Népszava, 1911. december (39. évfolyam, 285–310. sz.)
1911-12-01 / 285. szám
1911 december 1. NÉPSZAVA 7 A háború költségei. (Milano, november 16.) A háború kiadásai, miután a harctérre küldött csapatok száma növekedett, szintén jelentékeny emelkedést mutat föl. Ma százezer ember van Tripoliszban és ez napi ötmillió lírájába kerül az olasz államnak. Bajzoli tábornok dandárja Nápolyból elindulva már Homsba érkezett, Capello dandárja pedig ugyancsak Nápolyból elindulva, Tripoliszban köt ki. E két dandárból alakult új hadtestnek Troubi altábornagy a parancsnoka. Mihelyt az új hadtest teljes számban együtt lesz az afrikai parton, Homsban és Tripoliszban egyidejűleg kezdődnek meg a hadműveletek. A Dardanellák ostroma. (Berlin, november 16.) A „Lokalanzeiger" konstantinápolyi levelezője egy aktív államférfitól arról értesült, hogy a porta titkos értesülése szerint még mindig számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy Olaszország az aegei tengeri céltalan flottaakció és a blokád helyett, amely a hatalmakkal konfliktusba keverhetné, a Dardanellák erődeit fogja megtámadni és meg fog jelenni Konstatinápoly előtt. A tegnapi minisztertanács behatóan foglalkozott ezzel a perspektívával és memorandumot készített elő a hatalmakhoz, amelyben felhívja a figyelmüket arra, hogy a Dardanellák forszírozásának és Konstantinápoly bombázásának eshetőségéről a hatalmak nem nyilatkoztak és így Törökországnak szabadságában áll magát egy ilyen támadás ellen biztosítani. A minisztertanács azután elhatározta, hogy a Dardanellák két partján 60.000 embert von össze. 1-y^Kardo ^jon .liliom A 'jeszí'i stíij ' OOO — Tapasztalatok Budapesttől Szadiig és vissza. Panaszkodó ember mondja: — A múlt héten levelet kapok Szadán (Pest megye) lakó nagynénémtől, hogy disznót öltünk, gyere ki hozzánk. A nyugati pályaudvaron válts retúrjegyet egy koronáért és Rákospalotán szállít a Rákospalota—Vác—Gödöllői villamosra. Jól van, mondok, városi embernek jól esik egy kis falusi levegő, meg egy kis jó koszt, hát gyere, anyjuk, menjünk ki. Nézem az „Útmutató", nézem a lapokban közzétett menetrendet és ezek alapján vasárnap délután két órakor a nyugati pályaudvarnál vagyok. A személypénztárnál kérek két menettérti jegyet Szadára. — Ilyen nincs. — Pedig a vasúti »Útmutató" is azt mondja, hogy van. — Megint azt mondják, hogy nincs. Elmegyek a másik pénztárhoz és ott kérek retúrjegyet Szadára. A pénztárnok keresgél és kisüti, hogy csak kétféle jegy van: kedvezményes és rendes. Melyiket vegyem ? Veszek rendest és elutazunk. Rákospalotán harminc percig kell a villamoskocsiban várni. Miért? Mert ilyen a menetrend. Nagynehezen elindulunk a villamoson. Alig három kilométeres út után látunk néhány gyerekből álló csoportosulást. Mit néznek azok? A földön fekszik egy ember, egy kutya és két disznó. Az embert leterítették a pokróccal és körülötte csupa vér a föld. Az utasok elmondják, hogy itt még vasárnap délelőtt történt a szerencsétlenség. A szegény ember két disznaja a sínekre tévedt. Az ember szaladt, hogy majd elhajtja a sínekről. Jött a vonat és mindnyájukat elgázolta. Most az út mentén várják a bizottságot. A holt ember levágott lábát odatették mellé. A bizottság — mint másnap reggel megtudtam — csak vasárnap este érkezett ki a hullákhoz. Ez a bizottság is olyan lassan utazik, mintha Szadára menne disznótorra. Gondoltam, majd olvassuk ezt szomorú históriát a hétfői újságokban. (Hétfőn nem olvastuk, kedden nem olvastuk, szerdán nem olvastuk és nem is olvassuk. A Máv ezt a gyilkosságot egyszerűen