Népszava, 1912. január (40. évfolyam, 1–26. sz.)
1912-01-02 / 1. szám
191 . január A függetlenségi és 48-as part nevében Batthyány Tivadar alelnök a Tornyán tartózkodó Justh Gyulát az új év alkalmából a következő táviratban üdvözölte : — Jaj! Az asszony odaült az ágy szélére és megkérdezte : — Fáj valamit, Jóska? — Nem fáj semmi — susogta a beteg. Én már meghalok. A halál jó. Kifizet minden tartozást... én helyettem ... Mi lesz veletek ? — Minket megsegít az isten, — szomorodott el sírásra az asszony. — Az isten? !.. . — kacagott keserűen a beteg. — Majd elengedi a párbért, ha nem bírják behajtani rajtad ... és tanyát ad a nádasban ha kidob a földesúr... Az asszony sírva fakadt és éneklő zokogással borult a dumára: — Végünk van már nekünk, jaj!. .. Oda a kényér keresőnk, jaj! ... Nem hozza már szombaton a pénzt.. . Nem mondja már, ne aszszony kosztra, gyereknek ruhára ... Nem hoz többet zöldágkendőt!... Jaj nekünk, jaaj !... A pap idegeskedett: — Ne kinézd a beteget, asszony. Imádkozz velünk te is. Az asszony nem fogadott szót. Ott vonaglott tovább is az ura ágyán és sirt, jajgatott keservesen. A beteg kényelmetlenül fészkelődött. — Jucsa — susogta — csókolj meg. Csókold meg a számat . .. Hivd ide a gyerekeiket ... Csókoljanak meg azok is ... Az én szám a halál . .. Amit kilehetek, az a halál ... Szívjátok be .. . Csókoljátok a szátokba ... Meghaltok ti is ... Az asszony rémülten emelkedett föl az ágyról. A beteg szeme lehunyódott, ajka tajtékzott, úgy beszélt tovább: — No nem jöttök? Élni akartok?... Kínlódni akartok ? ... Kire számíthattok? ... A pap közbeszólt : a munkapárti új esztendő rendezői. Egyébről sem, csak a munkaképességről. Hogy a szónoklások közben voltak önkényes kisiklások, különösen mikor a munkára született munkapártról regéltek, az csak természetes. A budavári miniszterelnökségi palotában folyt a cécó hétfőn délben. Plósz Sándor mondta az újévi köszöntőt, egyebek között a következőket is mondván: — A mi pártunk a munka jegyében született. A munknak előfeltétele a munkaképes parlament. A múlt év eseményei fokozott jelentőségében elénk helyezik ezt a kérdést, a parlament munkaképességének, munkaképessége biztosításának kérdését. Hiszem és remélem, hogy a hazafias belátás minden oldalról diadalmaskodni fog és hogy a képviselőház tárgyalásai a jövőben a házszabályok valódi intenciójának megfelelő mederben fognak haladni. A miniszterelnök — nem hosszú — válaszából valóban nehéz kikeresni a lenyomtatni érdemeset. Egy rakás frázis az egész s alig néhány mondat a halomban, amely valami szándékot, vagy a leáslegközelebbi jövőre vonatkozó tervet sejtet. Perze, a legi'legjelemzőbb ebben a beszédben — Van isten és vannak jó emberek. A beteg fölnyitotta a szemét. — Isten ? — erőltette a szót. — Jó emberek ? ... Miért hát a nagy nyomorúság? ... Miért a szenvedés?... Nem azért-e, mert... mert... lehet isten ... és lehetnek ... jó emberek ? ... Julcsa...hallod ... én meghalok... Nem lesz bajom senkivel... Nem érzem, hogy rágnak a férgek ... Nem érzem, hogy gázolják fölöttem a földet... Nem érzek bosszúságot .. . hideget ... éhséget... fájdalmat... Te hallod ... én nem... a göröngyöket a koporsóm födelén ... a sok hazugságot... Ez az üdvösség ... Ebből a házból kivet a gazda ... Nem birod a bért... Csókoljatok meg ! Jertek velem !... Az asszony borzadozva hallgatta a hivást. A halál jeges karja fojtogatta mellét és fejében megfagyott a gond. Odakünn megcsendült a lélekváltó harang. Vékonyan, élesen csilingelt. Az utcán fölszakadt a köd s a kicsi ablakon hasábosan szűrődött a szobába a sugár. A beteg lehunyta a szemét. A csendülő harangszó elárasztotta a szobát, belefonódott az imádságba és magasztos ihletet sajtolt a szivekbe. A könyörgök áhítata kiült minden arcra. Csak a beteg nyűgösködött tovább: — Hallod? ... Harangszó!... Nekem szól! ... Jöttek velem ... Jöttök ? ... Kínlódni akartok ? ... Féltek a haláltól ? ... Engem ... egyedül... engem .. .kisér ... a harangszó ... Értelek .. . nem lesz ... aki . .. megfizesse ... Elhallgatott. A hívek elvégezték a penitenciát. A pap az ágyhoz lépett, hogy föladja az oltári szentséget és az utolsó kenetet. Későn volt. Szabó József meghalt. OQ. NÉPSZAVA A Kossuth-párt két újévi beszédnek