Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)
1911-11-01 / 259. szám
2 lüli része (189), a Lágymányos (197), a VI. kerületnek a Körúton belüli része (199) és a Vár (204); legrosszabbul állanak: a X. kerület (334), a VIII. kerület beltelkének a Baross utca és az Üllői út közti része (344) és a III., IX., VI. és V. kerületek kültelke (átlag 362, 392, 403 és 430 egyén szobánként). A különbség a két szélsőség közt itt már közel háromszoros (1'52, 4'30). A bel- és kültelek szerinti elemzés azonban még két fontos körülményt hoz napvilágra. 1. Minél jobban távolodunk a központtól, annál nagyobb a laksűrűség. A pesti oldalon a körúton belül az átlagos szobánkénti laksűrüség 193, a körúton kivül már 283, a kültelken 351. Az V. kerület Lipót-köruton belüli részén 152, a Lipót-köruton kivüli beltelken már 288, a kültelken pedig 430 egyén jut átlag egy szobára. így van ez minden kerületben, ugy hogy a városnak a látszatra fényes belső részét a nyomornak és a szennynek egy széles gyűrűzete veszi körül. 2. Ez az egészségtelen fejlődés a külső részeknek intenzív, bérkaszárnyás beépítése és az így keletkezett lakásoknak az ágyrajárás folytán beálló zsúfoltsága évtizedről évtizedre fokozódik. 1881 óta a lakások száma a beltelken megkétszereződött, a kültelken megtízszereződött; a IX. kerület kültelkén pláne tizenháromszor, a VII. kerületen tizennégyszer, a III. kerület kültelkén húszszor, a VI. kerület kültelkén huszonhétszer annyi lakás van ma, mint harminc év előtt volt. A laksűrűség pedig ugyanezen idő alatt a beltelki részeken, ahol már ezelőtt is tűrhető, sőt jó volt, javult, a kültelki részeken ellenben, ahol azelőtt is aggasztó volt, még inkább rosszabbodott. Ez a fejlődés annál inkább mondható egészségtelennek, mert ugyanezen idő alatt a beltelek kiépítetlen és kihasználatlan maradt. Ez bizonyítja, hogy 1906-banaz 1911-i adatok még nem állanak rendelkezésre (a beltelken a házaknak még 59%-a volt földszintes és egyemeletes, sőt a VIII. kerület beltelkén a régi kisházak száma 59°/0-ra, a IX. kerület beltelkén 6500-ra, a budai oldalon 90°/6-ra, a III. kerület beltelkén pláne 98°/0-ra rúgott.) A nagy laksürüségnek káros közegészségi hatását a tüdővészhalandóságnak a laksürüséggel párhuzamos emelkedése mutatja. Az V. kerület kültelkén, ahol a laksürüség a legnagyobb (szobánkint átlag 430) az ezer-ezer, egyénre és egy évre kiszámított tüdővészhalandóság három és fél-négyszer akkora (4'23 ezer után) mint ugyanezen kerület körúton belüli részén (1'15 ezer után) vagy a Belvárosban (1'57 ezer után), ahol az átlagos szobánkinti laksürüség a legkisebb (1'52 és 1'70 egyén szobánkint). Mint a laksürüség, úgy a tüdővészhalálozás is a körúton kívüli részben mindig nagyobb, mint a körúton belüli részben és a kültelken nagyobb, mint a beltelken és a városrészek sorrendje laksürüség és tüdővészhalálozás szempontjából majdnem teljesen azonos. Kétségtelen, hogy ebben a szegénységnek, a hiányos táplálkozásnak, a nehéz munkával járó testi kizsaroltatásnak és a mindezekkel kapcsolatos alacsonyabb kultúrának legalább is akkora szerepük van, mint maguknak a rossz lakásviszonyoknak, de ha a párhuzamosság a zsúfoltság és a tüdővészhalálozás között sokkal kifejezettebb, semhogy a kevés és rossz levegőnek (a zsúfolt lakások többnyire kis szobájúak és udvari fekvésűek) és a betegek és egészségesek szoros együttélése által megkönnyített közvetlen fertőzésnek szerepét számon kívül lehet hagyni. Igen nagyok a laksűrűségnek lakásnagyság szerinti különbségei. A nyolcszobás lakásokban átlag 0'90, a hétszobásokban 1'04, a hatszobásokban 111, az ötszobásokban 121, a négyszobásokban 1'42, a háromszobásokban 1'74, a kétszobásokban 2'50, az egyszobásokban átlag 433 egyén jut egy-egy szobára. A nyolcszobás lakások egy-egy lakójára tehát ötször annyi levegő jut, mint az egyszobásra, amely utóbbiak népességének száma 400.000 egyén. Minthogy azonban a kislakások szobája átlag egy negyedrésszel kisebb és minthogy a szobák többnyire udvari fekvésűek, ami