztázni kívánta a kérdést. — Úgy gondoltam — mondta —, hogy azok a tulajdonságok, amelyeket te sűrítve és tel­jesen megtisztulva magadban egyesítesz, ke­vésbé tökéletes állapotban és sokkal kisebb mennyiségben másoknál is meglehetnek. Azonban minden egyénnek egyéniségéhez ké­pest módosulva. — Így nem osztom véleményedet — ke­gyetlenkedett Katina barátságosan. — De nézd, hiszen az emberek már külső­leg is többé-kevésbé különbözők! — A külső csak forma, mondhatnám hüvely, amely arra való csupán, hogy a belső tartal­mat szemünk elől eltakarja. — A belső tartalom ugy­e a cselekedetek­ben nyilvánul meg? Tagadhatod-e, hogy a cselekedet is minden embernél más-más? Katina makacsul megmaradt tagadása mellett. — Igen, a cselekedet formája. Valójában azonban egyik ember mindig ugyanazt cse­lekszi, amit a másik, csak más módon. Vagyis egyik ember éppen olyan, mint a másik. — Állításod a valószínűség látszatával bír — engedett Zsula — de mégis nehéz lenne megszoknom ezt a gondolatot. Mind, mind, amit szemeimmel látok, ellene látszik mon­dani. kevesebb: 433. A különbség a két szélsőség között ennélfogva ma nagyobb, mint tíz év előtt volt. A tényleges és a legrosszabb állapotokat azonban nem az összefoglaló szemlélés céljá­ból szükséges átlagos laksürüség, hanem a lakásról-lakásra megállapított tényleges lak­sürüség mutatja. Ezen megállapítás szerint lakott: 1. (kényelmesen vagy legalább tűr­hetően) egy, legföljebb két egyén szobánként (240.767 egyén, vagyis a népességnek 30%-a; 2. tűrhetően (három, legföljebb négy egyén szobánként) 272.339 egyén, vagyis a népesség­nek 33 9%-a; 3. (zsúfoltan, négynél több egész hét egyén szobánként) 210.717 egyén, a né­pességnek 26­ 2%-a; 4. tűrhetlen zsúfoltságban 61 159 egyén, a népességnek 8%-a és egyene­sen botrányos zsúfoltságban (tíznél több egyén szobánként) 15.292 egyén, vagyis a népesség­nek 1­9%-a. Összesen zsúfoltan (több mint négy egyén egy kis, többnyire udvari szobában) lakik 290.468 egyén, vagyis a népességnek 361%-a. A legnagyobb hányad tehát a zsúfoltan la­kókra esik. Tizenötnél is többedmagával (20— 30—50-ed magával) lakva találtatott 93 lakás­ban 1772 egyén. Ilyen botrányosan zsúfolt lakás valószínűleg több is van néhány száz­zal, de a népességnek e legalsó és legszánan­dóbb rétegében, a razziák színhelyén, a ben­lakók a helyi és személyi körülményeknél fogva könnyen érthető gyanakodásból elhall­gatják a zsúfoltság állapotát és a zsúfoltan élő személyek számát. A zsúfoltságot súlyosbbítja az a körülmény, hogy a lakásokban az ágyrajárók nagy száma folytán meglazult a család és megszűnik a zárt otthon fogalma. Ezzel a körülménnyel Pikler dr. a „Városi Szemlé"-ben legközelebb megjelenő közleménye fog foglalkozni. TÁVRA Menjünk ! Irta Csizmadia Sándor. Felhőkbe nyúló szürke hegyektől kerített mély völgy közepén emelkedik a széles, lapos­tetejű halom. Felületének nagyobb része egé­szen sima, még a fa is csak ritkásan, hal­dokolva él benne. Itt-ott azonban mégis akad egy-két csoport elszomorodott bokor, lekí­vánkozva a dús völgy fenekére vagy a magas hegyek oldalán zöldelő komoly erdők árnyé­kába. A halom közepén kocsideréknyi szikla­darab emelkedik ki, mint