Népszava, 1911. december (39. évfolyam, 285–310. sz.)

1911-12-01 / 285. szám

1911 december 1. NÉPSZAVA 7 A háború költségei. (Milano, november 16.) A háború kiadásai, miután a harctérre küldött csapatok száma növekedett, szintén jelentékeny emelkedést mu­tat föl. Ma százezer ember van Tripoliszban és ez napi ötmillió lírájába kerül az olasz ál­lamnak. Bajzoli tábornok dandárja Nápolyból elindulva már Homsba érkezett, Capello dan­dárja pedig ugyancsak Nápoly­ból elindulva, Tripoliszban köt ki. E két dandárból alakult új hadtestnek Troubi altábornagy a parancs­noka. Mihelyt az új hadtest teljes számban együtt lesz az afrikai parton, Homsban és Tripoliszban egyidejűleg kezdődnek meg a hadműveletek. A Dardanellák ostroma. (Berlin, november 16.) A „Lokalanzeiger" konstantinápolyi levelezője egy aktív állam­férfi­tól arról értesült, hogy a porta titkos értesülése szerint még mindig számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy Olaszország az aegei tengeri céltalan flottaakció és a blokád he­lyett, amely a hatalmakkal konfliktusba ke­verhetné, a Dardanellák erődeit fogja meg­támadni és meg fog jelenni Konstatinápoly előtt. A tegnapi minisztertanács behatóan foglal­kozott ezzel a perspektívával és memorandu­mot készített elő a hatalmakhoz, amelyben felhívja a figyelmüket arra, hogy a Darda­nellák forszírozásának és Konstantinápoly bombázásának eshetőségéről a hatalmak nem nyilatkoztak és így Törökországnak szabadsá­gában áll magát egy ilyen támadás ellen biz­tosítani. A minisztertanács azután elhatározta, hogy a Dardanellák két partján 60.000 embert von össze. 1-y^Kard­o ^jon .liliom A 'j­eszí'i stíij ' OOO — Tapasztalatok Budapesttől Szadiig és vissza. Panaszkodó ember mondja: — A múlt héten levelet kapok Szadán (Pest megye) lakó nagynénémtől, hogy disznót öltünk, gyere ki hozzánk. A nyugati pálya­udvaron válts retúrjegyet egy koronáért és Rákospalotán szállít a Rákospalota—­Vác—Gö­döllő­i villamosra. Jól van, mondok, városi embernek jól esik egy kis falusi levegő, meg egy kis jó koszt, hát gyere, anyjuk, menjünk ki. Nézem az „Útmutató", nézem a lapokban közzétett menetrendet és ezek alapján vasár­nap délután két órakor a nyugati pályaud­varnál vagyok. A személypénztárnál kérek két menettérti jegyet Szadára. — Ilyen nincs. — Pedig a vasúti »Útmutató" is azt mondja, hogy van. — Megint azt mondják, hogy nincs. Elme­gyek a másik pénztárhoz és ott kérek retúr­jegyet Szadára. A pénztárnok keresgél és ki­süti, hogy csak kétféle jegy van: kedvezmé­nyes és rendes. Melyiket vegyem ? Veszek rendest és elutazunk. Rákospalotán harminc percig kell a villamoskocsiban várni. Miért? Mert ilyen a menetrend. Nagynehezen elin­dulunk a villamoson. Alig három kilométe­res út után látunk néhány gyerekből álló csoportosulást. Mit néznek azok? A földön fekszik egy ember, egy kutya és két disznó. Az embert leterítették a pokróccal és körü­lötte csupa vér a föld.­­ Az utasok elmondják, hogy itt még va­sárnap délelőtt történt a szerencsétlenség. A szegény ember két disznaja a sínekre tévedt. Az ember szaladt, hogy majd elhajtja a sí­nekről. Jött a vonat és mindnyájukat elgá­zolta. Most az út mentén várják a bizottságot. A holt ember levágott lábát odatették mellé. A bizottság — mint másnap reggel megtud­tam — csak vasárnap este érkezett ki a hullákhoz. Ez a bizottság is olyan lassan utazik, mintha Szadára menne disznótorra. Gondoltam, majd olvassuk ezt szomorú históriát a hétfői újságokban. (Hét­főn nem olvastuk, kedden­ nem olvastuk, szerdán nem olvastuk és nem is olvassuk. A Máv­ ezt a gyilkosságot egyszerűen elhallgatta. Miért? Azért, mert