a megvilágításában. A Kossuth-pártban is beszédekkel rendezték meg a politikai új esztendőt. Gál Sándor mondta az üdvözlő beszédet és Kossuth mondta rá a választ. Gál Sándor egy kicsit kertelve azt mondta, hogy ők a véderőjavaslatot nemzeti engedmények ellenében megszavazzák. Azután így beszélt: — A jogosult nemzeti igények leszorítása ellen •nében rekompenzáció gyanánt a politikai jogot természetes fejödéséhez vezető út megnyitását nettó fogadhatjuk el, mert a fejlődés törvényeinek ilyen osztályozását jogosultnak nem tekinthetjük. Mert az egyik jog érvényesülésének a másik jogot alárendelni nincs joga senkinek. A választói jogosultság kérdésének ujóbbi rendezésénél különben is irányadók a nemzet életkörülményei, amelyekhez minden állampolgárnak és az alkotmányos élet minden faktorának alkalmazkodnia kell. Nem vonom kétségbe,hogy minden képességgel bíró polgára az állami életnek a politikai ügyek vezetésében részt követelhet magának, hiszen ez nem jog, ez kötelesség, kötelessége minden állampolgárnak abban a munkában erkölcsi és szellemi képessége szerint részt venni, amelyet nemzeti munkának nevezünk. Azonban ennek a munkálkodásnak kifejtése határokat talál a nemzeti eszme határainál. Gondunk lesz rá, hogy a szeparatisztikus faji törekvések fegyvert ne kapjanak, vagy ha ilyen mégis történnék, annak élét vegyük. Erre a beszédre Kossuth Ferenc a következő választ adta: — Nagy korom és nagyon is gyakran megújuló betegségem nem egyszer keltették föl bennem azt a kételyt, vájjon nem jött-e el már annak az ideje, hogy fiatalabb erőknek adjam át a párt vezetését és igaz és tiszta függetlenségi eszmék képviseletét annál is inkább, mert az, aki erre hivatott, sora, titokban me is van. De meg kellett. — A politikai újesztendő. (Khuen persze nem szól a választójogról. — Justh Gyula üdvözlése. — A Kossuth-párt újesztendei megnyilatkozása.) Mint máskor, a politikai pártok most újévkor is üdvözölték a vezéreiket és mint máskor, a mostani politikai újesztendő sem volt olyan, hogy valami nagy fordulatot idézzen elő a politikában. Ebuen miniszterelnök most is elpuffogtatott egy csomó frázist — a békéről, amikor — harcra készülődik és elfelejtett egy szót is szólni arról, amiről a politikai tisztesség parancsából a legtöbbet kellett volna beszélnie: a választójog reformjáról. De ő még ott sem tart, hogy beszéljen róla — komolyan —, legföljebb csak akkor emlli meg, ha az újabb és újabb elodázását jelenti be. Egyébként vezető helyen érdeme szerint foglalkozunk a politika újesztendejével, Khuen beszédével, nemkülönben a Kossuth-párti újévi beszédekkel, amelyek egy tehetetlen, gyáva, a helyét nem találó és az igazi függetlenségi pártra féltékenykedő vezetőembert és egy körötte levő kis társaságot mutatnak be a politikai világnak. Kossuth Ferenc, ez az öreg komikus figura, a tiszta függetlenségi eszméket félti a Justhpárttól, mert más ürügyet már nem tud találni az ő féltékenységének a takargatására. Kacagni kell ezen, nem bosszankodni. Kossuth, mint a tiszta függetlenségi eszméknek utolsó védbástyája! ... Justh Gyulát táviratban üdvözölte a pártja és a Választójog Szövetsége. Meg kell még említeni itt a Návay Lajos beszédét is, amelyben a képviselőház elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Házelnök nem hivatottja képviselőház munkaképességének a helyreállítására. Ebből azt lehet következtetni, hogy a Ház mostani elnöke nem lesz hajlandó Tiszáék házszabálymagyarázata szerint kezelni az obstrukciót. Ez a kijelentés pedig sokat jelent akkor, amidőn Kbuen azt mondja, hogy a Ház munkaképességét „ugyan törvényes (91), de olyan eszközökkel kívánjuk helyreállítani, amelyek céljaink elérését biztosítják". Justh Gyula üdvözlése. Az új év küszöbén szeretettel üdvözölnek pártod tagjai abban az erős hitben, hogy a te ingadozást nem ismerő vezérleted, pártunk rendületlen kitartása és küzdőtársaink kipróbált elvhűsége a ránk következő évben eredményesen fog ellenállni a túlzott katonai követeléseknek és ki fogja nemzetünk számára küzdeni a népjogok győzedelmét, alkotmányunk megerősítését és a nemzeti uralomnak demokratikus alapokon való szilárd felépítését. A Választójog Országos Szövetsége nevében Bókay Árpád alelnök és Szende Pál titkár táviratban