valami szépséghiba a domb sima arcán. A kőnek egyik pad­szerű mélyedésén ül Katina, lábait egymáson keresztülfektetve, kissé izmos kezében lombos ágat tartva, amellyel olykor, mintegy önkény­telenül ide-oda csapkod. — Hát komolyan hiszed, hogy minden em­ber a maga gondolkozásában, érzésében, föl­fogásában és cselekvésének céljában szigorúan körülhatárolt külön világot jelent ? — szólí­totta meg a lábainál, a puszta földön, kényel­mesen heverő Zsulát. — Nem szándékoztam ezzel valami szűz, még sohasem hallott bölcseséget mondani. Sőt azt gondoltam, hogy általában érvénye­sülő közönséges szabálynak adtam talán né­mileg új nevet. De ezt is csak úgy véletlenül, anélkül, hogy okosat akartam volna mon­dani — felelte Zsula, szőke fejét, amely ra­gyogott a rászóródó napsugarakban, följebb emelve. — Alig hiszem, hogy véleményed helyes volna A képviselőház legközelebbi ülése hétfőn délelőtt lesz. Napirend: névszerinti szavazások és a véderőjavaslat tárgyalása. — A keddi ülé­sen Kabos Ferenc elnökölt. Bemutatta a szol­noki népgyűlés, a budapesti cipészmunkások és sütők föliratát a katonai túlkövetelések és az általános, egyenlő, titkos választójog tár­gyában és még több föliratot. Ezekre nézve Vertán Endre tett ellenindítványt. Az ülésnek egyetlen érdekessége az elnöki napirend javas­lata volt, amely a legközelebbi ülést hétfőre, november 6-ra tűzte ki. 47.300 korona költség: tessék pozicionálni! Az új kereskedelmi miniszter, Beöthy László kinevezésekor kötelességszerűen lemondott . — És nekem legszilárdabb meggyőződésem, hogy minden ember sablon. Nemcsak ugyan­azon szervekkel bír, mint a többi, de lényeg­ben ugyanazt gondolja, ugyanazt cselekszi és ugyanazt mondja. Ha nem így volna, akkor nem lenne elég minden ember érzésének és gondolatának kifejezésére ugyanaz a huszon­négy betű. — Katina, amiket mondasz, most is mélyek és szellemesek ! — kiáltott Zsula, megadva magát. — És igazak! A faágat gyöngén földre eresztette Katina és gyors mozdulattal talpra ugrott. Magas, sugár alak, mégis fönn mellben kissé széles, erőteljes. Vállain zsákot hordhatna. Arca hosszúkás, sem soványnak, sem kövérnek enm mondható. Vonásai olykor kemények, mintha kőbe metszették volna, máskor lá­gyak, engedékenységre, jóízűségre mutatók. Tekintete hol tüzes, villogó, hol meg szolid, simogató. Arcának sajátszerű kifejezést köl­csönöz, hogy haja, szemöldöke éjfekete, míg szempillái hófehérek. Vállairól hosszú, bő fehér ruha omlik le csaknem a földig, félig eltakarva szandálos lábait. Amint talpon volt, fűzőt soha nem látott hajlékony derekát egyszer-kétszer előre-hátra mozdította, majd tekintetével hirtelen befu­totta az árnyékos völgyet és a hallgató, nap­sugaras hegyormokat. Aztán lenézett Zsulára. — Lusta vagy fiam? — kérdezte nevetve. A szőke szépség összerezzent, mintha meg­ijesztették volna, de nem mozdult. Fektéből felelt: — Szeretem a zöld, illatos mezőt. — Ágynak, ugy­e? Önzés ez a szeretet is, mint a többi. Elkomolyodott és tekintete újra a messze­ségbe tévedt. A hegyek mögül egyre szálltak­ a felhők fölfelé, miközben a fáradtabbak le­ültek az oromra pihenni. Ugy látszott ilyen­ NÉPSZAVA -1911 november 3. BELFÖLD

Next