mindössze egy szegény kanászemberről meg a cselédek disznóiról volt szó. Az ilyesmi szóra sem érdemes.) — No, gyerünk. Négy óra felé érkezünk Veresegyházára, ahol át kell szállni, mert ezek a kocsik Vácra mennek. Megállapítjuk, hogy 3 óra 28 perckor kellett volna itt len­nünk. Megkérdezzük, hogy mikor indul a vonatunk. A feleletből megállapítjuk, hogy ha az ide három kilométernyire eső Szadára gyalog megyünk, hát hamarabb ott vagyunk, mintha vonaton mennénk. Úgy is történik, gyalog hamarabb ott vagyunk. A vasúti állo­másnál megkérdezzük, hogy mikor megy az utolsó vonat Pestre? 6 óra 30 perckor. A menetrendben 9 óra 11 perc van. A vasutas azt mondja, hogy a menetrend ezt nem jól tudja. Tehát csak másnap mehetünk vissza. — Másnap négy órakor kelünk, hogy idejé­ben Pesten lehessünk. Jön a vonat. Beszál­lunk a világos kocsiba, mert még pokol-sötét van. A világos kocsiban csak két rövid pad üres. Leülünk. Veresegyházán csak úgy öm­lenek be az utasok. Ember ember hátán. Mozdulni sem lehet. A sötét kocsikba gyö­möszölt utasok emlegetik a villamosvasút gazdáját. Nem dicsérőleg. Végre Pestre érünk. 21 kilométeres utat két óra alatt tettünk meg. Ugy­e szép? Nem Ázsiában tettük meg, hanem itt a főváros szomszédságában. Nem gyalog tettük meg, hanem villamoson. Kedves néném, ne hivjon többet disznótorra. — A fekete láz. A keletről folyton ujabb betegségeket hurcolnak át az európai szárazföld­B& v. A legújabb. ·&zek‹. közül» az úgynevezett fekete láz, amelynek első je­lenségei Déleurópában, főleg Olaszország­ban és Görögországban mutatkoznak. A fe­kete láz hazája India és a Brahmaputra alacsony síkságain nagy pusztításokat vitt véghez. A veszedelmes betegség Kínát és a Maláji-szigeteket sem kímélte meg, ahonnan Arábiába, Arábiából Európába hurcolták. A fekete lázt hosszú ideig összetévesztették a maláriával, mert éppúgy, mint ez, időnként szünetelő nagyfokú lázzal, a lép megdaga­dásával és izgató képzetekkel jár. A ha­lálozási arány ennél a betegségnél kilenc­venhat százalékig emelkedik. Már a be­tegség okozóját is ismerik egy baktérium alakjában, amelyet fölfedezője után leith­mániá­nak kereszteltek el. Épp úgy, mint a maláriánál, az álomkórnál és a pestis­nél, a kórokozó egy állatnak a testében él és ennek a csípése által jut el az emberbe. A fekete láznál a bolha szerepel, mint köz­vetítő. Bárha az új betegség nagyon raga­dós, mégsem tartanak attól, hogy Európá­ban el fog terjedni. Gyógyítását újabban — mint az új betegségek legtöbbjét — az Ehrlich-féle Salvarsan-nal is megkísér­lették. — A röpülő kavics és a titkos tanácsosné. Csütörtökön este, amikor a Temesvárról Buda­pest felé robogó gyorsvonat az Állatkert közelébe ért, kődarabot dobtak a vonat elsőosztályú fülké­jébe, amelyben Zsilinszky Mihály titkos tanácsos felesége ült. A kő az asszony fülét érte és föl­vérezte. A nyugati pályaudvarra érve, mentőket hívtak, akik bekötözték a sebet és ezután az asszony a lakására hajtatott. Hogy ki volt a do­báló, nem tudják. Azt hiszik, hogy éretlen tréfá­ról van szó, ami nem éppen a volt államtitkár felesége ellen irányult.­­ A postásautó elgázolta csütörtökön dél­után a Soroksári­ úton Schweiz János hétéves fiút, aki életveszedelmes sérülésekkel került az István-kórházba. A közönség már régóta pa­naszkodik a posta gépkocsijainak őrült szá­guldása ellen, ez az eset is azt mutatja, hogy ideje volna végre komolyan figyelmeztetni a postássoffőröket, hogy lassabban és óvatosab­an hajtsanak.