elhallgatta. Miért? Azért, mert mindössze egy szegény kanászemberről meg a cselédek disznóiról volt szó. Az ilyesmi szóra sem érdemes.) — No, gyerünk. Négy óra felé érkezünk Veresegyházára, ahol át kell szállni, mert ezek a kocsik Vácra mennek. Megállapítjuk, hogy 3 óra 28 perckor kellett volna itt lennünk. Megkérdezzük, hogy mikor indul a vonatunk. A feleletből megállapítjuk, hogy ha az ide három kilométernyire eső Szadára gyalog megyünk, hát hamarabb ott vagyunk, mintha vonaton mennénk. Úgy is történik, gyalog hamarabb ott vagyunk. A vasúti állomásnál megkérdezzük, hogy mikor megy az utolsó vonat Pestre? 6 óra 30 perckor. A menetrendben 9 óra 11 perc van. A vasutas azt mondja, hogy a menetrend ezt nem jól tudja. Tehát csak másnap mehetünk vissza. — Másnap négy órakor kelünk, hogy idejében Pesten lehessünk. Jön a vonat. Beszállunk a világos kocsiba, mert még pokol-sötét van. A világos kocsiban csak két rövid pad üres. Leülünk. Veresegyházán csak úgy ömlenek be az utasok. Ember ember hátán. Mozdulni sem lehet. A sötét kocsikba gyömöszölt utasok emlegetik a villamosvasút gazdáját. Nem dicsérőleg. Végre Pestre érünk. 21 kilométeres utat két óra alatt tettünk meg. Ugye szép? Nem Ázsiában tettük meg, hanem itt a főváros szomszédságában. Nem gyalog tettük meg, hanem villamoson. Kedves néném, ne hivjon többet disznótorra. — A fekete láz. A keletről folyton ujabb betegségeket hurcolnak át az európai szárazföldB& v. A legújabb. ·&zek‹. közül» az úgynevezett fekete láz, amelynek első jelenségei Déleurópában, főleg Olaszországban és Görögországban mutatkoznak. A fekete láz hazája India és a Brahmaputra alacsony síkságain nagy pusztításokat vitt véghez. A veszedelmes betegség Kínát és a Maláji-szigeteket sem kímélte meg, ahonnan Arábiába, Arábiából Európába hurcolták. A fekete lázt hosszú ideig összetévesztették a maláriával, mert éppúgy, mint ez, időnként szünetelő nagyfokú lázzal, a lép megdagadásával és izgató képzetekkel jár. A halálozási arány ennél a betegségnél kilencvenhat százalékig emelkedik. Már a betegség okozóját is ismerik egy baktérium alakjában, amelyet fölfedezője után leithmániának kereszteltek el. Épp úgy, mint a maláriánál, az álomkórnál és a pestisnél, a kórokozó egy állatnak a testében él és ennek a csípése által jut el az emberbe. A fekete láznál a bolha szerepel, mint közvetítő. Bárha az új betegség nagyon ragadós, mégsem tartanak attól, hogy Európában el fog terjedni. Gyógyítását újabban — mint az új betegségek legtöbbjét — az Ehrlich-féle Salvarsan-nal is megkísérlették. — A röpülő kavics és a titkos tanácsosné. Csütörtökön este, amikor a Temesvárról Budapest felé robogó gyorsvonat az Állatkert közelébe ért, kődarabot dobtak a vonat elsőosztályú fülkéjébe, amelyben Zsilinszky Mihály titkos tanácsos felesége ült. A kő az asszony fülét érte és fölvérezte. A nyugati pályaudvarra érve, mentőket hívtak, akik bekötözték a sebet és ezután az asszony a lakására hajtatott. Hogy ki volt a dobáló, nem tudják. Azt hiszik, hogy éretlen tréfáról van szó, ami nem éppen a volt államtitkár felesége ellen irányult. A postásautó elgázolta csütörtökön délután a Soroksári úton Schweiz János hétéves fiút, aki életveszedelmes sérülésekkel került az István-kórházba. A közönség már régóta panaszkodik a posta gépkocsijainak őrült száguldása ellen, ez az eset is azt mutatja, hogy ideje volna végre komolyan figyelmeztetni a postássoffőröket, hogy lassabban és óvatosaban hajtsanak. Az amerikai kapitalizmus — gyerekeket gyilkol ezerszámra. G. H. Wells, a világhírű angol író, aki Anglia szociális