üdvözölték Justh Gyulát. Mi — úgymond —, akik pártállásra való tekintet nélkül az ország demokratizálásáért, az általános, egyenlő, titkos választójog kivívásáért e szövetségben egyesültünk, mély hálával és tisztelettel emlékezünk meg azon önzetlen, fáradhatlan, valóban történetinek nevezhető páratlan munkásságról, amelyet Nagyméltóságod az elmúlt esztendő alatt, mint szövetségünk elnöke, országszerte folytatott agitációinkban, gyűléseinkben hétről-hétre nagy ügyünk érdekében kifejtett. A távirat így végződik: Nagyméltóságod országos körútjában a nép lelkes tömegeinek ajkáról hallotta a demokratikus eszmék és törekvések százezerszeresen visszaverődött visszhangjait. E tömegek kiváltott érzései, lelkesültsége adjon erőt a beköszöntő újév új küzdelmeiben Nagyméltóságodnak arra, hogy törekvéseink a parlamentben mielőbb valóra váljanak, hogy az általános, egyenlő, titkos választójog törvény beiktatásának törvényhozási munkálataira az a valóban demokratikus szellem és fölfogás üsse rá bélyegét, amelyet mindannyiunk előtt példaképp Nagyméltóságot képvisel. A munkaképességről szónokoltak az a hallgatás, amellyel a választójogot elmellőzte. A miniszterelnök ezeket mondotta a többi között: — A parlament munkaképességéről voltál szíves említést tenni. Hiszen nekünk, akik a munka jegyében születtünk meg, nekünk első feladatunk arról gondoskodnunk és minden tehetségünket, minden erőnket arra szentelnünk, hogy a parlamenti életnek ezen előföltételét a magunk részéről is biztosítsuk. Ha meddő volt is talán a parlament működésében a legutóbbi félév, nem mondhatjuk, hogy a mi eljárásunk hiábavaló lett volt. Ellenkezőleg: én úgy tudom és úgy érzem, hogy két irányban is nagy előnyöket biztosított nekünk ezen meddőnek mondott munkánk. Az egyik abban áll, hogy ezen magunk tartása által megnyertük a nemzet szimpátiáját. Ezt mutatja a törvényhatóságoknak általam nem eléggé hangoztatható hálával fogadott megnyilatkozása, amelyek nemcsak elítélték ellenfeleink magatartását, hanem egyszersmind bátorítottak minket,erőt adtak arra, hogy ezen az úton haladjunk tovább, hogy azt, ami meggyőződésünkben élt, érvényesítsük is. És tartozunk is nekik éppúgy,mint az egész nemzetiek, hogy ezen kötelességünknek meg is feleljünk. És úgy hiszem, egyesített akaratunkkal ez a cél el is fog érezni. El fog érezni, mert különben megrendülne bennem a hit, a nemzet parlamenti életének gyümölcsöző hatásaiban. A másik eredmény, hogy ez az idő még jobban összeforrasztott bennünket. van, aki az életben elég hosszúra nyúlt politikai működésem alatt mindig a küzdelem középpontján állottam és nem egyszer élesebb harcra is kényszerültem, nem riadtam ettől sem vissza, ha meggyőződésem szerint csak úgy tudtam szolgálni hazám érdekét. Így vagyok ma is. De valamint minden áldozatra készen vagyok e téren, azért mégis, épp úgy, miként a múltban, a jövőben sem akarok kizárni egy békés fejlődést sem, ha ez a nemzet érdekeivel és becsületével összeegyeztethető, de csak ezen az áron, egyébként nem. Egész határozottsággal egy cél felé törekszünk. És e tekintetben mindig ugyan törvényes, de olyan eszközökkel is kívánunk élni, amelyek céljaink elérését csakugyan biztosítják is. E tekintetben nyugodt lélekkel nézhetünk a jövőbe. Mert hiszen mit is kívánnánk ma, az új év első napján a nemzetnek mást, mint békét és nyugalmat? De ha vár valamit tőlünk a nemzet, elvárja tőlünk a munkát. Mi ennek is meg akarunk felelni. A parlament munkaképességéről beszél újévi beszédében a Ház elnöke Návay Lajos is. — A Ház elnöke — mondotta egy helyütt ""fsavay — nem lehet hivatott arra, hogy a Ház munkaképességét biztosítsa vagy pótolja. Permélem azonban, hogy széles e hazában nyilvánvaló lesz az a tudat és beismerés, hogy bármily széleskörű ellentétek válasszák is el a napi politika kérdéseiben az egyes pártokat, nem képzelhetem, hogy akadhasson magyar ember, aki elfeledja, hogy a parlament tekintélyét és ezzel alkotmányunk lényegét veszélyezteti az, ha a parlament szabad működése mesterségesen gátoltatik, illetve lehetetlenné tétetik. Návay különben kijelentette azt is, hogy jövő működését aszerint a programm szerint fogja irányítani, amelyet elnökké történt megválasztásakor a képviselőházban előterjesztett .