­­ Az amerikai kapitalizmus — gyerekeket gyilkol ezerszámra. G. H. Wells, a világhírű angol író, aki Anglia szociális mozgalmaiban is tevékeny részt vesz, rendkívül érdekes könyvet írt Amerika jövőjéről. Ebben a könyvben megdöbbentő adatokat lehet olvasni arról, milyen nagy mértékben folyik Ameri­kában, ahol csak egyik-másik államban van­nak munkásvédő törvények, a gyenge gyer­mekeknek ipari és mezőgazdasági munkára való lelketlen kihasználása­­ a tőke érde­kében. Hiteles kimutatás szerint egy millió 700 ezer tizenöt évesnél fiatalabb gyermek dol­gozik az Egyesült Államokban gyárakban, bá­nyákban, műhelyekben és mezőgazdasági üze­mekben, azonkívül a szövőgyárakban nyolc­vanezer gyermek, legnagyobbrészt kis leá­nyok. A déli államokban ma hatszor annyi gyermeket foglalkoztat az ipar, mint húsz esztendővel ezelőtt és számuk évről­évre emelkedik még most is. Ezrivel hurcol­ják el a gyermekeket az otthonból és az is­kolából a gyárak és bányák gyilkos levegő­jébe és demoralizáló tömegszállásaiba. A gyer­mekek jelentékeny részét európai bevándorlók viszik magukkal, a többit pedig megtelepedett idegenek adják, mert az­­igazi amerikai ritkán dobja oda gyermekét a biztos pusztulásnak és elzüllésnek. Leginkább — írja a clevelandi „Szabadság" — olaszok visznek magukkal sok gyermeket, persze nem a saját gyerme­küket csupán, hanem összevásárolt gyerme­keket is. Mert a gyermekkereskedők legjobb piaca a szigorú hatósági ellenőrzés mellett is Amerika. A gyáraknak eladott gyermekek között — hihetetlen, kétségbeejtő ez az adat — öt-hatévesek is vannak. Ezek, ha nappali munkások, reggel öt órakor kénytelenek föl­kelni, hogy hatkor munkába állhassanak, ha pedig éjszakai munkások, az egész éjsza­kát munkával kell tölteniök a gépek kábító és­a, feldolgozott anyagtól em­beri kigőzölgéstől fojtó levegőben. Amikor a a gyermek tíz-tizenegy esztendős, már bányában is dolgozik, napjában tíz-tizenkét órát. A ke­mény munka, egészségtelen levegő, siketítő lárma és a piszok hamar elpusztítják a sze­rencsétlen gyermeket. Sokat pedig nyomo­rékká tesz egész életére a gép. A beteg és nyomorék gyermekről pedig sem volt mun­káltatója nem gondoskodik, sem a közjóté­konyság. Wells munkájának megdöbbentő adatai Északamerikaszerte óriási megütközést keltettek.­­ A szegény tanító családja, Mitru Demeter vaskohi tanító nem tudott meg­élni a fizetéséből és ezért kosztosokat tartott. A kosztosok egyike, Branz Mihály segéd­jegyző és a tanító felesége között bizalmas viszony keletkezett és a tanitó szerdán épp a legkényesebb pillanatban érte őket tetten. Mitru erre revolvert rántott és hatszor rálőtt a feleségére. Brant elmenekült. A tanitó ezután hároméves kis­leányát lőtte agyon, majd fölakasztotta magát. Mind­hárman meghaltak. — A baka­szárony gyilkolt. Varga Károly szakaszvezető, akit október elején szólítottak be újoncképzésre a szatmári 5-ik gyalogezred­hez, mulatozás közben egyik szatmári korcs­mában szuronyával Balogh József nevű öreg cigányt úgy megszúrta, hogy az rövid kínló­dás után meghalt. A gyilkost beszállították a kassai hadbíróság börtönébe. _ Robbanás történt Toulon francia kikötő­ben, a „Voltaire" cirkáló egyik naszádján. A robbanás egy embert megölt és többet meg­sebesített. — meggyilkolta az édesanyját Bugyi Sándor kőműves, aki több betörést és lopást is követett el. A gyilkos elmenekült és eddig a nádasokban bujkált. Csütörtökön teljesen kiéhezve és leron­gyolódva Nagyszalontára érkezett és a csendőrség nyomban letartóztatta.­­ Veszett macskák és kutyák garázdálkod­nak Bihar vármegye több községében. Nagyszalon­tán öt embert, Mezőbottyánban négy embert, Gyánta községben három gyermeket és egy cse­csemőt martak meg a veszett állatok. A csecsemő meghalt. 500

Next