a levegő értékét minőségileg átlag legalább is egy további negyedrésszel szállítja le, ennélfogva a kislakások egy-egy lakójára eső levegő biológiai értéke legföljebb egytizedrésze a nagylakások egy-egy lakójára eső levegő értékének. Ennek megfelel a lakásnagyságonkénti tüdővészhalandóság óriási különbsége is. A nyolcszobás lakásokban ezer-ezer egyén közül átlag kettő hal meg évenkint tüdővészben, az egyszobás lakásokban 42, tehát huszonnégyszer annyi. A külföldi városokkal összehasonlítva, Budapesten nagyobb a szobánkinti és helyiségenkénti laksűrűség mint Kopenhágában, Berlinben, Boroszlóban, Drezdában, Rotterdamban, Münchenben, Hamburgban, Lipcsében Párisban, Londonban, Stockholmban, Amsterdamban és Bécsben. Ennek megfelelőleg Budapestnek halandósága nagyobb, mint a legtöbb és tüdővészhalandósága nagyobb, mint bármely nyugati városé. A külöböző nagyságú lakások laksűrűsége 1901 óta minden kategóriában javult, de a kis fák sűrűségű nagyobb lakásokban jelentésékenyen (20%-kal; szobánkint 113-ról 0'90-re), a nagy laksűrűségű kislakásokban (amelyben a népesség fele lakik), alig észrevehetően (0'25%-kal; szobánkint 434-ről 433-ra). Százszáz nyolcszobás lakásban 1901-ben 113 egyén lakott, ma hússzal kevesebb: 90, száz-száz egyszobás lakásban 1901-ben 434, ma eggyel — Pedig tégedet tanulmányozva jutottam ehhez az, azt hittem, érdekes eredményhez. Katina elmosolyodott. — Igen hízelgő rám, ha olyannak tartasz, aki megfelel az általánosan érvényesülő közönséges szabálynak. Vagyis egészen rendes példány vagyok a nagy akolban — jegyezte meg tréfálkozva. — De nem! Nem így értettem ! — tiltakozott Zsula erélyesen. — Csak tréfáltam veled — vigasztalta Katina. Zsula azonban nem elégedett meg ennyivel, tisztázni kívánta a kérdést. — Úgy gondoltam — mondta —, hogy azok a tulajdonságok, amelyeket te sűrítve és teljesen megtisztulva magadban egyesítesz, kevésbé tökéletes állapotban és sokkal kisebb mennyiségben másoknál is meglehetnek. Azonban minden egyénnek egyéniségéhez képest módosulva. — Így nem osztom véleményedet — kegyetlenkedett Katina barátságosan. — De nézd, hiszen az emberek már külsőleg is többé-kevésbé különbözők! — A külső csak forma, mondhatnám hüvely, amely arra való csupán, hogy a belső tartalmat szemünk elől eltakarja. — A belső tartalom ugye a cselekedetekben nyilvánul meg? Tagadhatod-e, hogy a cselekedet is minden embernél más-más? Katina makacsul megmaradt tagadása mellett. — Igen, a cselekedet formája. Valójában azonban egyik ember mindig ugyanazt cselekszi, amit a másik, csak más módon. Vagyis egyik ember éppen olyan, mint a másik. — Állításod a valószínűség látszatával bír — engedett Zsula — de mégis nehéz lenne megszoknom ezt a gondolatot. Mind, mind, amit szemeimmel látok, ellene látszik mondani. kevesebb: 433. A különbség a két szélsőség között ennélfogva ma nagyobb, mint tíz év előtt volt. A tényleges és a legrosszabb állapotokat azonban nem az összefoglaló szemlélés céljából szükséges átlagos laksürüség, hanem a lakásról-lakásra megállapított tényleges laksürüség mutatja. Ezen megállapítás szerint lakott: 1. (kényelmesen vagy legalább tűrhetően) egy, legföljebb két egyén szobánként (240.767 egyén, vagyis a népességnek 30%-a; 2. tűrhetően (három, legföljebb négy egyén szobánként) 272.339 egyén, vagyis a népességnek 33 9%-a; 3. (zsúfoltan, négynél több egész hét egyén szobánként) 210.717 egyén, a népességnek 26 2%-a; 4. tűrhetlen zsúfoltságban 61 159 egyén, a népességnek 8%-a és egyenesen botrányos zsúfoltságban (tíznél több egyén szobánként) 15.292 egyén, vagyis a népességnek 19%-a. Összesen zsúfoltan (több mint négy egyén egy kis, többnyire udvari szobában) lakik 290.468 egyén, vagyis a népességnek 361%-a. A legnagyobb hányad tehát a zsúfoltan lakókra esik. Tizenötnél is többedmagával (20— 30—50-ed magával) lakva találtatott 93 lakásban 1772 egyén. Ilyen botrányosan zsúfolt lakás valószínűleg több is van néhány százzal, de a népességnek e legalsó és legszánandóbb rétegében, a razziák