mozgalmaiban is tevékeny részt vesz, rendkívül érdekes könyvet írt Amerika jövőjéről. Ebben a könyvben megdöbbentő adatokat lehet olvasni arról, milyen nagy mértékben folyik Amerikában, ahol csak egyik-másik államban vannak munkásvédő törvények, a gyenge gyermekeknek ipari és mezőgazdasági munkára való lelketlen kihasználása a tőke érdekében. Hiteles kimutatás szerint egy millió 700 ezer tizenöt évesnél fiatalabb gyermek dolgozik az Egyesült Államokban gyárakban, bányákban, műhelyekben és mezőgazdasági üzemekben, azonkívül a szövőgyárakban nyolcvanezer gyermek, legnagyobbrészt kis leányok. A déli államokban ma hatszor annyi gyermeket foglalkoztat az ipar, mint húsz esztendővel ezelőtt és számuk évrőlévre emelkedik még most is. Ezrivel hurcolják el a gyermekeket az otthonból és az iskolából a gyárak és bányák gyilkos levegőjébe és demoralizáló tömegszállásaiba. A gyermekek jelentékeny részét európai bevándorlók viszik magukkal, a többit pedig megtelepedett idegenek adják, mert azigazi amerikai ritkán dobja oda gyermekét a biztos pusztulásnak és elzüllésnek. Leginkább — írja a clevelandi „Szabadság" — olaszok visznek magukkal sok gyermeket, persze nem a saját gyermeküket csupán, hanem összevásárolt gyermekeket is. Mert a gyermekkereskedők legjobb piaca a szigorú hatósági ellenőrzés mellett is Amerika. A gyáraknak eladott gyermekek között — hihetetlen, kétségbeejtő ez az adat — öt-hatévesek is vannak. Ezek, ha nappali munkások, reggel öt órakor kénytelenek fölkelni, hogy hatkor munkába állhassanak, ha pedig éjszakai munkások, az egész éjszakát munkával kell tölteniök a gépek kábító ésa, feldolgozott anyagtól emberi kigőzölgéstől fojtó levegőben. Amikor a a gyermek tíz-tizenegy esztendős, már bányában is dolgozik, napjában tíz-tizenkét órát. A kemény munka, egészségtelen levegő, siketítő lárma és a piszok hamar elpusztítják a szerencsétlen gyermeket. Sokat pedig nyomorékká tesz egész életére a gép. A beteg és nyomorék gyermekről pedig sem volt munkáltatója nem gondoskodik, sem a közjótékonyság. Wells munkájának megdöbbentő adatai Északamerikaszerte óriási megütközést keltettek. A szegény tanító családja, Mitru Demeter vaskohi tanító nem tudott megélni a fizetéséből és ezért kosztosokat tartott. A kosztosok egyike, Branz Mihály segédjegyző és a tanító felesége között bizalmas viszony keletkezett és a tanitó szerdán épp a legkényesebb pillanatban érte őket tetten. Mitru erre revolvert rántott és hatszor rálőtt a feleségére. Brant elmenekült. A tanitó ezután hároméves kisleányát lőtte agyon, majd fölakasztotta magát. Mindhárman meghaltak. — A bakaszárony gyilkolt. Varga Károly szakaszvezető, akit október elején szólítottak be újoncképzésre a szatmári 5-ik gyalogezredhez, mulatozás közben egyik szatmári korcsmában szuronyával Balogh József nevű öreg cigányt úgy megszúrta, hogy az rövid kínlódás után meghalt. A gyilkost beszállították a kassai hadbíróság börtönébe. _ Robbanás történt Toulon francia kikötőben, a „Voltaire" cirkáló egyik naszádján. A robbanás egy embert megölt és többet megsebesített. — meggyilkolta az édesanyját Bugyi Sándor kőműves, aki több betörést és lopást is követett el. A gyilkos elmenekült és eddig a nádasokban bujkált. Csütörtökön teljesen kiéhezve és lerongyolódva Nagyszalontára érkezett és a csendőrség nyomban letartóztatta. Veszett macskák és kutyák garázdálkodnak Bihar vármegye több községében. Nagyszalontán öt embert, Mezőbottyánban négy embert, Gyánta községben három gyermeket és egy csecsemőt martak meg a veszett állatok. A csecsemő meghalt. 500