színhelyén, a benlakók a helyi és személyi körülményeknél fogva könnyen érthető gyanakodásból elhallgatják a zsúfoltság állapotát és a zsúfoltan élő személyek számát. A zsúfoltságot súlyosbbítja az a körülmény, hogy a lakásokban az ágyrajárók nagy száma folytán meglazult a család és megszűnik a zárt otthon fogalma. Ezzel a körülménnyel Pikler dr. a „Városi Szemlé"-ben legközelebb megjelenő közleménye fog foglalkozni. TÁVRA Menjünk ! Irta Csizmadia Sándor. Felhőkbe nyúló szürke hegyektől kerített mély völgy közepén emelkedik a széles, lapostetejű halom. Felületének nagyobb része egészen sima, még a fa is csak ritkásan, haldokolva él benne. Itt-ott azonban mégis akad egy-két csoport elszomorodott bokor, lekívánkozva a dús völgy fenekére vagy a magas hegyek oldalán zöldelő komoly erdők árnyékába. A halom közepén kocsideréknyi szikladarab emelkedik ki, mint valami szépséghiba a domb sima arcán. A kőnek egyik padszerű mélyedésén ül Katina, lábait egymáson keresztülfektetve, kissé izmos kezében lombos ágat tartva, amellyel olykor, mintegy önkénytelenül ide-oda csapkod. — Hát komolyan hiszed, hogy minden ember a maga gondolkozásában, érzésében, fölfogásában és cselekvésének céljában szigorúan körülhatárolt külön világot jelent ? — szólította meg a lábainál, a puszta földön, kényelmesen heverő Zsulát. — Nem szándékoztam ezzel valami szűz, még sohasem hallott bölcseséget mondani. Sőt azt gondoltam, hogy általában érvényesülő közönséges szabálynak adtam talán némileg új nevet. De ezt is csak úgy véletlenül, anélkül, hogy okosat akartam volna mondani — felelte Zsula, szőke fejét, amely ragyogott a rászóródó napsugarakban, följebb emelve. — Alig hiszem, hogy véleményed helyes volna A képviselőház legközelebbi ülése hétfőn délelőtt lesz. Napirend: névszerinti szavazások és a véderőjavaslat tárgyalása. — A keddi ülésen Kabos Ferenc elnökölt. Bemutatta a szolnoki népgyűlés, a budapesti cipészmunkások és sütők föliratát a katonai túlkövetelések és az általános, egyenlő, titkos választójog tárgyában és még több föliratot. Ezekre nézve Vertán Endre tett ellenindítványt. Az ülésnek egyetlen érdekessége az elnöki napirend javaslata volt, amely a legközelebbi ülést hétfőre, november 6-ra tűzte ki. 47.300 korona költség: tessék pozicionálni! Az új kereskedelmi miniszter, Beöthy László kinevezésekor kötelességszerűen lemondott . — És nekem legszilárdabb meggyőződésem, hogy minden ember sablon. Nemcsak ugyanazon szervekkel bír, mint a többi, de lényegben ugyanazt gondolja, ugyanazt cselekszi és ugyanazt mondja. Ha nem így volna, akkor nem lenne elég minden ember érzésének és gondolatának kifejezésére ugyanaz a huszonnégy betű. — Katina, amiket mondasz, most is mélyek és szellemesek ! — kiáltott Zsula, megadva magát. — És igazak! A faágat gyöngén földre eresztette Katina és gyors mozdulattal talpra ugrott. Magas, sugár alak, mégis fönn mellben kissé széles, erőteljes. Vállain zsákot hordhatna. Arca hosszúkás, sem soványnak, sem kövérnek enm mondható. Vonásai olykor kemények, mintha kőbe metszették volna, máskor lágyak, engedékenységre, jóízűségre mutatók. Tekintete hol tüzes, villogó, hol meg szolid, simogató. Arcának sajátszerű kifejezést kölcsönöz, hogy haja, szemöldöke éjfekete, míg szempillái hófehérek. Vállairól hosszú, bő fehér ruha omlik le csaknem a földig, félig eltakarva szandálos lábait. Amint talpon volt, fűzőt soha nem látott hajlékony derekát egyszer-kétszer előre-hátra mozdította, majd tekintetével hirtelen befutotta az árnyékos völgyet és a hallgató, napsugaras hegyormokat. Aztán lenézett Zsulára. — Lusta vagy fiam? — kérdezte nevetve. A szőke szépség összerezzent, mintha megijesztették volna, de nem mozdult. Fektéből felelt: — Szeretem a zöld, illatos mezőt. — Ágynak, ugye? Önzés ez a szeretet is, mint a többi. Elkomolyodott és tekintete újra a messzeségbe tévedt. A hegyek mögül egyre szálltak a felhők fölfelé, miközben a fáradtabbak leültek az oromra pihenni. Ugy látszott ilyen NÉPSZAVA -1911 november 3. BELFÖLD